Fedezd fel a csecsemő hordozásának titkait és mozgásfejlődésének kulcsfontosságú lépéseit!

Az újszülött mozgása már méhen belül elkezdődik. Már ott fordul, rugdos, markol, ütöget, ölel. Ezek a mozgások a vízben lebegve igen könnyűek, viszont a „szárazföldön” már nehezebb, és bizony több hét is eltelik, mire újra sikerül megismételni őket. Az újszülött első aktív mozgása a fejének mindkét oldalra való elfordítása. A következő nagyon fontos mozdulat a fejemelés hason fekve. Az új mozdulatok mindig ráépülnek az előző mozgásformára. Ha az egymásra épülő mozgásfejlődési szintekből egyetlen láncszem kimarad, akkor az egész mozgásszabályozási rendszer kompenzálni próbál. A kompenzálás során kóros folyamatok indulnak el. A még korai, de már rendellenes jelek felismeréséhez kövessük a csecsemő egészséges és attól eltérő fejlődését az első év során, hónapról-hónapra lebontva.

A csecsemő mozgásfejlődése az első, önálló lépések megtételével tulajdonképpen véget is ér. Természetesen 15 hónaposan nincs vége a kisgyermek mozgásfejlődésének, melyet három szóval lehetne leginkább jellemezni: gyakorol,-gyakorol,-gyakorol. A mozgások harmonizálása folytatódik, valamint az intenzív egyensúlyfejlődés még hosszú ideig tart, melyek akkor lesznek problémamentesek, ha az önálló mászás és a járás is szabályosan, szimmetrikusan zajlott.

A következő időszakban is ragaszkodni kell az elvárt mozgásfejlődéshez, mert ugyan az egyéni eltérések megengedettek, de több hónapos lemaradással ekkor is forduljon szakemberhez.

A csecsemő helyes mozgásfejlődése hónapról hónapra:

1. hónap: a csecsemő hason fekve átfordítja a fejét.
2. hónap: a csecsemő hason fekve átfordítja és emelgeti fejét, pár másodpercig meg is tartja, lábaival aszimmetrikusan rugdal.
3. hónap: a csecsemő hason fekve alkarján támaszkodik. Fejét, mellkasát elemeli a földről és meg is tartja. Háton karjaival szimmetrikusan kalimpál, lábaival aszimmetrikusan mozog. Kezeivel játékok után nyúl, de ez inkább ütő mozgás, és a játékot nehezen engedi el.
4. hónap: a csecsemő hason fejét magabiztosan emeli és meg is tartja, a fejét 90 fokos szögben tartja, tenyerére illetve öklére támaszkodik és így szemléli a körülötte lévő világot. Ügyetlenül, de megfogja az elé tartott játékot, egyik kezéből a másikba átadja. Előfordul, hogy véletlenül megfordul.
5. hónap: a csecsemő a játékért célirányosan nyúl, megfogja, átadja, elengedi. Hasról hátra illetve hátról hasra forog, mindkét oldalán keresztül.
6. hónap: a csecsemő magabiztosan forog mindkét oldalán keresztül hasról hátra és hátról hasra, így gurul a tárgyakért. Előfordul, hogy hátrafelé tolatnak, saját tengelye körül forogva kúszik, de ilyenkor elkezdődhet a kúszás is. Kialakul a teljes tenyértámasz.
7. hónap: a csecsemő rutinosan kúszik, emelgeti a fenekét, négykézláb helyzetbe feltolja magát és így hintáztatja magát előre hátra.
8. hónap: a csecsemőknél beindul a mászás a közelben lévő tárgyakért, a távolabbiakért inkább kúsznak. Négykézláb helyzetből kiülnek vagy oldalfekvésből tolják fel magukat ülésbe. Tárgyakba kapaszkodva egyes gyerekek állásba húzhatják magukat.
9. hónap: a mászás egyre gyorsabbá válik. Egyre több helyen tudják állásba húzni magukat és onnan visszaülni a talajra.
10. hónap: Rutinosan mászik mindenhol és mindenhová. Mindenhol állásba húzzák magukat, álldogálnak.
11. hónap: Továbbra is négykézláb közlekednek, felhúzzák magukat állásba. Oldalazva járnak.
12. hónap: Egy-két másodpercig önállóan áll, képes már kapaszkodva, álló helyzetből leguggolni, lehajolni a játékokért.
13. hónap: Önállóan áll, egy-két lépést önállóan megtesz.
14. hónapos kórtól: felfelé indul az önálló járás.

