Lomb Kató Bábeli harmónia című könyve egyedülálló betekintést nyújt a soknyelvűség és a nyelvtanulás világába. A könyv, amely 1988-ban jelent meg, interjúkat tartalmaz Európa híres soknyelvű embereivel, és a szerző saját tapasztalatait is megosztja a nyelvek elsajátításáról.
Lomb Kató maga is lenyűgöző poliglotta volt, tizenhat nyelvvel keresett pénzt tolmácsként, annak ellenére, hogy eredetileg fizikából és kémiából doktorált, és a nyelvek csak később jöttek az életébe.
Mi a nyelv?
A nyelv egy bonyolult épület, melynek négy nagy terme van: beszéd és megértés, írás és olvasás. Aki mind a négy készséget elsajátította, az bejáratos ebbe az épületbe. A nyelvtanulás maga az építés. A tudást - akárcsak a szeget - a beálló rész teszi teherbíróvá. A nyelv és a vele való foglalkozás életpályát és hobbit is jelenthet. A nyelvészek a nyelv elméleti kérdéseit, a nyelv és a kor kultúrája közötti összefüggéseket kutatják.
Milyen nyelvet tanuljunk?
A kérdés, hogy milyen nyelvet tanuljunk, sok tényezőtől függ. Lomb Kató maga is különböző okokból tanult nyelveket, például oroszul a fasizálódó Magyarországon gyanús dolog volt, de a második világháború után korlátlan alkalom nyílt a nyelv gyakorlására. Később a román felé terelte az ösztön, melyet igen szépnek tartott és érdekesebbnek, mint a spanyolt. Egy könyvkiadó kérésére olasz nyelvtudására is épített, elfogadott egy hosszabb cikk fordítását. Az olasz nyelvtudásának volt már némi előzménye, amikor egy iparos cipőfelsőrész-készítő gépének szabadalmát igyekezett rásózni az olaszokra. A spanyollal való kapcsolata sokkal újabb keletű volt, egy (Szőkék előnyben) spanyol fordításához kapcsolódott.
A nyelvtanulás motivációja is változhat az idők során. A postakocsit kiszorította a vonat, a tutajt a gőzhajó, és a határokon túl élő népek iránti érdeklődés élénkebbé vált. Ez gyakran követelte meg egy új nyelv ismeretét.
Hogyan tanuljunk nyelveket?
Lomb Kató saját bevallása szerint egy akkor divatos nyelvkönyvön, a „Fifty lessons”-ön keresztül tanult nyelveket. Egy nyelvet úgy tanult meg, hogy mindig csak egy-két leckével volt előrébb a tanítványainál, és az írásbeli fordítással is megpróbálkozott. A lengyel nyelvvel való foglalkozásba is „teljesen egyedül” vágott bele, ahogy a japánnal is. Az idegen nyelvi formákat napi többórás „drill” formájában tanítják meg, de ez csak hátráltatja az eredményt.
A felnőtt nyelvtanulóknak már gazdag értelmi és érzelmi világuk van. A szavak egyre teljesebb értékűvé válnak a számukra, és erőteljesebb ingerhatást fejtenek ki, mint a kép. A felnőtt agy viszolyog már hallott dolgok ismétlésétől, a megemésztett közlést szereti.
Az új módszerek, mint az immerziós („belemerítős”) módszer, Amerikában születtek meg. A magnetofonszalagra mondott tananyag ismételhetősége nagy előny. A technika vívmányai, mint a magnetofon és a gramofon, óriási segítséget jelentenek a nyelvtanulásban. Ezek alkalmazásával szemben nem lehet ellenvetésünk, legfeljebb némi aggályunk.
Olvassunk! Miért olvassunk? Hogyan olvassunk?
Az olvasás a tudást a legszórakoztatóbb módon nyújtja. A könyv a tanulásnak „házi eszköze”, melynek kétségtelen előnye a kapott információ nagyobb megbízhatósága. Egy könyv - mindig egyszersmind tankönyv is. Az olvasás segít elsajátítani a nyelv rejtélyeit, a megtalált szabályokat rögtön ki is jegyezhetjük a lap szélére.
