Lombikbébi: tévhitek és tények az egészségügyi kockázatokról

Hazánkban az élve születések nagyjából 2,2%-a lombikbébi-kezelés sikereként következik be - ez évente csaknem kétezer kisbaba életét jelenti. Egyre több ilyen kezelést végeznek és egyre több baba is születik ilyen úton, ám ennek ellenére még mindig sok tévhit övezi ezt az több mint négy évtizede létező eljárást. Fontos, hogy valós, tudományos bizonyítékokon alapuló tényekkel eloszlassuk ezeket a tévhiteket.

Meddőség és a lombikbébi-kezelés szerepe

Orvosi értelemben akkor beszélünk meddőségről, amikor egy párnál - melynek nőtagja 35 éven aluli - 12 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogan meg a gyermek. Amennyiben a nő 35 év feletti, akkor ez a határ 6 hónap. Elsődleges meddőség az, ha még soha nem volt fogamzás, másodlagos meddőség pedig az, ha korábban már volt fogamzás és ezután nem sikerül teherbe esni.

A lombikbébi-eljárás csak egyik lehetséges módja a meddőség kezelésének. Sok esetben ennél egyszerűbb módszerek is elegendőek a gyermekáldás eléréséhez, például gyógyszeres kezelés, szervi problémák esetén műtéti beavatkozás vagy éppen ondófelhelyezés (inszemináció).

Fontos tudni, hogy az életkor a termékenység és egyben a lombikbébi-kezelés sikeressége szempontjából is a legfontosabb tényező. A mesterséges megtermékenyítés 35-37 év alatt a legsikeresebb (akár 40-50 százalék is lehet a kezelés sikerességi mutatója), 40-hez közelítve, majd azt túllépve azonban már jelentősen csökkennek az esélyek (40 év felett 5-10%, 42 év felett csak 1-3%). Habár az ismételt próbálkozásokkal növekszik a sikeresség esélye, a versenyfutás az idővel eközben sem áll le. A lombikprogramra tehát nem érdemes úgy tekinteni, mint egy „jolly joker”, ami mindig rendelkezésre áll és ugyanolyan hatékony marad. Sajnos lehet olyan helyzet, amikor túl sokat vártak a kezdéssel.

A lombikbébi-kezelés sikeressége és a terhesség típusa

A lombikbébi-kezelés sikeressége számos tényezőtől függ, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen az életkor. Ahogy az előző pontban is említettük, 35-37 év alatt a legjobb a kezelés sikerességi mutatója, akár 40-50% is lehet, majd ezt követően, a harmincas évek végétől az esélyek romlása felgyorsul.

Ha szigorúan statisztikai alapon nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy minden harmadik nő anya lesz az első lombikbébi-kezelés után. Tehát egyáltalán nem kizárt, hogy elsőre sikerül, azonban fontos egyúttal azt is tudatosítani, hogy a legtöbb nőnek több próbálkozásra van szüksége. A jó hír, hogy a program sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik.

Egy lombikbébi-kezelés során általában egyszerre több (maximum négy) embriót ültetnek vissza, hiszen ezzel nő a terhesség esélye. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy garantáltan kettős vagy többes terhesség fog létrejönni. Az ikerterhesség esélye lombikbébi programokban kb. 19%, a hármas ikerterhesség esélye 1%-ra tehető.

A leendő anya életkora fontos szempont a beültetett embriók számának meghatározásakor, ahogyan az embriók életképessége is. Az embriószámról legjobb a visszaültetés (transzfer) napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján.

Születési rendellenességek és a lombikbabák egészsége

Nagy méretű kutatások igazolták, hogy sem a születési rendellenességek, sem a fejlődési elmaradások kockázata nem magasabb a hagyományos lombikbébi-eljárással (IVF) fogant babák esetében, mint a természetes úton fogant babák esetében. Ugyanakkor az intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) alkalmazásakor enyhén magasabb lehet a születési rendellenességek kockázata. Ezt gyenge minőségű spermakép esetén szokták ajánlani, éppen ezért szakértők azt feltételezik, hogy nem maga az eljárás, hanem a spermaminőség lehet az oka a magasabb kockázatnak.