Ez a tankönyvi forma, de minden gyermek más és más, ezért egyéni eltérések lehetnek, mi az 1 hónap elcsúszást még nem tartjuk kórosnak. A feszes illetve laza izomtónusú csecsemők mozgásfejlődése is elcsúszik általában, de idővel szépen rendeződni szokott. Főként a szülők szoktak ezen aggódni, hogy mit mikor kell csinálnia a gyermeküknek és ezen akár versengeni is szoktak. Fontosnak tartjuk, hogy a szülő tisztában legyen azzal, hogy körülbelül a gyermekének mit mikor kell csinálni és ha valami eltér a normálistól, akkor szakemberhez fordulhasson. De a mozgásfejlődés nem verseny. Nagy segítség a gyermekorvos és a védőnői szakszolgálat is amennyiben a szülő elbizonytalanodik, vagy kérdései támadnak. „Ha a mozgásban lemaradás van, az a későbbiekben inkább egy megjelenése más problémának, úgy értem, egy adott funkció nehézsége abból is látszik, hogy a mozgásban lemaradás tapasztalható. Amennyire lehet, érdemes segíteni azzal a babát, ha motiváljuk, mozgatjuk, tornáztatjuk picit, de semmit sem szabad erőltetni.”

A következő időszakban is ragaszkodni kell az elvárt mozgásfejlődéshez, mert ugyan az egyéni eltérések megengedettek, de több hónapos lemaradással ekkor is forduljon szakemberhez.

Mit tehetnék a babám mozgásfejlődéséért?

Egyszerű: legyen tere szabadon mozogni, legyen ösztönző a környezete! Ha eleget gyakorolhat, mozoghat szabadon, idővel elsajátít majd minden mozgásformát. De mik azok, amikkel akadályozhatod őt, lassíthatod a fejlődését?

A babát nem szabad ültetni, amikor még nem tud magától felülni. Ennek az az oka, hogy a hátizmok a hasonfekvés, a kúszás-mászás során fejlődnek. Ha akkor ülteted, amikor még nem elég fejlettek a hátizmok, a baba gerincoszlopa tartja meg a teljes súlyát, ami túl nagy terhelés ró a csontjaira, és ez a későbbi gerincferdülés forrása lehet. Onnan, hogy a háta az ülés során meggörbül, a fejét nem tudja tovább tartani, ezért leereszti, lógatja. Ha hanyattfekvő vagy félig ülő helyzetből a szülő kezét vagy a pihenőszék/autósülés/kiságy szélét használva karizommal húzza fel magát, az még nem önálló felülés.
Sok baba már kisebb korban is szívesen csücsül az autós hordozóban vagy nézelődik az etetőszékből és később is örömmel fogadják az ülő testhelyzetet. Mivel így jól elfoglalja magát a baba, nagy csábításnak tűnik hagyni, hadd ücsörögjön akár a nap nagy részében. A sok ültetés azonban nem inspirálja a babát a mozgásra, hiszen sok mindent lát, elér ülő helyzetben is.
Sok baba szívesebben fekszik játékidőben hanyatt, hiszen így jobban lát mindent, míg hason fektetve emelni kell a fejét, ami nagy megerőltetés a számára. Ennek ellenére fontos, hogy ébren is feküdjön néha hason is. Ha nem szereti a hasonfektetést, kezdetben félig fekvő helyzetben a mellkasodra tedd hason és így játssz vele kukucska-játékot! 3-4 hónapos kortól pedig tedd le hason a földre minden nap 5-6 alkalommal néhány percre!
Ha a baba mindig kiságyban, vagy járókában puha szivacson játszik, lassabban, nehézkesebben kezd el mozogni, mintha van lehetősége kemény aljú járókában vagy a földre leterített takarón játszani.
Sokan szívesebben hordozzák a babát arccal kifelé, mondván, hogy így többet lát a világból, ez a testhelyzet azonban nem egészséges a számára. Ebben a testhelyzetben a baba háta homorít, ami megterheli a gerincoszlopot, a lábai pedig lógnak, ami a csípőfejlődés számára nem megfelelő. 4-5 hónapos kor felett, amikor a babát már jobban érdekli a külvilág és szívesen nézelődik, érdemesebb háton vagy csípőn hordozni a babát.
A felállás, a járás rejtelmeire a baba magától is rájön, ezeket nem lehet megtanítani neki. Ahhoz, hogy fel tudjon állni és járni, megfelelő lábizmokra, hátizmokra van szükség, amit a kúszás és mászás során sok-sok gyakorlással fejleszt ki a baba, de emellett szüksége van megfelelő egyensúlyérzékre és talpizomzatra is, ami szintén az önálló felállás, kapaszkodva járás során fejlődik. Az idő előtti felállítás, jártatás túlterheli a csontokat, lábakat, amikor azok még nem elég izmosak a baba teljes súlyának megtartásához, ráadásul a baba rossz egyensúlyi helyzetet szokik meg, mivel mindig valakinek a kezét fogva sétálgat, így sokkal többet fog esni, több a baleset. A jártatás ráadásul rossz szokássá alakulhat, hiszen a baba megszokja, hogy mindig valaki kezét fogva sétálgat, és mivel nagyon élvezi, folyton ezt kéri.
Kerekes szerkezet, amibe bele lehet ültetni a babát és a lábával tudja lökni magát. A baba nagyon élvezi, mert csücsülhet benne és mindenhova eljut. Mégsem ajánlatos a folyamatos használata, mert egyrészt a kicsi ül vagy áll benne egy olyan életkorban, amikor magától felülni, felállni még nem tud, a lábbal hajtás miatt rossz egyensúlyi helyzetet és egy természetellenes mozgásformát szokik meg. Ha túl sokat van benne, az a kúszástól-mászástól veszi el az időt, amire a fejlődése szempontjából sokkal nagyobb szüksége lenne.

