Az anyatejes táplálásról már régóta ismert, hogy jótékonyan hat a baba egészségére és fejlődésére, de az már kevésbé köztudott, hogy az anya egészségére is számos pozitív hatással van, még évekkel a szoptatás után is. A terhesség és a szülés utáni időszak egy igazi hormonális hullámvasút. A szoptatás azonban segít stabilizálni ezt az állapotot, méghozzá két kulcsszereplő hormon segítségével: a prolaktinnal és az oxitocinnal.
A szülést követő normális élettani állapot a szoptatás lenne, amit a terhesség negyedik trimeszterének is szoktak nevezni. Noha ma már egyre jobb csecsemőtápszereket lehet kapni, ezek egyike sem nyújt az anyatejhez hasonló előnyöket. Sőt, a legújabb kutatások szerint, ha az anya szülés után nem szoptat, azzal növeli a mellrák, a petefészekrák, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint számos egyéb súlyos egészségügyi probléma kialakulásának kockázatát.
A megnövekedett kockázat mögötti pontos mechanizmusok még nem teljesen ismertek, de a kutatók úgy vélik, ha az anya nem vesz részt azokban a folyamatokban, melyre a test a terhesség során felkészül, azzal a szervezet számos fontos rendszerét megzavarja, melynek hatásai még hosszú évtizedekkel a gyermek elválasztása után is tartanak.
A hormonális háttér és a méh regenerációja
A terhesség és a szülés utáni időszak egy igazi hormonális hullámvasút. A szoptatás azonban segít stabilizálni ezt az állapotot, méghozzá két kulcsszereplő hormon segítségével: a prolaktinnal és az oxitocinnal. A prolaktin, amelyet gyakran „tejtermelő hormonnak” neveznek, valójában sokkal többet tesz. Folyamatosan magas szintje a szoptatás alatt elősegíti a mélyebb, pihentetőbb alvást (még akkor is, ha az éjszakai ébredések gyakoriak), és enyhíti a stresszre adott fizikai válaszokat. Az oxitocin, a „szeretet hormonja”, minden szoptatás során felszabadul. Ez a hormon kritikus a kötődés (bonding) kialakulásában, de emellett fizikai szinten is működik: összehúzza a méhet, csökkenti a vérzést, és ami talán kevésbé ismert, közvetlenül kapcsolódik a szív-érrendszer egészségéhez.
A szülés után a méhnek elképesztő munkát kell végeznie, hogy visszanyerje eredeti méretét - ez az involúció folyamata. Ez az a pont, ahol az oxitocin azonnali, kézzelfogható előnyei jelentkeznek. Ez a kontrakciós hatás két szempontból is létfontosságú. Először is, felgyorsítja a méh zsugorodását, ami csökkenti a szülés utáni hasi fájdalmat és kényelmetlenséget. A szoptató anyák általában sokkal rövidebb ideig tapasztalnak erős vérzést (lochia), mint azok, akik nem táplálnak anyatejjel. Ez az egyik legmeglepőbb és leginkább tudományosan alátámasztott előnye a szoptatásnak az anyai egészségre nézve.
Rák megelőzése: mell- és petefészekrák
A szoptatás talán legismertebb hatása az anyai szervezetre, hogy segít csökkenteni a mell- és petefészekrák kialakulásának kockázatát. A kutatások egyértelműen kimutatják, hogy minél hosszabb ideig szoptat egy nő élete során, annál kisebb az esélye a mellrák kialakulására, különösen az ösztrogén-receptor negatív (ER-) típusú, agresszívabb daganatok esetében. Egy új kutatási eredmény szerint minden szoptatással töltött egy év 4.3%-kal csökkenti a mellrák kockázatát, azoknál a nőknél pedig, akiknek a családjában öröklődik a betegségre való hajlam, a szoptatás 60%-kal csökkenti a kockázatot.
A szoptatás mellrák elleni védőhatása több mechanizmusra vezethető vissza. Először is, a szoptatás alatt a mellsejtek egy folyamatos érési és differenciálódási folyamaton mennek keresztül. A teljesen differenciált sejtek kevésbé hajlamosak a mutációra. Másodszor, a szoptatás gyakori sejtcserét eredményez. Harmadik és talán legfontosabb tényező a hormonális hatás. A szoptatás (főleg az első hat hónapban) gyakran késlelteti a menstruáció visszatérését (laktációs amenorrea), ezáltal csökkentve az anya élete során a magas ösztrogénszintnek való kitettségét.
