Az elmúlt évtizedben rengeteg kutatás vizsgálta a TV, mobiltelefonok, tabletek fejlődésre gyakorolt hatását, és egyre jobban kezd kirajzolódni a kép a valódi hatásukról. Egyik történet sem egyszerűen fekete vagy fehér, ezért alább a pozitív és negatív hatásokat is igyekszünk felsorakoztatni.
A technológiai kütyük térnyerése társadalmainkban azt is eredményezi, hogy a gyermekfejlődési, pszichológiai szakirodalom is egyre gyakrabban foglalkozik a fent említett témával.
Csecsemők agyi működése és a tanulás
Az csecsemő elmeműködésének egyik legfontosabb sajátossága, hogy a baba már nagyon korán tanújelét adja a kommunikációra, tanítási helyzetekre való különleges érzékenységének. Az elméletet magyar kutatók, Csibra Gergely és Gergely György dolgozták ki, ők jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) megismeréstudományi kutatóközpontját vezetik.
A természetes pedagógia elmélete sok szempontból új megvilágításba helyezi a kutatóknak a csecsemő agyi működéséről alkotott korábbi elképzeléseit. Eszerint a baba már néhány hónaposan képes felismerni egy adott helyzet tanító jellegét, és ilyen helyzetekben elméje nagyon speciális, tanulásra kész üzemmódba kapcsol.
A kutatás két hónapos csecsemők éber állapotban végzett agyi képalkotó vizsgálatán alapult. A babákat babzsákra fektették, zajszűrő fejhallgatót tettek a fejükre, és olyan képeket mutattak nekik, amelyek egy tucat, az élet első évében gyakran előforduló kategóriába tartoztak.
„Amikor egy macskát néz, az agya egy bizonyos módon aktiválódik, amit rögzíteni tudunk az fMRI-készülékkel, és ez a macskára jellemző mintázatot ad. Ha pedig valami egészen mást, például egy élettelen tárgyat, mondjuk egy fát mutatok, a válaszreakció mintázata teljesen eltérő lehet” - magyarázta a tanulmány első szerzője, Cliona O’Doherty. „Felnőtteknél tudjuk, hogy ez nagyon megbízható és következetes, és jól elkülöníthető válaszokat kapunk például különböző kategóriákra, illetve élő és élettelen dolgokra. Azt azonban eddig nem igazán tudtuk, hogy ez a csecsemőknél is így van-e. Pontosan ezt kerestük most a babáknál” - tette hozzá.
A vizsgálatban sok baba kilenc hónapos korában is visszatért, és a kutatóknak 66 gyermek esetében sikerült ismét adatokat gyűjteniük. „A csecsemők sokkal többet tudnak, mint korábban gondoltuk, és az agyuk rendkívül összetett módon dolgozza fel a körülöttük lévő világot. Nem csak fekszenek ott passzívan, várva, hogy majd egyszer mozogni és beszélni tudjanak. Az élet első évében nagyon bonyolult kognitív folyamatok zajlanak.
Gustavo Sudre, a King’s College London Genomikai Neuroképalkotás és Mesterséges Intelligencia tanszékének professzora szerint az eredmények hatással lehetnek arra, hogyan értelmezzük a mentális egészséget és a későbbi életkorban jelentkező neurofejlődési zavarokat. „Az, hogy azt látjuk: ezek a reprezentációk jóval korábban kialakulnak az agyukban, mint gondoltuk, miközben viselkedésükben ez még nem jelenik meg, azt mutatja, hogy az agy - az a korábban említett késés - már hordoz egyfajta reprezentációt, amely nem tükröződik a viselkedésükben” - magyarázta.
