Hegedűsné Tóth Zsuzsanna 1995 óta foglalkozik óvodás korú gyermekek zenei fejlesztésével.
Zeneelmélet, szolfézstanári diplomája mellé megszerezte az óvodapedagógusi diplomát is, hogy a korosztályhoz még inkább hozzá tudja igazítani zenepedagógiai elképzeléseit.
Az ELTE Tanító-és Óvóképző Karán a csecsemő- és kisgyermeknevelő képzés szakfelelőseként jól ismerem a Ringató kezdeményezést és annak koncepcióját, a Kokas-módszert, a Kolibri Színház babaszínházi előadásait, rendszeresen képezem magam tovább Sáry László kurzusain.
A foglalkozásaim során arra törekszem, hogy a szülőket segítsem, bátorítsam, neveljék gyermeküket zenei közegben, és a foglalkozásokon megtalálják maguk és gyermekük számára azokat a mozgással, játékkal kísért dalokat, mondókákat, zeneműveket, amik hozzájárulnak harmonikus, szeretetteljes kapcsolatuk mélyítéséhez.
A magzat már hallja a hangokat, 5 hónapos korától teljes mértékig követhető, hogy reagál a környezetére. Már a várandósság alatt érdemes nyitni a zenei hangzások felé. Mikor jön a baba, könnyebb élményt adni neki.
A várandós nők anyává érnek a kilenc hónap alatt. Ugyanígy kellene a kilenc hónap alatt anyává érni zenei szempontból is. Nem a Mozart-hatással érvelnék, mert nem hiszem, hogy kizárólag Mozart vagy Vivaldi zenéjének hallgatása okosabbá tenné a babát, és nem gondolom, hogy az anyának meg kell tagadnia, amit korábban hallgatott, mert nem lesz hiteles, ha magára erőlteti az olyan zenét, amit korábban sosem hallgatott. De érdemes elkezdeni a várandósság kilenc hónapja alatt megnyitni az érdeklődésünket nyugalmat árasztó zenei hangzások iránt, és a magyar népi gyerekdalok iránt, hogy majd amikor megszületik gyermekünk, akkor tudjunk számára élményt adni, olyan hangzó környezetet biztosítani, ami segíti személyiségének kibontakozását.
A kisgyermekeket nevelők modern képzéséhez hozzátartozik az önálló alkotó tevékenységre való felkészítés, valamint elengedhetetlen metodikai követelmény az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata a tanulói sajátosságokra, igényekre figyelve.
A hallgatók szakemberré formálása során célszerű olyan módszereket alkalmazni, melyek segítik a hallgatókat a gyakorlati problémák felismerésében, elemzésében, ezáltal aktív részeseivé válnak saját személyes és szakmai fejlődésüknek.
A 2010-2016 között végzett kutatások (attitűdvizsgálatok, narratív esszék, elégedettségi kérdőívek, metaforaelemzések) és az azokon alapuló metodikai újítások (portfólió, páros munka, szimulációs játékok, adaptivitáson alapuló hangszeroktatás) azt célozták, hogy a pályához szükséges kompetenciáik intenzívebb fejlődését, gyakorlati tudásuk szervezettségét, elméleti tudásuk alkalmazását támogassuk.
A kutatásom során kipróbáltam az ének-zene módszertanhoz alkalmazott portfóliós technikát, feltártam a portfólióba bekerült dokumentumok funkcióit, valamint hallgatói reflexiókat a technikára vonatkozóan.
A portfóliómódszer alkalmazásának eredményessége több területen is megragadhatónak látszik: kompetenciák fejlődése; a szaknyelvi repertoár gazdagodása; a hallgatói önértékelés kiforrottá válása; az egyéni továbbfejlődés irányának meghatározása terén.
A hallgatók pedagógiai képességeinek fejlődése szempontjából a reálisabb pályakép kialakulása; a tervezés, a módszerek és az értékelés gyakorlati tapasztalatainak tudatosítása; valamint a reflektív, elemző gondolkodás egyes elemeinek fejlődése terén.
A képzés ének-zenei módszereinek újragondolásakor világossá vált, hogy szükséges foglalkozni a felnőttkori tanulási sajátosságokkal is a felsőfokú intézmények zenei képzése területén. Érdemes felmérni az egyéni és csoportos igényeket, keresni a reális célokat, figyelembe venni, hogy a felnőttek tudatos döntést hoznak a tanulás mellett, logikusan és racionálisan tanulnak, képzésükkor szükséges a differenciált didaktika és metodika, és az oktatóknak rendelkezni kell sajátos kompetenciákkal a felnőttközpontú oktatás terén.
A Tesz-vesz muzsika, vagyis mindenben zene program 2010 óta működő zenepedagógiai módszer, melynek kidolgozásán és továbbfejlesztésén dolgozom.
