A női ivarsejtek, a petesejtek a petefészkekben termelődnek. A lány kisbabák úgy születnek, hogy petefészkeikben megtalálható az összes petesejt, amely életük során a rendelkezésükre áll. Tehát új petesejtek nem fejlődnek ki később. Más sejtekkel ellentétben a petesejtek nem tudnak regenerálódni. A lány magzatnak a terhesség 20. hetében, fejlődés közben van a legtöbb petesejt a szervezetében, nagyjából 6-7 millió, melyek száma folyamatosan csökken.
A születéskor ez a szám már csak körülbelül 1 millió, és lassan, egyenletesen tovább csökken ezek száma. A petesejtek száma a pubertáskor előtt minden hónapban nagyjából 11 ezerrel csökken. Pubertáskorra a petesejtek száma 300-500 ezerre tehető, és havonta gyors ütemben több petesejtet kezdenek veszíteni. A tudósok nem biztosak abban, ennek mi az oka, de azt tudják, hogy nem befolyásolják olyan dolgok, mint a hormonok, a fogamzásgátló tabletták, a terhességek, az étrend-kiegészítők, az általános egészség.
A petesejtek érése és a hormonális szabályozás
A női ivarszervek összehangolt, egészséges működése és a fogamzóképesség egy összetett, több szinten zajló biológiai rendszer eredménye. Az érés folyamatában számos szerv részt vesz, egy igen összetett hormonális rendszer szabályozza azt az utat, amíg az éretlen petesejt a bölcsőjében, az ún. tüszőben megérik, majd kiszabadul, és a petevezetéken át elindul a méh irányába.
Az agyalapon található hipotalamusz termeli azt a hormont (GnRH), ami az egész folyamatot szabályozza. A fogamzóképesség zavarát okozhatja ennek a hormonnak a hiánya is. A női ciklus vezérlésének következő szintje az agyalapi mirigy, amelynek hormonjai szabályozzák a tüszők működését. A GnRH hormon az agyalapi mirigyből, a hipofízisből tüszőérést serkentő, FSH hormont szabadít fel, ami beindítja a petefészkekben a petesejteket tartalmazó tüszők (follikulusok) fejlődését.
A ciklus első felében az FSH hormonok hatására megindul a petesejtet tartalmazó tüszők fejlődése. Ezek ún. tüszőhormonokat, ösztrogéneket termelnek, amelyek szerepe az, hogy felépítsék, megvastagítsák a méhnyálkahártyát. Az emelkedő ösztrogénszint gátolja az FSH hormonok termelődését, majd a középidő közeledtével kiváltja a hipofízisből a sárgatest-érést serkentő (LH) hormon termelését, amely a megérett tüsző megrepedéséért felelős. Az FSH, azaz tüszőstimuláló hormon több éretlen petesejtet aktivál a tüszőnek nevezett, folyadékkal teli zsákokban, hogy megérjenek a menstruációs ciklus során. Ez a folyamat a follikuláris fázis, amely a menstruáció első napján kezdődik.
Az ovulációs fázisban az LH, azaz luteinizáló hormon stimulálja a petefészkeket, hogy felszabaduljon egy petesejt. A petefészkek úgy vannak programozva, hogy minden ciklusban csak egy petesejt érjen meg teljesen, és szabaduljon fel. A többi tüsző nem nő tovább, hanem szépen elhalnak.
A tüsző megrepedése során kiszabaduló folyadék a petesejtet továbbítja, mintegy átmossa a fimbriákon keresztül a petevezetékekbe. A megrepedt tüsző helyén bevérzés jön létre, amelyben hamarosan sárga festékanyag rakódik le, az így létrejövő sárgatest szintén hormonokat termel. Legfontosabb hormonja a progeszteron, mely a méhnyálkahártya mirigyes átalakítását végzi, alkalmassá téve a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nem jön létre fogamzás, a sárgatest visszafejlődik, a megvastagodott méhnyálkahártya hormonhiány miatt elsorvad és kevés vérzés kíséretében lelökődik.
