A csecsemőkori lábfej tartási rendellenességei, mint a befelé forduló lábfej (pes adductus), vagy más néven sarlóláb, az egyik leggyakoribb veleszületett deformitás. Születés után azonnal jól látható, különösen, ha a csecsemő sarkát széttárt mutató és középső ujjunk alkotta nyílásba illesztjük. Fiúknál gyakoribb, általában mindkét lábat érinti, de előfordulhat csak az egyik lábnál is.
A rendellenesség foka igen különböző, sokszor az orvosok sem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, mert az elváltozás a csecsemő növekedésével legtöbbször magától korrigálódik. A befelé fordulás kötöttség szempontjából két csoportba sorolható, és ennek a kezelés szempontjából nagy jelentősége van:
- Flexibilis adductus: A befelé forduló előláb passzív mozgatással könnyen egyenes helyzetbe hozható az esetek 85-95%-ában.
- Rigid adductus: Ritkább esetben az előláb passzív mozgatással nem hozható egyenes helyzetbe, ebben az esetben nem várható spontán rendeződés.
A befelé forduló lábfej oka leggyakrabban a magzat méhen belüli elhelyezkedésének következménye. A magzatpózban, különösen kevés magzatvíz, vagy nagyobb magzat esetén a szűk térben kevés mozgáslehetőség maradt, így a lábfej tartósan így helyezkedett el. A méhen belüli tartási kényszerűség következtében olykor az előlábat mozgató bizonyos izomcsoportok egyensúlyában is zavar jöhet létre. Még ritkábban valódi fejlődési rendellenességről van szó.
A befelé forduló lábfej tünetei közé tartozik, hogy az előláb, vagyis a lábfej elülső része, a lábközépcsontok és a lábujjak befelé fordulnak. A talp külső éle kifelé domborodik, belső széle befelé homorú, a nagylábujjak egymás felé kanyarodnak.
A befelé forduló lábfej diagnózisa és kezelése
A diagnózis fizikális vizsgálat alapján felállítható, a dongalábtól jól elkülöníthető, a deformitás csak az előlábra korlátozódik. Passzív mozgatással a kötöttség mértéke szintén megállapítható, ennek függvényében kell a szükséges kezelési tervet felállítani.
A befelé forduló lábfej kezelési terve a kötöttség mértékétől, a javulás ütemétől és a kezelés megkezdésének időpontjától függ. Az eredményt a láb tornáztatása, az irányított gyógytorna és amennyiben szükséges, a segédeszközök együttes használata hozza meg. Tartsuk be az ortopéd szakorvos és a gyógytornász utasításait, és helytelen „kíméletből” ne hanyagoljuk el a kezelést.
Konzervatív terápia
A konzervatív terápia magában foglalja a tornát, passzív mozgatást és masszírozást. Flexibilis adductus esetében újszülött kortól kezdve javasolt a lábfej külső szélének masszírozása, gyógytorna (Dévény-féle speciális manuális technika). Kinezio tape felhelyezésével segíthet a gyógytornász a lágyrészek optimális alakításában.
Amennyiben a tornáztatással hat hét után nem egyenesedett ki a lábfej, vagy az ortopéd orvos már születés után ezt javasolja, speciális gyógycipő, redresszáló szandál segítségével korrigálható a sarlóláb. A gyógycipőt első alkalommal az orvos adja fel a csecsemőre a szükséges méretre és helyzetben rögzítve. Hat hétig folyamatosan viselnie kell, csak fürdetés idejére szabad levenni, majd a következő hat hétben még éjszakai viselés a kezelés része.
Későbbi korrekció gipszeléssel
Csecsemőkorban fel nem ismert vagy nem kezelt befelé forduló lábfej esetén a belső oldal lágyrészei megrövidülhetnek, és ezek akadályozzák a kiegyenesítést. Kisdedkorban a lábfejet gipszeléssel szorítják fokozatosan az egyenes irány felé. A gipszet hetente-kéthetente veszik le, ellenőrzik az elért eredményt, majd helyezik fel az újabbat. Így kb. 4-6 hét alatt érhető el a kívánt állapot. Ezt műanyag korrekciós sín viselésével lehet megőrizni, ellenkező esetben visszamódosul a lábfej.