A módszer újszerűsége abban rejlik, hogy a zenei nevelést, a zenei képességek fejlesztését egy adott -bölcsődés, óvodás, kisiskolás- korosztály környezetében fellelhető eszközök (játéktárgyak, hétköznapi tárgyak, sporteszközök, újrahasznosítható tárgyak) célzott beemelésével gazdagítja.
A módszert részben az az elv keltette életre, hogy minden gyermek képes a zene megértésére, a zene általi önkifejezésre, ugyanakkor fontos számukra a személyesen megélt tapasztalás, a tevékenykedés.
Ez a tevékenységorientált módszer azon túl, hogy a mindennapos éneklés elképzeléséhez jól adaptálható, sokoldalúan képes támogatni a gyermekek önkibontakozását, kognitív, affektív és szociális képességeit, s ezáltal iskolai sikerességét is.
Kutatásom során Forrai Katalin szellemi örökségét, a szakma számára rendkívüli értékkel bíró hagyatékát kívánom feldolgozni, úgy archivált írásos hagyatékát, mint a hang- és videóanyagait.
Forrai Katalin, Kodály Zoltán tanítványaként több mint fél évszázadon át volt meghatározó alakja volt a kisgyermekkori zenei nevelésnek, és a kodályi koncepció gyakorlati megvalósításának úttörője.
Saját zenepedagógiai módszert dolgozott ki a bölcsődei és óvodai zenei nevelés számára, valamint meghatározó alakja volt 1951 és 2004 között a pedagógusképzésnek.
Értékes, korunk zenei nevelési koncepcióját, módszertanát is meghatározó pedagógiai munkásságának számos, eddig fel nem dolgozott írásos, hangi és videós anyagát őrzi a Zeneakadémia kecskeméti Kodály Intézetének Zenepedagógiai Archívuma és a táplánszentkereszti Forrai Katalin Emlékmúzeum.
Többek között az óvodai ének-zene foglalkozásainak több száz órányi felvételét, óvodapedagógusok és kisgyermeknevelők képzéseinek módszertani anyagát, kisgyermekek között végzett megfigyeléseinek kéziratos anyagát, bemutató foglalkozásainak videós anyagát, óravázlatait, a módszertani elveit tartalmazó, számos kiadást megélt Ének a bölcsődében illetve Ének az óvodában kiadványok előkészítő írásos anyagait és a bővített, átdolgozott kiadásokat előkészítő anyagait, valamint naplóit és levelezését.
Forrai Katalin a magyar zenepedagógia nagyköveteként járta a világot, népszerűsítette a kodályi elveket, és az iskolás kort megelőző zenei nevelésére irányította a hazai és nemzetközi szakemberek figyelmét.
Tagja és elnöke volt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak, a hazai Zenei Tanácsnak és alelnöki pozíciót töltött be a Nemzetközi Kodály Társaságban is.
A hagyatékának feldolgozásával, publikálásával tisztelegni szeretnék Forrai Katalin zenepedagógiai nagysága előtt, valamint a kisgyermekkori ének-zenei nevelést a megőrizve megújulás útján mozdítani tovább.
A kutatást az hívta életre, hogy a TÓK Ének-zenei tanszéke kudarcként éli meg, hogy úgy érzékeli, hogy a képzés ideje nem elegendő arra, hogy (1) a leendő óvodapedagógusok és tanítók elköteleződjenek az ének-zenei nevelés/ének-zeneoktatás mellett, hogy (2) feloldjuk bennük azokat a gátakat, illetve kompenzáljuk azokat a hiányosságokat, amelyekkel a képzésbe belépnek.
Nem látjuk eredményesnek célunkat, hogy eljuttassuk őket arra a szintre, amikortól önszabályozottan képesek értékes zenei anyaggal bővíteni repertoárjukat, okosan használni a világháló adta lehetőségeket, és tovább fejlődni énekes-zenei, hangszerjátszó képességek terén.
Érzékelni vélünk nagyfokú bizonytalanságot, talajvesztettséget a diplomások felől.
A műhelyekbe bekapcsolódó diplomások folyamatos diagnosztikus fejlődésvizsgálata mellett indulna a négyéves emancipált akciókutatás azzal a céllal, hogy a vizsgálattal támogassa a műhelyekben zajló képzés tökéletesedését, létrejöhessen egy optimális fejlődést támogató képzési szisztéma.
Az akciókutatás érvényessége és megbízhatósága érdekében törekszünk a ciklusokhoz kapcsolódóan interjúk, reflektív naplók, fókuszcsoportos beszélgetések során a résztvevőknek reflexióra lehetőséget adni.
A képzés leteltével hatékonyságvizsgálatra kerül sor, kimeneti mérések megvalósítása által.
A kutatás eredményeképp újfajta elmélet-gyakorlat viszony jöhetne létre, lehetőség nyílna az óvodapedagógusképzés és tanítóképzés piacorientált újragondolására, a diplomásokat hozzásegíthetné sikeres énekes-zenei önkibontakozásukhoz és eredményes munkájukhoz.
Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatója közel 25 éve foglalkozik kisgyerekek zenei nevelésével, fejlesztésével.
A szülők és a kicsik a MÜPA Tesz-Vesz muzsika foglalkozásairól is ismerhetik, ahol hetente olyan hétköznapi tárgyak mint a csipesz vagy a sál kreatív felhasználásával, mindennapos élethelyzetek felidézésével szövi a dalos, mondókás játékok sorát.
Beszélgetésünkben kiderül Zsuzsa szerint mit hallgassunk a gyerekünkkel, hogyan válasszunk foglalkozást, na és persze, vannak-e egyáltalán jó vagy jobb zenék babáknak.
Nagyon sokrétű tapasztalataid vannak, négygyermekes édesanyaként, zenepedagógusként, oktatóként és foglalkozástartóként is.
Milyen zenét hallgasson a kisbaba, kisgyerek, mire figyeljünk szülőként?
Egy fiatal jazzénekes zeneakadémistát kérdeztem egyszer arról, hogy mi számít szerinte jó zenének a mai zenék között, és ő mondta azt, hogy az a jó zene, ami megszólít érzelmileg.
Legyen valami a dallamában vagy a szövegében, ami meg tud érinteni.
Ami nagyon fontos, hogy ne mindig ugyanazt a zenét, ne mindig ugyanazt a stílust hallgassuk, mert a gyerek akkor nem tud majd választani, ha nem adunk neki választási lehetőséget.
Ismertessem meg vele a széles palettát, legyen ilyen is, olyan is.
Ezenkívül, amire oda kell figyelni, hogy a kicsik zenéje ne legyen túl hangos, ne legyen túl zajos, ne legyen túl erőszakos vagy erőteljes.
A gyerekek számára fontos, hogy a választott zene tempója jól követhető legyen, hogy ne legyenek nagy hangerőváltások, hanem kiegyenlített hangzás legyen.
Ezért népszerűek Mozart zenéi is, mert a lüktetése közel van az emberi szív normál, hatvanas lüktetéséhez, és hangzásvilága kiegyenlített, harmóniát árasztó, ismétlései által jól követhető.
Fontos, hogy ne mindig csak azért menjen a zene, hogy valami legyen.
Nagyon sok szülő főzés közben benyomja a zenét, és válogatás nélkül megy minden.
És nem is csak az a jó a gyereknek, hogy ha hall valamit lejátszóról, százezerszer többet ér, hogyha az édesanyját hallja, látja énekelni, mondókázni, ha máshogy nem is, a CD-vel együtt.
A gyerek hallását nem lehet elrontani, ettől nem kell félni.
Viszont, ha énekelünk, a gyerek érzi, hogy milyen hangulatban vagyunk - hogy akkor énekelünk, amikor jó kedvünk van, vagy ráérünk, vagy épp szomorúak vagyunk.
Ma érzelemsivárság van, nagyon sok gyerek nem tudja értelmezni az érzelmeket.
Ez az érzelmi sivárság elkerülhető lenne, ha a szülők nem félnének énekelni, ha nem azt magyaráznák, hogy ők miért nem tudnak énekelni, hanem akárhogyan, de énekelnének, akárhogyan de mondókáznának.
Érdemes szülőként már a várandósság 9 hónapja alatt előre megtanulni egy pár dalt, egy pár mondókát, vagy interneten keresni olyan kis videókat, hogy más mit csinál a gyerekével, hogyan énekel, hogyan mondókázik.
Az első lépés mindig nehéz, ha valami olyasmit kell csinálni, amit még sose csináltam.
Nem kell százféle mondókát, dalt ismernem, éppen elég, ha egyet-egyet ismerek, de azt tudjam elmondani vidáman, szomorúan, lassan, gyorsan; tudjam elmondani olyan tempóban, ahogy a gyerek szeretné, igényli.
A gyerek számára minden következő elmondás más.
Nem is tudjuk ugyanúgy elmondani, elénekelni ugyanazt.
Ha tanulunk olyan dalt, vagy mondókát, amibe a gyerek nevét bele tudjuk mondani, azzal külön örömet szerzünk neki.
És akkor már nem csak az ő nevét mondom bele, hanem az apáét is, a kisállatáét is, és a gyereknek elindul a fantáziája, kreatív gondolkodása.
Ezt hívják rugalmas gondolkozásnak, hogy nem csak egy utat ismerek, nem csak egyféleképpen mondhatok el egy mondatot, nem csak egyféleképpen játszhatom el a dalt.
A höcöktetőket is százféle különböző módon lehet elmondani.
Például, hogy sánta a ló, bicegve mondom el, vagy megakad néha, mert nem akar menni.
És ezzel empátiát is tanítok a gyereknek, mert ha sánta, beteg a ló, akkor lassan megy, ha fáradt a ló, akkor is lassan megy.
