Inzulinrezisztencia kezelése teherbeeséshez: útmutató a sikeres családalapításhoz

Sokszor előfordul, hogy az addig lappangó inzulinrezisztenciára (IR) akkor derül fény, amikor egy pár családtervezés előtt áll, a baba mégsem jön össze. Az inzulinrezisztenciára gyakran éppen azért derül fény, mert a női páciens nem tud teherbe esni, ezért orvoshoz fordul. Fontos tudni, hogy az inzulinrezisztencia önmagában nem meddőség, hanem egy kezelhető, visszafordítható állapot, és megfelelő életmód mellett az IR-esek is vállalhatnak babát. Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistájának, valamint Dr. Borus Hajnal, az Endokrinközpont belgyógyásza, endokrinológus, diabetológus tanácsai segítenek abban, hogy mihamarabb bekövetkezzen a gyermekáldás.

Mi az inzulinrezisztencia és miért befolyásolja a teherbeesést?

Az inzulinrezisztencia egy anyagcserezavar, amelyet a cukorbetegség előszobájának is tekinthetünk. Lényegében a vércukorszint normalizálásához inzulinra van szükség, és arra, hogy a sejtek is megfelelően reagáljanak rá. Ha a sejtek rezisztensekké, tehát érzéketlenné válnak az inzulinra, akkor a vércukorszint továbbra is magas marad. Ezért a szervezet egy ördögi körbe kerül, folyamatosan több inzulint termel, a hasnyálmirigy pedig kimerül, előáll egy komplex anyagcsere probléma.

Az inzulinrezisztencia nem minden esetben okoz tünetet, és éppen emiatt sokszor nem sikerül idejében megfékezni, visszafordítani a cukorbetegség felé vezető folyamatot.

Az inzulinrezisztencia tünetei

• Rossz közérzet, hangulatzavarok.
• Gyakori sóvárgás a cukor, a szénhidrát után.
• Falási rohamok.
• Hajhullás.
• Fejfájás, migrén.
• Pattanásos, zsíros bőr.
• Férfiaknál ezen kívül jelentkezhet libidócsökkenés.
• Nőknél pedig előfordulhat fokozott szőrnövekedés, kimaradó menstruáció és más menstruációs zavarok, illetve a teherbeesés nehézsége, meddőség.

Miért nehezítheti az inzulinrezisztencia a teherbeesést?

Az IR kapcsán a szervezetben megnő az inzulinszint, ami többféle mechanizmus által is gátolhatja a petefészek normális működését, illetve az agyalapi mirigy és a petefészek hormonális visszacsatolási útjait. Emiatt a tüszőérés és a tüszőrepedés is problémákba ütközhet, tehát a teherbeesés esélye csökken. Ennek mértéke nagyban függ az állapot súlyosságától és az egyéb kísérőbetegségek, jellemzően a PCOS (policisztás ovárium szindróma) és a túlsúly, elhízás meglététől is.

Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy egy inzulinrezisztens páciens mégis teherbe tud esni kezelés nélkül is, azonban ilyen esetben nagyobb az esély a terhességi cukorbetegség kialakulására, amely hatással van a magzati növekedésére, illetve más komplikációt is okozhat, így pl. megnőhet a terhességi toxémia vagy a vetélés kockázata. Az IR kezelésére tehát a kismamát és a babát érintő szövődmények elkerülése miatt is fontos figyelmet fordítani és időnként ellenőrizni is kell a terápia eredményességét.

Inzulinrezisztencia diagnosztizálása

Amennyiben valaki inzulinrezisztenciára gyanakszik, úgy 3 pontos OGTT vizsgálatra (terheléses vércukorvizsgálat) van szüksége. Fontos tudni, hogy sokan csupán a glükóz értékeit ellenőriztetik, pedig IR esetén gyakran előfordul, hogy az még a normál tartományban mozog, ám az inzulinszintjei már magasabbak. Így, ha csak a vércukrot nézetjük, rejtve maradhat az IR, és emiatt elmaradhat a gyermekáldás, valamint ilyenkor a vetélés esélye is lényegesen nagyobb.