Kató Lomb legjobb idézetei - Nyelvtanulási inspiráció
Hogyan tanuljunk szavakat?
A szavak tanulása, mint a nyelvtan is, a nyelv építésének része. A szókincs állandóan gyarapodik, és fontos az új kifejezéseket jól és jókor használni. Ez egyetlen nyelven is elég feladat.
Mankó vagy segédeszköz?
A technikai vívmányok, mint a magnetofon és a gramofon, óriási segítséget jelentenek a nyelvtanulásban. Ezek alkalmazása tehermentesítheti az agyat a tudatos koncentrációtól, de nem oldják meg maradéktalanul a nyelvtanulás problémáját.
Hogyan beszéljünk idegen nyelveket?
A felnőtteknek már gazdag értelmi és érzelmi világa van, és az életösztön (a leghathatósabb motiváció!) kényszeríti őket a nyelvi formák elsajátítására. Fontos a minél jobban megközelítő jó kiejtés és hangsúlyozás. Akkor tudunk egy nyelvet, ha valamely témáról, amely egyébként nem idegen a számunkra, öt-hat perces rögtönzött előadást tudunk tartani úgy, hogy az esetleges kiejtési és hangsúlyozási, nyelvtani és mondatfűzési hibák nem akadályozzák a mondanivalónk megértését.
Poliglotok, régiek, újak és legújabbak
Lomb Kató könyvében számos poliglotta történetét ismerhetjük meg. Ezek az emberek, mint Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, vagy Lénárd Sándor, példát mutatnak arra, hogyan lehet több nyelvet is magas szinten elsajátítani. A szerző interjúkat is készített huszonegy, átlagban tizenegy nyelvet beszélő emberrel, akik különböző módszereket és motivációkat alkalmaztak. Giuseppe Mezzofanti bíboros például 102 nyelven beszélt, és ezt a tudást jó dolgokra használta. Lénárd Sándor, aki orvosként, gyógyszerészként és professzorként is dolgozott, több nyelvet is elsajátított, köztük Homérosz nyelvét.
A könyv kiemelt értékelései is rávilágítanak a poliglottok sokszínűségére. Habsburg Ottó például szerette a franciát, mert „minden szó meghatározott és félremagyarázhatatlan fogalmat ír körül”, míg Otto Back szerint „egy macska egyszerre tíz egeret vesz üldözőbe, kevesebbet fog, mintha csak egy után iramodik”, ami a túl sok nyelv tanulása ellen szól tolmácsolási szempontból.
A 102 nyelvű Giuseppe Mezzofanti bíboros
Mezzofanti bíboros a poliglottok pantheonjának egyik legkiemelkedőbb alakja. Az ő története rávilágít arra, hogy a nyelvtanulás nem csupán szakmai érdeklődés, hanem szenvedély és elhivatottság kérdése is lehet. Tudását nem csak elméleti, hanem gyakorlati célokra is felhasználta.
Kőrösi Csoma Sándor
Kőrösi Csoma Sándor, a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja, szintén a poliglottok közé tartozik. Az ő munkássága is inspiráló lehet mindazok számára, akik a nyelvtanulás útjára lépnek.
Rasmus Christian Rask
Rasmus Christian Rask dán nyelvész a nyelvtudomány terén végzett kutatásaival járult hozzá a nyelvek megértéséhez. Az ő példája is mutatja, hogy a nyelvek iránti érdeklődés tudományos pályára is terelhet.
Heinrich Schliemann
Heinrich Schliemann, a trójai ásatások felfedezője, szintén több nyelvet beszélt. Az ő története bizonyítja, hogy a nyelvtudás kulcsfontosságú lehet a történelmi és kulturális kutatásokban is.
Vámbéry Ármin
Vámbéry Ármin, a híres orientalista és utazó, számos keleti nyelvet elsajátított. Az ő életútja a nyelvek és kultúrák közötti hidak építésének fontosságára hívja fel a figyelmet.
