Keresztény felekezetek álláspontja a mesterséges megtermékenyítésről

Időről időre fellángol a közéleti „lombikvita”, amelyet a Katolikus Egyház egy-egy képviselőjének megnyilvánulásai indítanak el. A nagy társadalmi hullámverés azért is meglepő, mert a katolikus nézőpont kisebbségben van a magyar társadalomban, és az egyházi megnyilvánulások elméletileg csak saját híveik számára jelentenek útmutatást. Ez és a hasonló reakciók azt mutatják, hogy a katolikus értékítélet nagyságrendekkel több embernek számít, mint a gyakorló katolikusok száma.

A termékenységi nehezítettség világszerte minden hatodik párt érint. Rengeteg oka van, hogy ilyen sokan küzdenek termékenységi nehézségekkel, például a mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly, különböző gyógyszerek szedése, stressz, alváshiány mind kockázati tényezők lehetnek. A fogamzásgátló tablettáknak is lehetnek olyan mellékhatásaik, amelyek még a tabletták elhagyása után is nehezítik a várandósság létrejöttét. Ezek használatát problematikusnak látja erkölcsileg is, de gyakorlati szempontból, ha egy fiatal lány hosszú éveken át szintetikus hormonokat szed, az leállítja a természetes ciklusát - átmenetileg kiiktatja a saját termékenységi hormonjait. Bizonyos esetekben megnőhet a trombózis, az inzulinrezisztencia vagy egyes hormonálisegyensúly-zavarok kockázata. Ezek mind hatással lehetnek a későbbi termékenységre.

Sokan, mire minden körülmény adott lesz és elkezdenék a családalapítást, nem várt szervi, hormonális, mentális gátakba ütköznek. Kivizsgálások, kezelések után eljuthatnak a mesterséges megtermékenyítés kínálta lehetőségig.

A Katolikus Egyház álláspontja

A Katolikus Egyház határozottan elutasító álláspontot képvisel a mesterséges megtermékenyítéssel (IVF) kapcsolatban. A Katekizmus nem tér ki a lombikmódszerre, sem a fölösleges vagy nem egészséges embriók elpusztításának erkölcsi elfogadhatatlanságára, más helyen azonban leszögezi: „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (2270). „A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat megtartására vagy gyógyítására irányul […]. A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a Katolikus Egyház számára.

Főbb aggályok és elutasítási okok

• Harmadik személy bevonása: Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen.
• A nemi aktus és az élet továbbadásának szétválasztása: Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be.
• Embriószelekció és embriópusztítás: A lombikeljárás során nem a gyógyítás a cél, a módszer nem az okokat próbálja meg feltárni, nem kezeli a termékenységi nehézségeket, hanem csak a végeredményre koncentrálva szeretné - a természetes biológiai folyamatokat megkerülve - gyermekhez juttatni a párt. A biológiai tény, hogy az emberi élet a fogantatáskor kezdődik - amikor a petesejt és a hímivarsejt egyesül, és létrejön az új, egyedi genetikai kóddal rendelkező embrió. A legfőbb probléma a lombik esetében az embriószelekció gyakorlata. Itt embriókat áldoznak fel, hogy a vágyott gyermek megszülethessen. Átlagosan 6-16 embrió hal meg azért, hogy egyvalaki megszülethessen. Az orvos eldönti, hogy mely embriókat ülteti be: a legszebbeket, leggyorsabbakat, legügyesebbeket, legígéretesebbeket - akik pedig nem olyan szépek, ügyesek, gyorsak, nekik nem ad esélyt: megsemmisíti, lefagyasztja vagy kísérletezésre használja őket.
• Embrióredukció: Hogyha többen is fejlődésnek indulnak a méhben, az orvos még egyszer felteheti a kérdést, hogy hány gyermeket szeretne az anyuka, mert akkor még van lehetőség abortálni, hogy pontosan a kívánt számú gyermek születhessen meg.
• A gyermek nem járandóság, hanem ajándék: A katolikus tanítás hangsúlyozza, hogy a gyermek nem egy jog, hanem Isten ajándéka.

Ferenc pápa is többször kifejezte határozott véleményét a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban - bár ez a vélemény egyhangú, mégsem kirekesztő a lombikosokkal szemben. „Az egyház elsődleges kötelessége nem az, hogy elítéléseket és kiközösítéseket osztogasson, hanem hogy hirdesse Isten irgalmasságát, megtérésre hívjon és minden embert az Úr üdvösségére vezessen” - ezt Ferenc pápa mondta 2015-ben, a családszinóduson tartott záróbeszédében.

