Kertész Magda, Kertész Imre Nobel-díjas író második felesége, maga is súlyos betegséggel küzdött, de életét a férje iránti szeretet és az életigenlés jellemezte. Balog Zoltán miniszter "Kertész Imre életének titkos erőforrásaként" emlegette, és valóban, Magda asszony Kertész Imre utolsó két és fél évtizedében társa volt, stabilitást és eleganciát hozva az író életébe.
Küzdelem a betegséggel és az életigenlés
Magda asszony hangja mosolygós volt, és minden szavából áradt, hogy imád élni. Senki nem gondolná, hogy szörnyű betegséggel küzdött. 2014-ben mellrákkal operálták, pedig az ezredfordulón egyszer már legyőzte a kórt. Jelenleg is gyógyszeres kemoterápiás kezelést kapott állandó kontroll alatt a Szent László Kórház onkológiáján. Nagyon hálás volt az intézmény munkatársainak, akikben minden szempontból megbízott, hetente találkoztak. Nem tagadta, kellemetlen meglepetésként érte a hír, hogy újra fel kell vennie a harcot a rákkal, de ahogy mondta, a sokk csak egyetlen napig tartott.
Másnap már rájött, hogy hálát kell éreznie az elmúlt évekért, így minden napját ajándékként élte meg. „Nem könnyű a gyógyszer mellékhatásaival megbirkózni, és olykor nehezen kezdem a napot, de nagyon fontos, hogy erőt vegyek magamon. Adjak az öltözködésemre, és ezzel a sikerélménnyel már könnyebben megy minden.”
„Mivel a férjemmel együtt komoly, gyógyíthatatlan betegséggel élünk, sokat beszélünk a halálról is. Felkészülni igazán nem lehet erre, pedig ez a természet rendje. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy az élet tele van csodákkal és szerencsével, a végén pedig valahogy minden a helyére kerül. A férjemnek van egy mondása: minden élet teljes, akármeddig élünk. Mindketten sok nehézségen és szenvedésen mentünk keresztül, de ha listát készítenénk a jó és rossz dolgokról, biztos vagyok abban, hogy a jó oldal sokkal hosszabb lenne.”
„Tény, hogy nem könnyű terápiákra járni, gyógyszereken élni, de úgy döntöttem, hogy felveszem a küzdelmet. Sőt ezzel az elhatározásommal úgy érzem, a hozzám hasonló betegeknek is erőt adok. Tudom, hogy halálos ellenséggel állok szemben, de megértettem, hogy ha én is így akarom, gazdagodik bennem az élet. Mélyebben örülök minden napnak, a férjemnek, az unokáimnak. Látom és tudom, hogy a háborút végső soron elveszítem, mint mindenki. De ez elmélyíti bennem az örömet, amelyet a teremtőtől kaptunk.”
Kertész Imre hagyatéka és a körüli viták
Kertész Imre írói örökségének nagy részét a Berlini Művészeti Akadémia Kertész-archívuma gondozza, egy kis, máshol el nem helyezett része viszont az író özvegyével, Kertész Magdával kötött szerződés alapján a budapesti Kertész Imre Intézethez került, amit a kormány megbízásából a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány alapított.
A KII megalakulása körüli visszásságokról, a hagyaték sorsáról 2017 elején írtak először. A Schmidt-Kertész-szerződést Schmidték kitartó titkolózása ellenére 2018-ban szerezték meg és ismertették, akkor még ez az irat, és így Kertész Imre hagyatéka, peres eljárás tárgyát képezte. 2019 elejéig, a másodfokú bírósági döntésig kérdéses volt, hogy ki lesz Kertész Imre jogutódja: a kormány emlékezetpolitikájának formálásáért felelős közalapítványa vagy Kertész Magda előző házasságából született fia. Az ítélet végül a közalapítvány javára döntött, ami azt jelenti, hogy ha valaki az AdK archívumából közölni szeretne Kertész-szövegeket, ahhoz a KKETTKK jóváhagyása szükséges.
