A terhesség során a szervezetben számos természetes és kórosnak is tekinthető változás történik. Az egyik legkomplexebb genetikai eredetű, örökletes betegség, amely a magzat fejlődését is befolyásolhatja, a cisztás fibrózis (CF). Ez a betegség a szervezetben a nyálka-, verejték- és emésztőnedv-termelést érinti, sűrűvé, ragacsossá téve azt.
A homozigóta recesszív öröklésmenet azt jelenti, hogy egy adott megnyilvánuló szervi tulajdonság (ebben az esetben a rosszul működő szállítófehérje megléte) egy, az emberi genetikai állományban jól meghatározott helyen ’kódolódik’, az örökítő anyag (DNS) szemben futó láncain. Fogantatáskor az utód mind az anyai, mind az apai génpár egyik tagját kapja csak meg, 50%-os eséllyel valamelyiket.
Recesszív esetben csak akkor nyilvánul meg a tulajdonság, ha mindkét szülő a hibás gént adja gyermekének. Ennek esélye, hordozó szülők esetén a fogantatáskor tehát 25%, csakúgy, mint a két egészséges gén meglétének az esélye, míg az egészséges, de a beteg gént hordozó magzat fogantatásának esélye 50%. Azaz a beteg és egészséges gyermekek aránya ilyen családban 1:3 lehet.
Cisztás fibrózis esetén a hibásan megjelenő fehérje kódolási helye a DNS-en a 7-es számú emberi kromoszómán van. A nemek érintettsége a genetikai háttér ismeretében tehát közel egyenlő. Érdekes, hogy míg fehérbőrűeknél gyakran, a feketéknél kevésbé, míg az ázsiai lakosság körében szinte egyáltalán nem fordul elő CF.
A cisztás fibrózis okai
A betegség az utódokon tehát csak akkor jelentkezhet, ha vagy mindkét szülő egészséges hordozó (25%), vagy legalább egyikőjük beteg, a másik fél pedig hordozó (ekkor 50%), vagy mindketten betegek (100%) - ez utóbbi azonban a mindkét nemre jellemző nagyfokú meddőség miatt nem nagyon valószínű.
Cisztás fibrózis mechanizmusa és kezelése | HHMI BioInteractive videó
A cisztás fibrózis tünetei és a magzat felszívódásával összefüggő jelek
Ahol nyálkatermelő mirigy van, ott bárhol tüneteket okozhat a cisztás fibrózis betegség.
Emésztőrendszeri tünetek és felszívódási zavarok
Az epe és a hasnyál besűrűsödése felszívódási, következményes táplálási, majd növekedési - fejlődési zavarokat okozhat. A sűrű epe a zsírok, a hasnyálmirigy érintettsége pedig mind a zsírok, mind a fehérjék és a szénhidrátok felszívódásában okoz zavart. A zsírban oldódó, létfontosságú vitaminok (jellemzően A, D, E, K) híján jellegzetes hiánybetegségek alakulnak ki, míg az iontranszport sérülése miatt például nyomelem hiánytünetek, vagy akár vashiányos vérszegénység is kialakulhat.
A hasnyálmirigyben kialakuló ciszták végül az un. belső-elválasztású, különböző hormonok termeléséért felelős területet is érintik. Az itt termelődő inzulin vérszintje csökken, emiatt inzulinfüggő cukorbetegség alakul ki. A tömény epe májkárosodáshoz is vezethet, mely az eleve csökkent mértékű felszívódás mellett tovább gyengíti a szervezetet. Újszülöttkori elhúzódó sárgaság hátterében gondolnunk kell a mucoviscidosis lehetőségére is.
Mivel a kalcium és D-vitamin felszívódása is sérül, csontritkulás alakul ki, az erre jellemző kóros, gyakori és nehezen és nem a megfelelően gyógyuló törésekkel, vázrendszer elváltozásokkal.
A bél nyálkahártya érintettség miatt a széklet jelentős besűrűsödése várható akár már az első életnapokban. Ezért fontos diagnosztikus tünet az újszülöttek kb. egytizedénél hiányzó meconium (a feketés magzatszurok) ürítés az első 1-2 életnapon túl. Korai felismerés és beavatkozás esetén elkerülhető az életveszélyes bélelzáródás (ileus), illetve a következményes átfúródás (perforáció, a bélfal áthatoló sérülése). A betegek többségénél ugyan van korai székürítés, de már 1-2 hónapos kortól észlelhetőek a fenti emésztési zavarokból eredő gondok.
