A várandósság az egyik legszebb időszak egy nő életében, ám ahhoz, hogy ez alatt a 9 hónap alatt minden a legnagyobb rendben menjen, szoros orvosi kontroll szükséges.
Mivel sokan nem tudják napra pontosan megjelölni a fogantatás időpontját, hivatalosan mindig az utolsó rendes vérzés első napjától indul a terminus számítása. Ettől a naptól kezdve a várandósság átlagosan 40 hétig tart, amely időszakot három trimeszterre osztanak - a legtöbb szülés a 37. és a 42. hét között zajlik le.
Bár annak, hogy egy kisbaba fejlődik a nő méhében, a menstruáció elmaradása a legszembeszökőbb tünete, a legelső koraterhességi jeleket már a várt, de kimaradó vérzés előtt is lehet tapasztalni (gyakori vizelési inger, emlőérzékenység). A terhesség gyanúja különféle, drogériákban, gyógyszertárakban kapható gyorstesztek segítségével a közösüléstől számított 10. nap körül is igazolható.
Vizsgálatok az első trimeszterben (0-3. hónap)
Az első alkalommal többféle vizsgálatot is elvégeznek. A legfontosabb kérdés, hogy valóban fennáll-e terhesség, ennek eldöntéséhez ultrahangvizsgálat szükséges. Segítségével azt is meg tudjuk állapítani, hányan vannak a magzatok, tehát beszélhetünk-e ikerterhességről, és hogy a magzatok mindegyike méhen belül helyezkedik-e el, nem méhen kívüli-e a terhesség. Ultrahangos vizsgálatra a terhesség több szakaszában is szükség van.
A vércsoport-összeférhetetlenség kizárása érdekében vércsoportvizsgálatra ugyancsak elküldik a várandós nőt - amennyiben Rh negatív vagy 0-s vércsoportú, az ellenanyagszűrés is kötelező. Továbbá hepatitis B-re és a Treponema pallidumra (egy szexuális úton terjedő megbetegedés, a szifilisz kórokozója) is szoktak rutinszerűen szűrni.
Van még néhány fontos szerológiai szűrővizsgálat, amelyek bár nem részei a rutin terhesgondozásnak, de lehet, és véleményem szerint kell is kérni az elvégzésüket.
A kötelező vizsgálatok elvégzése után kiállítanak egy terhesgondozási kiskönyvet, amelyben pontosan megjelölik, a következő hónapokban melyik héten milyen szűréseken kell megjelennie a kismamának.
Régen kizárólag szülészeti-nőgyógyászati feladat volt a terhesgondozás, ma már azonban a háziorvost, a fogorvost és a védőnőt is bevonják.
Vizsgálatok a második trimeszterben (3-6. hónap)
A 12-13. hetes genetikai szűrővizsgálat elvégzése kiemelten fontos a második trimeszterben: célja a számbeli és egyéb kromoszóma-rendellenességek, öröklött genetikai rendellenességek, durva fejlődési rendellenességek kimutatása.
Bár sok helyen már beépítették a rutin terhesgondozásba, előfordul, hogy külön kell kérni, így érdemes figyelmesnek lenni.
Az édesanyák életkora nagyban befolyásolja a kromoszóma-rendellenességek, elsősorban a Down-szindróma kialakulásának kockázatát: minél idősebben vállal valaki gyereket, annál nagyobb a veszélye a magzatot veszélyeztető genetikai problémáknak.
A genetikai vizsgálat során felállítanak egy részletes kórelőzményt, majd vért vesznek a kismamától, hogy ellenőrizzenek 3-4 vonatkozó biológiai markert. Végül, amikor a magzat ülőmagassága, vagyis a fejtető és a far távolsága 45 és 84 milliméter közöttire tehető, megvizsgálják a tarkóredő vastagságát, lemérik az orrcsontot - mert a Down-szindrómára jellemző például az orrcsont hiánya ebben a korban -, illetve kizárják a durvább fejlődési rendellenességeket is.
