Szerintem szülőként is meglepő élmény megtapasztalni, hogy mekkora düh lakozhat a gyerekünkben. Ráadásul a mai szülőgenerációk gyerekként általában arra voltak szocializálva, hogy a nehéz érzéseiket maximum a felnőttek számára nem zavaróan, „ügyesen” elfojtva éljék meg - így még nagyobbat üt (igen, néha akár szó szerint is) a meglepetés.
Bevallom, én iszonyú indulatos gyerek voltam, és szerencsére ezt ahhoz képest, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években nőttem fel, egész jól meg is tudtam élni. De még így is rácsodálkozom arra, hogy a rám kifejezetten hasonlító természetű gyerekem angyalarca hogyan sötétül el egyik pillanatról a másikra, ha valami - vélt vagy valós - igazságtalanság éri.
Modern szülőként az ember arra készül, hogy ezekben a helyzetekben majd biztonságos kereteket teremt, hogy a gyerek megélhesse a dühét… na de mi van, ha a szülőt rettenetesen felbosszantja a gyerek indulata?
Az indulatok fizikai és mentális megnyilvánulása
„Az egyik leggyakoribb és legerőteljesebb indulat a harag. Ilyenkor érzékelhetjük, ahogy a pulzusunk gyorsul, a szívünk erősebben dobog, felforrósodik a homlokunk, izzadni kezdünk. A harag nehéz érzése nemcsak a testünkre hat, hanem gondolatainkra is, melyek ilyenkor csak úgy cikáznak, kavarognak a fejünkben. és előfordulhat, hogy nem vagyunk képesek kordában tartani” - mondja Pollák Éva a düh fizikai megjelenéséről.
„Mindenkinél életkortól, nemtől és minden egyébtől függetlenül előfordul, hogy túlságosan megtelik dühvel, vagy akár egyszerre több érzelemmel, és túlcsordul. Ezt az állapotot írja le tökéletesen az angol »overwhelmed« szó. Magyarban talán az »eláraszt«, »elborít« szavak passzolnak ehhez leginkább. És igen, ez normális, még ha időnként nagyon nehéz is, hiszen néha még mi, felnőttek sem tudjuk megfogalmazni ilyenkor mi is történik ott legbelül.
Ugyanis amíg az angolban az »overwhelmed« szónál nem is feltétlenül kell megfogalmaznom, hogy mi árasztott el, magyarul csak úgy tudom ezt kifejezni, hogy túlságosan »így vagy úgy« érzem magam. Ez pedig félrevezető, hiszen azt feltételezi, hogy képes vagyok szavakba önteni egy nagyon összetett, zavaros és alapvetően megterhelő érzelmi állapotot. A túlcsorduló érzelmi állapotban az agyban az amygdalánk aktiválódik, még mielőtt az agykérgünk, azaz a racionális gondolkodásért felelős részünk tudna róla. Amikor az agyunk veszélyt érzékel (akár vélt, akár valós fenyegetettségről van szó), a vér gyorsabban kezd keringeni azokban a szervekben, amelyek segítenek cselekedni, például a szívünkben.
Amikor érzelmi túlterheltséget élünk át, gyakran nehezen vagy egyáltalán nem tudunk logikusan és higgadtan gondolkodni felnőttként sem. Ez igaz a gyerekekre is, és egyben magyarázza azt is, miért „nem megy be” az információ, bármilyen nyugodtan is mondjuk. Ez a túlcsorduló érzelmi állapot és az ezzel járó árvízszerű pusztítás a felnőtteknél ugyanúgy jellemző időnként, de a gyerekek esetében még nem várható el, hogy mindezt úgy tartsák kordában, ahogy mi felnőttként tesszük (amit valószínűleg szintén nem kellene).
A prefrontális kéreg éretlensége miatt a gyerekek és serdülők gyakran nehezebben szabályozzák az érzelmeiket, a viselkedésüket és döntéseiket. A szakember azt is hozzáteszi, hogy ha úgy érezzük, túl gyakran jut a gyerekünk ebbe a bizonyos túlcsordult állapotba, akkor érdemes foglalkozni a kérdéssel.