A későbbi széklet egyébként jellegzetesen bűzös, híg, zsírfényű, jelentős a tömege és igen gyakran jelentkezik. Mindez annak következménye, hogy a rendszerint jó étvággyal, igen nagy mennyiségben elfogyasztott táplálék alkotóelemei nem képesek felszívódni, hanem a bélcsatornában maradnak. Gyakran látható a végbél kitüremkedése, előesése is.
A vékony- és vastagbél-atresia esetén a bél üregének teljes elzáródása következik be fejlődési rendellenesség miatt. A vékonybél veleszületett elzáródása lényegesebben gyakoribb. A kórképre akár már magzati korban gyanú lehet, azonban újszülöttkorban felhívja rá a figyelmet a csecsemő etetési képtelensége, a hányás vagy a meconium ürülés elmaradása.
A vékony- és vastagbél-atresia főbb tünetei
A legtöbb esetben a vékony- és vastagbél-atresia tünetei már magzati korban észlelhetőek. A magzatvíz megnövekedett mennyisége (polyhydramnion) utalhat a magzat valamilyen, emésztőrendszert érintő fejlődési rendellenességére, hiszen ilyenkor a magzatvíz felszívódása akadályozott. Minél közelebb található az elzáródás helye a szájhoz, annál kifejezettebb lesz a polyhydramnion mértéke.
Ha a terhesgondozás során nem derült fény erre a magzati fejlődési rendellenességre, a vékony- és vastagbél-atresia tünetei újszülöttkorban is megjelenhetnek. A tünetek a bélelzáródás helyével megegyezők.
- hányás (epés tartalom jelenléte segít behatárolni az elzáródás helyét);
- nagy mennyiségű visszamaradt gyomortartalom (gyomorresiduum);
- haspuffadás (kifejezettebb a távolabbi szakasz elzáródása esetén);
- meconiumürülés elmaradása (nem minden esetben következik be, de a normálishoz képest mindenképpen kevesebb a mennyisége).
A táplálkozás során bevitt ételeket először megemésztjük, majd - röviden összefoglalva - a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a tápcsatornából felszívódnak. Az elfogyasztott ételek emésztése és a felszívódás komplex folyamat. Az összetett szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat először is felszívódásra alkalmas alkotóelemekre kell bontani, majd az emésztőszervek összehangolt munkáját követően a hasznos összetevők felszívódnak. A felszívódás döntően - a táplálék molekuláinak mintegy 80%-a - a vékonybélben történik, a bélbolyhok segítségével. A vastagbélben szívódik fel a víz, vitaminok és ásványi anyagok a bélfalon át.
A különböző hasi panaszok és a puffadás népbetegséggé vált az elmúlt években - magyarázza dr. Németh Alíz. Ebben döntő szerepet játszik a nem megfelelő táplálkozás, a túl gyors étkezések, a stressz, az ülőmunka és a mozgásszegény életmód is. Önmagában ez a két tünet számos problémára utalhat, ám gyakran egyéb panaszok is jelentkeznek, melyek kapcsán már felvetődik a felszívódási zavar gyanúja. A panaszok súlyossága változó, az enyhétől a súlyosig, leromlott általános egészségi állapotig is terjedhet. Nem ritka, hogy más problémák kapcsán, másik szakorvostól kerülnek ide a betegek, mert a kivizsgálás során felmerül a gyanú, hogy felszívódási zavar állhat a tüneteik mögött.
Már egy egyszerű laborlelet is árulkodó lehet. Alacsony vas, B12 vitamin vagy folsav szint esetén például nem minden esetben vérképzőszervi a probléma eredete, gyakran gasztroenterológiai eltérés van a háttérben. Nagyon fontos a részletes beszélgetés, a beteg alapos kikérdezése. Lényeges tudni, hogy volt-e például autoimmun gluténérzékeny beteg a családban, végeztek-e gyomor-vagy bélműtétet a betegnél. Hasnyálmirigy-és epebetegség, étkezési szokások, trópusi országbeli utazás is szóba kerülnek az első orvosi vizit során. Ezek az információk segítenek leszűkíteni a további kivizsgálás menetét. A vizsgálatok eredményét a beteg adataival összevetve születik meg a diagnózis és kezdődhet meg a kiváltó októl függő, személyre szabott kezelés.