Kertész Imre és özvegye, Magda soha nem adták kétségeik jelét az AdK-nak afelől, hogy Kertész hagyatéka a lehető legjobb helyen van Berlinben. Megalapozottan és megfontoltan döntött Kertész az AdK mellett. Kertész naplóiban írt arról, hogy Magyarországon antiszemita bántalmazásnak van kitéve, félreértik, elutasítják vagy érdektelenek munkájával szemben, a hagyatéka Berlinbe adásáról A nézőben pedig így írt: „Elhatároztatott, hogy valamennyi autográf anyagom emigrációba vonul, s ezzel új hazát keres (vagy talál?) magának. (…) Miért határoztam úgy, hogy biztonságba helyezem szellemi lenyomatomat? Biztos, hogy nem azért, amivel megindoklom. (…) Dacból, metafizikai sértődöttségből megemlítettem valahol, mégpedig cselekvő emberek jelenlétében, hogy itt, ahol vagyok, nem érzem biztonságban a művemet; erre beindult a gépezet. (…) S legvégül is meggyőződésem, hogy bár a dolgok mechanikája volt ez, maga az eredmény, mint döntés, tehát mint realitás: helyes és jó, ha az áttekinthetetlen energiáknak több részük is van benne, mint nekem magamnak. Magyarországon jól lehet tanulmányozni, hogy mi történik ott, ahol semmi sem történik. (…) Egyre világosabban mutatkoznak ennek következményei az én tevékenységemre, akár csak puszta egzisztenciámra nézve. Egy értetlen közegben működöm, értetlen nyelven, melyet, akik különben értenének, nem értenek. Az igazi szellemi nyomorúságom ebben az országban abból származik, hogy semmi feladatom, szellemi értelemben semmi dolgom itt.”
A Berlini Művészeti Akadémia vállalta az ezzel járó felelősséget. Bernd Naumann kulturális miniszter „a bizalom és megbékélés megindító gesztusaként" méltatta, hogy "Kertész Imre, mint a holokauszt túlélője, ezt az egyedülálló életművet végleg a német főváros akadémiájára bízza". A Neue Zürcher Zeitung szerint meggyőző logikáról tanúskodik, hogy Kertész hagyatéka a náci terror topográfiájának legbelső területén, a Brandenburgi kapu közelében kerül elhelyezésre és megőrzésre - figyelmeztető jelként is a jövő nemzedékeknek. Kertész Imre halála után felesége egy további gesztussal is megerősítette férje korábbi döntését, amikor 2016. május 30-án átadta az AdK munkatársainak a Nobel-díjat. Szintén meghatóan emelkedett pillanat volt, amikor Kertész Magda - aki tudott már súlyos betegségéről és közelgő haláláról -, ránk bízta ezeket a kiemelkedő emlékeket.
A Kertész-hagyaték feldolgozása a Berlini Művészeti Akadémián
Sok minden történt a 2002-es átvétel óta. Nemcsak az anyag nagyrészét katalogizálták eddig, hanem számos publikáció is megjelent az itt végzett munka alapján. Rendszeresen érkeznek kutatók. Az AdK feladatának tekintette, hogy kutathatóvá és megismerhetővé tegye a hagyatékot, ezért folyamatosan együttműködött történészekkel és irodalomtudósokkal, akik Kertész Imre életművével foglalkoznak. Ennek nyomán jelentetett meg 2019-ben az Akadémia folyóirata, a Sinn un Form részleteket az addig kiadatlan naplókból, a Sorstalansághoz kapcsolódó feljegyzésekből. 2018 áprilisában konferenciát szerveztek Holokauszt mint kultúra: Kertész Imre poétikájáról címmel, amelyen nemcsak kutatók, hanem neves Akadémia tagok is közreműködtek. Az elhangzott előadások megjelentek a Sprache im technischen Zeitalter folyóirat kibővített kiadásában.
Fontos lépést jelent a hagyaték szakszerű gondozására nézve, hogy csoportjuk 2018-ban Madácsi-Laube Katalinnal bővült, aki, mint magyar anyanyelvű irodalomtudós és mint a Kertész-életmű kutatója a legjobb feltételekkel tudja ellátni ezt a feladatot. Werner Heegewaldt és Madácsi-Laube Katalin nyilatkozatai szerint a Berlinben őrzött anyag nem kelt „erősen megrostált” benyomást. Persze, majd minden író megsemmisíti vagy eldobja egy részét munkájának, hogy szabaduljon az egyre tetemesebbé váló irathalmaz terhétől. Az összképet tekintve az AdK Kertész minden művéhez kapcsolódóan bőségesen őriz kéziratos anyagot, emellett 50 éven keresztül vezetett naplóit, levelezését. De éppúgy az író többnyelvű saját recenziógyűjteménye is része az anyagnak. Még a műfordító és vígjátékíró Kertész is képviselve van, ha nem is teljességében.
