A lepkék fejlődési ciklusa rendkívül összetett, és négy fő stádiumon keresztül zajlik: pete, lárva (hernyó), báb és kifejlett rovar (imágó). Ahhoz, hogy a petéből kifejlődjön egy új lepke, a petéknek termékenynek kell lenniük, ami párzást igényel.
A lepkéknél a megtermékenyítés belsőleg történik. A hímek repülés közben feromonokkal csábítják magukhoz a nőstényeket, amelyek az illatanyagtól kábulatba esnek. Párzást követően a nősténylepke akár több száz petét is tojhat, melyekből hernyók fognak kikelni.
A lepke fejlődési stádiumai részletesebben
A lepkék a rovarok teljes átalakulással kifejlődő csoportjába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy életciklusuk során drasztikus változásokon mennek keresztül, mind külsőleg, mind belsőleg.
1. Pete
A lepke fejlődési stádiumának első szakasza a pete. Ahhoz, hogy a pete termékeny legyen, párzásra van szükség. Vannak azonban olyan fajok (pl. szövőlepkék), amelyek párzás nélkül is lerakják petéiket, de azok terméketlenek maradnak, így nem fognak kikelni (általában 2 hét alatt teljesen összehorpadnak).
A legtöbb, hobbiban tartott lepkefajta 5-15 napon belül kikel a petéből, azonban vannak, amelyek akár 8-9 hónapot is eltöltenek ebben a formában, mivel így vészeli át a telet (pl. Tölgyfa-pávaszem).
A peték keltetése nem igényel komolyabb feladatot, gyakorlatilag a természetes környezetet kell utánozni, azaz naponta megpárásítani (száraz lakásban akár többször is) és hagyni, hogy természetes úton el is tudjon párologni róla a víz. Fontos, hogy tilos folyamatosan nedvesen tartani (pl.: nedves törlőpapírban, hermetikusan lezárva), illetve huzamosabb napsütésnek kitenni.
Kikelés előtt 1-4 nappal enyhe horpadás látszik a báb oldalán, azonban ez nem összekeverendő azzal a horpadással, amikor az „üres” pete teljesen összehorpad. Ugyancsak pár nappal a kikelés előtt bizonyos fajoknál átlátszik a peteburok, így láthatóvá válik a benne lévő hernyó fejlődése (pl.: azúrlepke).
Trópusi lepkebábok keltetése
Ezeket a bábokat nem ajánlott nyitott ketrecben felfüggeszteni, különben egyszerűen kiszáradnak. Nagyméretű műanyag dobozt célszerű használni, melynek az oldala hálós. Ennek az aljára ajánlott vastagon konyhai papírt rakni és azt vízzel megnedvesíteni, a doboz oldalát pedig vízzel párásítsuk.
Ne permetezzük közvetlenül a bábokat, mivel a víz hőmérséklete befolyásolhatja a kikelést, és mivel a lepke a báb belsejében fejlődik, porózussá válik a bábtok, ezért vizet engedhet be, ami hatással lesz az egyed fejlődésére és kikelésére. A trópusi lepkéknek általában a legjobb keltetési klíma 22-25 °C és 80 százalékos páratartalom, természetesen szellőzés mellett, hogy ne legyen penészes a környezet.
Ezt a fent leírt módon tudjuk biztosítani, tehát a doboz aljáról párolog a víz, egyik oldalán pedig folyamatosan tud cserélődni a levegő, anélkül, hogy befülledne a doboz, vagy ellenkező esetben huzat alakulna ki. Célszerű sötét helyen keltetni őket, de mindenképp kerülni kell a közvetlen napfényt, ha a legjobb kelési arányra törekszünk.
2. Hernyó
A lepke fejlődési szakaszának második állomása a hernyó. Nagyon fontos, hogy mire kikelnek a kis hernyók, legyen berakva a dobozukba a számukra szükséges tápnövény leveléből, így egyből el tudnak kezdeni táplálkozni. Nem kell aggódni, hogyha a frissen kikelt hernyó először a peteburkát eszi meg, ez természetes viselkedés.
A legtöbb hiba ott szokott előfordulni, hogy nem megfelelő fajta növényt kapnak a hernyók. Kisebb növényismeretet szükséges az ellátásukhoz, mivel ez az alapja a nevelésnek. A leszedett leveleket mindig ellenőrizzük és mossuk meg! Amennyiben madárürüléket találunk a leveleken, szárakon, úgy azt ne rakjuk be a hernyókhoz. Ezeket megmosva is tilos berakni, mivel még úgy is fertőzést okozhatnak!