Azt szoktam mondani, hogy háromszor minimum ki kell próbálni az új dolgokat, mert először a gyerek sem érti, hogy mit csinálunk, nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, másodszorra már kezdi élvezni, hogy „az én lábamat mozgatják”, vagy az „én arcomat fogják cirógatni”, és a harmadik után tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, szereti, jól érzi-e magát abban a helyzetben.
Utána, ha kéri, még százszor el lehet ismételni.
És ezt nem lehet kipipálni, hogy meg volt a napi 10 perc játék, ilyen nincs.
Azért jó az élő zenélés, az élő éneklés, az élő mondókázás, mert a kicsire figyelek, az ő tempójában csinálom, az ő szemét figyelem, hogy mit üzen az arca, a mimikája, hogy tetszik-e neki.
Azonnal le tudom reagálni, hogy a gyerek abban a tempóban nem tudja mondani, utánozni, mert nem tud olyan tempóban billegni, és akkor lelassítom a beszédemet, az éneklésemet az ő tempójához.
A felnőttek tempója mindig gyorsabb, mint a gyerekeké, meg kell tanulnunk lelassulni.
Ilyenkor jobban követhető a gyerek számára az artikulációnk, a gesztusaink.
Próbáljunk ki minél többfajta programot, merjünk elmenni új helyekre!
Menjünk olyanra is, ami nekünk, szülőknek szól, mert legyen jó a kondíciónk, relaxáljunk, érezzük jól magunkat a bőrünkben.
Feltöltődve több energiánk lesz a gyerekünkkel való játékra is.
De legyen olyan program is, ahol tényleg a gyereknek való zenék, játékok vannak, a gyerek kerül a játék középpontjába, és vele foglalkozunk, minőségi időt töltünk el együtt.
A zene mellett a mozgás a legfontosabb az első három évben.
A szülőnek érdemes azt is figyelnie, hogy azzal a foglalkozásvezetővel jól érzi-e magát a gyereke, ahova mennek.
Ha a gyerek és a szülő is megtalálják a harmóniát a programban és a foglalkozásvezetővel, akkor járjanak oda.
Ne vegyünk rögtön bérletet, hanem menjünk el egyszer, menjünk el kétszer.
Viszont amit kiválasztunk, oda jó lenne rendszeresen járni.
A gyerek számára fontos az állandóság, hogy hétről hétre legyen ugyanaz a program, köszönjön vissza ugyanaz a személy, köszönjenek vissza ugyanazok a játékok, mert abból tud a gyerek utána töltekezni.
Nekem hétfőn van az egyik programom, és hozzám mindig azzal jönnek a szülők, hogy már alig várták a hétvége végét a gyerekkel: mert a gyerek már érzi, hogy jön a hétfő, az újabb impulzus, az újabb inspiráció.
Zsuzsa a Művészetek Palotájában hétfőnként Tesz-Vesz Muzsika foglalkozásokat tart 1,5-3 éves korú kicsiknek és szüleiknek.
„Azt vettem észre, hogy eljön az az idő a csecsemőkor után, amikor a gyerek elkezdi felfedezni önmagától a világot, és nem mindig arra van szükség, hogy vele játszanak, hanem hogy abba kapcsolódjunk bele, amit ő játszik.
És hogy a környezetünkben nagyon sok tárgy, meg eszköz van, amit bátran odaadhatunk a gyereknek.
- mondja Zsuzsa arról, mi ihlette a foglalkozást.
„Mindig viszek egy hétköznapi eszközt, például csipeszt vagy zsinórt, amit mindenki kipróbálhat, és megmutatom, hogyan lehet többféleképp játszani vele: összeütni, fűrészelni, kalapálni vele, elvinni, húzni, tolni.
És amikor a családok haza mennek, akkor egy sajátos világ nyílhat meg otthon is.
A szülők ezeken a foglalkozásokon azt tapasztalhatják és tanulhatják meg, hogyan lehetnek kreatívak a gyerekkel.
A zene 5 előnye | Oktatóvideók gyerekeknek
Minden foglalkozásomon központi helyet foglalnak el a ritmushangszerek mellett a dallamjátszó hangszerek -furulya, fuvola, hegedű, gitár, citera--, s azokon zenei szemelvények bemutatása, valamint hangszerrel kísért mesék előadása.
Kezdetben az erzsébeti zeneiskolán keresztül a XX. kerületi óvodákban vezettem zeneóvoda foglalkozásokat, majd 1996-tól érdeklődésem a 0-3 éves korosztály zenei nevelésére is kiterjedt.
A saját koncepciómat tükröző Bóbita babamuzsika, Tesz-vesz Muzsika -MÜPA programja 2011 óta-- foglalkozások mellett csatlakoztam 2009-ben a Kerekítő országos kezdeményezéshez és a Hangszervarázs zenetanoda - Rosales zeneovi hangszeres oktatás alapjainak megteremtő programjához.
