Az óvodakezdés minden család életében mérföldkő. Ez az első olyan alkalom, amikor a gyermek hosszabb időre elszakad a szüleitől, és új közösségbe kerül. A beszoktatás időszaka sok örömet, de ugyanakkor kihívást is tartogat: sírás, szeparációs szorongás, reggeli búcsúzkodások - mind-mind természetes velejárói ennek a folyamatnak.
Miért fontos az óvodai beszoktatás? Az óvodába járás új helyzetet teremt: idegen környezet, új gyerekek, új felnőttek, szabályok és szokások. A kicsinek ehhez alkalmazkodnia kell, ami időbe telik. Minden gyermek más. Van, aki néhány nap alatt megszokja az új környezetet, másnak hetekre, sőt hónapokra is szüksége lehet.
Az egyik legfontosabb, hogy te magad is felkészülj az elengedésre. Ha nyugodtan, magabiztosan adod át a gyerekedet az óvónőnek, ő is könnyebben fogadja el az új helyzetet. Az óvodai beszoktatás minden család számára nagy próbatétel, de előbb-utóbb minden gyermek képes beszokni. Légy türelmes, sugározz nyugalmat és bizalmat, és hagyd, hogy a saját tempójában nyíljon meg.
Az óvodai beszoktatás emlékezetes időszak mindannyiunk számára. Megfogalmazhatunk azonban pár aranyszabályt, amelyek felkészítik a gyerekeket és a szülőket is az óvodakezdésre. Nézzünk néhányat ezekből.
Felkészülés az ovira
Már az óvoda megkezdése előtt beszélgessünk vele az óvodáról és az óvodai életről. Remek gyerekkönyvek lehetnek ebben segítségünkre, amelyek rövid kis történetekben dolgozzák fel - GYEREKSZEMMEL - az óvodával járó újdonságokat. Érdemes ezeket a történeteket már egy-két hónappal az óvodakezdés előtt olvasgatni. Utána hagyjunk időt arra is, hogy kisgyerekünk kérdezhessen, elmondhassa véleményét, gondolatait, félelmeit.
Aranyszabály, hogy találjuk meg a középutat. Hagyjunk mindig alkalmat a beszélgetésekre, akár minden nap azonos időszakban keríthetünk 5-10 percet arra, hogy tudatosan beszélgessünk az oviról, de figyeljünk oda arra is, hogy ne terheljük ezzel gyermekünk minden percét.
Mit szabad, és mit nem?
A legfontosabb a nyugalom és a biztonság megteremtése a gyermek körül. Szokjuk a gondolatot! Első lépésként szokjuk a gondolatot, hogy bár gyermekünk mintha csak tegnap született volna, mégis óvodába fog járni. Örüljünk neki, hogy már ilyen nagy, és hogy egy új világ nyílik meg számára. Kipróbálhatja magát egy kis közösségben, ahol számos új dolgot fog megtanulni. Ezek az első önálló lépései, amelyeket a mi segítségünkkel, de a jelenlétünk nélkül fog már megtenni.
Legyen napirend!
Nem kell percre pontosan az óvoda rendjét követni, de legyen rendszeresség a kicsi életében! A legfontosabb, hogy a pihenésnek legyen egy kialakult rendje. Délutáni alvás nélkül teljesen szétesik a nap végére a hároméves, mivel az oviban rengeteg új inger és zajhatás éri őt. Sokat segíthetünk a kicsinek, ha otthon kialakítunk egyfajta sorrendbeliséget, ami ismerős lesz számára az óvodában is. Ebéd után már ne legyen játék! Késmosás, fogmosás után következzen a mese, aztán az alvás.
Az ovis „mantra”
A sorrendbeliség, és az időrendbeliség azért is nagyon fontos, mert a kisgyermeknek ez ad biztonságot. Ez által fogja megtanulni azt is, mikor érkezik érte anya vagy apa, hogy mennyit kell majd rájuk várni az óvodában. Kiscsoportban ez a mantránk: megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya. Célszerű, ha ezt az öt napirendi pontot a szülő is minden alkalommal elmondja a kiscsoportosnak úton az ovi felé. Ha mindez rögzül a kicsi fejében, és azt látja, hogy napról-napra így is történik, akkor biztonságban érzi majd magát.
Szoktassuk önállóságra a kicsit!
