Nincs boldogabb és izgalmasabb időszak egy nő életében, amikor egy reggelen megjelenik a várva várt másik csík is a terhességi teszten, mert ez azt jelenti, hogy méhében egy új élet indult útra és várhatóan 9 hónap múlva egészséges kisbabát tarthat a kezében.
A várandósgondozás egy összetett egészségügyi szolgáltatás, amelyet a szülész-nőgyógyász orvos végez a szülésznő, a védőnő és a háziorvos együttműködésével és segítségével. A várandósgondozás célja a várandós nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen történő megszületésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, felismerése és szükség esetén kezelése, valamint a szülésre, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.
A várandósság tényét nőgyógyász szakorvos állapítja meg, amelyről igazolást állít ki. A várandósság megállapításáról szóló igazolás benyújtásával egyidejűleg a lakóhely szerint területileg illetékes védőnő gondozásba veszi a kismamát. Ennek keretében - többek között - kiállítja a várandósgondozási könyvet, tájékoztatást nyújt a kötelező vizsgálatokról, az igénybe vehető szociális kedvezményekről, szükség szerint a munkavédelemről szóló törvény várandósokra vonatkozó előírásairól, illetve a várandósság alatt követendő egészséges életmódról.
A várandósgondozás során a várandós jogosult arra, hogy: a háziorvos legalább egy alkalommal; a védőnő a gondozásba vételen kívül trimeszterenként legalább egy alkalommal; a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő trimeszterenként legalább egy alkalommal gondozásban részesítse.
A terhesgondozás akkor hatékony igazán, ha már a fogamzás előtt (praeconceptionalis időszakban) el¬kezdődik. A praeconceptionalis gondozás célja, hogy a krónikus vagy akut, esetleg örökletesnek tűnő betegségben szenvedők, valamint korábbi sikertelen terhesség után a nők a legoptimálisabb egészségi állapotban fogadják a várt terhességet. Tehát az akut betegséget meg kell gyógyítani, a krónikus beteg esetén az állapotát fel kell mérni, majd dönteni kell arról, hogy az eddigi kezelést szükséges-e módosítani a tervezett terhesség miatt, vagy egyáltalán vállalható-e a terhesség a kockázatok nagy mértéke miatt. Továbbá, sikertelen terhességek után csak az ok felderítését és kezelését követően vállalható újabb terhesség.
A várandósságot három trimeszterre szokták osztani. Az első trimeszter 1-12. hétig, a második 13-27. hétig és a harmadik 28-40. A várandósság három fő szakaszra, úgynevezett trimeszterre osztható, és mindegyik időszaknak megvannak a maga sajátosságai és kihívásai.
Első trimeszter (1-12. hét)
Az első trimeszter (0-12. hét) kritikus időszak a magzati szervek kialakulása szempontjából, ezért ekkor főként az esetleges fejlődési rendellenességek szűrésére és az anya egészségi állapotának felmérésére koncentrálunk.
A legelső vizsgálat a gyanújelek (várt időben elmaradó menzesz) megjelenése után otthoni terhességi teszt elvégzése. A méhbe beágyazódott embrió kezdetleges méhlepénye termel egy bizonyos HCG (human choriogonadotropin) nevű hormont, melynek emelkedett mennyiségben való jelenléte a terhességi gyorsteszt segítségével kimutatható.
A HCG szintje a beágyazódást követően néhány nappal kezd meredeken emelkedni: mintegy másfél-kétnaponta duplázódik az értéke. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy hasonlóan magas HCG-értékkel bírhat a méhen kívüli terhesség, illetve bizonyos kórállapotok (pl. petefészekciszták). Éppen ezért a terhesség tényét minden esetben meg kell, hogy erősítse a nőgyógyászati vizsgálat.
