Kistestvért szeretne a gyermek? – Tanácsok szülőknek a harmonikus testvérkapcsolatért

Szülőként talán azok a legnehezebb, nehéz érzésekkel telített pillanatok, amikor azt látjuk, hogy a gyerekeink nem jönnek ki jól egymással. Mindenki, aki több gyereket szeretne, arról álmodik, hogy a gyerekei majd összetartó, elválaszthatatlan testvérek lesznek. Aztán szóba jön a testvérféltékenység. Mára már közhely, hogy a világ, amelyben kénytelenek vagyunk élni, felgyorsult, és nagymértékben felnőttközpontú. Ebben a társadalmi közegben nagyon nehéz akár egyetlen gyereket is felnevelni.

A testvérféltékenység természetes jelenség: az addig egyeduralkodó első szülött úgy érzi, letaszították a trónjáról. Osztoznia kell figyelemben, együttlétben, sőt, még a játékaiban is. Bármekkora gyerekről is van szó, ez mindenképp trauma számára. Fridvalszki Nóra azzal kezdi, hogy nemcsak az óvodás és a kisiskolás gyermekek esetében ütheti fel a fejét a testvérek közti féltékenység, hanem ez bármely életkorban előfordulhat.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribb nehézségeket, amelyekkel a többgyerekes szülők szembesülnek, és gyakorlati tippeket adunk a testvérféltékenység kezelésére és a harmonikus testvérkapcsolat kialakítására.

A kistestvér érkezésének kihívásai

A fogalom legelőször a második gyermekkel való várandósság alatt merül fel. Bizonyos szituációkban már a születés előtt is feltűnnek az elsőszülöttön a féltékenység jelei. Leginkább azonban a születés utáni hónapokban vagy az első egy évben kritikus a helyzet. Az addig egyke gyerek helyzete és körülményei óriási változáson mennek át a baba érkezésével. A központi pozíció a családban, a szülők osztatlan figyelme és a rokonság rajongása mind veszni látszik. Joggal érezhetik úgy magukat a gyerekek, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól. Emiatt nyűgösebbek lesznek, a figyelmet hisztivel és rendetlenkedéssel próbálják megszerezni és olykor a fejlődésben is visszaesnek egy kicsit.

Amikor a kistesó megérkezik, az idősebb testvér szíve egyrészt szeretettel és csodálattal telik meg, másrészt rossz érzések feszítik amiatt, hogy a testvére betolakodott a kapcsolatunkba. A legnagyobb fenyegetés egy gyerek számára, ha testvére születik. Nem meglepő, ha ebben az időszakban a nagyobbik gyerekünk úgy érzi, hogy a világa felborult és nem érzi magát biztonságban.

Sokszor testvér születésekor az addigi fejlődés megreked, megáll, sőt visszaesik. Előfordulhat, hogy a nagyobb (aki még mindig kicsi), aki már szobatiszta volt, ismét bepisil. Az is előfordulhat, hogy agresszív lesz a nagyobb a kicsivel. A kistestvér születésekor a nagyobb gyermeknek osztoznia kell az anyukán, mind fizikailag, mind pedig érzelmileg. Ilyenkor olyan szorongásos tünetek fordulhatnak elő, mint például az evés- és/vagy alvászavar.

Gyakori még a már meghaladott fejlettségi szintről való visszaesés is, azaz már leszokott a pelenkáról, a cumiról vagy a biliről, de most mégis visszaköveteli ezeket az eszközöket. Így tesz kétségbeesett lépéseket annak érdekében, hogy ugyanannyi törődéssel és szeretettel halmozzuk el őt is, mint a kisbabát.

Különösen kis korkülönbség (0-2,5/3 év) esetén a nagyobb testvér még nem érti, ki az a baba, akit anya hazavisz, és nem tudja elfogadni, hogy meg kell osztoznia az anyukáján. A nagyobb testvérnél pedig ennek megértését és elfogadását kell segítenünk.

Nagyobb gyermekek esetében agresszív reakciók utalhatnak a féltékenységre: bántja, harapdálja a kistesót, elveszi a játékát vagy úgy eteti, pelenkázza, hogy nem súlyosan, de fájdalmat okozzon neki. Ezekre a jelekre nagyon fontos éberen odafigyelnünk és még időben megtennünk a szükséges lépéseket a nevelésben.