Légzőszervi tünetek
A kritikus tüneteket a légző- illetve az emésztőszervi nyálkahártya érintettsége okozza.
A légzőrendszerben a sűrű váladék állandó fertőzési gócot jelenthet az alsóbb légutaknak, a krónikus gyulladás pedig nyálkahártya-elváltozásokat (polipok) okoz. Gyakoriak lehetnek a légcső-gyulladások is, a nyelőcső érintettsége ritka.
A megszületés körül a CF-es újszülöttek tüdeje viszonylag normális, később azonban a sűrű nyák folyamatosan csökkenti az aktív légzőfelületet. Ez krónikusan csökkent gázcserét, következményesen alacsonyabb véroxigén és magasabb széndioxid-szintet okoz, mely végső soron a napi fizikai/szellemi aktivitás csökkenéséhez vezet, a kompenzáló mechanizmusokat (szaporább, erőteljesebb légzési és keringési aktivitás) pedig gyorsan kimerítheti. Gyakran észlelni a szív- és más tüdőbetegek egy részére jellemző dobverőujjakat.
A köhögés azonban, mint egyetlen öntisztító folyamat nem elégséges a tömény váladék eltávolításához, mely így kiváló táptalajul szolgálhat a légúti kórokozóknak (leginkább az életveszélyes Pseudomonas aeruginosa, illetve Staphylococcus aureus fajok veszélyesek). Az állandósuló légúti betegségek végül a tüdőszövetet is képesek károsítani: a krónikus légúti betegség, az állandósuló hörghurut és a folyamatos, kóros köhögés kapcsán a különböző méretű ciszták végül össze is nyílhatnak, közlekedhetnek a légutakkal és a mellhártya üregével is, így légmell alakul ki.
Bőrtünetek és egyéb jelenségek
A verejték besűrűsödése a bőr saját védekezési rendszerét (barrier) gátolhatja, így gyakrabban alakulhatnak ki a mirigynyílások körül és távolabb is gyulladások, bőrszárazság. A testtömeghez képest relatíve jóval nagyobb testfelszínen keresztül jelentős mennyiségű só (nátrium klorid) távozhat a szervezetből, melynek pótlásáról fokozott izzadáskor gondoskodni kell.
Jellemző módon gyakorlatilag nemzőképtelenek a kezeletlen férfiak a sűrű ondó miatt, melyben a hímivarsejtek sem mozogni, sem hosszabb ideig élni nem tudnak. A nőknél a méhnyak nyák sűrű volta nehezíti a teherbeesést; ezen keresztül alig tudnak feljutni a spermiumok a megtermékenyítés helyére.
Ventriculomegalia és terhességi szövődmények
A ventriculomegalia egy olyan betegség, amelyet az agy kamráinak megnagyobbodása jellemez. A kamrák folyadékkal töltött terek, amelyek segítenek az agyat kipárnázni és védeni. Ez az állapot jelentős jelzője lehet a mögöttes neurológiai problémáknak, és minden korosztályt érinthet, a magzatoktól a felnőttekig. A ventriculomegalia az agy kamráinak, konkrétan az oldalsó kamráknak abnormális megnagyobbodását jelenti. Ezek a kamrák felelősek az agy-gerincvelői folyadék (CSF) termeléséért és keringéséért, amely táplálja és védi az agyat és a gerincvelőt.
Bizonyos terhesség alatti fertőzések, mint például a citomegalovírus (CMV), a Zika vírus és a rubeola, ventriculomegaliához vezethetnek a fejlődő magzatnál. Környezeti tényezők, beleértve a toxinoknak vagy gyógyszereknek való kitettséget, szintén hozzájárulhatnak az állapothoz. A genetikai tényezők jelentős szerepet játszanak a ventriculomegaliában. Az olyan állapotok, mint a Down-szindróma, a Turner-szindróma és más kromoszóma-rendellenességek növelhetik a betegség kialakulásának kockázatát. Bár az életmódbeli és táplálkozási tényezők kevésbé kapcsolódnak közvetlenül a ventriculomegaliához, befolyásolhatják az általános egészségi állapotot és a terhesség kimenetelét.