Nem kell egy háromévesnek teljesen egyedül felöltöznie, de próbálkozzon! Válasszunk egyszerűen fel- és levehető ruhadarabokat. A külcsíny helyett a praktikumot és a kényelmet helyezzük előtérbe! Megkötős cipő helyett könnyen felvehető tépőzáras lábbelit vigyünk az óvodába. A kicsinek ezáltal sikerélménye lesz, másrészt nem kell megvárnia, míg a dadus néni őt is felöltözteti. Az óvodában a gyerekek önállóan járnak mosdóba, ezért érdemes a gyermeket otthon is arra szoktatni, hogy önállóan végezze a dolgát. Sajnos nincs arra kapacitás, hogy mindenkit külön kikísérjünk, de természetesen ellenőrizzük, sikerült-e rendesen a tisztálkodás.
A kisgyermek már 2 éves korától kaphat otthon feladatot, amit minden egyes alkalommal neki kell elvégeznie: terítésnél ő tegyen szalvétát az asztalra, vagy párosítsa ő a zoknikat. A lényeg, hogy felelősséget vállaljon valamiért.
Jó érzésekkel kezdje a beszoktatást!
Az óvónénivel és az óvodával soha ne fenyegessük a beszoktatásra váró gyereket: ne mondjuk olyat, hogy „Na, majd megbüntetnek, ha ezt csinálod ott is!”, vagy „Mit szól majd az óvónéni, ha nem eszel szépen?” Mondjuk el helyette azt, milyen sokat játszhat majd, mennyire fogják szeretni őt, milyen érdekes meséket olvasnak majd neki lefekvés előtt. Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást. Az is lényeges, hogy a szülő is partnerként tekintsen az óvodapedagógusra, és bízzon benne, hogy gyermeke jó helyen, szeretetteljes környezetben tölti a napját. Előfordul, hogy feszültség támad a szülő és az óvónő között, hiszen különböző emberek vagyunk. Azonban ne a gyermek előtt adjunk hangot a nemtetszésünknek, hanem keressünk lehetőséget a vitás helyzet négyszemközti tisztázására.
Csak nyugodtan!
Nálunk anyás beszoktatás van, és így a gyermek lépésről lépésre, általában 2 hét alatt beszokik. Ha ennél tovább elhúzódik, akkor annak a hátterében az áll, hogy az édesanya még nehezen engedi el a gyermekét. A gyermek érzi ezt a feszültséget, így nehezebb lesz az elválás. Fontos, hogy a gyermek és a szülő között egészséges kötődés és bizalom legyen. Ha mindez adott, akkor eredményes lesz a fokozatos beszoktatás: először csak 1 óra, aztán az egész délelőtt, aztán ott is ebédel, majd ott is alszik. A gyermek ebből azt érzi, hogy „Anya azt mondta, játszom egy kicsit és itt lesz, ebédelek, és értem jön, felébredek, és megyünk együtt haza. Akkor megbízom a helyben is, hiszen anya itt hagyott, és értem is jött, amikorra ígérte”.
Nem jó sem a kisgyermeknek, sem a szülőnek, ha túl hosszúra nyúlik a reggeli búcsúzkodás. Az sem jó, ha folyton visszaszaladunk még egy ölelésre. Az a tapasztalatom, hogy amikor beveszem a síró gyermeket az édesanyától, egy picit még sírdogál az ölemben, aztán gyorsan a sok érdekes újdonságra terelődik a figyelme.
Bántják az oviban
Kapjon elég figyelmet otthon!
A hároméves kisgyermeknek megterhelő hosszú órákat távol lenni attól a személytől, akivel az egész napját együtt töltötte az óvoda előtt. Sokat tehetünk a könnyebb elválásért azzal, ha nyugodtan telik a reggeli készülődés, a gyermek kipihent, és mi sem vagyunk feszültek. Ne sürgessük, ne hajtsuk a kicsit! A nyugodt lelkiállapot már jó alapul szolgál a reggeli búcsúzkodáshoz is.
Igyekezzünk sok-sok figyelemmel és játékkal, ne pedig különböző programokkal bepótolni a külön töltött órákat! Kérdezzük őt arról, kivel játszott, mit játszottak? Mi tetszett neki a legjobban az óvodában? Volt-e valami, ami elszomorította?