Felkészülés a kistestvér érkezésére

Mire kell odafigyelni, hogy szerető nagytesó legyen az elsőszülöttből? Kellő felkészültséggel és tudatossággal hamar át lehet lendíteni a gyerekeket a feszültségeken.

• Érdemes már a kistestvér születése előtt felkészíteni gyermekünket a baba érkezésére. Korának megfelelően már a várandósság alatt mesélhetünk neki a kisbabáról, vagy megmutathatjuk az ultrahangon készült képeket is. Bátran engedjük, hogy megsimogassa a pocakot, érezze a rugdosást vagy beszéljen a kistestvérhez. Idézzük fel fényképek segítségével, milyen volt ő maga babakorában, így könnyebben éli meg egy új baba érkezését.
• Már a várandósság alatt is beavathatjuk gyermekünket a jó hírbe. Valószínűleg nem sok mindent fog érteni belőle, a titkot pedig szinte biztos kikotyogja izgatottságában, így érdemes az utolsó trimeszter felé időzíteni a beavatást. A kerekedő pocak, a rugdalózás és a babaszoba készülése úgyis megragadhatóbbá teszik számára a helyzetet.
• A kistestvérről szóló történetek segítenek felkészülni számára az eseményekre. Már ilyenkor is figyelhetünk rá, hogy ha a babának veszünk valamit, ő is kapjon egy kis apróságot. A babaváró partin is adjunk neki szerepet. Sokkal nagyobb élmény a testvérvárás, ha róla is szó esik közben és nem csak a kisbaba mindig a téma.
• A szülés időpontjához közeledve meséljünk neki arról, hogy anya egy pár napot a kórházban fog tölteni. De alig várja majd, hogy hazajöhessen hozzád és a kistesódat is bemutathassa.
• Az édesanya meséljen sokat a nagytestvér születéséről és arról, hogy milyen volt, amikor ő kicsi volt. Még egy 1-2 éves gyermeknek is fontos ez, hiszen érteni többet ért, mint amit el tud mondani. Simogassák sokat együtt a mama hasát, vagyis a kistesót.
• A kórházi napok alatt az édesanya nem lesz otthon. És előfordulhat, hogy a gyermek még soha nem aludt el úgy, hogy az édesanya távol volt. Ez elég nagy traumát okozhat a gyermeknek. Az apa vagy nagyszülő szerepe ilyenkor nagyon fontos. Ha sosem volt még az anya távol, és megoldható, akkor néhány este az anya menjen el otthonról 2-3 órára, pl. egy barátnőhöz, a szomszédba vagy egy közeli kávézóba, hogy a fürdetés és lefektetés nélküle induljon el. Akkor menjen haza, ha a gyermek már alszik.

A testvérféltékenység kezelése a mindennapokban

Sok anyukától hallom még a testvér tervezésekor, hogy ő ugyanazt szeretné megadni a második gyermekének is, mint az elsőnek. Idővel aztán jobb belátni, hogy 100%-ban ez nem kivitelezhető. De ez természetes. Nem nagy dolgokra gondolok, inkább csak apróságokra, melyek sokat segítenek abban, hogy zökkenőmentesebb legyen az új családtag befogadása.

Figyelem és meghallgatás

A gyerekek nagyon vágynak arra, hogy minél több időt töltsenek a szüleikkel, és minél közelebb érezhessék őket magukhoz. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy rendszeresen kifejezhessék, hogy többet szeretnének velünk lenni, sőt azt akarják, hogy csak rájuk figyeljünk.