Az így kapott adatok alapján kiderül, hogy az egyes kromoszóma-rendellenességeknek mekkora a kockázata. Ha a rizikó eléri az 1:250-et, akkor elküldik a terhes anyát amniocentézisre, magzatvíz-mintavételre, vagy legalábbis javasolják neki a beavatkozást.
A tarkóredő vastagságának normális értéke 3 milliméter alatt van az említett magzati nagyság, a 45 és 84 milliméter közötti fejtető-far távolság időszakában. 2,5 milliméter fölött azonban már szoktak ajánlani a szakemberek egy korai szívfejlődési rendellenesség-szűrést, ami különlegesen képzett kardiológust igényel. A vizsgálatot általában a 15-16. hétben végzik el.
A 18-22. héten megtörténik a következő ultrahangvizsgálat is, amely a lényegesebb anatómiai rendellenességek kiszűrésére alkalmas, ilyen például a nyitott gerinc, a durva szívfejlődési rendellenesség, a rekeszizomsérv, a hasfalzáródási defektusok, illetve a vesefejlődési rendellenességek.
A kismama a második trimeszterben, a 24. hét körül újabb teljes körű laborvizsgálaton vesz részt, amelyet szükség esetén összekötnek ellenanyagszűréssel (ez leginkább vércsoport-összeférhetetlenség esetén lényeges). Ilyenkor érdemes egyébként cukorterheléses vizsgálatot (oGTT) is kérni, a terhességi cukorbetegség ugyanis ekkor szűrhető a legjobban.
Az oGTT során először éhgyomri vércukrot mérnek vénás vérből, ezt követően 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot kell meginni. Elfogyasztása után megvizsgálják, hogyan alkalmazkodott a szervezet a nagy mennyiségű cukorhoz: ennek nyomon követéséhez megfelelő időközönként vért vesznek, majd ez alapján állítják fel az értékeket.
Terhességi cukorbetegség: diagnózis, kezelés és új technológiák | Brigham tábornok
Vizsgálatok a harmadik trimeszterben (6-9. hónap)
A harmadik trimeszterben elengedhetetlen a terhességi toxémia rendszeres szűrése, ami az artériás középnyomás, a testsúly és a vizelet vizsgálatából áll. Követni kell az anyai súlynövekedést, heti fél kilogrammnál nagyobb emelkedés ugyanis lappangó ödémára utal.
Bizonyos időközönként vizeletvizsgálat is szükséges, mert mind a húgyúti fertőzések, mind pedig a fehérjevizeléssel jelentkező terhességi toxémia, vagy esetleg egyéb eredetű vesebetegségek súlyos veszélyt jelentenek az anyára és a magzatra nézve egyaránt.
Legkésőbb a 36. hétig el kell végezni a Streptococcus agalactiae (Group B Streptococcus, GBS) baktérium kimutatására irányuló tenyésztéses vizsgálatot. Közvetlenül a kardiotokográfiás vizsgálatok előtt, a 30-32. hetes korban ultrahangot végeznek, ennek célja a többi között a magzat agyvízkeringésének vizsgálata, a vízfejűség időben történő kizárása.
Bakteriális leoltást szintén érdemes végezni a hüvelyből, mert vannak olyan bélflóra eredetű baktériumok, amelyek a hüvelyben megtelepedve súlyos magzati fertőzést, szepszist, tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást, magzati halálozást idézhetnek elő a szülés alatt, és ugyanezek az anyánál is kialakulhatnak.
A terhesség alatti súlygyarapodás
Az ideális hízás a terhesség alatt kb. 11-13 kg. Hatalmas egyéni eltérések lehetnek azonban a hízás mértéke, illetve a szülés utáni fogyás tekintetében.
A várandósság alatt felgyűlt kilók száma nagymértékben függ a kiinduló testsúlytól, a baba méretétől, a felszedett zsírpárnák és a mellek tömegétől, valamint a magzatvíz mennyiségétől is.
Testtömegindex (BMI) és a javasolt súlygyarapodás
A testtömegindex (rövidítve BMI) egy statisztikai mérőszám, mely az egyén testmagasságát és -tömegét veti össze. Kiszámítani úgy lehet, ha a kilogrammban megadott testtömeget elosztod a méterben mért testmagasság négyzetével.