Amit jó érzéssel elvárhatunk egy három éves gyermektől
Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, neki a beszokás sokkal nehezebb lesz. Fontosak a szabályok, hiszen ezek a gyermekek testi- és lelki épségét szolgálják. Kiscsoportban az otthonról hozott szabályok a kiindulópontok, amikből aztán nagycsoportos korra eljutunk odáig, hogy akár saját szabályokat is alkothatnak egy-egy társasjáték során. Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, mert mindent megengedünk neki, akkor annak a gyermeknek a beszokás is sokkal nehezebb lesz. Ha otthonról nem hozott olyan szabályrendszert, ami segíthetne neki eligazodni az új terepen, akkor nincs miből gazdálkodnia, folyamatosan falakba ütközik, és minden egyszerre zúdul a kisgyermekre.
Köszönés
Érkezéskor, távozáskor köszönjön, úgy, ahogy anya és apa is teszi. Ezzel a példamutató magatartással a gyermek megtanulja, hogy a szemkontaktus felvételével és a köszönéssel őt észrevették.
Szobatisztaság
Sok esetben okoz problémát a szobatisztaság. Ekkora gyermeknek már jeleznie kell a szükségleteit, illetve törekedni kell arra, hogy rendeltetésszerűen használja a wc-ket, melyek minden óvodában a gyermek méreteihez igazodnak. Természetes, hogy nem várjuk el, hogy egyedül intézze egy kiscsoportos a popsitörlést, de törekedjünk rá, hogy óvodába lépéskor már szoba- és ágytiszta legyen. Kerüljük el a szükségtelen, szégyenérzetet kiváltó kellemetlenségeket, melyeket esetleg a többi gyermek kendőzetlenül kifejez és tudtára ad a rendszeres bepisilés után.
Kommunikáció
Ehhez szorosan kapcsolódik a kommunikáció. Nem kell a gyermeknek sem angolul, sem egyéb idegen nyelven tudnia, először a saját anyanyelvét ismerje és alkalmazza, valamint tudjon és akarjon beszélni, szükségleteit jelezni, kifejezni. Egy kis óvodásnak már rendelkeznie kell annyi- és olyan szókinccsel, hogy el tudja mondani a felnőtt számára a gondolatait, érzéseit, igényeit, és tudjon válaszolni rövid szószerkezetekben az őt érintő kérdésekre.
Evőeszköz használat
Elvárható a kis óvodástól, hogy ne az óvodában lásson először evőeszközt! A főétkezéseknél evőeszközzel étkeznek a kicsik, kanalat, villát már óvodáskor kezdetén kaphatnak/kapnak, tompa végű kiskéssel is ismerkednek nagyobb korban. Területenként változik ennek a szabályozása, de azzal csak előnyre teszünk szert, ha már otthon megismertetjük a gyerekkel ezeket a fontos eszközöket, melyeket neki is naponta használnia kell. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sok gyermek úgy érkezik otthonról, hogy még cumisüvegből etetik, itatják, ami az első darabos étel elfogyasztásának a kudarcánál derül ki. Azon túl, hogy a többi gyermek számára kuncogás, vagy csodálkozás tárgya lehet, elmarad a belgyógyászati szempontból is nagyon fontos rágás, mely az emésztés egyik alapja. A későig elhúzódó cumiztatás pedig egyéb deformitásokat okozhat a szájüregben és a fogazatban, melynek hatására a későbbiekben logopédiai eltérés mutatkozhat, ami kihat a beszédfejlődésre is.
Pohár használat
A pohár ismerete és a rendeltetésszerű használata is elengedhetetlenül fontos és elvárható. Mindezek megtanítása nem az óvoda feladata, illetve idő sincs ezek megtanítására egy 20-26 fős csoportban. A szomjúságérzet kielégítése is akadályba ütközik, ha nem tud önállóan inni. Természetesen az egyéni bánásmód elvét betartva segítenek a dadusok és az óvodapedagógusok, de a gyermeknek is nagyobb sikerélmény, ha kis segítséggel ugyan, de önállóságot próbálgatva iszik, és étkezik.
Minden ételt kóstoljon meg
Az óvodapedagógusok szinte egyöntetűen nyilatkozzák, hogy az étkezések alkalmával lehetőleg mindent meg kell kóstolnia a gyermeknek. Ez is otthonról hozott minta. A gyermekkel meg lehet tanítani, hogy picit mindenből kell enni, és ami nem ízlik, azt nyilván nem erőltetjük. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan rámondják „nem szeretem”, miközben sosem evett hasonló ízvilágú ételt.
