Az igény szerinti szoptatás alapvető elve, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem pedig külsőleg meghatározott szabályokhoz. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő bármikor mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az utolsó szoptatás óta, és addig maradhat mellen, amíg ő maga szeretné. Az igény szerinti szoptatás mellett fontos fogalom a kizárólagos szoptatás is, ami azt jelenti, hogy a csecsemő hat hónapos koráig csak anyatejet kap, nem kap cumit, cumisüveget, vizet vagy teát.
Elképzelhető olyan eset, amikor a kizárólagos szoptatás megvalósul, de az igény szerinti szoptatás nem. Ilyenkor a kisbaba időrendi alapon szopik, de nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet vagy teát. Előfordulhat az is, hogy egy édesanya valamilyen okból nem képes kizárólagosan szoptatni. Ilyenkor a pótlás módját úgy választja meg, hogy szonda vagy SNS (Szoptanít) segítségével a mellen pótol, és a baba minden jelzésére reagál, mellre teszi a csemetét.
Az igény szerinti szoptatás ellentéte, amikor a szoptatásokat különböző korlátozások szerint végzik. Például csak meghatározott időközönként (két-, három- vagy négyóránként) kerülhet mellre a baba, vagy az anyát arra instruálják, hogy egy bizonyos idő után (például 15 vagy 20 perc) vegye le a mellről az újszülöttet, akkor is, ha ő még tovább szopna, vagy egy szoptatást szigorúan egy mellre korlátozzon. Mivel a kisbaba élettani szükségletei ennél gyakoribb és/vagy hosszabb szoptatásokat feltételeznek, a csecsemő két szoptatás között nyűgös, elégedetlen lehet, ami további beavatkozásokat igényelhet, például cumihasználatot, víz vagy tea adását. Ezzel a kizárólagosság is sérülhet, és az elégtelen tejtermelés mellett további szoptatási problémák is felmerülhetnek.
A szoptatás funkciói és a szopási igény
Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelezhet a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. A gyakorlatban azonban nagyon nehéz elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül fel, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség.
A szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre. Amikor az édesanya azon igyekszik, hogy csak akkor tegye mellre kisbabáját, amikor tényleg éhes, a kisbaba sokszor hasfájósnak minősül. Hiszen sokszor nyűgösködik, amikor nem kerül mellre, és ilyenkor úgy tűnik, semmi nem segít rajta, mert a mellre tétellel nem próbálkoznak.
Sajnos az az általánosan elterjedt tévhit, hogy „az igazi anya” már nagyon korai életkortól értelmezni tudja a kisbabája sírását, és meg tudja állapítani, hogy mikor éhes a gyermeke. Sok anyukának okoz állandó fejtörést és lelkiismeret-furdalást, hogy nem képes különbséget tenni a sírások között.
Az éhségjelek felismerése
Megkülönböztetünk ún. korai és késői éhségjeleket. Újszülött-korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt.
Előfordulhat, hogy ha nem érkezik válasz, akkor a kisbaba egyre felfokozottabb állapotba kerül, egyre nyugtalanabbá válik, végül már sírással jelzi a szükségletét. Vannak olyan kisbabák, akik ilyenkor már nehezen nyugtathatók meg, először le kell őket csillapítani ahhoz, hogy egyáltalán mellre lehessen tenni. Ráadásul a kisbaba a sírással sok energiát is veszthet, így nem biztos, hogy kellő hatékonysággal tud szopni.
Ha a kisbaba sokat lehet testközelben, sokkal hatékonyabban tudja jelezni a szükségleteit. Körülbelül három hónapos kortól a kisbaba elkezdi fölfedezni a saját testét, elkezdi építgetni a testképét. Ebben a korban már nem tekinthető egyértelműen a szopási igény jelzésének, ha a kisbaba az ujját, öklét szopogatja, hiszen a saját testét is ily módon fedezi föl. Még később a kisbaba jelzései egyre egyértelműbbekké válnak. A totyogós korú kisgyerek szavakkal is jelezheti, hogy mit szeretne.
Az anya igényei és a szoptatás
Amikor igény szerinti szoptatásról beszélünk, akkor a legelső, amire gondolunk, az a kisbaba igénye. De természetesen az anya igényei is fontos szerepet játszhatnak, vagyis előfordulhat, hogy az anya azért teszi mellre csecsemőjét, mert például már kellemetlenül feszül a melle, vagy nagyobb gyermeknél, hogy egy pár perc nyugalmat nyerjen, például egy telefonbeszélgetés befejezésére.
