Fejét a falba verő kisgyerek: okok, teendők és kezelés

Amikor egy kisgyerek ritmikusan a falba veri a fejét, a szülők szinte mindig kétségbeesnek és tehetetlennek érzik magukat. Ez a látvány valóban horrorisztikusnak tűnhet, de fontos tudni, hogy a gyerekek majdnem 20 százaléka időről időre kipróbálja, milyen érzés valahová odaverni a fejét, és jó részük talál ebben kifejezett örömöt. A jelenség leggyakrabban 8 hónapos korban kezdődik, és eltarthat négyéves korig is, legintenzívebben 18 és 24 hónapos kor között. Legtöbbször elalvás előtt végzik ezt a tevékenységet, bár sok gyerek álmában is csinálja.

Miért csinálja a kisgyerek?

Hogy mi okozza ezt a viselkedést, arra nézve többféle elmélet van. Az önbántalmazásnak ezen viszonylag enyhe formájának több lehetséges oka is lehet:

• Feszültségoldás és megnyugvás: A pszichológusok úgy vélik, ezzel a mozgással a gyerek azt a mozgást utánozza, amelyet akkor él át, amikor az anyja ölében ringatják. Ez a ritmikus mozgás segít lecsillapítani a benne lévő feszültségeket. A gyerekek ösztönösen tudják, hogy fizikai fájdalomkeltéssel enyhíthető akár egy belső lelki nyomás, akár egy másik fizikai fájdalom is. Az önsértéssel elterelik a belső figyelmüket az aktuális problémáról, ami az agy egyfajta ösztönös vészreakciója, és oldja a feszültséget.
• Fizikai fájdalom csillapítása: Vannak olyan betegségek, amelyek előhívhatják a fejütögetést, ilyen például a fülfájás vagy az erős fogzási fájdalom. Ilyenkor a gyerekek az érzett fájdalmat a fejük ritmusos ütögetésével igyekeznek elviselhetővé tenni.
• Frusztráció és kommunikációs nehézségek: A kisgyerekek nagyjából 20 százaléka produkálja időszakosan ezt a viselkedésmintát, méghozzá többnyire 18-24 hónapos kor között, amikor mozgáskoordinációjuk egészen rendezett kezd lenni, kommunikációs készségük viszont még erőteljesen akadályozott. A valódi oka a fejük ütögetésének elsősorban a belső frusztrációjuk oldása. Különösen azok a gyerekek, akik beszéde még akadályozott, könnyen nyúlnak ehhez az eszközhöz. Miután nem tudják kellően felismerni, értelmezni és megfogalmazni, hogy milyen érzések kavarognak bennük, tehetetlenné válnak azokkal szemben, és csak a belső frusztrációjuk nő. Ennek felszabadítására pedig segédeszköz lehet az önbántalmazás, mivel az kiszámítható, irányítható és egyben nyugtató hatású is.
• Figyelemfelkeltés: A csecsemőkor vége felé, amikor már stabilan mászik, jár és el tud távolodni a szülőtől, egyre fontosabbá válik számára a szülői figyelem felkeltése, a szülő „visszahívása”. Amikor a saját testét kezdi el bántani, hirtelen mindenki odaszalad az ijedtségtől és az összes figyelem rá irányul. A fej falba verése néha a figyelemfelkeltés eszköze, különösen akkor, ha hiszti kíséri. Ha feltűnően nagy frászt kapunk ettől a megnyilvánulástól, és aggódva a védelmére sietünk minden egyes alkalommal, abból ő jó eséllyel következtetéseket von le a jövőre nézve.
• Túlingerlés: A jelenségre számíthatunk akkor is, ha túl sok inger éri a gyereket. Ha nincs kellő ideje és nyugalma az őt érő események feldolgozásra, idővel robbanni kényszerül, aminek egy felülvizsgált változata lehet a fejének döngölése.

Mikor aggódjunk, és mikor forduljunk szakemberhez?