Más tanulmányok azonban eltérő eredményekre jutottak. Egy nemrég megjelent amerikai közleményben 9584 mesterséges, és 4792 természetes úton fogant gyerek „genetikai sorsát” hasonlították össze. Kiderült, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet.

A messzebbmenő következtetések levonását az is akadályozza, hogy számos genetikusan meghatározott betegség nem a gyerekkorban, hanem jóval később, akár évtizedek múltával jelentkezik csak. Ezért dr. Feinberg és dr. Michael, a világhírű marylandi Johns Hopkins Kórház genetikusai olyan betegek adatait összesítették, akik bizonyos rákra hajlamosító öröklődő kórokban szenvedtek. Kiderült, hogy a lombikbébiknél sokkal gyakrabban fordultak elő. Egyes tudósok, magának a mesterséges megtermékenyítés technikájának genetikai következményeit vizsgálták. A megtermékenyített petesejt érését, osztódását, annak sebességét a lombikban - igazából húslevesszerű anyagot tartalmazó Petri-csészében - mesterségesen befolyásolhatják, és ezzel a genetikai állományra is hatnak.

Fagyasztott embriók és a rák kockázata

Magasabb lehet egyes rákbetegségek kialakulásának kockázata, ha egy gyermek az után jön világra, hogy előzetesen lefagyasztották az embrióját - állítja egy friss skandináv tanulmány.

A meddőségkezelésben alkalmazott mesterséges megtermékenyítés, avagy az asszisztált reprodukciós eljárások a többi között lehetővé teszik, hogy a női petéket laboratóriumi körülmények között megtermékenyítsék férfi hímivarsejttel, majd az embriót beültessék az anyaméhbe. Ezt nevezzük in vitro fertilizációnak (IVF) és embriótranszfernek. A beültetés megtörténhet azonnal, de világszerte egyre gyakrabban alkalmazott módszer, hogy az embriókat először lefagyasztják, majd egy későbbi beültetés előtt olvasztják fel csupán.

A svédországi Göteborgi Egyetem kutatói Nona Sargisian vezetésével éppen arra keresték a választ friss tanulmányukban, hogy vajon az embriók fagyasztva tárolása kihatással lehet-e a születendő gyermekek egészségének későbbi alakulására. Dániából, Finnországból, Norvégiából és Svédországból összesen mintegy 7,94 millió gyermek egészségügyi adatait elemezték ki. Közülük 171,7 ezren fogantak mesterséges megtermékenyítés útján, illetve 22,6 ezren fagyasztást követő embriótranszferrel. Mint kiderült, ez utóbbi csoport tagjai körében statisztikailag magasabbnak bizonyult a rákbetegségek előfordulási aránya, mint a többi alany esetében. Ezzel együtt a kutatók óva intenek a következtetések elhamarkodott levonásából. Bár a vizsgálatba viszonylag nagy létszámú mintát vontak be, ugyanakkor azok száma, akik fagyasztott embriók beültetéséből születtek, majd később rákos megbetegedést mutattak ki náluk, viszonylag alacsony volt. Egészen pontosan 48 főről van szó a közel 8 milliós populációból. Ez a körülmény pedig mindenképpen csökkenti az elemzés megbízhatóságát statisztikai szempontból. Mindazonáltal az eredmények így is arra utalnak, hogy fontos lenne további kutatásokat végezni a témában a megtermékenyítési eljárás és a rákkockázat lehetséges kapcsolatát keresve.

Fájdalom és kényelmetlenség a lombikbébi-kezelés során

Először is fontos tudni, hogy mindannyian eltérőek vagyunk a fájdalomérzékelés terén, ezért alapvetően az is teljesen szubjektív, hogy kinek mi számít fájdalmasnak. Mint minden orvosi beavatkozás, így a lombikbébi-kezelés egyes lépései is járhatnak bizonyos mértékű diszkomforttal, fájdalommal.