Kertész Imre kiadatlan naplói
Kertész Imre 1958-tól 2009-ig váltakozó rendszerességgel, de folyamatosan vezetett naplót. Ebből az anyagból születtek meg napló jellegű művei a Gályanaplótól egészen A végső kocsmáig. Az 1991-es évtől kezdődően az eredeti naplók anyagát különböző kiadásokban Kertész javarészt fel is dolgozta. A még erős válogatásról tanúskodó Valaki más címen megjelent kötete idővel A nézővel egészült ki, ami az 1991-1995-ös éveket ismételten felöleli. Ez a részletes feldolgozás nem jellemzi viszont az 1991 előtti évek naplóit.
Az erre az időszakra (1961-1991) vonatkozó, 1992-ben megjelentetett 359 oldalas Gályanapló mögött valójában 23 kötet naplóként vezetett kalendárium vagy füzet rejtőzik, összesen 1342 kézzel írt oldallal. Ide tartozik továbbá egy kb. 60 oldalas naplóként vezetett kéziratköteg az 1958-1962-ig terjedő évekből. Tehát az 1958-1991-ig terjedő évek naplóinak anyaga nagyrészt még ismeretlen. Ezek a naplók a Kádári-évek értékes dokumentumai és műhelynaplók is egyben.
Az eddig még ismeretlen naplókból, napló-részekből tudomásuk szerint csak egy publikáció született, a már említett 60 oldalas 1958-62-ig terjedő kéziratkötegből német fordításban jelent meg egy hosszabb részlet a Sinn und Form 2019/1-es számában. Mivel egy akadémiai kiadványról van szó, ehhez jogalapot az intézmény számára a fennálló szerződés biztosított. A teljes kéziratkötet kiadása is előkészületben van magyar és németre fordított kiadásban, az első a budapesti Kertész Imre Intézet által, az utóbbi a Rowohlt kiadónál.
Az AdK és a KII közötti együttműködés lehetőségei
Az AdK és a KII kapcsolatban állnak, nemrég a KKETTKK képviselői bemutatták szakmai tervüket, legfrissebb kiadványaikat, és tájékoztatták az AdK-t az új épület megnyitásáról. Az AdK alapelve, hogy a náluk őrzött anyagnak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie és hogy a publikációk ne ütközzenek megszorításokba. Ezért nyitottak a kreatív megoldásokra is - az egyik lehetséges út a Kertész-archívum kézirataiból való online közzététel lehetne, mert ez minden potenciálisan érdekelt fél számára egyenlő hozzáférést biztosítana.
Az AdK és a Kertész Imre Intézet közötti viszonyról Madácsi-Laube Katalin, mint a Kertész-anyag gondozója, reménykedik, hogy a kutatók publikálási szándékai - vonatkozzanak azok az eddig még kiadatlan művekből egy hosszabb idézetre, részletre vagy egy teljes anyagrészre - a szerzői jogok birtokosának, tehát a KKETTKK támogatására találnak. Mint Kertész-kutató fontosnak tartja, hogy az eddig kiadatlan anyagok megjelenjenek, a kiadások az általánosan elfogadott szakmai elvárásoknak megfeleljenek, és lehetőleg számos Kertész-kutató szakmai konszenzusát tükrözzék. Ugyanis a kiadásra szóba jövő naplók esetében - ahogyan a kéziratok esetében is - többféle út is járható. Ezért az előzetes szakmai vitát, valamint a megegyezést és átlátható döntéshozatalt fontosnak és szükségesnek tartja.
Az eddig kiadatlan napló-részek esetében először az Akadémia folyóiratában, a Sinn und Formban publikáltak egy anyagot. Ezzel párhuzamban készül a KII a magyar kiadásra, amihez az AdK-tól már meg is kapta a kért digitális másolatokat. A náluk őrzött teljes anyag másolatát ugyanakkor az AdK nem adhatja át a budapesti intézetnek. Ez jogilag problémás volna, ráadásul a vásárlást finanszírozók elvárásainak sem felelne meg.
A Kertész Imre Intézet körüli viták és perek
A Kertész Imre Intézet egész működése egy szerződésen alapszik, amelyet a 2016 márciusában elhunyt író özvegye, Kertész Magda kötött a közalapítvánnyal. Schmidt Mária eddig nem volt hajlandó elmondani, mi szerepel benne, és a Narancs közadat-igénylésére sem adta ki. A lap viszont más úton megszerezte a másfél oldalas szerződést, amelyet 2016. augusztus 30-án írtak alá, tíz nappal a hosszú ideje betegeskedő Kertész Magda halála előtt. A szerződés „Kertész Imre szellemi hagyatékának gondozását”, „tudásközpont és oktatási központ” létrehozását és „ösztöndíjprogramok lebonyolítását” tartalmazza.