A természetes pedagógia elvének bizonyítéka
A Science magazinban közölt eredmények azonban a természetes pedagógia elméletének alkalmazásával e jól ismert jelenség alapvetően új magyarázatát adják. A kísérletből kiderül, hogy a rejtési viselkedés tanításra utaló jegyeinek szisztematikus változtatásával a csecsemők keresési hibája is aktívan befolyásolható: Amennyiben a kommunikációs-tanítási szándékra utaló viselkedési jegyek elmaradnak az ismételt rejtések során, úgy a babák jóval kevésbé esnek abba a hibába, hogy a tárgy új helyre való rejtésekor a korábbi (most üres) edény alatt keressenek.
A korábban ismételten jutalmazott (de most üres) edény alatt való tárgykeresés oka tehát elsősorban az, hogy a babák a kommunikációs viselkedési jegyekkel gazdagon fűszerezett rejtési viselkedést általános tanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik, és ekképpen félreértelmezve a helyzetet nem "itt-és-most" feladatként oldják meg (azaz "keresd a tárgyat ott ahol legutóbb láttad eltűnni) hanem valamely általánosítható információt ragadnak meg ("a keresett tárgy általában az első edény alatt található").
A digitális eszközök használata a magyar családokban
Néhány hónappal ezelőtt arra kértük a három éven aluli gyermekeket nevelő olvasóinkat, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amely egy tanulmány alapjául szolgál majd. A kérdéssorban arra voltunk kíváncsiak, hogy miként vélekednek a szülők a legkisebbek médiahasználati szokásairól. Hogy mennyi időt töltenek a kisgyermekek a televízió előtt? Mennyit gondolnak a szülők ideális időtartamnak? Cikkünkben a kutatás eredményeit is közöljük.
Az eddigi médiahasználati kutatások alapján azt láthatjuk, hogy az elmúlt években látványosan nőtt az óvodáskorúak és a még náluk is fiatalabbak digitális eszközhasználata. Főleg a tableteket használják ügyesen egyedül is. Megkeresik kedvelt meséiket a videómegosztókon, bekapcsolják kedvenc játékaikat, ez idő alatt pedig a szülők el tudják végezni napi teendőiket. Ez azonban nemcsak előnyökkel, hanem számos kockázattal is járhat, komoly nevelési kérdéseket vethet fel.
Szülői vélemények és szokások
A jelen kutatást a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Műsorfigyelő- és elemző Főosztály munkatársai készítették, 1087 fő részvételével. Az eredmények alapján a megkérdezettek 37,4 százaléka szerint maximum fél és egy óra közötti az az időtartam, amely a gyermek számára tévénézéssel/videózással/DVD-zéssel eltöltve ideális. Akadtak, akik a kevesebb mint fél óra időtartamot választották (26,4 százalék), továbbá 17,6 százalékuk nem szeretné, hogy gyermeke ilyen módon töltsön időt. 15,8 százalék szerint az 1-2 óra közötti maximális időtartam reálisan hangzik.
A hétköznap délelőttönkénti televíziózás nem igazán jellemző, azaz elég magas arányban érkezett olyan válasz, hogy nem szokott gyermekével közösen televíziót/videót/DVD-t nézni a felnőtt. Azok, akik szórakoztatják a digitális eszközökkel gyermekeiket, ezt leginkább a reggeli idősávban teszik, kevesebb mint harminc percnyi időtartamban. A kérdőívben megkérdezett családok egy vagy két televíziókészülékkel rendelkeznek, és 50,2 százalékuknál nem jellemző a háttértelevíziózás.
Ezzel szemben azoknak az aránya, akik naponta bekapcsolva hagyják a televíziókészüléket 29,1 százalék. Egy amerikai tanulmányban olvasható, hogy a kisgyermekes családok 39% százaléka naponta több mint hat órán át tartja bekapcsolva a televíziót.
Gary Chapman és Arlene Pellicane a netfüggő gyerekekről írt könyvében a háttértelevíziózásról az alábbiakat állapítják meg: tanulmányok igazolják, hogy míg a tévé talán csak háttérzaj a gyerekek számára, a szülők figyelmét leköti.