A normál testtömegindex 20 és 25 között mozog. Ha ez a tartomány esik, akkor valószínűleg 11,5-15 kg súlygyarapodást fog javasolni az orvos.
Ha a testtömegindexed 20 alatt van, akkor hízhatsz akár 16-17 kg-ot is.
Amennyiben a testtömegindexed 25-tel egyenlő vagy ennél nagyobb, az orvos azt fogja tanácsolni, hogy a súlyod csak 7-10 kg-mal emelkedjen.
Ha a testtömegindexed nagyobb vagy egyenlő 30-cal, akkor számodra a legfeljebb 6-7 kg mértékű súlygyarapodás ajánlott.
A súlygyarapodás üteme a terhesség alatt
A terhesség alatti hízás üteme nem egyenletesen oszlik meg a trimeszterek között. Az első három hónapban nem kell jelentős súlygyarapodással számolni, egyrészt a magzat is nagyon aprócska még, másrészt sokan küzdenek ekkor a terhesség kellemetlen tüneteivel (émelygés, hányinger, hányás).
A második trimeszterben a magzat növekedésével és gyarapodásával átlagosan heti 300-500g súlygyarapodás figyelhető meg a várandós nő testsúlyában.
Az utolsó hónapban sokan azt tapasztalhatják, hogy a súlyuk változatlan lesz, esetleg még csökkenhet is, hiszen ekkor már a növekvő pocak miatt nehezebbé válik az étkezés.
A tudatos felkészülés a babavárásra
Az eredménytelen terhességek megelőzése, illetve a teherbeesés megkönnyítése szempontjából lényeges lehet, hogy tudatosan készüljünk a babavárásra. A tervezés nemcsak azt segíti elő, hogy testileg-lelkileg felkészíthessük magunkat a várandósságra - például a megfelelő étrend kialakításával, mozgással, egyéni szükségleteink alapján táplálékkiegészítők szedésével, szakkönyvek olvasásával, stresszkezelési technikák gyakorlásával stb. -, hanem lehetővé teszi a prekoncepcionális, vagyis a fogamzás előtti gondozást (tanácsadást, kivizsgálást).
Nőknél az esetek jelentős részében a terhesség előtt ki lehet mutatni az olyan daganatokat, fejlődési rendellenességeket, nőgyógyászati betegségeket, amelyek veszélyeztetnék az akadálytalan teherbeesést, illetve a baba akadálytalan kihordását. Ilyen például a sárgatest-elégtelenség, amely fennállásával nagy a veszély, hogy a terhesség 6. és 10. hete között elvetél az édesanya.
A Leiden-mutáció szűrését is támogatják. Ez az ötödik véralvadási faktor pontmutációja, és fokozott trombóziskészséggel jár. A Leiden-mutáció jelenlétét igazoló vizsgálatot a terhesség alatt is el lehet végeztetni - bár nem kötelező, hanem opcionális -, ám a szülész-nőgyógyász szerint hasznosabb, ha már a várandóság tervezésekor sort kerítünk rá.
A Leiden-mutáció súlyos problémákat okozhat az érintett asszonyoknál, hiszen a terhesség eleve egy fokozott trombóziskészséggel járó állapot. Kevesen tudják, de az eredménytelen terhességnek, magzati elhalásnak, idő előtti burokrepedésnek az apánál fennálló fertőzés is állhat a hátterében, így a férfi andrológiai vizsgálata ugyancsak elengedhetetlen.
A szűrések során a többi között például spermatológiai rendellenességet is diagnosztizálhatnak, ami körülbelül 1500-féle betegséggel hozható összefüggésbe.
Bármilyen spermatológiai hibát észlelünk, annak okai hat nagy csoportba sorolhatók: fertőzések, hormonális elégtelenség, genetikai szindróma, vérellátási zavar, toxikus állapot vagy autoimmun folyamat. Az összes rendellenesség nagyjából háromnegyed része fertőzés, ami már a fogamzást is megnehezíti, végleges férfi meddőséget hagyhat maga után, és gócfertőzésként súlyos, esetenként halálos betegségek okozója lehet.
