Nagyon intenzív hormonális változások a nő szervezetében a pubertáson kívül akkor vannak, amikor terhes. Jelentős átalakuláson megy keresztül ideiglenesen a kismama teste, lelke. Számos változás a testedben - akár pozitív, akár kevésbé kellemes - a hormonoknak köszönhető. Tulajdonképpen a baba kihordása a fő cél, ám a hormonok egyebekre is hatnak.
A terhesség alatt a női szervezetben számtalan élettani, természetes és hormonális változás következik be részben a megváltozott hormonok, másrészt a növekvő magzat miatt. Nincs a szervezetnek olyan része, amelyre ne lennének hatással a babavárással járó változások. A női test azonban könnyen alkalmazkodik és a legtöbb átalakulás a szülés után visszatér az eredeti állapotába. A változások nagy része a méhlepény fejlődéséből fakad.
A HCG (humán korion gonadotropin) hormont a későbbiekben méhlepénnyé fejlődő szövet termeli, és számos módon támogatja szervezetedet a várandósság alatt. A HCG szintje a tüszőrepedés után 2-3 hónappal tetőzik, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. Az első 10 hétben a HCG szint kétnaponta megduplázódik! A HCG az első hormon, amelyet a méhlepény termelni kezd. Az anyai vérből és vizeletből az első kimaradt menstruáció idejére már kimutatható, azaz röviddel a beágyazódás megtörténte után, kb. a terhesség 10. napján és csak a terhesség alatt van jelen. Biztosítja a progeszteron és ösztrogén termelődését, amely hormonok felelősek a méhnyálkahártya fennmaradásáért a terhesség alatt. A HCG hormon hatására kialakult terhességi sárgatest a várandósság 13-14. hetéig termel progeszteront.
Az ösztrogén a legfontosabb női nemi hormon, amely hozzájárul a szexuális fejlődéshez, beleértve az emlőnövekedést, és szabályozza a menstruációs ciklust. A progeszteront a terhesség korai szakaszában a sárgatest (a petefészkén található csomó) termeli. A sárgatest nagyjából a terhesség 10. hetéig termeli a progeszteront, majd ezt a feladatot a méhlepény veszi át. A progeszteronszint magasabb az első trimeszterben, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. Az ösztrogént is a sárgatest termeli, amíg a méhlepény át nem veszi a feladatot. Elősegíti a méh növekedését és azt, hogy később reagálhasson az oxitocinra (az oxitocin a terhesség teljes ideje alatt jelen van, de fő feladata a szülési összehúzódások beindítása a harmadik trimeszter végén), valamint beindítja a baba szerveinek fejlődését. Az ösztrogén hatására a tejcsatornák is megnagyobbodnak, felkészülve a tejtermelésre. Az első trimeszterben az ösztrogénszint magas, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. A várandósság alatt az ösztrogének fokozzák az emlők duzzadását, serkentik a tejmirigyek és tejjáratok növekedését, így előkészítve az emlőt a kis jövevény ellátására. Ugyanakkor az ösztrogén gondoskodik a méhlepény megfelelő vérellátásáról.
A progeszteron egy egyedülálló immunmoduláns hormon. Egyedülállóan képes befolyásolni immunológiai folyamatokat az anyai szervezet nagy önfenntartó rendszerében és egyedülállóan képes létre hozni egy immunológiai vaskupolát” a magzat védelmében. Ezt a progeszteron a kortizol által alapvetően meghatározott immunrendszer sajátos modulálása révén éri el. A két hormon két ellentétes biológiai-érdeket képvisel. A kortizol az önfenntartást szolgálja. Főszereplője a stresszorok által kiváltott általános adaptációs szindrómának és biztosítja a szervezet homeosztázisát, akár a terhesség rovására is. A progeszteron a másik nagy biológiai érdek, a fajfenntartást szolgálatában áll. Ha akár a magzati, akár az anyai, akár a helyileg, uterusban képződő kortizol koncentrációja emelkedik, az gyengíti a progeszteron hatásait, ami a terhesség idő előtti befejeződéséhez vezethet. Az idiopátiás habituális vetélések és koraszülések megelőzésében a progeszteron-terápia létjogosultsága épp erre az elvre épül: fokozni vagy visszaállítani a terhességet védő progeszteron hatást, a terhességet veszélyeztető kortizol hatásokkal szemben. A progeszteron tehát egy kulcs-hormon a terhesség fenntartásában. Ma már ismert, hogy egy esszenciális immunmoduláns hormon a terhesség fenntartásában: egyedül csakis neki köszönhető az a szelektív embriospecifikus immuntolerancia, ami által az embrio semi-allogén graftként, az apai antigének ellenére sem lökődik ki az anyai szervezetből.