Az inzulinrezisztencia kivizsgálására gyakran használt HOMA-index egy számított érték, ami csak az éhomi vércukor és inzulin értékeket veszi figyelembe, így, ha a HOMA index pozitív, az mindenképpen igazolja a szénhidrát anyagcsere zavarát és már nem szükséges elvégezni a terheléses vércukor vizsgálatot. Azonban, ha a HOMA index negatív és a páciensnek tipikus panaszai vannak, akkor mindenképpen érdemes elvégezni a terheléses vércukor vizsgálatot.

Inzulinrezisztencia kezelése teherbeeséshez

Az inzulinrezisztencia kezelés célja az inzulinszint normalizálása, amelyhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a stresszkezelés. Amennyiben pedig az értékek megkívánják, illetve, ha az életmódterápia nem vezet eredményre, úgy gyógyszeres kezelést is előírhatunk.

1. Diéta és táplálkozás

Az IR diéta alapja a gyors és a lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő elosztása (az inzulinérzékenység napszaki változásaihoz igazítva). Fontos tudni, hogy a gyors felszívódásúak hamar megemelik az inzulin- és a vércukorszintet, ellentétben a lassú felszívódású ételekkel, melyek pluszban hosszan teltségérzetet is biztosítanak. Célszerű dietetikussal is konzultálni a diétáról, aki megállapítja, mennyi kalóriát és szénhidrát (CH) mennyiséget kell étkezésenként fogyasztanunk, valamint hasznos tanácsokkal szolgál arról, milyen praktikákkal lehet lassítani egy-egy étel felszívódását.

Általánosságban elmondható, hogy az IR-rel küzdők kerüljék a cukrot, valamint a finomított (fehér) liszttel készült pékárukat, helyettük használjanak alternatív édesítőszereket, valamint teljes kiőrlésű, rostban gazdag ételeket. A táplálkozás terén a legfontosabb az úgynevezett glikémiás index figyelembevétele. Az étrend változtatása keretében ezért javasolt teljes kiőrlésű lisztet használni a hagyományos fehér liszt helyett, barna rizst a hagyományos rizs helyett, vagy durum tésztát a tojásból és fehér lisztből készült termékkel szemben.

Ugyancsak érdemes helyettesíteni a telített zsírokat telítetlen zsírsavakkal, így például kókuszolaj, vaj, sertészsír helyett olívaolajat, repceolajat, földimogyoró olajat használni. Rendszeresen fogyaszthatók a zsírszegény tejtermékek, sovány húsok, tengeri halak, zöldségek, főzelékfélék, egyes gyümölcsök.

Az inzulinrezisztencia étrend (IR diéta) segítséget nyújt abban, hogy a szervezetbe bekerülő szénhidrátot a sejtek az inzulin által hatékonyabban tudják felvenni és hasznosítani, ezáltal a szénhidrát-anyagcsere javuljon. A megfelelően összeállított Inzulinrezisztencia étrend segíti a szénhidrátszámolást, a vércukorkontroll mellett támogatja a megfelelő peteérést (pl. PCOS esetén) és a termékenységet, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzésében és a testsúlycsökkentésben is szerepet játszik.

Az IR diéta alapja a lassan felszívódó szénhidrátokat előtérbe helyező, hozzáadott cukortartalmú élelmiszereket kerülő, napi többszöri étkezést javasló személyre szabott étrendi terv. A szervezet inzulin iránti érzékenysége napszakos ingadozást mutat, amit fontos figyelembe venni az inzulinrezisztencia étrendben.

Szénhidrátok elosztása a nap folyamán

A sejtek inzulinérzékenysége a hajnali-reggeli órákban a legalacsonyabb, majd a délelőtti-déli órákban javul, az esti órákra ismét alacsonyabb lesz, az éjszakai órákban (2-3 óra körül) pedig a legmagasabb. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek inzulinérzékenysége csökken, az IR diétában tehát cél, hogy a reggelire elfogyasztott szénhidrátmennyiség az alacsony inzulinérzékenység miatt relatív alacsony legyen és lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazzon, valamint a szénhidrát felszívódás lassítása is kerüljön előtérbe.

