A szülőként, nagyszülőként a legjobbat akarjuk a gyermekünknek, ezért jó, ha tisztában vagyunk azzal, milyen jelekre kell felkapnunk a fejünket, ha észre vesszük az utódunk viselkedésében.
A szorongás felismerése gyermekkorban
A pszichológusok és nevelési tanácsadók szerint valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, tartósan fennállnak a tünetek (általában legalább négy hétig).
Életkortól és lelki fejlődési szinttől függően sokféle tünete lehet egy kisgyermek életében a szorongásnak.
A gyermekek viselkedése természetes módon nagy változatosságot mutat, meg lehet azonban határozni néhány általános tünetet, ami segélykiáltásként fogható fel és lelki problémák (leggyakrabban szorongás, vagy félelmek) meglétére utal.
Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb megtudni mi a baj, csak azt látjuk, hogy megváltozott valami a viselkedésében. Egy két-három éves gyermek például nem tudja megfogalmazni, hogy mi a baj, mitől fél.
Szülőként, pedagógusként látunk bizonyos tüneteket, ez alapján mérlegelünk, és döntünk.
Valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, és tartósan, legalább egy hónapon keresztül fennállnak a tünetek.
A fenti jelek önmagukban is jelzés értékűek. Ezek a tünetek akkor értelmezhetők jól, akkor állapítható meg szorongás valamelyik fajtája és az, hogy milyen beavatkozásra van szükség, ha a gyermek alapvető jellemzőivel, szokásaival, aktuális élethelyzetével (például költözés, haláleset a családban, óvoda vagy iskola váltás, szülők válása) tisztában vagyunk.
Fontos tehát felfigyelnünk arra, ha a gyermek alvásában, evésében, játékában, társas helyzetekben, viselkedésében, vagy testi reakciókban nagyon eltér a megszokottól.
Például ha eddig nyugodtan aludt egyedül az ágyában, de újabban minden ok nélkül felriad, nem sikerül egyedül visszaaludnia, vagy átmegy éjszaka a szülőkhöz.
Ha eddig jól érezte magát közösségben, de hirtelen nem akar menni óvodába, iskolába vagy a nagyszülőkhöz.
Ilyenkor érdemes megpróbálnunk megérteni, mi van a viselkedésváltozás mögött, segíteni a gyermeknek az alkalmazkodásban.
Gyakori hogy ezek a hirtelen viselkedésváltozások valamilyen új élethelyzethez (pl. költözés vagy a szülők válása, veszekedése, tágabb családban történő haláleset) vagy személyközi konfliktushoz kötődnek.
Például valami történt a gyermek és az óvónő között, ami bántja a csemeténket. Ha segítünk neki feloldani az ezzel kapcsolatos konfliktust, akkor kedve a közösséghez visszatérhet.
És abban az esetben, ha hetekig tartanak, vagy túl intenzívek, vagy több alkalommal előjönnek ezek a problémák, például nem hajlandó elválni a szülőtől, akkor érdemes komolyabban utána járni, mi okozhat félelmet, mitől szorong gyermekünk.
Mindig figyelembe kell venni a gyermek személyiségét, ha az alaptermészete visszahúzódó, egyedül is nyugodtan sokáig játszik, megfigyelő típus, akkor ne várjuk tőle, hogy új helyzetben mindenképp a többiekkel játsszon.
Ahogy mi sem vagyunk egyformák, a gyermekeink sem azok, sőt az, hogy mi szeretjük a társaságot még nem jelenti azt, hogy a gyermekünk is ránk ütött ebben. Elképzelhető, hogy introvertáltabb típus, amit el kell fogadnunk.
Ha gyermekünk a szokásosnál félénkebb. Az eddig csacsogó gyermekünk visszahúzódó lesz, vagy csak bizonyos helyzetekben nem beszél pl. iskolában, több ember előtt.
Figyelemfelhívó jel, ha gyakran beteg. (Előfordulhat, hogy olyan tünetet produkál, ami nem gyógyul orvosi beavatkozások ellenére sem, vagy visszatér.