Az FSH-t az agyalapi mirigy termeli, és irányítja a petefészkeket, hogy petesejteket és ösztrogént állítsanak elő. Az FSH az első a terhesség megindításához szükséges hormonok sorában, még a fogamzás előtt. Az FSH serkenti a petesejtek növekedését a petefészkekben, ami növeli az ösztrogén termelését. Az LH-t szintén az agyalapi mirigy termeli, és az FSH-val együttműködve irányítja a menstruációs ciklust.
Az oxitocint az agyalapi mirigy termeli és az egyik legfontosabb hormon a vajúdás és a szülés során. Ez a hormon segíti a méh összehúzódásait a szülés alatt, majd segít a méhizomzat regenerálódását és visszahúzódását a szülés után. Szülést követően is nagy mennyiségben termelődik, így a méhösszehúzódások által segíti a vérzéscsillapítást.
A prolaktin nevű hormont az agyalapi mirigy termeli. A prolaktin fő szerepe a tejtermelés elősegítése a szülés után. Az agyalapi mirigy megnő, mivel több növekedési hormont és prolaktint termel.
A relaxin nevű hormon szerepe a terhesség alatt az izmok, csontok és ízületek ellazítása a szülés előkészítése érdekében. A relaxin megpuhítja a méhnyakat és hozzájárul a szalagok lazulásához, hogy a baba könnyebben áthaladhasson a szülőcsatornán. Ez a hormon lazítja az izmokat, ízületeket és szalagokat, hogy a szülés során könnyebben tágulhasson a medence. Szintje a terhesség alatt a tízszeresére nő. Nagyon fontos szerepet játszik, hiszen ez a hormon készíti fel testedet arra, hogy a baba áthaladhasson a szülőcsatornán. Puhává teszi a kötőszöveteket az izmokban és az ízületekben, így lehetővé teszi a szülés során a medence kitágulását, segítségével megnyúlhatnak a hasizmok és a medencealap izmai is.
Ez a hormon a vérerek növekedését serkenti, hogy elegendő vér jusson a növekvő magzat táplálásához. Ez a hormon különösen fontos a terhesség során, mivel serkenti az ösztrogén és progeszteron termelését. A terhességi tesztek is ennek a hormonnak a jelenlétét mutatják ki a vizeletből. A hCG (humán korion gonadotropin) hormont a későbbiekben méhlepénnyé fejlődő szövet termeli, és számos módon támogatja szervezetedet a várandósság alatt. A hCG szintje a tüszőrepedés után 2-3 hónappal tetőzik, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. Az első 10 hétben a hCG szint kétnaponta megduplázódik!
A kortizol: Segíti a magzati tüdő érését. A koraszüléshez vezető kaszkádfolyamat döntő mozzanata az anyai vagy magzati vagy a helyben képződő kortizol szintjének emelkedése, ami gyengíti, majd túlhaladja a progeszteron gén-blokkoló hatását és beindítja a 17-hidroxiláz expresszióját. Ennek az lesz a következménye, hogy a progeszteron tovább alakul androgénné, majd ösztrogénné, következésképpen a progeszteron-szintje drámaian csökken, ösztrogén-szintje viszont emelkedik.
A terhesség természetesen hatással van a vázizomrendszerre is: a kismama súlypontja a méh növekedése miatt megváltozik, ami derékgörbületet, derékfájást okozhat. Ágyéki lordosis (fokozott derékgörbület) alakulhat ki, mivel a terhes méh miatt megváltozik a várandós súlypontja. Ez derékfájást is okozhat. A csontok kalciumtartalma csökken. Az ízületi szalagok lazábbak lesznek, így a sérülések (ficamok) esélye megnő. A vádli izmainak fájdalma, görcse jelentkezhet, ez a kalciumbevitel növelésével csökkenthető.
A szülés után is jelen vannak a hormonok a testedben. Míg a progeszteron és az ösztrogén szintje hirtelen csökken, az oxitocin szintje növekszik, és segít az anyatej áramlásában. A szülés utáni hormonális változások érzelmi ingadozásokhoz vezethetnek. Ezek az érzések gyakoriak, szülés utáni depresszióként is szoktunk ezekre utalni és a nők akár 80%-a esetében is okozhatnak érzelmi problémákat.
