A vetélés a terhesség elvesztése a várandósság 24. hete előtt, vagy amikor a magzat súlya nem éri el az 500 grammot. Spontán vetélésről akkor beszélünk, ha ez a terhességmegszakadás külső beavatkozás nélkül következik be. A jelenség érzelmileg és fizikailag is megterhelő lehet, különösen, ha ismétlődő vetélésekről van szó (Abortus habitualis), amikor két vagy több spontán vetélés követi egymást. Ez nem önálló betegség, hanem számos háttérben meghúzódó ok következménye lehet, amelyek felderítése és kezelése kulcsfontosságú a jövőbeli, sikeres terhesség szempontjából.
A vetélés típusai és gyakorisága
A terhességek 8-20%-a, sőt egyes becslések szerint akár 50-75%-a is vetéléssel végződik a 20. hét előtt. A legtöbb vetélés az első trimeszterben, azaz a terhesség első 12 hetében történik. A 12. és 24. hét közötti terhességmegszakadást középidős vetélésnek nevezzük, amely időben előrehaladva már jóval ritkább. A 24. hetet követően már halvaszületésről van szó.
A vetélésnek több típusa is létezik:
- Fenyegető vetélés (abortus imminens): Görcsök és minimális vérzések jelentkeznek, de a méhszáj zárt marad. Az esetek 85%-ában a terhesség nem szakad meg.
- Kezdődő vetélés (abortus incipiens): A tünetek hasonlóak a fenyegető vetéléshez, de a méhszáj már nyitott.
- Komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus): A korai terhességnél, jellemzően a 6. hétig gyakori, amikor a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak. Teljesen spontán zajlik le, bő menstruációs vérzéssel, és nem igényel műtéti beavatkozást.
- Inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus): A folyamat beindul, bő, darabos vérzés és görcsök kíséretében, de nem fejeződik be, vagyis a méh nem ürül ki teljesen. Ebben az esetben orvosi beavatkozásra van szükség.
- Nem lezajlott vetélés (missed abortion): A magzat elhal, de a kilökődése nem indul meg spontán. A kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek, és a probléma gyakran csak rutin ultrahangvizsgálaton derül ki. Ilyenkor orvosi beavatkozásra van szükség.
- Lázas vetélés: Vetéléssel járó gyulladás vagy fertőzés esetén jelentkezik.
A spontán vetélés kockázata számos tényezőtől függ, beleértve az anya korát is: minél idősebb valaki, annál gyakoribb a vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb, nagyjából 5 százalékos, és a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken.
A spontán vetélés tünetei
A vetélés tünetei változatosak lehetnek, és nem mindig szembetűnőek. Fontos, hogy bármilyen gyanú esetén orvoshoz forduljunk.

Főbb tünetek:
- Hüvelyi vérzés: A barna pecsételéstől az erős, vörös vérzésig terjedhet, esetleg vérrögökkel vagy szövetdarabokkal.
- Fájdalom és görcsök: Enyhe vagy súlyos alhasi vagy deréktáji fájdalom, esetleg ismétlődő, erős méhösszehúzódások, melyek 5-20 percenként jelentkezhetnek.
- Korai terhességi tünetek eltűnése: A reggeli rosszullét, mellérzékenység vagy fáradtság érzése elmúlhat.
- Folyadék vagy szövet távozása: Folyadék vagy vérhez hasonló, de akár húsos szövetdarabok kiáramlása a hüvelyből.
Egyéb lehetséges tünetek:
- Rossz közérzet és gyengeség.
- Fájdalom és érzékenység a méh környékén.
- Láz.
- Súlyvesztés.
- Bűzös vagy véres-fehéres hüvelyi folyás.
Fontos tudni, hogy a „missed abortion” esetén a magzat elhal, de a test nem jelzi a bajt, és az asszony tünetmentes maradhat. Ilyenkor a diagnózis csak ultrahangvizsgálaton derül ki.
Vetélés, ismétlődő vetélés és meddőségi kivizsgálás
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a várandósság alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost. Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!
