A babák személyiségfejlődése: a születéstől a kisgyermekkorig

A személyiség fogalmának jelentését sokan próbálták már tisztázni, de mivel egy bonyolult jelenségről van szó, ez sokféle meghatározást szült. Egy ember személyiségének eszerint két fontos jegye van. Egyrészt, viszonylag állandó, vagyis ugyanaz az ember hasonlóan viselkedik a különböző helyzetekben. Másrészt, az emberek, személyiségük tekintetében eltérnek egymástól, vagyis minden ember valamiképp különbözik.

Elsőként talán az a kérdés merülhet fel egy szülőben, hogy gyermeke személyisége vajon csak a környezet hatására formálódik, vagy vannak olyan személyiségjegyek, amiket gyermeke tőle örökölt? Vannak arra utaló jelek, miszerint egy gyermek bizonyos személyiségvonásokat már születésétől fogva hordoz, és ezek a későbbiekben sem szűnnek meg.

A születés meghatározó élménye

Dienes Angéla tanácsadó pszichológus és coach szerint a születés önismereti folyamat, és meghatározó élmény a baba számára. A szülés gondolata, az arra való kezdeti felkészülés szorongásokat mozgósíthat, de fontos, hogy csodálatos lehetőségként tekintsünk rá.

Dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyász szerint minden nő magában hordozza a „születés kódját”, mely egy személyes és kollektív tudattartalom a szüléssel kapcsolatban, egyfajta belső archetípus. Ez a tény önmagában csökkentheti a szüléshez kapcsolódó szorongást. A szülés több szempontból elengedési folyamat: el kell engednünk a bennünk fejlődő magzatot fizikai értelemben, lelki síkon pedig egy újfajta anyai kapcsolódást kell kialakítani vele. A hormonális változások, mint az oxitocin, béta-endorfin és prolaktin, mind támogatják a folyamatot.

Fejlett magzati érzékelés

Mára kiderült, hogy a magzat a világból többet érzékel, mint gondolnánk. Édesanyja várakozása, örömei és félelmei is hatással vannak rá. Mivel édesanyja az egyetlen csatorna közötte és a külvilág között, rajta keresztül érzékeli távolabbi környezetét. Amennyiben az anya szervezetében a stresszhormonok szintje folyamatosan magas, a magzat számára ez azt üzeni, hogy a külvilág nem biztonságos. Az anya érzelmei tehát befolyásolják, hogy a világot fenyegető, veszélyes helynek, vagy éppen ellenkezőleg, biztonságos közegnek érzékeli. Jóval finomabb, fejlettebb magzati érzékelés figyelhető meg, mint ahogyan egykor gondolták a szakemberek!

A születés mint megrázkódtatás

A születés során a baba először találkozik fizikai értelemben környezetével, mely kétségtelenül stresszel jár: vérében az adrenalin szintje kétszerese az anya szervezetében mértnek. Frédérick Leboyer francia szülész-nőgyógyász, kinek nevéhez fűződik a gyöngéd születés-szülés módszere, másképpen gondolkodik a születéskori felsírásról. Úgy véli, a baba számára egyébként is óriási megrázkódtatás puha, meleg, kellemes környezetéből megérkezni egy számára új környezetbe, ahol erősek a fények, fázik, és ide-oda „teszik-veszik”. A sok új inger megrémítheti, ezt kommunikálja a sírásával. Szerinte a baba által tapasztalt nagyfokú stressz okai többek között a műtő vagy szülőszoba igen erős fénye, a számára magas zajszint, azonnali, gyors fürdetése, a hűvös, merev, fémből készült mérlegen történő mérése, majd gyakran elszakítása az édesanyától.

Gyöngéd érkezés

A születésnek nem kell feltétlenül traumatikusnak lennie, az anya számára lehet kivételes, transzcendentális élmény, a baba számára pedig érkezés egy biztonságos, kezdetben az ő ritmusához és igényeihez igazodó világba. Leboyer egyszerűen megvalósítható dolgokat javasol alkalmazni a szülőszobán, melyek mind elősegítik, hogy a magzat első élménye a biztonság érzése legyen. Többek között a gyöngéd fény, az alacsonyabb zajszint, a baba ráhelyezése édesanyja testére, a köldökzsinór késleltetett elvágása hozzájárulnak a kellemes érzések kialakulásához, és egyben a kötődés első fontos mozzanatait is támogatják.

