Semmelweis Egyetem: Nappali és Levelező Tagozat Különbségei

A továbbtanulás egy évekre szóló elköteleződés, és a felsőoktatásba jelentkezőknek számos tényezőt kell mérlegelniük a döntés meghozatalakor. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy nappali vagy levelező tagozatos képzést válasszanak. A két munkarend alapvetően eltérő életmódot, tanulási ritmust és feltételeket kínál, melyek ismerete elengedhetetlen a megalapozott döntéshez.

Mi a különbség a nappali és levelező képzés között?

A levelezős képzés a részidős képzés egyik munkarendje, amelynek időtartama a teljes idejű képzés tanóráinak legalább harminc, legfeljebb ötven százaléka lehet. Levelező munkarendben - az érintett hallgatókkal kötött eltérő megállapodás hiányában - a hallgatók tanóráira tömbösítve, általában legfeljebb kéthetente munkanapokon vagy a heti pihenőnapon kerül sor. Ezzel szemben a nappali munkarend az adott szak képzési és kimeneti követelményében meghatározott teljes óraszámban folytatott képzés, amelyben a képzés félévenként legalább háromszáz tanórából áll, illetve amelyet heti öt napból álló tanítási hét keretében, a munkanapokon kell megszervezni.

A nappali tagozatosok esetében az oktatás hétfőtől péntekig történik, azonban a kreditrendszer sajátosságai miatt a hallgatók maguk állíthatják össze órarendjüket igényeik szerint. A mintatantervtől való eltérést - kevesebb óra felvételét például - nem igazán ajánljuk, hiszen bizonyos tantárgyak egymásra épülnek, így nem teljesítésük esetén előfordulhat, hogy a tanulmányi idő hosszabbodik. A levelező képzés akkor ajánlott, ha például munka mellett szeretné valaki megszerezni a diplomát, vagy napirendjével nem tudja összeegyeztetni a heti 5 napból álló képzési rendet. Ebben a képzési formában ugyanis szombati napokon van oktatás, jellemzően 9-17h között, egy-két választható tantárgy esetében pedig előfordul, hogy péntek délután.

Az időmenedzsment kihívásai

Levelező képzés során a kontaktórák száma sajnos - pont az időbeosztásból adódóan - kevesebb, mint nappali tagozaton, így valamennyivel több egyéni felkészülést kíván. Ez abból adódik, hogy a levelezősök is ugyanazon ismereteket sajátítják el, mint nappali tagozatos társaik. Az időmenedzsment rendkívül fontos, hiszen össze kell egyeztetni az egyetemi tanulmányokat, a munkát és a magánéletet.

Több intézmény videófelvételen rögzíti óráit, amik bármikor visszanézhetők Moodle és egyéb felületeken, ami rugalmasságot biztosít. A vizsgaidőszak különösen megterhelő lehet, hiszen hozni kell az elvárt szintet a munkhelyen, mellette készülni a vizsgákra. Előfordul, hogy szabadságot kell kivenni a felkészüléshez.

Diplomák értéke és munkaerőpiac

Nincs semmi különbség a nappalis és levelezős diplomák között, így nem kell attól tartani, hogy kevesebbet ér a munkaerőpiacon. Azonban vannak, akik szerint a munkáltatók igenis válogatnak nappalis és levelezős diploma között.

A megszerzett diploma tehát csak amolyan beugró a munkaszférába, és növeli ugyan az esélyeket, ha egy országos hírű egyetemen végeztünk, de az öt év tanulással megszerzett papiros valószínűleg legfeljebb annyiban befolyásolja majd a döntést, mint egy jól elhelyezett mosoly az állásinterjún. A rátermettség, az alkalmassági elbeszéléskor kialakított kép, a szakmai gyakorlat és a nyelvtudás is sokkal fontosabb ennél.

Finanszírozás és ösztöndíjak

Vannak egyetemek, ahol csak önköltséges levelező képzéseket indítanak, de létezik államilag finanszírozott verzió is. Levelezős hallgatók semmiféle ösztöndíjra nem jogosultak. Valahol logikus, hiszen főállással megkeresik havi betevőjüket. Az a 30 000 forint ösztöndíj nekik nem létszükséglet, azonban a nappalis hallgatóknak igen. Azzal, hogy a levelezősöknek nem jár ösztöndíj, nagyobb keretösszeg jut a nappalisoknak. Így viszont csak lelkesedésük és bizonyítási vágyuk motiválja őket a jobb tanulmányi átlag elérésére.