A 12,24 és 36 hónapos gyerekek vizsgálata során a kutatók megfigyelték, hogy a gyermek nem csupán rövidebb ideig játszik, de kevésbé figyel oda a játékra, ha televízió szól a háttérben. Szintén hasonló eredményre jutott egy másik kutatás is, amelyben 25 anya-gyerek párost vizsgáltak meg. Azok az édesanyák, akik családjában rendszeres volt a háttértelevíziózás, a gyermekükkel folytatott közös játék során kevesebbet kommunikáltak gyermekükkel, kevésbé sokszínű nyelvi mintát produkáltak. Emellett oksági kapcsolat mutatkozott a háttértelevíziózási szokások és a gyerekek szókincsfejlettségi szintje között.
Mi alapján döntenek a szülők, hogy melyik műsort nézze a kisgyermeke? Legtöbben (49,2 százalék) a gyerekkel együtt televíziózva, a mesenézés közben döntik el, megfelelő-e a műsor a gyermeknek. A következő leggyakoribb szülői válasz szerint (27,5 százalék) először ők megnézik a mesét, és utána ültetik le gyermeküket a képernyő elé. A válaszadó szülők 19,8 százaléka nem tévézik gyermekével. Ezt a százalékot a demográfiai adatokkal összevetve megállapítható, hogy általában a legkisebbek, a 0-18 hónapos gyermekes szülők nyilatkoztak így.
Az is kiderült, hogy a tömegkommunikációs eszközök használatára leginkább azért van szüksége a szülőknek, mert addig a házimunka elvégzésére jut idejük (75,5 százalék) vagy pihenni tudnak (23,5 százalék). Amíg gyermekük szórakozik, ők internetezni szoktak (18,2 százalék), de 10,6 százalékuk dolgozik is (ebben az esetben több válaszlehetőséget is megjelölhettek a kitöltők).
A szülők téves vélekedései a tévénézés előnyeiről
A tévénézés leghasznosabb három tulajdonsága a szülők szerint: bővítheti a gyermek ismereteit, fejlesztheti a gyermek szókincsét, segítheti, ösztönözheti az idegen nyelv tanulásában. Azonban ahogy azt a fentebb említett kutatások és eredményeink alapján láthatjuk, a szülők vélekedése sokszor téves a televíziónézés előnyeivel kapcsolatban. Önmagában a vizsgálatok nem támasztják alá, hogy a szókincsre fejlesztő hatással bír a tévénézés. A szülők hajlamosak túlbecsülni a gyermekeik médiaeszközök általi tanulási eredményeit. Csupán a megkérdezett szülők 7,4 százaléka látja úgy, hogy a tévézésnek nincs hasznos funkciója.
Eredményeink alapján a szülők úgy gondolják, az idegennyelvű mesék is fejlesztő hatással bírnak gyermekükre. A résztvevők csupán 30,5 százaléka válaszolta, hogy nem néz a gyermeke idegen nyelvű mesét, míg 31,6 százalék válaszolt igennel, és 37,9 százalék válaszolta, hogy ritkán, de szokott gyermeke idegennyelvű mesét nézni. A legnagyobb az angol mesék megtekintését választók tábora (79,7 százalék), ezt követi a német (9 százalék), majd az orosz (2,8 százalék).
Az ELTE Alfa Generáció Labor kutatásai
Az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor azt kutatja, hogy a 2010 után született gyerekek, vagyis az alfa-generáció életére milyen hatással vannak a digitális eszközök (például az okostelefon, a tablet). Ennek a generációnak a vizsgálata azért kiemelkedően fontos, mert ezeket a gyerekeket születésüktől fogva digitális eszközök veszik körül, és gyakran már kisgyermekkorban felhasználóvá válnak. A 2016-os felmérés alapján a 2-3 éves gyerekek majdnem fele (48%-a) aktívan vagy passzívan (például mesenézésre) használt már digitális eszközt, 4-5 éves korra ez az arány 61%-ra emelkedett (Konok et al. 2020).
