A terhesség alatt a magzat a méhen belül mozog, így nem minden esetben találjuk ugyanabban a pozícióban a vizsgálatok során. A terhesség előrehaladtával azonban már egyre korlátozottabb lesz a magzat mozgástere, így a várandósság vége felé már meg lehet jósolni, hogy milyen pozícióban lesz a szüléskor. Ahogy közeledik a szülés ideje, a kilencedik hónapba lépve minden leendő anya figyelme a test apró rezdüléseire és a baba helyzetére irányul. Ez az időszak tele van izgalommal, várakozással, de gyakran némi bizonytalansággal is. A szülésre való felkészülés nem csak a kórházi táska bepakolásáról szól, hanem a saját testünk jelzéseinek értelmezéséről és a magzat pozíciójának megismeréséről. A terhesség utolsó heteiben az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés az orvosi vizsgálatok során: „Hogyan fekszik a baba?”. Ez a látszólag egyszerű információ alapvetően határozza meg, hogy a szülés várhatóan milyen módon zajlik majd le. A magzat helyzetét az anya gerincéhez viszonyítva állapítják meg.
A magzat elhelyezkedésének típusai
A magzat fekvése azt jelenti, hogy a baba gerincének tengelye hogyan viszonyul az édesanya gerincének tengelyéhez. A fekvés mellett legalább ilyen lényeges a magzati tartás, ami a baba testrészeinek egymáshoz viszonyított helyzetét írja le, legfőképpen a fej és a nyak pozícióját.
Hosszfekvés
A hosszfekvés esetében a magzat hossztengelye az anya hossztengelyével párhuzamos. A magzat a terhesség első felében még oly kicsiny, hogy a tágas méhürben akármilyen helyzetben lehet s ezt az anya helyzete szerint könnyen változtatja. A terhesség végén azonban különféleképpen lehet elhelyezve. Hosszusága legtöbbnyire megegyez a méhnek hosszuságával és a méhszájon a koponya fekszik. Ezt a fekvést rendes v. koponyafekvésnek nevezzük.
Fejvégű fekvés (Koponyavégű hosszfekvés)
Leggyakrabban a fej kerül lefelé, a szülőcsatorna irányába, ezt nevezzük fejvégű hosszfekvésnek. Ez a legideálisabb a szülés szempontjából. A terhességek mintegy 95 százalékában a baba a 36. hétre már fejvégű fekvésben van. Ez az a pozíció, ahol a fej a medence bemenete felé néz, készen arra, hogy elsőként lépjen a szülőcsatornába. Ezt a pozíciót nevezik latinul vertex vagy cephalic prezentációnak. Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük, ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el. A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén.
Ideális esetben a baba feje teljesen előre dől, az álla a mellkasára simul, így a lehető legkisebb átmérőjű fejrésze kerül először a szülőcsatornába. A magzat optimális pozíciója a szülés szempontjából a hosszanti fekvés és a fejvégű, hajlított tartás. Az ideális a OP (Occipito Anterior) pozíció, amikor a baba háta az anya hasfala felé, a tarkója pedig előre, a szimfízis (szeméremcsont) felé néz. A fejvégű fekvés során a magzat feje a medencében (vagy annak közelében) található, vagyis készen arra, hogy beékelődjön a szülőcsatornába. A magzat természetesen képes mozgatni a fejét és a nyakát, például közelítheti az állát a mellkasához. A magzat arca nézhet a te hátad, illetve a te hasad irányába. Az előbbi helyzet valamivel jobb, hiszen így a magzat fejének legszélesebb része nyomást gyakorolhat a méhszájra, és hozzájárulhat a gyorsabb táguláshoz.
Hibás fejvégű tartások
Ritkábban a fej az arccal fekszik a méhszájon és ezt a hibás fekvést arcfekvésnek nevezzük. A koponya és arcfekvéseket együttvéve fejfekvéseknek is hivják. Az arcfekvés és a vele rokon homlokfekvés és fejtetőfekvés a fejnek hibás tartásából erednek. A fej rendes tartásnál a gyermek álla annak melléhez van szorítva; ha az áll a melltől eltávolodik, akkor létrejön először a fejtetőfekvés, másodszor a homlokfekvés és harmadszor, amikor legerősebben nyujtja hátra a nyakát, az arcfekvés. Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal. a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.