A ventriculomegalia tünetei az egyén életkorától és az állapot súlyosságától függően változhatnak. Gyakori tünetek közé tartozik a csecsemőknél megnagyobbodott fej, a fejlődési késések, a fejfájás, az émelygés, valamint az idősebb gyermekeknél és felnőtteknél kognitív nehézségek. A kognitív fejlődés befolyásolható, különösen, ha a ventriculomegalia más neurológiai problémákkal társul. A ventriculomegalia egy összetett állapot, amely gondos kivizsgálást és kezelést igényel. Az okok, tünetek és kezelési lehetőségek megértése elengedhetetlen az eredmények javításához.
Vetélés és okai
Vetélésnek a 20. hét előtt befejeződő terhességet nevezzük, illetve azt, amikor az időpont ugyan későbbi, de a magzat 500 grammnál kisebb súlyú. Vannak fel nem ismert vetélések is, amelyek nem sokkal a megtermékenyülést követően, még a terhesség megállapítása előtt (a terhességi teszt használatát megelőzően) történnek. Vetéléskor a magzat nem feltétlenül az anyaméhben hal el, megtörténhet élő magzattal is. Klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb: nagyjából 5 százalékos. A spontán vetélés kockázata a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken.
A vetélésnek konkrét okai és rizikótényezői vannak. A rizikótényezők közül a dohányzást és az alkoholfogyasztást kell kiemelni, de emeli a kockázatot a kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain használata is. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót, ahogyan a túlzásba vitt kávéfogyasztás is (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél). A korábbi spontán vetélés szintén növeli a kockázatot, ahogy az is, ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el. A lisztérzékenység (cöliákia) és az extrém túlsúly szintén növeli a kockázatot, de ilyen hatása lehet az alacsony folátszintnek is. A rizikótényezők mellett vannak kromoszómarendellenességek is, amelyek vetélést okoznak - a vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki. A Turner-szindróma (amely kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség) például a terhességek zömében - a becslések szerint mintegy 98 százalékában - a terhesség korai szakaszában vetéléssel végződik. A terhesség ideje alatti dohányzás, jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát.
A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is (amely baktérium okozta betegség). A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is. Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma (APS) miatt is. Ennél a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést. Bekövetkezhet vetélés mindezeken túl alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) miatt is.
A spontán vetélésnek oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája is. Lehet például olyan méhnyálkahártya alatt található képlet vagy például polip, illetve miómagöb, amely miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni. Léteznek olyan méhfejlődési rendellenességek is, amelyek sorozatos spontán vetélést okoznak - ilyen például a méhsövény. Szó lehet úgynevezett méhösszenövésről (Asherman-szindrómáról) is, amely szintén vetéléshez vezethet.
A vetélés tünetei és típusai
Ha egy kismamának vérzése van (ez lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés) és görcsöl, mindenképpen fel kell keresnie orvosát, hogy megnézhessék, vetélésről van-e szó vagy sem. Egy barnás pecsételés nem feltétlen jelez vetélést, a bő vérzés viszont már nagyon veszélyes állapot. A komplett vetélés akár otthon is lezajlik bő menstruációs jellegű vérzéssel, de ebben az esetben is szükség van orvosi vizsgálatra. Az inkomplett vetélésnél (tehát amikor a méh nem képes kellőképp összehúzódni és kiürülni) a vérzés folyamatos is lehet, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet, kivérezhet.
Cisztás fibrózis mechanizmusa és kezelése | HHMI BioInteractive videó
Vetélésnél az orvosok általában már a fizikai vizsgálatnál is látják, hogy a méhszáj nyitva van, akár ujjnyira is. A vetélés diagnózisát ultrahangvizsgálattal állítják fel. A vizsgálatot akkor végzik el, ha a kismama vérzéssel és görcsös panaszokkal érkezik a kórházba. Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Ha a kismama minimális pecsételéssel és enyhe görcsökkel érkezik, de az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg. Megesik, hogy a kismama úgy érkezik, hogy már hoz magával szövetdarabokat is. Ilyenkor az inkomplett vetélést az ultrahangvizsgálat után a kórházban befejezik. Ha a kismama komplett vetéléssel érkezik a kórházba, akkor jellemzően szintén hoz szövetdarabokat.
