A kokeshi baba szerves részét képezi a japán életnek és a japán családoknak. Ezek a gyönyörű, színes műtárgyak ellenállhatatlan vonzerővel rendelkeznek. A fából esztergált és faragott babák letisztult formáikkal megtestesítik a japán női szépségideált: fekete, rendezett haj, bájos, szelíd, fehér arc és zárt, díszes kimonóba öltöztetett test. Díszítésük, festett mintázatuk gyakran évszakokhoz köthető. Szinte nincs is olyan japán háztartás, ahol legalább egy kokeshi baba ne lenne.
A kokeshi szó eredete és története
A kokeshi szó eredetével kapcsolatban leginkább az a történet állja meg a helyét, ami a "keshi", vagyis mákszem szóra vezeti azt vissza (mákszem baba). A kokesi megnevezés területi eltéréseket mutat. A fababától a kúszó babáig és a mákszembabáig, különböző elnevezésekkel találkozhatunk. A kokesi történelme során azonban a leggyakoribb a baba szó használata volt. A háború előtti időkben a kokesi kifejezésre számos írásjel élt, azonban az 1939-ben Naruko fürdővárosában megrendezett Országos Kokesi Versenyen a ma is használatos írásjelösszetétel került egységesen elfogadásra.
Kezdeti funkciója gyermekjáték volt, amelyet az Edo-korszakban fafaragók hoztak létre Japán északi részén. Az első darabok feltehetőleg Tohoku környékéről, a kései Edo korszakból (1603-1868) származnak. Eredeti funkciójáról két feltételezés kering: az egyik szerint mesteremberek készítették szuvenírnek, a másik feltételezés, hogy a fafaragó mesterek a gyermekeiknek készítették játéknak. A fából esztergált vagy faragott Kokesi (こけし) babák Japán északkeleti részéről származnak. A Tóhoku régiójának fürdőit felkereső fürdővendégek körében az Edó-kor végétől válik népszerű szuvenírré. Az eredetileg játék céljából készült kokesi babák kifejezetten gyerekbarát módon, a könnyed fogás érdekében a gyermeki tenyérhez igazított átmérőjű testtel készültek. Egyes példányaikat talpra sem lehetett állítani.
A kokesi játékbabakénti virágkora az Edó-kor vége és a Meidzsi-kor lezárulta közti időszakra tehető. Azonban a Taisó-korszak beköszöntével a Kewpie típusú babák megjelenése beárnyékolta a kokesi népszerűségét, háttérbe szorulásával számos kokesi-készítő mester hagyott fel korábbi tevékenységével. Ezzel egyidejűleg azonban bővült a hobbi kokesi-gyűjtők köre, akiknek köszönhetően a gyerekjátékból felnőtt-kedvenccé lett kokeshi mind a mai napig fennmaradhatott az utókor számára. Mind Tokióban, Nagojában, mind Oszakában kokesi-gyűjtő körök jöttek létre, aminek eredményeként az ideiglenesen visszavonult kézművesmesterek ismételten munkához láthattak.
A kokesi a gyermekek egészséges növekedését szolgáló amulettként is funkcionált. Egyes vidékeken gyermekáldást hozó talizmánként terjedt el. A kokeshi megszületéséhez a következő három feltételre volt szükség: a földművesek körében a fürdőzés szokásának meghonosodása, a hegyekből a fürdővárosokba települő faműves mesterek közvetlen találkozása a fürdővendégek igényeivel, valamint a piros fajátékok megjelenése a fürdővárosokban. A piros szín, a fekete himlőtől oltalmazó szín hírében állva, előszeretettel került a gyermekjátékok színezőanyagába.
A kokeshi baba felépítése és készítése
A kokeshi babának gömb alakú feje és hengeres teste van, végtagok nélkül. Arcot ecsettel festenek neki. Többféle fából is készülhet: cseresznyefa, japán juharfa és a mizuki - utóbbinak a japánok jelentőséget is tulajdonítanak. A mizuki, azaz "vízfa" különleges jelentőséggel bír, mivel úgy tartják, megvédi otthonukat a tűztől. A baba készítéséhez a fát több hónapig, vagy akár évig is szárítják, majd a szárítás után megfaragják, megfestik és bevonják méhviasszal.
A felhasznált fa meghatározza a baba karakterét a szín és szemcseméret által, valamint befolyásolja az őt készítő mester munkájának kimenetelét is. A fa pár hónapnyi, illetve akár több évig tartó kültéri szárítás után kerül feldolgozásra. A mester esztergapad segítségével forgatja és faragja az anyagot a kívánt formára, végül simára csiszolja. A test és a fej külön készül, ezeket egy dugó segítségével csatlakoztatják egymáshoz. Ezután kerül sor az arc és a kimonó mintájának kézzel történő felfestésére. A munkálatokat általában több ember végzi. Azt a művészt, aki egyedül lát el minden feladatot, kokesi-kódzsin-nak nevezik.
Kokeshi típusok
A kokesi, külalakját tekintve két nagy csoportra osztható:
- Dento (伝統こけし): Hagyományos, keleti típusú kokeshi. A dento típus meghatározott formai jegyekkel rendelkezik, ahogy a készítésének is pontosan betartandó technikája van. Alkotói többnyire vidéken tevékenykednek. Műveik egyszerűen megformáltak, kerek fejjel és hengeres, végtag nélküli testtel rendelkeznek. A hagyományos kokesi származási helye szerint különféle jellegzetességekkel bír.