• Gyerekidő: Az első stratégia, ha Gyerekidőt ajánlunk a gyerekünknek. A Gyerekidő alatt teljes figyelmünket a gyerekünknek szenteljük, elárasztjuk a szeretetünkkel és igyekszünk minél közelebb kerülni hozzá. Ha szeretnéd kipróbálni a Gyerekidőt, egyszerűen mondj valami ilyesmit a gyerekednek lelkes hangon: „Figyelj csak, van 15 percem, és azt játszom veled, amit csak szeretnél!”. És próbáld teljes figyelmedet a gyerekedre fókuszálni. Ez nehezebb lehet, mint amilyennek talán elsőre tűnik - ennek az az oka, hogy a szülőség stresszes munka, és a gyerekeinkkel töltött időben majdnem mindig igyekszünk tanítani valamit nekik, próbáljuk terelgetni őket, vagy gyorsan megcsinálni egy kis házimunkát, miközben játszunk velük.
• Játékos közelítés: A „Veled akarok lenni!” játéknak számtalan variációja van. Kezdheted azzal például, hogy leülsz a földre és bejelented: „Van számodra egy zsák puszim! Hova adhatom?” - majd kezdj ügyetlenül mászni felé. Tegyél látványos erőfeszítéseket, hogy elkapd és megölelgesd, majd hagyd, hogy kicsússzon a karjaid közül és elugorjon előled. Játszhatjátok együtt a szülőtársaddal is: az egyikőtök játékosan magához húzza a gyereket: „Én akarok Tomival játszani!”. Majd a másik próbálja elhúzni: „Nem, te most nem játszhatsz vele! Én ma még alig voltam vele!”. Ha ez a játékos huza-vona nevetést hoz, folytassátok! Egy másik változat, amikor ilyesmit mondunk: „Hol van Tomi? Nem találom. Annyira hiányzik!”. Kezdd el keresni a szobában, akkor is, ha éppen ott van az orrod előtt, majd egyszer csak vedd észre, vedd az öledbe, és jól ölelgesd meg. Amikor játékos formában fejezzük ki, hogy mennyire nem tudunk nélküle élni, az a nevetés által gyógyítja annak a fájdalmát, hogy a másik gyerekünkhöz milyen gyakran és szeretettel fordulunk.
• Empatikus meghallgatás: Amikor egy gyerek kiborul azon, hogy el kell válnia tőlünk - akármilyen rövid időre is - az azt jelzi, hogy kész kiadni magából az azzal kapcsolatos érzéseket, hogy mennyire szüksége lenne ránk. Ezt akkor tudja leginkább megtenni, ha közel vagyunk hozzá, és ilyesmiket mondunk. „Most elmegyek, de vissza fogok jönni. Mindig visszajövök.” Vagy lefekvéskor: „Biztonságban vagy. Itt leszek a szomszéd szobában, reggel találkozunk.” A gyerek a közelségre tett ajánlatodat arra használja, hogy elkezdje kiadni magából a felmalmozódott rossz érzéseket. Miután valamennyire kisírták magukat, újra képesek lesznek megmozdulni. A sírással átdolgoznak egy adag régi érzést, ami miatt nyafogósak voltak és ami miatt lehetetlenül viselkedtek. A sírás és a hiszti gyógyítja a régi sérüléseket, még ha úgy is tűnik, mintha éppen a lehető legrosszabbul érezné ilyenkor magát. Ha kitartóan biztosítod őt a szeretetedről kedves szavakkal és a meleg tekinteteddel, a végén közelebb fogja magát érezni hozzád, és meg fog könnyebbülni. Ahhoz, hogy ez a módszer igazán működjön, fontos, hogy elhidd: a szereteted elég, még akkor is, ha nem tudsz azonnal segíteni. A gyerek az érzelmi kitörés alatt is érzékeli a figyelmedet, még a szoba másik sarkából is. Nem hanyagolod el, nem okozol neki még nagyobb fájdalmat.

Konfliktuskezelés és osztozkodás

Az is gyakori, hogy a frusztráció és a figyelmünkért, illetve a játékokért folytatott harc előbb-utóbb kikezdi a gyerekek egymás iránt érzett szeretetét. Később, mikor már meg tudja nevettetni és a picúr is elkezd érdeklődni a játékok iránt, egyre több időt tudnak kettesben tölteni. Ebben az időszakban azt kell megtanítanunk nekik, hogyan tudnak osztozkodni.