Bármelyik tagozaton jogosultak a hallgatók a nemzetközi tanulmányi ösztöndíjak, speciális, kiegészítő, szociális és egyéb ösztöndíjak megpályázására - ezek feltételeit a pályázati kiírások tartalmazzák, azonban felhívnánk a figyelmet arra, hogy általában a költségtérítéses hallgatók ezen ösztöndíjakra, valamint egyéb juttatásokra - például lakhatási támogatás, könyvtámogatás - nem jogosultak.

Közösségi élet és szemináriumok

A szemináriumi órák a nappali tagozatos képzések legerősebb pontjai. Itt szerezhetik meg a hallgatók az elméleti előadásokat kiegészítő gyakorlati tudást. Levelezősöknél az a felfogás, hogy erre munkájuk során úgyis szert tesznek. De mi a helyzet azzal, aki teljesen más munkakörben dolgozik, mint amilyen képzésre jár?

A nappalis maga dönti el, mennyire akar részese lenni az egyetemi közösségi életnek. A levelezősöknél ez nem döntés kérdése. Ha akarják, ha nem, kirekesztődnek a közösségi életből. A bulik szerdán vagy csütörtökön szoktak lenni, így a másnap reggeli munkába menetel kínosan nehézzé válik. Gólyatáborokba és gólyabálokra csak nagyon kevés helyen hivatalosak. Saját szaktársaikkal sem találkoznak igazán, hisz nem kell mindennap bejárniuk.

Diákigazolvány és kedvezmények

Nem csak nappali tagozaton jár a diákigazolvány, a kedvezmények terén azonban az esti és levelező tagozatos diákokra más feltételek vonatkoznak. Iskolarendszerű OKJ-s képzésben és a felsőoktatásban is jár az esti és levelező tagozatos diákoknak, hallgatóknak a diákigazolvány. Az estis diákigazolvány gyakorlatilag ugyanazokra a kedvezményekre jogosít fel, mint a nappalis, a levelező tagozatosok viszont rosszabbul járnak.

A MÁV, a Volán és a BKK járataira nappali és esti tagozatos diákigazolvánnyal féláron vehettek menetjegyet bármilyen viszonylatban, és 90 százalékos kedvezménnyel válthattok tanulóbérletet a lakó- vagy tartózkodási helyetek, illetve az iskola között. A levelezősök nem vásárolhatnak tanulóbérletet, viszont félárú menetjeggyel közlekedhetnek a lakóhelyük és az iskola között. A kulturális kedvezményeket ugyanúgy igénybe vehetitek, bármilyen tagozaton tanultok. A nyilvános könyvtárakba féláron iratkozhattok be, és több állami múzeum kiállításait is féláron vagy ingyen nézhetitek meg, ha még nem múltatok el 26 évesek.

A felsőoktatásba jelentkezők aránya és motivációja

Az elmúlt évtizedekben drasztikusan megnőtt a felsőoktatásba jelentkezők száma, különösen az esti és levelező tagozatok, valamint a költségtérítéses képzések iránti érdeklődés nőtt meg. 2002-ben 165 ezren adtak be jelentkezési lapot, több mint hat százalékkal többen, mint 2001-ben. A tavaly felvételizőknek csupán 32,7 százaléka érettségizett tavaly. Az egyetemek kapuit döngető tömeg derékhada 24 év körüli volt. A hallgatók számának növekedése a kilencvenes évek elejéhez képest ezekben az oktatási intézményekben elérte a 420 százalékot.

Az Oktatási Minisztérium tervei szerint néhány éven belül a 18-26 éves fiatalok 50 százaléka fog felsőoktatási intézménybe járni, szemben a ma még csak 26-28 százalékos aránnyal. Ez első hallásra ígéretesnek tűnik, ámbár nem árt megjegyezni, hogy Nyugaton ez az arány 35-40 százalék körül állt be.