Hátsó koponyatartás
Gyakran előfordul, hogy a baba arca az anya hasfala felé, a háta pedig az anya gerince felé néz. Ezt nevezzük Occipito Posterior (OP) pozíciónak, vagy köznyelven „hátsó fekvésnek”. Bár sok baba megszületik ebben a pozícióban, a vajúdás gyakran hosszabb, nehezebb, és a hátfájás sokkal intenzívebb. A hátsó koponyatartás: Szintén fejjel lefelé, de arccal a mama hasa felé helyezkedik el a magzat. Az így elhelyezkedő babák 95%-a végül felveszi a legáltalánosabb első koponyatartás pozíciót. A maradék 5%-ba tartozó babák is meg tudnak hüvelyi úton születni, de ilyenkor a baba az állát nem tudja a mellkasához hajtani. Emiatt valószínűleg elhúzódik a kitolás és nagyobb az esélye, hogy a szülő nőt hátfájás gyötri. Szintén valószínűbb, hogy asszisztált szülésre lesz szükség. Amikor a baba fejjel lefelé, de háttal a gerincünknek fekszik, a méhösszehúzódások alatt és között komoly hátfájás kínozza a szülő nőt. Ennek oka, hogy a magzat koponyája az anya keresztcsontjának és alsó csigolyáinak feszül. A legtöbb baba a terhesség 33-36. hét között fordul be. Ha az utolsó hónapban azt tapasztalod, hogy a rugdosásokat, erős kézmozdulatokat középen, a köldököd hosszanti irányában előrefelé érzed és ha lefekszel hanyatt az ágyra akkor a pocakod közepén egy kis “völgyet” tapasztalsz, akkor jó esélyed van rá, hogy a baba a hátacskáját a Te hátad felé fordítja, ezért a vajúdás alatt sokkal többet kell forgolódnia, ami bizony több időbe telhet és Neked nagyobb fájdalommal is járhat. Aggodalomra azonban nincs okod, a babák kb. 30-35%-a ebben a posterior pozícióban kezdi meg az utazását, de a legtöbben némi forgolódás után átfordulnak a jobb vagy a bal oldalra és csak a babák kb. 5%-a születik arccal az édesanya elé nézve (persistent posterior). De a lényeg a lényeg: ha ezt tapasztalod az utolsó hónapban, akkor próbálj még nagyobb figyelmet fordítani a testtartásodra pihenés közben!
Medencevégű fekvés (Farfekvés)
Előfordulhat azonban, hogy a far kerül lefelé, vagy harántirányban (keresztben) fekszik a magzat. Ezeket a pozíciókat hívjuk farfekvésnek (vagy medencevégű fekvésnek), illetve harántfekvésnek. Ha a magzat a 36. terhességi hét után farfekvéses, nagy valószínűséggel már nem fog megfordulni, de nem kizárt, hogy még a szülés időpontja előtt sor kerül a szülésre. Ha a magzat farfekvésben marad, akkor egyéni elbírálással kell eldönteni, hogy az édesanya szülhet-e hüvelyi úton, vagy császármetszést végeznek. Hazánkban az ilyen esetek többségében császármetszésre kerül sor. Ha a magzatnak alsó vége fekszik a méhszájon, feje ellenben a méhfenékben, akkor medencefekvés van jelen. A medencefekvésnek alfajai a farfekvés, a lábfekvés és a térdfekvés. A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.
A farvégű fekvés során a születendő baba popsija vagy lábai vannak a medencédnél, vagyis a feje az anya mellkasához van közelebb. A farvégű fekvésnek több típusa is lehet. Lehet a magzat feneke a szülőcsatorna közelében úgy, hogy mindkét lábát térdben behajlítva “felhúzza” a hasához, a lábfeje pedig lefelé néz; szintén lehet a feneke a szülőcsatornában, de egy vagy mindkét lábát egyenesen tartja, és a lábfejei inkább a fejénél vannak. Emellett pedig előfordulhat az is, hogy egy vagy mindkét lába néz a szülőcsatorna irányába. A farfekvés sajnos nem igazán ideális a szüléshez, és a komplikációk rizikója is megnő. A fej az utolsó, ami a világra jön, így nem tud nyomást gyakorolni a méhszájra, lassabb lehet a tágulás, és az is előfordulhat, hogy a magzat keze, lába “beakad”, de a köldökzsinórral kapcsolatos problémák esélye is nagyobb. A faros babákat meg lehet próbálni megfordítani egy speciális technika (ECV) segítségével, de ez csak az esetek nagyjából felében sikerül.