Bármilyen erősen veri is a gyerek a fejét valahová, ebből ritkán lesz komoly sérülés. A fájdalom általában visszatartja a gyereket attól, hogy komolyan megüsse magát, bár tény, hogy véraláfutás, duzzanat előfordulhat az ütögetés után.

A tünetről mindenképp érdemes beszámolni a gyerekorvosnak, mert vannak olyan betegségek, amelyek előhívhatják a fejütögetést. A legtöbb alkalommal azonban nincs olyan ok, amelyre rámutatva orvosolni lehetne ezt a zavaró szokást.

Fontos: Ha gyermeked fejlődésében elmaradást tapasztalsz, vagy ha bármilyen fejlődési rendellenessége, betegsége van, akkor jelezd ezt a problémát a kezelőorvosának, fejlesztő terapeutájának. Az önsértés más esetben ebben az életkorban (kb. 3 éves korig) és a cikkben taglalt formában életkori sajátosság.

Néhány esetben fejlődési problémákra vagy autizmusra utal a jelenség, amennyiben tehát három éves kora után sem szokott le az önbántalmazásról a gyerkőc, akkor is érdemes elvinni orvoshoz, ha valószínűleg nincs komolyabb baj. Ha nem kopik ki 3 éves korra, mindenképp fordulj szakemberhez! Ez a viselkedés alapvetően, időszakos megjelenéssel, gyakorinak mondható kisgyermekkorban, azonban hosszabb távon más diszfunkciók előjele is lehet, ezért fontos komolyan venni.

Teendők és kezelési tippek

Semmiképp nem kell tiltani vagy nagy ügyet csinálni belőle. Minél kevésbé foglalkozunk vele, annál hamarabb növi ki a gyerek ezt a korszakot. A kezelés szempontjából fontos, hogy ne kapjon akkora figyelmet ez a cselekedet.

Amit tehetünk otthon:

1. Figyelemfelkeltés kezelése: Ha a gyerek a figyelemfelkeltés miatt veri a fejét, próbáljunk meg nem azonnal odaszaladni, hanem távolról figyelni. Ha odamész hozzá, akkor is arra törekedj, hogy ne rohanj ijedten, hanem próbálj meg nyugodt maradni. Ölbe veheted, elviheted onnan, elterelheted valami mással a figyelmét.
2. Környezet biztonságossá tétele: Megpróbálhatjuk kipárnázni a kiságyat, bevezetni egy megfelelő kispárnát, és megpróbálhatjuk rávenni a gyereket, hogy inkább abba verje a fejét, de ha visszautasítja, nincs más hátra, mint várni.
3. Nyugodt és megértő hozzáállás: Ez a viselkedés gyakran fordul elő kisgyermekkorban, és általában magától ki is kopik, ha nem parázunk rá túlzottan. Legyünk a támasza a kislánynak ezekben a pillanatokban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy meg kellene hátrálnia és megengedni valamit, amit korábban megtiltott. Ehelyett inkább tanúsítson együttérzést a gyerek felé, azzal a tudattal, hogy ő nem tudja szabályozni a viselkedését. Ehhez Önre, egy nyugodtabb, érettebb idegrendszerrel rendelkező egyénre van szükség, aki megtanítja arra, hogyan reagáljon egyes helyzetekben.
4. Alternatív feszültségoldó módszerek javaslása: Segíthetünk neki azzal is, hogy elfogadván az érzéseit egy olyan cselekedettel állunk elő, ami hasonlóan intenzív, de kevésbé veszélyes: földre csapás, a fej párnába dugása (esetleg beleüvöltés), vagy akár lábbal toppantás. Otthonra lehet neki venni egy nagy felfújható bokszzsákot és elmondani, hogy ha dühös, akkor azt szabad boxolnia nyugodtan.
5. Érzelmek megnevezése és kezelése: Amikor látjuk, hogy haragszik, dühös, mondjuk ki az érzelmet, amit érez, hogy benne is tudatosuljon, pl. „Tudom, hogy most dühös vagy” és adjunk neki iránymutatást, mit csináljon ahelyett, hogy magát csapkodja, pl. „Gyere, nyomjuk meg erősen ezt a labdát!”.
6. Szülői példa és támogatás: Ha a szülők képesek higgadtak maradni nehéz helyzetekben, a kicsi is könnyebben megtanulja, hogyan is kell megnyugodni. Amikor a gyermekünk ebben az életkorban van, különösen fontos, hogy mi magunk is elgondolkodjunk azon, hogyan vezetjük le az indulatainkat és megtaláljuk azokat a módokat, ahogyan ki tudjuk adni őket.

