A terhesség, vagy más néven várandósság, egy csodálatos és komplex folyamat, amely során a nő méhében egy új élet fejlődik ki. Ez az emberi lét egyik legintenzívebben vizsgált állapota, tele rejtélyekkel és csodákkal. A terhesség megállapítása, a magzat fejlődése, a trimeszterek jellemzői, valamint a kismama testi és lelki változásai mind részei ennek a rendkívüli utazásnak.
A terhesség kezdete és megállapítása
A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot.
A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A tényleges teherbe esés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. A terhességet házilag a terhességi teszttel lehet kimutatni, amely a vizeletben jelen lévő human chorionic gonadotropin (hCG) nevű hormon jelenlétére reagál, amelyet a kialakuló placenta, pontosabban a hólyagcsírának az a része, amelyből később a méhlepény lesz, termel. A legtöbb terhességi teszt igen érzékeny és ma már ritka a téves pozitív eredmény előfordulása. A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6-8. napon (vagyis a megtermékenyülést követő 12. napon) már képes kimutatni a terhességet, míg a házi, vizeleten alapuló teszteknek a beágyazódás után kb. 12-15 nap kell.
A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. Ennek pozitív eredménye után szokás „terhességről”, illetve „terhes nőről” beszélni. A nőgyógyászati vizsgálat nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével. A modern ultrahangos készülékek meglehetősen nagy segítséget nyújtanak ebben a tekintetben, de a legtöbb orvos a terhesség idejének megállapításában és a szülés várható idejének kiszámításában a nő utolsó menstruációs ciklusának első napját fogja figyelembe venni. Ugyanis, hacsak a nő szexuális élete korlátozott volt, vagy valamilyen termékenységi kezelést kapott, a fogamzás pontos idejének meghatározása nem lehetséges.
A terhesség felosztása: a három trimeszter
A terhesség kilenc hónapja alatt a magzati fejlődést nagyjából két szakaszra lehet osztani: az első két hónapban az embrionális szakasz, majd ezt követi a magzati szakasz. A trimeszter a várandósság fő szakaszait jelenti, mert három részre osztható fel: elsőre, másodikra és harmadikra.
Az első trimeszter (0-12. hét)
Az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszakot nevezik első trimeszternek. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió v. hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hcG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat. A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak.
Az első trimeszter során az embrió igen látványos mennyiségi és minőségi fejlődésen megy keresztül. Ekkor tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely kb. 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat az első trimeszter során. A méh és az embrió a 4. héten, a 8. héten, a 12. héten már jól látható az ultrahangon. A magzat agyának aktivitását a terhesség 5. és 6. hetében lehet először észlelni, bár ekkor még ez nem jelenti a tudatosság kezdetét. A szinopszisok a 17. hét körül kezdenek kialakulni és a 28. héttől nagy ütemben szaporodnak, egészen a szülés utáni 3-4. hónapig.
A második trimeszter (13-27. hét)
A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A 20. hétre a méh eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik (esetleg a 19. héten, ha már volt terhes). A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött, a magzat teste pedig már képes pl. nyelni is.
A második trimeszterben a genetikai vizsgálatok kerülnek előtérbe, illetve ekkor van a legjobb esély a babamozira is, hiszen pont tökéletes a baba mérete ahhoz, hogy ezt meg lehessen valósítani. A második trimeszterben jelentősen fejlődik a magzat emésztőrendszere is és a szervek felkészülnek a születés utáni működésre. Folyamatosan érnek a belek, növekedik és fejlődik a máj, sőt, ekkor már epét is termel, mely az emésztéshez szükséges. Alakul a gyomor falának izomzata, valamint a nyelőcső is egyre érettebbé válik.
A harmadik trimeszter (28-40. hét)
A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelhetheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. Néhány nőnél megfigyelhető, hogy a köldöke kifordul a méh nyomása miatt.
A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is. A 36. héttől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el. A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után túlhordásról van szó.
A 28. hét betöltésével megkezdődik a harmadik trimeszter. A baba ekkor is nagyon gyorsan fejlődik és csak nő és nő… Szép lassan közeledik a születési súlyához, ahhoz az állapothoz, ahogy majd a szülőszobán találkozni fogunk vele. Az édesanya ebben az időszakban sok kellemetlenséget tapasztal az egyre növekvő hasa miatt. Már nem kényelmes a fekvés, nem találja a megfelelő, kényelmes pózt. Sokkal hamarabb kifárad, nehezebben kap levegőt és minden hétköznapi dolog (például egy cipőfűző megkötése) nehézkessé, bonyolultabbá tud válni. Gyakori probléma lehet ilyenkor még a gyomorégés, a duzzadt bokák, a vizesedés és ugye az említett alvási nehézségek.