Az egyetem, mint befektetés. Varga Júlia egy 2001-es tanulmánya szerint az érettségizők lényegében haszonmaximálóként viselkednek pályaválasztási döntésük meghozatalakor. Azok ugyanis, akik tovább tanulnak, az érettségivel járó átlagos kereseteket alacsonyabbra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők keresetét pedig magasabbra becsülték, mint azok, akik nem kívánnak tovább tanulni. A tovább tanulni szándékozók tehát nagyobb kereseti többletet kapcsoltak a diplomához. Azok, akik költségtérítéses képzési helyet is megjelöltek jelentkezési lapjukon, még magasabb becslést adtak az átlagos keresetekre, mint a csak államilag finanszírozott képzésben részt venni kívánók. A felsőfokú tanulmányok költségeit (tankönyvek, jegyzetek, fénymásolás, uv-díjak), valamint a felsőoktatásban eltöltött évek alatt elmulasztott kereseteket a tovább nem tanulók nagyobbnak, a tovább tanulni szándékozók kisebbnek gondolják. A nagyobb életkereseti kilátások tehát növelik a továbbtanulás esélyét.

A KSH egy 1998-as kereseti arányokról készített elemzésének megállapítása szerint a kezdő diplomások átlagbére alig 35-40 százalékkal haladja meg az ugyanazon korú, de ekkora már 3-4 éves gyakorlattal rendelkező fizikai foglalkozásúak átlagjövedelmét. Ez azt jelenti, hogy az egyetemi oktatás költségeit és a tanulásra fordított idő alatt kieső jövedelmeket figyelembe véve, egy diploma megszerzésének összköltsége átlagosan 10-11 év alatt térül meg. Az ilyen beruházásokat a közgazdászok a kifejezetten rossz megtérülési idejű befektetések kategóriájába sorolják.

Presztízsszempontok

Az ELTE-re felvételizők 44 százaléka az intézmény presztízse miatt jelentkezett éppen ide, és csak 38 százalék mutatott érdeklődést is a választott szak iránt. Még árulkodóbb a presztízsfaktor népszerűsége. Kiss István szerint az ELTE közismert, jól hangzó név, a későbbiekben könnyebb elhelyezkedni annak, aki elmondhatja, hogy az ELTE-n szerezte a diplomáját. A presztízs alapján történő választás azonban sokszor csak vágyképekből táplálkozik.

A Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) felmérése azt vizsgálta, hogy milyen szempontok szerint választ a felvételiző felsőoktatási intézményt. E szerint a legfontosabb szempont nyilvánvalóan a felvételi tantárgy. A diákok általában abból a tantárgyból felvételiznek, amelyből a középiskolában jelesük volt. A FISZ átfogóbb felmérésében a presztízskérdés a második helyre szorul, míg az intézmény és a lakóhely közelsége csupán a harmadik mérlegelendő szempont.

A szak kiválasztása

A konkrét egyetem kiválasztásánál a presztízs a legfontosabb, így általában mindenki, még a vidékiek többsége is a nagy hagyományokkal és hírnévvel rendelkező fővárosi intézményekbe adja be a jelentkezési lapját. Ez a jelentkezési adatokból is egyértelműen kiolvasható.

Létszámadatok az ország néhány egyetemi közgazdász (vagy közgazdász-gazdálkodási) szakának 2002-es felvételi statisztikájából (nappali tagozat, alapképzés, állami finanszírozás)

Oktatás színvonala

Egy magasan jegyzett egyetemről a közvélekedés azt tartja, hogy tanári gárdája jobban képzett, mint más iskoláké, az oktatás színvonala magasabb, és aki oda jár, könnyebben talál majd állást, ráadásul többet is fog keresni. A felsőoktatási szférában azonban széles körben elterjedt az a gyakorlat, hogy egy budapesti főállású oktató több vidéki intézményben is tanít. Az álláshalmozás egy gazdasági hetilap tavalyi felmérése szerint mára már úgy beépült a magyar felsőoktatás rendszerébe, hogy szinte lehetetlenné teszi az oktatói színvonal intézmények közötti összehasonlítását.

tags: #levelezo #tagozat #vagy #nappali #a #se