Lénárd Sándor
Lénárd Sándor, a világsikert aratott Winnetou latin fordításának megalkotója, aki orvosként is dolgozott Rómában, ahol egy hivatalnokjelöltet németre tanítva jutott kenyérhez és lakáshoz. Verseit németül írta. Lénárd Sándor maga is sok nyelven beszélt, és a latin nyelv újjáteremtőjeként is ismert. „A latin nem halt meg, csak aluszik” - vallotta, ami a nyelvek örök értékére utal.
Mikor mondhatjuk, hogy tudunk egy nyelvet?
Ahogy Lomb Kató is felteszi a kérdést interjúalanyainak: mikor mondhatjuk, hogy tudunk egy nyelvet? A válaszok sokszínűek. Saribo++ értékelése szerint „Akkor tudunk egy nyelvet, ha valamely témáról, amely egyébként nem idegen a számunkra, öt-hat perces rögtönzött előadást tudunk tartani úgy, hogy az esetleges kiejtési és hangsúlyozási, nyelvtani és mondatfűzési hibák nem akadályozzák a mondanivalónk megértését.” lepetitlys P++ hozzáteszi: „A legalacsonyabb szint, amikor már legalább fordítani tud az adott nyelvből. Hm. Ha ez a mérce, és elérjük, onnantól tuti nem mondja senki, hogy nem értünk egy nyelvet.”
Mi a fontosabb eleme a nyelvtudásnak: a nyelvtan, a szókincs vagy a jó kiejtés?
A kérdésre, hogy mi a fontosabb eleme a nyelvtudásnak, a nyelvtan, a szókincs vagy a jó kiejtés, szintén sokféle válasz érkezik. Ezek a válaszok rávilágítanak arra, hogy nincs egyetlen „helyes” megközelítés, hanem a hangsúly az egyéni céloktól és a nyelvhasználat módjától függően változhat.
Milyen összefüggést lát az életkor és a nyelvtanulási képesség között?
Az életkor és a nyelvtanulási képesség közötti összefüggés is gyakran felmerülő téma. Lomb Kató könyvében is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A felnőtt kor egyik ismérve, hogy a szavak egyre teljesebb értékűvé válnak a számára. Ugyanakkor az „átlagság” a legelvontabb, legkevésbé létező valami az egész világon. Egy átlag nyelvtanuló életkora 16 és 96 év között van, és foglalkozását tekintve fogorvos, varrónő vagy nyugdíjas főkönyvelő is lehet. A nyelvtanulásban az életkor megváltozásának oka az új motiváció. Az ifjúság nem tud oroszul, mint ahogy az előző nemzedék sem tanult meg annak idején németül. A hiba nem minőségi, hanem mennyiségi okokban rejlik.
A következő táblázat Lomb Kató néhány interjúalanyának véleményét foglalja össze a nyelvtudás elemeiről és az életkorról:
| Interjúalany | Mikor tudunk egy nyelvet? | Fontosabb elem (nyelvtan, szókincs, kiejtés)? | Életkor és nyelvtanulás |
|---|---|---|---|
| Habsburg Ottó | Ismeri a franciát, mert „minden szó meghatározott és félremagyarázhatatlan fogalmat ír körül.” | A nyelv pontossága (francia, mint golyós puska) | - |
| Otto Back | - | Túl sok nyelv egyszerre kontraproduktív (macska-egér hasonlat) | - |
| Angelo Possimiers | - | A tolmácsoknak egy főnyelvvel kell foglalkozniuk a szókincs gyarapodása miatt. | - |
| Lomb Kató | Ha öt-hat perces rögtönzött előadást tudunk tartani egy témáról. | - | A felnőtt agy a megemésztett közlést szereti. |
Van-e a latinnak jelene?
A latin nyelv jelenével is foglalkozik a könyv, különösen Lénárd Sándor munkássága kapcsán, aki szerint „a latin nem halt meg, csak aluszik”. Ez a mondat magában foglalja a klasszikus nyelvek örök értékét és azt, hogy a múlt nyelvei a jelenben is relevánsak maradhatnak.