1126 Budapest, Kiss János altábornagy u. 5.
Társadalomtudományok5.3 NeveléstudományokÁltalános neveléstudomány, benne képzés, pedagógia, didaktika6. Leendő óvodapedagógusok és kisgyermeknevelők ének-zenei oktatásának módszertani kihívásai
2010 óta folyamatosan dolgozik kutatásán, számos nemzetközi és hazai konferencián beszámolt eredményeiről.
Kialakított egy gyakorlatorientáltabb, interaktívabb tanulásszervezési koncepciót, középpontba helyezte a hallgatók meglévő tudását, szükségleteik, szakmai önfejlődési igényük felébresztését, kiaknázását.
Oktatói, kutatói munkája mellett továbbra is lelkesen dolgozik kisgyermekek és óvodások között, kiaknázva hangszeres tudását is (hegedű, gitár, citera, furulyák).
A kisgyermekeket nevelők modern képzéséhez hozzátartozik az önálló alkotó tevékenységre való felkészítés, valamint elengedhetetlen metodikai követelmény az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata a tanulói sajátosságokra, igényekre figyelve (Falus, Golnhofer).
Az oktatási folyamat eredményessége elsősorban a teljesítményképes tudás kimunkálásától függ. (Deli-Podráczky, 2005)
A hallgatók szakemberré formálása során célszerű olyan módszereket alkalmazni, melyek segítik a hallgatókat a gyakorlati problémák felismerésében, elemzésében, ezáltal aktív részeseivé válnak saját személyes és szakmai fejlődésüknek. (Szivák, 2003)
A 2010-2016 között végzett kutatások (attitűdvizsgálatok, narratív esszék, elégedettségi kérdőívek, metaforaelemzések) és az azokon alapuló metodikai újítások (portfólió, páros munka, szimulációs játékok, adaptivitáson alapuló hangszeroktatás) azt célozták, hogy a pályához szükséges kompetenciáik intenzívebb fejlődését, gyakorlati tudásuk szervezettségét, elméleti tudásuk alkalmazását támogassuk.
A kutatásom során kipróbáltam az ének-zene módszertanhoz alkalmazott portfóliós technikát, feltártam a portfólióba bekerült dokumentumok funkcióit, valamint hallgatói reflexiókat a technikára vonatkozóan.
A portfóliómódszer alkalmazásának eredményessége több területen is megragadhatónak látszik: kompetenciák fejlődése; a szaknyelvi repertoár gazdagodása; a hallgatói önértékelés kiforrottá válása; az egyéni továbbfejlődés irányának meghatározása terén.
A hallgatók pedagógiai képességeinek fejlődése szempontjából a reálisabb pályakép kialakulása; a tervezés, a módszerek és az értékelés gyakorlati tapasztalatainak tudatosítása; valamint a reflektív, elemző gondolkodás egyes elemeinek fejlődése terén.
A képzés ének-zenei módszereinek újragondolásakor világossá vált, hogy szükséges foglalkozni a felnőttkori tanulási sajátosságokkal is a felsőfokú intézmények zenei képzése területén.
Érdemes felmérni az egyéni és csoportos igényeket, keresni a reális célokat, figyelembe venni, hogy a felnőttek tudatos döntést hoznak a tanulás mellett, logikusan és racionálisan tanulnak, képzésükkor szükséges a differenciált didaktika és metodika, és az oktatóknak rendelkezni kell sajátos kompetenciákkal a felnőttközpontú oktatás terén.
Tesz-vesz muzsika, vagyis mindenben zene - Egy innovatív zenepedagógiai módszer 3-9 évesek között
A Tesz-vesz muzsika, vagyis mindenben zene program 2010 óta működő zenepedagógiai módszer, melynek kidolgozásán és továbbfejlesztésén dolgozom.
A módszer újszerűsége abban rejlik, hogy a zenei nevelést, a zenei képességek fejlesztését egy adott -bölcsődés, óvodás, kisiskolás- korosztály környezetében fellelhető eszközök (játéktárgyak, hétköznapi tárgyak, sporteszközök, újrahasznosítható tárgyak) célzott beemelésével gazdagítja.
A módszert részben az az elv keltette életre, hogy minden gyermek képes a zene megértésére, a zene általi önkifejezésre, ugyanakkor fontos számukra a személyesen megélt tapasztalás, a tevékenykedés.
Ez a tevékenységorientált módszer azon túl, hogy a mindennapos éneklés elképzeléséhez jól adaptálható, sokoldalúan képes támogatni a gyermekek önkibontakozását, kognitív, affektív és szociális képességeit, s ezáltal iskolai sikerességét is.
Forrai Katalin munkásságának hatása a hazai és nemzetközi kisgyermekkori zenei nevelésre
Kutatásom során Forrai Katalin szellemi örökségét, a szakma számára rendkívüli értékkel bíró hagyatékát kívánom feldolgozni, úgy archivált írásos hagyatékát, mint a hang- és videóanyagait.
Forrai Katalin, Kodály Zoltán tanítványaként több mint fél évszázadon át volt meghatározó alakja volt a kisgyermekkori zenei nevelésnek, és a kodályi koncepció gyakorlati megvalósításának úttörője.
