Amikor egy új élet fogan, egy láthatatlan, mégis hihetetlenül gazdag világ nyílik meg a méhen belül. Ez a rejtett birodalom tele van érzékelésekkel, amelyek formálják a fejlődő csöppséget, megalapozzák a születés utáni életét és már a kezdetektől fogva mélyen összekötik az anyával. A méhen belüli élet nem csupán egy biológiai folyamat, hanem egy rendkívül aktív és interaktív időszak, ahol a magzat folyamatosan tapasztalatokat szerez a körülötte lévő világról.
Hosszú ideig úgy gondoltuk, hogy az anyaméh egy steril és ingerszegény környezet, ahol a magzat passzívan fejlődik. A modern tudomány és a technológia fejlődése azonban rávilágított, hogy ez korántsem így van. A méh egy dinamikus tér, tele hangokkal, ízekkel, érintésekkel és még halvány fényekkel is. A magzat valójában egy aktív résztvevője a saját fejlődésének. Reagál az anya hangjára, mozgására, sőt, még az étrendjére is. Ez a korai interakció teremti meg az alapját annak a mély kötődésnek, ami majd a születés után is elkíséri őt.
Az érzékszervek fejlődése az anyaméhben
A magzat fejlődése során az érzékszervek fokozatosan alakulnak ki és fejlődnek, lehetővé téve a környezet észlelését már a születés előtt.
Tapintás
Az érintés, vagyis a tapintás érzékelése az egyik legkorábban fejlődő képesség a magzatnál. Már a terhesség nyolcadik hetétől kezdve kimutatható, hogy a magzat reagál az érintésre, bár ekkor még csak az ajkak körüli területen. Az anyaméh falai, a köldökzsinór, a saját teste - mind-mind folyamatosan érintkeznek egymással. A magzat mozgása, forgolódása, a kezeinek, lábainak tapogatása mind a tapintás érzékelését erősíti és fejleszti. Az érintés nem csak fizikai ingerek feldolgozását jelenti, hanem információt is szolgáltat a magzatnak a környezetéről és a saját testéről. Segít neki megismerni a határait, a testrészeit, és tudatára ébredni annak, hogy ő egy különálló entitás. Az anyaméhben tapasztalt érintések befolyásolják az idegrendszer fejlődését is. A kutatások szerint a megfelelő tapintási ingerek hozzájárulnak az idegpályák éréséhez és a szenzoros integrációhoz. Az anya hasának simogatása, a gyengéd érintés nem csupán az anyai kötődést erősíti, hanem a magzat számára is egyfajta kommunikációt jelent. Érzi a külső nyomást, reagál rá mozgással, ami egyfajta párbeszéd az anya és a baba között. „Az érintés az első nyelv, amit a magzat megtanul.”
A tapintás fontos szerepet játszik abban, hogy a baba megnyugtassa önmagát, felfedezze környezetét, és kapcsolatot létesítsen. Másrészről a bőrkontaktusnak, simogatásnak, masszírozásnak számos kedvező élettani és érzelmi hatása van. A csecsemő ellazul, megnyugszik, nő a komfortérzete. Jobban alszanak, és nyugodtabbak azok a babák, akiket gyakran simogatnak, dédelgetnek, masszíroznak. Az érintés bizonyítottan serkenti a növekedési hormon termelődését, és segít az immunrendszer működését.
A fogó reflex, amely a baba 3 hónapos koráig megfigyelhető, szintén a tapintáshoz kapcsolódik. Amikor a csecsemő tenyeréhez érintjük az ujjunkat, ő válaszul megragadja, a hüvelykujján kívül mindegyik ujja bezárul, és a baba erősen megszorít minket. Ez a reflex a baba és az anyuka közötti kapcsolat kialakításában segít, valamint előkészíti a csecsemő később kialakuló tudatos fogást.
Hallás
A hallás fejlődése is meglepően korán kezdődik. Bár a fül szerkezete már a terhesség elején elkezd kialakulni, a belső fül, amely a hangok érzékeléséért felelős, a tizenhatodik hétre már elég fejlett ahhoz, hogy a magzat elkezdje érzékelni a hangokat. Az anyaméh nem egy csendes hely. Épp ellenkezőleg, tele van hangokkal! Az anya szívverése, a vér áramlásának zaja, a bélmozgások hangjai mind-mind folyamatosan jelen vannak. A legfontosabb külső hang természetesen az anya hangja. A magzat már a terhesség utolsó harmadában képes felismerni az anya hangját és megkülönböztetni azt más hangoktól. Ez a felismerés kulcsfontosságú a születés utáni kötődés kialakulásában.