Ennek az állapotnak a jele ráadásul nem mindig a hangos ellenszegülés, agresszív megnyilvánulások, vagy az, amit hisztinek is szokás nevezni - lehet akár a csendes magába zárkózás is egy kifejeződési formája.
A kisgyermekek indulatkezelési nehézségei: egy konkrét eset
Kislányom miatt kerestem Önt fel. Ő most 2,5 éves, de úgy kb. 1-1,5 éves lehetett, amikor feltűnt nekem valami a viselkedésével kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy amikor ideges lesz vagy akár én vagy az apja veszekszünk, akkor elkezdi ökölbe szorítani a kezét és remeg. Kozben a fogait is összeszorítja, olyan, mintha a belső feszültséget így vezetné le. De volt olyan is, hogy látszólag ok nélkül jött rá ez a "roham". Ha pl. valamit szeretne és nem kapja meg, azonnal hasonló a reakció. Arra lennék kíváncsi, hogy ez normális? Tudom, hogy az ő idegrendszere most fejlődik és nem igazán tudja még kezelni az indulatait. Csak ez a remegés nagyon furcsa számomra, és hogy teljesen megfeszül. Bármilyen tanácsot szívesen fogadok.
Mindenképpen egyfajta indulatszabályozási törekvés lehet a háttérben. Hiszen a helyzetek, amiket leír, igen nagy feszültséget kelthetnek egy 1-2 éves csecsemőben, kisgyermekben! A szülők közötti veszekedés fenyegetése, a valamire irányuló vágy be nem teljesülése miatti frusztráció igen nagy kín a kicsi számára.
Az indulatok kezelésének képessége nem pusztán az idegrendszeri fejlődés terméke, sokkal inkább kapcsolatban alakuló készség. Az önszabályozás egyre önállóbbá válásának alapja egy olyan kapcsolat, amelyben eleinte (többnyire) az anya segít eligazodni a sokféle testérzet, érzés „zűrzavarában”: észleli, ha a csecsemő állapota változik, odafordulásával jelzi ezt, igyekszik felismerni, hogy miről van szó (pl. éhes-e a kicsi, vagy a pelenka lett tele), visszatükrözi a baba érzéseit arcjátékával, szavaival is megformálja.
Adódik is a kérdés: milyen reakciót kap erre a „furcsa” viselkedésére Öntől, Önöktől a gyermek? Mi az, ami használ, segít neki oldódni, mi az, ami inkább ront a helyzeten? Illetve: milyen mintát, példákat lát maga körül a feszültségszabályozásra, -levezetésre? Ennyiből tehát nem gondolom, hogy kóros folyamatról lenne szó.
Hogyan segítsünk a gyerekeknek az indulataik kezelésében?
Az indulatkezelés egy fontos képesség, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk ahhoz, hogy sikeresen kezeljük az élet kihívásait. Hogyan reagáljunk gyermekünk haragjára? Először is, fontos felismernünk és elfogadnunk saját nehéz érzéseinket, köztük a düh, harag érzését is. Ne próbáljuk elfojtani vagy elnyomni azt, mert ez csak fokozhatja a belső feszültséget. Inkább próbáljunk meg időt szánni arra, hogy megértően és türelmesen együtt legyünk vele.
Az érzelemszabályozás számos agyi terület bevonásával történik. A prefrontális kéreg fejlődése lassú és hosszú folyamat, ami egészen a húszas éveink közepéig tart! A prefrontális kéreg éretlensége miatt a gyermekek és a serdülők gyakran nehezebben szabályozzák az érzelmeiket, a viselkedésüket és döntéseiket.
Segítsünk hát dühös vagy indulatos gyerekünknek, hogy megértse és kifejezze az érzéseit! Fontos, hogy meghallgassuk, amit mond, és elismerjük az érzéseit. Segíthetünk, hogy szavakba öntse az érzéseit, például azzal, hogy megkérdezzük tőle, mit érez.