Az ebédre elfogyasztott szénhidrátmennyiség lehet a legtöbb, ugyanis ekkor a legjobb a sejtek inzulinérzékenysége. Ilyenkor gyorsabban felszívódó szénhidrátok is előfordulhatnak az étrendben, míg az esti órákban a vacsorára elfogyasztott szénhidrátmennyiség ismét kevesebb legyen és többnyire lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazzon. Mivel fontos a nap folyamán az egyenletes vércukorszint fenntartása, javasolt kisebb mennyiségű, lehetőleg lassabban felszívódó szénhidrátforrásokat tartalmazó kisétkezéseket beiktatni a főétkezések közé (pl. tízórai, uzsonna).

Szénhidrátok típusai és glikémiás index

Szénhidrát felszívódás szempontjából megkülönböztetünk lassan és gyorsan felszívódó szénhidrátforrásokat. A szervezet egészséges működése céljából (különösen inzulinrezisztencia fennállása esetén) fontos, hogy az étkezések során a szénhidrátokat nagyrészt lassan felszívódó szénhidrátforrásokból vigyük be, illetve, hogy a szénhidrátok felszívódását megfelelő módon lassítsuk.

A lassan felszívódó szénhidráttípusok ugyanis kevésbé emelik meg a vércukorszintet, és ezáltal az inzulinszintet, így tartósan egyenletes maradhat a nap folyamán. Ezzel szemben a gyorsan felszívódó szénhidrátforrások gyorsabb vércukorszint emelkedést okoznak. Az étrendben ezeknek a szénhidráttípusoknak is van helyük, például sportolást megelőzően, mert ilyenkor az izomzat a gyorsan felszívódó szénhidrátforrásokból tud gyorsan energiát nyerni.

A glikémiás index a szénhidráttartalmú élelmiszerek vércukorszint emelő képességét jelenti a szőlőcukoréhoz (glükóz) viszonyítva. A frissebb szakmai irányelvek az inzulinrezisztencia étrend javaslatait tekintve már nem a glikémiás index pontos számértékét helyezik előtérbe, ugyanis a szénhidrát felszívódás mértéke több tényezőtől is függ (pl. utolsó étkezés óta eltelt idő, legutóbbi étkezés jellege, hidratáltság, gyulladások, betegségek megléte, fizikai aktivitás, napszak, életkor, stb.).

Szénhidrátszámolás az IR diétában

Az inzulinrezisztencia étrendi kezelésében sok esetben nagy segítséget nyújt, ha tisztában vagyunk az ételek pontos szénhidráttartalmaival, így nem csúszik el a napi szénhidrátbevitel sem. A szénhidrátszámolás első lépése mindig a szükséges szénhidrátbevitel meghatározása. Ez adja meg az alapot a szénhidráttartalmú étrend kiszámításához. A napi szénhidrátigény számos tényező függvénye, köztük az életkor, nem, alapanyagcsere, fizikai aktivitás mértéke, betegségek, várandósság, stb. Miután a szakemberrel közösen meghatároztuk a napi szénhidrátigényt, fontos, hogy tisztában legyünk az ételek szénhidráttartalmaival. Ehhez segítséget nyújt a termékek csomagolásán lévő tápértéktáblázat.

Ezt követően azt szükséges meghatározni, hogy mennyi az egy-egy étkezés alkalmával elfogyasztott mennyiség. Ehhez segítséget nyújthat a konyhai mérleg, illetve egyéb mércék (pl. mérőpohár, evőkanál, kiskanál, csésze, bögre, pohár, stb.). Célszerű első körben mérlegen meghatározni a mennyiséget, majd azzal kalkulálni a többi mérőeszközt illetően, pl. 1 ek. zabpehely kb. 10-12 g, 1 pohár joghurt kb. 120-150 g, stb. A mennyiségek meghatározását követően könnyen meghatározható az adott élelmiszer szénhidráttartalma.