• Játékok és figyelem: Amikor a gyerekek vitatkoznak egy játékon, hasznos stratégia, ha az a gyerek, akinél éppen van a játék, addig játszhat vele, ameddig szeretne. A szülő meghallgatja a gyereknek az azzal kapcsolatos érzéseit, hogy soha nem fogja megkapni a játékot. A gyerekek gyakran ilyesmiket éreznek: „Áldozat vagyok.”, „Soha nem kapom meg, amit akarok.”, „Ez nem igazságos.” Ezek az érzések komolyan befolyásolják a testvérkapcsolatot, és napi szintű hatalmi harcokban fejeződhetnek ki. De ezek az érzések a sírással és a hisztivel távozni tudnak, ha mi meg tudjuk hallgatni őket, és folyamatosan biztosítjuk a gyereket arról, hogy: „Te is játszhatsz majd vele.”
• Közös megoldáskeresés: Amikor két gyerek veszekszik egy játékon, és egymás kezéből rángatják ki, akkor egy kissé szokatlan, de annál hatékonyabb stratégia, ha rátesszük a kezünket az adott tárgyra, és ilyesmit mondunk. „Biztos vagyok benne, hogy ki fogjátok találni, hogyan osztozzatok meg ezen. Nem fogom engedni egyikőtöknek sem, hogy elvegye.” Ez a közbelépés heves érzelmeket fog kiváltani a gyerekekből, és amikor már eleget sírtak ahhoz, hogy képesek legyenek gondolkodni, elő fognak állni egy megoldással. Lehet, hogy az egyikük úgy dönt, odaadja a másiknak a játékot, és kivárja a sorát. Lehet, hogy egyezkedni kezdenek. Ha megengedjük nekik, hogy sírjanak azon, amit annyira szeretnének, akkor sokkal valószínűbb, hogy képesek lesznek együttműködni. A legtöbbünknek azt tanították, hogy próbáljuk a vitákat minél előbb elrendezni, hogy az indulatok minél előbb csillapodjanak. Amikor meghallgatjuk a gyerekeinket, ahelyett, hogy kijelölnénk, hogy ki hány percig játszhat a játékkal, akkor a gyerekeink érezhetik a szeretetünket akkor is, amikor szomorúak, vagy mérgesek.
• Hangos-halk zene példája: Egy nap visítást hallottam a fiaim szobájából. A zene nagyon hangosan szólt. Megkérdeztem mi a baj, és mindketten hevesen ragaszkodtak ahhoz, hogy a zene azon a hangerőn szóljon, ahogy ők szeretnék. Az egyik hangosan, a másik halkan szerette volna hallgatni. Úgy döntöttem, kipróbálom, hogy mindkettőjüknek lehetőséget adok arra, hogy olyan hangerőn hallgassák a zenét, ahogy ők szeretnék. Azt mondtam: „Szerintem meg fogtok tudni egyezni. De először is szeretném, ha látnátok, hogy a másik mit szeretne. Jared, most le fogom halkítani a zenét, hogy Derrick hallgathassa egy kicsit úgy, ahogy ő szeretné.” Lehalkítottam a zenét, erre Derrick abbahagyta a sírást, Jared viszont még hevesebben sírt. Néhány perc múlva felvettem a hangerőt Jarednek, majd ismét visszaváltottam. Körülbelül 3 kör zajlott így, mialatt az egyikük 2-3 percig sikított és sírt. Végül, amikor lehalkítottam a zenét, Jared már nem sírt. Megkérdeztem, hogy most már rendben van-e így neki. Azt mondta, igen. Felvettem a hangerőt, és újabb sírás után Derrick is abbahagyta, és végre képes volt hangosan is hallgatni a zenét. Elvégezték az érzelmi munkát, így ezt mondtam: „Rendben fiúk, most már meg tudtok egyezni, hogy milyen hangerővel hallgassátok a zenét. Ügyesek voltatok!” Már nem volt szükség rá, hogy én szabályozzam a hangerőt.

Agresszió kezelése

Az egyik leginkább szülőpróbáló helyzet, amikor a gyerekeink bántják egymást. Amikor egy gyerek túl durván ér a másikhoz: megüti, piszkálja, vagy bármilyen módon bántja a testvérét, az világosan jelzi, hogy most arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa a rossz érzéseit. Tehát a durvaság bármilyen megnyilvánulása azt jelzi, hogy a gyerek éppen nem érzi magát eléggé kapcsolódva és ellazulva ahhoz, hogy jól működjön.

Ha a durva viselkedés miatt leszidjuk, és utasítjuk, hogy viselkedjen normálisan, az nem fog segíteni. Ami viszont segít, az az, ha azonnal és szelíden közbelépünk. Nagyon finoman, de határozottan akadályozd meg, hogy a feszültséggel teli gyerek bántani tudja a testvérét, de nem kell elvinni őt a helyszínről. Mondhatsz valami ilyesmit. „Segítek, hogy tudjál Peti mellett lenni.” - és irányítsd a mozdulatait, hogy ne tudjon durván nyúlni a tesójához. Mivel a gyerekek ilyenkor tele vannak feszültséggel, általában nem képesek hosszan a szemünkbe nézni, és el akarnak szaladni. A gyerek ettől a figyelemtől általában hirtelen hisztizni, vagy sírni kezd: vagy azért, mert veled akar lenni, vagy éppen nem akar veled lenni, vagy meg akarja fogni a babát, vagy éppen nem akarja a babát. Ezek az érzések mind fontos aspektusát képezik annak az érzelemcsomagnak, amitől éppen próbál megszabadulni. Felejtsük el az olyan mondatokat, hogy szeresd, mert ő a testvéred. Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott: „A megparancsolt szeretet pedig egyenesen gyűlöletet kelt.” Olyasmiket se mondjunk, hogy te vagy a nagyobb, az okosabb, add oda neki a játékodat. A helyzet ugyanis az, hogy felborult az élete, jött egy új, számára ismeretlen valaki, mindenki körülötte ugrál, rá kíváncsiak a látogatók.