I. A terhesség első trimesztere
Az első trimesztert általánosságban jellemzi, hogy a kismama a megszokottnál fáradékonyabb, többet alszik, gyakran ingadozik a hangulata és szoronghat is. Az idegrendszeri és hormonális változások hatással vannak a szív-, ér- és emésztőrendszerre is.
A terhesség első jelei idegrendszeri és hormonális változásokkal jelentkeznek. A reggeli rosszullétekért, esetleg hányásért és bizonyos ételek kívánásáért, vagy épp ellenkezőleg, elutasításáért a női nemi hormonok változása felelős. A reggeli émelygést a szájban megjelenő fémes íz okozhatja. A kismama ízérzése mérséklődik, a sósabb és édesebb élelmiszereket jobban kívánja, míg a csípős és savanyú dolgokat kevésbé vagy egyáltalán nem. Különböző szagokkal szemben is megnőhet az érzékenység.
Fénytörési hibákat okozhat a szaruhártya vizenyője, emiatt esetleg kontaktlencse-viseléskor is homályos lehet a látás, illetve a lencse viselése kellemetlen lehet.
Egyes hormonokból több, míg másokból kevesebb termelődik, de ekkor már a méhlepény is állít elő hormonokat. Bár a T3, T4 és TSH szint nem változik, ennek ellenére a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy is megnő. Utóbbi prolaktinból és növekedési hormonból a szokásosnál többet termel.
A pulzustérfogat (kilökődött vér mennyisége egy szívdobbanás során) növekedése miatt nő a perctérfogat (szívritmus és pulzustérfogat szorzata) is, egészen a 7. hónapig. A perctérfogat emelkedése hozzájárul a magzat és a méh vérellátásának fedezéséhez.
A terhesség alatt kialakuló ödéma és visszeresség oka, hogy a végtagok vénás vérnyomása nő. Az úgynevezett vena cava inferior szindróma sem ritka, amikor is a kismama méhe háton fekvő pozícióban összepréselheti az alsó üres visszeret, melynek következtében lelassulhat a magzat szívverése, a kismama vérnyomása váratlanul leeshet és el is ájulhat. Ez az állapot azonban oldalfekvéssel elhárítható.
Várandósság során a szív sokkal intenzívebben dolgozik, emiatt akár szívzörej is jelentkezhet.
Ami az emésztőrendszeri változásokat illeti, a szokásosnál több nyál termelődik, aminek az összetétele is változik, ez pedig különböző szájüregproblémákat okozhat, mint például fogszuvasodás vagy különböző ínybetegségek. Ezért kell részt vennie fogorvosi vizsgálaton a kismamának a várandósgondozás során.
A gyomor és a bél lassabban mozog, ezáltal a táplálék felszívódásának üteme is csökken, és ezek együtt gyakori székrekedést okozhatnak, a székrekedés pedig aranyeret. Gyomorégés mellett epepangás is kialakulhat, valamint megnő az epekövesség eshetősége is.
II. A második trimeszter
A második trimeszterre a legtöbb nemkívánatos tünet, mint például a reggeli rosszullétek, elmúlnak. Az első trimeszterrel ellentétben a vérnyomás és a pulzus emelkedhet.
A reflux kialakulásának lehetősége megnő, mert a folyamatosan növekedő méh feljebb nyomhatja a gyomrot. A székrekedés veszélye továbbra is fennáll, ezért is fontos sok folyadékot fogyasztani és több rostos élelmiszert.
A méh növekedése hatással van a húgyutakra is. Nyomhatja a húgyhólyagot, ezáltal gyakoribbá válik a vizelési inger. A méh mellett a vese nagysága is nő, így a kiválasztási képessége is fokozódik, ezenkívül több cukrot választ ki, ami hozzájárulhat a húgyúti fertőzések kialakulásának gyakoriságához.
A második trimeszterben jelennek meg először a bőrt érintő változások, többek között a terhességi lilás csíkok (striák), leginkább a hason. Emellett jellemző egyes felületek sötétedése, mint például a mellbimbó vagy a végbél bőre, de az anyajegyek is pigmentáltabbak lehetnek a megszokottnál.
III. A harmadik trimeszter
A harmadik trimeszterre jellemző, hogy a második trimeszteri változások, tünetek, fokozódnak, de leginkább a megnövekedett méh okoz problémákat.
A vérnyomás és a pulzus továbbra is emelkedett lehet, ezért fontos a rendszeres monitorozás. A terhességi magas vérnyomás az egyik leggyakrabban jelentkező várandóssággal járó betegség.
