Évtizedek óta tartó csökkenés után Lengyelország népessége ismét növekedésnek indult, ám ez a növekedés elsősorban a bevándorlásnak köszönhető, míg a belső demográfiai mutatók továbbra is aggodalomra adnak okot. Az Eurostat adatai szerint Lengyelország lakossága jelenleg 36,6 millió fő, ami közel 2 millióval kevesebb az 1998-as 38,5 milliós csúcshoz viszonyítva.
A születések száma drasztikusan csökkent az országban. Tavaly mindössze 272 451 gyermek született, ami a modern lengyel történelem legalacsonyabb száma. A rendszerváltáshoz képest a születések száma alig esett a felére. A 2023-as számítások szerint egy lengyel nő átlagosan 1,16 gyermeket szül, ami a világ országai közül a 196. helyen áll. Ez annak fényében meglepő, hogy a lengyel kormányok hosszú évtizedek óta próbálják ösztönözni a gyermekvállalást különböző családtámogatási kedvezményekkel.
Ennek ellenére 2013 óta minden évben több lengyel hal meg, mint ahány születik. 2023-ban már 136 000-el több halálozást regisztráltak az országban, mint születést. Ez azt jelenti, hogy a természetes szaporodás negatív, és a népesség növekedése kizárólag a bevándorlásnak köszönhető.
Weronika Kloc-Nowak, a Varsói Egyetem Migrációkutató Központjának kutatója szerint a legtöbb külföldi nem szerepel az EU, illetve a lengyel statisztikai hivatal népességszámról közzétett adataiban, mivel nincs egy központi adatbázis. A lengyelországi külföldiek száma a 2010-es években a gazdasági konjunktúrával párhuzamosan ugrásszerű emelkedésnek indult.
A Lengyelországban élő külföldiek többsége ukrán, körülbelül 2,5 millióan, beleértve az orosz-ukrán háború kitörését követően érkezett mintegy 1 millió menekültet. A háború előtt az ukránok inkább vendégmunkásokként tevékenykedtek, és nem állandó jelleggel telepedtek le az országban, így a népességszámlálási adatokban nem jelentek meg. Az Lukashenka-rezsim elnyomása elől körülbelül 40 000 fehérorosz is érkezett, ők alkotják a második legnagyobb népcsoportot. Az ázsiaiak közül sokan a mezőgazdaságban kezdtek dolgozni, hogy helyettesítsék azokat a férfiakat, akik korábban idénymunkásként Ukrajnából érkeztek, azonban most nem hagyhatják el Ukrajnát a háború miatt. Viszont az is megfigyelhető tendencia, hogy képzett ázsiaiak is érkeznek.
Lengyelország 2004-es EU-csatlakozása után rengeteg lengyel költözött Nagy-Britanniába a jobb munkalehetőség és életszínvonal reményében. Egy 2017-es adat szerint a szigetországban több mint 1 millió lengyel élt. A legutóbbi, 2021-es brit népszámlálás szerint már csak 841 ezren voltak, akik Lengyelországot adták meg születési országként. Néhányan a Brexit után Nagy-Britanniából valamelyik másik nyugat-európai országba távoztak, de jelentős részük hazatért.
Az ország társadalombiztosítási intézményének tavalyi jelentése szerint ahhoz, hogy az ország megtartsa a munkaképes korú népesség és a nyugdíjasok jelenlegi arányát, a következő évtizedben további 2 millió dolgozó bevándorlót kellene befogadni. Bár Lengyelország népessége jelenleg emelkedik, a bevándorlást leszámítva az összes demográfiai mutatója negatív tendenciát mutat. Erőteljes bevándorlás nélkül Lengyelországnak egy gyorsan öregedő, elnéptelenedő népességgel kellene szembenéznie.
A 20-as és 30-as éveik végén járó lengyel nők kevesebb gyermeket vállalnak, mint sok más országban élő társaik. Ennek egyik oka, hogy eddig nehéz és drága volt segítséget kapni a meddőségi kezeléshez. Az elmúlt három évtizedben Európa szinte valamennyi volt kommunista országának népessége csökkent. De Lengyelország nincs egyedül azzal, hogy a bevándorlásnak köszönhetően - feltéve, hogy az tartósan fennmarad - a népesség növekszik. Csehország lakossága is növekszik most, ahogyan az ukrán menekültek érkeznek az országba.
Lengyel László: A magyar társadalom nem bűnös, de felelős az elmúlt 16 évért
Egyre kevesebb gyermek születik Lengyelországban. Annak ellenére, hogy a lengyelek tisztában vannak ezzel a jelenséggel, a termékenységi ráta sorozatos csökkenése azt mutatja, hogy évtizedek óta nem találtak megoldást arra, miként lehetne megakadályozni a népesség folyamatos csökkenését. Tavaly 305 000 gyermek született Lengyelországban, ami 40 évvel ezelőtt a felének felelt meg. Az előrejelzések nem hagynak illúziókat, a csökkenés folytatódik majd, ugyanis negyedszázad múlva mindössze 250 ezer gyermek születik majd Lengyelországban.