A magzati fejlődés és a szülés
A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le. Franz Karl Naegele módszere szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónappal és 6 nappal). A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap).
A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miatt császármetszést hajtanak végre.
Prenatális fejlődés - a fogantatástól a születésig - germinális szakasz, embrionális szakasz, magzati szakasz
Hormonális változások és a kismama élete
A fogantatás után, a hormonális változások következtében, a legtöbb terhes nő különféle tüneteket észlel magán. Az első trimeszterben a hCG hormon szintje eléri a csúcsot, ami émelygést és hangulatváltozásokat okozhat. A progeszteron és ösztrogén hormonok felelősek a szoptatás előkészítéséért: az ösztrogén a mirigyjáratok („ductus”), a progeszteron az alveolusok számának növekedését okozza. A terhesség során az emlőmirigyek fejlődését az ösztradiol, a progeszteron, a prolaktin, illetve a pajzsmirigyhormonok és az inzulin együttesen szabályozzák.
A terhesség során a kismama teste jelentős változásokon megy keresztül. A hormonális ingadozások hangulatváltozásokat, fáradtságot, mellérzékenységet okozhatnak. A harmadik trimeszterben a növekvő pocak miatt hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés is felléphet. A terhesség alatti súlygyarapodás, illetve az egyre növekvő magzat miatt ebben a szakaszban a nőknek számos panaszuk van.
A magzat fejlődése és a méhen belüli élet
Az embrionális kor végére felismerhetők a születendő gyermek főbb szervei, mint a kezek, lábak, az agy, belső szervek stb. A magzat agyának aktivitását a terhesség 5. és 6. hetében lehet először észlelni. A szinopszisok a 17. hét körül kezdenek kialakulni és a 28. héttől nagy ütemben szaporodnak, egészen a szülés utáni 3-4. hónapig. A 24-25. hétre a magzat már képes reagálni külső ingerekre, például hangokra.
A méhen belüli élet során a magzat testbeszéde kifejező, arcmimika, aktív test- és végtagmozgások figyelhetők meg. A magzat fejlődésével párhuzamosan alakulnak ki az érzékszervek: az első mozgásokkal egy időben az egyensúlyi rendszer kezd működni, később a hallási, ízlelési és végül a látási rendszer fejlődik ki. A magzatvíz nyelése fontos előfeltétele az anyaméhen kívüli életének. A magzat agyának fejlődése rendkívül intenzív, percenként mintegy 100 000 idegsejt keletkezik.
Veszélyek és megelőzés
A veleszületett rendellenességek olyan, a magzati életben kialakuló alaki, biokémiai és működésbeli fejlődési zavarok, amelyeket a születés pillanatában, vagy a születés utáni hónapokban, olykor azonban csak sok évvel később lehet észlelni. A leggyakoribb okok közé tartoznak a fertőzések (pl. rubeola, CMV), a káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás), a környezeti ártalmak (sugárzás, vegyszerek) és bizonyos gyógyszerek szedése. A terhesség tervezésekor fontos a megfelelő életmód kialakítása, a veszélyeztető tényezők kerülése, valamint a szükséges védőoltások beadatása.
A koraszülés jelenti az egyik legnagyobb kockázatot a magzat életére és későbbi egészségére nézve. Magyarországon a kis súlyú újszülöttek csoportjában történik az újszülöttek haláleseteinek 80%-a és a megbetegedések 70%-a. A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik, míg a 42. hét után már túlhordásról van szó.
| Trimeszter | Időtartam | Főbb jellemzők |
|---|---|---|
| Első trimeszter | 0-12. hét | Embriogenezis, hormonális változások, reggeli rosszullét, az alapvető szervek kialakulása. |
| Második trimeszter | 13-27. hét | Gyors növekedés, magzatmozgások érzékelése, súlygyarapodás, energikusabb állapot. |
| Harmadik trimeszter | 28-40. hét | Gyors hízás, erőteljes magzatmozgások, a kismama kellemetlenségei, felkészülés a szülésre. |