A gyermek nem barátkozik: Okok és hatékony segítség

A szülők gyakran félreértik gyermekeik viselkedését, különösen akkor, ha a kicsik szorongás jeleit mutatják. A szorongás számos módon megnyilvánulhat: a gyermek ragaszkodhat a cumihoz, rágja a körmét, éjjel felébred, bepisil az óvodában, vagy éppen nem talál barátokat. Látszólag jól van, mosolygós, de honnan lehet tudni, hogy szorong, és mit tehetünk ellene?

A szorongás felismerése és kezelése

A szorongó gyermek gondolkodása más, mint a többi gyermeké. Nehéz vele viccelődni, vagy a figyelmét elterelni, mert szorongás esetén tudata beszűkül, és feszült állapotban van. Fontos, hogy megértsük, a szorongás egy állapot, mely hol felerősödik, hol alábbhagy. A szorongó gyermek segítése otthon kezdődik, amihez elengedhetetlenül fontos, hogy mit gondolunk róla, és ezt hogyan kommunikáljuk feléje.

Mit ne mondjunk soha szorongó gyermekünknek?

1. „Nincs mitől félned!” Ezzel a mondattal megnyugtatni szeretnénk, de a gyermek érzi a félelmet, és nem tud ellene tenni. Helyette inkább beszélgessünk vele arról, mi mindentől fél, és mondjuk el, hogy ezektől más emberek is szoktak félni. Helyette: „Nem baj, ha félsz. Nemsoká megnyugszol és bátrabb leszel. Addig ha gondolod, itt maradok veled.”
2. „Jaj, fiam, nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni, olyan béna vagy!” Ez a mondat mély nyomot hagy a gyermekben, és hosszú távon hozzájárulhat a kisebbrendűségi érzés megszilárdulásához, az önbizalomhiányhoz. Helyette: „Majd ha felkészültél, újra megpróbálod. Biztosan sikerülni fog!”
3. „Szedd össze magad!” A gyermek nem tudja, hogyan „szedje össze magát”. A bátorító nevelés és a relaxációs módszerek segíthetnek. Helyette: „Végy mély lélegzetet, tartsd bent, és ahogy kifújod lassan, megnyugszol. Vegyél még egy mély levegőt, tartsd bent és lassan fújd ki. Látod, már jobb is! Ügyes vagy!”
4. „Nem kell annyit rágódni! Ne foglalkozz vele!” A „nem” és „ne” tagadószavak ellenkező hatást érhetnek el. A „kell” szó elvárást közvetít, aminek ha a gyermek nem tud megfelelni, még jobban szorongani fog. Helyette: „Látom nagyon foglalkoztat ez a téma, holnap beszélgetünk még róla, de most már késő van. Bújj be az ágyba, helyezkedj el kényelmesen, és gondold át, mi tetszett ma a legjobban! Nagyon szeretlek! Jó éjszakát! (puszi, ölelés)”
5. „Mi lesz így veled, gyerekem?” Ez a mondat önbeteljesítő jóslattá válhat, ha azt erősítjük a gyermekben, hogy szorongó, és az is marad. A szorongás egy állapot, mely hol felerősödik, hol alábbhagy. Helyette: „Te is vagy olyan ügyes mint a többi gyerek, csak most egy kicsit megijedtél. Én nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád, hogy legalább megpróbáltad. Legközelebb biztosan sikerülni fog!”

Amikor a gyermek nem barátkozik: Okok és megoldások

Egy friss felmérés szerint a szülők csaknem egyötöde, mintegy 19 százaléka vélekedik úgy, hogy gyermeke nem rendelkezik barátokkal vagy nincs elég barátja. Az elszigeteltség időzített bomba lehet, depresszióhoz, szorongáshoz vezethet. Fontos, hogy felismerjük és kezeljük a gyermek barátkozási nehézségeit.

Miért nem barátkozik a gyermek?

Vannak gyerekek, akik már óvodás koruktól nehezen találják a hangot a kortársaikkal. A magány oka lehet például:

• Külső okok: Testi fogyatékosság, más etnikumhoz való tartozás. Ilyen esetben érdemes beszélni a pedagógussal, vagy nyitottabb közösséget keresni.
• Viselkedési szokások: Orrtúrás, túl közel megy a társakhoz, hangosan beszél, gyakran érinti meg őket.
• Társalgási problémák: Mindig ugyanarról a témáról beszél, ami nem találkozik a többiek érdeklődési körével.
• Visszahúzódó személyiség: A többiek egyszerűen észre sem veszik, ami ugyanúgy fájhat.

Fontos kideríteni, hogy egyáltalán zavarja-e a gyermeket a helyzet. Ritkán előfordul, hogy egy gyerek annyira magának való, hogy nem is vágyik különösebben a többiek társaságára. Ha kiegyensúlyozott, nem panaszkodik, és más jelét sem adja szenvedésnek, akkor el kell fogadni, hogy ő ilyen alkat.

