Hogyan előidézhető a vetélés: Orvosi és természetes módszerek

A betöltött 24. terhességi hét előtt a terhesség megszakadását vetélésnek nevezzük. Ennek egyik formája a művi vetélés (terhességmegszakítás vagy abortusz), mely külső, orvosi beavatkozás hatására valósul meg.

A terhességmegszakítás jogi keretei Magyarországon

Magyarországon a terhesség megszakítását jogilag az 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről szabályozza. A törvény leszögezi, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel.

A terhességmegszakítás orvosi javallatai lehetnek: az anya életét veszélyeztető súlyos betegség; genetikai javallat alapján végzett abortusz; a magzat élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége.

Mikor szakítható meg a terhesség?

Orvosi megközelítésben a megtermékenyítéstől a terhesség 12. hetéig embrióról, ezt követően magzatról beszélhetünk. Jogi értelemben az embrió még nem minősül emberi lénynek, a magzat már igen. A terhességmegszakítás szabályai Magyarországon lekövetik ezeket a fejlődéstani és jogi kategóriákat.

A hatályos jogszabályok alapján a terhesség a 12. hétig megszakítható, ha:

• a várandós nő egészségét a terhesség súlyosan veszélyezteti;
• az embrió orvosilag valószínűsíthetően súlyosan fogyatékos vagy károsodott;
• a terhesség bűncselekmény (különösen nemi erőszak) következménye;
• az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van.

Tekintve, hogy a súlyos válsághelyzet egyénenként változó egyéni és társadalmi körülményeket jelent, a terhes nő a 12. hétig maga dönthet a terhesség megszakításáról. Így biztosított az Alaptörvény által is védett önrendelkezéshez való jog érvényesítésének lehetősége.

Az alábbi esetekben a határidő a 18. hétig terjed ki:

• korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen nő esetén;
• ha a terhes nő neki fel nem róható egészségügyi okból vagy orvosi tévedés miatt korábban nem ismerte fel a terhességet;
• a kérelmező hatóság mulasztása miatt lépte túl a 12 hetes határidőt.

A terhesség a 20. hétig (diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hétig) megszakítható, ha a magzat súlyos genetikai károsodásának valószínűsége eléri az 50%-ot. A terhesség bármikor megszakítható az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenességre derül fény.

Orvosi módszerek a vetélés előidézésére

Gyógyszeres „tablettás” abortusz

A gyógyszeres terhességmegszakítás a műtéti változat alternatívája, mely Magyarországon nem engedélyezett és nem alkalmazott módszer. Kétlépcsős folyamat: az első tabletta blokkolja azoknak a hormonoknak a termelését, melyek a terhesség fennmaradásához szükségesek; a 24-48 óra elteltével adandó második tabletta pedig erőteljes méhösszehúzódást, ezáltal művi vetélést idéz elő. A beavatkozást követően az orvosnak meg kell győződnie az abortusz teljességéről. Azokban az országokban, ahol engedélyezték az abortusztablettát, ott a nem kívánt terhesség korai szakaszában, egészen a 10. hétig alkalmazzák, tehát az „idősebb” 13 - 14 hetes terhesség megszakítása ezzel a módszerrel sem lehetséges.

A gyógyszeres terhességmegszakítás esetén előfordulhat hiányos, fizikailag nem teljes abortálás; erős vérzés; hasi, esetenként erős, hátban jelentkező fájdalom; illetve a beavatkozást követően felléphetnek bizonyos fertőzések (ennek előfordulása meglehetősen ritka).

Műtéti abortusz

Az eljárás során az embriót és a méhlepény leggyakrabban vákuum segítségével távolítják el (vákuum-aspiráció). A vákuum-aspiráció elvégzéséhez a méhnyakat fémpálcák segítségével fokozatosan tágítják fel altatásban. A rövid, hozzávetőleg 15 perces beavatkozás a terhesség 12. hetéig hajtható végre, melynek végeztével - néhány órás megfigyelést követően - a nő elhagyhatja a kórházat vagy klinikát. A 12. hét után önmagában már nem alkalmazható a vákuumos eljárás.

