Mikor mondhatjuk, hogy gyermekünk tehetséges, és további fejlesztése ajánlott? Óvodás és kisiskolás korban még inkább tehetségígéretet vagy tehetséggyanút célszerű említeni, mert lehet szó meggyorsult fejlődésmenetről is.
Ez tehetségterületenként változik, a zenei tehetség például a legkorábban megmutatkozó tehetségtípus, de a matematikai, nyelvi vagy természettudományos területek esetében nagyon sok szempontot kell figyelembe venni.
Óvodás és kisiskolás korban feltűnhet az éles felfogóképesség, a divergens és elvont gondolkodás, a jó memória, sokoldalú és intenzív érdeklődés, egyfajta belső vezérlőelv, ami gyakran „akaratosságnak” tűnik.
Az „azonosításban” két fontos szempontot érdemes figyelembe venni: mindig az egész személyiséget - és nem csak a képességeket kell tekinteni, mert az érzelmi, társas tényezők legalább olyan fontosak lesznek a tehetség kibontakoztatása szempontjából, mint a képességek!
A másik, hogy minél több szereplő vegyen részt benne: a szülők, pedagógusok, a tehetségterület „szakértői” (művész, edző, stb.), és fontos szerepük lehet pszichológus, esetleg fejlesztőpedagógus, vagy gyógypedagógus szakembereknek is.
Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a fejlesztésre?
Az egész személyiség minél harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb működése a cél, és ennek megfelelően kell választani és döntéseket hozni.
Kisgyermekkorban a minél több lehetőség, az érdeklődés felkeltése, támogatása a cél, minél szélesebb ingerkészlet, amiből választani lehet, ám a túlterhelésre is körültekintően kell figyelni!
A kreatív, szabad játéktevékenységnek, megismerési folyamatoknak kell minél nagyobb teret biztosítani, és lehetőség szerint kielégíteni a gyermek kíváncsiságát.
Kisiskolás korban már nagyon fontos emellett az is, hogy ismereteket, munkamódokat adjunk át.
Milyen mérési lehetőségek vannak?
A mérési lehetőségeket ugyancsak a tehetségterület határozza meg: a kognitív képességek könnyebben mérhetőek, de néhány számszerűsített eredmény önmagában még nagyon kevés és kevéssé informatív is lehet, látni kell az összefüggéseket, az erősségek és esetleges fejlesztendő területek profilját, a személyiség tágabb működési kereteit is, mint az érdeklődés, motiváció, kreativitás, megküzdés, érzelmi stabilitás, társas készségek - hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Mindezekre léteznek tesztek, kérdőívek, vizsgáló módszerek, melyek fontos és hasznos kiindulópontok lehetnek a tehetséggel kapcsolatos kérdések megválaszolásában.
És természetesen a specifikus képességek (zenei, vizuális, mozgásos, stb.) mérhetősége sokkal nagyobb kihívás, vagy gyakran lehetetlen, ezért is van szükség minél több forrásból származó információra, tapasztalatra, visszajelzésre.
Hogyan válasszunk iskolát tehetséges gyermekünk számára? Kell-e speciális iskolát keresni egyáltalán?
Az iskolaválasztás az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a tehetség-tanácsadásban.
És mint a többi tehetséggel kapcsolatos kérdésben, itt sincsenek mindenkire érvényes válaszok: személyre szabott válaszokat kell találni, minél több rendelkezésre álló támpont és szempont figyelembe vételével!
Bizonyos érdeklődési vagy tehetségterületek esetében könnyebb azokhoz illeszkedő iskolát találni, máskor az a megoldás, ha az iskola mellett gazdagító programokban vesz részt a gyermek.
Vannak gyerekek, akiknek a hagyományosabb, vannak, akiknek a versenyorientáltabb, másoknak az alternatívabb szemléletű iskolák válnak be.
És mindezt tovább árnyalják a település adottságai, a család vállalásai, lehetőségei.
A mondás szerint az igazi tehetség úgyis érvényesül, ám a gyakorlat rendre rácáfol erre a bölcsességre.
Így ugyanis megfelelő motivációt, ingert és visszajelzést biztosíthatnak számára, melynek révén a gyerkőc ki tudja bontakoztatni mindazt, ami benne rejlik.
Online tesztek a tehetségfelismerésben
A fentieken túl segítséget nyújthatnak az e célra kidolgozott tesztek is, ám önmagukban nem mindig bizonyulnak elegendőnek.
Ez egy ingyenes teszt és semmiféle kötelezettséggel nem jár a kitöltése.
Fontos! Ne izgulj, mert NINCS ROSSZUL KITÖLTÖTT TESZT!
A kérdésekre adott válaszaid azokat a területeket segítenek megtalálni, ahol szükséges fejleszteni a tanulási képességedet, hogy könnyebben tudj tanulni.
A fentiek alapján mégis jogosan merülhet fel a kérdés: tényleg mindenkinek segítségre van szüksége, vagy a keretrendszer nem jó, amihez alkalmazkodni kell?
A nemzetközi szinten elfogadott és használt képességtesztek - mint például a sokszor emlegetett PISA-teszt ((Programme for International Student Assessment) - nem tudást mérnek, hanem kompetenciákat.