Semmiképpen ne engedjük, hogy bántsa, de ne is büntessük meg. Természetesen ne hagyjuk, hogy bántsa a kisebbet, de ne is reagáljuk túl. Most épp azt taníthatjuk meg neki, hogyan bánjon az érzelmeivel, de ehhez szükséges, hogy a szülő is képes legyen bánni a sajátjával.

Előre tervezés és odafigyelés

Általában reménykedünk, hogy megússzuk a testvérféltékenységet, de a legtöbb esetben ez nem sikerül. Megéri előre felkészülni.

• Veszélyeztetett helyzetek: Vedd észre azokat a helyzeteket, amikor általában kitör a balhé. Autóúton? Közös étkezések előtt/alatt? Ha 5 percnél tovább hagyod őket egyedül a szobájukban? Jobb, ha elfogadjuk, hogy ezekben a helyzetekben balhé lesz, mintha folyton abban reménykedünk, hogy most nem lesz.
• Feltöltés: Amikor a gyerekeink szeretettankja kezd kiürülni, érdemes több figyelmet szentelni nekik. Ezzel segítünk nekik türelmesebbnek lenni. Érdemes bekészíteni az autóba egy kis nasit, pl. Az olyan fizikai játékok, mint pl. a „puszizsák”, amikor a szereteteddel üldözöd őket, ők pedig folyton kicsúsznak a kezeid közül, több gyerekkel is játszhatóak - ez a fajta versengés sok nevetést hoz, ami megerősíti a kapcsolatunkat a hosszú külön töltött nap után. Néha a gyerekek összefognak, hogy megakadályozzák, hogy elérd a célod.
• Vita esetén: Ha vitatkozni kezdenek, hadd mondja el mindkét fél az álláspontját, ezzel segítesz nekik kifejezni az érzéseiket. Ha valamelyikük feldúltan elszalad, menj utána, mutass empátiát a problémái iránt. A fiam - ő a nagyobb - és a lányom az asztalnál ültek. Vacsoráztunk, és ilyenkor a fiam majdnem mindig piszkálja a lányomat. Ahelyett, hogy közéjük ültem volna, ahogy máskor próbálom megakadályozni, hogy összeverekedjenek, a fiamat közvetlenül a lányom mellé ültettem. Evés előtt meg szoktuk fogni egymás kezét, és hálát adunk. Tehát így szóltam: „Most fogjuk meg egymás kezét.” A fiam azonnal tiltakozni kezdett. „Ne kényszeríts!” - mondta a fiam. Én így feleltem: „Nem kényszerítelek, de jó lenne, ha megfognád a húgod kezét.” Nem kényszerítettem fizikailag, de ragaszkodtam hozzá, hogy megfoghatná a húga kezét. Sírni kezdett és elfutott az asztaltól. Utána mentem a másik szobába, ő sírt, és sorolta, hogy a húga hogyan bántja őt folyton, hogyan ugratja, és rugdossa. Hosszú ideig sírt. Amikor visszajött az asztalhoz, még nem volt teljesen kibékülve a testvérével, de később hallottam, hogy nagyon kedvesen ezt mondja a húgának: „Szeretnéd, hogy felvegyelek? Akarod, hogy vigyelek?” Általában egyáltalán nem akar a testvére fizikai közelségében lenni. Ahogy továbbra is alkalmaztam ezt a fajta meghallgatást, észrevettem, hogy egyre többet játszanak együtt, és a fiam néha még meg is öleli a húgát. Ez hihetetlen!