Orrfújás
Sarkalatos kérdés minden gyermek óvodás életében az orrfújás. Főleg őszi időszakban lehet gyakorolni a kicsikkel. Nem alapkövetelmény, hogy egy kiscsoportos tudjon orrot fújni, az azonban elvárandó, hogy ismerje a papír zsebkendőt, és annak rendeltetésszerű használatát, illetve jelezze, ha szüksége van orrfújásra, és ne a ruha ujjába törölje! A felgyülemlett, lerakódott orrváladék egészségügyi szempontból is kellemetlen lehet.
Öltözködés
Ugyanez az elvárás vonatkozik az öltözködésre is. Ismerje fel saját ruhadarabjait, és legyen késztetése arra, hogy segítséggel próbálkozik az öltözködéssel.
Holnap nagyon sok kisgyerek kezdi az óvodát és iskolát. Sok gyermeket bizony szorongással tölt el, ha arra gondol, hogy reggel hogyan fog búcsút venni a szüleitől. Hosszú volt a nyár, jó volt otthon lenni, kirándulni, játszani vagy éppen csak együtt lustálkodni. Ehhez képest nagy változás lesz, hogy időben kell felkelni, elindulni, elválni a szülőktől és várni a délutáni találkozást.
Nálunk családi legenda, hogy nővérem minden reggel óriási hisztivel búcsúzott édesanyámtól az óvodában, amitől anyukám nem kis lelkiismeret-furdalással indult munkába.
Biztosítsunk reggel elegendő időt a nyugodt ébredésre, készülődésre, reggelire (egy fáradt vagy éhes gyerek még nyűgösebb reggel). Vigyen valamit otthonról magával: egy plüsst, pelust vagy egy játékot. Próbáljátok ki, hogy könnyebb-e úgy az elválás, ha valami olyat visz, ami a tiéd: egy sálat, régi pénztárcát lejárt kártyákkal, szemüvegtokot, kis cetlit amire rajzoltál neki.
Ne várd előre a hisztit, ne számíts sírásra. Még ha a legrosszabbra is számítasz, tégy úgy, mintha a legjobbat várnád. Ahelyett, hogy arról beszélgetnétek az úton, hogy „ugye ma reggel nem lesz sírás” (amivel lehet, hogy pont az ellenkezőjét váltod ki), inkább segítsd felkészülni a napjára. Tedd könnyebbé az átállást azzal, hogy arról beszélgettek, mi fog történni aznap, mivel szeretne játszani elsőként, vajon mi lesz ma tízóraira.
Legyél nyugodt és vidám. Lássa rajtad, hogy biztos vagy abban, hogy jó helyen hagyod és jól fogja érezni magát. Ha bármi idegességet lát rajtad, ő is el fog bizonytalanodni. A támogatásoddal építed az önbizalmát, a kritikával rombolod. Legyél türelmes és megértő: „Tudom, hogy nem szeretnéd, ha elmennék, de hamarosan újra látjuk egymást. Szeretlek.” Persze ne tedd hozzá, hogy „hiányozni fogsz”.
Érkezetek korán, legyen ideje akklimatizálódni. Hagyj magadnak plusz időt, hogy ne kelljen azonnal elrohannod. Bóklásszatok együtt a csoportszobában. Dicsérd meg a dekorációt, a kitett rajzokat, hadd legyen büszke önmagára és az ovijára is. Nézd meg a kedvenc játékait, képeskönyveit. Persze nem minden gyereknél válik be ez a módszer. Van, aki jobban szereti a gyors búcsút, és minél hosszasabban időzöl mellette, annál bújósabbá válik. És addig nem csatlakozik a csoporthoz, amíg egyedül nem marad.
A búcsú legyen szeretetteljes és gyors. Amikor indulnod kell, beszéljétek meg, hogy mikor mész érte. Persze ne percre pontosan, mert azt még úgysem érti, hanem úgy, hogy tudja mihez viszonyítani: „ebéd, alvás vagy uzsonna után, délutáni játék közben”. Vegyél egy könnyed, de határozott búcsút és távozz gyorsan. Ne menj vissza még egy utolsó puszira, és egy utolsó utáni ölelésre, bármennyire is húzna vissza a szíved. Integess még az ajtóból, és tudd, minél hamarabb távozol, annál hamarabb tudja ő is elkezdeni a napját.
Ha úgy látod, hogy tőled nehezebben válik el, mint a többi családtagtól, akkor kérd meg a párodat vagy a nagyszülőket, hogy segítsenek be a kezdeteknél. Lehet, hogy könnyebb a gyereknek is, ha nem te viszed őt reggel és tőled otthon búcsúzik el. Nálunk a több napos kirándulásoknál volt úgy, hogy a kisfiam jobban szerette, ha az édesapja kíséri a gyülekezőhelyre és tőlem otthon búcsúzik el, amíg a kislányomnak úgy volt megnyugtató, ha az utolsó pillanatig én vagyok mellette.