Legtöbben talán az injekcióktól félnek leginkább, pedig ezek beadása a legtöbb esetben egyáltalán nem, vagy minimális fájdalommal jár. A petefészek stimuláció során a tüszők növekedése okozhat enyhe fájdalmat, diszkomfortérzetet. A petesejt-leszívás után is normális valamennyi fájdalom, ami jellemzően vény nélkül kapható fájdalomcsillapítóval hatékonyan kezelhető. Egyes nők az embriók beültetésekor és/vagy a rá következő napokban is tapasztalnak egy kis fájdalmat.

A nők túlnyomó többsége utólag azt mondja, hogy sokkal kevesebb fájdalmat érzett, mint amire előzőleg számított. Arról nem is szólva, hogy sikeres teherbeesés után egyöntetűen mindenki úgy véli, a nehézségeket megérte átvészelni. Ha a folyamat során bármikor (akár a kezelőintézetben, akár otthon) fájdalmat érzel, mindenképpen jelezd a kezelőorvosodnak. Ő érzéstelenítő vagy fájdalomcsillapító használatával segít neked abban, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat tapasztald.

Lombikterhesség és szülés

A lombikbébi-kezeléssel létrejövő terhesség nem különbözik egy természetes úton létrejövő terhességtől. Amennyiben tehát császármetszést igénylő komplikációk lépnek fel, azok nem az IVF kezelésből erednek, és természetes fogantatás esetén is ugyanúgy felléphetnek.

Tény, hogy a császáros szülések gyakoribbak IVF után, de ez például olyan tényezőkre vezethető vissza, mint az anya életkora vagy a méhen végzett előzetes műtét. Emellett az ikerterhesség is a császármetszés indikációi között van, és mint tudjuk, IVF esetén nagyobb az ikerterhesség esélye. Fontos megjegyezni, hogy a lombik eljárás során visszaültetett több embrióból adódó ikerterhességnek nagy az egészségügyi kockázata a terhesség és a szülés folyamán, ezért javasoljuk egy, a legjobb minőségű embrió beültetését.

Lombikbébi-kezelés és a rák kockázata

A lombikbébi-eljárás során a petefészek működésének elnyomása, majd egyszerre több petesejt kifejlődésének, érésének elősegítése hormonkezeléssel történik. Ettől az ösztrogén és a progeszteron szintje ideiglenesen megváltozik a női szervezetben. Egyesek aggódnak amiatt, hogy ennek hatására esetleg fokozódhat a rák, különösen a mell-, petefészek- és méhrák kockázata.

Becslések szerint az utóbbi négy évtizedben összesen 10 millió gyermek született IVF kezelésnek köszönhetően. Tanulmányok sora vizsgálta már a rák előfordulása és a lombikbébi-eljárás közötti összefüggést, ám a tudományos bizonyítékok alapján elmondható, hogy az IVF kezelések hatására nem emelkedik meg a hormonérzékeny (mell, petefészek, méh) daganatok kockázata.

Lombikbébi-kezelés a magyar jogrendszerben és az egészségügyben

Az első mesterséges megtermékenyítés óta több mint 10 millió gyermek látta meg a napvilágot és nagyságrendileg évente félmillió gyermek születik világszerte az asszisztált reprodukciós eljárásoknak (ART) köszönhetően. Az elmúlt évtizedekben a termékenységi és nemzőképességi zavarok egyre jelentősebb problémát jelentenek a fejlett országok számára. Magyarországon a 70-es évektől figyelhető meg csökkenő tendencia a születési számokban, azóta már közel 40 %-kal csökkent az élveszülések aránya. Emellett az első gyermek vállalásának életkora is kitolódik mind a nők, mind a férfiak esetében. Míg az anyai életkor az első gyermek születésekor 1980-ban még 23 év volt, addig mára már 29 év. Az életkor előrehaladtával a termékenység romlik, a gyermekvállalás halasztása nagyban rontja a későbbi gyermekvállalási esélyeket.

A testen kívüli megtermékenyítés első sikere 1978-ra tehető, ekkor született meg Angliában az első lombikbébi, a ma 46 éves Louise Joy Brown, aki azóta két, természetes úton fogant gyermeknek adott életet. Az áttörés robbanásszerű fejlődést indított el a meddőségi ellátásban. Hazánkban az első lombikbébi a Dr. Csaba Imre által vezetett Pécsi Tudományegyetemen látta meg a napvilágot 1988-ban, akkor még egy ún. GIFT módszernek köszönhetően.