A spontán vetélés kiváltó okai
A vetélés okai rendkívül sokrétűek lehetnek, és gyakran ismeretlenek maradnak. Az alábbiakban részletezzük a leggyakoribb okcsoportokat:

1. Hormonális eredetű eltérések
- Sárgatest-elégtelenség: A sárgatest a megrepedt tüsző helyén keletkezik, és progeszteron termelésével gondoskodik a magzat beágyazódásáról. Ha a progeszteron termelése elégtelen, a méhnyálkahártya alkalmatlan lesz a beágyazódásra, és a magzat a terhesség 6-10. hete között tünetek nélkül elhal.
- Pajzsmirigyműködés zavarai: A pajzsmirigy alul- vagy túlműködése szintén hormonális egyensúlyhiányhoz vezethet, ami növelheti a vetélés kockázatát.
- Policisztás ovárium szindróma (PCOS): Ez a hormonális rendellenesség befolyásolhatja az ovulációt és a méhnyálkahártya felépülését.
2. Fertőzések és gyulladások
A felszálló fertőzések és gyulladások a vetélések egyik leggyakoribb okai. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik.

- Fertőzött ondó: A nyakcsatorna immunrendszere felismeri a fertőzött ondót, heveny nyakcsatorna-gyulladás (akut cervicitis) alakul ki. Rendszeres óvszerhasználat esetén a méhszájat lezáró genny hiányában a fertőzött sperma méhüregbe jutása vetéléshez vezethet.
- Bakteriális vaginózis: Ez az egyik leggyakoribb hüvelyfertőzés, amely a hüvelyben található baktériumok természetes egyensúlyának felborulásával jár. Kellemetlen, halra emlékeztető szagú folyással jár, és kezeletlenül kismedencei gyulladást, koraszülést, sőt spontán vetélést is okozhat. Fontos, hogy ez nem kizárólag szexuális úton terjedő betegség.
- Ivarcsatorna-fertőzések: Ha a pár férfi tagjának van valamilyen fertőzése (pl. idült prosztatagyulladás), vagy a nőnek valamilyen gyulladása, a kórokozók bejuthatnak a méhbe a 16. héttől.
- Egyéb kórokozók:
- A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes.
- A brucellózis (baktérium okozta betegség).
- A Cytomegalovírus-fertőzés, amely a terheseket különösen veszélyezteti.
- A Chlamydia trachomatis, amely a leggyakoribb nemi úton terjedő bakteriális fertőzés, és kezeletlenül meddőséget vagy vetélést okozhat.
3. Nőgyógyászati rendellenességek
- Méhfejlődési rendellenesség: Kétszarvú méh, egyszarvú méh, méhüregi sövény, a méh erős fejletlensége.
- Méhizom-daganat (leiomyoma uteri): Különösen a nagy, sok, vagy rossz helyen lévő miómák zavarhatják a beágyazódást és a terhesség fejlődését.
- A méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri).
- Méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis).
- Nyakcsatorna elégtelenség: Lehet elsődleges (méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt), vagy másodlagos (korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt). A méhszáj a 20. hét körül megnyílhat egyéb tünetek nélkül.
- A méhüreg falainak szállagos összenövései (Asherman-szindróma): Ez a méhnyálkahártya pusztulása következtében kialakuló állapot szintén vetéléshez vezethet.
- Polipok vagy miómagöbök a méhnyálkahártya alatt: Ezek megakadályozhatják a megtermékenyült petesejt megfelelő beágyazódását.
4. Kromoszóma-rendellenességek
A vetélések akár 50%-át kromoszóma-rendellenességek okozzák. Ezek általában véletlenszerűen alakulnak ki a megtermékenyítés során, amikor a petesejt és a spermium egyesül. Ha valamelyiknek több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet, ami a fejlődési rendellenességekhez és vetéléshez vezet.
- Transzlokáció: Előfordul, hogy az egyik kromoszómából letörik egy darab, és ráragad egy másikra. A génhiba hordozója nem beteg, de az utódoknál géntöbblet vagy génhiány jelentkezhet, ami vetélést okozhat, vagy súlyos, az élettel ritkán összeegyeztethető többszörös fejlődési rendellenességgel járhat.