A petefészekrák megelőzésében a szoptatás szintén kulcsszerepet játszik, méghozzá a peteérés elnyomása révén. Minden egyes peteérés (ovuláció) során a petefészek felszíni hámja sérül és regenerálódik. Mivel a szoptatás elnyomja az ovulációt (különösen, ha a táplálás kizárólagos), kevesebb alkalommal kerül sor erre a „sérülés-gyógyulás” ciklusra az anya reproduktív évei alatt. Ez a pihenőidő jelentős védelmet nyújt a petefészekrák agresszív formái ellen. A petefészekrák 18 hónapnyi szoptatás után másfélszer kevesebbszer fordul elő, mint azoknál, akik nem szoptattak. A szoptatás védő hatása a betegséggel szemben még erősebb, ha az anya a legutolsó gyermekét is szoptatta.
Testsúlykontroll és anyagcsere
A szoptatás zsírbontó hatású. A szoptatás egyik nagy előnye, hogy segít lebontani azt a zsírt, ami a terhesség során halmozódik fel a női szervezetben. Az anyák egy része aggódik az alakja miatt, mivel a gyermekvállalás általában a has- és combtájék megvastagodásával jár. Ennek teljesen természetes oka, hogy a szervezet tartalékolni kezd, hogy a fejlődő magzatot és majd a születendő gyermeket megfelelően el tudja látni.
Bár hosszú távon egészségügyi szempontból nem optimális, de az extra súly a terhesség alatt és a szoptatási időszak során fontos evolúciós funkciót lát el. Kutatások szerint a szoptatáshoz napi 480 extra kalória szükséges, és számos tanulmány bizonyítja, hogy a szoptatás hozzájárul ahhoz, hogy a kismama hamarabb visszanyerje szülés után az alakját. Egy kizárólagosan szoptató anya szervezete naponta körülbelül 400-600 extra kalóriát éget el az anyatej termelésére. Ez a kalóriamennyiség nagyjából egy órányi intenzív edzésnek felel meg.
A szoptatás nem csak a mennyiséget, hanem a minőséget is befolyásolja. Kutatások szerint azok az anyák, akik szoptatnak, gyakran jobb eloszlást mutatnak a testzsír tekintetében, kevesebb viszcerális (zsigeri) zsírral - ez a fajta zsír a legveszélyesebb a szív-érrendszeri betegségek szempontjából. A pittsuburghi egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy az általuk vizsgált, szülés után nem szoptató nők derékbősége átlagosan mintegy 7.5 cm-rel volt nagyobb, mint a szoptató nőké. A terhesség során felhalmozódó zsírréteg főként zsigeri zsír, mely a szervek körül helyezkedik el, és növeli a szívbetegségek és egyéb típusú megbetegedések kockázatát. Az általuk vizsgált 45-58 év közötti nők esetén a nem szoptatóknál 28%-kal több volt a zsigeri zsír, mint azoknál, akik annak idején következetesen szoptattak. A szoptató nők, úgy tűnik, jobban mozgósítják ezeket az új zsírraktárakat. Ráadásul azoknál, akiknek nem sikerül leadni a terhességi extra kilókat, a későbbi terhességek során nő a különböző szövődmények, valamint a metabolikus szindróma és cukorbetegség kockázata.
Maga a terhesség csökkenti a glükóztoleranciát és növelheti az inzulinrezisztenciát, így a terhességi cukorbetegség kockázatát. Kutatások szerint azonban minél többet szoptat egy nő a termékeny évei alatt, annál kevésbé valószínű, hogy 2-es típusú diabéteszben szenvedjen később. A terhességi cukorbetegségben szenvedő nőknél fokozott a kockázata a diabétesz későbbi kialakulásának. Ám a legújabb kutatások szerint azoknál, akik legalább 9 hónapig szoptatnak, ez a megnövekedett kockázat jelentősen csökken. A mechanizmus abban rejlik, hogy a laktáció javítja az anya inzulinérzékenységét. A tejtermeléshez szükséges glükózfelhasználás stabilizálja a vércukorszintet.
Szív- és érrendszeri egészség
A szoptatás hozzájárul a kardiovaszkuláris rendszer egészségéhez is! Posztmenopauzális nők vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy azoknál a nőknél, akik korábban több mint 12 hónapon át szoptattak, 10%-kal kisebb a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. A stroke, szívinfarktus és egyéb kardiovaszkuláris problémák kockázata jelentősen magasabb azoknál, akik nem szoptattak, mint azoknál, akik legalább 3 hónapon át anyatejjel táplálták gyermeküket!
A terhesség alatt nő a koleszterinszint, és a nem szoptató anyáknál kb. 3 hónappal tovább tart a triglicerid értékeknek a terhesség előtti szintre való visszaállása, mint a szoptató anyáknál. A szoptató kismamáknak emellett magasabb a HDL-, az úgynevezett jó koleszterin szintjük a szoptatás alatt. A szoptatás hosszú távú szívvédő hatása a vérnyomás értékeinek vizsgálatánál is megmutatkozik. A vérnyomás szignifikánsan magasabb azoknál a nőknél, akik nem szoptattak.