Katolikus hívek tapasztalatai

Anna, aki katolikus és két gyermeke van, elmondta: „Férjemmel mindketten gyakorló katolikusok vagyunk, amióta az eszünket tudjuk. Két éven át hiába vártunk, akkor megijedtünk, és jelentkeztünk örökbefogadó szülőnek. Viszonylag hamar kaptunk is egy kislányt, akiről édesanyja lemondott. A vágy azonban nem múlt el, hogy saját testünkből származó gyermekünk is legyen. Egy katolikus orvos ismerősünk biztatására elindultunk a meddőségi vizsgálatokra. A férjemmel átimádkoztuk és átbeszéltük a lehetőségeinket, azt, hogy meddig megyünk el. Addig, amíg az én egészségem nem csorbul, más donorsejtjeit nem vesszük igénybe, a megfogant életek „kidobása” pedig szóba se jöhet. Az ondósejteket testi-lelki együttlét során nyertük ki, és nem rögtön, de az én testembe kerültek. A mi szexuális együttléteink mindig nyitottak voltak a gyermekáldásra - csak éppen segítséggel értük ezt el. A „méltóság” sokféleképpen érthető fogalom, és szerintem nem itt kezdődik annak az elvesztése. A tudomány lehetőségeit igénybe vettük, hogy elhárítsa az akadályt a foganás elől, de a gyerekünk - mindkét gyermekünk - életét, lelkét Isten adta, nem az orvosok és nem mi.”

Rita, szintén katolikus, gyermektelen. „Idén leszünk húszéves házasok. Korán kiderült, hogy nekem nem lehet gyermekem, ezért tíz éven át mindenféle kezelésre jártam. Sok pénzünk és lelki erőnk ment el kúrákra, műtétre, zarándoklatokra. A lombik csak 2010 körül merült fel, de addigra annyira belefáradtunk ebbe az egészbe, hogy én nem vállaltam. Teológiai aggályaim is voltak, ráadásul féltettem a testem a hormonkezelések következményeitől, a lelkemet pedig a kudarcoktól. Nagy volt rajtunk a nyomás a közösségünk részéről, hogy fogadjunk örökbe, de se én, se a férjem nem tudott volna megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy idegen gyermeket fogadjunk be az életünkbe. Mindkettőnknek sok testvére van, bő gyermekáldással, sok az unokahúg, unokaöcs - ez egy kicsit pótolja a hiányérzetünket.”

Egy másik katolikus hívő: „Ezelőtt 22 évvel szembesültem azzal a problémával, hogy nem esem teherbe. Egyházi iskolában, gyakorló vallásos kollégák között dolgoztam - egyikük, akinek két orvos lánya van, ajánlotta figyelmembe az egyik klinika asszisztált reprodukciós osztályát. A rendelőben, ahová két évig szinte hazajártunk, tele volt a fal azoknak a gyerekeknek a fényképeivel, akik az osztály munkatársainak segítségével, inszemináció vagy lombikprogram után születtek. Én akkor 35 éves voltam, és a férjemmel különösebb hezitálás nélkül kezdtünk bele a programba, nem gondolkodtunk arról, hogy a mesterséges beavatkozás összeegyeztethető-e hitünkkel, keresztény szemléletünkkel, hiszen épp az jelentette számunkra a keresztény hozzáállást, hogy családot, gyerekeket szerettünk volna. Hívő környezetünkből senki nem fogalmazott meg olyan véleményt, hogy ne lenne vállalható ez a program, nekünk ebben nem kellene részt vennünk. Ma úgy gondolom, e témával kapcsolatban a sokkal toleránsabb evangélikus állásfoglalást inkább magaménak érzem, mint a saját felekezetem álláspontját.”