Sok óvoda számára szinte presztízskérdéssé vált, hogy a tőlük kikerülő gyerekek nagy számban tökéletesen iskolaérettek legyenek, így az iskola-előkészítő évben kifejezetten a jó teszteredményeket célozzák meg.
Nagyon kevesen vannak, akik képesek mind a két kihívásnak megfelelni, és közülük még kevesebben, akikben ez nem okoz frusztrációt vagy szorongást - ami ebben az esetben egy természetes és teljesen egészséges reakció.
Abból, hogy még ma is az 50 évvel ezelőtti képességtesztek alapján próbáljuk meg egy gyerek adottságait meghatározni, furcsa dolgok kerekedhetnek ki.
A felnőttek olyan gyerekeket látnának szívesen maguk körül, mint amilyenek ők maguk is voltak.
A mostani gyerekek a korábbi generációkhoz képest más csatornákon jutnak információkhoz, ezeket máshogyan fogadják be és illesztik össze, mi pedig sokszor arra kényszerítjük őket, hogy egy számukra teljesen idegen logikai rendszerben is képesek legyenek ezeket összefoglalni és használni csak azért, hogy mi, felnőttek ezt mérni tudjuk és megértsük.
A képességtesztek alapján történő rangsorolás sok esetben leegyszerűsít, lebutít izgalmas és komplex folyamatokat, amelyek a gyerekek fejlődése során zajlanak.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy a tehetség és a kreativitás legtöbbször valamiféle szabálytalansággal jár együtt.
A hagyományos képességtesztek ezeket kevéssé mérik, illetve problémaként jelzik.
A tehetség nem tulajdonság, hanem sajátos észlelés, attitűd, viszonyulás és reakció.
A kiemelkedő teljesítményekhez szükséges, átlagtól jelentősen eltérő kognitív folyamatok, elmélyült, megszállott tevékenység, kitartó gyakorlás a normalitástól messze eltérő viselkedést jelent.
Az átlagtól való eltérés tehát nem mindig hiba, még ha a mérések azt is mutatják: a kereteken kívüli gondolkodás, a különféle területeken mutatott kiegyenlítetlen fejlődés jelezhet tehetséget és kreativitást is.
Pillanatnyilag szerencse kérdése csak, hogy egy ilyen „furcsa” gyerek milyen szakember kezébe kerül, és sokszor ezen múlhat, hogy mi lesz a további sorsa.
„A harmadik évezred egyik nagy kihívása az egyre több kiemelkedő képességű, de beilleszkedésre képtelen gyerek.
Ezeknek a gyerekeknek az ellátása, a bennük rejlő erők kanalizálása [mederbe terelése - a szerk.] a tehetségkép átformálását és a tehetséggondozás átalakítását kívánja.
A képességteszteken egyenletesen és jól teljesítő gyerekek az alkalmazkodás bajnokai.
Az évtizedek óta előszeretettel használt mérési eszközök egy elképzelt, ideális gyerek körvonalait adják meg, és ebbe a sablonba kellene minél jobban belepasszolnia a kicsiknek.
Iskolaérettség, tudáspróba, felvételi, témazáró, kompetenciamérés, érettségi.
Megannyi helyzet, ahol egy iskolás korú gyerek teljesítményét megmérik, hozzámérik egy elvárt szinthez vagy a többi diák teljesítményéhez.
Ha magunk elé képzelünk egy tehetséges gyereket, azt látjuk, hogy valamilyen tevékenységben ez a tehetsége megnyilvánul.
Csak észre kell venni és támogatni abban, hogy fejlődni tudjon.
De mi van akkor, ha soha nem végzi azt a tevékenységet, amelyről kiderülhetne, hogy tehetséges benne, vagy ha nem látja ezt olyan avatott szem, aki a tehetséget azonosítaná?
A legfőbb kérdés tehát az, hogy van-e lehetőség a tevékenységek során történő tehetségazonosításra.
Ha azt látjuk, hogy a programok, lehetőségek korlátai a tehetségvesztés veszélyét hordozzák, érdemes tenni ellene valamilyen tehetségazonosító mérés beiktatásával, hogy a tehetség felismerését ne bízzuk a véletlenre.
Mivel egy gyereknek a legjobb esélye a szűkebb környezetében van arra, hogy tehetségét felismerjék és fejlesszék, a Nemzeti Tehetség Központ az iskolákat, a pedagógusokat támogatja abban, hogy magas szinten tudjanak tehetségazonosítást végezni.
Az érzelmi gyermekfejlődés 3 szakasza
A tehetségazonosítás fontossága és módszerei
Információ a tanulóról: A pszichológiai mérések (amelyek nemcsak a képességekre, hanem egyéb területekre is irányulhatnak: pl. énkép, szorongás, érdeklődés) nagyon sok információt nyújthatnak a tanulók egyéni jellemzőinek megismeréséhez és a további támogatás irányának meghatározásához.
Emellett egyéb módszerek, pl. a tanári megfigyelés, a szülőkkel való konzultáció is hasznos kiegészítői lehetnek ennek a folyamatnak.