Az újszülöttek hallása fejlett, születésük pillanatában felismerik szüleik hangját, sőt az anyaméhben gyakran hallott zenéket is. Már az újszülött is tisztán érzékeli a hangokat, szemeikkel a zajok irányába tekint, meg tudja különböztetni a beszédhangokat is. Körülbelül 3 hónapos korukban kezdenek a hangok lemásolásához, ekkor kezdenek el gügyögni. Fél éves korukra ez a gügyögés egyre gyakoribb, hiszen ekkor saját hangjukat is szeretik hallani, valamint észreveszik, hogy a szülőkből milyen dicsérő reakciót vált ki egy-egy próbálkozás.
Érdekes megfigyelés, hogy a magzat reagál a külső zajokra is. Erős, hirtelen hangokra összerándulhat, megmozdulhat. A kutatók azt is kimutatták, hogy a gyakran hallott dallamokra, például egy altatódalra, a születés után is emlékezhet, és nyugodtabbá válhat tőle. A zenehallgatás a terhesség alatt egy népszerű téma. Bár nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos típusú zene „okosabbá” tenné a babát, az tény, hogy a nyugtató dallamok segíthetnek az anya ellazulásában, ami közvetve a magzatra is pozitív hatással lehet.
A 22. héten érkezik meg a magzat a hangok világába. Még kusza zajnak hall mindent, de lassan elkezdenek szétválni a különböző “zenék”: az anyai szív és az ütőerek ritmikus dobbanásai, a keringő vér nesze, a légzés, ami újabb ritmust ad, anya beszéde, éneke, majd a kintről beszűrődő zajok, az utcai forgalom, az otthon hangjai és a muzsika, amelyet szülei élveznek. Ha erős zajt hall, élénken mozog, nyugtalan lesz. Az ismerős, kellemes hangokat, ritmusokat elraktározza, és születés után felidézi.
Ízlelés
Leendő gyermekünk íz érzékelése már a 14. hétre kialakul. Kutatások bizonyítják, hogy a baba érzi a kismama által fogyasztott ételek, italok ízét. Az ízérzékelés is rendkívül korán, már a tizennegyedik hét körül elkezd fejlődni, amikor az ízlelőbimbók megjelennek a nyelven. A magzat az amniotikus folyadékot nyeli, amelynek íze közvetlenül függ az anya által elfogyasztott ételektől. Az amniotikus folyadék nem egy íztelen anyag. Íze változik az anya étrendjének függvényében. Ha az anya fűszeresebb, édesebb vagy savanykásabb ételeket eszik, ezek az ízek megjelennek a magzat által lenyelt folyadékban is. Ez a korai ízexpozíció kulcsfontosságú szerepet játszik a születés utáni táplálkozási szokások kialakításában.
Az Európai Unió Ételinformációs Tanácsa lapjában, a Food Today-ben megjelent tanulmány szerzői szerint a megszületés előtti 26-28 héten az ízérző sejtek ingerlésére a baba arcán reflexes változások mutatják az ízek hatását. Ez különösen a keserű íz esetén látszik: kifejezett tiltakozás jelenik meg az arcon. A kutatók azt is leírták, hogy a magzatvizet a kisember édes íz esetében szaporán nyeli, a keserűt pedig ritkábban. Meghatározó, hogy milyen ételeket fogyaszt az anya. A savanyú ízt összeszorító ajkú, tiltakozó arckifejezés fogadja. Az édes íz viszont elégedettség jelzésével jár, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy már születésünk előtt, fejlődéstanilag a magzat tudja, hogy a szénhidrátok energia bevitelét jelzik és nem mérgezők. A keserű zamat ezzel szemben valamilyen veszélyre utal.
Az újszülött ízlelése rendkívül fejlett. Az ízlelő sejtek már a magzati korban kifejlődnek. A csecsemők egészen apró ízbeli különbségeket is képesek felismerni. Kedvelik az édes ízeket, és nemtetszésüket nyilvánítják, ha az enyhén sós, savanyú folyadékot kapnak. Keserű ízre a baba arca eltorzul, grimasszal válaszol.
Amerikai kutatók kimutatták, hogy ha egy várandós asszony terhessége során rendszeresen sárgarépalevet ivott és ezt szülés után is folytatta, a kisgyerek sokkal jobban vonzódott a sárgarépával ízesített ételek iránt, mint azok a babák, akiknek édesanyja nem sárgarépalével csillapította szomját terhessége alatt. Hasonló tapasztalatokat nyertek a vaníliával ízesített gyermektáp adása után is: ezek a gyerekek tizenéves korukban is jobban szerették a vaníliás édességeket, mint azok, akik ezzel az ízzel korai életkorban nem találkoztak.