Evolúciós háttér és az emberi szopási szokások
Az ún. fészeklakó állatoknál, mint például a macska, a nyúl, a kutya, az utód egy biztonságos, védett vackokban található a kezdeti időszakban. Az anyaállat az utódokat a vackokban hagyja, nincs mellettük állandóan, hanem időről időre visszatér, és ilyenkor csak bizonyos időközönként szoptat (például az oroszlán csak nyolc-, a nyúl huszonnégy óránként!).
Az ún. követő állatoknál, mint például a tehén, az elefánt, a lófélék, az utód a szülést követően nagyon hamar talpra áll és aktívan követi az anyaállatot. Az anya és az utód között folyamatos a kommunikáció, az anya eltűnése komoly stresszforrás az utód számára.
Az ún. hordozott állatok, mint például a kenguru, a majmok, a főemlősök, utódai születnek a legfejletlenebbül. Megszületés után folyamatos testközelre igényelnek az alapvető életfolyamataik fenntartására. A testközel megszakadása az egyik legerőteljesebb stresszforrás az utód számára. Az ember ebbe az utolsó csoportba tartozik.
Az embercsecsemő egészséges testi és lelki fejlődésének alapja a nagy mennyiségű testkontaktus és a gyakori szoptatás. A fészeklakó emlősök teje bír a legmagasabb fehérje- és zsírtartalommal. A követő emlősök tejében alacsonyabb a zsír- és fehérjetartalom, mint a fészeklakó állatok tejében, de még mindig elég magas. A hordozott állatok teje, és ezen belül az emberé bír a legalacsonyabb fehérje- és zsírtartalommal, de a legmagasabb cukortartalommal. 100 gr humán tej átlagos fehérjetartalma 1 g, zsírtartalma 3,8 g, laktóztartalma 7 g - persze a tej pontos összetétele szopásról szopásra, illetve a laktáció előrehaladtával is változik.
A tejtermelés biológiai alapjai és az igény szerinti szoptatás szerepe
Szülés után, ahogy a placenta eltávozik, a tejtermelés felszabadul a lepényi hormonok gátlása alól. 36-72 óra múlva bekövetkezik a tejbelövellés akkor is, ha a kisbaba nem kerül mellre. Az ún. prolaktin-receptor elmélet szerint azonban már ebben a korai szakaszban fontos a gyakori, igény szerinti szoptatás, mert a mellben ennek hatására tud megnövekedni a prolaktin-receptorok száma. Azaz minél gyakrabban kerül mellre a kisbaba a korai időszakban, annál érzékenyebben fog tudni reagálni a mell a keringő prolaktin mennyiségére, hiszen annál több receptor áll a rendelkezésre, hogy felvegye a prolaktint.
Vagyis a tejtermelő képesség nem pusztán a keringő prolaktin mennyiségén múlik, hanem azon is, hogy a mell mennyire tud reagálni az elérhető prolaktinra. A tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin-szintje már a várandósság alatt megemelkedik. Amikor a kisbaba szopni kezd, prolaktin szabadul föl magának a szopásnak a hatására. Ilyenkor a kiindulási prolaktin-szint akár a kétszeresére is nőhet, majd a szopás után lassan visszatér az eredeti szintre. A tejtermelés szempontjából ezek a kiugrások bírnak döntő hatással, nem az alapszint.
Ha a kisbaba megfelelő gyakorisággal kerül mellre, akkor a prolaktinnak nincs ideje teljesen visszacsökkenni az alapszintre két szoptatás között. Ha a kisbaba nem kerül mellre megfelelő gyakorisággal, az anya melle kellemetlenül túltelítődhet, feszülhet két szoptatás között. Sok édesanya a mellfeszülésnek ezt az érzését azonosítja azzal, hogy elegendő teje van. Valójában ilyenkor a feszülés, telítődés hatására egyrészt a tejtermelő sejtek nem képesek fölvenni a keringő prolaktint, másrészt egy olyan fehérjeszerű anyag (feedback inhibitor of lactation, FIL) kezd felszaporodni a tejben, ami gátolja a tejtermelést.