A kutatás óta eltelt hat évben ezek a számok még tovább nőttek. Sőt az eszközhasználati trendek alapján az is elképzelhető, hogy most adódik az utolsó lehetőség olyan gyerekeket találni, akik még nem használnak digitális eszközöket.
A gyermekkori mobil/tablet használatának hatásai
A digitális eszközökkel kapcsolatban beszélhetünk direkt és indirekt hatásokról. A direkt hatások az eszköz jellemzőihez (például viszonylag kis méretű kijelző; statikus, ülő tevékenységgel együtt járó használat) és a digitális tartalmak sajátosságaihoz (például a játék tematikája, vizuális és hangi megjelenítés) kapcsolódnak. Ezzel szemben az indirekt hatás abból következik, hogy amíg a gyermek digitális eszközökkel játszik, addig nem más, „hagyományos” tevékenységgel tölti az idejét (például nem a szabadban van, vagy nem építőkockázik). A szakirodalomban az indirekt hatásokra szoktak helyettesítési hatásként hivatkozni (Kushlev-Leitao 2020).
Figyelem és a digitális ingerek
A „kütyük” már a figyelem felkeltésében is nagyon hatékonyak, például különféle hangjelzésekkel, rezgéssel jelzik, hogy dolgunk van velük, majd a változatos és véget nem érő tartalommal és a színes, mozgó ingerekkel hosszú órákig képesek lekötni az embert. A gyerekek ennek a hatásnak feltehetően még inkább ki vannak téve, hiszen az ő önszabályozó és gátlófunkcióik még kevésbé érettek, mint egy felnőtté, vagyis sokkal nehezebben tudnak ellenállni és megválni a digitális eszközöktől (Diamond 2013).
Mi történik mobilozás közben a figyelemmel? Valóban más jellegű és hatású a digitális ingerlés, mint amit az offline világban tapasztalunk? Az egyik, óvodás korú gyerekekkel végzett kutatás ezekre a kérdésékre kereste a választ. A vizsgálatban részt vevők egy figyelmi tesztet (Navon-teszt) végeztek, ahol egy-egy összetett ábráról kellett döntést hozniuk. Bizonyos helyzetekben a részletekre kellett figyelniük, máskor az egészleges képre (szelektív figyelmi feladat), míg a megosztott figyelmi helyzetben mindkét szinttel foglalkozni kellett.
A különféle figyelmi feladatok előtt a gyerekek egy része körülbelül 2 percig egy digitális játékkal játszott, míg a másik részük egy hagyományos, fizikai játékkal. Az eredmények szerint a digitális játék után a részletek felismerése ment jobban, míg a hagyományos játék után inkább az egészleges képé. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy mind a felnőttek, mind a gyerekek általában az egészleges képre figyelnek először (globális előny). Ezt általában azzal magyarázzák, hogy evolúciósan előnyös, ha először általános benyomást alakítunk ki, és csak utána kezdünk el leragadni a részleteknél (Förster-Dannenberg 2010).
Úgy tűnik, hogy a digitális eszközök ezt az általános figyelmi működést képesek megfordítani. Ez magyarázható azzal, hogy a digitális kijelzők alapvetően kisméretűek, a kijelzőn belül pedig számos kis apró ikon vagy jelzés versenyez a figyelmünkért. Mivel a digitális tartalmak nagyon gyakran görgethetők is, valójában nincs is igazán esélyünk egészleges képet kialakítani, hiszen mindig csak egy kis ablakot látunk a nagy egészből (Konok et al. 2021).
A részletekre történő fókuszálás vélhetően már magát a látást is befolyásolja, ugyanis egyre több a rövidlátó már a gyerekek körében is. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy nagyon sok időt töltünk azzal, hogy apró részletekre fókuszálunk, és egyre kevesebbet a távolabbi célok felmérésével, például amikor a szabadban a tájat csodáljuk, mindez pedig a szem működésére is hatással van (Alvarez-Peregrina et al. 2020).