Protestáns felekezetek álláspontja

A reformált történelmi felekezetek és kisebb gyülekezetek osztják a Katolikus Egyház aggodalmát a fölös számú megtermékenyült petesejtek elpusztításával és az idegen sejtes megtermékenyítéssel kapcsolatban, ám a többi ellenérvhez hasonló nyilvánosan ritkán hangzik el. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) Etikai Szakbizottsága részére „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben” címmel készült, az élet kezdetén felmerülő kérdésekhez kapcsolódó reprodukciós etikai tájékoztató segédanyagban Fazakas Sándor egyetemi professzor és Kovács Krisztián a következőképpen fogalmaz: „a protestáns antropológiai és etikai szempontból elsőbbséget élvez a természetes úton történő fogantatás, ami során közvetlenül megélhető a szeretetteljes kapcsolat, a szexualitás és az utódnemzés élménye. Mégsem lehet e tekintetben mindenkire vonatkozó általános érvényű normát alkotni, hanem mérlegelni kell az egyéni élethelyzeteket és egészségi állapotokat. A protestáns etika elfogadhatónak tartja a meddőség megszüntetésére irányuló orvosi beavatkozásokat, beleértve az asszisztált reprodukciós eljárást (ART) is azzal a kitétellel, hogy azokat a lelkigondozói felelősség, a szeretet, az igazságosság és a szabadság kell, hogy meghatározza. Az egyházaknak pedig folyamatosan tájékozódniuk kell a reprodukciós medicina eredményeiről és várható fejlődéséről ahhoz, hogy szentírási alapon és tárgyszerűen tudjanak állást foglalni a témában.”

Az Evangélikus Egyház hozzáállását tükrözi például Szebik Imre bioetikai tankönyve, amely mérlegeli a katolikus egyházi aggályokat: a „fölös” embriók megsemmisítését szintén elfogadhatatlannak tartja, ám a többi ellenérvet súlytalanítja. Orosz Gábor Viktor, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Teológiai Bizottságának elnöke így fogalmazott: „Azok az orvosi beavatkozások, amelyek férfi és nő saját gyermek utáni vágyát beteljesíteni igyekeznek (homológ megtermékenyítés), teológiai szempontból is alapvetően örvendetesek.”

Protestáns hívek tapasztalatai

Egy keresztény hölgy elmondása szerint: „Meddőségi kivizsgálásra mentem, mert évek óta vártunk a férjemmel a gyermekáldásra. Kiderült többek között, hogy elhegesedett mindkét petevezetékem, átjárhatatlan, hiába próbálták megnyitni, nem sikerült. Az én esetemben csak a lombik jelenthetett megoldást. Úgy tudom, a protestáns felekezetek hivatalosan nem utasítják el a mesterséges megtermékenyítést, de nekem komoly előítéleteim voltak korábban a lombikos gyerekekkel és az egész eljárással kapcsolatban - persze úgy, hogy csak a felével voltam tisztában egy ilyen eljárásnak. Ahogy érdekeltté váltam a témában, egyre többet tudtam meg, és kerestem közben Isten álláspontját erről. Egyre nyitottabb lettem arra, hogy a lombikmódszer is lehet a gyermekáldás útja, egy Istentől megáldott lehetőség.”

Egy másik hölgy a következőket osztotta meg: „27 éve vagyok keresztény. Egy evangelizáción tértem meg, férjem pedig katolikus nevelést kapott. Jelenleg 20 éves házasok vagyunk. 35 éves voltam, amikor elkezdtünk meddőségi vizsgálatokra járni, de nem derült ki, miért nem esem teherbe. Rengeteget imádkoztunk. Örökbefogadási határozatunk is volt, de nem csörgött a telefon, mert hiába álltunk készen akár nagyobb gyermek befogadására is, a pszichológus azt írta rólunk, hogy mivel még nem gyászoltuk el a vér szerinti gyermek lehetőségét, nekünk csak újszülött babát javasol. Újra és újra Isten elé vittük ezt a kérésünket, elengedtem, visszavettem, megint elengedtem. Nem az Istenbe vetett bizalom hiányzott, inkább nem tudtam, hogy nekem mennyit kell tennem. Féltem, hogy kifutunk az időből. Rokonomnak sok próbálkozás után végül a győri Kaáli Intézetben lett lombikbabája, így az elhatározást követően mi már egyenesen oda mentünk. A mélyen hívő katolikus Kőrösi Tamás doktorhoz kerültem. Mire bejutottam hozzá, majd az általa kért összes új vizsgálat lezajlott, már negyvenéves voltam. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a hímivarsejt eljutása a megfelelő helyre nálunk nem gond, viszont az egészséges sejtek szempontjából az életkorom miatt időnk fogytán volt, ezért azt javasolta, próbáljuk meg a lombikot. Amikor az első injekciókat beadtam magamnak, még tele voltam kétséggel. Átimádkoztuk a férjemmel - aki mindvégig csodálatosan állt mellettem -, és arra jutottunk, hogy az Ige is azt mondja: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem minden épít.” (1.Kor. 10:23) Gyakran hallottam azt is a testvéreimtől és prédikációkban, hogy Isten akaratát arról is felismerhetjük, hogy mindig öröm és békesség kíséri - és ez megvolt bennünk. Muszáj hallgatnunk az Isten közelségében élő lelkiismeretünkre. Nem a máséra! „…Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat más lelkiismerete?” (1.Kor. 10:29) Én úgy hiszem, hogy a tudomány lehetőségeit is Isten adja, az embernek kell jól élni velük. A meddőség egy betegség, amelynek az akadályait az orvosok megpróbálják mesterséges eszközökkel leküzdeni - de attól még ugyanúgy az én petesejtem és a férjem ivarsejtje termékenyül meg, mintha természetes úton történne. Kőrösi doktor is elmondta: az embriót ők beültetik, de attól kezdve fogalmuk sincs, miért ágyazódik be és mitől válik kihordhatóvá az új élet. Erre nincs ráhatásuk. A harmadik beültetésem sikerült 42 évesen. Minden alkalommal várandós lettem, de csak a harmadik alkalommal maradt velünk a baba, hogy megszülessen. Két stimulációmból kilenc embrióm lett, nyolcat már beültettek. Maradt még egyetlen embrióm lefagyasztva, és érte is visszamegyek januárban, mert vár engem. Ő belőlünk van, hozzánk tartozik, annak idején könyörögve imádkoztunk azért, hogy megtermékenyüljön, aztán rendben osztódjon, fejlődjön. A beültetéssel esélyt adunk neki az életre, és Isten majd eldönti, hogy élhet-e. Ha Isten úgy dönt, én 45 évesen is megszülöm. A megtermékenyített petesejt emberi élet. Neked kell aláírnod azt a papírt, amelyben a lefagyasztott embriók sorsáról rendelkezel. Azt nem az orvos. „