A magyar meddőségi ellátás megteremtésében, hazai és nemzetközi tanulmányaik, gyakorlatuk révén, egyedülálló szakmai kapcsolataik megteremtése által meghatározó szerepet játszottak olyan kiváló, magas szintű szakmai tudással és tapasztalattal rendelkező lombikkezelést végző orvosok, mint Prof. Dr. Bódis József, Dr. Dévai István, Dr. Forgács Vince, Prof. Dr. Urbancsek János, Dr. Bernard Artúr, Dr. Konc János.

A mesterséges megtermékenyítés számos jogi és etikai kérdést vet fel, melyek szabályozása elengedhetetlen. Komoly kihívás a technológiai fejlődés lekövetése és az új szakmai, demográfiai trendeknek való megfelelés. Magyarországon a művi beavatkozással történő megtermékenyítést a 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet szabályozta elsőként, majd a törvényi rendelkezés 1997-ben született meg (Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.).

Fejlesztések a magyar meddőségi ellátásban

Az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága (OKFŐ HRI) 2022. januári megalakulásáig átfogó jogfejlesztési munka azonban nem ment végbe, csupán kisebb módosításokat eszközölt a jogalkotó. Magyarországon a meddőségi ellátást biztosító egészségügyi intézmények változatos képet mutattak: az állami tulajdonú és finanszírozású szolgáltatók mellett számos magántulajdonban lévő intézet is működött.

Tekintettel Magyarország népességének évtizedek óta tartó csökkenésére, a kormányzat nemzetstratégiai célként határozta meg a meddősségi kezelések szélesebb körben való elérhetőségének biztosítását. 2019-ben döntött arról a Kormány, hogy a lombikcentrumokat állami tulajdonba veszi. 100 százalékos támogatottságúvá váltak a meddőségi kezelések során felmerülő kivizsgálások, diagnosztikai ellátások és szükséges gyógyszerek, a nők 45 éves koráig.

2022-ben a későbbi felhasználás céljából lefagyasztott embriók tárolási ideje 5 évről 15 évre módosult, mely egyszeri alkalommal további 15 évig hosszabbítható meg. 2022-ben megalakult az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága, mely a Kormány határozatában foglaltak szerint az asszisztált reprodukciós kezelést végző intézmények központi szakmai irányításáért, az ellátás keretrendszerének megteremtéséért felel.

A HRI 2022-es megalakulását követően első lépésként felmérte az ellátórendszer működését, finanszírozási és jogi környezetét, majd a nemzetközi ajánlásokat követve és a szakmával egyeztetve, kidolgozta szakmai koncepcióit a meddőségi ellátórendszer fejlesztésére vonatkozóan.