A tudattalanban tárolódó születési élmény

A legtöbb anyuka részletesen tud mesélni szülés-élményeiről, ezzel ellentétben a baba saját születésének mozzanatait mások elmondásából ismeri. Ez azonban nem jelenti, hogy tudattalanul ne emlékeznénk saját születésünkre, az akkor, ott megélt első tapasztalatokra. Bizonyos módszerekkel, többnyire módosult tudatállapotban előhívhatóak ezek az élmények. Jelentőségük lehet olyan nehézségek, lelki elakadások, félelmek kapcsán, melyek gyökere éppen a születés során átélt élmények révén alakult ki.

A várandósság és a születés élménye tehát mind az anya, mind a baba számára meghatározó lehet. Mindez lehetőség is arra, hogy az anya számára többnyire új tapasztalatok önismereti útjának fontos részévé váljanak. Emellett segíthet megteremteni a magzat számára az élete első pillanatai során átélt biztonságot, mely egyes későbbi események megélésére is nagymértékben hat.

A személyiség alapjai már a méhen belül fejlődnek

A meg nem született babával nagyon mély kötődést lehet kiépíteni, a terhesség alatt a kapcsolat fejlődik, mélyül és differenciálódik, mialatt mind az anya, mind a baba személyisége érik. Azok a kismamák, akik már részt vettek a kapcsolatanalízisben, természetesnek tartják, hogy az éppen megszületett babájukkal olyan összeköttetést tudnak teremteni és tartani, mintha ő máris két-hároméves lenne. Ezek a babák a megszületésük pillanatától éberek, sokat vannak fenn, nappal keveset alszanak. Ellentétben az úgynevezett "normál csecsemőkkel", sokkal jobban benne vannak az őket körülvevő valóságban, környezetben. Sokkal éberebbek, exploratívabbak, tanulékonyabbak, stabilabbak.

A kapcsolatanalízis elsődleges nyeresége, hogy megteremti egy nagyon stabil, autonóm, kreatív személyiségfejlődés alapjait. A babák már az anyaméhben képessé válnak arra, hogy elkülönítsék, mi az, ami az anyából, és mi az, ami belőlük jön. Ennek következtében stabil én-határaik alakulnak ki, védettek lesznek az úgynevezett pszichoszomatikus megbetegedésekkel vagy olyan súlyos zavarokkal szemben, mint például a pszichózisok. Magyarországon hozzávetőlegesen eddig hetven baba jött kapcsolatanalízis segítségével a világra. Volt közöttük olyan, aki anyjával egyeztetett időpontban született meg, de volt olyan is, aki anyja szűk medenceméreteit letesztelve úgy döntött, előbb indul meg, hogy még kiférjen.

Újabban franciaországi és hollandiai vizsgálatok igazolják, hogy azok a babák, akikkel anyjuk már az anyaméhben felvette a kapcsolatot, a születésük után az évek múlásával egyre nagyobb előnyökre tesznek szert egykorú társaikkal szemben az élet minden területén: így például a kötődésben, a problémamegoldásban, a magabiztosságban, a tanulási folyamatok elsajátításában.

A veleszületett temperamentum és a környezet hatása

Vannak arra utaló jelek, miszerint egy gyermek bizonyos személyiségvonásokat már születésétől fogva hordoz, és ezek a későbbiekben sem szűnnek meg. Így beszélhetünk könnyű, lassan felmelegedő és nehéz babákról aszerint, hogy milyen gyorsan képesek alkalmazkodni környezetükhöz. Három fő veleszületett tulajdonságot különböztetünk meg:

• Aktivitás szintje: mennyit mozog, játszik, illetve mennyi időt tölt passzívan.
• Barátságosság mértéke: mennyire nyitott, milyen könnyen ismerkedik új emberekkel, helyzetekkel.
• Érzelmek mintázata: kiegyensúlyozott-e, avagy szorongó.