Tisztavizes mosás után várjuk meg, amíg megszárad, és csak utána adjuk oda a hernyóknak. Célszerű mindig ugyanarról a növényről leszedni a leveleket, így megelőzhető, hogy tévedésből más fajtát adjunk állatainknak. Nagyon fontos, hogy vegyszerezett növényt (pl.: gombaölő, szúnyogírtó) ne adjunk az állatoknak, mivel az étvágytalanságot és pusztulást okoz.
Lehetőleg annyi takarmányt rakjunk be nekik, amennyit 1-2 nap alatt megesznek, így mindig friss lesz nekik, valamint helyüket is 1-3 naponta takarítsuk! Nem ajánlott törlőpapíron kívül semmit tenni (faháncs, föld stb.) a nevelődoboz aljára, mivel fertőzéshez vezethet. Amennyiben az ürülékük vagy egyéb növényi anyagok elkezdtek penészedni, soron kívül takarítsuk ki a helyüket, mivel ilyenkor nő a kockázata, hogy az állatok fertőzést kaptak, mely jellemzően napokon belül pusztulásukhoz vezethet.
Sok állattal ellentétben itt nem lehet állatorvost hívni és például antibiotikumot adni. Ha megbetegednek, az elkülönítésen kívül sok mindent nem tehetünk. Ezért nagyon fontos a megelőzés! Megfelelő hőmérsékleten, szellőzésen, tápnövényen és a higiéniai szabályok betartása mellett nem lehet velük probléma.
Hogyan változik át egy hernyó lepkévé?
Hernyók tartási körülményei és fejlődése
A hobbiban leggyakrabban tartott hernyóknak 5-6 lárvaállapota van. Ez azt jelenti, hogy ha kikel a petéből és táplálkozik, akkor napokon belül levedli a bőrét és egy nagyobb hernyóvá alakul. Az egyed ilyenkor tovább táplálkozik és növekszik, amikor eléri az adott stádium maximális méretét, akkor újra vedlik és ezt ismétli. A petéből kikelt hernyót nevezzük L1-es hernyónak, míg vedlést követően már 2-es stádiumú hernyó lesz, azaz L2-es. Ez általában L5-L6-ig folytatódik, amíg az utolsó vedlést követően a báb jelenik meg.
A hernyók nevelésének kezdeténél még fontos, hogy magasabb legyen a pára. Ezt a dobozukban elhelyezett növény kipárolgása általában biztosítja is, ha csak lyukakat rakunk a tárolóhelyük tetejére. Ez a hely szükséges az L1-L2-es hernyóknak. Természetesen naponta legalább 2 alkalommal le kell venni a tetőt, hogy a levegő ki tudjon cserélődni.
L3-as mérettől már fontos a szellőzés, tehát célszerű olyan dobozba átrakni őket, aminek hálós teteje van. L4-es mérettől amennyiben van olyan hálós nevelőhelyünk, aminek a legtöbb oldala hálós, az a legjobb, mivel a folyamatos légmozgás kedvező hatással van a hernyók fejlődésére, és megelőzi a betegségek kialakulását. Amennyiben kis vagy közepes méretű fajtát nevelünk, az L3-as mérettől a báb állapotig nevelhető hálós tetejű nevelődobozban.
Vedlés előtt a hernyók mozdulatlanul szoktak elhelyezkedni az ágon. Ez akár 2-3 napig is eltarthat, de leggyakrabban 1 nap alatt lezajlik. Ilyenkor nem szabad megzavarni a hernyót. Onnan tudhatjuk, hogy nem beteg, hanem csak vedleni fog, hogy maga a hernyótest feszes, a feje aránylag kicsi a testhez képest. Ezzel ellentétben egy beteg egyed tónustalan, petyhüdt, sokszor csak a lába kapaszkodik, de a teste már ernyedten lóg le az ágról.
A hernyók utolsó stádiumuk végéhez érve, gyakran engednek ki magukból a szokásostól eltérő nedves ürüléket. Ezt követően már többször nem is táplálkoznak és sok esetben a színük is megváltozik. Ilyenkor gyakran járkálnak fel-alá, mivel megfelelő, nyugodt helyet keresnek a bábozódásra. Ez már az „előbáb” állapot.
3. Báb/Gubó
Ez a lepke fejlődésének a harmadik fázisa. Vannak fajták, amik a föld alá húzódnak, míg mások selyemgubót szőnek. Utóbbi nem képezi az élőlény részét, csak annak védelmi funkcióját tölti be.