A Narancs átnézette jogászokkal az okiratot, akik szerint az jogilag rendben van, bár közjegyző helyett csak két tanú hitelesítette. Ugyanakkor arra felhívták a figyelmet, hogy az özvegy ugyan rendelkezhetett az összes Kertész-mű szerzői jogaival, tehát például őt illették a jogdíjak, de a felhasználási jogokat Kertész korábban eladta két kiadónak. Magyarországon a Magvetőnek, a világ többi részén pedig Európa egyik legnevesebb kiadójának, a Rowohltnak, amely a Sorstalanságot például 14 országban értékesíti, de sok más Kertész-művel is kereskedik. A német cég jogászai részletesen áttanulmányozták a szerződést, és arra jutottak, hogy az ő jogaikat az nem érinti. A gyanakvásuk azért lehetett indokolt, mert Schmidték már - módosított formában - kiadtak egy Kertész-könyvet, Az angol lobogót, amelynek a jogai a Magvetőnél vannak. A kiadó beperelte a közalapítványt, első körben elutasították a keresetet, de fellebbeznek.
A harmadik érintett fél a Berlini Művészeti Akadémia, amely 120-180 millió forintért vett meg 35 ezer oldalnyi kéziratot Kertésztől, aki 2002-ben úgy gondolta, hogy az jobb helyen lesz Németországban. „Biztonságba helyezem szellemi lenyomatomat” - írta. A hagyatéki eljárás ugyanis még nem zárult le. Kertész Imre gyermektelenül halt meg, ezért a felesége örökölt. Kertész Magda nem sokkal későbbi halála után pedig a fia, Sass T. Márton - aki beperelte a közalapítványt Kertész szerzői jogaiért. Schmidt Mária a német lapnak azt nyilatkozta, hogy Sassnak semmi joga az örökség ezen részéhez, mert nem élt Magyarországon, nem volt jóban Kertésszel, és az író kifejezetten kérte, hogy ne kerüljön a kezébe a hagyaték.
A pernek komoly tétje van, hiszen ha Schmidték veszítenek, akkor a Kertész Imre Intézet gyakorlatilag lehúzhatja a rolót, talán még a nevüket is meg kellene változtatni, hiszen a névhasználatot is a megtámadott szerződés garantálja. Ha viszont náluk maradnak a szerzői jogok, akkor a Rowohlt a szerző halálától számított 70 évig nekik utalja a jogdíjakat, ahogy a Magvető is - 2020-ig.
Kertész Imre és Kertész Magda családi háttere
Kertész Magda Kertész Imre második felesége volt, 1996-ban vette őt el. Közös gyermekük nem lett, Magda asszonynak az első házasságából volt gyermeke, Sass T. Márton.
Kertész Imre családjának története
- Apai ág:
- Nagyapja, Klein, Keszthely környéki Pacsáról származott, majd Budapesten nyitott rövidáru- és divatüzletet. Később Kertészre magyarosított.
- A vagyonát a világháborúban elvesztette, fia, Imre is elhunyt.
- Nagyapja és nagyanyja később gettóba kerültek, majd egy zsidó szeretetotthonban éltek, ahonnan a Rákosi-rendszer idején kitelepítették őket a cseh határvidékre, ahol elpusztultak.
- Anyai ág:
- Anyai nagyanyja, Bretter Betty, Kolozsvárról származott és fiatalon elhunyt tuberkulózisban.
- Nagyapja, Jakab Mór kolozsvári banktisztviselőként élt, majd a román megszállás után Budapestre menekült, ahol nem tudott új egzisztenciát teremteni. Később trafikot üzemeltetett.
- Anyai nagyapja és felesége Auschwitzban haltak meg.
- Anyja, egy önálló és ambiciózus nő volt, aki 16 évesen kezdett dolgozni és vezérigazgató titkárnője lett. Később Seres László, majd Ermer Árpád felesége volt.
- Szülei házassága:
- Apja fakereskedő volt, aki nehezen tudta eltartani a családját.
- A szülők házassága 1927 és 1934 között tartott, féltékenység jellemezte.
- A válás során anyjának le kellett mondania fia fölött gyakorolt jogairól, ami heti látogatásokat eredményezett.