Előfordulhat, hogy az érzelem megnevezésénél rögtön el is akadunk. Ilyenkor érdemes rávenni a gyereket a fókuszváltásra. Például valahogy így: „Húha, látom, ez nagyon nehéz, talán nem is tudod megnevezni, mit érzel. Ha ez is nehézségbe ütközik, kérhetjük, hogy mutassa meg egy mozdulattal, gesztussal, mit is érez. Majd ezt másolva folytathatjuk a beszélgetést: „Dobbantottál és sóhajtottál így (mutatom), jól láttam, hogy akkor így érzed magad? Innen már könnyebb tovább kanyarodni a beszélgetésben és azt megvizsgálni, vajon hogyan tudnánk segíteni neki? Vagy hogyan tudna segíteni ő saját magának?
Segítsük a gyerekünket megérteni és szavakkal kifejezni az érzéseit. Ha nincs saját ötlete, akkor kezdjük a mély légzéssel, amivel csillapíthatjuk az idegrendszer túlzott aktivitását, és segíthetjük a testet visszatérni az egyensúlyba. Ilyenkor a kilégzésnek hosszabbnak kell lennie, mint a belégzésnek. Segíthet még az ingerek kikapcsolása, „ingermentes”, sötét, csendes zug megteremtése. Ez lehet akár szemmaszk és zajszűrő füles segítségével, de javasolhatjuk a gyerekünknek, hogy visszavonulhat a saját kis zugába, és ha mégis igénye van ránk, akkor szóljon.
„Foglalkozzunk a saját indulatainkkal is és próbáljunk együttérzőek lenni magunkkal! Huh, de utálatos, ragadós, tehetetlen düh tud minket is ellepni, amikor a gyerekünk éppen kiakad. Az indulatkezelésben a határok kialakítása is rendkívül fontos szerepet játszik. A kiáradó folyónak tudnia kell, hogy saját medrében folyjon. Szervezzünk családi „kupaktanácsokat”, ahol közösen megvitathatjuk a szabályokat, feladatokat és privilégiumokat. Ez segít a gyereknek abban, hogy megértse, mi elfogadható és mi nem. Segíti abban is, hogy a határokat átlássa. Ettől nagyobb biztonságban is fogja érezni magát. Később, ha pedig már kicsit elcsendesült a folyó, készítsünk homokzsákokat - azaz támogassuk a gyereket a saját érzelmei szabályozásában. Ehhez segítségül hívhatjuk a legkisebbek korában a Gaston érzelmei sorozatot. Vagy végezhetünk együtt légzőgyakorlatokat. Idővel a folyó medre kiszélesedik és könnyebben megtartja a hegyekből hirtelen lefelé zúduló vizet is.
Megküzdési készségek gyerekeknek - Érzések és érzelmek kezelése általános iskolásoknak és középiskolásoknak | Önszabályozás
A szülői szerep és az indulatok kezelése
A szülők feszültség- és stresszlevezető képessége jelentősen befolyásolja a kapcsolatot a gyerekeikkel, így teljesen érthető, hogyha szeretnél ebben minél jobb lenni.
1. Teljesen rendben van, hogy néha feszült vagy, ez egy normális reakció. Ilyenkor viszont hevesebben, kritikusabban reagálsz a gyermekedre, amit később rendszerint megbánsz és magadat ostorozod miatta - ismerős? Amikor legközelebb stressz ér, szánj időt a tested jelzéseinek megfigyelésére; ebből megtanulhatod még időben elcsípni a pillanatot, amikor meg tudod állítani a folyamatot és nem húzod fel magad.
2. Feszült helyzetben lehet, hogy te is hajlamos vagy belelovalni magad a problémába, ahonnan nem mindig könnyű visszatalálni nyugodt önmagadhoz. Ez a megállás, szünettartás is egy kulcsmegoldás: ilyenkor megengeded magadnak, hogy egy feszültséggel teli helyzetben ne az indulataid vigyenek magukkal, hanem a józan, nyugodt éned kerüljön előtérbe. A szünet lehet csak egy pillanatnyi pauza az aktuális cselekvésben, beszédben, vagy gondolatfolyamban. Van, aki ilyenkor magában, vagy - hogy mások is tudják, mit csinál, - hangosan számol tízig. Hatékony lehet, ha fizikailag kijössz a helyzetből, például hátralépsz, vagy kijössz a szobából egy pillanatra, esetleg 360 fokban körbe fordulsz magad körül.