A szorongás gyerekeknél sokszor valamilyen betegség formájában jelentkezik. Például fáj a hasa, fáj a feje, levert, hányingere van. Orvoshoz visszük, mindenféle vizsgálatot elvégeztetünk, és aztán mikor a leletek, eredmények negatívak, közli az orvos, hogy itt valamilyen lelki probléma állhat a háttérben, és kérjünk segítséget gyermekpszichológustól.
Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a szorongás nem csupán gondolati, érzelmi szinten jelenik meg, hanem a testünkben is változást okoz. Ilyenkor a gyerekek nem szimulálnak, hanem valóban fáj a fejük, a hasuk.
A fenti tünetek esetén minden esetben először orvoshoz kell vinni gyermekünket.
A szorongás is stresszreakciót vált ki.
A szorongás egy normális reakció, amit a szervezetünk ad a stresszre. Szülőként mi is gyakran megtapasztalhatjuk, ha túl nagy nyomás van rajtunk, feszültebbé válunk, minden érzékszervünkkel a kihívást jelentő szituációra (pl. vizsga, munkahelyi ellenőrzés, beszámoló, orvosi vizsgálat, stb.) koncentrálunk, és csak akkor szabadulunk fel, amikor már túl vagyunk rajta.
Ám szorongás nyilvánvaló külső inger, vagy stressz nélkül is jelentkezhet, és ez ugyanolyan stresszreakciót vált ki a szervezetből.
A gyermekeknél is az ún. stresszreakció lép fel. Először is észlelik a kihívást jelentő szituációt vagy eseményt. Ha ezt „veszélyesnek” értékelik, akkor beindul a szervezet készenléti állapotba helyezése, vagyis az ún. „harc vagy menekülés” (angolul: flight or fight) állapotába kerülés. A stresszre adott reakció következtében megnövekszik a szervezetben az adrenalin szintje, mely szükséges a megbirkózáshoz.
A folyamatos, túlzott mértékű szorongás úgy hat a szervezetre, mint a krónikus stressz.
A túlzott mértékű szorongás túl sokáig tartja a gyermeket a készenlét állapotában, melynek következtében megnövekszik az ún. stresszhormon (kortizol) szintje, mely megemeli a vércukor- és a vérzsír-szintet. Ezek számos betegség, vagy testi tünet kialakulásához vezethetnek.
A stressz hormonok ezeket a testi panaszokat eredményezhetik: nehéz nyelés, szédülés, szárazság, szapora pulzus, fáradtság-érzés, fejfájás, koncentrációs nehézség, ingerlékenység, izomfájdalmak, izomgörcsök, hányinger, remegés, reszketés, kapkodó légzés, légszomj („mintha nem lenne elég a levegő” érzése), izzadás.
A szorongás típusai gyermekkorban
Természetes, ha egy nem kellőképpen stabilan, nem régóta szobatiszta gyerek bepisil. Ugyanezt a viselkedésjegyet egy 6-7 évesnél már tünetnek gondolhatjuk, ami azt mutatja, gyermekünk küzd valamilyen problémával, melyet képtelen egymaga megoldani, támogatásra van szüksége.
Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás, a szeparációs szorongás.
A ‘normális szeparációs szorongástól’ úgy lehet megkülönböztetni, hogy sokkal erősebb a gyermek szorongása, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza.
Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzott mértékben aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, vagy elutasítja az iskolába járást amiatt, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy az önálló lefekvést tartósan elkerüli, vagy ismételt lidérces álmokkal küzd, fizikai tünetekre (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger) panaszkodik, amikor a számára fontos szeretett személyektől távol van, akkor joggal merül fel bennünk, hogy gyermekünknek szakmai segítségre van szüksége.
Honnan tudjuk, hogy amit látunk, az nem csak a szokásos, életkori sajátosságként jelentkező normális szeparációs szorongás? Onnan, hogy lényegesen nagyobb amplitúdójú, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza.
