A hepatitis B egy világszerte elterjedt és komoly népegészségügyi problémákat okozó vírus, amely a máj gyulladását idézi elő. Hosszú távon krónikus fertőzéshez, májcirrózishoz és akár a máj daganatos elváltozásához is vezethet. A hepatitis B vírus a fertőző májgyulladás egyik kórokozója, amely a fertőzött felnőttek több mint 90%-ában akut, magától gyógyuló fertőzés formájában zajlik.
Fontos tudni, hogy a hepatitis B ellen védőoltás áll rendelkezésre, amely Magyarországon a kötelező gyermekkori védőoltások között szerepel 2002 óta. A gyermekek két részletben, 12 éves korukban kapják meg az oltást. Felnőttek körében azonban sokan vannak, akik nincsenek beoltva hepatitis B ellen, valamint idővel az oltás hatékonysága is csökkenhet.
A Hepatitis B vírus terjedése és típusai
A hepatitis B vírus (HBV) kizárólagosan az embereket megbetegítő vírus, világszerte megtalálható. Terjedhet vérrel, ondóval vagy más testnedvekkel emberről emberre. A vírus körülbelül hét napig a testen kívüli felületeken is képes élni, így a nem sterilizált használt eszközök (pl. orvosi műszerek, fogkefe, borotva) is hordozhatják a vírust.
A fertőzés parenterális úton terjed, ami azt jelenti, hogy például fertőzött tűszúrással, vérkészítményekkel, szexuális kontaktussal vagy anyáról gyermekre történő átvitel útján is terjedhet. Különösen veszélyeztetettek azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak fertőzött személlyel, például injekciós drogfogyasztók, egészségügyi dolgozók és a járványos területeken élők.
A hepatitis B fertőzés okozhat akut vagy krónikus betegséget. Akut hepatitis B fertőzés esetén a betegség kevesebb, mint hat hónapig tart, és a legtöbben teljesen felépülnek. A krónikus hepatitis B fertőzés ezzel szemben tovább tart, mint hat hónap, mivel az immunrendszer nem képes legyőzni a betegséget. Minél fiatalabb az illető, aki hepatitis B fertőzést kap - különösen az újszülöttek vagy az 5 évnél fiatalabb gyermekek - annál nagyobb a kockázata annak, hogy a fertőzés krónikussá válik.
Az Anti-HBs szerepe és jelentősége
Az "Anti-HBs" rövidítés az angol "Antibody to Hepatitis B Surface (felszín) Antigen" kifejezésből származik, ami magyarul a Hepatitis B vírus felszíne elleni antitestet jelenti. Ez az antitest a vírusokat borító, lipideket és fehérjéket tartalmazó burok ellen termelődik a szervezetben. A vizsgálat a B-típusú májgyulladás vírus felszíni fehérjéje ellen termelődő ellenanyagot (antitestet) mutatja ki, melynek magas szintje a vírusfertőzésre adott immunválasz jelzője.
Az anti-HBs már a klinikai tünetek csökkenése után jelenik meg, viszont az egész élet során kimutatható marad, jelezve a fertőzésen való átesést. Az antitest megjelenése jelzi, hogy a beteg gyógyulási kilátásai jók, a fertőzés nem válik krónikussá. A HBV ellen vakcinált egyének többsége szintén kimutatható mennyiségű anti-HBs-t tartalmaz.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az Anti-HBs antitestek jelenlétét nem lehet egyedüli markerként használni a hepatitis B fertőzés elleni védettség meghatározására, mivel néhány betegnél, akiknek van HBsAg ellen termelődött antitestük, mégis szubklinikus fertőzés alakulhat ki.
Pemeriksaan Anti-Hbs Elisa #immunoserologi 2
Hepatitis B terhesség alatt: Kockázatok és megelőzés
A terhesség során a hepatitis B vírus (HBV) fertőzés igen jelentős, globális közegészségügyi probléma. A világ egyik legelterjedtebb fertőző megbetegedése, a hepatitis B akár várandós édesanyákat is megtámadhat. Ebben az esetben méhükben hordott gyermekük is veszélyeztetett. A hepatitis B vírussal fertőzött terhes nők a szülés során átadhatják a vírust a gyermeküknek, bár a vírus terhesség alatti átadása igen ritka.