Fejsérülések és sürgősségi ellátás

A fejet érintő sérüléseket érdemes komolyan venni, bár a legtöbb esetben a fejsérülés banális. Gyerekeknél nagyon gyakori a fejsérülés, hiszen a testükhöz viszonyítva a kisgyermek feje arányaiban nagyobb, így esésnél ez a testrészük gyakran sérül.

Mikor hívjunk mentőt?

A legtöbb sérülés azonban banális fejsérülés, ami se mentőhívást, sem orvosi vizsgálatot nem igényel. Ha mégis mentőkre van szükség, bízzunk a szakértelmükben!

Azonnali orvosi vizsgálat indokolt, ha:

• Eszméletvesztés történt.
• Hányinger, hányás jelentkezik.
• Bágyadtság, aluszékonyság figyelhető meg.
• Zavartság, viselkedésváltozás lép fel.
• A gyermek eszméletlen.

Ha a gyermek felsírt a sérülést követően, az jó jel. Az is jó jel, ha ezt követően gyorsan megnyugszik és a szokásos módon folytatja a játékot.

Elsősegély fejsérülés esetén:

1. Tudatállapot felmérése: Ha eszméleténél van, könnyebb a dolgunk, hiszen tudunk vele kommunikálni, és a kérdéseinkre kapott válaszok kapcsán könnyebben eldönthető, hogy gyanakodjunk-e agyrázkódásra, vagy fölösleges aggódnunk.
2. Stabil oldalfektetés: Ha a gyermek eszméletlen, akkor - amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy mozgatható a gyerek, vagyis tudjuk, hogy nincs komolyabb gerinc- vagy belszervi sérülése - a mentőhívás mellett a stabil oldalfektetés elvégézése a legfontosabb. Ez egy esetleges hányás esetén szabad légutat biztosít. Természetesen ebben a helyzetben is figyelni kell arra, hogy a kis betegnek van-e pulzusa, és rendesen veszi-e a levegőt (légzés- és keringésellenőrzés).
3. Vérzés csillapítása: Ha erős vérzést észlelünk a hajas fejbőrön, alkalmazzunk nyomókötést (például mullappal, gézzel, vagy egy tiszta törölköző segítségével). Ezekben az esetekben az esetleges további fejsérülésből fakadó eltérések érdekében mindenképpen lássa orvos a beteget!

Fejsérülések típusai:

A fejsérüléseket sokféleképpen lehet osztályozni.

• Zúzódás, horzsolás, seb: A fejet érheti ütés, így keletkezhet zúzódás, horzsolás, vagy seb. A fej- és arcbőr nagyon gazdagon erezett, ezért egy mindössze néhány milliméteres seb is nagyon tud vérezni.
• Agyrázkódás: A fejet ért ütés ezenkívül okozhat agyrázkódást is, amely során az agy nekiütközik a koponyacsontnak és visszafordítható sérüléseket szenved.
• Koponyatörések: A koponyacsont törések érinthetik a koponya boltozatát, az arckoponyát, de akár a koponyaalapra is terjedhetnek. A törések ezenkívül lehetnek vonalasak, darabosak; lehetnek elmozdulás nélküliek, vagy járhatnak elmozdulással. A koponyatörés okozhat érsérülést az agyállomány felszínén, amely súlyos, úgynevezett koponyaűri vérzések forrása lehet. Ritkán koponyatörés nélkül is bekövetkezhet agyállományi vérzés.

tags: #kisgyerek #veri #a #fejet #a #falba