A selyemgubót nem kell kivágni, mivel nagyon hasznos a mikrokörnyezet kialakításában. Az éppen kikelő lepkék a fejük elején található testnedvvel lazítják meg a gubó csúcsát és ott préselik át magukat, majd ebbe kapaszkodva pumpálják fel szárnyukat, mivel az ilyenkor még nagyon kicsit és lágy. Ritka esetben a selyemszálba felakadhat a lepke szárnya, így amelyik gubó ki van vágva, annál ez nem fordulhat elő. Összegezve ki lehet vágni a gubót (pl.: ellenőrzés céljára), azonban ez nem kötelező. Laikusok számára nem ajánlott, mivel akár meg is sértheti a benne lévő lepkebábot.
Ezenkívül vannak olyan fajok (királylepke), amik csak pár szál selymet szőnek a növényre és testük végét rögzítik fel, majd az utolsó vedléssel bábbá alakulnak.
A „szégyellősebb” fajták a föld alá fúrják magukat (ebben az esetben biztosítani kell 15-20 cm mély, földnedves, tőzeges talajt). Ilyenkor az „előbáb” állapotban lévő (jellemzően megváltozott színű) egyedeket át is rakhatjuk egy vödörbe, amiben megfelelően nedvesített (nem saras!) talaj van.
A kikeléshez nyugodt körülményekre van szükség. A bábból kel majd ki a lepke, ehhez szükség van olyan helyre, ahol meg tud kapaszkodni és le tudja lógatni a még nyers szárnyait. Ezután kezdi azokat felpumpálni. Ez általában 1 óra alatt be is fejeződik.
A föld alatt bábozódó egyedeket 1 hét után ki lehet venni a talajból, de nem kötelező. Számukra szükséges pár ágat vagy függőleges fakérget elhelyezni, amire fel tudnak majd mászni kikelés után.
A kikelési idő fajtánként változó, adott esetben át is telelhet, így lehet, hogy csak a következő évre fog kikelni.
Áttelelés és diapauza a báb stádiumban
Áttelelő faj: Olyan éghajlaton élő lepkefaj, amelynek túlélési stratégiája, hogy lehibernálja magát. Ez fajtától függően bármely stádiumban előfordulhat, de a hobbiban jellemzően előforduló fajoknál az áttelelő báb a jellemző. Ilyenkor védett, de természeti hatásoknak kitett környezetben kell tartanunk a bábot.
Erre jó példa lehet, amikor ősszel az amerikai holdasszövő (Actias luna) bábokat egy hálós dobozban, falevelek vagy moha között kirakunk egy fészerbe és ott 1-3 hetente egyszer vízzel permetezzük. Az ilyen bábokat tavasszal elővehetjük és például teraszra helyezhetjük egy kis röpdébe, ahol majd kikel. Tavasszal már kicsit gyakrabban lehet vízzel permetezni.
Diapauzált faj: Gyakorlatilag ugyanaz, mint az áttelelő faj, csak itt az adott faj nem az - akár -40 Celsius fokos - hideg miatt „nyugszik le”, hanem például az élőhelyén előforduló esős évszak miatt. Ilyenkor hasonlóan kell gondoskodnunk a bábokról, mint az áttelelt fajoknál, annyi különbséggel, hogy nem szabad kint hagyni a magyarországi hidegben, hanem lehetőség szerint 14-18 fokon tartani a téli időszakban és 1-2 hetente vízzel permetezni.
Ha egy áttelelt vagy diapauzált bábot bent tartunk a fűtött szobában, úgy lehet, hogy rövid időn belül kikel, de akár össze is zavarhatjuk, így szélsőséges esetben akár 1 évet is várhat a kikeléssel vagy elpusztulhat.
4. Kifejlett lepke (Imágó)
A kikelt lepkékből van, amelyik nem táplálkozik (pl.: Attacus lorquinii), valamint vannak nektár- (Dryas juli) és gyümölcsevő (Caligo memnon) fajták is. Utóbbiak szeretik a lédús, rothadó gyümölcsöket (pl. görögdinnye, banán, narancs, szőlő), hiszen csak a folyékony halmazállapotú anyagokat tudják szájszervükkel felszívni.
Ahogyan táplálkozásuk, úgy élethosszuk is változó, vannak, akik 1 hétig élnek (melyek nem rendelkeznek szájszervvel) és vannak, akik hónapokig.
Természetüknél fogva olykor kelnek ki rossz kondíciójú egyedek, melyek bár alapesetben táplálkoznának, de mégsem teszik. Ez jellemzően szobai körülmények között szokott előfordulni. Ilyenkor annyit lehet segíteni, hogy a lepkét óvatosan a táplálékra helyezzük (vagy a táplálékot tesszük a lepke elé), adott esetben egy fogpiszkálóval segítünk a pödörnyelvét kihúzni.