Az alacsony termékenységi ráta nyilvánvalóan nem kizárólag lengyel probléma. A szociológusok már az 1960-as években rámutattak, hogy minél gazdagabb egy társadalom, annál kevesebb gyermek születik. A probléma azonban az, hogy egyes országoknak sikerült lelassítaniuk a termékenység csökkenését, míg Lengyelországban nem.
Egy felmérésből kiderül, hogy sok lengyel egyszerűen nem akar gyermeket vállalni, a válaszadók egyharmada állítja ezt. További 21 százalék azt mondta, még nem tudja, akar-e gyermeket. Ez a két csoport - vagyis a nem akarók és a bizonytalanok - együttesen többséget (55 százalék) alkotnak a gyermektelenek között. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy azok, akik nem szeretnének gyereket, általában nők, ugyanis a női válaszadók háromnegyede ezt válaszolta. A férfiak kétharmadánál a lakáshiány volt a leggyakrabban említett ok. Ezen kívül szintén felhozták a nehéz anyagi helyzetet, valamint a már megszokott komfort csökkenésétől való szorongást is.
A termékenységi problémát az is súlyosbítja, hogy több gyermeket nem terveznek azok, akiknek már van utódjuk. Leggyakrabban az egy gyermekesek tervezik a családbővítést. Ebben a csoportban kevesebb mint a fele - 44 százalék - szeretne még egy gyermeket. A kétgyermekes szülők körében mindössze 6 százalék nyilatkozott úgy, hogy szeretne még egy gyermeket; 80 százalékuk azt mondta, hogy nem szeretné bővíteni a családját.
A lengyelek 79 százaléka szerint Lengyelországnak jobban kellene támogatnia a szülőket. GDP százalékában kifejezve Lengyelország azon országok közé tartozik, amelyek a legbőkezűbben finanszírozzák a családbarát politikát. A kiadások összege önmagában azonban nem határozza meg a sikert. A csehek a kisgyermekes családok támogatására helyezik a hangsúlyt. Az állam szülői pótlékot nyújt, ami a gyermek négyéves koráig vehető igénybe, és munkával is kombinálható. A Cseh Köztársaságban az adórendszer is családbarátabb: nemcsak az egy gyermek után járó adókedvezmény magasabb, hanem a következő gyermek után is.
| Mutató | Érték (2026) |
|---|---|
| Népesség | 37 843 188 |
| Medián életkor | 43 év |
| Teljes termékenységi arányszám (TFR) | 1,3 |
| Várható élettartam (születéskor) | 79,2 év |
| Csecsemőhalálozási ráta (1000 élveszületésre) | 3,1 |
| Városi lakosság aránya | 59,7% |
| Népsűrűség (fő/km²) | 124 |
A lengyelek fele-fele arányban osztoznak a gyermek születése utáni munkába való visszatérés kérdésében. A felmérésben megkérdezettek 51 százaléka szeretne a lehető leghosszabb ideig a gyermekével maradni, míg 49 százalékuk a lehető leghamarabb szeretne visszatérni a munkába. Az állami politikának lehetővé kell tennie az emberek számára, hogy a számukra megfelelő gondozási és munkamodellt válasszák.
A gyermektelen cseh nők alacsonyabb aránya összefügghet azzal, hogy a Cseh Köztársaság kisebb ország, így a távolságok rövidebbek, és könnyebb hazatérni a tanulmányok után. Lengyelországban a gyermektelenség fő oka a megfelelő partner hiánya. Továbbá, míg 1998-ban a fiatalok 57 százaléka akart sikeres családi életet és gyermeket, 2021-re ez az arány 33 százalékra csökkent.
A nők kétharmada (67 százalékuk) attól tart, hogy a gyermekneveléssel járó felelősség elsősorban rájuk hárul. Lengyelországban még mindig meglehetősen hagyományos a nők és férfiak közötti szerepmegosztás, a nők több időt fordítanak a háztartási munkákra, különösen, ha vannak gyerekek. A lengyelországi családtámogatás nem veszi figyelembe a társadalmi realitásokat, a lengyelek egyre későbbi életkorban döntenek a gyermekvállalás mellett - 2021-ben a nők átlagéletkora az első szüléskor 28,8 év volt, szemben az 1970-es 22,8 évvel.
A lengyelek 78 százaléka úgy véli, hogy az alacsony termékenységi ráta a jövőben problémákat fog okozni a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatban. De csak 36 százalékuk ért egyet azzal, hogy a migrációval áthidalhatják a gyermekhiányt. Ez azonban nem fog változni, hacsak nem kezdik el komolyan elemezni a lengyelek utódoktól való vonakodásának okait.