Mindezekből következik, hogy az igény szerinti kontra időre szoptatás nem egyszerűen egy választás két különböző megközelítési mód között. A szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését. Ha a kisbaba igény szerint szophat, megfelelő mennyiségű visszajelzést tud adni a mellnek az igényelt tej mennyiségét illetően. Ha csak bizonyos időközönként kerül mellre, akkor nem biztos, hogy a tejtermelés követni tudja az igényeit.
Növekedési ugrások és a szoptatás
Az ún. növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel. Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéri mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Ha a kisbaba csak meghatározott időpontokban szophat, a tejmennyiség ilyenkor nem tudja követni a szükségletet, hiszen nem éri több inger a mellet. A kisbaba elégedetlen lehet, a gyarapodás megtorpanhat. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.
A szoptatások gyakorisága és eloszlása
Igény szerinti szoptatás esetén természetesen éppen az igény szerinti jellegből adódóan nagyon nehéz konkrét menetrendet, számokat mondani, hiszen minden kisbabának kicsit eltérő lehet az igénye, temperamentumtól, élettani adottságoktól, testvérsorban elfoglalt helytől függően. Újszülött-korban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8-12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat.
Természetközeli életmódot folytató népeknél (például a !Kung San népcsoport a Kalahári sivatagban), ahol a csecsemőket az anyák a meztelen felsőtestükön hordozzák, így a kisbabák korlátozás nélkül férnek hozzá a mellhez, akár 80-100 szoptatás is előfordulhat 24 óra alatt. Természetesen ezt az életformát nehéz lenne adaptálni a mi iparosodott nyugati világunkban, de a megfigyelés jól mutatja, hogy a kisbaba számára a szopások természetes száma valahol a spektrum ezen a végén van, és nem a napi 5-6 szopás irányában.
A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között. Újszülötteknél gyakran tapasztalható egy olyan esti sírós, nyűgös többórás periódus, amikor a kisbaba nagyon gyakran kér szopni, vagy akár le sem lehet igazán venni a mellről. Sok kisbaba kisebb csoportokba, „klaszterekbe” rendezi a napközbeni szopásokat is (cluster feeding). Ilyenkor a kisbaba az egyes ébrenléti periódusokban egymás után többször is szopik, majd az összesűrített, gyakori szopásokat egy nagyobb alvás követi, aztán újra elölről.
A szopási szokások változása a fejlődés során
Az egyes szopások hosszúsága nagyon eltérő lehet újszülött-korban. Általában ilyenkor még a hosszabb szopások jellemzőek. A kisbaba számára még nem nagyon létezik más a világból anyán és anya mellén kívül, teljes valójában bele tud vonódni a szopásba.
Amikorra a kisbaba eléri a három-négy hónapos kort, az idegrendszere hatalmas fejlődésen megy keresztül. Hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ezáltal aktívabban képes kapcsolatot teremteni a környezetével. E nagy változások következtében természetes, hogy a viselkedése, és így a szopási szokásai is változnak. A szopási idő többnyire drasztikusan lerövidül, akár néhány percre korlátozódik. Ezzel párhuzamosan a szopások száma megnövekedhet, a minimális mennyiség 10-12 alkalom szokott lenni 24 óra alatt. Vagyis nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy ahogy nő a kisbaba, úgy egyre ritkább szopásokra lenne szüksége - épp ellenkezőleg! Ebben a korban megnő az éjszakai szopások jelentősége is.
Egy ausztrál tanulmányban egy és hat hónapos kor közötti, kizárólag szoptatott kisbabák szopási gyakoriságát nézték. Az átlag a napi 11 szopás volt (a szopások száma 6 és 18 között változott), a gyakoriság nem csökkent a kisbaba korával.
A mozgásfejlődés, helyváltoztatás beindulása a második félévben kihatással lehet a szopási viselkedésre is. Előfordulhat, hogy közvetlenül egy-egy új mozgásforma elsajátítása előtt a kisbaba különösen nyűgös, gyakran kér szopni. Az újonnan birtokba vett mozgásforma többnyire lenyűgözi, elbűvöli a kisbabát. Megesik, hogy ilyenkor napközben fáradhatatlanul jön-megy, szinte „nem ér rá” szopni sem a környezet felfedezése közben. Újra csak az éjszakai szopások adnak jó alkalmat arra, hogy a kisbaba hozzájusson a számára fontos tejmennyiséghez.