Magyarországon a terhesek hepatitis B vírussal való fertőzöttségének vizsgálata a rutin terhesgondozás része, a 16. héten végzik. Amennyiben az eredmény pozitív (vagyis az anya hordozza a vírust), abban az esetben a szülés után az újszülött oltása szükséges. Az újszülött a szülés után 12 órán belül hepatitis B ellen védő immunoglobulint kap, majd egy héten belül védőoltásban részesül. Ezt később ismételni szükséges.
A baba és az anya elkülönítésére nincs szükség. A szoptatásnak sincsen akadálya abban az esetben, ha az újszülött megkapta a szükséges oltásokat. Vizsgálatok megerősítették, hogy a szoptatás nem növeli a baba fertőződésének valószínűségét, emiatt ezeket az újszülötteket sem szabad megfosztani az anyatej jótékony hatásától.
Ha az anya nem állt gondozás alatt a terhesség során, vagy nem tudja igazolni, hogy nem vírushordozó, az újszülött oltását a szülés után el kell kezdeni. Fontos a terhesség során kiszűrt HBsAg-pozitívak terhesség alatti hepatológiai szakvizsgálata, gondozásba vétele, mivel magas HBV-titer esetén a perinatális transzmisszió kockázatának csökkentésére az újszülött aktív és passzív immunizálásán túl NA-kezelés is szükséges lehet az utolsó trimeszterben - e betegek szülés utáni gondozása egyébként is szükséges.
Tünetek és diagnózis
A hepatitis B fertőzés gyakran tünetmentes lehet, különösen a kezdeti szakaszokban. Ha megjelennek a tünetek, azok kezdetben hasonlóak lehetnek az influenza tüneteihez, mint például fáradtság, láz, ízületi fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás és hasi fájdalom. Akut fertőzés esetén a májbetegség tünetei a szokásosnál súlyosabb formában jelentkezhetnek. Krónikus fertőzés esetén előfordulhat, hogy sokáig csak enyhe vagy beazonosíthatatlan tünetek jelentkeznek, sőt, olyan is lehet, hogy valakinek évtizedekig egyáltalán nincsenek tünetei.
A hepatitis B diagnózisához vérvizsgálatra van szükség, amely kimutatja a vírus jelenlétét a vérben. A HBs-antigén laborvizsgálat (Hepatitis B surface antigen) az egyik legfontosabb diagnosztikai eszköz a Hepatitis B vírus (HBV) jelenlétének kimutatására. Az HBsAg-teszt segítségével azonosítható a vírus jelenléte még a tünetek megjelenése előtt, így kulcsszerepet játszik a fertőzés korai felismerésében, megelőzésében és kezelésében.
A vérvételből a máj állapotáról is képet kapunk. A máj vizsgálatához azonban egy speciális típusú ultrahang, a tranziens elasztográfia is használható, amely megmutatja a májkárosodás mértékét. A kezelőorvos kis mintát is vehet a májból vizsgálat céljából, hogy ellenőrizze a májkárosodást.
Az eredmények értelmezése
A hepatitis B fertőzés osztályozásához több szerológiai marker meghatározása szükséges, amelyek a fertőzés három fázisa során (inkubáció, akut és gyógyuló) jelennek meg. Az első marker, ami az inkubációs fázisban jelenik meg a szérumban, a hepatitis B felületi antigén (HBsAg, Australia antigén). Ennek az antigénnek a jelenléte jelzi a fennálló HBV fertőzést, és kimutatható mind az akut fázisban, mind pedig a krónikus hordozókban.