Miután meghatároztuk a fogyasztott élelmiszerek szénhidráttartalmát, érdemes az egyes étkezések szénhidráttartalmának megfelelően összeállítani az adott étkezést figyelembe véve a szénhidrát felszívódás lassítását, pl.: 2 kis szelet teljes kiőrlésű kenyér, 100 g zsírszegény túró, 50 g kígyóuborka, 1 db főtt tojás.

Kerülendő élelmiszerek

Inzulinrezisztencia esetében fontos a hozzáadott cukrot tartalmazó, feldolgozott élelmiszerek (mint pl. édességek, kekszek, cukrozott tejdesszertek, cukrozott üdítőitalok, édes péksütemények, szószok, gabonapelyhek stb.) fogyasztásának kerülése, beleértve a cukor különböző, rejtett formáit, mint pl. a kristálycukor, a porcukor, a barna cukor, a nádcukor, a méz és a különböző szirupok. IR esetén ezek az élelmiszerek túlzott mértékű vércukor- és inzulinszint ingadozást válthatnak ki, ami a későbbiekben 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet.

2. Rendszeres testmozgás

A rendszeres mozgás nemcsak a szervezet inzulinérzékenységén javíthat, hanem a túlsúlytól is segít megszabadulni, ami igen fontos, ha az ember gyereket szeretne. A legideálisabb a heti 150 perces edzés, melybe tartozzanak bele súlyzós gyakorlatok is (heti 2-3 alkalommal). Ezáltal nem csak az értékeink normalizálódnak, de a közérzetünk is javul, ráadásul könnyebb várandósságra számíthatnak azok, akik rendszeresen mozognak (a terhesség alatt is). Fontos, hogy hetente 3-4 alkalommal erre sort kerítsünk, ami lehet kardio- és izomerősítő edzés vegyesen. Ez előnyösen hat nemcsak a testsúlyra, hanem az anyagcsere folyamatokra is.

A rendszeres fizikai aktivitás, edzés bizonyítottan csökkenti az inzulinrezisztencia mértékét, ugyanis javítja az izomsejtek inzulinérzékenységét. A mozgás tehát alapvető fontosságú az IR nem gyógyszeres kezelésében. Az ajánlás szerint heti 150 perc alacsony vagy közepes erősségű aerob típusú mozgás javasolt. A túlsúlyos vagy elhízott egyéneken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a kardio jellegű edzésformák, különösen az aerob edzés pozitív hatást gyakorol az inzulinrezisztenciára.

3. Stresszkezelés és pihenés

A legtöbb ember felgyorsult életmódot folytat és a stressz a mindennapjaik részévé vált. Ez sajnos egy sor problémát von maga után, többek között komoly befolyást gyakorol a hormonrendszerre, a szénhidrát-anyagcserére is. Amennyiben teherbe szeretnénk esni, érdemes néha lelassítanunk és csak önmagunkra figyelni. Ehhez számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre: kirándulás, kertészkedés, meditáció, jóga, kreatívkodás stb. A lényeg, hogy ekkor zárjuk ki a külvilágot és a problémákat. A krónikus stressz és a kialvatlanság szinte minden anyagcserét és hormonrendszert rombol. IR mellett érdemes legalább napi 7-8 óra minőségi alvást beiktatni, valamint naponta néhány perc relaxációt vagy légzőgyakorlatot végezni.

4. Gyógyszeres kezelés és étrend-kiegészítők

Dr. Koppány Viktória szerint, amennyiben az értékek megkívánják, illetve, ha az életmódterápia nem vezet eredményre, úgy az orvos gyógyszeres kezelést írhat elő. Ezenkívül vannak még olyan vitaminok, ásványi anyagok és egyéb hatóanyagok, melyek alkalmazása szintén hozzájárul az állapot javulásához.