Saját zenepedagógiai módszert dolgozott ki a bölcsődei és óvodai zenei nevelés számára, valamint meghatározó alakja volt 1951 és 2004 között a pedagógusképzésnek.
Értékes, korunk zenei nevelési koncepcióját, módszertanát is meghatározó pedagógiai munkásságának számos, eddig fel nem dolgozott írásos, hangi és videós anyagát őrzi a Zeneakadémia kecskeméti Kodály Intézetének Zenepedagógiai Archívuma és a táplánszentkereszti Forrai Katalin Emlékmúzeum.
Többek között az óvodai ének-zene foglalkozásainak több száz órányi felvételét, óvodapedagógusok és kisgyermeknevelők képzéseinek módszertani anyagát, kisgyermekek között végzett megfigyeléseinek kéziratos anyagát, bemutató foglalkozásainak videós anyagát, óravázlatait, a módszertani elveit tartalmazó, számos kiadást megélt Ének a bölcsődében illetve Ének az óvodában kiadványok előkészítő írásos anyagait és a bővített, átdolgozott kiadásokat előkészítő anyagait, valamint naplóit és levelezését.
Forrai Katalin a magyar zenepedagógia nagyköveteként járta a világot, népszerűsítette a kodályi elveket, és az iskolás kort megelőző zenei nevelésére irányította a hazai és nemzetközi szakemberek figyelmét.
Tagja és elnöke volt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak, a hazai Zenei Tanácsnak és alelnöki pozíciót töltött be a Nemzetközi Kodály Társaságban is.
A hagyatékának feldolgozásával, publikálásával tisztelegni szeretnék Forrai Katalin zenepedagógiai nagysága előtt, valamint a kisgyermekkori ének-zenei nevelést a megőrizve megújulás útján mozdítani tovább.
MINŐSÉGI FORDULÓPONT ÓVODAPEDAGÓGUSOK ÉS TANÍTÓK ÉNEKES-ZENEI TEVÉKENYSÉGÉBEN EGY DIPLOMÁSOK IGÉNYEIT KIELÉGÍTŐ, AKCIÓKUTATÁSSAL KÍSÉRT MŰHELY-PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁVAL
A kutatást az hívta életre, hogy a TÓK Ének-zenei tanszéke kudarcként éli meg, hogy úgy érzékeli, hogy a képzés ideje nem elegendő arra, hogy (1) a leendő óvodapedagógusok és tanítók elköteleződjenek az ének-zenei nevelés/ének-zeneoktatás mellett, hogy (2) feloldjuk bennük azokat a gátakat, illetve kompenzáljuk azokat a hiányosságokat, amelyekkel a képzésbe belépnek.
Nem látjuk eredményesnek célunkat, hogy eljuttassuk őket arra a szintre, amikortól önszabályozottan képesek értékes zenei anyaggal bővíteni repertoárjukat, okosan használni a világháló adta lehetőségeket, és tovább fejlődni énekes-zenei, hangszerjátszó képességek terén.
Érzékelni vélünk nagyfokú bizonytalanságot, talajvesztettséget a diplomások felől.
A műhelyekbe bekapcsolódó diplomások folyamatos diagnosztikus fejlődésvizsgálata mellett indulna a négyéves emancipált akciókutatás azzal a céllal, hogy a vizsgálattal támogassa a műhelyekben zajló képzés tökéletesedését, létrejöhessen egy optimális fejlődést támogató képzési szisztéma.
Az akciókutatás érvényessége és megbízhatósága érdekében törekszünk a ciklusokhoz kapcsolódóan interjúk, reflektív naplók, fókuszcsoportos beszélgetések során a résztvevőknek reflexióra lehetőséget adni.
A képzés leteltével hatékonyságvizsgálatra kerül sor, kimeneti mérések megvalósítása által.
A kutatás eredményeképp újfajta elmélet-gyakorlat viszony jöhetne létre, lehetőség nyílna az óvodapedagógusképzés és tanítóképzés piacorientált újragondolására, a diplomásokat hozzásegíthetné sikeres énekes-zenei önkibontakozásukhoz és eredményes munkájukhoz.
2021 - Tervezzünk minél tudatosabban, szervezzünk minél rugalmasabban! - mtmt.hu
2024 - Hegedűsné Tóth, Zsuzsanna - Mit kap az óvodás az éneklő felnőttől? - mtmt.hu
2021 - Hegedűsné, Tóth Zsuzsanna - Módszertan - friss szemmel 2.
Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatója közel 25 éve foglalkozik kisgyerekek zenei nevelésével, fejlesztésével.
A szülők és a kicsik a MÜPA Tesz-Vesz muzsika foglalkozásairól is ismerhetik, ahol hetente olyan hétköznapi tárgyak mint a csipesz vagy a sál kreatív felhasználásával, mindennapos élethelyzetek felidézésével szövi a dalos, mondókás játékok sorát.