Pontosan menj érte! Ne kelljen egész nap attól szorongania, hogy esetleg nem bukkansz fel a megbeszélt időben. Akár csak néhány perc is egy örökkévalóságnak tűnhet egy kisgyerek számára, főleg akkor, amikor a barátok sorra tűnnek el mellőle a szüleikkel együtt.
Ha volt is reggel hiszti, a rosszallás ne látszódjon már délután rajtad, hazafelé ne tégy említést róla.
Óvodai beszoktatás előtt áll a kicsi, viszont sok kétséged van? Fontos, hogy ezt az időszakot megfelelően kezeljük szülőként. Erre adunk tanácsokat! Az óvodakezdés nagy kihívást jelent minden gyermek és szülő számára, hiszen a kicsi számos újdonsággal néz szembe, amikor bekerül egy új közösségbe. Fontos, hogy megkönnyítsük ezt a folyamatot a kisgyermek számára, és gondoskodjunk arról, hogy az óvodai beszoktatás zökkenőmentesen menjen.
Bár vannak óvodák, ahol tesznek bizonyos kivételeket, alapvetően 3 éves kortól kötelező óvodába járni. Egyes helyeken befogadnak olyan gyerekeket, akik csak az óvodakezdés utáni néhány hónapban töltik be a harmadik életévüket, azonban ezekben az óvodákban is érvényesek az olyan alapvető előfeltételek, mint pl. Fontos, hogy olyan óvodát válasszunk, amely minden igényünknek megfelel és képes lesz befogadni a gyerekeinket.
De mi történik a sikeres beiratkozás után? Sokak számára az óvodakezdés tűnik a gyermeknevelés egyik legnagyobb kihívásának. Mivel ez az első olyan intézmény, ahova kötelező beíratni a gyerekeket, az ovi rengeteg újdonságot tartogat a szülők számára. Általában az óvodai beszoktatás a legnagyobb „mumus”, és bár messziről nézve tényleg stresszes helyzetnek tűnhet, valójában nincs mitől félni! Minden gyerek képes hozzászokni a megváltozott környezethez, még akkor is, ha néhányuknak több időre van szükségük, mint a többieknek. Bár az oviban az óvodapedagógusok mindent megtesznek a gyerekek fejlődése és a gördülékeny beilleszkedés érdekében, az is elengedhetetlen, hogy a kicsik megfelelő szülői támogatásban részesüljenek.
Az óvodai beszoktatás folyamatában és az aggodalmunk leküzdésében egyaránt segíthet, ha leülünk a kisgyermekkel beszélgetni, és minden nap megkérdezzük tőle, hogy mi történt aznap az oviban. A nagy változások közepette fontos, hogy maradjon valami stabilitás a gyermekek életében. Érdemes napi rituálékat és ismétlődő játékokat bevezetni.
Az óvodai felszerelés egy részét az ovik biztosítják a családok számára, azonban van néhány kellék, amiket nekünk kell magunkkal vinnünk. Az óvodai foglalkozások során gyakran előkerülnek különféle kreatív játékok, amelyek sokféle módon segítenek a gyerekek fejlődése során.
Az óvodapedagógusokkal minden felmerülő kérdést őszintén meg lehet beszélni. Határozottan mérföldkő, amikor a kis hároméves nekiindul a nagybetűs Életnek, és az ovi felé veszi az irányt. Akkor főleg mérföldkő, ha addig nem járt bölcsibe, csak anyával és a játszótéri haverokkal alakított ki kapcsolatokat. De azért nem ilyen egyszerű ez sem, nagyon nagyban múlik a beszoktatás gyorsasága és könnymentessége azon, hogy milyen személyiségű a gyerekünk.
Sok anyuka reagál úgy, ha nem boldog első szempillantásra a gyermek az óvodától az első napon, hogy hirtelen menekülőre fogják gyerekkel együtt, és elhagyják a termet inkább. Nem annyira jó ötlet. Ezzel nem segítesz a gyereknek abban, hogy megtanulja, hogyan dolgozza fel a negatív érzéseit, és arra biztatod csak, hogy elmeneküljön a problémák elől. Ehelyett következetességre lesz szükséged: az ovi ugyanolyan, mint bármelyik másik napi rutin, ugyanúgy kell az oviba járást is kialakítani a gyereknél.