Egészséges életmóddal, helyes táplálkozással és a megfelelő tápanyagok bevitelével nagyon sokat tehetsz azért, hogy a kisbabád egészséges fejlődése mellett a te egészséged is fókuszban maradjon. Ha a várandósság előtt elkezdesz ügyelni arra, hogy a vitamin-, nyomelem- és ásványi anyag-beviteled megfelelő legyen, akkor egészségesebb szervezettel vágsz neki a nagy utazásnak, amit egy várandósság jelent. A 9 hónap alatt is fokozottan figyelj arra, hogy minél jobb minőségű tápanyagokkal lásd el a szervezeted.
A kettő ember helyett evés valójában csak mítosz, hiszen a várandósság során az energiaszükséglet mindössze 15 százalékkal nő. Ez a második trimesztertől kezdve napi 340 kalóriával, míg a 3. trimeszterben is csak maximum plusz 500 kalóriával (optimális esetben 450 kalóriával) jelent többet a kismamának.
A szoptatás ideje alatt sem szabad diétázni, hiszen az anyatej mennyisége és minősége függ attól is, hogy hogyan táplálkozol. A terhesség során a megfelelő táplálkozásnak kiemelt szerepe van abban, hogy az édesanya mellett a fejlődő magzat is hozzájusson a számára nélkülözhetetlen vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz és tápanyagokhoz. A megfelelő táplálkozás, amellett hogy biztosítja a baba fejlődését, meghatározza a leendő gyermek jövőbeli egészségét, és jelentősen befolyásolja a kismama egészségét és fizikai erőnlétét is.
Ne felejts el változatosan és kiegyensúlyozottan étkezni, hogy megfelelő mennyiségben ellásd a tested fehérjével és szénhidráttal, valamint zsírral. A kalóriaigényed egy kicsivel magasabb lesz a terhesség alatt, de kerülnöd kell a napközbeni nassolást. Ne fogyassz üres kalóriákat! Egyél többször keveset, étkezz napi ötször, azaz iktasd be a napi három fő étkezés közé a tízórait és az uzsonnát.
A kismamák egyik vesszőparipája a várandósság alatti hízás. Ilyenkor a testsúlynövekedés teljesen természetes, ugyanakkor nem mindegy, milyen mértékben emelkedik a kismama súlya. A nagymértékű súlygyarapodás kihathat a mama és a baba egészségére is.
Nemcsak a hízás, hanem a fogyás, a súlyvesztés is veszélyes lehet várandósság alatt. A kisbaba kis súllyal jöhet világra, ami más problémákat is rejthet magában, fennáll a vetélés kockázata is.
A nagyobb testsúllyal rendelkező kismamák babái inkább nagy súlyúak lesznek, de nagyobb a koraszülés és a császármetszés valószínűsége is. Az anyánál könnyebben alakul ki a terhességi cukorbetegség, ami rizikófaktor a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. Esetükben többször fordul elő a terhességalatti magas vérnyomás is.
A terhesség alatti elhízás elkerülése, sőt már az az előtti is, nem csak azért fontos, mert a szülést követően nem lesz a kismama annyira elragadó a felszedett kilóktól. A túlsúlyos kismamák nehéz várandósság, esetlegesen kialakuló szövődményeknek néznek elébe.
A nagyobb testsúllyal rendelkező kismamák babái inkább nagy súlyúak lesznek, de nagyobb a koraszülés és a császármetszés valószínűsége is. Az anyánál könnyebben alakul ki a terhességi cukorbetegség, ami rizikófaktor a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. Esetükben többször fordul elő a terhességalatti magas vérnyomás is.
Ha a terhesség előtt elkezdesz ügyelni arra, hogy a vitamin-, nyomelem- és ásványi anyag-beviteled megfelelő legyen, akkor egészségesebb szervezettel vágsz neki a nagy utazásnak, amit egy várandósság jelent.
tags: #hany #kiloval #kezdtetek #a #terhesseget