A járás kezdete után, amennyiben az ortopéd orvos úgy ítéli meg, a fenntartás érdekében szükséges lehet bizonyos ideig egyenesített talptengellyel, esetleg befelé döntéssel készült ortopéd cipő, amely a lábat egyenes irányban tartja.
Műtét akkor javasolt, ha a konzervatív kezelések nem hoztak eredményt, és esztétikai problémán kívül cipőviselési problémát, panaszt okozna gyermekkorban a befelé forduló lábfej.
A befelé forduló lábfej megelőzése és a helyes lábfejlődés fontossága
A befelé forduló lábfej a magzat sajátos (kényszer)elhelyezkedéséből adódik, ez nem előzhető meg direkt módon. A kezelés mielőbbi megkezdésével, tornáztatással azonban sokat tehetünk azért, hogy maradéktalanul elmúljon a deformitás. Kismértékű befelé fordulás esetén is végezzük a tornáztatást.
Amennyiben a későbbiekben, bármely életkorban észleljük, hogy a gyerek „csámpásan”, befelé fordult lábfejjel kezd járni, forduljunk gyermekortopéd szakorvoshoz. Az újszülötteknél előforduló leggyakoribb lábelváltozás a sarlóláb - szaknyelven pes adductus (metatarsus adductus) -, ami a talp elülső részének előre hajlását jelenti. Ez a jelenség a fiúgyermekeknél gyakoribb, és az esetek többségében mindkét lábat érinti, azonban előfordulnak egyoldali esetek is.
A gyermekek lábai azonban gyakran nem kapják meg a kellő odafigyelést, mivel úgy tűnhet, hogy természetes módon kell a megfelelő formát felvenniük. A lábfej a lábak és az egész csontváz fontos és összetett része. Ahhoz, hogy megértsük, mennyire fontos, elég azt mondani, hogy testünk összes csontjának negyede a lábfejben található - számuk 28. 107 szalag köti össze őket, és mintegy 20 különböző izmot és inat hoznak mozgásba.
A gyermekek lábfeje kissé eltér a felnőttekétől, mivel csontjaik még mindig rugalmasak és puhák, ezért nagyon érzékenyek bármilyen terhelésre. A gyermek három éves koráig rossz helyzetbe hozhatja a lábát és a lábfejét, de e kor elérése után minden rendellenességet azonnal fel kell ismerni és orvosolni.
A gyermekek lábfejének veleszületett deformitásai a magzat fejlődése során a láb csontjainak helyzetének és alakjának elváltozása következtében alakulnak ki. Ezt a rendellenességet a gyermek életének első hónapjaiban észlelik a gyermekorvosok a vizsgálatok során. A görbe lábak és lábujjak oka gyakran az, hogy túl korán próbálnak megtanulni járni.
A járás kialakulásának időszaka a 18 hónapos kor körül jellemző. A fenti lépések ettől eltérően is alakulhatnak, de a folyamatot semmilyen módon és segédeszközzel nem szabad siettetni. Másfél éves kor alatt a baba talpa nem igazán érinti a talajt. A boltozatok kialakulása, az izmok és szalagok megerősödésével csak ekkor veszi kezdetét. Végleges kialakulásuk 6-8 éves kor körül várható. Tehát a felnőtt korra jellemző haránt és hosszboltozatok a babák és kisgyermekek talpán még nem figyelhetőek meg, ez teljesen normális ebben a korban. Nem nevezhető ez gyerek lúdtalp-nak.