Kutatók szerint a posztmenopauzális magas vérnyomásos esetek jelentős része megelőzhető lenne, ha a nők legalább 12 hónapon át szoptatnának a termékeny éveik alatt. Mivel a fent említett kutatási eredményeknél a BMI-értékektől függetlenül jelentős volt a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázata a nem szoptató nők esetén, a kutatók szerint a szoptatás nemcsak a zsigeri zsírok csökkentésével járul hozzá a szív egészéhez, de a hormonális változásoknak is vannak ilyen irányú pozitív hatásai.
A szoptatás és a menopauza befolyásolhatja a nők szívének egészségét
Csontsűrűség és csontritkulás
A szoptatás és a csontok egészsége közötti kapcsolat gyakran ad okot aggodalomra. Valóban, a tejtermeléshez szükséges kalciumot az anya szervezete a csontokból vonja ki, ami átmeneti csontsűrűség-vesztést (BMD) eredményezhet. A szoptatás alatt a csont ásványi anyag sűrűsége valóban csökkenhet 3-5%-kal. Ez a vesztés azonban teljes mértékben reverzibilis, és a szoptatás befejezése után gyorsan, gyakran 6-12 hónapon belül, nemcsak visszatöltődik, hanem a csontok gyakran erősebbé válnak, mint a terhesség előtt.
A kutatók úgy vélik, hogy ez a „csont átalakítás” egyfajta előnyös stressz, ami hosszú távon fokozza a csontok kalciumfelszívó képességét és ellenálló képességét. Ez a folyamat hosszú távon is védelmet nyújt. Számos nagy volumenű vizsgálat igazolta, hogy azoknál a nőknél, akik szoptattak, alacsonyabb a csontritkulás (osteoporosis) és a csípőtörés kockázata a menopauza utáni években.
Mentális egészség és kognitív funkciók
A szülés utáni időszak érzelmileg is megterhelő lehet. A szoptatás nem csak fizikai, hanem mentális egészség szempontjából is kritikus támogató. Az oxitocin minden szoptatás során felszabadul, ami azonnali nyugtató hatással van az anyára. Ez a hormon csökkenti a kortizol, azaz a stresszhormon szintjét, és elősegíti a relaxációt. Ez a hatás nem csak pillanatnyi. Azok az anyák, akik szoptatnak, általában alacsonyabb szintű szorongást és ellenségességet mutatnak, és jobban tudnak reagálni a baba szükségleteire.
A szülés utáni depresszió (PPD) komoly és gyakori probléma. Bár a szoptatás önmagában nem garancia a PPD elkerülésére, a kutatások jelentős védőhatást mutattak ki. Ennek oka, hogy a szoptatás stabilizálja az anya hangulatát, javítja az önértékelést és erősíti az anyai kompetencia érzését. Egy, az USA-ban végzett áttekintő tanulmány eredményei szerint, mely 55 korábbi vizsgálatot analizált, a szoptatás pozitívan hat az anya lelki egészségére abban az esetben, ha szoptatási nehézségek nem állnak fenn. Egyértelműen látszik, hogy a szoptatás csökkenti a szülés utáni depresszió kockázatát.
Az UCLA kutatói által végzett friss tanulmány szerint azok az 50 év feletti nők, akik szoptatták csecsemőjüket, jobban teljesítettek a kognitív teszteken, mint azok, akik soha nem táplálták anyatejjel gyermeküket. Az eredmények arra utalnak, hogy a szoptatás pozitív hatással lehet a posztmenopauza szakaszában járó nők kognitív teljesítményére, és hosszú távú neuroprotektív hatást gyakorol agyukra. A kutatók azt is megállapították, hogy a szoptatással töltött idő arányos a jobb kognitív teljesítménnyel. A legtovább szoptató nőknek volt a legmagasabb kognitív pontszáma.
A szoptatás gyakorlata és a felmerülő problémák
A szoptatás babára gyakorolt pozitív hatásai miatt szakértők az első hat hónapban kizárólagosan anyatejes táplálást javasolnak, majd hozzátáplálás mellett a szoptatás folytatását legalább a gyermek egy éves koráig. Statisztikai adatok szerint ennek ellenére szülés után az anyáknak csak mintegy háromnegyede kezd el szoptatni, a gyermek fél éves korára csak 42%-uk szoptat valamilyen szinten, és mindössze 12%-uk táplálja kizárólag anyatejjel gyermekét.
Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. A tejtermelés a kereslet-kínálat elvén alapul, azaz annyi tej termelődik, mint amennyi ürül. Emiatt a gyermek igénye határozza meg, hogy mennyi tejet termel a mell. Ahhoz azonban, hogy a megfelelő mennyiségű tej álljon a csecsemő rendelkezésére, lehetőséget kell adni neki, hogy kifejezhesse igényét. Az egészséges csecsemő optimális táplálási módja a 6 hónapos korig tartó, a csecsemő igénye szerinti kizárólagos szoptatása. A kizárólagos szoptatás azt jelenti, hogy a gyermek az első hat hónapban csak anyatejjel táplálkozik.
„Azonban hazai kutatások alapján a 0-6 hónapos csecsemőjüket szoptató anyák 56%-a küzd / küzdött problémával a szoptatás során.” (Numil-Nestlé kutatás 2017.) Sok esetben adódhatnak problémák, mint például ha érzékeny vagy sebes a mellbimbó, begyullad a mell, előfordulhat gombás fertőzés vagy szájpenész, mellgyulladás. Ezek a jelenségek gyakran kialakulhatnak. Ilyenkor javasolt, hogy minden felmerülő probléma esetén kérjen tanácsot elsősorban a védőnőjétől, háziorvosától vagy más, szoptatásban jártas egészségügyi szakembertől, aki az ön speciális problémájának megfelelően tud tanácsot adni. A laktációs szaktanácsadó például olyan specialista, aki a szoptató anya és a szoptatott csecsemő különleges igényeit szem előtt tartva megelőzi, felismeri, illetve segít megoldani a laktációval, anyatejes táplálással kapcsolatos problémákat, és feladatköre kiterjed a gyermekvárás, csecsemőgondozás és családgondozás területére is.
Fontos, hogy a kismamák már szülés előtt halljanak azokról a problémákról, amik esetleg felmerülhetnek, hogy felkészülhessenek azokra. A szoptatási szokásokat minden esetben egyedileg kell kialakítani, ahogyan az a kisbabának és a kismamának a legmegfelelőbb. Azonban, ha a szoptatás nem az anyuka elvárásainak megfelelően történik, a szoptatási élmény nem olyan, ahogyan azt elképzelte vagy nehézségek adódnak a szoptatással kapcsolatban, az nem meglepő módon negatív hatással lehet az anyuka mentális állapotára. Ezek a problémák azonban orvosolhatók, ezért mielőbb érdemes segítséget kérni védőnőtől, szoptatási tanácsadótól vagy a kezelőorvostól.
Táplálkozás szoptatás alatt
Ahhoz, hogy a szoptatás mind a babára, mind a mamára pozitívan hasson, a nők szervezetét a megfelelő módon kell ellátni vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel. Így lesz ugyanis az anyatej tápláló és a nő teste alkalmas az egészséges folyamatok fenntartására. A legfontosabb vitaminok, amelyekre az anyának szüksége van, a C-, D-, B6-, B9-vitamin és a folsav. A táplálkozás kapcsán pedig az a lényeg, hogy minél természetesebb ételeket fogyasszanak a szoptató nők és lehetőség szerint kerüljék azokat, amelyeknek ízfokozó, tartósítószer, és színezőanyag tartalma megterhelheti a babák szervezetét. Szoptatás alatt is fontos változatos és kiegyensúlyozott étrend, hogy a megfelelő tápanyagok bevitele biztosított legyen.
Amikor a szoptatás nem lehetséges
Néhány esetben nem megoldható az anyatejes táplálás. Ennek ellenére a társadalom negatív megítélése és a tápszerekkel kapcsolatos tévhitek miatt sok anyuka nem mer segítséget kérni, ha nem tud megfelelően szoptatni. Ugyan a szoptatott babák az anyatejjel élő immunanyagokat szívnak magukba, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a tápszerek is tartalmaznak a baba szükségletének megfelelő mennyiségben ásványi anyagokat és vitaminokat, többek között D-vitamint is, mely hozzájárul immunrendszerük egészséges működéséhez. Ha bármilyen okból nem biztosítható a baba számára a kellő mennyiségű anyatej, átmeneti ideig vagy hosszú távon mindenképpen kiegészítő módszert kell alkalmazni, különben a baba nem fog megfelelően fejlődni, és éhezni fog.
A korszerű és az életkori igényeknek megfelelően kifejlesztett tápszerek ugyan nem helyettesítik az anyatejet, de megfelelő alternatívát jelenthetnek, hiszen nagyon hasonló összetétellel rendelkeznek. A tehéntejjel ellentétben nem terhelik a baba szervezetét, és a hatályos rendeleteknek megfelelően mindent tartalmaznak, amely a kicsi fejlődéséhez szükséges. Tápszeres táplálás mellett is megvalósulhat teljes mértékben az igény szerinti táplálás és válaszkész gondoskodás, biztosítva a kötődés megfelelő kialakulását.