Rugós hinta: sokan azt hiszik, egyáltalán nem lehet használni, azonban, ha a baba már tud magától ülni, nyugodtan ugrálhat a rugós hintában.

Bumbo szék: az Amerikában nagyon népszerű babaszéket kifejezetten abban az életkorban javasolják, amikor a baba még nem tud ülni, számos helyen azonban arról írnak, hogy a szék káros a babák fejlődésére nézve, ezt azzal indokolják, hogy a baba nem tud szabadon mozogni a székben, ezért lemarad a mozgásfejlődésben (ez igaz is, amennyiben túlzásba visszük a használatát). Sok szülő már az egészen kicsi, 2-3 hónapos babákat már beleülteti, ez azonban káros lehet, mert a szék merev fala nem követi a gerinc vonalát, ami rossz tartáshoz vezet, különösen, ha hosszú ideig benne marad a baba.

9-18 kilóig használható autósülés: a nagyobb babák már fél éves kor körül kinőhetik az autóshordozót, ilyenkor átülhetnek a 9-18 kilós autósülésbe, ha az olyan, ami hátradönthető, tehát nem derékszögben ül benne a baba.

A csecsemő hordozása és a szülői terhelés

Jellemzően a hasi és a háti részen szokták a szülők hordani a gyermekeiket. Melyik az ajánlottabb? Mivel a gyermek rendszeres hordásakor a gerinc, a váll és az egyéb teherviselő ízületek jelentős veszélynek vannak kitéve, azt szoktuk mondani, 7 kg-ig lehet elöl vinni a kicsiket kenguruban. A nagyobbakat pedig már háton érdemes, mivel ha sokáig a hasi részt terheljük, fokozzuk az ágyéki gerincrészre terhelődő nyomást, ami már a terhesség alatt is túlterhelt volt. De a legjobb megoldás a babakocsi, vagy az, hogy amint tud járni a kicsi, sétáljon a maga kis tempójában. Ugyanis a gyermeknek sem tesz jót, ha állandóan karban, karon ül. Az ellustuláson kívül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a baba csontja még fejlődésben van, és kisebb mértékben akár gerinc- és csípőprobléma is felléphet nála, ha rossz pozícióban görnyed a szülőkre köthető hordozókban.