Egy másik gyakori gyermekkori szorongás típus a fóbiás szorongásos zavar.
A gyermekeknél természetes módon is fordulnak elő félelmek, pl. pókoktól, kígyótól, vagy a sötéttől.
Azonban ha ezek a félelmek nagyon felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor fóbiás szorongásos zavarra gyanakodhatnak a pszichológusok.
Ez is egy nagyon gyakran előforduló szorongástípus.
Honnan tudhatjuk, mikor kell ezeket a tüneteket komolyan venni? Azokra figyeljünk oda szülőként, amelyek korábban nem álltak fenn, és 2-3 hónap után sem enyhülnek.
A szorongás testi tünetei és hatásai
A tartós és túlzott mértékű szorongás gyermekkorban hasonlóan hat a szervezetre mint felnőttkorban.
Sajnos vannak olyan gyermekek, akik nap mint nap rengeteget aggódnak, „stresszelnek” valamin. Van, aki a jó jegyek miatt izgul, mások félnek, hogy a többiek kinevetik vagy kiközösítik őket. Megint mások aggódnak a megszégyenülés, vagy kudarcok miatt.
Kevés szülő tudja, hogy a folyamatos és hosszú időn át tartó aggodalmaskodás, alattomos módon törhet felszínre, és előbb-utóbb megbetegíti gyermekünket. Vagyis a szorongás testi tünetei gyerekeknél pszichoszomatikus betegségek formájában is megjelenhetnek.
Mit értünk tartós és túlzott mértékű aggodalmaskodáson?
Amikor a gyermekünk aggódik valami miatt, rosszul érzi magát általános nyugtalanságot, feszültséget, izgatottságot él át. Ilyenkor csak azzal az adott dologgal van elfoglalva, nehéz a gondolatait másfelé terelni, újra és újra visszatér az aggodalom tárgyához: „Mi lesz, ha megbukok?”, „Mi lesz, ha nem tetszem majd Dominak?”, „Mi lesz, ha számonkérés közben nem jut majd eszembe semmi?”. Általánosít és katasztrofizál. Gondolkodása ilyenkor megváltoztathatatlannak tűnik.
Az aggodalmaskodás közben a gyermek elméje és teste is készenléti állapotba kerül, felpörög. Ebben az állapotban pedig teljesen elhatalmasodik rajta a szorongás érzése. Ez a reggeli órákban a leginkább jellemző, de esti lefekvésnél is megjelenhet. Néha pánikszerű állapotig fokozódva.
A gyerekek ilyenkor általában a számukra fontos szülőnek könnyebben megnyílnak, és elmondják, min aggódnak. Ezek az irreális, eltúlzott félelmek eluralják az elméjét, és ilyenkor nagyon nehéz másra koncentrálnia.
A szorongás hatása a szervezetre tehát egyfajta gátló mechanizmusként is hat. A logikus gondolkodás lehetőségét lecsökkenti, és minden figyelmet, koncentrációt az aggodalom tárgya felé irányít. Ezáltal a gyermek észlelése „kihegyeződik” a félelmével kapcsolatos ingerekre. „Hiperérzékennyé” válik, és túlságosan magára veszi, ha visszautasítják, vagy rosszabb jegyet kap. Egy idő után mindenben a potenciális veszélyt látja, mely tovább mélyítheti aggodalmait, szorongását.
Az iskolai szorongással küzdő gyermekek kb. 10 hónapon keresztül, nap mint nap megtapasztalják, átélik ezt az érzelmi hullámvasutat. Néhány délután során, egy-két hétvégén, vagyis csak átmeneti időszakokban tudnak igazán felszabadulni. Ez, valljuk be, érthető módon terheli, és betegíti meg a szervezetüket.
A szorongás testi tüneteinek felfedezése és megértése pedig - a gyermekorvoson kívül - a szülő felelőssége!
Milyen testi tünetek jelezhetik, ha a gyermek folyamatosan rágódik valamin?
