A babahordozás nem csupán egy divatos trend, hanem egy ősi gyakorlat, amely számos előnnyel jár mind a baba, mind a szülő számára. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett vizsgálatok is megerősítik, hogy különösen az első életévben a napi három óra hordozásnak rendkívül jótékony hatása van az idegrendszeri fejlődésre, valamint a baba-szülő közötti kapcsolatra. A kicsinek szüksége van arra, hogy érezze, szeretik, testközelben van, és védelemben részesül. Megéli, hogy fontos, és gondoskodnak róla.
A babahordozás megkönnyíti a mindennapi teendőket, felszabadítja a szülő kezét, ezáltal más tevékenységeket is végezhet. Ez különösen az aktív szülők számára értékes, akik szeretnek több dolgot csinálni egyszerre. Főzni vagy takarítani szeretne, de a baba igényli a közelségét? Hordozza hordozókendőben! A babahordozás megkönnyíti a sétákat, különösen a nagyvárosokban.
Miért fontos a hordozás?
A baba jelenléte a szülő közvetlen közelében számos előnnyel jár. A világrajövetel megterhelő a baba számára; kilenc hónap méhen belüli fejlődés után az újszülött nem érzi magát biztonságban a hatalmas, nyitott világban. A testközelség és a szülő illatának, szívhangjának érzékelése megnyugtatja a piciket, elősegíti a mozgásfejlődést, segíti a beszédtanulást, és kialakítja a biztonságos kötődést a szülőhöz. A bőrkontaktus vitathatatlan előnyökkel jár közvetlenül a születés után, és különösen koraszülötteknél javallott. A test közelsége segít szabályozni a szívverést és a légzést. A hordozás elősegítheti a szoptatást is, mivel a testközelség támogatja és erősíti a baba-szülő közötti köteléket. A közeli kontaktus által a szülő jobban ráérez a baba szükségleteire, hamarabb felismeri, mikor éhes, fáradt, vagy mikor kell pelenkát cserélni.
A babahordozás elméletének alapjait Jean Liedloff munkássága tette le. Elmélete szerint, egy dél-amerikai indiántörzset vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az ott élő emberek boldogsága, kiegyensúlyozottsága csecsemő- és kisgyerekkorukban gyökerezik, amikor is a gyerekek folyamatosan testközelben vannak anyjukkal. Liedloff könyvében levezeti, hogy az anyja karjában, az anyja testén növekvő gyerek nem félénk és függő lesz, hanem éppen ellenkezőleg: a természetes önállósodással nagyon gyorsan "mély és teljes önállóság" fejlődik ki. Ha hordozunk, tehát nem kell félnünk, gyermekünk merni fog nekiindulni, hogy felfedezze a világot.
Az ergonomikus hordozás fontossága
Az újszülött "C" alakú gerinccel jön a világra, míg a felnőtt gerince kettős "S" alakú. A görbületeket a porckorongok teszik lehetővé. A görbületek végleges kifejlettségüket pubertás környékén érik el, ugyanakkor a növekedés végéig változhatnak. A csípőízület vápa és combfejből áll. A combfejnek az ízületi vápa mélyedésének közepén kell elhelyezkednie, így elkerülhető, hogy nyomás nehezedjen a vápa peremére. Ezt az optimális tartást biztosítja az ergonomikus hordozás.
A medence kapcsolja össze a gerincoszlopot a lábakkal. A gerincoszlop mozgása közvetlen befolyással bír a medence mozgására. Ha domború a hát, a medence finoman hátrafelé billen, lehetővé téve a békapóz felvételét.
A nem megfelelő hordozóeszközök használata problémákat okozhat:
- Nagyon széles terpesz (túl nagy a hordozó): A combfej nem középen helyezkedik el a vápában (kibillen), a baba feje nem a hordozó személy mellkasára/hátára hajlik, hanem a gerincet nyomja, ami a gerinc kiegyenesedéséhez vezethet.
- Nagyon keskeny terpesz (kicsi a hordozó): A lábak lógnak (nincs térdtől térdhajlatig alátámasztva), a combfej kifelé húzódik a vápából, az ízületi szalagok megnyúlnak. Ez kényelmetlen a gyermek számára. A kenguruk nagy részében a lábak között lévő rész keskeny, ezért a gyermek lábai lógnak, és a test súlya a még gyenge izmok által tartott gerincre nehezedik.
A hordozóeszközök típusai és kiválasztása
Manapság a piac babahordozók széles választékát kínálja. A leggyakoribb és legajánlottabb eszközök közé tartoznak a hordozókendők, a mei tai (vagy Meh Dai) és a csatos hordozók.
- Hordozókendő: Ez egy hosszú szövetdarab, amely pamut és lycra keverékéből készül, elasztikus babahordozónak is nevezik. A legkisebb babáknak ajánlott. A kendő kötésének elsajátítása némi időt és gyakorlatot igényel.
- Szövött kendő: Anyaga merevebb és strukturáltabb, ezért nagyobb babák és csecsemők hordozására alkalmas.
- Karikás szövött kendő: Egy vállon viselendő, ezáltal egyoldali megterhelést okozhat, amennyiben nem váltogatjuk az oldalakat.
- Mei Tai (Meh Dai): A hagyományos hordozókendő és a szilárd hordozó kombinációja. Nem csatos, csak kötözős, vállpántjai szélesek, párnázottak a maximális kényelem érdekében, ráadásul támasztó hátrésszel rendelkezik.
- Csatos hordozó: Ez a fajta babahordozó pántokkal, csattokkal, párnázással és támasztó résszel rendelkezik, ezáltal különböző korosztályok számára alkalmas. Elöl, háton és oldalon is lehet benne hordozni. Az ergonomikus hordozók előnye praktikusságukban és egyszerű használatukban rejlik.