A várandósság tényét megállapító legelső vizsgálatra a nőgyógyászodnál, vagy a területileg illetékes (körzeti) nőgyógyászati szakrendelőben, vagy kórházban jelentkezhetsz. Ez egy ultrahangvizsgálat, amelyen a megjelenés nincs időponthoz kötve, de érdemes a pozitív terhességi tesztet követően minél előbb elmenned, hogy biztosan megtudd, várandós vagy-e.
Ha a várandósságot megállapították, a következő nőgyógyászati vizsgálat az első trimeszteri ultrahang a 11-13. héten. Ennek célja, hogy a nyaki redő, az orrcsont, a koponya, a végtagok és a magzati szívhang vizsgálatával megállapítsák az élő várandósságot és kiszűrjenek egyes fejlődési rendellenességeket.
Az első genetikai vizsgálat - 11-13 hét között - az öröklődő betegségek kizárása céljából. Ez egy genetikai ultrahang vizsgálatból és sok esetben vérvizsgálatból áll (önköltségesen választható a kombinált genetikai teszt).
A várandósgondozás megkezdéséhez legelőször szülész-nőgyógyász szakorvost kell felkeresned, aki igazolást állít ki arról, hogy valóban várandós vagy. Ezt követően eldöntheted, hogy a várandósgondozást az igazolást kiállító, vagy egy másik szülész-nőgyógyász szakorvos végezze, akit neked kell felkeresned.
A várandósságot megállapító nőgyógyászati vizsgálat után lehetőleg minél előbb el kell menned a területileg illetékes védőnőhöz. A védőnőt alapvetően nem választhatod szabadon, hanem a körzeti védőnőhöz kell járnod. (Azt, hogy melyik védőnő körzetébe tartozol, a védőnőkereső oldalon tudod megnézni.) A védőnő állítja ki a terhességi könyvet, amit utána minden további vizsgálatra magaddal kell vinned.
A védőnőnél azután kell jelentkezned, hogy a nőgyógyász megállapította a várandósságodat. Magaddal kell vinned a várandósság megállapításáról szóló igazolást is, amit a nőgyógyász állít ki. A védőnő kiállítja a várandósgondozási könyvedet, és gondozásba vesz.
A háziorvosodat szintén neked kell felkeresned, a várandósságról szóló igazolással és a terhességi könyvvel együtt. Az első találkozásnak a várandósság 12. hetéig meg kell történnie.
A várandósgondozási kiskönyvbe az orvosok és más közreműködők bejegyzik az elvégzett vizsgálatok eredményeit. A kiskönyvet a védőnőtől kapod meg, ezért is fontos felkeresned a területileg illetékes védőnődet. A várandósságod alatt minden vizsgálatra vinned kell magaddal a kiskönyvet.
Az első trimeszterben a következő vizsgálatokat kell elvégezni:
- Teljes vérkép, kiegészítő vizsgálatok, vércukorszintmérés
- Vizeletvizsgálat
- Vércsoport-meghatározás és ellenanyagszűrés
- HBsAg-szűrés (anyai hepatitis B hordozás szűrés)
- VDRL-vizsgálat (szifilisz szerológiai szűrés)
- Fogorvosi vizsgálat
- Genetikai ultrahangos szűrővizsgálat (11-13. hét között)
- Genetikai tanácsadás (37 év felettieknek kötelező)
- EKG-vizsgálat, belgyógyászati vizsgálat
Második trimeszter (13-27. hét)
A második trimeszter (13-28. hét) általában a legkiegyensúlyozottabb időszak, amikor már látványosan fejlődik a magzat, és részletesebben vizsgálható az anatómiai fejlődése.
A következő időszakban havonta kell a védőnőt meglátogatni. Ilyenkor történik vérnyomásmérés, súlymérés, és tesztcsíkkal végzett vizeletvizsgálat. A kismama a védőnővel megbeszéli a következő hónapban lévő vizsgálatokat, az anyai szervezet várható változásait és az esetlegesen felmerülő problémákat.
Második genetikai ultrahangvizsgálat - 18-20. hét között.