A csecsemőkor végéhez közeledve (8-12 hónapos kor között) egy újabb fontos állomásához érkezik a mozgásfejlődés: gyermekünk kapaszkodva feláll, majd hamarosan megteszi első lépéseit és elindul a felfedezni a világot. A járás fejlődése egyéni tempóban történik mindenkinél, a legtöbb baba átlagosan 13-14 hónaposan kezd el lépegetni. Alapvető fontosságú, hogy se a felállás folyamatába, se a járás tanulásába ne avatkozzunk bele! A csontoknak, izmoknak kellően meg kell erősödniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan végre tudja hajtani ezeket a mozgásokat. Éppen ezért ne használjunk bébikompot, és ne sétáltassuk kézen fogva sem az önállóan még nem járó gyermeket!
Tapasztalni fogjuk, hogy gyermekünk először széles alapokon, teljes talpon áll, majd amikor elindul, rövideket lépve totyog, miközben karjaival egyensúlyoz. Előfordulhat, hogy lábujjaival is kapaszkodik, esetleg bokája kifelé dől vagy sokat álldogál lábujjhegyen. Ez természetes jelenség a járástanulás időszakában, az esetek többségében csak átmeneti állapotról van szó.
Amikor napjai javarészét már állva tölti a gyermek, ideje megfelelő lábbeli után nézni! Mindenképpen zárt sarkú, kemény kérgű, erős és jól szellőző cipőt kell választani, ami stabilan fogja a gyermek sarkát, illetve elősegíti a boka tartását. A cipőválasztás kapcsán időről időre felmerülő kérdés, hogy engedjük-e mezítlábazni gyermekünket. A mezítlábas sétának olyan felületen van jelentősége, ahol a láb izmai dolgozhatnak és az egyensúlyérzék javulhat. Így elsősorban egyenetlen felületen (pl. fű, homok, kavics) érdemes ezt végezni.
Az ideális gyermekcipő minden tekintetben követi a láb méreteit, a gyermekek lába azonban gyorsan nő: a totyogóké két-három havonta körülbelül fél cipőmérettel változik, míg a három-ötéves korosztályba tartozó gyermekeknél nagyjából négy-öthavonta kell cipőt cserélnünk. Serdülő gyermekünknek évente 1-2 méretet fog nőni a lába.
Lefekvés előtt ne nézzen már a gyermek képernyőt? – Tanácsok egy képernyőmentesebb gyermekkorért
A gyerekek több mint 80%-a rövidebb papucsot, illetve 69%-a rövid kültéri cipőt hordott. A rövid cipő a hallux valgus (befelé ívelő lábujj) kialakulását idézi elő, amit a kutatás is alátámasztott. A korreláció a cipő mérete és a hallux befelé ívelésének fokozata között statisztikailag releváns volt. Ahhoz, hogy megfelelő cipőt tudj venni, fontos, hogy ismerd a lábad méreteit. Nemcsak a hossz lesz fontos, hanem a szélesség is, illetve - főként a gyerekeknél - a rüszt magassága.
A gyermekek lábfejének megfelelő fejlődésében fontos szerepet játszanak a rendszeresen végzett gyakorlatok, amelyek hatását fokozzák az Ortek lúdtalp masszázs szőnyegei. A cég nemcsak különféle felületű puzzle szőnyegeket gyárt, hanem eredeti játékokat is fejleszt, amelyeket a legaktívabb gyermekek sem unnak meg.
A berotált lábtartással járás kisgyermekkorban az egyik leggyakoribb járási sajátosság. A szülők gyakran ijedten figyelik, hogy a gyermek lábfeje befelé fordul járás közben, mintha „bukdácsolna”, vagy a cipő orra mindig befelé kopna. A jó hír, hogy a legtöbb esetben ez a jelenség a növekedés része, és idővel magától rendeződik. Fontos azonban érteni, milyen okok állhatnak a háttérben, és mikor indokolt ortopéd szakorvoshoz fordulni.
Az úgynevezett befelé forduló járás nem önálló betegség, hanem tünet. Több anatómiai eltérés is állhat a hátterében a láb, a lábszár vagy a comb szintjén:
- Pes adductus (metatarsus adductus): A láb elülső része befelé hajlik a sarokhoz képest, a talp „C” alakú. Csecsemőknél gyakori, többnyire a méhen belüli tartás következménye. Sokszor önmagától javul, máskor tornával vagy rövid ideig tartó gipszrögzítéssel kezelhető.