Szaglás
Bár a szaglás és az ízérzékelés két különálló érzék, az anyaméhben szorosan összefonódnak. A magzat az amniotikus folyadékot nemcsak ízleli, hanem „szagolja” is, hiszen a folyadékban oldott kémiai anyagok eljutnak az orrüregébe is, stimulálva az orrnyálkahártya receptorait. A magzat már a terhesség utolsó harmadában képes felismerni és preferálni bizonyos szagokat. Az anya egyedi testillata, az általa fogyasztott ételek illatanyagai mind-mind eljutnak hozzá. Ez a kémiai „lenyomat” rendkívül fontos a születés után, hiszen az anya illata az egyik legerősebb azonosító jel a csecsemő számára.
Az újszülött szaglása is roppant fejlett, rögtön a születés után megismerik édesanyjuk illatát. Ha az anyuka illatát megérzik, beindulhat a szopóreflexük, valamint az ismerős illat meg is nyugtatja őket, megérezve abból, abbahagyják a sírást. Több anyuka ezért a rosszalvó csecsemő mellé helyezi egy ruhadarabját, hogy az illata megnyugtassa a gyakran felriadó babát.
Látás
Bár a magzat látása a legkevésbé fejlett érzék az anyaméhben, mégsem teljesen passzív ezen a téren. A szemek már a nyolcadik hét körül elkezdenek kialakulni, de a retina és a látóidegek fejlődése egészen a terhesség végéig tart. Az anyaméh sötét, de nem teljesen fényzáró. Erős fényforrás, például közvetlen napfény vagy egy zseblámpa, áthatolhat az anya hasfalán, és elérheti a magzatot. Ilyenkor a magzat reagálhat a fényre: elfordulhat, pisloghat, vagy megmozdulhat. A fényérzékelés nem csak a külső fényre való reagálásról szól. A magzat szemének fejlődéséhez is hozzájárul. A fény ingerei serkentik a retina sejtjeinek érését és az idegpályák kialakulását.
Az első hónapban az újszülött csak 20-25 cm-re képes ellátni, a távolabbi tárgyak, emberek homályosak számára. Ilyenkor még nehéz neki a szemkoordináció is, megesik, hogy a két szem egymástól függetlenül mozog, a baba kancsalít, de a két szem néhány hét alatt egymásra hangolódik. 1-2 hónaposan a babákat legjobban az emberi arcok, a mimika köti le, valamint a mozgó tárgyak is felkeltik az érdeklődésüket. Inkább a gömbölyű, érdekes formák tetszenek nekik, valamint (a mostani játékokkal ellentétben) inkább az alapszíneket figyelik érdeklődéssel. 5-6 hetes korban a csecsemő mosoly láttán már elmosolyodik, 3 hónaposan már az arcokat is felismeri. Hat hónapos korukra már érzékelni tudják a mélységet, távolságot, ha hintáztatjuk őket, tudják, hogy minél közelebb vagyunk hozzájuk, annál nagyobbnak látnak. A gyermek látása 1 éves korára alakul ki teljesen, azonban a teljesen éles látás fejlődése eltart kb. a 4. évig.
A tapintás és a látás öt hónapos korukban kezd összefüggeni, vagyis ekkorra alakul ki náluk a szem-kéz koordináció.
A magzatvíz szerepe a fejlődésben
Babánk a világrajövetelét megelőző 9 hónapot egy tökéletesen temperált „mini medencében” lubickolva tölti. Az anyaméhben található folyadék mennyisége a 3. hónaptól kezdve jelentősen megnő, a babavárás 28. hetéig folyamatosan növekszik, majd a 36. hét környékén kezd csökkenni. A magzatvíz biztosítja a megfelelő és állandó hőmérsékletet a baba számára és egyúttal mechanikai védelmet is nyújt, így segíti a biztonságos fejlődést. Többek között jelentős szerep hárul rá a tüdők és a vázrendszer fejlődésében. Amikor babánk nyeli a magzatvizet, akkor egyúttal gyakorolja a nyelést és a légzési mozgásokat is, így készül a méhen kívüli életre. Mivel a magzatot körülvevő folyadék magzati és nem anyai eredetű, ezért termelődése és felszívódása folyamatos.
A magzatvíz édeskés íze természetesen meghatározó a baba számára. A kismama étrendjében szereplő aromás fűszerek, növényi kivonatok (mustár, fokhagyma) is befolyásolják a megszokott ízt. Ugyanez vonatkozik az anyatejre is. Ne lepődjön meg a fokhagymaimádó édesanya, ha a babája is él-hal majd a fokhagymáért - hiszen még alig volt húsz centi, már ebben az ízvilágban lubickolt.