Cukorterhelés vizsgálat - 24-26. hét között. A patikai glükózzal történő terhelés során három vércukorértéket vizsgálnak, 0-60-120 percenként. Az eredményből kiderül, hogy fennáll-e terhességi diabétesz. Ha igen, akkor kérdés, hogy az milyen mértékű.
A második trimeszterben a következő vizsgálatokon kell részt venned:
- Második ultrahangos vizsgálat (18-22. hét között)
- Terheléses vércukorvizsgálat (24-28. hét között)
- Vérkép- és vizeletvizsgálat (24-28. hét között)
Harmadik trimeszter (28-40. hét)
A harmadik trimeszter (28-40. hét) a felkészülés időszaka a szülésre, amikor a magzat növekedésének és jóllétének rendszeres ellenőrzése kerül előtérbe.
A várandósság utolsó szakaszában megszaporodnak a vizsgálatok, védőnői látogatások.
NST (non-stress test) vizsgálat - 36. héttől hetente, 40. hét után naponta-kétnaponta a szülés beindulása, vagy a szülés beindításáig. A gép, melynek érzékelői a kismama hasára vannak erősítve a magzat mozgását és a méh összehúzódását érzékeli és rögzíti azt egy papírra. Ez a vizsgálat nagyjából 20-30 percet vesz igénybe.
A vizsgálat előtt vagy után egy vérnyomásmérés és egy vizeletvizsgálat történik stick-szel.
Hüvelyváladék vizsgálat (GBS-szűrés) - 36. hét környékén történő nőgyógyászati vizsgálat alkalmával levett kenetből esetleges fertőzés jelenlétét vizsgálják.
A harmadik trimeszterben a következő vizsgálatokon kell részt venned:
- Ultrahangvizsgálat: magzat, méhlepény és magzatvíz mennyiségének ellenőrzése (30-32. hét között)
- Vérkép- és vizeletvizsgálat (36-37. hét között)
- Kardiotokográfos vizsgálat (CTG) (38., 39., és a 40. héten, majd a 40. hét után kétnaponta)
- GBS-szűrés (hüvelyváladék-tenyésztés)
Szülész-nőgyógyász vagy szülésznő?
A szülész-nőgyógyász orvosi végzettséggel és szakvizsgával rendelkezik, vagyis szakorvos. A szülésznő nem orvos, hanem kifejezetten szülésznői egészségügyi végzettséggel rendelkezik. Nem végezhet műtéteket vagy más kockázatos beavatkozásokat.
Ha a terhességed alacsony rizikóbesorolású, a törvény szerint szülésznő is végezheti a várandósgondozást. Ha a várandósságod alacsony kockázatú, a törvény alapján dönthetsz úgy, hogy a várandósságod gondozását szülész-nőgyógyász szakorvos helyett felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznő végezze (azok a szülésznők, akik nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, nem végezhetnek önállóan várandósgondozást).
Ha a várandósságod magas rizikójú, akkor szülész-nőgyógyásznak kell végeznie a várandósgondozást. Magas rizikójú lehet a várandóssága, vagyis veszélyeztetettnek minősülhet például az a nő, aki a várandósság idején a 35. évét már betöltötte, korábban már elvetélt, korábban császármetszéssel szült, krónikus betegsége - pl.
A rizikóbesorolástól függ, hogy mennyi és milyen vizsgálaton kell részt venned, illetve milyen szakemberek végezhetik a várandósgondozást. Ha a rizikóbesorolás a várandósság idején változik, az is változhat, hogy milyen szakemberek végzik a várandósgondozást. Tehát, ha alacsony rizikójúból magas rizikójú lesz, akkor a szülésznő a továbbiakban nem végezheti a gondozásodat, hanem orvosra van szükség.
A védőnő szerepe a terhesgondozásban
A védőnő szerepe
A védőnő a várandósság alatt elsősorban tanácsadást végez. Az ő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele, továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés.