Az alábbi táblázat összefoglalja a főbb markerek és jelentésük:
| Marker | Jelentés |
|---|---|
| HBsAg pozitív | Aktuális HBV fertőzés igazolása. |
| HBsAg negatív, anti-HBc pozitív | Lezajlott, gyógyult HBV fertőzés igazolása (anti-HBs általában pozitív). |
| Izolált anti-HBs pozitív (anti-HBc negatív) | Eredményes HBV elleni védőoltás jelzője. |
| Anti-HBs nem reaktív (< 10 mIU/ml) | Negatív eredmény, nincs kimutatható antitest. |
| Anti-HBs reaktív (≥10 mIU/ml) | Pozitív eredmény, HBsAg elleni antitestek jelen vannak. |
Az aktív fertőzés (vírusreplikáció) igazolása a HBV-DNS mennyiségi meghatározásával történik. Az e antigén (HBe) és antitest (anti-HBe) kimutatása a Hbe-antigén-pozitív és -negatív CHB elkülönítéséhez szükséges, ennek terápiás és prognosztikai konzekvenciái miatt.
Kezelés és megelőzés
Ha orvosa megállapítja, hogy hepatitis B-fertőzése akut, előfordulhat, hogy nincs szüksége kezelésre. Ehelyett pihenést, megfelelő táplálkozást, sok folyadékot és szoros megfigyelést javasolhat az orvos, amíg a szervezete küzd a fertőzés ellen. A legtöbb krónikus hepatitis B-fertőzéssel diagnosztizált embernek azonban egész hátralévő életében kezelésre van szüksége.
A kezelés célja a vírus mennyiségének csökkentése, a májgyulladás és a szövődmények kockázatának minimalizálása. A krónikus HBV-fertőzés antivirális kezelése indokolt, ha egyidejűleg májkárosodás is igazolható. A hazai szakmai protokoll szerint - a nemzetközi ajánlásokkal egyezően - a kóros GPT-érték önmagában is a májkárosodás, azaz a kezelés indikációja.
Normális GPT-szint esetén is kezelendő a beteg, ha májkárosodás jeleként a májfibrosis kimutatható hisztológiai vizsgálattal (Metavir score ˃F1), tranziens elasztográfiával (FibroScan; liver stiffness ≥6,0 KPa) vagy más validált, non-invazív módszerrel (pl. FibroTest, Elf teszt). A kezelés elméleti célja a teljes gyógyulás elérése, amelyet jól közelít a HBsAg szerokonverzió (HBsAg eltűnése, anti-HBs megjelenése).
A krónikus hepatitis B-fertőzés antivirális kezelése a májbetegség progressziójának csökkenését, megállítását eredményezi, így megelőzhető, illetve csökkenthető a májcirrhosis és a HCC kialakulásának kockázata. A vírustiter és a májcirrhosis, illetve a HCC kialakulásának rizikója között egyértelmű kapcsolat van.
Pemeriksaan Anti-Hbs Elisa #immunoserologi 2
Antivirális terápia és védőoltás
A CHB kezelésének „gold standardja” a közelmúltig az interferon (IFN) volt, az utóbbi években már kedvezőbb farmakokinetikai tulajdonságai miatt pegylált interferont (PEG-IFN) alkalmazunk. Az IFN-ok direkt antivirális hatásuk révén gátolják a HBV replikációját, immunmoduláns hatásuk révén pedig a fertőzött hepatocyták eliminálásával segítik a gyógyulást.
A másik kezelési lehetőség az NA-k (nukleozid analógok) alkalmazása, amik a HBV DNS polimeráz gátlása révén a vírus replikációját gátolják. Jelenleg olyan hatásos NA-készítmények állnak rendelkezésünkre, mint az entecavir (ETC) és a tenofovir (TNF), amelyek esetében a rezisztencia kialakulása igen ritka. Ezek a leghatékonyabb NA-k, melyekkel az esetek 80-100 százalékában lehet teljes vírusreplikáció-gátlást elérni HBe-pozitív és -negatív esetekben is.
A hepatitis B fertőzés megelőzésének leghatékonyabb módja a védőoltás beadása. A vakcina három adagból áll, és különösen ajánlott azoknak, akik magasabb kockázati csoportba tartoznak, például egészségügyi dolgozók, véradók, valamint azok számára, akik gyakran utaznak olyan régiókba, ahol a Hepatitis B előfordulása magas.