Viszont, amit szinte egyáltalán nem ajánlanék, pedig a legtöbb édesanyára leginkább ez jellemző, az az, hogy házimunka - jellemzően főzés - közben a babát az egyik kézben tartja, a másikkal pedig végzi az aktuális feladatot. Mivel mindenkinek vagy egy erősebb oldala, azt terheli meg ilyenkor a szülő igazán. Azért veszélyes ez, mert kialakul egy domináns váll, ahol mindenféle szindrómák jelentkezhetnek. Eltolódhat a törzs az egyik irányba, ami alsóvégtagi problémákat is okozhat. Ezért nagyon fontos, hogy centrálisan, középen legyen a gyermek, vagy figyeljen az anyuka arra, hogy az egyik kezéből a másikba tegye át a kicsit. Ha felbomlik az izomegyensúly az aszimmetrikus terheléstől, nagyon sok rehabilitációt igényel utána a visszaállítás. Sajnos ilyenkor a másik oldal is veszélynek van kitéve, ahol egy teljesen más irányú problémacsoport alakulhat ki, és sok munkát igényel, mire a két oldal ismét megfelelő összhangba kerül.

Az ember azt gondolná, a hát erősebb testrész, mint a hasi oldal. A háton 7 kg fölött is lehet vinni hosszú távon a gyermeket? Ez egyénfüggő. Hátizomzattól és tartástól függ leginkább. Amennyiben a szülő háton szeretné vinni a gyermekét, a hátizsákszerű hordozóeszköz lehet a legalkalmasabb erre a célra.

A kicsik nagyon szeretik, ha a szülők felveszik őket, de a nagy kedvenc, ha apa nyakába ülhetnek. Mennyire terheli ez meg a szervezetet? Ahogy a hasi vagy háti hordás esetén, itt is nagyon fontos a testalkat. Az edzett apukáknak ez kevésbé okoz problémát, inkább a mozgásszegény életmódot élők vannak kitéve nagyobb kockázatnak. De, hogy őszinte legyek, anatómiailag egyáltalán nem jó, ha a gyermek rendszeresen nyakban ül, mert jelentősen sérülhet a nyaki gerincrész, ezért nem csak a nyakban, de egyéb testtájakon is kialakulhatnak problémák. Veszélynek vannak kitéve ilyen helyzetben a kis ízületek, a porckorong, maga a teljes hát is, ami a derékra vetülhet ki, tehát sok helyen kialakulhatnak degeneratív elváltozások.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ezek a sérülések gyakran fájdalommal is járnak. Pontosan mit érez a szülő elváltozás esetén? Vannak megelőző fájdalmak, vagy csak akkor érződik a baj, ha már kezelésre szorul? Mivel a túlterheltség édesanyáknál egyértelmű már a terhesség idejében is, leggyakrabban náluk deréktáji fájdalom szokott jelentkezni. Ha nincs elég erős izomzatuk, az izom begörcsölhet, fájhat, rosszul reagálhat a túl erős ingerekre. Sajnos a porckorong problémák is gyakran ilyenkor keletkeznek, így hangsúlyoznám ezeket megelőzvén a prevenciós testmozgás, leginkább a törzsizom erősítés jelentőségét. Alkati kérdés, hogy mikor alakul ki a fájdalom. Jelentkezhetnek a tünetek akár néhány hónap múlva, de akár évek is eltelhetnek tünet nélkül. Viszont ha már kialakul a fájdalom, akkor az tud funkciókorlátozást is okozni, hiszen ilyen esetben egy érezhető, mély fájdalomról beszélünk.

Mivel folyamatos súlyemelésről van szó, ez a fájdalom összekeverhető például az izomlázzal? Teljesen mást érzünk izomláz esetén, ami pár nap alatt el is tud múlni. Ez viszont vagy lokális, a páciensek által is negatívnak definiálható fájdalom, vagy kisugárzó fájdalom, olykor, ha idegérintettség is fellép, neurológiai panaszok is jelentkezhetnek. De nagyon gyakori, hogy bemerevednek a nyakizmok éppúgy, mint az ülőmunkát végzőnél.