Harántfekvés
Előfordulhat azonban, hogy a far kerül lefelé, vagy harántirányban (keresztben) fekszik a magzat. Ezeket a pozíciókat hívjuk farfekvésnek (vagy medencevégű fekvésnek), illetve harántfekvésnek. A legritkább, de potenciálisan legveszélyesebb pozíció a harántfekvés (transverse lie), amikor a baba gerince merőleges az anya gerincére, és a válla, esetleg a karja van a medence bejáratánál. Ez a pozíció teljes egészében kizárja a hüvelyi szülést, és ha a szülés beindul, sürgősségi helyzetet eredményezhet (pl. Ha a 37. hét után is harántfekvés áll fenn, általában tervezett császármetszést javasolnak, vagy megpróbálják az ECV-t. Harántfekvésben lévő magzat esetén a szülés során jelentkező, akár életveszélyes szövődmények miatt nem javasolt a hüvelyi szülés. A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá a, hogy a szülő csatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.
Bizonytalan fekvés
Az ilyen baba a 37. hét után is folyton változtatja a pozícióját. Sok esetben megindítják a szülést, megvárva azt a pillanatot, amikor épp fejjel lefelé fekszik.
A magzat fordításának lehetőségei
A fejvégű fekvésben történő hüvelyi szülés sokkal biztonságosabb és könnyebb a medencevégű fekvéssel szemben. Ha azonban a magzat nem fejvégű fekvésben van, egy nőgyógyászati műfogással megkísérelhető a magzatfordítás. Ez a módszer az ún. külső magzatfordítás, amely megkísérelhető a szülést megelőzően. Ha a művelet sikeres, a magzatot méhen belül a farfekvésből vagy harántfekvésből fejvégű fekvésbe kerül.
Külső magzatfordítás (ECV)
Az ECV egy olyan eljárás, amelyet általában a 36. vagy 37. terhességi héten végeznek el, kórházi körülmények között, ultrahangos monitorozás mellett. Az orvos a hasfalon keresztül, óvatos nyomással próbálja meg átfordítani a babát fejvégű pozícióba. Ha a fordítás sikertelen, a szülész-nőgyógyász és a kismama közösen döntenek a szülés módjáról. Az eljárást hozzáértő és tapasztalattal rendelkező szülész-nőgyógyász szakorvos végzi. A manuálisan végzett művelet során a szülész a várandós hasára gyakorolt nyomásokkal tereli a magzatot a helyes irányba. A fordítás után ultrahangvizsgálat szükséges a méhen belüli események ellenőrzésére.
A külső fejreforditás tehát egy fekvési rendellenesség megszüntetésére irányuló tevékenység. A 36-37 hét után kísérelhető meg, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben. A külső magzatfordítás zavartalan terhesség esetén ajánlott, amennyiben nincs hüvelyi vérzés, a lepény nem tapad mélyen és/vagy nem fedi a méhszájat, megfelelő mennyiségű magzatvíz veszi körül a babát, a magzati szívhang normális, nincs idő előtti burokrepedés, nem ikerterhességről van szó, a magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb, egyéb veszélyeztetettségi lehetőség nem áll fenn.