Beszélgetésünkben kiderül Zsuzsa szerint mit hallgassunk a gyerekünkkel, hogyan válasszunk foglalkozást, na és persze, vannak-e egyáltalán jó vagy jobb zenék babáknak.
Nagyon sokrétű tapasztalataid vannak, négygyermekes édesanyaként, zenepedagógusként, oktatóként és foglalkozástartóként is.
Ahogy a pszichológiában le van írva, a várandós nők anyává érnek a kilenc hónap alatt.
Ugyanígy kellene a kilenc hónap alatt anyává érni zenei szempontból is.
Nem a Mozart-hatással érvelnék, mert nem hiszem, hogy kizárólag Mozart vagy Vivaldi zenéjének hallgatása okosabbá tenné a babát, és nem gondolom, hogy az anyának meg kell tagadnia, amit korábban hallgatott, mert nem lesz hiteles, ha magára erőlteti az olyan zenét, amit korábban sosem hallgatott.
De érdemes elkezdeni a várandósság kilenc hónapja alatt megnyitni az érdeklődésünket nyugalmat árasztó zenei hangzások iránt, és a magyar népi gyerekdalok iránt, hogy majd amikor megszületik gyermekünk, akkor tudjunk számára élményt adni, olyan hangzó környezetet biztosítani, ami segíti személyiségének kibontakozását.
A magzat már hallja a hangokat, 5 hónapos korától teljes mértékig követhető, hogy reagál a környezetére.
Már a várandósság alatt érdemes nyitni a zenei hangzások felé.
Mikor jön a baba, könnyebb élményt adni neki.
Milyen zenét hallgasson a kisbaba, kisgyerek, mire figyeljünk szülőként?
Egy fiatal jazzénekes zeneakadémistát kérdeztem egyszer arról, hogy mi számít szerinte jó zenének a mai zenék között, és ő mondta azt, hogy az a jó zene, ami megszólít érzelmileg.
Legyen valami a dallamában vagy a szövegében, ami meg tud érinteni.
Ami nagyon fontos, hogy ne mindig ugyanazt a zenét, ne mindig ugyanazt a stílust hallgassuk, mert a gyerek akkor nem tud majd választani, ha nem adunk neki választási lehetőséget.
Ismertessem meg vele a széles palettát, legyen ilyen is, olyan is.
Ezenkívül, amire oda kell figyelni, hogy a kicsik zenéje ne legyen túl hangos, ne legyen túl zajos, ne legyen túl erőszakos vagy erőteljes.
A gyerekek számára fontos, hogy a választott zene tempója jól követhető legyen, hogy ne legyenek nagy hangerőváltások, hanem kiegyenlített hangzás legyen.
Ezért népszerűek Mozart zenéi is, mert a lüktetése közel van az emberi szív normál, hatvanas lüktetéséhez, és hangzásvilága kiegyenlített, harmóniát árasztó, ismétlései által jól követhető.
Fontos, hogy ne mindig csak azért menjen a zene, hogy valami legyen.
Nagyon sok szülő főzés közben benyomja a zenét, és válogatás nélkül megy minden.
És nem is csak az a jó a gyereknek, hogy ha hall valamit lejátszóról, százezerszer többet ér, hogyha az édesanyját hallja, látja énekelni, mondókázni, ha máshogy nem is, a CD-vel együtt.
A gyerek hallását nem lehet elrontani, ettől nem kell félni.
Viszont, ha énekelünk, a gyerek érzi, hogy milyen hangulatban vagyunk - hogy akkor énekelünk, amikor jó kedvünk van, vagy ráérünk, vagy épp szomorúak vagyunk.
Ma érzelemsivárság van, nagyon sok gyerek nem tudja értelmezni az érzelmeket.
Ez az érzelmi sivárság elkerülhető lenne, ha a szülők nem félnének énekelni, ha nem azt magyaráznák, hogy ők miért nem tudnak énekelni, hanem akárhogyan, de énekelnének, akárhogyan de mondókáznának.
Meggyőztél, szeretnék szülőként énekelni, mondókázni a gyerekemnek, és akkor most mit csináljak?
Érdemes szülőként már a várandósság 9 hónapja alatt előre megtanulni egy pár dalt, egy pár mondókát, vagy interneten keresni olyan kis videókat, hogy más mit csinál a gyerekével, hogyan énekel, hogyan mondókázik.
Az első lépés mindig nehéz, ha valami olyasmit kell csinálni, amit még sose csináltam.
Nem kell százféle mondókát, dalt ismernem, éppen elég, ha egyet-egyet ismerek, de azt tudjam elmondani vidáman, szomorúan, lassan, gyorsan; tudjam elmondani olyan tempóban, ahogy a gyerek szeretné, igényli.
A gyerek számára minden következő elmondás más.
Nem is tudjuk ugyanúgy elmondani, elénekelni ugyanazt.
Ha tanulunk olyan dalt, vagy mondókát, amibe a gyerek nevét bele tudjuk mondani, azzal külön örömet szerzünk neki.