Ezeken az alap tulajdonságokon változtatni nem lehet, de a kicsit élményei, tapasztalatai, a családi környezet sokat változtathat azon, mennyire válik a szorongó típusú baba szorongóvá, mennyire fél a zárkózott baba az emberektől. Ha például sokat járunk társaságba, emberek közé, találkozunk gyerekekkel, akkor a zárkózott baba is barátságosabbá válhat.

Az első életév: bizalom és bizalmatlanság

Az első életévben alakul ki a bizalom vagy a bizalmatlanság. Ha mások gondoskodnak az ő alapvető szükségleteiről, a baba környezete megfelelően reagál rá, akkor megtanul bízni. A szülő legfontosabb feladata ilyenkor, hogy a csecsemő igényeinek megfelelően alakítsa a kicsi környezetét, jól reagáljon az ő igényeire. A bizalmatlanság kialakulására általában a nagyon elhanyagolt csecsemők esetében beszélhetünk, ahol pl. a szülők alkoholisták, vagy ha csecsemőotthonban nevelődik a baba és nincs módja érzelmi kötődést kialakítani a nevelői iránt.

A második életév: önkontroll és szégyenérzet

A második évben alakul ki a gyermek önkontrollja. De nem csak arról van itt szó, hogy megtanulja kezelni az indulatait, hanem egy sokkal fontosabb dologról is: a szégyenérzet és az önbizalom kialakulásáról is. Ha állandóan rászólnak, amikor függetlenedni, önállósodni próbál, ha azt mondják rá, hogy „rossz gyerek vagy”, akkor bizony kialakul benne a szégyenérzet és ez az egész életét végigkíséri majd. Ebben a korban a legfontosabb számára, hogy kiszámítható, állandó határok legyenek az életében, de ezeken belül szabadon mozoghasson, fejlődhessen.

Harmadik és hatodik életév között: kezdeményezés és bűntudat

A harmadik és hatodik év közt a gyermekek megtanulnak kezdeményezni bizonyos bonyolultabb viselkedéseket. Nem egyszerűen függetlenségüket akarják érvényesíteni, mint a dackorszakban, hanem már konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy mit szeretnének tenni. Ha ezt nem tehetik meg, akkor áthatja őket a bűntudat önállósodási törekvéseik miatt. Az első 5 év meghatározó a kicsi személyiségfejlődésében, hiszen ezalatt alakul ki az a külső személyiségmag, amire később az élete során a környezetből „felszedett” további elemek épülnek majd.

Fejlődési mérföldkövek és egyéni különbségek

Az, hogy a baba mikor kezd el mászni, járni, elsősorban öröklött adottság, de a kicsi személyisége, alkata és környezete is befolyásolhatja.

• Mozgásfejlődés: Vannak olyan örökmozgó gyerekek, akik mindent korán csinálnak, fél éves korukban már másznak, 10 hónaposan járnak, egész nap szaladgálnak, mocorognak. Ehhez az egyéniségük is hozzájárul, ők azok, akiket nehéz lekötni, akik nem ülnek le hosszabban játszani, építkezni, akiket semmilyen játék nem köt le hosszabb ideig, mindenbe belekapnak, aztán már szaladnak is tovább. Gyakori, hogy a gyors mozgásfejlődés mellé másban is gyorsan fejlődnek, korán kezdenek fogzani, beszélni. A másik típusba a méretes, nyugodt, jóevő babák tartoznak ide. Fél éves korukig általában csak híznak-híznak, de forogni nem akarnak. Innentől kezdve aztán kétféle lehetőség van: egy részük behozza a lemaradást és csakhamar mászni kezdenek, majd pedig felállnak.
• Kognitív és nyelvi fejlődés: Hároméves korra a legtöbb gyermek a lépcsőn már kézfogás és kapaszkodás nélkül megy, váltott lábbal felfelé. A labda elrúgásában, dobásában és elkapásában is egyre ügyesebb. Képes azonos színű tárgyak és alapvető formák (kör, négyzet, háromszög) egyeztetésére. A 3 éves korhoz közeledő kisded szókincse folyamatosan, számottevően gyarapszik, ilyenkor már a rag- és toldalékhasználat, valamint a mondatalkotás fejlődése kerül előtérbe.
• Önállóság és szobatisztaság: A kisdedkor vége felé haladva már egyre önállóbbá válik, és az akarata is egyre erősebb. Már ő is szeretne egyedül enni, öltözni, vetkőzni, és a dolgait nem a pelusba végezni. Fontos, hogy a szülők türelemmel és bátorítással segítsék a szobatisztaság kialakulását, az erőltetés a visszájára sülhet el.