A gyerekek eleinte beszélnek érzéseikről, gondolataikról, de előbb-utóbb, magukba fojtják ezeket. Egyrészt azért, mert egy idő után, már nem tudunk nekik mit mondani, vagy mi sem értjük, miért aggodalmaskodnak folyton. Tudattalanul, vagy jó szándékból elbagatellizáljuk a dolgot. Ő pedig a meg nem értettség miatt, bezárkózhat. Ilyenkor a szorongással magára marad. Egyedül próbál megküzdeni a nehézségekkel.
A folyamatos rágódás a következőképpen hat a gyermek szervezetére, ezáltal mindennapjaira:
- Romlik az étvágya - a szorongástól összeszűkül a gyomra, és megváltozhat az étvágya.
- Hasmenése van - A gyermek a stresszre megváltozott emésztéssel is reagálhat. De előfordul hasfájás, hányinger is.
- Állandóan eszeget, nasizik - ezzel a boldogsághormonokat próbálja pótolni a szervezetében. Ezzel a rossz szokással okoz magának örömöt, és ellensúlyozza a szorongás keltette rossz érzéseket. Ezek a gyermekek sokszor túlsúlyossá válhatnak.
- Megváltoznak az életmódbeli szokásai: fáradtabbá, kimerültebbé válhat - a szorongás és a szorongáskeltő gondolatok legyőzése komoly munka, rengeteg energiát felemészt, valóban elfárad, aki folyton aggódik. Ezért kevesebb kedve van már a hobbijaihoz, nem érdekli sok minden, ami korábban lekötötte, feltöltötte.
- Alvászavarok jelentkezhetnek - A szorongó gyermek nehezen alszik el, vagy éjjel sokszor felébred, netán rosszakat álmodik. Reggel fáradtan ébred, és ez csak fokozza a rossz érzést, hogy megint suliba kell menni…
- Teljesítmény, tanulási-, koncentrációs és emlékezeti képessége romolhat - A szorongáskeltő gondolatokkal való foglalkozás elnyomja a többi, fontos dolgot. Az ún. debilizáló szorongás következtében pedig nem azt a teljesítményt nyújtja, ami képességei alapján elvárható lenne.
Ha a testi tünetek mögött meghúzódó szorongás felismeretlen és kezeletlen marad, nő egy későbbi életkorban a szorongásos zavar, depresszív állapot vagy komolyabb testi betegség kialakulásának a veszélye!
A gyermekkori szorongásoldás nem csupán azért fontos, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermekünk lehessen, hanem hogy megelőzzük vele a felnőttkori szorongásos-, depressziós zavarok, vagy komolyabb testi betegségek kialakulását. Bizony! Sajnos ezeknek a zavaroknak, betegségeknek a gyökerei már gyermekkorban felfedezhetőek.
A legyengült immunrendszerű gyermek könnyebben megbetegszik. A szorongó gyermekek testi panaszaik miatt gyakran megfordulnak (szorongó, aggódó szüleikkel együtt) a gyermekorvosi rendelőben.
A felnőttkori hangulat-, szorongásos, vagy memória-zavarok, emésztőrendszeri megbetegedések, izomfájdalmak-, és görcsök, bizonyos szívbetegségek, szívrohamok kialakulásában szerepe lehet az évtizedek óta kezeletlen szorongásos állapotnak.
A szorongás megelőzése és kezelése
A pszichológusoknak minden körülmény és részlet támpontot ad abban, hogyan tudják legjobban a családot, gyermeket segíteni, nevelési tanáccsal ellátni vagy terápiába bevonni.
Javasolható, hogy felkeressünk egy gyermek szakpszichológust, ha a fenti jelek bármelyikét tapasztaljuk és egymagunk nem tudjuk értelmezni a tünetet, vagy ha bizonytalanok vagyunk abban, hogyan tudunk segíteni a csemeténknek.
A szülő felé nyitott, érzékeny és odaforduló szülői attitűd sok esetben segíthet.