A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők: a szülés beindulása, idő előtti burokrepedés, vérzés - akár a baba akár az anya esetében, a magzati stressz, sürgősségi császármetszést igényelhet, a magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe. A külső magzatfordítást kórházban végzik. A beavatkozás előtt ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a baba és a lepény fekvését, a magzatvíz mennyiségét, emellett pedig magzati szívhangvizsgálat is történik, hogy megbizonyosodjanak róla, az nem rendellenes. A méh izmainak ellazítására a kismama injekciót kaphat, de előfordulhat az epidurális érzéstelenítés is, hogy biztosan teljesen ellazult legyen. A külső magzatfordítás az anya hanyattfekvő helyzetében történik, az orvos a kezeivel enyhe nyomást gyakorol a hasra úgy, hogy fordulásra késztesse a babát. A kórházi és főleg azonnali műtéti háttér rendkívül fontos és készenlétben kell állnia neonatológusnak, aneszteziológusnak is a beavatkozás megkezdése előtt. Az eljárás befejeztével az orvos ismételten ellenőrzi a baba szívhangját. Ha mindent normálisnak talál, a kismamának nem kell a kórházban maradnia. Amennyiben az eljárás során nem sikerül fejvégű helyzetbe segíteni a babát, az orvos a császármetszést vagy egy újbóli megfordítási kísérletet javasolhat. Még a sikeresen végrehajtott fejrefordítást követően is gyakran történik, hogy a magzat ismét visszafordul medencevégű fekvésbe. Ezért nagyon gyakran végződik császármetszéssel. A siker mértéke számos tényezőtől függ, beleértve az alábbiakat is: Milyen közeli a szülés várható időpontja? Mennyi magzatvíz van a baba körül? Hány terhessége volt már a kismamának? Mekkora a baba? Milyen a placenta helyzete? Milyen pozícióban fekszik a baba?
Természetes módszerek a baba megfordítására
Sok kismama érzi úgy, hogy befolyásolni tudja a baba elhelyezkedését. A legfontosabb a Gravitáció és a mozgás. Kerüljük a hosszas hátradőlő ülést (pl. kanapén, autóban), mert ez arra ösztönzi a babát, hogy a hátát az anya gerincére fordítsa. Alkalmazzuk a térdelő-könyöklő pozíciót naponta többször, 10-15 percig. Ha a farfekvés a probléma, egyesek javasolják a jeges borogatást a méh felső részére (ahol a baba feje van), míg mások melegítő párnát helyeznek a medence aljára, abban a reményben, hogy a baba a meleg felé fordul. Az Enkin-torna abból áll, hogy a kismama kétóránként 15 percet térd-könyök helyzetben tölt, a gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni. Hasonló hatással bírhatnak olyan jógagyakorlatok, melyek során a gravitációt próbáljuk kihasználni a beforduláshoz: pl. lefelé néző kutyapóz, guggolás széles terpeszben. Vannak, akinél beválik a hideg-meleg borogatás (has alsó részére meleg borogatás, a felső részére törölközőbe csavart jégzselé vagy fagyasztott zöldség), ugyanis a babák ösztönösen a meleg irányába fordulnak. A magzatok kíváncsiságát kihasználva szokták javasolni, hogy tegyünk a has alsó részéhez hangszórót kellemes zenével vagy zseblámpát.
Néhány lépés az ideális fekvéshez: Úgy üljünk, hogy térdünk a csípőnknél lejjebb legyen. Álló helyzetben dőljünk előre, amennyire csak lehet - például valamilyen asztalra támaszkodva -, mert így a babának több helye van megfordulni. Ússzunk lehetőleg mellúszásban, mert lebegés közben tágasabb a tér a baba körül. Minél többször ereszkedjünk négykézlábra, hogy a gravitáció segítse a magzat gerincének átfordulását (ez a testének a legnehezebb része).
A szülés lehetőségei és feltételei
A hüvelyi úton történő szüléshez több tényező is szükséges: a magzat fara legyen elöl, ne a lábai (lábtartás); relatív téraránytalanság ne álljon fenn (vagyis az anyai csontos medencebemenet és a magzati koponya közötti ne legyen olyan méretkülönbség, amely a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja); a méhlepény elhelyezkedése megfelelő legyen, ne legyen elölfekvő a lepény; a várandós hüvelyi úton szeretne szülni. Általában előnyt jelent, ha a várandós korábban már szült hüvelyi úton, ilyen esetekben ritkábban fordulnak elő szülés közbeni szövődmények, nagyobb bizonyossággal kezdhető meg a hüvelyi szülés.