Mikor érdemes gyógytornászhoz, és mikor szakorvoshoz fordulni panaszok esetén? Elvileg a sorrend az, hogy elmegy a szülő a körzeti orvoshoz, aki beutalja a reumatológiára, és ott utalják tovább a gyógytornászhoz. Ez a társadalombiztosítás alapú ellátás folyamata. De vannak olyan helyek, mint a gyogytornaszom.hu is, ahova beutaló nélkül is jöhet a páciens. Mi például a rendelőinkben fel tudunk állítani olyan egyéni, személyre szabott diagnózist, ami alapján el tudjuk indítani a kezelését, természetesen, ha szükséges, kérünk már meglévő leleteket a pácienstől. Először feltérképezzük a problémát, majd az egész testet, hiszen egy adott szervi fájdalom nagyon sok mindentől eredhet. Többek között átsugárzás is lehet, nem feltétlen az adott szerv fájdalma. Az első perctől összeállítunk otthon végezhető korrekciós gyakorlatokat is, amelyek már önmagukban nagyon sokat segítenek. Természetesen, ha olyan tünetekkel találkozunk, ami egyéb szakember bevonását igényli, akkor azonnal tovább irányítjuk a megfelelő szakorvoshoz. A lényeg mindenképpen az, hogy a panaszokkal érdemes mielőbb gyógytornászt felkeresni.

Megelőzés és terhesgondozás

Ajánlja a megelőzést már akár a kismamáknak is? Én annak a híve vagyok, hogy a fogantatástól kezdve járni kellene gyógytornászhoz, a mély hasizom, a gátizom megerősítése céljából, mert ezek megnyúlnak a 9 kilenc hónapban. Ha ezek a szervek erősek tudnak maradni, a kismama könnyebben felépül a szülésből, könnyebben tudja viselni a további terhességeket. Nagyon hasznos a csoportos kismama torna is, hogy az izmok már fel legyenek készülve a teljes időszakra és a szülésre is.

A méhben lévő babára hogyan hat a gyógytorna? Mindenképp sokat számít a magzatnak is. Már a várandósság előtt vannak olyan speciális tornák, amelyek a méh keringését stimulálják, így segítenek a teherbe esésben is, de ha már kismama valaki, akkor vannak gyakorlatok, amelyeket a méhben lévő babáknak is segítséget nyújtanak.

Vélhetően az interneten számos ilyen gyakorlatot lehet találni. Mennyire biztonságosak ezeket végezni mindenfajta előzetes állapotfelmérés nélkül? Mi a személyes módszerben hiszünk. Hiszen az általános gyakorlatok nem mindig azt váltják ki a szervezetből, amit várunk, mert nagyon sok rejtett, még tünetekkel nem jelentkező probléma lehet, amit egy-egy gyakorlat hamarabb a felszínre hoz.

A csecsemő hordozása és a szülői testalkat

Min múlik, hogy az anyuka milyen problémákkal szembesülhet, ha rendszeresen kézben tartja a kicsijét? Számít esetleg a testalkat? Egyáltalán nem. Ez inkább genetikán múlik, az ízületi struktúrán. Milyen a medence, széles vagy keskeny, milyen a csípőízület, a gerinc kiegyenesedett vagy megfelelően homorú, és ami nagyon sokat számít, hogy sportos életvitelt él-e az anyuka vagy sem. Nagyon sok tehát az összetevő. Sokszor a kicsi, vékony nők a legstrammabbak.

8 OKOS MÓD, HOGYAN KEZELJÜK A MÉRGEZŐ EMBEREKET | SZTOIKUS FILOZÓFIA

A csecsemőkorban a mozgásfejlődési szintek szabályos sorrendje elengedhetetlen. A sorrendiség (hason támaszkodás-, forgás-, kúszás-, mászás-, felülés-, felállás és a járás) folyamatos erősödést jelent az izomrendszernek és az ízületeknek, ugyanakkor optimális idegrendszeri érést fog eredményezni.

Ha a sorrend elemei felcserélődnek vagy egy-egy mozgásminta kimarad (pl. kúszás vagy a mászás) az idegrendszer éretlen minősítést kaphat az iskolaérettség vizsgálatánál.