A születés utáni első kapcsolat: az aranyóra
Nem véletlen, hogy manapság már a legtöbb kórházban megtartják az aranyórát - vagyis az babát születés után rögtön az anyja mellkasára helyezik, és ezt a bőrkontaktust a lehető leghosszabb ideig fenn is tartják. Amint a baba megszületik, a gyermekorvos egy gyors vizsgálattal megállapítja, hogy minden rendben az újszülöttel, nem kell azonnali beavatkozás miatt elhalasztani az aranyórát. Ez a békés egymásra találás a baba számára nagyon fontos, hiszen számára a benti nyugodt, békés közegből való kiszakadás nagy riadalmat okozhat, az anyuka hangja, illata, ismerős szívverése és bőrének érintése megnyugtatja az újszülöttet. A tapintás, a simogatás, a bőrkontaktus tehát az újszülött számára az egyik legmegnyugtatóbb. Ezért van az, hogy például az elsőre számára ijesztő fürdetéskor a szülő kedves simogatása, biztonságot nyújtó érintése megnyugtatja a babát.
Az aranyóra fontossága és gyakorlata a Honvéd Kórházban
Az anyai hatások és a magzat fejlődése
Az anya hangulata nagyon változékony. A zene kiteljesíti a boldogságot, és elűzi vagy legalábbis tompítja a rosszkedvet. Az egészséges kismama számára nem tilos a tánc - és micsoda örömforrás! Ha pihennie kell, vagy éppen el szeretne lazulni, nagyon jó, ha nyugodt, finom dallamokat vagy kifejezetten erre a célra komponált relaxációs zenét hallgat.
Várandósság alatt a terhességi hormonok hatására megváltozik a szagokhoz és ízekhez való viszonyunk. Ha valami nem tetszik, az nagyon nem tetszik. A harmadik szobában megérezzük, ha valaki dohányzik, az áruház halpultja előtt viszont a kötelező karácsonyi ponty megvásárlása érdekében sem vagyunk képesek hosszabb időt eltölteni. Nagyon valószínű, hogy ami nem ízlik, vagy nem esik jól, azt el is kell kerülnünk.
Az érintés felbecsülhetetlenül fontossá válik a várandós számára, főleg, ha párjától kapja. Ám ahogy elkezdődik a vajúdás, megváltozhat a helyzet. Ugyanez lehetséges a gyermekágyi időszakban is: előfordul, hogy a kismama annyira „megtelt” a babával való folyamatos érintkezéssel, hogy másra nincs igénye. Egy dologra vágyik a teste: hogy békén hagyják.
A várandósság egyik korai jele az érzékenység. Azok a kisebb sérelmek, amelyeken eddig átsiklott, most mérhetetlenül fel tudják bosszantani a kismamát. Sírva fakad olyan dolgok miatt, amiket eddig észre se vett, vagy hidegen hagyták. Érzékeny lesz mindenre, ami őket - tehát ami az emberiséget érinti. Ez azért elég nagy falat. Ám ami eddig komoly stresszt okozott, most lehet, hogy meg se kottyan: a munkahelyi pletykák, feszültségek vagy egy vizsgaidőszak megpróbáltatásai leperegnek róla: úgy érzi, a baba a fontos igazán, és nem az, hogy hányast kap a szigorlatra.
Az anya immunrendszere kicsit „visszafogja magát” várandósság alatt, hogy a magzatot, amely fele részben idegen test, ne lökje ki. Ez jó hír az autoimmun betegségben szenvedők számára: az allergia, az asztma, a rheumathoid artritis és mások tünetei jelentősen enyhülhetnek.
Az anyai betegségek többsége annyiban veszélyezteti a kicsit, amennyiben gátolja tápanyag- és oxigénellátását. A kezeletlen asztma légzési nehézségekkel jár, amely magzati oxigénhiányt okozhat. Ez jobban veszélyezteti a picit, mint az asztma elleni gyógyszer.
A szülők feladata, hogy türelemmel, sok dajkálással biztonságos érzelmi légkört teremtsenek számára. A környezeti ártalmak is “megszűrve” érkeznek a babához, de bizonyos anyagok így is nagy kárt okozhatnak a pici éretlen testének - főleg a fejlődés első heteiben. Sok nő egész várandóssága alatt óvakodik mindenféle “káros” anyagtól, nem iszik meg egy pohár bort, távol tartja magát a kávétól és a tenger gyümölcseitől - de a szülés alatti fájdalomcsillapítás érdekében hozzájárul, hogy a testét kábító fájdalomcsillapító szer árassza el - ez pedig hatással lehet a kicsire is.
Az aranyóra fontossága és gyakorlata a Honvéd Kórházban
tags: #izek #erzekelese #magzat