- Shingata (新型こけし): Új típusú, modern kokeshi. Ezek a második világháború után jelentek meg, már jóval szabadabb stílusban. Ezekre a babákra is jellemző a végtag nélküli test, de művészeik sokkal szabadabban alkotják meg formájukat, mintáikat és színeiket. Testük ezáltal formásabb, hajat viselnek, valamint kimonóik is exkluzívabb megjelenést kaptak.
Hagyományos kokeshi típusok
Tohokun hat tartományban, összesen 10 féle kokeshi típus létezik:
| Típus | Jellemzők | Eredeti helyszín |
|---|---|---|
| Naruko | A legdominánsabb. Hosszúkás, vékony babák. Fej és test nincsen megfúrva, ragasztva, hanem egymásba illeszkednek. | Mijagi prefektúra (Naruko negyed) |
| Togatta | Fejrészen piros sugárjellegű díszítés, a homloktól az orcáig egy nyolcast formáló piros minta. | Mijagi prefektúra |
| Jamagata | Fejrész piros sugármotívumokkal díszített, ám fekete bubifrizurás változata is elterjedt. | Jamagata prefektúra |
| Cucsijudai | Fejrész a nagyfelületű frufru valamint haj mellett piros sugárvonásokkal díszített. | Akita prefektúra |
| Jadzsiro | Fejrészén kígyószemet imitáló apró körökkel, a frufru és a haj közti kasze elnevezésű piros mintával. | Mijagi prefektúra |
| Hijori | Test középtájt keskenyedő, domború lencséhez hasonlatos. | Ivate prefektúra |
Kiss Emőke és a kokeshi babák
Kiss Emőke japán kokeshi babákat készít, és munkái a japán kultúra szellemét tükrözik. Elmondása szerint a kokeshi babákkal 2010-ben egy aprócska londoni üzletben történt, és szerelem volt első látásra. 2013-ban készültek el az első saját darabok. Kiss Emőke szerint a kokeshi babák nyugalmat és stabilitást sugároznak. A maga egyszerűségében ad lehetőséget arra, hogy teljes legyen, és az arcának szerény vonásai adják meg a kokeshi egyéniségét. Az általa készített KOKESHI babák egyesítik a tradicionális japán művészetet a mai modern forma- és színvilággal, megtartva a letisztultság, finomság és egyszerűség elvén alapuló japán eszme vonalát. Rendezett, klasszikus formájuk alkalmassá teszi őket, hogy kiválóan illeszkedjenek bármilyen enteriőrbe. Mivel kézzel készülnek, nincs két egyforma, minden babából saját egyéniség árad. Betekintést engednek a több száz évnyi japán kultúrába azáltal, hogy egyesítik a gazdag történelmet a jellegzetes, modern életerővel, ami a merész színekben és egyszerűségükben rejlik.
Kiss Emőke kokeshi festő workshopokat is vezet, ahol megismerteti a résztvevőkkel a kokeshi babákat. Ezeken az alkalmakon a kokeshi megismerésére, tervezésére és megalkotására szentelik az időt. Nőket és férfiakat egyaránt vonz ez a világ, és mindenki lelkesedéssel és örömmel csatlakozik a kokeshi rejtelmeibe.
Kokeshi a modern művészetben és Tóth-Vásárhelyi Réka alkotásai
Ma már nem csak a tradicionális stílus jellemző, hiszen a művészek fantáziája túlszárnyalta az eredeti formákat, így mindig felbukkannak a kokeshik az éppen időszakos divatnak hódolva. A japán népművészetnek - és ma már iparművészetnek is - szerves része a kokeshi baba. A keleti stílus hazánkban is egyre nagyobb teret hódít.
Itthon Tóth-Vásárhelyi Réka, lakberendezőként is dolgozó fiatal iparművész készít szebbnél szebb, hagyományos stílusú kokeshi babákat. Réka Japánban szerzett tapasztalatai és élményei alapján írt egy mesekönyvet 2009-ben „A csodálatos fababa meséje” címmel, és ennek hatására kezdett el kokeshi babákat készíteni. Tóth-Vásárhelyi Réka gyermekkora óta vonzódik a japán kultúrához. 2002-ben Japán állami ösztöndíjjal a Kobe Egyetemen 2 évig vizsgálta a japán művészeti nevelést, emellett Jun Tsukawaki szobrászművésztől szobrászatot is tanult. Hazatérése után 2011-ben kezdett el kokeshiket készíteni. Mára már több mint 6500 különböző kokeshi elkészítése után is úgy érzi, kifogyhatatlan inspirációt jelentenek számára.
Tóth-Vásárhelyi Réka alkotásaiban nem csak másolni szeretné a klasszikus formákat: őszinte tisztelettel fordul a japán mesterek öröksége felé, emellett mindegyik babájába beletesz egy darabot saját magából, az érzéseiből, történeteiből, a hazájából. A tárgyak egyszerre hordozzák a japán és a magyar hagyományt és egy mai magyar alkotó személyes, kreatív világát. A kiállított babák között találunk hagyományos, sőt, antik kokeshi babákat. Előfordul, hogy a japán babákat magyar népviseletbe bújtatja vagy papíron ad nekik szárnyakat, melyeket könyveinek lapjain láthatunk viszont.
A Siroisi-Zao-i Nemzeti Kokeshi Kiállítás és Versenyen 2015-ben először vett részt nem japán nemzetiségű kokesi készítő mester, a magyar Tóth-Vásárhelyi Réka személyében. 2016-ban Öltöztetős kokesi - szekrénnyel című alkotásával elnyerte a kreatív kategória fődíját.