A csecsemő mozgásfejlődésének kritikus pontjai és a balesetek megelőzése

Banális problémának tűnik, mégis óriási aggodalmat okozhat, ha az első gyermeked születése után nem tudod, hogyan fogd kisbabád aprócska, törékeny testét. Ha a karodban tartod, érezheted, mennyire pici és hogy még nem képes tartani a fejét, a gerincét. Van, aki egyből biztos kézzel nyúl a csecsemője után. De ha Te nem tartozol közéjük, akkor meg kell tanulnod, hogyan tarthatod biztonságosan. Érdemes ellesni egy tapasztalt édesanya vagy csecsemős nővér mozdulatait. Abban viszont egyáltalán nincs egységes álláspont, melyik a legbiztonságosabb fektetési mód, a hasára, a hátára, vagy az oldalára kell-e fektetni. A legfontosabb szabály: nem kell félni! Az újszülött még sokáig magzati pózban érzi magát a legjobban. A hasához húzza a lábait, karját maga elé teszi, közben melegre és ölelésre vágyik. Arra a lágy burokra, ami az anyaméhben is körbevette. Amíg a magzatvízben lebegett, nem kellett megtartania a saját testét és a fejét, de a megszületése után sem képes még erre hosszú ideig. Bármennyire is törékenynek látod a babádat, az a jó, ha nem ijedsz meg a feladattól és nem kezdesz el óvatoskodni. Minél bátrabban és határozottabban nyúlsz felé, annál biztosabban fogja érezni magát. Az óvatoskodástól ugyanis megijednek a kicsik. Ezért széles, kitárt tenyérrel nyúlj utána, széttárt ujjakkal, hogy megtámaszd az egész hátát és jó, ha a nyakát is kitámasztod villaszerűen kitárt ujjaival. Gyakran az édesapák ezt ügyesebben csinálják és a biztos tartásban a babák is könnyebben megnyugszanak.

Újszülöttet és fiatal csecsemőket, akik még fejüket nem tudják tartani, nemcsak törzsüknél, hanem fejüknél is alá kell támasztani. Úgy vesszük fel őket háton fekvésből, hogy bal kezünket nyitott ujjakkal válluk, illetve nyakuk alá csúsztatjuk, fejük a tenyerünkben talál támaszt. Nyújtott ujjainkkal a tarkót és a vállat is megtámasztva alkarunkra csúsztatjuk a csecsemőt, jobb kezünket oldalról az ülepe alá és így emeljük fel. Amikor már felemeltük, feljebb csúsztatjuk a bal karunkra, könyökhajlatunkkal tartjuk a törzsét, vállát, felkarunkkal támasztjuk alá a fejét, és jobb kezünk felülről karolja át a gyermek medencéjét, combját. Ezt a kezünket pillanatokra szabaddá is tehetjük, hogy valamit kinyissunk, félretehessünk.