A nagytesó bevonása és szerepe

Nem tiltsuk ki a szobából, váljon ő is részesévé a kisbaba gondozásának. Ne szidjuk le, ha hangos, ha zajt csap vagy ügyetlenkedik a kisbaba körül. Amikor a kicsit pelenkázod, legyen neki is valamilyen feladata, adja ő oda a pelenkát. A nagyobbnak is nagy szüksége van arra, hogy babusgassuk, odafigyeljünk rá, minden este meséljünk és ne boruljon fel minden, ami eddig szokássá vált a családban.

• Az első pár hónap abból a szempontból nehezebb, hogy a gyerekek nem tudnak együtt játszani és nem igazán tud segíteni a baba körül a nagytesó. Azonban mivel a picúr még sokat alszik napközben, több lehetőség marad az anyával való közös játékra. Akár szoptatás közben is össze tud bújni a család, ha a nagyobb gyerek az anyuka másik oldalához dől. Ilyenkor könnyen meg lehet tanítani rá, hogyan kell közeledni a kisbabához, milyen erővel lehet megsimogatni, megpuszilni a kis testét. Ne tiltsuk el a kistestvérétől és ne zárjuk ki a szobából a nagyobbat.
• Később a nagytestvér is szórakoztathatja a babát vicces arckifejezésekkel, a kicsi mosolygó reakciója pedig jó megerősítés lehet a nagyobb gyermek számára: „Nézd, kedvel engem!”
• Adjunk feladatot a nagyobb testvérnek a családi szervezetben, így elérhetjük, hogy fontosnak érezhesse magát. Mondjuk el neki, hogy szükségünk van a segítségére, és adjunk nevet a munkájának. Nevezzük ki őt „anyu asszisztensének”, ezzel egyedivé téve a pozícióját. Felügyelet mellett, életkorának megfelelően vonjuk be a baba körüli teendőkbe is, legyen szó pelenkázásról vagy fürdetésről.
• Mivel három éves kor alatt az osztozkodás ismeretlen fogalom a gyermekek számára, és ebben a korban a birtoklás központjában az édesanya személye áll, a nagyobb testvért leginkább az zavarja, hogy meg kell osztoznia az anyukáján a kisbabával. Kezdetben ezt a nehézséget kezelhetjük úgy, hogy megosztjuk a kisbaba gondozásával töltött időt a nagyobb testvérrel is. Ehhez alkalmas egy hordozókendő, mely segítségével egyszerre etethetjük a kisbabát, és olvashatunk mesét a nagyobb gyermeküknek, így a kisbabát is gondozhatjuk, miközben a nagyobb testvér számára is elérhetőek vagyunk.

Egyediség és dicséret

Nem kell minden gyermeket ugyanúgy kezelni, hiszen ők maguk sem egyformák.