A legfontosabb dolog a megfelelő hordozási eszköz kiválasztása, amely figyelembe veszi a szülő igényeit és a baba életkorát is. Azok az ortopéd orvosok, akik a hordozással foglalkoznak, egyértelműen a hordozókendőt ajánlják. A hordozókendők közül is azokat, melyeknek az anyaga, szövése a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő. Csak az ilyen hordozókendők támasztják megfelelően és biztonságosan a piciket.
Amit senki sem mond a babahordozásról...
A helyes hordozási pozíciók és technikák
A biztonságos hordozás alapelvei a következők:
- T (tight) - szorosan: A baba függőlegesen és megfelelő szorossággal legyen a hordozóban rögzítve úgy, hogy a teste és a feje ne billegjen veszélyesen oldalra.
- I (in view at all times) - szem előtt: A baba arca legyen mindig látható.
- K (keep chin of chest) - az áll és mellkas távolság: A baba álla és mellkasa között legalább két ujjnyi hely legyen.
- S (supported back) - megtámasztott hát: Függőleges helyzetben a baba kényelmesen támaszkodik a hordozó személy testéhez.
A hordozókendő ne legyen túl szoros, sem túl laza. A kendőben már pár hetes babát hordozhatunk függőleges tartásban. Az első napokban pedig fektetni lehet őket. A hordozókendőben a kisbabák érzik az édesanya illatát, közelségét, és ez megnyugtatja őket. A hordozás során folyamatosan ringatóznak, ami serkenti a belső fülben lévő egyensúlyi szervet, amely felelős a későbbi mozgások kialakulásáért, valamint a finom mozgások, a kéz használatának koordinációjáért.
A hordozott babák látják az anyjuk arcát, szájmozgását, mimikáját, ami alapvetően fontos a beszédtanuláshoz, hiszen nem csak hallás után tanulnak meg beszélni, hanem utánozzák a szájmozgást is. A kendőben csücsülő babát rengeteg különféle inger éri, aktív részese a családnak, megfigyeli a mindennapi tevékenységeket, felfedezi, térben érzékeli a környezetét. A hordozott babák kevesebb időt töltenek sírással, ébrenlétük alatt nyugodtak, érdeklődők, és felfedezik a világot, tanulnak.
Hordozás és alvás
Bár a szakmai ajánlások általában azt tartalmazzák, hogy biztonságosabb a babát hanyatt fekve altatni (elsősorban a bölcsőhalál veszélye miatt), sok baba jobban alszik hasra fektetve. A bölcsőhalál (SIDS) a csecsemőkorban (1 éves kor előtt) bekövetkező, minden előzmény nélküli, váratlan halál. Az Egyesült Államokban, ahol magasabb a SIDS előfordulása, már évtizedekkel ezelőtt azt kezdték tanácsolni a szülőknek, hogy fektessék hanyatt a babákat, ezzel jelentősen csökkentve a bölcsőhalál előfordulását. A babák hasonfekve mélyebben alszanak és könnyebben túlmelegszenek, így ha a többi hajlamosító tényező fennáll, könnyebben alakulhatnak ki légzéskimaradások.
Az orvosszakmai ajánlások szerint 1 éves korig ne altassunk hason, azonban vannak olyan javaslatok is, amelyek szerint, amikor a baba már magától megfordul, képes hasra és visszafordulni, akkor ha esetleg álmában hasra fordul és így magától szívesen alszik tovább, nyugodtan aludhat tovább a hasán, nem kell visszafordítani. A hordozókendőben való alvás előnye, hogy a baba érzi a szülő közelségét, szívhangját, ami megnyugtatja és segít neki átvészelni a felszínes alvási fázisokat.
Hordozás és csípőfejlődés
A csecsemőkori csípőproblémák időben történő diagnózisával és kezelésével élethosszig tartó szenvedést előzhetünk meg. A csípődiszpláziáról (csípőfejletlenségről) akkor beszélünk, amikor a medencecsont csípőízületi része (ízületi vápa) nem biztosít kellő fedettséget a combcsont fejének. A hordozókendő a kisbabák lábát terpesztartásban támasztja. A terpesztartás szükséges az egészséges csípőfejlődéshez, valamint megelőzi a lábfejek befelé fordulását. Így a csípőfejlődés szempontjából a hordozás kifejezetten ajánlott és fontos. Azok az ortopéd orvosok, akik a hordozással foglalkoznak, egyértelműen a hordozókendőt ajánlják, mert az biztosítja a megfelelő terpesztartást és alátámasztást a baba csípőjének.
A leggyakoribb ortopédiai deformitást, a csípőficamot már Hippokratész korában is ismerték. Az elváltozás Magyarországon az újszülöttek körülbelül 1-2 százalékánál áll fenn, 4-6-szor gyakrabban fordul elő lányokban, továbbá gyakoribb elsőszülöttekben is. Ma Magyarországon általában három szűrővizsgálatot végeznek el a csípőficam szűrésére, de néhány jelből már a szülők is észrevehetik a csípőproblémákat. Ilyen például a fenék és a comb bőrredőinek aszimmetriája vagy az érintett láb rövidülése.
Enyhébb esetekben elegendő lehet az úgynevezett terpeszpelenka viselése, míg súlyosabb esetben a csecsemőre úgynevezett Pavlik-kengyelt adnak, amely megfelelő helyzetben tartja a csípőízületet. A szakemberek ajánlják a kengurut és a hordozókendőt, amelyek segítenek a csípőt a megfelelő helyzetben tartani.
tags: #hordozokendoben #altatni #babat