- Tibia torsio: Leggyakrabban belső (medialis) tibiatorsioról beszélünk, amikor a sípcsont tengelye kissé befelé fordul. Ilyenkor a térd előre néz, de a lábfej befelé mutat.
- Femur antetorsio: A combcsont felső részének fokozott csavarodása. A csípőízület belső rotációja nagy, kifelé viszont alig forgatható, ezért a gyermek természetes módon befelé forduló lábfejjel jár. A csecsemők nagy femur antetorsióval születnek, amely az évek során fokozatosan csökken.
A fent leírt okok miatt a felnőtt lábhoz viszonyított eltérés élettani sajátosság. Ne is hasonlítsuk össze a kicsik lábát a felnőttek lábával. Ebben a korban talpbetét viselését nem ajánljuk, erre ekkor még nincs szükség. Sok mozgással segíthetjük a talp és lábszár izmainak erősödését. Lehetőséget biztosítunk a sok (mezítlábas) mozgásra, mely a gyermekek természetes igénye.
A gyermekortopédiai tapasztalatok szerint a befelé forduló járás 8-10 éves korig gyakran magától, fokozatosan javul. Ilyenkor a szülők megnyugtatása, az életkornak megfelelő aktív mozgás (futás, mászás, labdajátékok) és szükség esetén játékos gyógytorna bőven elegendő. Ritkábban előfordul, hogy a femur antetorsio vagy a tibia torsio kórosan nagyfokú, és serdülőkorra sem rendeződik. Csak kivételes, súlyos esetben merül fel derotációs osteotomia (csontátvágással járó tengelykorrekció) a combcsonton vagy a sípcsonton.
A nemzetközi ajánlások szerint a berotált lábtartással járás egyszerű, fejlődési formáinál a speciális cipők, sínek és betétek nem gyorsítják a természetes javulást, ezért rutinszerűen nem javasoltak. A hangsúly a megfigyelésen, a szabad mozgáson és szükség esetén célzott gyógytornán van.
Ajánlott szakorvosi vizsgálat, ha a berotált lábtartással járás egyoldali vagy nagyon aszimmetrikus, ha fájdalom, gyakori esés, botladozás vagy fáradékonyság jelentkezik, ha a gyermek 8-10 éves kor fölött is erősen befelé fordított lábfejjel jár, vagy neurológiai tünetek, izomgyengeség, bizonytalan járás is látható.
A lúdtalp a boka és a lábfej hosszboltozatának süllyedésére vezethető vissza. A laza szalagok nem tartják a boltozatot kellően stabilan, és a láb felső és külső izmai sem egyformán erősek. A csecsemő „lúdtalpasnak” tűnő talpa esetén a boltozatot vastagabb zsírpárna tölti ki, ezt tévesztik össze a szülők gyakran a lúdtalppal. A növekedés során egyre nagyobb testsúly nehezedik a gyermek lábára. Hosszas ácsorgás, illetve járás során lábfájdalom lép fel, a kóros súlyelosztás miatt ezt nemegyszer gerincfájdalom is kíséri.
A gyermekkori helyes testtartás sokkal többet jelent esztétikai kérdésnél; ez az egészséges fejlődés egyik alappillére. A gyermekek gerince még növekedésben van, a csontok és az izmok folyamatosan alakulnak. Ebben a képlékeny időszakban a rossz szokások könnyen rögzülnek és maradandó problémákat okozhatnak.
A gyermekek a mintakövetés révén tanulnak a leghatékonyabban. Ha Ön is odafigyel a saját testtartására ülés, állás és járás közben, azzal a legjobb példát mutatja. A „húzd ki magad!” felszólítás helyett sokszor hatásosabb, ha együtt végeznek tartásjavító gyakorlatokat. Beszélgessenek arról, miért fontos egyenesen tartani a hátat, és dicsérje meg, amikor észreveszi, hogy magától is figyel rá. A türelem és a következetesség meghozza gyümölcsét.
tags: #helyes #labfejtartas #csecsemoknek