Anna néhány évvel ezelőtt már arról is kezdett lemondani, hogy egyszer életet adhat egy gyermeknek - most kislányát neveli férjével, Péterrel. Mélyen vallásos keresztények, akik házasságkötésük után nem sokkal elhatározták, hogy családot alapítanak - ekkor Anna harmincnyolc, Péter harminckilenc éves volt. Amikor az éveken át tartó próbálkozások után sem fogant gyermekük, a páros számára világossá vált, hogy orvosi segítségre lesz szükségük. A döntés előtt Anna hónapokon keresztül vívódott. Tisztában volt az egyház álláspontjával a mesterséges megtermékenyítésről, és félt, hogy döntése miatt elveszíti a közösségét, de a gyermektelenség okozta fájdalom és a mély vágy, hogy anya legyen, sokkal erősebb volt benne, így végül a lombikprogram mellett döntöttek. - „Tudom, mit tanít az egyház, de nem tudtam tovább tétlenül ülni. Az örökbefogadás gondolata is felmerült, viszont mi abban állapodtunk meg, hogyha nem sikerül az első lombikprogram, csak akkor választjuk ezt a lehetőséget” - mondja Anna, majd hozzáteszi, hogy a dilemmával megkereste a lelki vezetőjét is, aki mellette állt a döntésben. Ennek három éve, ma másfél éves a kislányuk. A házaspár a közösség előtt sem titkolta, hogy lombikprogram útján fogant gyermekük, igaz, nem is hangoztatták. Őket is meglepte a környezetük reakciója: Anna elmondása szerint néhány kritikus hangot leszámítva a legtöbben velük örültek és várták a kicsi érkezését. - „A kislányunk születése után az örömünk határtalan volt, de a döntés súlya továbbra is nyomta a lelkemet. Boldog vagyok, hogy végre édesanya lehettem, mindennap hálát adok Istennek a gyermekünkért, még akkor is, ha tudom, hogy a döntésünk az egyház szerint nem helyes. Most mégis úgy érzem, a legnagyobb áldás számomra az, hogy édesanya lehetek” - mondja Anna, aki hisz abban, hogy a történetükkel hidat építhetnek a hasonló helyzetben lévők és a lombikprogramot ellenzők között.

„Etikus lombik” és alternatívák

Somfai Béla, a 2015-ben elhunyt jezsuita szerzetes, bioetikai könyvek szerzője így vélekedett: „Rövidtávon ugyan kár származhat az életadás és a szeretet szexuális kifejezésének szétválasztásából, de ezt az egy esetre korlátozott kárt a terméketlenség orvoslása, valamint a gyermekáldás és nevelés értékei hosszú távon bőven kárpótolják.” Persze ehhez az eljárásnak házastársak között kell történnie; nem járhat ez emberi élet pusztulásának jelentősebb arányával, mint a természetes folyamat; nem használhatnak adományozott pete- és ivarsejteket; a magzatban felfedezett fejlődési rendellenességek esetén is kizárják a terhességmegszakítás lehetőségét, és nem hagynak felhasználatlan embriókat.