A várandósság során a baba növekedése miatt a kismama mellkasa is nő, a baba feljebb nyomja a rekeszizmokat, ezért a légzés leginkább a bordaközi izmokkal történik.
Várandósság során a szervezet fehérje- és ásványianyag-szintje csökken, hiszen a magzatnak is szüksége van ezekre a növekedéshez. Ezzel ellentétben emelkedhet a vérzsírok szintje, valamint inzulinrezisztencia is kialakulhat.
A vérképző rendszer is felkészíti a kismamát a szülés során bekövetkező vérveszteségre, ami nagyjából fél liter: a vér és a plazma térfogata nő, több vörösvértest és fehérvérsejt termelődik (míg a hemoglobinok és hematokritok szintje csökken), de ezek szükségesek a magzat és a méh vérellátásához is.
Anyai változások terhesség alatt | A reproduktív rendszer élettana | NCLEX-RN | Khan Academy
Szervrendszerek változásai a terhesség alatt
Szív- és érrendszeri változások
A terhesség során kialakuló változások kihívást jelentenek a várandós szíve számára: egyrészt olyan hormonális és anyagcsere-változásokra kerül sor, amelyek befolyásolhatják a szívműködést is, másrészt a magzat számára is biztosítani kell a vérkeringést.
A perctérfogat, tehát a szív által percenként továbbított vér mennyisége a 28. hétig nő. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy nő a pulzustérfogat (az egy szívdobbanás alatt kilökött vér mennyisége), másrészt a pulzus is emelkedik (akár 100/perc is lehet nyugalomban a terhesség végén). A megnövekedett perctérfogat a méh és a magzat vérellátását fedezi. Az emésztőrendszer és a vázizmok vérátáramlása csökken.
A várandósság első felében a szisztolés és a diasztolés vérnyomásértékek csökkennek, majd újra elkezdenek emelkedni a terhesség előtti szintig. Az alsó végtagokban a vénás nyomás nő, ennek következményeként visszeresség és ödéma alakulhat ki.
A terhes méh háton fekvő helyzetben összenyomhatja az alsó üres visszeret, ami hirtelen vérnyomáseséssel, ájulással, a magzati szívverés lassulásával járhat. Ezt vena cava inferior szindrómának nevezzük, és oldalra fektetéssel szűnik meg.
Terhesség során a szív megnagyobbodhat, mivel akár 30-50%-kal keményebben dolgozik, mint terhesség előtt. A vérkeringés fokozott terhelése miatt telt nyaki vénák és szívzörejek jelenhetnek meg.
Légzőrendszeri változások
A terhesség hatására nő a mellkas átmérője és körfogata, a légzési térfogat akár 40%-kal is nőhet. Ezzel párhuzamosan nő a légzésszám is. A rekeszizom feljebb kerül. A felső légutak nyálkahártyája megduzzadhat, ami orrduguláshoz vezethet.
Emésztőrendszeri változások
Az első trimeszterben gyakori lehet a reggeli rosszullét. Kialakulhat émelygés hányással vagy anélkül.
Általánosságban elmondható, hogy a nyálelválasztás fokozódik, ami akár nyálcsorgáshoz is vezethet. Megváltozik a nyál összetétele is, így nő a fogszuvasodás kialakulásának esélye, illetve a fogíny különböző betegségei is jelentkezhetnek, ezért a várandósgondozás részét képezi a kismama fogorvosi vizsgálata is.
A táplálék lassabb ütemben szívódik fel, mivel a bél- és a gyomormozgások gyakorisága csökken. Kialakulhat gyomorégés, mert a gyomor savtartalma és a hasűri nyomás megnövekszik, illetve a záróizmok lazábbak lesznek.
Nő a székrekedés kialakulásának esélye, mivel a vastagbélben több víz szívódik vissza. Ezért nagyon fontos várandósság alatt a rostdús táplálkozás és a bő folyadékfogyasztás. A székrekedés és a vénák összenyomása miatt aranyér alakulhat ki. Az epe panghat, mivel az epehólyag fala is lazább lesz, így epekövek képződhetnek.
Húgyúti változások
A vese mérete megnő, véráramlása fokozódik, így a vese kiválasztásának mérhető értéke is nő. A vese több nátriumot szív vissza, azonban kevesebb szénhidrátot, aminosavat, B12-vitamint, folsavat, így a terhesek vizeletével több cukor távozik, ami hajlamosít húgyúti fertőzésekre.
Gyakori a vizelési inger, mivel a méh nyomja a hólyagot. A jobb oldalon gyakran megjelenhet vesemedence-tágulat a jobbra dőlő méh leszorító hatása miatt.