Középidős terhesség megszakítása esetén gyógyszeres vetélésindukciót végeznek, ami csak kijelölt szülészeti intézményekben végezhető. Ebben az esetben a nyakcsatorna gyógyszeres (prosztaglandin-E2) tágítását gyakran ozmotikus tágítókkal egészítik ki, és a méhtevékenységet nagy dózisú méhösszehúzó szer (oxytocin) alkalmazásával váltják ki. A vetélés lezajlása után a méhlepényt és a visszamaradó részeket műtéti úton (küret) távolítják el.

Lehetséges szövődmények

A műtéti terhességmegszakítás során előfordulhat a méh falának komoly sérülése, illetve a beavatkozást követő erős vérzés. A magzati részek esetleges visszamaradása a későbbiek során gyulladást okozhat.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a műtéti abortusz befolyásolhatja a jövőbeni teherbeesés esélyeit, emellett néhány esetben kimutatható volt a kapcsolat a korábbi műtéti terhességmegszakítás és a koraszülés között. A több ízben végrehajtott, nem vákuumos műtéti abortusz következménye lehet a méhfal belső felületének hegesedése, mely a későbbi teherbeesést nagyban megnehezítheti. A szövődmény mentes terhességmegszakítás nem hagy nyomot, és a későbbiekben még egy orvos sem képes megállapítani egy korábbi beavatkozást. Nincs káros hatással a fogamzóképességre, vagy a későbbiekben esetleg szükségessé váló orvosi kezelésekre, beavatkozásokra. Továbbá a terhesség-megszakításnak nincs utóhatása a szervezet működésére, a menstruációra, a szexualitásra stb. Minden módszerben közös, hogy a fogamzóképesség gyorsan visszatér. Általában két hét elteltével bekövetkezik a következő ovuláció és a páciens ismét teherbe eshet, ha nem védekezik.

Spontán vetélés és okai

A vetélés (latinul abortus spontaneus) az emberi megtermékenyített petesejtnek elhajtása idő előtt az anya méhéből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől, vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a magzat, míg a 20. A vetélésnek számos oka lehet, amelyek közül a leggyakoribbak a következők:

• Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására.
• Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik.
• Génhibák: A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként.
• Nőgyógyászati rendellenességek: A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása.
• Méhnyak-elégtelenség: A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik.
• Anyai fertőző megbetegedés: A pete halálát okozhatja, ha az anya egyéb fertőző megbetegedésben szenved.
• Fizikai és lelki tényezők: A méh megbetegedései, gyulladása, elgörbülése, erős megrázkódtatása, megütése, ingerlése forró fürdőkkel stb. is vetélésre vezetnek. Épp úgy nagy lelki felindulás, ijedtség lehetnek megindítói a vetélésnek.

A vetélés jelei és típusai

A készülő vagy bekövetkező vetélés jelei a vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiből ered. A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek és elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhűrből. A vérzés néha igen erős lehet és veszélyeztetheti az anya életét is. Megeshet, hogy vetélésnél a magzatburkok megrepedésével előbb csak a magzatot hajtja ki magából a méh, és a pete többi részei, a lepény és a burkok visszamaradnak.

A vetélésnek több típusa is van:

• Fenyegető vetélés (abortus imminens): Vérzéssel és alhasi fájdalommal jár, de a nyakcsatorna még zárt.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): Nyitott nyakcsatorna esetén, ha magzat és/vagy mellékrész még nem távozott.
• Tökéletlen vetélés (abortus incompletus): Ha a magzat és/vagy mellékrészei már távoztak, de a méh nem ürült ki teljesen.
• Teljes vagy komplett vetélés (abortus completus): Ha a méh teljesen kiürült.
• Megkésett vetélés (missed abortion): Akkor beszélünk róla, ha a magzat elhal, de kilökődése spontán nem indul meg.

A vérzésen kívül veszélyes, ha a petében vagy a méhűrben visszamaradt peterészletek rothadásnak indultak, amikor az anya szervezete vérmérgezésnek van kitéve, aminek első jele a láz, második a bűzös kifolyás a nemi szervekből.