Somfai Béla jezsuita szerzetes és bioetikus ötlete nyomán ismerhető meg az „etikus lombik” fogalma. Ennek lényege, hogy annyi petesejtet termékenyítenek meg, amennyit utána vissza is ültetnek. Így akár négyesikrek is születhetnek, de az embriók megtapadása Isten kezében van, éppen úgy, mint természetes fogamzáskor.

A mesterséges megtermékenyítés elfogadható formái

Hála Istennek léteznek olyan mesterséges módszerek, amelyek abszolút alkalmasak a meddő párok segítésére és erkölcsi aggályokat sem támasztanak. Ezek a testen belüli, homológ módszerek, amikor nem vonunk be ivarsejtdonorokat, hanem tényleg a férj hímivarsejtjeiből, a feleség petesejtjeiből, testen belül végzünk el olyan mesterséges beavatkozásokat, amelyek következtében sokkal nagyobb eséllyel történik meg a megtermékenyülés.

• LTOT (Lower Tubal Ovum Transfer): Hormonális stimuláció után a nő petesejtjét a méhkürtbe juttatják, tehát a petesejtet úgy pozicionálják, hogy a legnagyobb eséllyel történjen megtermékenyítés.
• GIFT (Gamete Intrafallopian Transfer): Ugyanúgy a petesejtet pozicionálják mesterséges módszerekkel, itt is megtörténik a szexuális egyesülés természetesen, viszont még egy katéteren keresztül további hímivarsejteket juttatnak be hüvelyi úton, hogy még jobban növeljék a megtermékenyülés esélyét. A GIFT-nél az erkölcsteológusok azon vitatkoznak, hogy ez a bizonyos katéteres spermautánpótlás a szexuális egyesülést kiegészíti vagy helyettesíti - ha kiegészíti, akkor rendben van, ha helyettesíti, akkor viszont nincs helyén erkölcsileg.

A méhen belüli megtermékenyítés (lásd IUI) a mesterséges megtermékenyítés (ART) egy típusa, egy olyan orvosi eljárás, amelynek során egy férfi spermáját pontosan a megfelelő időben (azaz a nő foganási-képességének havi csúcsán), a nő méhének arra legmegfelelőbb pontjára viszik be. Teszik mindezt annak érdekében, hogy a teherbeesés esélyét a lehető legmagasabbra növeljék. Ezt a módszert általában a női termékenységet növelő gyógyszerek bevetése mellett alkalmazzák, de nem mindig. A mesterséges megtermékenyítés lényegében abban különbözik a méhen kívüli megtermékenyítéstől, hogy a foganás természetesebb módon megy végbe, míg a méhen kívüli megtermékenyítésnél, mint ahogy azt annak neve is jelzi, a spermium és petesejt egyesítése a méhen kívül történik (in vitro megtermékenyítés), majd a már megtermékenyített petesejt(ek)et ültetik be a nő méhébe. A mesterséges megtermékenyítés során - a másik említett módszerrel szemben - nem keletkeznek fel nem használt vagy végül megsemmisítésre kerülő embriók.

A termékenységet helyreállító orvoslás

Léteznek olyan orvosi megközelítések - mint a termékenységet helyreállító orvoslás -, amelyek az egész embert gyógyítják és támogatják a természetes foganást. Például a cikluskovetes.hu oldalon négy különböző, orvosok által kidolgozott, nemzetközileg elismert módszert is ismertetnek, amelyek nagyon sokat segítenek abban, hogy a nők megismerjék a saját, egyedi ciklusukat és azt táblázatban pontosan rögzíteni tudják. Ez a ciklustáblázat aztán a nőgyógyász, endokrinológus számára orvosi, diagnosztikai eszköz lesz a személyre szabott kivizsgálás és terápia során. Például a NaPro módszer (Natural Procreative Technology) sikerességi rátája meghaladja a lombikét és még olcsóbb is. Több száz központ van már a világon, ahol alkalmazzák, sőt, még akik sikertelen lombik után mennek el NaPro-ra, nekik is 24%-ban tudnak segíteni, hogy megszülessen a baba. Ezek tudományos, elismert módszerek.