Azok az egyedek, akik egészségesek, csak a szobai körülmények zavarják, jó eséllyel elkezdenek táplálkozni, azonban van, hogy a nem megfelelő (báb időszakban történő) fejlődés miatt életképtelenek, gyengék lesznek, így rövid idő után elpusztulnak.
Amennyiben szép állapotban pusztul el egy lepke és szeretnénk eltenni emlékbe, akkor védeni kell a tűző napfénytől (kifakul) és a parazitáktól (pl. atkák). Ha azt látjuk, hogy mégis megtámadta valami a preparált/száraz lepkét és alatta por van, a legjobb, ha néhány napra betesszük a fagyasztóba. Ez idő alatt a múzeumbogár és a különböző (lakásban jelenlévő) atkák elpusztulnak és gyakorlatilag sterilizálódik a preparált lepke.
Lepkék a kertben: Hasznosság és vonzás
A lepkék gyönyörűek, és hasznosak is a kertben. A méhek mellett a lepkék is kiveszik a részüket a beporzásból, így nemcsak a szemünknek kedvesek, de a növényeinknek is. Ahhoz, hogy lepkéket csalhassunk a kertünkbe, meg kell ismerni a szokásaikat, hiszen a „lepke-szezon” már kora tavasszal elkezdődik.
Minél több nektáradó növény van a kertünkben, annál több lepke és hasznos rovar fogja azt felkeresni. A lepkék nagyon szeretik a napos, védett területeket. Minden lepkefajnak más a kedvenc növénye, de ha a kertünk tavasztól őszig dúskál a virágzó növényekben, egészen biztosan nem lesz hiányunk lepkékből sem.
A leggyakrabban a nappal repülő lepkékkel találkozhatunk a kertünkben, mint amilyen a kacsafarkú szender, a nappali pávaszem vagy a közönséges boglárka, éjjel pedig leginkább a vándorló folyófűszendert és a fekete és piros foltos medvelepkét láthatjuk.
Növények, amelyeket a lepkék kedvelnek
A lepkék nagyon kedvelik a fürtös gyöngyikét, a kankalint, de gyümölcsfáink, például a cseresznyefa is vonzzák őket. Az évelők közül a harangvirágok, a szarkalábak, a levendula és a kakukkfüvek is a kedvenceik, hiszen ellátják őket megfelelő mennyiségű nektárral. Az egynyári növények közül a pillangóvirág nem véletlenül kapta csodás nevét, hiszen a lepkék nagyon kedvelik, de szeretik a facéliát, a körömvirágot és a napraforgót is. A nyáriorgona tömegesen vonzza a nappali és az éjszakai lepkéket.
Levendula a kertben
A levendula legjobban a homokos, vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talajt kedveli, és imádja a napsütést. Extrém hőségben is kiválóan érzi magát. Nem is csoda, hiszen igazi mediterrán szépség. Azonban a levendula nem szereti a magányt. Nem is áll jól neki, így mindenképpen csoportosan ültessük, hogy meg tudja mutatni igazi szépségét.
A kertben sokféle módon ültethetjük. Készíthetünk belőle a járda melletti egyenes szegélyt, ültethetjük gömb formában, vagy csokorban. A levendula igazi három az egyben: egyszerre dísz-, fűszer- és gyógynövény, így minden szempontból érdemes helyet adni neki a kertünkben.
Túl sok törődést sem igényel, hiszen jobban viseli a szárazságot, mint a túlöntözést, így a legtöbb esetben nem is kell öntözni, megelégszik a természet adta csapadékkal. A túlságosan száraz időszakokban azért gondoskodni kell a vízellátásáról.
Nemcsak a kertet ékesíti, de megszárítva csodás illatot áraszt az otthonunkban, és a ruhásszekrényt is varázslatosan illatossá tudja tenni. Ehhez azonban akkor kell levágni a virágait, amikor azok elkezdenek kinyílni. Azonban ügyeljünk rá, hogy ilyenkor ne vágjuk le a levelét.
A levendulát a legegyszerűbben palántáról lehet szaporítani, de akár dugványozással, vagy magvetéssel is szaporítható. Úgy tartják, jobb ősszel telepíteni, hiszen az ültetés után fontos a rendszeres öntözés, és az őszi időszakban kevesebb az esély rá, hogy a palánták kiszáradnának. Ráadásul akkor már megerősödve éri őket a tavasz, és vele a forró nyári napsütés. A levendula esetében nagyon fontos a rendszeres metszés. Az idősebb példányoknál pedig egyenesen elengedhetetlen. De ezt könnyedén meg is adhatjuk neki, hiszen ezen kívül túl sok feladatunk nincs a levendula gondozását illetően.