A vetélés kezelése

Aktívan a fenyegető vetélés gyógyítható. Szigorú ágynyugalom, enyhe nyugtatók, méhellazítók és kizárólagosan természetes progeszteron készítmények (Utrogestan) adásával (kapszula és hüvelytabletta formájában) a folyamat sok esetben visszafordítható. A már megindult vetélés esetén a folyamat spontán lezajlásáról gondoskodnak, steril körülmények között. Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak.

A nyakcsatorna teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. méhűri revíziót végeznek, hogy semmilyen magzati vagy magzati mellékrész, vérömleny ne maradhasson a méhben. Specifikus kezelések során a vetélésre hajlamosító alapbetegséget gyógyítják a következő terhesség vállalása előtt.

Természetes módszerek és otthoni praktikák

A korai terhesség megszakítása házilag bár lehetséges és az emberiséggel egyidős igény, mégsem javasolt ezzel otthon próbálkozni. Mindenképpen keressünk fel nőgyógyász szakorvost, aki megállapítja a terhességet és elmondja, hogy annak hányadik hetéig megszakítható szövődmények nélkül.

Gyógynövények és egyéb praktikák

Nagyanyáink idejében - orvos és egészségügyi ellátás hiányában - a füvesasszonyok feladata volt az illegális magzatelhajtás: jól tudták, hogy a méhösszehúzódást és alhasi vérbőséget okozó gyógynövények főzete, (mint például a csombormenta, vadmurok, gyapotgyökér, angelikagyökér) megteszi a maga hatását. Az emmenagóg (menstruációt elősegítő) gyógynövények erős főzete abortív hatással is bír, míg az ún. abortifaciens gyógynövények kifejezetten abortuszt idézhetnek elő. Hatásuk abban áll, hogy hasi görcsöt okoznak, amely méhösszehúzódáshoz, majd vetéléshez vezethet.

Ám a mai kor gyógynövényszakértői ezeket a módszereket nem ajánlják, mert az abortív hatású gyógynövények (mint például a gilisztaűző varádics) mérgezők, így adagolásuk nagy körültekintést igényel. A várandósokat kifejezetten tiltják az orbáncfű-tea fogyasztásától, amely ugyan hatásos depresszió ellen, de a méhizomzatra való összehúzó hatása miatt akár spontán vetélést vagy koraszülést is okozhat. Ugyanígy a közönséges borbolya is stimulálja a méhizom működését.

Néhány gyógynövény, amelyről azt tartják, hogy méhösszehúzódást okozhat, és így vetélést idézhet elő:

• Kömény
• Orbáncfű (tiltott várandósoknak)
• Cickafark
• Oregánó
• Ánizs
• Vörös lóhere
• Borsmenta
• Babérlevél
• Petrezselyem
• Fahéj

Ezek mellett még javaslom a sok hasizom erősítő gyakorlatokat, naponta többször is elvégezni, de kell végezni hasizom erőltető gyakorlatokat is súly emeléssel, melyek méh összehúzásokat idéznek elő és elősegítik a növényi főzetek hatását is.

C-vitaminos módszer

A C-vitaminos módszer akkor működik, ha 3 hetes késésen belül van elkezdve. Van akinek működött később is, de 7 héten túl már nem valószínű. Minél előbb kezded, annál jobb. Ha gyanús a szitu, tessék már a késő menzi első napján elkezdeni. A C-vitamin 500 mg-os kiszerelésben. Figyelem! Ne tartalmazzon "rose hip" és "bioflavonoidokat", ezek ugyanis védik a magzatot vetélés ellen. Tehát az a C-vitamin jó, ami kizárólag Ascorbic Acid-ot tartalmaz! Ebből óránként fogunk 500 mg-ot bevenni. Naponta nem javasolt 6000 mg-nál több. A C-vitamin túladagolásnak nem lesz súlyos következménye. Általános iskola biológia óráján megtanultuk, hogy a C-vitamin vízben oldódó vitamin, és a fölösleget az ember kipisili.