Ha a vetélések ismétlődnek, és két egymást követő spontán vetélés történik, akkor már javasolt a teljes kivizsgálás. A vetélés lehet fenyegető vetélés, kezdődő vetélés, komplett vetélés, inkomplett vetélés, elmaradt vetélés és lázas vetélés.
- Fenyegető vetélésnél görcsök és minimális vérzések jelentkeznek, de a méhszáj zárt marad, az esetek 85 százalékában pedig a terhesség nem szakad meg.
- Kezdődő vetélésnél a tünetek az előbbihez hasonlóak, de a méhszáj már nyitott.
- A komplett vetélés a korai terhességnél fordul elő, 6 hetes korig gyakoribb. Ebben az esetben is kórházi megfigyelés szükséges. A komplett vetélés teljes egészében spontán lezajlik, a magzat bő menstruációs vérzéssel távozik.
- Elmaradt vetélésnél az elhalt magzat a méhüregben van, a vetélés folyamata be sem indul. Ilyen esetben orvosi beavatkozásra van szükség.
- Inkomplett vetélésnél a folyamat ugyan beindul, méghozzá bő, darabos vérzés és görcsök kíséretében, de nem fejeződik be.
Ikerterhesség és lehetséges komplikációk
Az ikerterhesség különleges és sok szempontból izgalmas várandósság, amely egyszerre hordozhat magában örömteli várakozást és fokozott odafigyelést igénylő kihívásokat. Ilyenkor az anyaméhben egyszerre két - vagy akár több - magzat fejlődik, ami nemcsak a leendő szülők, hanem az orvosi csapat részéről is fokozott figyelmet kíván. Az ikerterhesség előfordulása ritkább, mint az egymagzatos terhességé, de az orvostudomány fejlődésével és a mesterséges megtermékenyítési eljárások elterjedésével ma már gyakoribb jelenség, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az ikerterhesség kialakulásában genetikai hajlam is szerepet játszhat. A kétpetéjű ikrek öröklődése gyakrabban figyelhető meg az anyai ágon, mivel ez a típus akkor jön létre, ha a petefészek egyszerre két petesejtet bocsát ki - ennek pedig lehet genetikai háttere.
A humán choriogonadotropin (hCG) hormon szintje általában magasabb az ikerterhességek esetében. Ez a hormon már a beágyazódást követően termelődni kezd, és a mennyisége gyorsan emelkedik. Ha a laboreredmények szokatlanul magas hCG-szintet mutatnak, az akár ikerterhességre is utalhat - bár nem kizárólagos bizonyíték. A korai jelek között szerepelhet az extrém fáradtság, az erősebb émelygés vagy hányás, valamint a gyorsabb hízás. A kismama már a terhesség elején úgy érezheti, hogy „túl intenzívek” a tünetei - ez akár arra is utalhat, hogy több magzat fejlődik a méhben.
Az ikerterhességek két fő típusa az egypetéjű (monozigóta) és a kétpetéjű (dizigóta) ikrek. A két típus eltérő módon alakul ki, és különböző egészségügyi kockázatokat is hordozhat. Kétpetéjű ikrek akkor jönnek létre, amikor az anya szervezetében két különböző petesejt termékenyül meg két különböző hímivarsejt által. A két embrió genetikai állománya annyira különböző lehet, mint két külön született testvéré. Egypetéjű ikrek egyetlen megtermékenyített petesejtből alakulnak ki, amely később kettéválik. Genetikailag szinte teljesen azonosak, és mindig azonos neműek. Az egypetéjű ikrek gyakran osztoznak a méhlepényen és néha a magzatburokon is, ami bizonyos komplikációk (pl. iker-iker transzfúziós szindróma) kockázatát növeli.