Konkrét intézkedések

• 2023: Megszűnt az IVF beavatkozások közötti három hónapos várakozási szünet. Ezáltal nem kell a pároknak három hónapot várniuk a kezelések között, melynek semmilyen orvosi javallata nincs. A szabályozás megváltoztatása révén lerövidül az egy egészséges gyermek megszületéséhez szükséges idő.
• 2023: Már nem 5 embrió beültetésével végződő beavatkozás érhető el közfinanszírozott formában, hanem 5, petesejt leszívásának céljából végzett stimuláció, és az abból származó összes embrió beültetése ingyenes. Ez a várakozási idő lerövidítésével a gyorsabb ismételt beültetés lehetőségét teremti meg. A beavatkozások számának növelésével ugyanakkor nő a várandósság esélye, tehát ez az intézkedés egyértelműen növeli a megszületett gyermekek számát a jó prognózisú páciensek csoportjában.
• 2023: Az embriók blasztociszta** tenyésztésének finanszírozási ösztönzésével nő a sikeres várandósság esélye, hiszen az 5, 6 vagy 7 napos embriók beültetésével magasabb a beágyazódás és a klinikai terhesség esélye, továbbá kevesebb a sikertelen beültetés kudarca, lerövidül az élveszüléshez szükséges idő, és várhatóan jobb lesz a páciens együttműködése és motivációja is a kezelés során. Mindemellett kevesebb embrió kerül fagyasztásra, mert jellemzően a 3. és 5.
• 2023: A daganatos páciensek fertilitásprezervációja (azaz termékenységének megőrzése) közfinanszírozottá vált. Ezáltal azok a betegek, akik termékenységüket radikálisan befolyásoló betegséggel (pl. daganatos megbetegedés) küzdenek, esélyt kapnak a későbbi gyermekvállalásra. A termékenység megőrzése (a nők esetében petesejt-fagyasztás, a férfiak esetében hímivarsejt-fagyasztása) korábban egyáltalán nem volt elérhető Magyarországon közfinanszírozott formában.
• 2024: A magas kockázattal járó ikerszülések arányának visszaszorítása érdekében felülvizsgálatra került az egyidejűleg beültethető embriók számának kérdése. Eszerint 36 éves kor alatt első embrió beültetés során 5-7 napos embrió esetén egy, egyéb esetben legfeljebb kettő embrió, 36 éves kor felett pedig legfeljebb kettő embrió ültethető be egyidejűleg. A jogszabálymódosítás azért volt fontos, mert az ikerterhességek az asszisztált reprodukciós kezelések szövődményeinek tekinthetők.
• 2024: Az embriók tárolása és beültetése közfinanszírozott, azaz ingyenes. Korábban az embriók tárolásáért évente tárolási díjat kellett fizetniük a pácienseknek. Továbbá az újabb stimulációk indításához kapcsolódóan meghatároztuk, hogy amíg lehetőség van letétbe helyezett embrió felhasználására, addig nem indítható újabb stimuláció. Orvosszakmai szempontból ugyanis nincs különbség a fagyasztott és a friss ciklusból létrejött embriók esélyeit tekintve.
• 2024: A HRI kidolgozta a meddőségkezelési ágazatban dolgozó szakemberek képzési rendszerét és létrehozott eddig nem létező képzéseket a szakemberek pályán tartása és új szakemberek bevonzása, valamint az ellátás biztosítása céljából. A legszűkebb keresztmetszete az ellátórendszer bővülésének a jelentős szakemberhiány, ugyanakkor a meddőségi ellátás területén 25 éve nem volt elérhető szakképzés. A Klinikai embriológia egészségügyi felsőfokú szakképzés, a Reproduktív medicina ráépített szakorvos képzés, a klinikai andrológia licencképzés, és a reproduktív pszichológiai szaktanácsadó licencképzés új képzésként vált elérhetővé. Az új képzések megteremtésével a szakemberek száma várhatóan bővíti majd az elérhető humán erőforrást előreláthatóan 2028-ra.
• 2024: A Meddőségi Szakambulanciák megkezdték működésüket a vármegyei kórházakban, ezáltal két ellátási szinten elérhető a meddőségi ellátás Magyarországon. Ennek célja, hogy a meddőségi ellátáshoz való hozzáférés az ország minden területén biztosítva legyen, továbbá hogy az asszisztált reprodukciós centrumok terhelése csökkenjen. A szakambulanciákon elérhetővé vált a teljes meddőségi kivizsgálás mind a férfiak, mind a nők számára, továbbá lehetőség nyílik tanácsadásra és az inszeminációs eljárásra is. Amennyiben magasabb szintű ellátás (azaz lombikkezelés) szükséges, úgy a pácienseket a szakambulancia meddőségi centrumba irányítja.
• 2024: A „Nemzeti Humánreprodukciós Regiszter” a 13 asszisztált reprodukciós centrum pontos, transzparens (online) és szakmai alapú (aktualizált) adatszolgáltatására épül. Az újonnan létrehozott Regiszter révén lehetővé válik a meddőségi eljárások során alkalmazott ellátások, beavatkozások, és az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének követése.
• 2025: A Nemzeti Humánreprodukciós Regiszter a tervek szerint össze lesz kapcsolva a szülészeti adatokat tartalmazó Tauffer-Csákány Statisztikával, illetve a Peri- és Neonatális Regiszterrel, így népegészségügyi szempontból is meghatározóvá válik, ami lehetőséget biztosít átfogó és hosszú távú elemzésekre.
• 2025: Hatályba lépnek azok a módosítások, melyek az andrológiai mikrosebészeti eljárások NEAK finanszírozásba vételével megteremtik a férfi oldal, azaz az andrológiai ellátás finanszírozását.
• 2025: A spermafagyasztás és tárolás három indikációból (meddőségi okból, donációs céllal, fertilitásprezervációs céllal) közfinanszírozottá válik.
• 2025: Tovább szorgalmazzuk azon bioetikai kérdések rendezését, amelyek olyan modern eljárások engedélyezését tennék lehetővé (petesejt-donáció, szociális petesejt-fagyasztás, preimplantációs genetikai szűrés), melyek még eredményesebbé tennék a hazai lombikellátást.