A jogszabályok alapján köteles vagy együttműködni a védőnővel. Álláspontunk szerint nem tekinthető az együttműködés hiányának, ha nem veszel részt a várandósság alatt a védőnő által felajánlott konzultációkon. A védőnő azonban maga dönti el, hogy mit tekint az együttműködés hiányának. Ha a felajánlott alkalmakból egyet sem fogadsz el, azt értékelheti így, de ez nem törvényszerű. Ha úgy látja, hogy nem működsz együtt, jelezheti ezt a család- és gyermekjóléti szolgálatnak, vagy a háziorvosodnak. Ilyenkor a család- és gyermekjóléti szolgálat megkeres, beszélgetnek veled, környezettanulmányt készítenek. Ha úgy ítélik meg, hogy a születendő gyermek veszélyben lehet, eljárást indíthatnak veled szemben.
Fontos tudnod, hogy ha egyetlen alkalommal sem mész el a védőnőhöz, akkor a védőnő nem regisztrálja a várandósságodat, és nem kapod meg a várandósgondozási könyvedet. Ez gondot jelenthet a későbbi vizsgálatoknál, hiszen az orvosok ebbe regisztrálják a vizsgálatok eredményét.
Ha a szülésed után utasítod el a védőnői ellátást, azt sokkal szigorúbban veszik. A védőnő köteles felajánlani, hogy a kórházból való hazaérkezést követően 48 órán belül, majd az első hat hétben legalább hetente családlátogatást tesz, és segít a gyermekágyas időszakban. Ha ezt elutasítod, azt a gyermek veszélyeztetésének minősítheti, ezért gyermekvédelmi eljárás indulhat veled szemben.
A háziorvos szerepe
A háziorvos a feladatkörébe tartozó vizsgálatokat végzi el, például EKG-t, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat (meghallgatja a légzésedet és a szívverésedet, megméri a súlyodat), és rögzíti ezek eredményét a várandósgondozási könyvben. Ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra.
Igen, a háziorvosodat értesítened kell azután, hogy a védőnő gondozásba vett. Erre azért van szükség, mert egyes vizsgálatokat a háziorvos végez el.
Amennyiben táppénzre lenne szükséged a 9 hónap alatt, arra szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatod kérned, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulnod.
Kötelező és választható vizsgálatok
A hétköznapi szóhasználatban kötelező és választható vizsgálatokról szokás beszélni. Fontos, hogy a kötelező vizsgálat azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátónak kötelező ezeket ingyen biztosítania minden olyan várandós nő számára, akinek van társadalombiztosítása (tb-je). Vagyis ha ezekre nem mész el, érhetnek ugyan negatív következmények, de jogi szankciókkal nem sújthatnak.
A várandósgondozás keretein belül elvégzett vizsgálatok a következők, melyek térítésmentesek és eredményüket a várandós gondozási kiskönyvében rögzítik:
Első trimeszter kötelező vizsgálatai:
- Teljes vérkép, kiegészítő vizsgálatok, vércukorszintmérés
- Vizeletvizsgálat
- Vércsoport-meghatározás és ellenanyagszűrés
- HBsAg-szűrés
- VDRL-vizsgálat
- Fogorvosi vizsgálat
- 11-13. hét: genetikai ultrahangos szűrővizsgálat
- Genetikai tanácsadás (37 év felett)
- EKG-vizsgálat, belgyógyászati vizsgálat
Második trimeszter kötelező vizsgálatai:
- 18-22. hét között: második ultrahangos vizsgálat
- 24-28. hét között: terheléses vércukorvizsgálat
- 24-28. hét között: újabb vérkép- és vizeletvizsgálat
Harmadik trimeszter kötelező vizsgálatai:
- 30-32. hét között: utolsó nagy ultrahangvizsgálat
- 36-37. hét között: újabb vérkép- és vizeletvizsgálat
- 38-39-40. héten: hetente kardiotokográfos szűrővizsgálat (CTG)
- 40. hét után: kétnaponta CTG
- GBS-szűrés (hüvelyváladék-tenyésztés)