Hogyan segíthetjük a gyermeket a barátkozásban?

A barátságok nem csak felnőtt korban fontosak. Már egészen kicsi kortól kezdve, a szocializálódási folyamat szerves része és jelentős személyiségformáló erővel bír.

1. Beszélgessünk sokat a gyerekkel! Tudd meg, hogy „egyszerű” magányról van-e szó, vagy kapcsolódik-e hozzá csúfolódás, bántalmazás, pletykálás.
2. Ne azonnal a többi gyereket hibáztassuk! Mindenkinek joga van azzal barátkozni, akivel akar.
3. Segítsünk a gyereknek több helyről szerezni barátokat! Délutáni elfoglaltságok, szakkörök jó alkalmat teremtenek.
4. Támogassuk, akármi történik! Hallgassuk meg, ne intézzük el annyival, hogy „ne foglalkozz vele”.
5. Ne kontrolláljuk túl a szabadidőt! Hagyjunk időt a szabad játékra és a társaságra.
6. Készüljön el a házi feladat! Így a gyerek részt tud venni a szünetekben zajló társas interakciókban.
7. Tágítsuk a közvetlen környezetet! Hívjunk meg rokonokat, ismerősöket, erősítsük a családi és baráti szálakat.
8. Fejlesszük a szociális képességeit! Tanítsuk meg a kezdeményezést, a közeledést, a játékba való bevonódást.
9. Teremtsünk lehetőséget szélesebb körben az ismerkedésre! Nem mindenki a korosztályában találja meg a barátait.
10. Legyen terítéken a téma! Beszélgessünk nyíltan a barátságok fontosságáról, olvassunk meséket a témában.
11. Okosan a digitális térben! Tanítsuk meg a gyereknek, hogyan használja jól az okoseszközöket a kapcsolattartásra anélkül, hogy elszigetelődne.
12. Mutassunk példát! A szülői barátságok jó példát nyújthatnak, és rávezethetik a gyerekeket arra, hogy mennyivel szebb a világ, ha hasonló gondolkodású emberekkel vesszük körbe magunkat.

A szociális készségek fejlesztése

A szociális készségek éppúgy megtanulhatók, mint az írás, olvasás, számolás. Ahhoz, hogy rutinossá váljunk az alkalmazásukban, sok hibázásra és sok-sok gyakorlásra van szükség.

Fontos szociális készségek a barátkozáshoz:

• Kezdeményezz! Mutass érdeklődést!
• Legyél nyitott és pozitív!
• Kerüld a pletykát!
• Legyél jószívű és önzetlen! De figyelj arra, hogy ne használjanak ki.
• Legyél megbízható!
• Legyél segítőkész és figyelmes! De ne rendeld alá magad mások akaratának.
• Ismerd fel és fogadd el a saját hibáidat, és a barátaidét is!
• Szemléld az életet pozitívan!
• Törekedj arra, hogy a közösség részévé válj! Működj együtt, vegyél részt közösségi eseményeken.
• Legyél mindig önmaga!
• Legyenek önálló gondolataid és véleményed! Ne mások véleményét hangoztasd.

Gyakorlati tippek a szociális készségek fejlesztéséhez:

• Szülői minta: Mutassunk olyan példát, amit szeretnénk viszontlátni. Ne féljünk bevallani, ha nekünk is van mit tanulnunk.
• Mutassunk rá a kívánatos viselkedésre másoknál! Dicsérjük meg a gyerek előtt mások pozitív viselkedését.
• Szerepjátékok: Plüssállatokkal, babákkal, autókkal remekül el lehet játszani társas helyzeteket.
• Társasjátékok: Nagyszerű lehetőséget teremtenek a társas készségek megerősítésére és a fejlődési területek megbeszélésére.
• Próbáljuk el a nehéz szituációkat!
• Kérjük meg a gyereket, hogy tanítson másokat! Ez motiváló lehet számára.

A kamaszkori barátságok

Kamaszkorban a barátok jelentik a világot, ők formálják az egyéniséget, és segítik a szülőkről való leválást. Fontosak a tinik identitáskeresésében, saját helyük, értékük meghatározásában. Kevés szó esik róla, valamiért sokkal nagyobb hangsúlyt kap az ebben az életkorban kifejlődő szexualitás és a másik nemmel való próbálkozások, pedig az azonos nemű barátokkal való kapcsolat ugyanannyira fontos - sőt, talán fontosabb - ebben az életkorban, mint a szerelem.