- Turner-szindróma: Ez a kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség a terhességek mintegy 98%-ában vetéléssel végződik a terhesség korai szakaszában, a petefészkek korai kimerülése miatt.
5. Immunológiai összeférhetetlenség
Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blokkoló antitestek képződése. Az aggresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik, és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.
6. Egyéb rizikótényezők
- 40 év feletti anyai életkor.
- Dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás.
- Túlzott koffeinfogyasztás (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél).
- Nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor.
- Korábbi spontán vetélés.
- Véralvadási zavar (pl. antifoszfolipid szindróma - APS).
- Cukorbetegség.
- Extrém túlsúly.
- Lisztérzékenység (cöliákia).
- Alacsony folátszint.
- Ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el.
A vetélés diagnosztizálása
A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel. Ha a kismama vérzéssel és görcsös panaszokkal érkezik a kórházba, az orvos már a fizikai vizsgálatnál is láthatja, ha a méhszáj nyitva van. Az ultrahangvizsgálat megerősíti a diagnózist, és ellenőrzi a magzat szívverését vagy a sárgájazsák jelenlétét.
Vérvizsgálattal ellenőrzik a humán chorion gonadotropint (hCG), a placenta által termelt hormont. Az alacsony hormonszint vetélést jelez.
Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, valamint hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.
A vetélés kezelése
A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához.
- Fenyegető vetélés: Gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal és progeszteronkészítményekkel.
- Komplett vetélés: Ha a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.
- Elmaradt vetélés vagy inkomplett vetélés: Műszeres befejezésre van szükség. Ezt műtéti körülmények között, altatásban végzik. Ha az érintett korábban már szült, a méhszájat nem szükséges tágítani; ha még nem történt szülés, mechanikus módszerekkel vagy gyógyszeresen kell tágítani.
Terhesség alatt alkalmazott kezelések hatékonysága kérdéses, ezért szerencsés, ha a gyógyulásra a következő fogamzás előtt kerül sor. A hormonális eltérések esetén progeszteronpótlásra, fertőzések esetén antibiotikumra, anatómiai eltéréseknél műtéti rendezésre, immunológiai tényezők fennállásakor speciális immunológiai terápiákra lehet szükség.
A spontán vetélés megelőzése
A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás, amely a családtervezés egyik alapja. Ennek során célzott vizsgálatok történnek, amelyek feltárják azokat a - sokszor tünetmentes - állapotokat, amelyek akadályozhatják a sikeres teherbeesést és terhesség-kiviselést.

Amit Ön tehet:
- Egészséges életmód és táplálkozás: A BMI-szerinti normál testsúly fenntartása, kiegyensúlyozott étrend, megfelelő folátszint.
- Vitaminpótlás: Terhesvitaminok szedése, különösen figyelve a különböző trimeszterek igényeire és a tápanyagok felszívódását javító kötésekre.
- Káros szenvedélyek mellőzése: Dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás kerülése.
- Koffeinbevitel és stressz csökkentése.
- Gyógyszerszedés minimalizálása.
- Fertőzések megelőzése és megfelelő kezelése: Fontos a hüvelyflóra egyensúlyának fenntartása, a nemi úton terjedő fertőzések szűrése és kezelése.
- Rendszeres testmozgás.
Amit az orvos tehet:
- Alapbetegségek kezelése: A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető, mint például a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások és a nyakcsatorna-elégtelenség.
- Műtéti beavatkozások: Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.
- Célzott andrológiai kivizsgálás és kezelés: A férfi oldalon meghúzódó eltérések (fertőzés, genetikai hiba, spermaképződési zavar) kezelése jelentősen javíthatja a jövőbeli terhességek esélyét.
A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, és a teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges, még műszeres beavatkozás esetén is, mivel az érintett területek gyorsan regenerálódnak, és a hormonrendszer működése is hamar helyreáll. Fontos azonban az alapos kivizsgálás, különösen ismétlődő vetélések esetén.