Hüvelyi szülés farfekvéses magzattal
A magzat legnagyobb kerülettel rendelkező testrésze a fej, ezért fejvégű fekvésben történő szüléskor a magzat feje tágítja a szülőcsatornát, így a többi testrész a legtöbbször könnyedén meg tud születni. Amennyiben a far születik meg elsőként, a fejhez érkezve tovább kell tágulnia a méhszájnak. Ez alatt az idő alatt a magzat oxigénhiányos állapotba kerülhet, ezért létfontosságú ezt az időszakot a lehető legjobban lerövidíteni. Erre a szülésznőnek és az orvosnak több eszköz is van a kezében: oxitocyn adása infúzióban a méhösszehúzódások erősségének serkentése céljából, manuális méhszájtágítás, gátmetszés (episiotomia), a kitolási szak elején - a tolófájások megérkezésekor - a kismamát úgy irányítja a szülésznő és a szülészorvos, hogy még ne nyomjon akaratlagosan, a nyomásingereket „sóhajtozza át”, így még több időt kap a méhszáj a tágulásra.
A szülés három fő szakasza
A szülés három fő szakaszra osztható: a tágulási szakasz, a kitolási szakasz és a lepényi szakasz. Ez a szakasz a méhszáj puhulásával és az első 0-3 cm-es tágulással jellemezhető. Az összehúzódások még viszonylag enyhék, rendszertelenek, és hosszú szünetek vannak közöttük. Ez a fázis a leghosszabb, gyakran 8-12 órát is igénybe vehet, de néha még tovább is tart. A szabályos fájások ebben a szakaszban kezdenek kialakulni, de még nem elégIntenzívek ahhoz, hogy jelentős energiát vegyenek el. Az aktív fázis általában 4 cm-es tágulástól kezdődik, és egészen 8 cm-ig tart. Ebben a fázisban a fájások már erősek, rendszeresek (általában 3-5 percenként jönnek, és 60 másodpercig tartanak). Az aktív fázis végét az átmeneti fázis követi (8-10 cm tágulás). Ez a legrövidebb, de fizikailag és érzelmileg is a legmegterhelőbb időszak. A fájások szinte folyamatosak, rendkívül erősek. Ez a fázis gyakran hoz magával remegést, hányingert, és a kismama azt érezheti, hogy „ezt már nem bírja tovább”. Az átmeneti fázis a vajúdás „maratonjának” utolsó, legmeredekebb szakasza.
Szülés 4. fejezet: A szülés sematikus magyarázata
A szülés beindulásának jelei
A várandósság 37. hetétől kezdve minden összehúzódás, minden szokatlan érzés a kérdést veti fel: „Ez már az?”. A szülés beindulásának jelei gyakran finomak és megtévesztőek lehetnek, különösen az első babát váró anyák számára. Az első és leglátványosabb jel gyakran az, hogy a baba feje besüllyed a medencébe. Ezt a jelenséget nevezik lightening-nak, vagyis megkönnyebbülésnek. A kismama hirtelen azt tapasztalja, hogy könnyebben kap levegőt, mivel a baba már nem nyomja olyan erősen a rekeszizmát. Ez a jelenség első terhesség esetén általában 2-4 héttel a szülés előtt következik be.
Sokan számolnak be arról, hogy a szülés előtt néhány nappal vagy héttel hirtelen energialöketet kapnak. Ez a híres fészekrakó ösztön. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat érezhetünk a takarításra, rendszerezésre, vagy a babaholmik végső elrendezésére. Ha hirtelen elkap az a vágy, hogy éjfélkor súrolni kezdd a konyhát, érdemes észben tartanod: a fészekrakó ösztön remek dolog, de ne fáraszd ki magad teljesen!
A méhnyakcsatornát a terhesség alatt egy sűrű nyákból álló dugó zárja el, védve a méhet a fertőzésektől. Amikor a méhszáj elkezd puhulni és tágulni a szülésre készülve, ez a nyákdugó (show) kilökődik. A nyákdugó távozása a szülés beindulásának egyik legvilágosabb fizikai jele. Azonban fontos tudni, hogy a távozása és a tényleges vajúdás kezdete között eltelt idő rendkívül változó. Lehet, hogy csak órák múlva kezdődnek a fájások, de az is előfordulhat, hogy napok, sőt egy-két hét is eltelik.
Jósló fájások vagy valódi vajúdás? A jósló fájások (Braxton Hicks összehúzódások) már a második trimeszterben megjelenhetnek, de az utolsó hetekben válhatnak intenzívebbé és gyakoribbá, ami gyakran összezavarja a kismamákat. A valódi szülési fájások és a jósló fájások közötti különbségtétel kulcsfontosságú. A tapasztalt kismamák tudják, hogy az igazi fájások nem csak a hasban, hanem a derékban is érződnek, és hullámokban törnek ránk, amelyek során a méh teljesen megkeményedik.