Hogyan változik át egy hernyó lepkévé?
Körömvirág a kertben
A körömvirág a fészkesvirágzatúak rendjébe és az őszirózsafélék családjába tartozik. Nevét onnan kapta, hogy a magja nagyon hasonlít a köröm ívéhez. Virágai átmérője 6 cm körüliek, mely virágok sárga és narancssárga színűek. Kora tavasztól az első fagyokig nyílik. A körömvirág kerti növény, így vadon nem gyakran találkozhatunk vele.
Csodás, sárga színe miatt régen a sáfrány hamisítására használták, azonban ennél jóval fontosabb tulajdonságai is vannak. A kertbe ültetve elűzi a gyökérfonal férgeket, de távozásra készteti még a levéltetveket is. Imádják a lepkék, így odavonzza őket a kertünkbe. A belőle készült főzet elpusztítja a csigákat, azonban számunkra egyáltalán nem mérgező. Sőt, fűszerként használva csodás, sárga színt kölcsönöz az ételeinknek, és kellemesen csípős ízt ad nekik.
A körömvirág egyáltalán nem támaszt teljesíthetetlen igényeket felénk, ha az ültetéséről van szó. Tulajdonképpen bárhol megterem. Akár a félárnyékos helyeken is megmarad, de fontos számára, hogy a talaj jó vízáteresztő képességű legyen. Azonban a legjobban a napfényes helyeket szereti. Magról tudjuk szaporítani. A magokat egymástól 30 cm-re vessük el.
Ráadásul a körömvirág még a hideg időjárást is elviseli. Sőt, ekkor a legszebb. Ahogy közeledünk a nyárhoz, úgy csökken virágainak száma, majd le is áll a virágzás. Ha tehetjük, csípjük le a bimbóját, és nyáron vessük el a magokat, így egészen biztosan gyönyörködhetünk a csodás, sárga virágokban télen is. Vannak nagyobb növésű körömvirágok is, amelyek vágott virágként is megállják a helyüket, így nemcsak a kertet, de a szobánkat is díszíthetjük velük.
Lepkék és pillangók Magyarországon
Bár sokan szinonimaként használják, valójában a lepkék és a pillangók különbözőek. A lepkék az ízeltlábúak törzsében, a rovarok osztályának utolsóként kifejlődött rendje, a pillangók pedig a lepkék rendjének egyik családja. Magyarországon körülbelül 3500 lepkefaj él. Megjelenésük nagyon változatos, szárnyaik fesztávolsága a néhány milliméterestől egészen a 30 centiméteresig terjedhet.
Szabadon mozgatható fejük két oldalán egy-egy nagy, gömb alakú szem ül, és csápokkal rendelkeznek. Szájszervük egészen speciális, melynek legkülönlegesebb része a pödörnyelv. Ez egy két félből álló cső, amely az állkapcsi belső karéj alsó, illetve külső feléből nőtt össze. A lepkék felpödörítve tartják, és csak iváshoz, illetve táplálkozáshoz nyújtják ki, innen ered a neve is. Három pár járólábuk két-két karomban végződik, de lábaik gyengék, ezért nem igazán alkalmasak járásra. A szárnyakat szőrök és kitinpikkelyek borítják, ez a „hímpor”.
Magyarországon összesen öt pillangó faj él, melyek mindegyike védett:
- Fecskefarkú lepke
- Kardoslepke
- Kis Apolló-lepke
- Apolló-lepke
- Farkasalmalepke
Kártevő lepkék
Sajnos, ha a hernyók elszaporodnak, nagyon gyorsan szinte teljesen letarolhatják tápnövényüket, így ebből a szempontból a lepke, legalábbis hernyó formájában, nem hasznos. Azonban akadnak közöttük levéltetveket pusztító hernyók is. Több családjukban mezőgazdaságilag is jelentős növénykártevők találhatók, mint amilyenek a bagolylepkefélék, a molyfélék, a szövőlepkefélék vagy a szenderfélék.
A tengerentúlról behurcolt amerikai fehér szövőlepke komoly károkat okozhat a gyümölcsfákon. De nem jó barátaink az araszolók sem, amelyek áttelelt tojásaiból még a rügyfakadás előtt kikelnek a hernyók, és megrágják a gyümölcsfák hajtásait.
Ma már a lepkék védettek, így nem szabad őket elfogni. Ha pedig megpillantjuk őket, semmiképp se érintsük meg a szárnyukat, hiszen nagyon könnyen megsérülhetnek, és akkor már nem fognak tudni repülni.
tags: #lepke #pete #megtermekenyites