3. Vajon neked a reggeli készülődés a legnagyobb mumus a napban, amikor hosszú időbe - és vitákba - telik, amíg mindenki megtalálja a saját ruháját, táskáját, uzsonnáját, stb.? Vagy inkább az esti fektetéstől áll égnek a hajad? Rutin helyzeteken könnyít a verses, mesés módszer, vagy valamilyen jó dolog ígérete, amennyiben könnyedén megoldjuk a helyzetet együtt. Szuper trükk, ha adunk döntési jogkört a gyereknek, de úgy, hogy ezzel mégis a közös célért teszünk.
„Először is, fontos felismernünk és elfogadnunk saját nehéz érzéseinket, köztük dühünket is. Ne próbáljuk elfojtani vagy elnyomni azt, mert ez csak fokozhatja a belső feszültséget. Inkább próbáljunk meg időt szánni arra, hogy megértően és türelmesen együtt legyünk vele. egy-egy ilyen helyzetben. Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a másikat, először magunkkal kell tudnunk együttérezni, figyelni a saját érzéseinkre, nem csak a viselkedésünk szabályozására. Én pedig teljesen értem, hogy mit mond, többször belefutottam szülőként, hogy amikor úgy tettem, mintha én nem lennék épp rohadt dühös, és megpróbáltam csak a viselkedés szintjén megmutatni, hogyan kell nyugodtnak maradni (miközben remegett a hangom a visszafojtott dühtől), akkor egyszerűen semmi sem működött. Szóval igenis ér először magunkat megnyugtatni, és utána ráfordulni a gyerekünkre.
A szakember szerint már a csecsemők is érzik például, ha a szüleik túlterheltek, nyugtalanok, káosz van az életükben, vagy rossz lelkiállapotban vannak, állandóan rohannak. Érzik, ha valami nincs rendben, vagy túl sok az inger, túl gyors a tempó. - A kisbabáknak megváltozik ilyenkor minden életfunkciójuk: más lesz az étvágyuk, az alvásuk, a hangulatuk. Bölcsődés korban ez még inkább így van: vannak érzékenyebb gyerekek, akik például a zajokra, tömegre, változásokra, szagokra, ízekre, érintésre, társas közeledésre - tehát bármi szokatlanra intenzívebben reagálnak.
A szakértő szerint stresszforrás lehet bölcsődés korban a szülőktől való távollét, és más - idegen - gyerekek és felnőttek társasága, de akár az is, ha a beszédfejlődés kezdetén a gyermek nehezen érteti meg magát másokkal, ezzel együtt pedig ő is nehezebben érti még mások szándékait. A klinikai szakpszichológus úgy foglalta ezt össze, hogy minden, ami kibillenti a gyermeket az egyensúlyából és alkalmazkodásra, változásra készteti, az nevezhető stressznek.
A szakember elmondta, hogy tartós stresszforrás az is, ha nem a szükségleteinek megfelelően gondoskodnak egy gyermekről, ha a személyiségét nem veszik figyelembe, ha ráerőltetnek valamit, ha túl sokat vagy túl keveset kap bármiből, a szülő vagy más felnőtt igényei szerint.
A szakértő szerint a gyerekek egy másik csoportja a tartós stresszhatásra ingerlékennyé, agresszívvá válhat, és nem tud figyelni, nem tud egy helyben maradni, gyakran lehet dühös, érthetetlenül megtámadhat más gyerekeket, nem tűr meg maga körül senkit, nem működik együtt senkivel.
A gyerekek fejlődése rendkívül összetett folyamat, amire sok, különféle tényező van hatással. Ha a szülők - vagy később az óvónők, tanítók, tanárok - bármi változást észlelnek a gyermek viselkedésében, fejlődésében, akkor arra célszerű a gyermekorvos figyelmét felhívni. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál könnyebben hozza be a gyermek a lemaradást.
A szülői lét egyik legnehezebb feladata felismerni azokat a vészjósló jeleket, amelyeket az orvosi szaknyelv piros zászló tüneteknek nevez. Ezek a szimptómák azok, amelyeknél nincs helye a várakozásnak, a házi praktikáknak vagy az internetes fórumok böngészésének. Az időfaktor ilyenkor döntő jelentőségű lehet, hiszen a korai beavatkozás nemcsak a gyógyulást gyorsítja fel, hanem súlyosabb szövődményeket is megelőzhet.