Érzékszervi változások
A várandós nők igénye megnő a sósabb és az édesebb ételek iránt. Az első trimeszterre az ízérzés csökkenhet, ezzel párhuzamosan megnőhet az ingerküszöbük a savanyú, sós, csípős ételekkel szemben. Fémes íz jelenhet meg a szájban, ami hányingert okozhat. Bizonyos szagokkal szemben a várandósok érzékenysége megnő.
A szem szaruhártyájában vizenyő alakulhat ki, mely fénytörési hibákat eredményezhet. Jellemző, hogy kontaktlencsével is homályos lehet a látás, kényelmetlen a lencsék viselése.
Hormontermelő szervek változásai
Az agyalapi mirigy megnő, mivel több növekedési hormont és prolaktint termel. A pajzsmirigy megnő, de a T3-, a T4- és a TSH-szint is változatlan marad, mivel a vérben inaktív állapotban fognak keringeni. A mellékpajzsmirigy hormontermelése is fokozódik. A mellékvese több aldoszteron és kortizol hormont termel, hogy a magzat fejlődését biztosító irányba terelje az anyagcserét.
Anyagcsere-változások
A terhesség végére általában 12-13 kg súlynövekedéssel számolhatunk, mivel ennyi összesen a magzat, a méh, a méhlepény, a magzatvíz, a megnövekedett emlők és a visszatartott víz tömege. Összességében az alapanyagcsere 20%-kal nő meg. Ez azt az alapvető energiaigényt jelenti, ami a létfontosságú életfunkciók fenntartásához szükséges.
A várandós nő szövetközti tere sok vizet köt meg, illetve a vérplazma térfogata is nő. A szervezet ásványianyag-tartalma (pl. kalcium, vas) csökken, mivel a magzatnak is szüksége van ezekre a nyomelemekre. A vérben megemelkedik a zsírok, például a koleszterin szintje is. Inzulinrezisztencia alakulhat ki. A jelentkező hormonváltozások diabetogén hatásúak, fokozva ezzel a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) kialakulásának kockázatát. A fehérjefelhasználás is fokozott, mivel a magzatnak és a méhlepénynek sok fehérjére van szüksége a növekedéshez, az anyai vér fehérjeszintje csökken.
Vázizomrendszeri változások
Ágyéki lordosis (fokozott derékgörbület) alakulhat ki, mivel a terhes méh miatt megváltozik a várandós súlypontja. Ez derékfájást is okozhat. A csontok kalciumtartalma csökken. Az ízületi szalagok lazábbak lesznek, így a sérülések (ficamok) esélye megnő. A vádli izmainak fájdalma, görcse jelentkezhet, ez a kalciumbevitel növelésével csökkenthető.
A bőrt, hajat, körmöket érintő változások
A várandósság a kültakarón jelentkező változásokat is okozhat. A szeméremajkak, az emlőbimbók és a végbél bőre, valamint a sebhelyek pigmentáltabbak, sötétebb színűek lesznek. Az anyajegyek, a szeplők is sötétedhetnek. A szőrnövekedés beindul, fokozódik, olyan helyeken is megjelenhet szőr, ahol korábban nem nőtt. Gyakran megfigyelhető, hogy a haj dúsabb, erősebb lesz. Terhesség után ugyanakkor hajhullás, a haj elvékonyodása jellemző.
További változások lehetnek: Az arcon barnás foltok (chloasma) jelenhetnek meg. A tenyér pirosabb lesz. Az arc, szemhéj, alsó végtag ödémás lehet. A bőrön érgomolyagok jelenhetnek meg. A hason, melleken, combokon, fenéken lilás striák jelennek meg. A hason vöröses-fehéres csíkszerű hegek jelentkezhetnek. A körmök gyorsabban nőnek. Bőrviszketés is jelentkezhet, akár egészséges várandósokon is. A tartós viszketés azonban belgyógyászati betegség tünete is lehet, ezért az eredendő okát mindig tisztázni kell.
Vérképző rendszeri változások
A keringő vér térfogata megnő. Nő a vérplazma térfogata, és a csontvelő több vörösvértestet termel. A megnövekedett vérmennyiség a magzat és a méh igényeit elégíti ki. A keletkezett hőt is elszállítja a bőrhöz. Továbbá felkészíti a szervezetet a szülés során fellépő félliteres vérveszteségre. A fehérvérsejtek száma emelkedik.
tags: #hormonvaltozas #terhesseg #alatt