És akkor már nem csak az ő nevét mondom bele, hanem az apáét is, a kisállatáét is, és a gyereknek elindul a fantáziája, kreatív gondolkodása.
Ezt hívják rugalmas gondolkozásnak, hogy nem csak egy utat ismerek, nem csak egyféleképpen mondhatok el egy mondatot, nem csak egyféleképpen játszhatom el a dalt.
A höcöktetőket is százféle különböző módon lehet elmondani.
Például, hogy sánta a ló, bicegve mondom el, vagy megakad néha, mert nem akar menni.
És ezzel empátiát is tanítok a gyereknek, mert ha sánta, beteg a ló, akkor lassan megy, ha fáradt a ló, akkor is lassan megy.
Azt szoktam mondani, hogy háromszor minimum ki kell próbálni az új dolgokat, mert először a gyerek sem érti, hogy mit csinálunk, nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, másodszorra már kezdi élvezni, hogy „az én lábamat mozgatják”, vagy az „én arcomat fogják cirógatni”, és a harmadik után tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, szereti, jól érzi-e magát abban a helyzetben.
Utána, ha kéri, még százszor el lehet ismételni.
És ezt nem lehet kipipálni, hogy meg volt a napi 10 perc játék, ilyen nincs.
Azért jó az élő zenélés, az élő éneklés, az élő mondókázás, mert a kicsire figyelek, az ő tempójában csinálom, az ő szemét figyelem, hogy mit üzen az arca, a mimikája, hogy tetszik-e neki.
Azonnal le tudom reagálni, hogy a gyerek abban a tempóban nem tudja mondani, utánozni, mert nem tud olyan tempóban billegni, és akkor lelassítom a beszédemet, az éneklésemet az ő tempójához.
A felnőttek tempója mindig gyorsabb, mint a gyerekeké, meg kell tanulnunk lelassulni.
Ilyenkor jobban követhető a gyerek számára az artikulációnk, a gesztusaink.
Próbáljunk ki minél többfajta programot, merjünk elmenni új helyekre!
Menjünk olyanra is, ami nekünk, szülőknek szól, mert legyen jó a kondíciónk, relaxáljunk, érezzük jól magunkat a bőrünkben.
Feltöltődve több energiánk lesz a gyerekünkkel való játékra is.
De legyen olyan program is, ahol tényleg a gyereknek való zenék, játékok vannak, a gyerek kerül a játék középpontjába, és vele foglalkozunk, minőségi időt töltünk el együtt.
De legyen olyan program is, ahol tényleg a gyereknek való zenék, játékok vannak, a gyerek kerül a játék középpontjába, és vele foglalkozunk, minőségi időt töltünk el együtt.
A zene mellett a mozgás a legfontosabb az első három évben.
A szülőnek érdemes azt is figyelnie, hogy azzal a foglalkozásvezetővel jól érzi-e magát a gyereke, ahova mennek.
Ha a gyerek és a szülő is megtalálják a harmóniát a programban és a foglalkozásvezetővel, akkor járjanak oda.
Ne vegyünk rögtön bérletet, hanem menjünk el egyszer, menjünk el kétszer.
Viszont amit kiválasztunk, oda jó lenne rendszeresen járni.
A gyerek számára fontos az állandóság, hogy hétről hétre legyen ugyanaz a program, köszönjön vissza ugyanaz a személy, köszönjenek vissza ugyanazok a játékok, mert abból tud a gyerek utána töltekezni.
Nekem hétfőn van az egyik programom, és hozzám mindig azzal jönnek a szülők, hogy már alig várták a hétvége végét a gyerekkel: mert a gyerek már érzi, hogy jön a hétfő, az újabb impulzus, az újabb inspiráció.
Zsuzsa a Művészetek Palotájában hétfőnként Tesz-Vesz Muzsika foglalkozásokat tart 1,5-3 éves korú kicsiknek és szüleiknek.
„Azt vettem észre, hogy eljön az az idő a csecsemőkor után, amikor a gyerek elkezdi felfedezni önmagától a világot, és nem mindig arra van szükség, hogy vele játszanak, hanem hogy abba kapcsolódjunk bele, amit ő játszik.
És hogy a környezetünkben nagyon sok tárgy, meg eszköz van, amit bátran odaadhatunk a gyereknek.
- mondja Zsuzsa arról, mi ihlette a foglalkozást.
„Mindig viszek egy hétköznapi eszközt, például csipeszt vagy zsinórt, amit mindenki kipróbálhat, és megmutatom, hogyan lehet többféleképp játszani vele: összeütni, fűrészelni, kalapálni vele, elvinni, húzni, tolni.
És amikor a családok haza mennek, akkor egy sajátos világ nyílhat meg otthon is.
A szülők ezeken a foglalkozásokon azt tapasztalhatják és tanulhatják meg, hogyan lehetnek kreatívak a gyerekkel.