Kiss Gy. László, Magyarország egyik legelismertebb klarinétművésze, akinek életművéhez a „Jót s jól” Kazinczy-féle epigramma kezdő szavai illenek mottóul. Pályafutását a minőség és a tudatos választás jellemzi.
A fúvósoknál általános gyakorlat, hogy idejekorán elbúcsúznak hangszerüktől, de Kiss Gy. László azok közé a művészek közé tartozik, akik figyelmen kívül hagyva az idő múlását, rendíthetetlenül járnak azon az úton, amely korábban megannyi örömforrást rejtett számukra. Kora előrehaladtával képes növelni hallgatóinak táborát, akik közül sokan a „rajongók” meghatározás helyett inkább a „zene szerelmesei” kategóriába tartoznak.
Életút és zenei karrier
Kiss Gy. László közzétett életrajza lakonikusan rövid, de annál informatívabb: 1980-tól a Magyar Állami Operaház klarinétművésze, 1992-től pedig a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. Utóbbi helyen a klarinét- és szaxofoncsalád minden hangszerén játszik, éppen azért választotta a zenekarban a második klarinét szólamát, hogy minél több alkalma legyen váltóhangszereken való játékra.
Szülőhelyén, Kapuváron, a helyi zeneiskolában kezdett klarinéton játszani. Később a győri konzervatórium tanulója, majd 1975 és 1981 között a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója volt. Zenekari munkája mellett kamarazenészként és szólistaként is gyakran koncertezik.
A tárogató felfedezése és népszerűsítése
A zenekedvelők nagy örömére Kiss Gy. László „felfedezte magának” a tárogatót, s ennek a hangszernek is mester-rangú művészévé képezte magát. Közel két évtizede foglalkozik a tárogatóval, hangversenyeken lép fel a hangszer népszerűsítőjeként. Közönsége több rétegből tevődik össze, ami azért is örömteli, mert hallgatóságának zenei világa óhatatlanul is bővül. Aki például a népzene felől közelít, kortárs kompozíciókkal ismerkedik meg, aki a kuriózum-hangszer hangjára kíváncsi, az új daraboknak köszönhetően felfedezheti, mennyi érzés, indulat kifejezésére alkalmas. De nem kevesen vannak azok sem, kiket az előadó személye vonz, mondhatni, már-már a hangszertől függetlenül.
A tárogató hangját 1999-től több önálló lemezen is bemutatta, például a „Hangok a múltból” (2003) című albumon. A „Kapuvári séta” című CD Kiss Gy. László nosztalgiáját hordozza. Ezen az albumon népzene szól, de a stúdióban való megszólalásra tették alkalmassá a tárogatót, ami egy másfajta, intimebb hangzást eredményez, mintha ugyanazt a mondanivalót teremben, netán mikrofonnal mondanák el.
A lemez tíz műsorszámán Kiss Gy. László tapasztalja meg a tárogató nyújtotta lehetőségeket, sok munkája van ebben, a fúvókákon és billentyűkön végzett kísérletei szerint volt. A felvételeken hallható zenei humor, például a „Betyárok nótáiban”, igazi zenei csemegét nyújt. Olyanokat játszik, amilyenekre a tárogatót nem ismerték képesnek, és nem a műsor legvégén parádézik, hanem az 53 percnyi „népmese” végére jut el a hallgató a tárogató, vagy akár a népzene hívévé. Ez a lemez több személyiség együtt a tárogatós személyében: a népzenész, a művészi muzsikus erényeit mutatja, nem haknizik a népi anyaggal, hanem a harmadikon talán egy kabaré komikusa.
Jelentős koncertek és elismerések
A 70. születésnapot emlékezetessé tette, hogy az immár éppen két évtizede Liszt-díjas művész lehetőséget kapott a Pesti Vigadóban való fellépésre. „Verbunkostól a kortárs zenéig” - ezzel a címmel hirdették meg a teltházat vonzó eseményt. Hat 20-21. századi magyar szerző hét művéhez a művésznek köszönhetően már-már standardnek számító népzenei összeállításai társultak. Az est főszereplője - szokásosan - vállalta a konferanszié szerepét is, természetesen, a maga módján. Rövid, tárgyszerű közlések és személyes emlékek sorjáztak, de ami ennél lényegesebb: szinte észrevétlenül mutatott rá arra a folytonosságra, amellyel ezt a sajátos repertoárt népszerűsíti. Mindennemű hivalkodás nélkül kerültek elő évszámok, bemutatóké, más-más helyen történő korábbi előadásoké, felvételeké, néha rövid-vidám sztorikkal oldva a légkört.