Az azonnali orvosi segítséget igénylő tünetek közé tartozik a magatehetetlenség, a légzési nehézség, az aktív görcsroham, a súlyos vérzés vagy sérülés, valamint a tudatzavar. Ezekben az esetekben azonnal mentőt kell hívni.
Azonban nem minden tünet igényel sürgős beavatkozást. A láz önmagában nem veszélyes, ha a gyermek jól hidratált, élénk és van vizelete. Az étvágytalanság is természetes velejárója a betegségnek, amíg a gyermek elegendő folyadékot fogyaszt. A hűtőfürdőt azonban ilyenkor kerülni kell.
Az idegentest-nyelés, a vakbélgyulladás gyanúja (éles, állandó fájdalom, a has érintésének kerülése, jobb alsó hasi lokalizáció), a véres vagy nyákos széklet, a visszatérő, sugárban jelentkező hányás, valamint a felhúzott lábakkal való fekvés és mozgás kerülése mind olyan jelek, amelyek orvosi kivizsgálást igényelnek.
A fejsérülések esetén fontos figyelni az eszméletvesztésre, az ismétlődő hányásra, a pupillák eltérő méretére vagy fényre való reakció hiányára, valamint a szokatlan csendességre vagy extrém izgatottságra. Ezek súlyos idegrendszeri sérülésre utalhatnak.
A hirtelen fellépő személyiségváltozás, az extrém apátia, a környezettel való kapcsolat elvesztése, az ingerlékenység és a megnyugtathatatlanság, valamint a mozgás hirtelen megváltozása (pl. nem akar lábra állni, egyik kart nem használja) szintén orvosi segítséget indokolhatnak.
Fontos, hogy bízzunk a megfigyeléseinkben: senki sem ismeri jobban a gyermek normális viselkedését, mint mi magunk. A piros zászló tünetek ismerete nem arra szolgál, hogy állandó félelemben éljünk, hanem arra, hogy felvértezzen minket a szükséges tudással. A legtöbb helyzetben a gondos ápolás és az idő megoldja a problémát, de a kritikus pillanatokban ez a tudás életet menthet.
A gyermekek mentális retardációja többféle okra vezethető vissza, beleértve a genetikai tényezőket (kromoszóma-rendellenességek, anyagcsere-betegségek), a környezeti ártalmakat (prenatális, perinatális, posztnatális) és a szociokulturális okokat (elhanyagolás, stimuláció hiánya). A mentális retardáció az értelmi működés és az adaptív viselkedés hiányosságaival járó állapot, amely a fejlődési időszakban észlelhető.
A gyermekek indulatkezelési nehézségei, mint például a dühkitörések, a túlzott feszültség vagy a magatartási problémák, gyakran az éretlen idegrendszerre, a prefrontális kéreg fejletlenségére vezethetők vissza. Azonban fontos megkülönböztetni a normális fejlődési szakaszhoz tartozó nehézségeket a komolyabb pszichés vagy fejlődési zavaroktól.
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) tünetei közé tartozik a figyelem fenntartásának nehézsége, az impulzív viselkedés, a túlzott mozgásigény és a szabályokkal szembeni ellenállás. Az autizmus spektrumzavar súlyos zavar a gyermek lelki fejlődésében, amely érinti a szociális interakciót, a kommunikációt és a viselkedést.
A szorongás gyermekkorban is számos formában jelentkezhet, például szeparációs szorongás, fóbiás szorongás, vagy általános szorongásos zavar. A szorongás jelei lehetnek viselkedésbeli változások, alvási és étkezési problémák, valamint fizikai tünetek.
Az epilepszia az agy elektromos tevékenységének zavara, amely rohamokkal jár. A gyermekeknél előforduló rohamok lehetnek nagy rohamok (általános görcsök) vagy kis rohamok (tudat rövid beszűkülése).
Fontos, hogy a szülők figyeljenek gyermekük viselkedésére, és ha bármilyen aggasztó jelet észlelnek, forduljanak szakemberhez, gyermekorvoshoz, pszichológushoz vagy gyermekpszichiáterhez. A korai felismerés és a megfelelő szakmai segítségnyújtás kulcsfontosságú a gyermek egészséges fejlődéséhez.