A természetes vetélés megélése és támogatása

A Másállapotot a szülészetben mozgalom által összegyűjtött vetéléstörténetek egyik közös pontja, hogy Magyarországon sokszor a méltatlan ellátás mellett az információhiány, a nem kielégítő tájékoztatás az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a nők szembetalálják magukat nemcsak a szülés során a testben lejátszódó folyamatok terén, hanem a vetélés esetén is. Kevés kivételtől eltekintve, a magzatát vesztett nő automatikusan a műtőbe kerül, ahol aztán műszeresen fejezik be a vetélést, és fel sem merül, hogy lehetne más alternatíva is, így a nő meg van fosztva a döntés lehetőségétől, attól, hogy a természetes vetélés útját válassza. Az úgynevezett folyamatos megfigyelésen alapuló módszert „megfigyelni-és-kivárni” választásnak vagy gyakran természetes vetélésnek is nevezik. A folyamat során, amely többnyire néhány naptól pár hétig terjed, a nő a saját otthonában, testének természetes folyamataira támaszkodva vetél el az első trimeszterben. Egy kutatás szerint az első trimeszteri magzatelhalás megállapítása után két héttel az esetek 70, nyolc héttel a diagnózis felállítása után az esetek 81 százalékában minden teljesen kiürül, nincs szükség semmilyen beavatkozásra.

Itthon a természetes vetélés gyakran inkább üldözött, mintsem támogatott lehetőség, és rengeteg tévhit kering arról, milyen veszélyek leselkednek az anyára, milyen felelőtlen az, aki a természetes vetélést választja. Gyakran előfordul az is, hogy ugyan támogatják a szakemberek a természetes vetélést, de csupán pár napot adnak rá, miközben a folyamat akár több hétig is eltarthat.

Lelki támogatás és gyászfeldolgozás

A vetélések során, különösen, ha ezek koraiak voltak, a nők többsége úgynevezett jogfosztott gyászon megy keresztül, mivel fájdalmuk nem fejezhető ki nyilvánosan, gyászuk társadalmilag nem elfogadott, támogatott. Gyakran nyomás alatt állnak, hogy felejtsenek, lépjenek tovább, ne mutassák ki érzelmeiket a munkahelyükön, vállaljanak újabb gyermeket, ezek miatt úgy érezhetik, egyedül vannak gyászukkal. A „jogfosztott” gyásztípusokkal foglalkozó kutatások szerint viszont az el nem ismert gyász miatt az érintettek maguk is megkérdőjelezhetik saját érzéseik létfontosságát, a külső és belső jóváhagyásnak a hiánya pedig negatívan hat mentális egészségükre. A gyász mélysége, intenzitása nincsen összefüggésben a kutatások szerint azzal, hogy néhány napos vagy néhány hetes magzatot veszít el az anya.

A vetélést kísérő gyászba mennyi érzelem belefér: mély fájdalom, düh, indulatok, átható szomorúság, üresség, vagy akár féltékenység mások várandósságára. Kifejezetten jellemző a bűntudat és az önvádlás érzése is, és sok nő kér segítséget a várakozás elviseléséhez, vagy ahhoz, hogy a következő várandóságánál hogyan küzdjön meg a félelemmel, szorongással és rettegéssel.

Fontos, hogy a vetélésre való várakozás időszakában a pár képes legyen beszélgetni a közös veszteségéről. Többen már ilyenkor előkészítik egy gyászszertartás kezdő lépéseit, elgondolkodnak azon, mi legyen a vetélés után, így áthelyeződik a fókusz a sokkról a veszteség-feldolgozásra, a tehetetlenségről a saját érzelmekkel való törődésre. Vannak, akik virágot ültetnek, kis papírcsónakot bocsátanak a vízre, magukra tetováltatnak egy pici jelet emlékeztetőnek. Akik már tudni vélik a baba nemét, nevet adnak neki, van, aki emlékdobozt készít, amibe belerakja az ultrahang fotóját, valami kedvességet. Van, ahol a nagyobb testvéreket is bevonják a gyászba.

tags: #hogyan #lehet #vetelest #eloidezni