Az ikerterhesség típusát általában az első trimeszterben végzett ultrahangvizsgálattal lehet megállapítani, különösen a 6-12. hét között. Az orvos ilyenkor megfigyeli, hogy hány magzatburok és méhlepény van jelen. Ha két különálló méhlepény látható, az általában kétpetéjű ikrekre utal. Az egypetéjű ikrek esetében a helyzet bonyolultabb lehet, mert a kettéválás idejétől függően külön vagy közös méhlepény és burok is kialakulhat. Ha a kérdés nem tisztázható ultrahanggal, a születés után genetikai vizsgálat segíthet pontosan meghatározni az ikrek típusát.
Az ikerterhesség felszívódásának jelei és kockázatai
Bár az ikerterhesség sok örömöt tartogat, fontos tudni, hogy fokozott kockázatokkal is járhat. A leendő édesanyák és az orvosi csapat részéről is nagyobb figyelmet igényel, hiszen a terhesség során különféle komplikációk léphetnek fel.
Az ikerterhesség egyik legnehezebb lehetséges kimenetele, amikor az egyik magzat elhal a terhesség során. Ez leggyakrabban a korai szakaszban történik, és gyakran teljesen tünetmentes. A jelenség neve „vanishing twin” (eltűnő iker), és sokszor csak az első ultrahang vizsgálat során derül ki. Az ikerterhesség felszívódásának jelei gyakran enyhék vagy nem is érzékelhetők. A kismama tapasztalhat enyhébb vérzést, alhasi görcsöket, vagy csökkenhetnek a terhességi tünetei.
Előfordulhat, hogy a terhesség korai szakaszában csak egy embrió látszik az ultrahangon, és a másik csak később válik észlelhetővé. Ezt nevezzük rejtett ikerterhességnek. Különösen akkor fordulhat elő, ha a magzatok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz, vagy ha az egyik még nem elég fejlett a korai vizsgálatok idején. Az üres petezsák (blighted ovum) olyan eset, amikor a petezsák kialakul, de benne nem fejlődik ki embrió. Ikerterhességnél ritkán, de előfordulhat, hogy az egyik petezsák üres, míg a másikban egészséges magzat fejlődik.
Monochorialis ikerterhesség esetén - amikor az ikrek közös méhlepényen osztoznak - előfordulhat az iker-iker transzfúziós szindróma. Ez egy súlyos állapot, amelyben a két magzat közötti vérkeringés egyensúlya felborul. Az egyik baba túl sok vért kap, míg a másik túl keveset. Az ikerterhességek esetén nagyobb eséllyel alakul ki terhességi toxémia, vagyis preeklampszia. Ez a magas vérnyomással, fehérjevizeléssel és ödémával járó állapot veszélyes lehet mind az anya, mind a magzatok számára.
Az ikerterhességek körülbelül fele koraszüléssel végződik, vagyis a babák a 37. terhességi hét előtt jönnek világra. A méh túlterhelése, a magzatok növekedése és a méhlepény állapota mind hozzájárulhat ehhez. A koraszülés esélyét szoros megfigyeléssel, pihenéssel, gyógyszeres kezeléssel vagy szükség esetén kórházi megfigyeléssel lehet csökkenteni. Fontos tudni, hogy a koraszülött ellátás hazánkban egyre korszerűbb, így egy ikerterhesség 32. hete után született baba túlélési esélyei már nagyon jók.
Terhesgondozás ikerterhesség esetén
Ikerterhesség esetén a kismamák gyakrabban járnak terhesgondozásra. A rendszeres ultrahangvizsgálatok kulcsfontosságúak, hogy nyomon kövessék a magzatok fejlődését, a méhlepények működését és a magzatvizek mennyiségét. A genetikai szűrések - mint a kombinált teszt vagy a NIPT - ikerterhesség esetén is elvégezhetők, ám eredményeik értelmezése összetettebb lehet. A mesterséges megtermékenyítéssel létrejövő terhességek esetén az ikerterhesség esélye jelentősen magasabb, mint a spontán fogantatásnál. Ennek egyik oka, hogy a beültetés során gyakran több embriót helyeznek el a méhben a sikeres beágyazódás érdekében.