Kötődés és érzelemszabályozás

Az egészséges lelki fejlődés egyik alapvető tényezője a csecsemő és a szülő(k) közt kialakuló korai kötődés. Bowlby (1982) kötődési elmélete alapján egy újszülött evolúciós gyökerű, veleszületett szükséglettel bír, hogy - érzelmileg és fizikálisan - szoros, tartós kapcsolatot alakítson ki az élete első évében. A kötődés mindig kétszemélyes, és a kölcsönös interakciók, a mindennapi gondozás mentén bontakozik ki. Általánosságban elmondható, hogy az első kötődési kapcsolat megszilárdulása a csecsemő egyéves korára tehető.

Kötődési mintázatok

Ainsworth és munkatársai (1978) nevéhez fűződik a kötődési viselkedések vizsgálata és azok klasszifikációja. Négy különböző kötődési mintázatot tudtak elkülöníteni:

Fontos megjegyezni, hogy a csecsemőkorban kialakult kötődési mintázat egész életen át elkíséri az embert. Ehhez a mintához nyúlunk vissza felnőttként, amikor egy-egy új kapcsolatot, avagy kötődést alakítunk ki az életünk során.

Szülői szenzitivitás

Ainsworth és munkatársai (1978) arra a megállapításra jutottak, hogy a szülői szenzitivitás nagymértékben befolyásolja a gyermek kötődési viselkedését. Ez egyfajta érzékenység a kisgyerek érzelmi állapotaira és az általa prezentált jelzésekre. A szülő „olvassa” az utódja igényeit, majd azokat megértve megfelelő módon és időben választ ad. Ahhoz, hogy a szülői szenzitivitás létre tudjon jönni, a szülőnek fizikailag és érzelmileg elérhetőnek kell lennie, rá kell jönnie, mi a nyugtalanság kiváltó tényezője, és hatékony megoldási repertoárral kell rendelkeznie. Érdemes a szülői szenzitivitásra, mint egyfajta védőtényezőre tekinteni, ami segít a biztonságos kötődés kialakulásában.

Érzelemszabályozás

Az érzelemszabályozás alatt minden olyan viselkedésformát és képességet értünk, melyek segítségével az érzelmek átélése és kifejezése befolyásolható (felerősíthető vagy gátolható). A felnőttek nem csak az adott helyzetben, akutan segítenek az érzelemszabályozásban, hanem annak fejlődését is támogatják. Az önszabályozás képessége a szülők érzelmi tükrözési képességén keresztül alakul ki. A hatékonyabb önszabályozás olyan tényezők által alakulhat ki egy gyermekben, mint a meleg, gondoskodó, támogató, pozitív, válaszkész nevelés, az érzelmek kifejezése és a támogató iránymutatás. A megfelelő érzelemszabályozás hiánya kedvezőtlenül befolyásolja az önszabályozás és az önkontroll kialakulását is, továbbá hozzájárulhat viselkedésben megjelenő problémák és egyéb patológiás kórképek megjelenéséhez.

Hogyan segíthet egy felnőtt a fejlődő gyermekének az érzelemszabályozásban?

• Közvetlen nyugtatás, vigasztalás.
• A környezet kialakítása oly módon, hogy az megfeleljen a kisgyermek igényeinek és szükségleteinek.
• Megfelelő mennyiségű és minőségű elvárásokat támaszt.
• Beszél az érzelmekről, bátorítja a gyereket, hogy kifejezze saját érzéseit.
• A gyermek érzelmi megnyilvánulásaira nyitott, azokat empatikusan visszatükrözi.
• Tiszteletben tartja a gyerek érzéseit és tapasztalatait.
• Teret enged a gyermek önszabályozási próbálkozásainak.
• Nem csak tiltó utasításokat alkalmaz, hanem alternatívákat ad.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

tags: #kismamablog #babak #szemelyisegfejlodese