Amikor már 3-4 hónapos a baba, akkor a háton fekve a tarkója alatt bal kezünket átcsúsztatjuk, hogy a feje a karunkon kényelmesen feküdjék. Amikor lefektetjük, először a popsija alól húzzuk ki a kezünket, azután a fejét tesszük óvatosan az alapra. A jobb kezünkkel segítünk, miközben a balt kivesszük a tarkója alól. Vagyis egyik kezünkkel a fejét fogjuk, miközben az ülepét csúsztatjuk az alapra, s csak ha már az egész törzse az alapon fekszik, csúsztatjuk ki tenyerünket a feje alól. A csecsemő jobb karját a feje mellé emeljük. Bal tenyerünket a mellkasára tesszük úgy, hogy középső ujjunkkal az állát megtámasztjuk. Mutató és hüvelykujjunkkal a bal vállizületét igyekszünk átfogni. A csecsemő bal karját kissé nyújtsuk ki a feje mellett. Bal tenyerünket a hátára fektetjük. Jobb kezünkkel a jobb karját váll közelben fogjuk meg és visszafordítjuk. Hasra és visszafordításkor vigyázzunk, hogy a csecsemőt közben ne emeljük fel az alapról, karjánál fogva ne húzzuk! Bal kezünkkel felkarját váll közelben fogva kicsit megemeljük a csecsemő vállát, majd jobb kezünkkel a tarkója alá nyúlunk úgy, hogy a feje a karunkon kényelmesen feküdjék. Hüvelyk- és mutatóujjunkkal átkulcsolva a bal vállát és felső karját, nem szorosan, de biztosan megfogjuk. Jobb kezünket a feneke alá tesszük oldalról, nem a nemi szerv felől és így két kézzel felemeljük a csecsemőt. A vízben jobb kezünkkel elengedjük, bal kézzel ugyanúgy fogjuk a kicsit, mint vízbe tevéskor. Vigyázzunk, hogy feje, törzse rugdalódzás közben ne billegjen, mert ettől megijed. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a baba fülébe ne folyjék víz. Az újszülött rendszerint a feje mellett tartott, ökölbe szorított kézzel fekszik a fürdővízben, eleinte feszíti az izmait, merevít. A csecsemőt függőleges helyzetbe felemeljük úgy, hogy hátát-fejét hátulról megtámasztva, a feje kissé előre billenjen, homlokát vállunkhoz is támaszthatjuk. Ültethetjük a csecsemőt az ölünkbe, hátát mellkasunkhoz támasztva, bal kezünkkel hóna alatt átölelve, jobb kezünkkel pedig simogatjuk a pocakját. Büfiztethetünk hason fekve is. Az ún. kólika tartás ajánlott. Ilyenkor az anya az egyik tenyerébe teszi a baba arcát, testét pedig az alkarján fekteti végig, a baba lábai kétoldalt lógnak a karjáról. A baba bokáit ún. villás fogással megemeljük, majd a pelenkát a popsija alá helyezzük. A már ülni tudó gyermeket, ha kéri, karját felénk emeli nyújtva, akkor két kézzel a hónalj alatt fogjuk meg és emeljük fel. Amennyiben vinnünk kell, akkor legpraktikusabb, ha karon ülve tesszük ezt. Ilyenkor a bal karunkra ültetjük a gyermeket, így szükség szerint tudjuk őt megtámasztani, védeni a jobb karunkkal. Bölcsőtartás: a legkedveltebb csecsemőtartás szoptatás alatt. Hasgörcsoldó fogás: hasfájós babák szeretik ezt a helyzetet. Vállhoz támasztás: büfiztetéshez használjuk ezt a fogást, amikor a fejecskéjét még nem tudja tartani a baba. Odabújós tartás: a legnépszerűbb fogás az édesanyáknál, amikor is magunkhoz öleljük a babát, egyik kézzel az alsótestét, a másikkal a hátát támasztjuk meg. Csípőn ülő tartás: nagyobb csecsemőknél (akik már biztosan tartják magukat) alkalmazható ez a tartás. Nem csak a gyermekre, hanem saját testünkre is figyelni kell.

Kíváncsi vagy arra, hogy szülőként mi ajánlott és mit tilos tenned kisbabád fejlődésért? Tudni szeretnéd, hogy mire kell odafigyelned az első év alatt? A mozgásfejlődés mérföldkövekből, vagyis fejlődési szakaszokból áll. Egyes babák akár már 9, mások 18 hónaposan kezdenek el járni. A szakaszok egymásra épülnek. Az 1. hónapban a baba még csak reflexszerű mozgásokat végez. A 2. A 3. A hátáról oldalra a 4-5. hónap körül fordul át, de még nem képes visszagördülni. A 6-7. hónap környékén már könnyedén átfordul hasról hátra és vissza. Képes felülni úgy, hogy egyensúlyozáshoz a kezét is használja. A 8-9. hónapban indul be a kúszás: először felhúzza magát kúszó pozícióba, innen pedig visszaül a popójára. A 10-11. A 12. Ha a baba még nem tud kapaszkodás nélkül, bármilyen testhelyzetből felállni és támasz nélkül biztosan állni a lábán, akkor mindenképpen kerüld a sétáltatást!

A hason fekvésből indulnak el az első fejlettebb mozgásformák, illetve erősödnek meg a hát és csípőízületek. Ezért érdemes gyakran hasra fektetned kisbabádat. Kerüld a puha felületeket, mert megfulladhat a baba!

Tornáztasd rendszeresen!

Biztosíts elég teret a mozgáshoz, mert az egészséges fejlődését ezzel segíted leginkább! A siettetés ráadásul későbbi mozgásrendszeri betegségeket alapozhat meg. A mozgásfejlődés normál esetben egy automatikus folyamat, amibe nem szabad beavatkozni. Tehát ne erőltesd egyik mozgásformát sem! Ami pedig a legfontosabb: tölts minél több időt csöppségeddel és teremts olyan szerető környezetet számára, ahol biztonságban érzi magát! Ha pedig egészséges módon szeretnéd fejleszteni kisbabád idegrendszerét, gyere el hozzám babamasszázs tanácsadásra!

tags: #karon #ulo #csecsemo