Érzelmi és társas készségek
A kisgyermekek a digitális eszközöket általában magányosan használják, szemben például a tévénézéssel, amely közösségi eseménnyé alakítható. A helyettesítési hatást tekintve ez azt jelenti, hogy amíg a gyerekek digitális játékokkal játszanak, addig társas inger sem igazán éri őket. Ennek következményeként pedig társas és érzelmi készségeik lassabban fejlődhetnek, mint teljesen „offline” kortársaiké.
A kutatás ezzel a feltételezéssel egybevágó eredményt hozott, amikor digitális eszközöket használó és nem használó gyerekeket hasonlított össze a társas készségeik mentén (Konok et al. 2021). Az eredmények szerint a digitális eszközöket viszonylag sokat használó óvodásoknak nehezebben ment mások nézőpontjának a megértése az ilyen eszközöket nem használó társaikhoz képest. Egy kérdőíves vizsgálat szerint pedig kisiskolás korban a mobileszközökkel töltött idő együtt jár a kortárskapcsolati problémák szintjével (Konok-Szőke 2022).
Fontos, hogy itt együttjárásról van szó, vagyis az is lehetséges, hogy a rosszabb társas készségekkel és a kortárskapcsolati problémákkal rendelkező gyerekek fordulnak szívesebben a digitális médiához, és nem a digitális média teszi őket kevésbé szociálissá.
Alfi, a gyermekbarát mobil applikáció
A digitális eszközhasználati trendek és a szakirodalmi adatok alapján világosan látszik, hogy a digitális eszközök hatással vannak a gyerekek életére és közvetve a család életére is. A digitális média leginkább talán a társas életet veszélyezteti. Ez egyrészt adódik a korábban említett magányos használatból, másrészt a digitális eszközök gyakran családi konfliktusok forrásává válik, eltávolítva ezzel egymástól a szülőt és a gyereket.
A labor által fejlesztett mobilapplikáció, az Alfi egyik fő célja, hogy a mobil vagy a tablet ahelyett, hogy eltávolítaná, inkább összehozza a családot, például a különböző, közös aktivitásokat kínáló játékokon keresztül. Az Alfi ezen kívül az online-offline élet szabályozásában is segítséget nyújt, például szülői felügyeleti funkciókat is biztosít, illetve a játékok gyakran offline tevékenységekre motiválják a felhasználókat, például gyűjtsenek faleveleket, építsenek tornyot a kezük ügyébe akadó tárgyakból.
Végül a játékok kialakításánál fontos szempont volt, hogy optimális ingermennyiséget tartalmazzanak, vagyis felkeltsék a gyerekek érdeklődését, de a gyerekek képesek legyenek abbahagyni egy idő után a tevékenységet. Az Alfi első verziója ingyenesen elérhető a Google Play áruházból, hamarosan pedig elkészül a bővített 2.0-s verzió is. Jelenleg kutatások folynak arra nézve, hogy az Alfi valóban növeli-e az offline, társas interakciók gyakoriságát, és fejleszti-e a társas-kognitív készségeket.
A médiával való „elterelés” hatása az érzelmi szabályozásra
A babáknak szükségük van időre és bizalomra a gondviselő felől, hogy megtanulják átélni, értelmezni és szabályozni a saját érzelmeiket. Anélkül, hogy lehetőséget biztosítanánk arra, hogy részesei lehessenek az érzelmeiknek és azokat elejétől végéig megtapasztalhassák, sajnos nem lesznek képesek begyakorolni az önnyugtatás képességét. Rengeteg kutatás vizsgálta a médiával való „elterelés” alkalmazását.
Egy 2016-os kutatásban 15-36 hónapos gyerekeket és szüleiket vizsgáltak. Felmérték a gyerekek szociális és érzelmi fejlődését majd a szülőket megkérdezték az otthoni média használatról, pl. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a szociális-érzelmi fejlődése kevésbé volt fejlett, többször adtak telefont, tabletet, hogy lefoglalják őket. A helyszínt illetően nem volt különbség abban, hogy ezek a gyerekek mikor kapják kézhez a „nyugtató eszközt”. Ez ugyan egy korrelációs kutatás volt, tehát nem lehet ok-okozati viszonyra következtetni belőle. Nem tudhatjuk, hogy a médiahasználat megengedése vezetett-e nehezen kezelhető gyerekekhez vagy az eleve nehezebben kezelhető gyerekek nyugtatása érdekében kezdték használni a szülők a média ezen hatását, ugyanakkor más tényezők is magyarázhatják az eredményeket.