Bár a filmekben ez a leggyakoribb jel, a valóságban a szülések mindössze 10-15 százalékában folyik el a magzatvíz még a fájások megkezdése előtt. Ha a magzatvíz elfolyik, ez egyértelmű jelzés arra, hogy a szülés beindult, vagy hamarosan be fog indulni. Szín és szag: A normális magzatvíz tiszta, halvány szalmaszínű és enyhe, édeskés szagú. Mennyiség: Lehet hirtelen, nagy mennyiségű áradat, de lehet csak szivárgás is. Ha a magzatvíz elfolyik, még ha nincsenek is fájások, a kórházba indulás indokolt a fertőzésveszély és a köldökzsinór-előesés kizárása miatt.
A szülésre való felkészülés és a szülés alatti teendők
A szülésre való felkészülés magában foglalja a támogató környezet kialakítását is. A partner szerepe kulcsfontosságú, hiszen ő az, aki folyamatosan jelen van, támogatja az anyát fizikailag és érzelmileg. Egyre több pár dönt úgy, hogy dúlát fogad. A dúla egy képzett, nem orvosi kísérő, aki folyamatos, egyéni támogatást nyújt a vajúdás alatt.
Visszatérve a magzat fekvéséhez, a vajúdás alatt is kulcsfontosságú, hogy a baba optimálisan forogjon. Ha a baba a hátsó pozícióban (OP) kezdi a vajúdást, a kismama gyakran tapasztal hátfájást, és a tágulás lassabb lehet. A mozgás szabadsága a vajúdás alatt létfontosságú. Ha a kismama szabadon mozoghat, intuitívan megtalálja azokat a pozíciókat, amelyek segítik a baba lefelé mozgását és a medence csontjainak optimális nyitását. Előfordulhat, hogy a szülés elakad, vagy a baba nem forog be megfelelően (pl. mély harántállás). Ez gyakran a fekvés vagy a tartás problémájára vezethető vissza. A szülésre való felkészülés magában foglalja annak elfogadását is, hogy a tervtől való eltérés lehetséges. A legfontosabb cél minden esetben az anya és a baba biztonsága és egészsége.
Amikor a szülés beindulásának jelei egyértelművé válnak, a legfontosabb dolog a nyugalom megőrzése. A stressz hormonok gátolják az oxitocin termelődését, ami lassíthatja a vajúdást. A kilencedik hónap a várakozás, a megpihenés és a feltöltődés időszaka. Bár a fizikai felkészülés (táskák, babaszoba) fontos, a mentális felkészültség, a szülés elfogadása és a bizalom a testünkben, a babában és a természet erejében a legnagyobb ajándék, amit a nagy napra adhatunk magunknak. A szülés egy olyan esemény, amely minden nőt átalakít. Készüljünk fel rá tudatosan, de engedjük el a kontrollt, amikor eljön az ideje. A természet elvégzi a maga munkáját, mi pedig csak engedjük, hogy a hullámok vigyenek minket.