Az integratív orvoslás szerepe a meddőségi kezelésekben

Sokan vannak olyanok, akik hosszú kálváriát jártak be azért, hogy babájuk szülessen, sokszor mégis hosszú éveken át hiába próbálkoztak. A babára - egyelőre még - hiába váró párok száma világszerte és Magyarországon is egyre nő. Ezért az egészségügyi hatóságok, kormányok újabb és újabb intézkedéseket hoznak, hogy segítsék a termékenységi problémával küzdő párokat.

A ”meddőségkezelés” szó internetes keresésekor az első találatok a mesterséges megtermékenyítés (ART-asszisztált reprodukciós kezelés) fogalomkörébe tartozó szavak, illetve az ebbe a kategóriába tartozó orvosi kezelésmódok, az e fajta kezeléssel foglalkozó klinikák hirdetései, ill. a törvényhozás idevágó paragrafusai szerepelnek elsőként. Annak ellenére, hogy az ART a meddőségi problémát pusztán egy irányból vizsgálja, hiszen az okokat és a kezelést kizárólag a testi oldalról közelíti meg.

Az integratív orvoslás jelentése nagyjából a következő: a gyakorlatban kipróbált és szisztematikusan kiértékelt tudományosan is igazolt orvosi és egészséget megőrző, betegséget gyógyító tradíciók fejlesztése és integrációja. Mindez azzal a céllal történik, hogy a meglévő egészségügyi kezeléseket kiegészítse. Egyre több európai országban alakulnak integratív orvoslással dolgozó szervezetek (pl. a svéd LIM − Läkarföreningen för Integrativ Medicin), amelyekben orvosok, egészségügyi dolgozók és alternatív kezelésekkel foglalkozó szakemberek fejlesztik azokat az orvosi hagyományokat, amelyek korábban egyoldalúan a testi tünetek feltárására és kezelésére fókuszáltak. A szemlélet tulajdonképpen azért ősi, mert a kínai, arab, görög kultúrákban évszázadok, sőt évezredek óta létezik a betegségek holisztikus, azaz egész emberre kiterjedő szemléletének hagyománya.

Vannak olyan meddőségi problémával küzdő párok, akik vallási vagy egyéb okokból csak természetes fogantatási módszereket akarnak választani, míg más pároknál egészségügyi okokból csakis az ART módszerek, főként a lombik jöhet számításba. A kezelések megválasztása nem könnyű. Többnyire mindenki mást mond. Az egyik orvos ezt ajánlja, a nagynéni történeteiben egy másik megoldás vált be, a szomszéd lányánál a baba egy harmadik módszer segítségével fogant. Vajon elegendő egyfajta beavatkozás, elég, ha egy dologtól várjuk a megoldást, vagy éppen ellenkezőleg, akkor jutunk közel a gyermekáldáshoz, ha minél több dolgot kipróbálunk?

A GyereBaba Program vágta át a gordiuszi csomót azzal az alapgondolattal, hogy személyre szabottan kell az okokat és a megoldásokat is keresni. Úgy, hogy mindeközben a testet (biológiai működés), lelket (érzelmek) illetve gondolatokat (tudati szint) egyaránt érdemes figyelembe venni. Az alkalmazott technikák külön-külön is hatnak az egyes szintekre, de kombinációjuk révén a meddőséggel kapcsolatos problémákat átfogóan és ennél fogva még hatékonyabban lehet kezelni.

tags: #lombik #serult #baba