Az óvónő egy kedves, szeretettel teli, törődő és tapasztalt ember lesz, aki hamar látja, hogy a kis ovisoknak mire van szükségük. De azért az a legjobb, ha a gyerekkel kapcsolatos legfontosabb információkkal ellátod, így könnyítve meg a helyzetet mindkettőjük számára. Mondd el, milyen rutin szerint élt eddig a gyermeked, mit szeret enni, mennyit alszik, hogyan vécézik, de ne felejtsd el azokat az apróságokat sem, hogy mi a kedvenc színe, mit szeret játszani vagy milyen énekeket kedvel. Az is sokat segíthet a gördülékeny egymáshoz szokásban, ha elárulod az óvónőnek, hogy otthon mivel szoktátok megnyugtatni a gyermeket, amikor épp hisztizik vagy szomorú.
Segít a gyermeknek, ha van nála egy kis emlékeztető otthonról, az oviban pedig meg is engedik, hogy vigyen magával valamilyen kedvenc játékot. Akár egy kedvenc baba vagy takaró, esetleg egy könyv vagy a régi itatópohara, amihez ragaszkodik, mindegy, mi az, csak neki az egy szeletke otthon legyen. Az is jó ötlet, ha nagyon kiborul az ovitól, hogy egy fotót tartson magánál a családjáról.
Talán egyszerű és konfliktusmentes megoldásnak tűnik, ha egy óvatlan pillanatban, amikor a gyermek nem figyel oda, kiosonsz a csoportszobából. Ezzel az a baj, hogy lehet, hogy egy sírást megspórolsz vele, de közben a kicsi nagyon megijedhet, amikor észreveszi, hogy eltűntél. Az óvodai beszoktatás alatt az a legjobb, ha ott vagy vele, de nem te vagy a játszótársa, hanem mindig visszaküldöd a többiekhez játszani, és csak egy biztonságos pontként maradsz ott. Aztán a búcsúzkodós szertartásotokkal elköszönsz tőle, amikor ki kell menned a szobából. Lehet ez egy ölelés vagy homlokpuszi, speciális kézfogás, a lényeg, hogy csak a tiétek legyen.
Általános anyukás jellemző, hogy összehasonlítjuk a gyerekeinket, nem történik ez másképp az ovis beszoktatás alatt sem. A szomszéd gyereke bezzeg nem sír. A barátnőd kislánya már két nap alatt beszokott, te pedig még két hét múlva is ott ülsz a kis széken a csoportszobában. Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek is különböző módon dolgozzák fel az érzelmeiket, az egyikük hangot ad neki, a másik szerepjátékban kijátssza magából őket. Ha a tiéd sírással adja ki magából a szorongását, akkor erősítsd meg magad, és a búcsúzás után már tényleg ne menj vissza, mert általában csak addig tart a sírás, amíg téged lát.
A szakemberek szerint 10 hétig is eltarthat ez az időszak, sőt ha megszakítják ovis szünetek, akkor akár hónapokig is elhúzódhat, hogy reggel még sír a gyermek egy kicsit. Ha egyszer már elbúcsúztál és elindultál, akkor ne fordulj vissza. És ne is telefonálj az oviba óránként, hogy mi van a gyerekkel. Van olyan, hogy az anyukák napközben kedvességből meglepetésként megjelennek, de ezzel azt kockáztatják, hogy az egész beszoktatási folyamatot kezdhetik elölről.
Fontos, hogy jó viszonyt alakíts ki az óvónővel, hogy bízz benne és biztonságban tudd mellette a gyermekedet. Amikor nagyon elkeserednél és nagyon hiányzik a gyermeked, akkor találj ki magadnak mantrákat, mint „Ez a legjobb hely neki” vagy „Jó döntés volt ide íratni”. Ezzel emlékezteted magad, hogy ti tulajdonképpen egy jó változásba vágtatok bele, neki is szüksége van a közösségre, és neked arra, hogy a saját dolgaidat elvégezd, amíg ő oviban van. Erősítsd meg magadban az ovi iránti lelkesedést, mert a gyerekek átveszik a szülők hangulatát, és ha te ideges és feszült vagy az ovitól, akkor jó eséllyel ő sem galoppozik majd be boldogan az ajtón. Maradj nyugodt és vidám, még akkor is, ha nincs kirobbanóan jó kedved amúgy.
tags: #kiscsoport #beszoktatas #vege