• Különleges szeretet: Kit szeretsz jobban? Egyszer minden többgyermekes család életében elérkezik az a pillanat, mikor elhangzik a fenti kérdés. A legegyszerűbb, ha őszintén válaszolunk gyermekünknek, és elmondjuk, hogy mindegyiküket különleges módon szeretjük. Egyes gyermekeknél a mesékből vett szimbólumok segíthetnek megérteni a szeretet működését. Szeretetünket hasonlíthatjuk például a napfényhez: a napfény megosztása sem azt jelenti, hogy valaki kevesebbet, vagy többet kap belőle. Más gyerekek esetében a dicséret és a különleges tulajdonságok segítenek elfogadni a szeretet megosztásának tényét. Hangsúlyozhatjuk, hogy gyermekünk miben egyedi, például ő az elsőszülött, vagy az első fiú/lány gyermek. Ne essünk a „ki a jobb?” csapdájába, a gyermekek nem azt a konkrét választ akarják hallani, hogy ki a jobb, hanemarra vágynak, hogy biztosítsuk őket a feléjük irányuló szeretetünkről.
• Igazságosság, nem egyenlőség: A gyermekeknek veleszületett érzékük van az igazságosságra. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden gyermeket ugyanúgy kell kezelni, hiszen ők maguk sem egyformák. Törekedjünk arra, hogy igazságos döntéseket hozzunk, hiszen ha gyermekünk igazságosnak ítéli meg a helyzetet, nem fog vitatkozni velünk. Pl: „Azért kapott most a testvéred cipőt, mert ő kinőtte a régit, te pedig a múlt hónapban kaptál.” vagy „Azért kell hamarabb lefeküdnöd, mint a bátyádnak, mert neked több alvásra van szükséged.” A gyermekek jobban szeretik, ha egyediként, nem pedig egyenlőként kezeljük őket.
• Összehasonlítások kerülése: Kerüljük a rivalizálást előidéző helyzeteket vagy megjegyzéseket. A „miért nincsenek olyan jó jegyeid, mint a testvérednek?” jellegű összehasonlítások növelik a testvérek közötti féltékenységet. Teremtsünk olyan otthont a gyermekeknek, ahol megélhetik, hogy saját képességeik és értékeik elismerésre találnak. Dicsérjük a gyermekeinket önmagukhoz, ne pedig testvéreikhez viszonyítva.
• Pozitív viselkedés megerősítése: Vegyük észre azokat a helyzeteket, amikor nem veszekednek és nem keltenek semmilyen feltűnést, csak úgy „jól elvannak” a gyerekek! Nagyon fontos, hogy azonnal reagáljunk ezekre a helyzetekre, hogy mekkora örömöt okoznak azzal, hogy pl. milyen szépen játszottak együtt. Ne féljünk attól, hogy megzavarjuk őket, ha hozzájuk szólunk! Dícsérjük meg másoknak is (apának, a nagyinak vagy a szomszéd néninek), hogy milyen büszkék vagyunk rájuk, mert olyan jó kis játékokat találtak ki együtt (felsorolni, hogy mit: pl. bunkerezés, labdázás, stb.), hogy addig el tudtad készíteni a vacsorát. A testvérek törekednek arra, hogy jól kijöjjenek egymással. Szeretnének jókat mókázni együtt. Szülőként általában annyira fellélegzünk, amikor végre jól mennek a dolgok, hogy észre sem vesszük, hogy milyen gyakran bánnak egymással jól, vagy sikerül rugalmasan megoldani a konfliktusaikat. De ha figyelmesen nézed őket, látni fogod, hogy képesek osztozkodni, vagy segíteni egymásnak. Olyan szeretetteljes pillanatokat vehetsz észre, amiket korábban nem. Mindegy, hogy mi történik utána, ez a néhány másodperc komoly erőfeszítés, és haladás volt a részükről. Ha észreveszed a pozitív történéseket, azzal nagyban segíted a kapcsolatuk fejlődését: „Timi, köszönöm, hogy idehoztad a nővérednek a hajkefét.”

Különleges helyzetek

• Barátok és rokonok: A rokonok és barátok eljönnek majd látogatóba. Mindenki az újszülöttel akar foglalkozni. Kérjük meg őket előre, hogy érdeklődjenek legalább annyit a nagytestvér iránt is, mint az újszülött iránt, hogy a nagyobb gyermek igazságosságot tapasztaljon, és ezzel segítsenek neki a testvér elfogadásában is.
• Ajándékok: 4-5 éves korig a világ fehér és fekete egy kisgyermek számára. Nincs köztes lehetőség, tehát valami vagy úgy van, vagy nincs úgy. Vagy igazság van, vagy hazugság. Vagy titok van, vagy nincs titok. Vagy nyer a társasjátékban, vagy veszít. Vagy szeretik őt a felnőttek, vagy nem. Ezért 6 év alatti kistestvérek esetében gyakori, hogy ugyanazt kapják ajándékba mindketten, és mindig mindkét gyermek kap valamit, akárkinek is van a szülinapja a gyerekek között.
• Ruhák és cipők: A nagyobb testvér ruhái között lehet több is, ami még jó lesz a kistestvérnek is. A cipő esetében azonban legyünk körültekintőbbek. Ha az egyik gyermek lábán csak nagyon alkalomszerűen volt rajta egy cipőcske, akkor az alkalmas lehet arra, hogy a kistestvér is hordja. Minden embernek egyedi a lábformája, és az is, hogy a súlypontot és a támaszpontokat hova helyezi. A gyermek fejlődő lábcsontozata eldeformálódhat, ha olyan cipőt kell viselnie, amit más gyermek már "kitaposott".