Az egyéni jellemzők mellett a környezet megismerése, „diagnosztizálása” is fontos ahhoz, hogy az egyéni tanulási útvonalakat meghatározhassuk.
A fő kérdés tehát az, hogy a megszerzett információt hogyan értelmezzük, mire használjuk, hogyan alkalmazzuk.
Alulteljesítők, a nem iskolai elvárások szerint jól teljesítők felismerése: A képességtesztek rámutatnak a különböző területeken történő kiemelkedő potenciál jelenlétére abban az esetben is, ha az adott tanuló iskolai teljesítményében ez nem mutatkozik meg.
Objektív mérések a potenciál megállapítására: A képességtesztek, különösen az online felvett, mechanikusan és sztenderd módon értékelt tesztek a szubjektív értékelő eszközöknél precízebben és objektívebben mérnek, így az egyének közti különbségek megbízhatóbban jelezhetők.
Érzékenyítés: Egy komplex tehetségazonosítási rendszer érzékenyíti a pedagógusokat a tehetség témája iránt, a különféle területek mérése arra hívja fel a figyelmet, hogy sokféleképpen lehet jónak lenni, rámutat az alulteljesítőkre, a profil jellegű diagnosztika pedig az egyéni jellegzetességek változatossága mellett az egyéni fejlődési útvonalak biztosítása és az ideális környezeti feltételek megteremtésére irányítja a figyelmet.
Gyakorlati szempontok: A tehetségazonosítás gyakran szükséges a limitált feltételek, a pályázatokra, különböző programokra való jelentkezés vagy delegálás szempontjából, illetve az adott programokra való beválogatás indoklása szempontjából.
Összességében elmondható, hogy ha mérünk, akkor a tesztek alapján történő „tehetséges” vagy „nem tehetséges” kategóriák felállítása semmiképp sem szerencsés, hiszen a mérések alapján csak annyit tudunk, hogy adott időben, adott feltételek és körülmények mellett, adott területen mire képes a gyerek.
Az informatikai eszközök szerepe a tehetségazonosításban
A tehetségvesztés mértékének csökkentése érdekében a Nemzeti Tehetség Központ olyan szűrő-, azonosító- és fejlesztőtevékenységeket dolgozott ki az elmúlt években, amelyek a tantervi keretek közt nehezen mérhető, illetve fejleszthető tanulók magas szintű képességeinek felismerését, illetve az általuk alkotott rejtett tehetségtartalékok mozgósítását szolgálják.
A tehetségazonosítás támogatására egy kiterjedt körben alkalmazható (egy iskolai évfolyam összes tanulójának kognitív és nem kognitív képességterületeinek mérésére alkalmas) komplex szűrési rendszert alakítottunk, amely segítségével olyan tanulók kiemelkedő képességeit is felismerhetjük, akiknek erősségei általában rejtve maradnak a hagyományos értékelési rendszerek keretei között.
Az IKT-alapú rendszer 2018-ban készült el, az iskolák azóta használhatják tehetséggondozó feladataik ellátása során.
Az információtechnológiai eszközök használata a pedagógiai és pszichológiai mérés-értékelés területén több szempontból is előnyös: egyrészt praktikus az adatfelvétel, az adattárolás és a visszajelzések gyorsabb és gazdaságosabb kivitelezése szempontjából, másrészt pedig nagyobb szakmai hatékonyságot nyújt az új képességek, készségek mérésével valamint részletesebb, sokoldalúbb információszerzési lehetőséget biztosít.
A számítógépen kitöltött teszt abban tér el leginkább egy papír-ceruza teszttől, hogy adaptív a felépítése, vagyis nem ugyanazt a konkrét feladatsort kapja minden diák, hanem egy nagy számosságú feladatbankból válogat az algoritmus, az újabb feladatokat az előző megoldásához igazítva.
Mivel nincs egységes feladatsor, a csalás lehetősége minimális, a megoldókulcs sem tud elterjedni.
Adaptív tesztelés során a tesztet megoldó személy nem előre meghatározott feladatokat, előre meghatározott sorrendben old meg, hanem attól függően kapja a teszt egyes feladatait, hogy az előzőkön miképp teljesített.
Feladatszintű adaptív teszt esetén, ha a tesztelt személy helyesen oldja meg a teszt egyik feladatát, következő feladatként egy nehezebbet kap, ha elrontja azt, akkor a teszt következő feladata számára egy könnyebb feladat lesz.
Ezen algoritmus hatására az adaptív tesztelés során a tesztelt személyek többségükben olyan feladatokat kapnak, amelyek a lehető legtöbb információt szolgáltatják képességszintjükről, miután ezek a feladatok lehetőleg a legközelebb állnak a valós képességszintjükhöz.
Kedves Szülő! Több száz iskola használta, és reméljük fogja a jövőben is használni a Nemzeti Tehetség Központ tehetségazonosító eszközeit.
Amennyiben Önnek ötödikes gyermeke van, találkozhat ezzel a rendszerrel, és talán épp ez indítja majd el őt tehetsége kibontakozásában.
tags: #kisgyerek #tehetsegonline #teszt