A későbbiekben a fejlődés során általában inkább a külvilág felé fordulós, és inkább az anyához közeledős periódusok válthatják egymást. Az út persze afelé mutat, hogy a kisgyerek végül kinövi a szopási igényt, és elválasztja magát, ám ez többnyire nem lineárisan történik meg igény szerint szoptatott kisbabák esetében.
A babáknak az első hat hónapban a kizárólagos szoptatás lenne a legideálisabb - tv2.hu/mokka
Szoptatás és táplálkozás
Igény szerint szoptatott kisbabának az első hat hónapban még nagy melegben sincs szüksége kiegészítő folyadékra, vízre, teára. A frontos, szeles, változékony időjárású napok a kisbabát is megviselhetik. Ha a család életében egy stresszesebb időszak következett be, akár csak például egy költözés kapcsán, a kisbaba megérezheti a feszültséget. Biztonságérzetét leginkább gyakori szopásokkal tudja helyreállítani.
Nagyobb gyereknél is előfordulhat a gyakoribb szopás, ha a biztonságérzete valamiért meginog, például egy betegség vagy egy új testvér érkezése után. De sokszor nem is kell különösebben nagy horderejű változás. Kis csecsemőnél sokszor elegendő egy nagyobb vendégjárás, felfordulás, hogy utána a kisbaba nyugtalan legyen, és sokszor kérjen szopni. Főleg, ha sokan vették őt kézbe, sok embernél járt. Ilyenkor a gyakori szopás hátterében fontos szerepet tölt be az anyatej immunológiai funkciója is. A kisbaba idegen baktériumflórákkal kerül érintkezésbe.
Az anyatej nem csak a kisbaba táplálását szolgálja. A tejben számos olyan összetevő van, amely nem közvetlenül a táplálásért, hanem a kisbaba pszichés és fiziológiai jóllétéért felelős.
Az anya étrendje jelentősen befolyásolja mind az anya, mind a baba egészségét. A kiegyensúlyozott étrend biztosítja a szükséges tápanyagokat az anyának és a babának egyaránt. A tejtermeléshez elegendő kalóriabevitel és folyadékfogyasztás elengedhetetlen. A szoptatás energiaigényes folyamat, napi 450-500 extra kalóriát igényel. A teljes kiőrlésű gabonafélék, tejtermékek, zöldségek és gyümölcsök fontos részei az étrendnek.
A megfelelő folyadékbevitel, napi legalább 2-2,5 liter víz, gyógytea vagy hígított gyümölcslé, kisebb adagokban, de gyakran, elengedhetetlen az anyatej termelődéséhez. Amikor az anya táplálékot fogyaszt, a tápanyagok felszívódnak a véráramba, majd onnan részben az anyatejbe is bekerülnek. Bizonyos vitaminok (például B12, D-vitamin) és ásványi anyagok mennyisége közvetlenül függhet az anya étrendjétől.
Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos ételek vagy italok átmenetileg kellemetlenséget okoznak a babának. Ilyen tünet lehet a fokozott nyugtalanság, sírás vagy alvási problémák, valamint puffadás, hasfájás vagy gyakori böfögés. Előfordulhat kiütés, bőrpirosság, ekcéma vagy hasmenés is, ami utalhat arra, hogy az anyai étrend egyes összetevői, például tej, tojás, diófélék vagy erősen fűszeres ételek érzékenységet váltanak ki.
A koffein kis mennyiségben fogyasztható, például napi 1-2 csésze kávé vagy teafilter. A szoptatás alatt nem ajánlott szigorú fogyókúra vagy kalóriamegvonás, mert az csökkentheti az anyatej mennyiségét és a tápanyagok minőségét. A fűszeres ételek általában nem ártanak a babának, de egyes csecsemők érzékenyek lehetnek, és nyugtalanság, puffadás vagy sírás jelentkezhet. Teljesen kerülendők az alkoholos italok, mert gyorsan átjutnak az anyatejbe és befolyásolják a baba fejlődését és alvását. Bizonyos allergén ételek, például nagy mennyiségű dió, mogyoró, tojás vagy hal érzékeny babánál tüneteket válthatnak ki.
tags: #igeny #szerinti #szoptatas #ellenervek