A koncerten Balassa Sándor, Nógrádi Péter, Vajda János, Hollós Máté és Könczei Árpád egy-egy művét, valamint Dubrovay László kettő kompozícióját hallhattuk. Szólistaként kezdte a műsort (Balassa: Ha szól a tárogató), majd kamarapartnerek társultak hozzá: Farkas Zsolt zongorázott, Nógrádi Péter darabjában Kun Ágnes Anna énekelt, s a szünet előtt a Kodály Vonósnégyessel szólaltatta meg Dubrovay kvintettjét. Méltán került a (népzenei) második félidőbe Könczei Árpád műve, hiszen a Székely ördöngösben is Árendás Péter (brácsa) és Lelkes András (nagybőgő) társult Kiss Gy.-hez. A műsor bőven meghaladta a két órát, mégsem tűnt hosszúnak, inkább a „jelen idő” kiterjesztésének élményét élhették meg a hallgatók, maximálisan átadva magukat az egymást folyamatosan követő zenei élményeknek.
Információkkal is gazdagodhattak a résztvevők, hiszen nem tekinthető „köztudottnak”, hogy van egy Rákóczi Tárogató Egyesület, amelynek tagja közül számosan eljöttek erre a hangversenyre. A betegsége miatt távolmaradó elnök, Nagy Csaba köszöntőjét Szabó Sándor, a Gregus Tárogató Kvartett alapító tagja olvasta fel. Örömteli mozzanat, hogy öt zeneszerző is eljött, nemcsak meghallgatni műve előadását, hanem egyszersmind a születésnapi koncert ünnepeltje iránti megbecsülésből. Az is tanulság volt, hogy élő „mintapéldát” kaptunk arra a jelenségre, hogy jó esetben gyümölcsöző egymásrautaltsági kapcsolat alakulhat ki alkotó(k) és előadó(k) között, ami persze csupán a kortársak kiváltsága. Kiderültek apró - konkrét - műhelytitkok, többek között a születő műnél bábáskodó előadóval történő konzultációról.
Balassa Sándor Díj
Kiss Gy. László Liszt-díjas klarinét- és tárogatóművész 2025-ben kapta meg a Balassa Sándor Díjat. Ezt a kitüntetést a Zeneakadémia Alapítvány kuratóriuma ítéli oda a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 2021-ben elhunyt tanáráról, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Balassa Sándorról, a Magyar Művészeti Akadémia tagjáról elnevezett elismerést. A díj bronz plakettjét Madarassy István Kossuth-díjas érem- és szobrászművész készítette, és oklevél, valamint egymillió forint pénzösszeg is jár hozzá a néhai alkotó özvegye jóvoltából.
Balassa Mariann, Balassa Sándor özvegye méltatta Kiss Gy. Lászlót: „Szólistaként és kamarazenészként is gyakran koncertezik, szívesen tűzi műsorára a klasszikusok mellett a kortárs zeneszerzők műveit is. Számos televízió- és rádiófelvételt készített, több lemeze is megjelent. Szeretik a kollégái, tanítványai és nem utolsó sorban a közönség, amelyet mindig nagy sikerű koncerttel ajándékoz meg.”
Új lemezek és etnozenei produkciók
Kiss Gy. László, Magyarország egyik legelismertebb klarinétművésze, új lemezt jelentetett meg. Azt már megszokhattuk tőle, hogy nem klarinéton, hanem tárogatón játszik, de most fordul elő először, hogy a lemezanyag jó részét nem klasszikus kortárs zene, hanem népzene teszi ki. Megtudtuk: július 10-ig kell várnunk, hogy ismét hallhassuk Kiss Gy. László egészen kivételes, minden hangjával gyönyörködtető játékát.
Az Etnozenei Napok négy estjén hat produkció mutatja meg a közönségnek, hogy milyen távoli(nak gondolt) stílusokat fog össze a közös inspiráció, a népzenei indíttatás, a világzenei hatás. Olyan hagyományos hangszerek kerülnek fókuszba, mint a tárogató, a cimbalom, a kaval, vagy éppen a didzseridú és a sámándob, de ezeket olykor a legmodernebb technikával együtt szólaltatják meg a muzsikusok. November 16. és 23. között a Transglobal Underground, a Kampec Dolores, a Nagual, Borbély Mihály, Balogh Kálmán, Lukács Miklós és Kiss Gy. László mutatja meg, milyen lehetőségeket rejt a népzene és a könnyűzenei stílusok ötvözése.