Szülőként könnyűszerrel felmérjük gyerekünk fizikai igényeit: megetetjük, ha éhes, meleg ruhába bújtatjuk, ha fázik, és időben lefektetjük, hogy kipihent legyen. Ezek valóban létfontosságú tényezők, ugyanakkor ahhoz, hogy egy gyerek kiteljesedhessen, felszínre kerüljön a benne rejlő potenciál, ennél sokkal többre van szüksége.
Az első három év történései döntő fontosságúak a gyerekek egészséges mentális fejlődéséhez, az őket övező világba való beilleszkedéshez.
Mivel a csecsemő kommunikációja kezdetben végtelenül korlátozott, szüksége van szüleire, akik szűk eszköztára jelzéseiből is felismerik alapvető igényeit. Megetetik, ha éhes, babusgatják, ha nyűgös, ringatják, ha álmos, és szeretik, feltétel nélküli odaadással.
Ha a csecsemő azt érzi, hogy igényei konzisztens módon kielégítésre lelnek, megtanulja, hogy a világ egy szeretetteljes közeg, amelyben neki is helye van, amely odafigyel rá.
Ahhoz, hogy ezt magabiztosan tegye, szüksége van szülei óvó közelségére.
Érnie kell, hogy szülője bízik benne, támogatja, de ha baj van, jelen van és védelmezi őt.
Feltétel nélküli szeretet.
Evidensnek tűnő tanács, de sokszor halljuk azt szülők szájából, hogy „ha jó leszel, akkor...” A gyereknek éreznie kell, hogy önmagáért szeretik, meghozzá minden porcikáját! Ugyanúgy, ha rossz, vagy, ha szemtelen vagy lusta és fegyelmezetlen.
A szülő dolga, hogy elfogult legyen gyerekével kapcsolatban.
Az a gyerek, aki azt tanulja meg, hogy csak úgy kaphat szeretetet, ha valamilyen elvárásnak felel meg, későbbi kapcsolataiban is akkor érzi majd magát szerethetőnek, ha tökéletesen kielégíti a vele szemben támasztott igényeket.
A kompetencia érzésének növekedése és az ebből fakadó önbizalom az első lépéseknél kezdődik.
Engedni, hogy gyerekünk- biztonságos keretek között- felfedezze a világot a legjobb, amit szülőként tehetünk.
A realitás nem külső mércéktől és elvárásoktól függ, hanem a gyerekünk egyéni igényeitől, vágyaitól és képességeitől.
Segítsük őt abban, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb elfoglaltságot.
Fontos, hogy feltárjuk saját esendőségünket is, és elmondjuk gyerekünknek, hogy nekünk sem megy minden.
Ahol titkok és tabuk vannak, ott előbb-utóbb a szorongás is megbúvik.
A gyerek pontosan megérez minden ki nem mondott háttéreseményt, akkor is, ha nem avatják be.
A beavatásnál ugyanakkor nem mindegy, hogy hogyan. Kulcsfontosságú, hogy gyerekünkkel az életkorának megfelelő összetettségben és szóhasználattal, de beszéljünk a családot érintő fontos kérdésekről.
Ugyanis, ha nem tesszük, gyerekünk akkor is kitölti a tátongó űrt, de a saját képzelt narratívájával teszi ezt. Márpedig egy gyerek rendszerint oda vezeti vissza a feszültséget, hogy ő valamiben hibázott, nem elég jó, és ezért elégedetlenek körülötte a felnőttek. Jól belátható, hogy ez kisebbségi érzéshez és szorongáshoz vezet.
Biztassuk gyermekünket a folyamatok élvezetére.
Adjuk át gyerekünknek, hogy a dolgok élvezete sokszor nem a cél elérésén múlik, hanem egyszerűen magában a folyamat is élvezetes lehet.
Örömöt adhat a részvétel, a csapatmunka és a szolidaritás megtapasztalása, és ha ezek megadatnak a társakkal való együttlétben, akkor sokszor egy-egy vereség vagy veszteség súlya sem lesz olyan nyomasztó.