Az életmód mellett sokan kérdezik, hogy milyen étrend-kiegészítők, gyógynövények segíthetnek az IR elleni harcban. Bár az IR első vonalbeli kezelése az életmódváltás, vannak helyzetek, amikor gyógyszeres terápia is szükséges lehet. Leggyakrabban metformin hatóanyagú gyógyszert ír fel az orvos, amely segít a sejtek inzulinérzékenységének növelésében. Fontos: a gyógyszer nem helyettesíti az életmódváltást! Ha csak gyógyszert szedsz, de nem változtatsz az étkezési és mozgási szokásaidon, az eredmények általában elmaradnak.

IR esetén az erdei szederlevél, a görögszénamag, valamint a gyermekláncfű foglal előkelő helyet az kiegészítő kezelések között. A legfontosabb tápanyag a króm, mely klinikai kutatások alapján bizonyítottan javítja az inzulinérzékenységet. A C-vitamin antioxidáns hatása révén növeli az inzulinérzékenységet, valamint segíti a króm felszívódását. IR és PCOS esetén gyakori a D-vitamin és a magnézium hiány, így alapvetően szükséges ezeknek a pótlása is. Étrend-kiegészítő kiválasztásakor érdemes olyan formulát választani, ami minden olyan vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, melyeket a leendő anyuka és a baba szervezete igényel. Egy komplex termékenységtámogató vitaminnal elősegíthető a fogantatás és a magzat számára is biztosíthatóak az egészséges fejlődéshez szükséges tápanyagok.

PCOS és inzulinrezisztencia

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a nőket érintő megbetegedés, amely a meddőség fő oki tényezője. A PCOS hátterében nagyon gyakran állhat örökletesen cukoranyagcsere-zavar, inzulinrezisztencia, ami a hiperinzulinémia révén rossz irányba befolyásolja a női nemi hormonok egyensúlyát. A PCOS létrejöttében és hátterében az ösztrogén- és androgén hormonszintek túlsúlya növelheti a 2-es típusú cukorbetegség, valamint a méh- és emlődaganat kockázatát, ezért fontos, hogy mind az inzulinrezisztenciát, mind a PCOS-t mihamarabb diagnosztizálják és kivizsgálják.

Súlykontroll és termékenység

A női meddőség hátterében legnagyobb arányban hormonális megbetegedés (nagyrészt PCOS, endometriózis), valamint elhízás és túlsúly áll. Az étkezés igen nagy szerepet tölt be a termékenységben. A nem megfelelő, túlzottan magas energiabevitel és az egyoldalú táplálkozás túlsúlyhoz vezethet, ami a petefészek működésének megváltozását okozhatja, így fokozódhat a meddőség kockázata. Emellett kimutatták, hogy elhízás esetén csökken a sejtek inzulinérzékenysége, ami a régóta fennálló hiperinzulinémia miatt növelheti a PCOS kockázatát, így a meddőség kialakulását.

Túlsúly, valamint elhízás esetén a kezelés elsődleges lépése a testtömegcsökkentés. A vizsgálatok alapján az életmódváltás csökkenti a testsúlyt, és ezáltal javulhatnak mind az ovulációs, mind az élveszületési arányok a PCOS-ben és meddőségben szenvedő túlsúlyos vagy elhízott nőknél. Az inzulinrezisztencia étrend fontos célkitűzése az egyenletes vércukor- és inzulinszint fenntartása mellett a testsúlykontroll.

Túlsúly, valamint elhízás esetén a heti 0,5-1 kg-os fogyás biztonságos és hatékony lehet mind a testzsírtömeg csökkentéséhez, mind az ehhez társuló krónikus, nem fertőző megbetegedések (inzulinrezisztencia) kezeléséhez. A javaslatok szerint átlagosan napi kb. 500-700 kcal-val történő energiabevitel csökkentés ajánlott a testtömeg hosszútávú csökkentéséhez túlsúly vagy elhízás esetén. Az energiabevitel csökkentése ebben a formában egy év alatt megfelelő mértékű, mérsékelt fogyást eredményezhet.

tags: #inzulinrezisztencia #kezelese #teherbeeses #kit #javasoltok