A magzat fekvésének megállapítására és a baba testrészeinek azonosítására a bábák évszázadokon keresztül tapintással támaszkodtak. Ez a módszer, bár nem mindig "bombabiztos", egy jó alkalom a babára hangolódásra. Első lépésként rajzolj egy üres térképet. Helyezkedj el kényelmesen, legideálisabb, ha a párod az ágyon vagy a kanapén ül a feltett lábakkal, Te pedig az ölében ülsz kényelmesen, a fejedet a mellkasára, vállaira támasztva, úgy, hogy a kezeivel ő is elérje a pocakodat. A tévét kapcsoljátok ki, esetleg valami halk, kellemes zenét tegyetek be és csukjátok be a szemeteket, hogy valóban a tapintásotokra hagyatkozhassatok. Tedd a kezeidet határozottan a pocakodra, az egyiket alulra, a másikat a felső részére, enyhén rányomva a tenyeredet, majd kezdj el lassan körözni a kezeiddel. Próbálj arra figyelni, hogy hol keményebb a pocakod és hol puhább egy picit. Ha beazonosítottad, próbálja meg a párod is ugyanezt. Most a keményebb részre figyeljetek és próbáljatok arra összpontosítani, hogy mere folytatódik a keménység. Valamelyik irányba jó eséllyel fogsz érezni egy hosszabb, enyhén íves kemény felületet, ami a baba háta. Most keresd meg az íves keménység két “végét” és hasonlítsd össze, hogy melyik puhább. Ehhez nyugodtan használd az ujjaidat is, enyhén belenyomhatod a pocakodba (természetesen csak annyira, hogy ne okozz fájdalmat magadnak). Most próbálj a mozgásokra figyelni illetve emlékezni arra, amit a baba aktív időszakában szoktál érezni. Hol érzed a legerősebb, leghatározottabb mozgásokat? Jó eséllyel ezek a rugdosások, a térképen jelöld őket pontokkal. Hol szoktál még határozott, de kicsit kisebb, kicsit gyengébb mozgást tapasztalni? Ha minden jelet felrajzoltál a térképre, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, beazonosítottuk a baba pozícióját a pocakodban! Ellenőrzés gyanánt most a párodon a sor, hogy abban a negyedben, ahol a mellkasát/hátát sejtitek, próbálja a fülével megkeresni a baba szívhangját! Nem lesz könnyű dolga, de ha lekapcsoljátok a zenét is és az egyik fülét a pocakodra tapasztja, akkor a belső szerveid “kurtyogása” mellett jó eséllyel előbb-utóbb fel fogja fedezni a ritmikus és gyors szívhangot is!
Ahogy közeledik a szülés ideje, a legtöbb baba a bal oldalra fészkeli be magát, mégpedig azért, mert a méhünk nem szimmetrikus. A bal oldal öblébe kényelmesebb helyet talál a baba, mintsem a “meredek” jobb oldalon. (Kivétel erősíti a szabályt, vannak “balos” babák is, de ezzel nincs semmi gond!) Ez az oldalsó, a hátacskával kicsit előre néző pozíció fogja segíteni azt, hogy minél egyszerűbben beilleszkedjen a fejecskéje a medence bemenetén, ami keresztben nagyobb.
A szülés közeledtével gyakran felmerül az a kérdés is, hogy vajon beilleszkedett-e már a baba… Egy kis gyakorlással és figyelemmel ezt Te is meg tudod állapítani! Első babánál a beilleszkedés általában egy-két héttel szülés előtt már megtörténik, de többedik baba legtöbbször csak a vajúdás kezdeténél illeszkedik a medence bemenetébe, de természetesen itt is vannak kivételek! A beilleszkedés általában észrevehető abból is, hogy hirtelen egy picit több levegő jut a tüdőbe, egy picit könnyebb a levegővétel….de még gyakrabban kell pisilni járni. A fizikai érzeteken túl azonban kézzel is ki lehet tapogatni a szeméremcsont környékén, hogy hol a baba fejecskéje. Ehhez először a szeméremcsonti ízesülés alsó részét keresd meg a kezeddel. A szeméremcsont fordított V alakú ízesülését a csiklód környékén, egy kicsit afölött találod. Ha megvan, vidd a kezedet lassan feljebb a szeméremcsont ízesülésén és ha itt most egy “döccenést” érzel, akkor a baba feje még nem ékelődött be, hanem a medence peremén ül. A tanácsom itt is ugyanaz: ha nem érzel semmit vagy nem tudod eldönteni - semmi gond!
Amelyik baba nem fordul meg: Ha a magzat a 36. hétig nem fordul magától fejjel lefelé, megpróbálhatjuk erre ösztönözni. A szülészorvos is tehet erre kísérletet - külső fordítás - de ezt a kismamával előbb meg kell beszélnie.
A hüvelyi szüléshez több tényező is szükséges: a magzat fara legyen elöl, ne a lábai (lábtartás); relatív téraránytalanság ne álljon fenn (vagyis az anyai csontos medencebemenet és a magzati koponya közötti ne legyen olyan méretkülönbség, amely a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja); a méhlepény elhelyezkedése megfelelő legyen, ne legyen elölfekvő a lepény; a várandós hüvelyi úton szeretne szülni. Általában előnyt jelent, ha a várandós korábban már szült hüvelyi úton, ilyen esetekben ritkábban fordulnak elő szülés közbeni szövődmények, nagyobb bizonyossággal kezdhető meg a hüvelyi szülés.