Minden gyermek fejlődési útja egyéni.
A játék és mese kivételes lehetőségek, hogy a gyermek biztonságos és általa irányított közegben újra és újra megélje aktuális feszültségeit, amelyek így szép lassan feloldozásra kerülnek.
Meséljünk gyermekünknek! Meséljünk sokat! Ha kell, százszor és ezerszer ugyanazt a rongyosra forgatott mesekönyvet, mert neki éppen arra van szüksége, az nyújt számára megoldást a benne dúló félelmekre.
És hagyjuk játszani minél többet és önfeledten.
Milyen következményei lehetnek felnőttkorban a krónikus szorongásnak?
A gyermekkori szorongásoldás nem csupán azért fontos, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermekünk lehessen, hanem hogy megelőzzük vele a felnőttkori szorongásos-, depressziós zavarok, vagy komolyabb testi betegségek kialakulását.
Hogyan előzhető meg a szorongás testi tüneteinek kialakulása?
Mindenki szorong, ezért sokszor nem is vesszük komolyan, ha gyermekünk aggódik valami miatt. Igen ám, de nem mindegy, mennyi ideig és milyen mértékben rágódik egy-egy kihíváson, megmérettetésen.
Az általános, vagy túlzott mértékű szorongás előbb-utóbb mindenkinél testi tünetek formájában is jelentkezik. Így jelez a gyermek szervezete, hogy valamin változtatni kellene.
Érdemes eddig már el sem jutni, de sokszor ezek a tünetek hívják fel a figyelmünket arra, hogy baj van. Ekkor fontos, hogy ha szükséges, életmódot változtassunk, és gyermekünket megfelelő megküzdő képességekkel vértezzük fel.
Melyek lehetnek ezek?
- Mozogjon minden nap! - az egyik leghatékonyabb stresszoldó módszer. Találjuk meg azt a mozgásformát, melyet a gyermekünk a legnagyobb kedvvel végez. Sétáljunk, biciklizzünk minden nap. Hallgasson zenét, táncoljon, ugráljon rá.
- Étkezzen egészségesen! - A túl sok cukor, csokoládé, az energiaitalok, és fekete teák, kávék felpörgethetik a gyermek szívét, ezáltal fizikailag valóban rosszul lehet.
- Beszélgessünk vele a félelmeiről! - Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, de bagatellizálni sem szabad. Mondja el, könnyebbüljön meg ezáltal, de menni kell, tenni a dolgunkat. Biztassuk, hogy hiszünk benne, szeretjük, minden rendben lesz!
- Tanuljon meg relaxálni! - A rendszeresen végzett relaxáció bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét. Megtanítja a testet és elmét ellazult állapotba hozni.
- Legyen baráti kapcsolata! - A szorongó gyerekek könnyen elmagányosodhatnak, mivel nehezebben oldódnak fel közösségben, nehezebben szereznek és tartanak meg barátokat. Figyeljünk erre oda, ne hagyjuk, hogy teljesen bezárkózzon. Legyenek külső, pozitív és támogató kapcsolatai!
- Vezesse le alternatív módon a benne lévő feszültséget! - Kézműveskedéssel, mozgással, zenehallgatással, írással, hobbi tevékenységek végzésével. Ezek növelik önbizalmát és én-hatékonyság érzését is.
Ha viszont a testi tünetek már megjelentek, mindenképp beszéljünk a gyermekorvossal, és a gyermekpszichológussal. Kérjünk tanácsot, tájékozódjunk. Zárjuk ki az orvosi okokat és foglalkozzunk a gyermek lelki egészségével is, ne csak a testivel!
A gyermekek szókincse ebben az életkorban nagy eltéréseket mutat, a néhány szótól akár több százig terjedhet az aktív szókincs. A beszédprobléma lehet enyhébb és súlyosabb, ebben az esetben nem késésről, hanem akadályozottságról (diszfázia) beszélünk. Minél hamarabb kap a gyermek logopédiai segítséget, annál hamarabb „beindulhat” a beszéd.