Sok fiatal hajlamos akár méltatlan szituációkba is belemenni, hogy az áhított csapat befogadja. Szülőként ne legyintsünk, ha lányunk arról panaszkodik, hogy a barátnője újabban másokkal lóg, mert ez a helyzet fájdalmas lehet számára. Hallgassuk meg, engedjük sírni, de ne osztozzunk a dühében, és ne sírjunk vele együtt. A gyermekkori konfliktusok jönnek-mennek, a fiatalok megbocsátóbbak a felnőtteknél.

Mit tegyünk, ha kamasz gyermekünk barátokkal kapcsolatos problémákkal küzd?

• Hagyjuk, hogy átélje a fájdalmat: Ne engedjük, hogy bánatában otthon maradjon az iskolából, ne írjunk neki igazolást, hogy nem tudott a dolgozatra felkészülni, még abba se menjünk bele, hogy kihagyja az edzést.
• Ne avatkozzunk be túl gyorsan: Eszünkbe se jusson felhívni a másik szülőt, vagy berontani az iskolába. Egy bizonyos kor után csak olaj a tűzre, ha a háttérben anyu mindent meg akar oldani.
• Adhatunk tanácsot, de a döntés a gyereké: A tizenéves kor a szociális készségek tanulásának időszaka. Ezeket a tapasztalatokat sajnos a saját bőrén kell éreznie.
• Támogassuk a szélesebb baráti kör kialakítását: A nagy szívfájdalmakat talán úgy tudja a legkönnyebben átvészelni a fiatal, ha több helyről is vannak barátai.

Képzeletbeli barátok és barátságok elvesztése

Vannak persze egészen különleges kapcsolódások is, például amikor a gyermekünk fantáziájában hosszabb ideig megjelenik egy képzeletbeli barát. A képzeletbeli barátok kialakulása általában természetes része a gyermeki fejlődésnek, és nem feltétlenül kell aggodalmat keltenie a szülőkben. Fontos, hogy a szülők elfogadóak és támogatóak legyenek ebben a folyamatban, és ne akarják elnyomni a gyermek képzeletét.

A gyerekkori barátságok meg is szakadhatnak, hiszen a családok néha elköltöznek, iskolát, hobbit váltanak. Egy-egy fontos barát elvesztése még a felnőttnek sem könnyű, egy gyermeknek különösen nehéz lehet. Lényeges, hogy teret adjunk ilyenkor a gyerekeknek, hogy elmondják, milyen érzések kavarognak bennük. Bátorítsuk őket, hogy nyitottak legyenek az új barátságokra és élményekre.

Amikor a barát rossz hatással van a gyermekre

Érthető a szülők részéről, hogy véget akarnak vetni azoknak a barátságoknak, amelyek, úgy tűnik, rossz hatással vannak gyermekükre. Ez azonban gyakran ellentétes hatást vált ki. Íme néhány tanács, ha meg kell beszélnünk gyermekünkkel a barátkozás kérdését:

• Beszéljük meg a gyermekkel: Ne ítélkezzünk véglegesen egy adott barátról. Találjunk egy olyan helyszínt, ahol a gyermekeink jól érzik magukat, és megosztják gondolataikat, tapasztalataikat.
• Legyünk kíváncsiak, ítélkezés nélkül: Kérdezzük meg, hogy mit szeretnek együtt csinálni, és mi az, ami barátságukat különlegessé teszi.
• Hívjuk meg a barátaikat az otthonunkba: Így a szülők a megszokott környezetben figyelhetik meg gyermekük barátait, és jobban megismerhetik őket.
• Példamutatás: A tettek többet mondanak minden szónál. Beszéljünk saját barátainkról és azok tulajdonságairól.
• Bíztassuk egészséges határok felállítására: Segítsünk felismerni, mikor válik egy barát befolyása nemkívánatossá, és erősítsük meg saját értékeiket.
• Pozitív környezet előnyben részesítése: Támogassuk gyermekünket, hogy olyan tevékenységekben vagy csoportokban vegyen részt, amelyek megfelelnek a család értékítéleteinek.
• Fejlesszük a kritikus szellemet: Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy kritikusan gondolkodjon, és tisztán tudjon látni, amikor választani akar, hogy kivel kössön barátságot.
• Dicsérjük a pozitív döntéseket: Bátorítsuk és dicsérjük gyermekünk jó és pozitív hatású választásait.
• Kérjünk tanácsot szakemberektől: Ha a gyermeket a barátai elfordítják a hittől vagy olyan választások elé állítják, amit nem helyeselünk, habozás nélkül kérjünk tanácsot egy paptól vagy más keresztény szellemű oktatótól.
• Bízzunk szülői ösztönünkben: Mi, szülők ismerjük a legjobban a gyermekünket. Bízzunk az ösztönünkben, és gondoljunk arra, hogy szeretetünk és tanácsaink felbecsülhetetlen értékűek gyermekünk jellemének alakításában.

tags: #kisgyerek #nem #baratkozik