Szülői hozzáállás és támogatás

Szülőként fel kell készülnünk arra, hogy a kistestvér érkezése frusztrációt, féltékenységet, versengést ébreszt az elsőszülött gyermekben. Hogyan segíthetünk a nagyobb testvérnek elfogadhatóbbá tenni ezt a helyzetet? Mindkét gyermekünknek más módon van szüksége ránk ebben az új élethelyzetben. Miközben támogatjuk a nagyobb gyermekünk megküzdési folyamatait, mindig tartsuk szem előtt a kisbaba igényeit! Bár a nagytestvér egyértelműen és dominánsan ki tudja fejezni az akaratát, elsősorban az újszülött kötődési igényeire összpontosítsunk! A biztonságosan kötődő nagytestvér meg tud birkózni a pillanatnyi frusztrációval, ám az újszülött erre még képtelen. Pszichológusként minden első interjún beszélek a szülőkkel arról, hogyan fogadta a gyermek a kistestvére érkezését, hogyan alakult köztük a későbbiekben a kapcsolat. Ilyenkor fontosnak tartom azt is tisztázni, hogyan gondolkodnak a gyerekek egymás közti viszonyáról. Mit jelent a család számára a jó testvérkapcsolat? El kell tehát fogadni, hogy a kistestvér érkezésével változások következnek a család életében. Egészen biztosan több kompromisszummal jár a több gyerek nevelése.

A Kapcsolódó Nevelés kínál több olyan stratégiát, amelyeket ha minél korábban, és minél gyakrabban elkezdünk alkalmazni, akkor a gyerekeink számára megnyílik az út egy gazdag, szeretetteljes, játékos testvérkapcsolat felé. Mivel ez nem a tipikus: „Ezt azonnal hagyd abba, különben mehetsz a szobádba!” megközelítés, elsőre nehéz lehet alkalmazni.

A gyermekek nem mindig vannak tisztában azzal, hogy csak a legjobbat akarjuk nekik. Nehéz kedvesnek és gyengédnek lenni, amikor elkezdenek balhézni egymással. Amikor a bántás nagyon gyakorivá, szinte megszokottá válik, a testvérkonfliktusok rányomják a bélyegét az egész családi hangulatra. A testvérharcok kezelése sokszor azért nehéz, mert a legtöbbünknek nincsen tapasztalata arról, hogyan lehet a testvérkonfliktusokat békésen megoldani. Úgy érezhetjük, hogy az agresszió megállításához szükséges a durvaság, sőt, egyenesen kívánatos. De ha logikusan végiggondoljuk, nehéz belátni, hogy a felnőtt kemény fellépése hogyan segítené hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy szeretettel és gyengédséggel viseltessenek egymás iránt.

Az is biztos, hogy a második gyermekkel az ember már rutinosabban foglalkozik. Sok anyukától hallom még a testvér tervezésekor, hogy ő ugyanazt szeretné megadni a második gyermekének is, mint az elsőnek. Idővel aztán jobb belátni, hogy 100%-ban ez nem kivitelezhető. De ez természetes.

Bármilyen kis korkülönbséggel is születik egy gyermeknek a testvére, akkor is érdemes felkészíteni a nagytestvért a kicsi érkezésére. A biztonság kedvéért inkább csak akkor árulják el neki a hírt, ha már biztosak a várandósság meglétében. Az egészen pici gyerekeknek is lehet mesélni a tesó érkezéséről. Vannak tematikus mesekönyvek is a témában, de a játékban is megjelenhet a téma. Sok család ilyenkor vesz először csecsemőbabát a gyereknek, amit lehet gondozni, dajkálni. Érdemes élő példákat is felhozni a testvérkapcsolatra. Ilyen lehet a szülők testvérkapcsolata, de ha született kisbaba a rokonságban vagy ismeretségi körben, akkor az még jobban szemlélteti a helyzetet. Fontos tudni, hogy a gyerekek számára egyáltalán nem evidens a testvérszerep. Ezt ugyanúgy meg kell nekik tanítani és elmagyarázni ki milyen szerepet tölt majd be a családban. Az érzelmi viszonyulásokról is beszéljenek vele. Segítheti a baba érkezésének elfogadását, ha a nagyobb gyerek is elmehet az anyával vizsgálatokra, ha részt vehet a baba szobájának a kialakításában, illetve segíthet ellátni a kicsit. De mindezt csak akkor, ha kedve van hozzá!

A kisbaba születése után is fontos, hogy a nagyobb gyermeknek legyen saját énideje az édesanyával és az édesapával is. Tehát már itt megdől az az elképzelés, hogy mindkét gyerekkel ugyanúgy foglalkozzon az anya, hiszen amíg a nagyobbal tölt időt, addig nem a picivel van. De ez természetes.

tags: #kisgyerek #tesot #szeretne