Ajánlások és a szülői jelenlét fontossága
Azoknak a szülőknek, akik szeretnék csökkenteni a jelenlegi tévézéssel töltött időt, azt javasolnám, hogy beszéljenek a gyerekeikkel. Magabiztosan és nyugodtan, nem emelt hangon magyarázzák el nekik, hogy innentől másképp lesz. Mondják el nekik, hogy miért döntöttek így és, hogy időnként továbbra is lehet majd TV-t nézni, ekkor és napi/heti ennyi időt. Sokan meglepődnének, hogy a gyerekek mennyire együttműködők és teljesen megértik, amit mondunk nekik. Ha pedig elsőre nem értenek egyet velünk, azt fogadjuk el és ne próbáljuk médiával (vagy egyéb hasonló módszerrel) nyugtatni őket.
Rengeteg lehetőség van még, rajzolás, szerepjátékok, gyurmázás, labdázás a szabadban, ezek mind jó hatással vannak a gyerekekre és felszabadítja őket, hogy a kreativitásukat használva felfedezhetik a körülöttük lévő világot.
A szülői kontroll szerepe nagyon fontos, hiszen a gyerekek könnyedén futnak bele agresszívebb, félelemkeltő tartalmakba, amelyek a személyiségük fejlődésére is negatívan hathatnak. Fontos, hogy a szülő jelen legyen, hiszen ha a mese nézése közben a gyermeknek kérdése akad, közölni szeretne valamit vagy elbizonytalanodik, biztosított kell, hogy legyen a számára folyamatos támogatás.
A mesék között egyre nagyobb számban találhatók interaktív szerkesztésű mesék, melyek általában kedveltebbek a kisgyermekek körében. Ennek oka az lehet, hogy a gyerekek a szüleikkel való interakciót kedvelik igazán, éppen ezért leültetni a tévé elé vagy egyedül hagyni a szobában bekapcsolt rádióval nem lesz stimuláló számára.
Külföldi ajánlások a médiahasználatra
A kisgyermekek médiahasználatára vonatkozó külföldi ajánlásokat tekintve sok szakirodalomban megjelenik az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) álláspontja. Javaslatuk szerint a tizennyolc hónapnál fiatalabb gyermekek esetében teljes mértékben kerülni kellene a különböző képernyők előtti időtöltést. Ez alól kivételt képezhet a videócsetelés, hiszen manapság a távol élő rokonokkal ez lehet a kapcsolattartás legegyszerűbb módja egy kisgyermek számára is.
Azoknak a szülőknek, akik 18 és 24 hónap közötti gyermeküket szeretnék bevezetni a digitális média világába, javasolt minél igényesebb programokat, műsorokat megismertetniük gyermekükkel. Emellett ők is hangsúlyozzák, hogy ezek az első tapasztalatok mindenképp a szülővel együtt érjék a legkisebbeket, hogy a látottakat könnyedebben fel tudják dolgozni. Javaslatuk szerint 2 és 5 év közötti gyermekek képernyő előtt eltöltött idejét 1 órában kell maximalizálni, és ezen korosztály esetében is fontos, hogy együtt nézzék a szülővel az adott tartalmakat.
A 6 évnél idősebbeknél is fontos a következetesség a használat idejét tekintve. Nem szabad, hogy a fizikai aktivitástól, az alvástól, pihenéstől, illetve más, az egészség érdekében elengedhetetlen tényezőtől vegye el az időt a médiahasználat.
tags: #magyar #csecsemok #tevenezessel #toltott #ideje