A népmese nem a gyermeket altatja el, hanem a felnőttet tartja ébren. Sok tanítást kaphatunk a magyar népmesékből a felnőtté váláshoz, az életrevalósághoz, az élet hozta helyzetek megoldásához. Egy ilyen helyzet a szülés és a születés folyamata. Megszületik a kisbaba, és a várandósból anya lesz. Fizikai szinten ez a folyamat egyszerűen érzékelhető, de az anyaság lelki megszületése nem mindig ilyen látványos vagy egyértelmű.
A mesék az élet és halál örök és törvényszerű váltakozásáról, az élet megszakíthatatlan folyamáról, szerepek és szereplők bonyolult viszonyairól beszélnek. Az anya alakja gyakran központi szerepet kap, már az anyaság elérése is sok mesében problémaként jelenik meg. Történetek sokasága beszél arról, hogy gyermek nélkül nem lehet teljes a boldogság, legyen szó királyról vagy koldusról.
A születés csodája és a beavatódás
A népmesék világában a gyermekáldás sokszor csodás módon, növényből vagy gyümölcsből adatik. A szexualitás elfogadása az anyaság alapfeltétele, amit számos népmesei motívum - például a harmatcsepp, az alma vagy a virág - szimbolizál. A mese szerint anyává válni bonyolult, nehéz dolog: képesnek kell lenni akár a korábbi életünkből történő lemondásra is. Ez a fajta transzformáció egyben beavatást is jelent a felnőtt világba.
A szülés mint küzdelem és erőforrás
A szülés átalakító, beavató történés. A mesék anyái gondoskodóak, önfeláldozóak és esendőek, mert emberek. Ha kevés van nekik a szeretetből, akkor rombolni, ártani tudnak, és ha asszony a gonosz, akkor boszorkánnyá válik. Ugyanakkor a születés körüli nehézségekben gyakran megjelenik a segítő erő is. Erre kiváló példa az a történet, ahol egy koldus segít egy szülés közben bajba jutott anyának, megkérdőjelezve azokat a szexista sztereotípiákat, amelyek szerint a vajúdás kizárólag női terület vagy a férfiak számára kezelhetetlen helyzet.
Az anya alakjának kettőssége: édesanya és mostoha
A népmesékben gyakran megjelenik a mostoha alakja, amely pszichológiai értelemben az anya megkettőződését is jelentheti. A gyermek és az édesanya viszonya a születés pillanatától ambivalens: a mindenkit tápláló anya később korlátozó szerepbe kerülhet az önállósodás folyamatában. A mese a jó (anya) és a gonosz (banya) szembeállításával lehetőséget ad a mesehallgatónak arra, hogy az anyai szerep kettősségét problémamentesen élje meg.
Összehasonlító táblázat: Az anyai szerepek szimbolikája
| Szerepkör | Jellemzők | Mesei szimbólumok |
|---|---|---|
| Édesanya | Tápláló, gondoskodó, életet adó | Hamuban sült pogácsa, tej, virág |
| Mostoha/Banya | Korlátozó, irigy, akadályozó | Vasorr, átok, tükör, sötét tó |
A Cerceruska című mesében például a hősnek meg kell küzdenie a sötét, rejtett személyiségrészeivel, hogy érettebb anyává válhasson. A víz, a hal gyomra és a tó tükre mind az újjászületés és a belső tisztulás folyamatát jelképezik, ahogy a gyermek is kilép a magzatvízből az életbe.
A szeretet és az öngyógyítás képessége
A magyar népmesékben a gyermekek gyakran olyan képességgel születnek, amelyre jellemző a folyamatos megújulási képesség és a tisztaság. A játék az öngyógyítás egyik legfontosabb eszköze: játék a szerepekkel, a szavakkal és a mozdulatokkal. A szülői bizalom, amely a gyermek életrevalóságára épít, pozitív visszacsatolást ad, ami független a gyermek életkorától. A mese szerint érdemes törekedni a teljességre, hiszen a mese nemcsak a múlté, hanem a mi életünk tanítómeséje is.