Magyarországon már két helyen is elérhetőek az erkölcsileg nem aggályos módszerek: a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumában és a Semmelweis Egyetemen alapított Rekonstruktív Reproduktív Medicina Centrumban ezekkel a gyógyító módszerekkel segítik a gyermektelenséggel küzdő párokat - ráadásul nagyon sikeresen. Ezeknek a gyógymódoknak kevesebb a mellékhatásuk, sőt van rájuk állami támogatás is.

További vallási nézőpontok

Zsidó vallás

Érdekességként: a vallásos zsidóság alapvetően engedi a mesterséges megtermékenyítés formáit, éppen a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsnak megfelelve. Bizonyos feltételekben különbség van a megreformált zsidók álláspontja és az ortodox rabbik álláspontja között. Általában egyezik a többség véleménye abban, hogy csak házasság keretein belül történhet, tilos az idegen ondó- vagy petesejt használata, a saját hímivarsejtek összegyűjtését pedig csak aktus közben, gumióvszerrel vagy megszakított közösüléssel tartják elfogadhatónak. A fölös számú embrió orvosi felhasználásával szemben többnyire nem támasztanak aggályokat, sokkal fontosabbnak tartják az elcserélés kockázatának elkerülését. Az első parancsolat Mózes Öt Könyvében - a Tórában - „szaporodj és sokasodj” előírás. Ezt az előírást, azért is fontosnak kell tekinteni, mert a 613 (TÁRJÁG MICVA) zsidó parancsolat között az első helyen szerepel.

Iszlám vallás

Az iszlám természetesnek tekinti a házaspárok gyermek utáni vágyakozását, és a meddőséget betegségnek tekinti. Jelenlegi tudásunk és ismereteink szerint a meddőség számos formájában a gyógymód a mesterséges megtermékenyítés lehet. Az iszlám vallásjog (Saria) céljainak egyike a leszármazás védelme, ezért harmadik személy bevonása nem engedélyezett. Abban hiszünk, hogy a gyermekeknek férfi és nő házasságából kell születniük, és ismerniük kell származásukat. A származási kapcsolatok tisztasága és a házasság szentsége fontos alapelveinek, melyek harmadik személy bevonásával sérülnének, számos etikai problémát felvetve.

Lombikprogram a modern orvostudomány szemszögéből

Mára kitolódott a gyermekvállalás, egyre kevesebben vállalnak gyermeket a húszas éveikben, pedig a szervezet biológiailag ekkor a legtermékenyebb. Helyette a harmincas-negyvenes éveikben vállalnak gyermeket a párok, és ezért beszélhetünk manapság olyan sok fogantatási problémáról. A modern orvostudomány, különösen a nőgyógyászat, egyre nagyobb hangsúlyt fektet a meddőségi kezelésekre, beleértve a lombikprogramot is. A lombikprogram biztonságos megoldást kínál azoknak a pároknak, akik természetes úton nem tudnak gyermeket vállalni.

A petesejteket és a spermiumokat laboratóriumi körülmények között egyesítik, majd az embriót beültetik az anyaméhbe - a régóta kutatott és nagy valószínűséggel hatékony módszer esélyt ad arra, hogy olyan párok is szülővé válhassanak, akik számára más módon ez nem lehetséges. Mára Magyarországon a társadalombiztosító is támogatja a lombikprogramot, ugyanakkor még így is szigorúbb feltételekhez kötik az eljárást, mint más közeli országokban.

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) Etikai Szakbizottsága felhívja a figyelmet azokra az esetekre is, amikor az említett alapelvek és alapérdekek nem érvényesülnek: az ivarsejt- és embrióadományozás adás-vétel tárgyává és így üzletté válása, a béranyaság bármilyen formája, a petesejtek mélyhűtéses tárolása a családalapítás szándékolt elhalasztásáért és az embriók valamilyen cél érdekében történő kiválogatása vagy felhasználása - valós etikai és társadalmi problémák. A fölöslegessé váló embriók sorsa és a gyermek szülei megismeréséhez való joga iránt sem maradnak közömbösek, ezáltal elítélve például a spermium vagy az embriók összekeverését. Különösen veszélyes az a fajta instrumentális szemlélet, amely a még be nem ültetett embriókat övezi, és létüket veszélyezteti vagy leértékeli. Végül, de nem utolsósorban a tárgyalt eljárásokkal az élet egy másik nagy eseménye is kikerül a család és az otthon védett közegéből, technicizálódik - ennek pszichológiai hatása sem elhanyagolható.

tags: #keresztenyek #es #mesterseges #megtermekenyites