Az ikerterhesség korábban láthatóvá válhat, mint az egyes terhesség. Sok kismama már a második hónap végén, harmadik hónap elején észreveszi, hogy gyorsabban növekszik a pocak, különösen, ha nem az első várandósságról van szó. Az ikerterhesség során a has növekedése intenzívebb lehet. Ez gyakran együtt jár a fokozott terheléssel, a hátfájással, a légszomjjal vagy a gyakori vizelési ingerrel. Az ikerterhességnél gyakrabban kerül sor császármetszésre, de nem kizárt a természetes szülés sem. A döntést számos tényező befolyásolja: a magzatok fekvése, a terhesség kora, a placenta elhelyezkedése, valamint az anyai egészségi állapot. Ha az első baba fejvégű, a második pedig nem túl nagy és jól pozicionált, a természetes szülés is szóba jöhet.
Ikerterhesség esetén a szülés jellemzően nagyobb körültekintést igényel. Gyakran javasolják a kórházi befekvést már a várandósság vége felé, hogy az esetleges komplikációkra gyorsabban tudjanak reagálni.
Vashiányos vérszegénység és magzati növekedés
Várandósság során a szervezetben számos természetes és kórosnak is tekinthető változás történik. Ezek egyike a vérszegénység (anémia), mely a szülés idejére - még a fejlett országokban is - a várandósok 20-25%-ában kialakul. Az anémia oka 95%-ban vashiány, ritkábban folsav- vagy B12-vitamin-hiány. A háttérben más, a várandóssággal össze nem függő okok is lehetnek, pl. vérképzőszervi betegség és gyomor-, bélbetegségek.
A vas a vörösvérsejtekben az oxigénszállítást végző vérfesték (hemoglobin) nélkülözhetetlen alkotóeleme. A hemoglobin szállítja az oxigént a szervezet valamennyi sejtjéhez, így a méhlepényhez és a magzat számára is. Vashiány esetén csökken a hemoglobin szint, az oxigénellátás. Egy felnőtt nő napi vasszükséglete 12-15 mg, várandósság és szoptatás során ez megduplázódik, 30 mg-ra nő. A megfelelő vasellátottságról már a várandósság korai szakaszától gondoskodni kell. A vas ugyanis elengedhetetlen a magzati idegrendszer, és valószínűleg más oxigén-érzékeny szerv fejlődéséhez is.
Komoly figyelmeztetést jelent egy 2019-ben megjelent, nagy esetszámot feldolgozó svéd tanulmány. A várandósság elején vérszegény anyák gyermekei esetén 44%-al nagyobb volt az esély autizmusra, 37%-al nagyobb kockázata volt a figyelemzavaros, hiperaktív viselkedészavarnak (ADHD), és 120 százalékkal nőtt a szellemi fejlődés elmaradásának esélye.
Általánosságban elmondható, hogy a várandósok 30-50%-a eleve alacsony vastartalékkal rendelkezik. A vashiány komolyan befolyásolja a várandós szervezetet: fáradékonyság jelentkezik, csökken a koncentrálóképesség, a stressz-tűrő- és védekező-képesség. Változik a hőszabályozás, a hidegérzet nő. Gyakori a szapora szívverés, légszomj és/vagy szédülés. Hajhullás, körömelváltozások észlelhetők. Emellett nagyobb a terhességi magasvérnyomás, az ún. preeklampszia kockázata.
Az első vérmintát a várandósság kiderülése után, de legalább a 12. héten javasolt levenni. A vasbevitel fokozására elsősorban megfelelő étrend és szájon át szedhető vaskészítmény alkalmas. A szájon át szedhető készítmények újabb generációja az ún. szukroszomális készítmények csoportja. Az elemi vasat zsír-cukor burokban tartalmazzák, ezáltal a vas nem kerül érintkezésbe a szervezet nyálkahártyáival. Így elmarad a vas oxidáló hatásának számos következménye, mint fémes íz érzete, gyomorpanasz, hányinger-hányás. Elmarad a széklet elszíneződése is, mivel lebomlás nélkül átjut a patkóbél nyálkahártyáján. Gluténmentes, tejfehérjét tartalmaz. Alkalmazható cöliakia esetén is.
A vashiány és a vérszegénység súlyosabb eseteiben előfordulhat, hogy nem elegendő a szájon át szedett vas, vagy a várandós nem viseli a szájon át szedhető készítményeket. Ilyen esetekben a 2. trimesztertől kezdődően a vas vénásan is adható. Ennek szigorú szakmai szabályai vannak.
tags: #magzat #felszivodasanak #tunetei