A hormonok szerepe a termékenységben
A női nemi ciklus fő irányítói a hipotalamusz és a hipofízis (agyalapi mirigy) hormonjai, ezek befolyásolják a nemi szervek működését, és a "helyi" hormontermelést.
- Ösztrogének: Felelősek a női nemi szervek fejlődéséért, valamint a nőies jelleg kialakulásáért. Később több területen is elősegítik a megtermékenyülést. Szeretkezés során például érzékennyé teszik a méhizomzatot az oxitocin hatására. Az oxitocin méhösszehúzódásokat kelt, így a női szervezet szinte beszippantja a hímivarsejteket. Az ösztrogének tovább fokozzák a méhkürt mirigysejtjeinek működését, és a csillószőrök mozgását. Ezek a kis karocskák terelgetik jó útra a (a méh felé) a petesejtet. Az ösztrogének felelősek a méhnyálkahártya megvastagodásáért is, így előkészítik a helyet a pete beágyazódásához.
- Progeszteron (sárgatesthormon): A méhnyálkahártya mirigyes átalakítását végzi, alkalmassá téve a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha gyermek megfogan, a progeszteron szintje magasabb marad, megakadályozva az újabb tüszők beérését, és elősegítve a méhlepény kialakulását.
A termékenység változása az életkorral
A nők a 20-as éveik közepén a legtermékenyebbek, ekkor havonta 25-30 százalék a teherbeesés esélye. A petesejtjeink ebben az időszakban érik el a minőségi csúcspontjukat. Az ACOG szerint 32 éves korra fokozatosan és jelentősen csökken a termékenység, ekkor körülbelül 120 ezer a petesejtek száma, és ciklusonként 20 százalék a teherbeesés esélye. 35 éves kor felett már csak úgy 22-25 ezer petesejtje van egy nőnek, és innentől már nemcsak a számuk csökken, hanem a minőségük is romlik. 37 éves kor körül nagyjából 25 ezerre tehető a petesejtek száma, ekkor a fogyatkozás üteme felgyorsul.
Mire egy nő eléri a 40 éves kort, a petesejtjei száma csupán 3%-a lesz a születés előtti készletnek. 40 éves kor után már egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű petesejtek állnak rendelkezésre a petefészkekben. Ilyenkor egyre lassul az ösztrogén termelődése, majd le is áll. Amikor elfogynak az életképes petesejtek, a petefészkekben lelassul, majd leáll az ösztrogén termelése, és következik a menopauza időszaka. Amire eléri egy nő a menopauzát, a petesejtek száma már kevesebb, mint 1000 lehet. Az életkor előrehaladtával az éretlen petesejtek egyre ellenállóbbá válnak az FSH hormonnal szemben. Az életképes petesejtek számának csökkenésével a petefészkek is jelentősen kevesebb ösztrogént és progeszteront kezdenek termelni.
Fontos megjegyezni: Bár fogamzásgátló szedése mellett nincs ovuláció, a tüszők természetes módon akkor is elsorvadnak. A tabletta tehát nem tartja meg a tartalékot, a tüszők száma tovább csökken a szedés ideje alatt is.
Milyen korban csökken a termékenység?
Meddőségi problémák és vizsgálati módszerek
A többlépcsős rendszer minden szintjén adódhat olyan probléma, amely a petesejt termelődésének zavarához, hosszabb távon, kezeletlenül hagyva meddőséghez vezethet. A hipofízis FSH hormontermelését is sok tényező (daganat, stresszhatás, súlyproblémák (túlzott soványság éppúgy, mint az elhízás) befolyásolhatja. Ha ennek oka azonosítható, annak megszüntetése eredményre vezethet, ha nem, akkor gyógyszeres hormonpótlás lehet a megoldás. Szintén a hipofízis termeli a prolaktin nevű hormont, amely a szoptatós anya tejelválasztását biztosítja, és gondoskodik arról, hogy az anya ne essen idejekorán újra teherbe. Ennek a hormonnak a túltermelődése is okozhat átmeneti meddőséget.
A fenti folyamat bármelyik lépcsőjénél adódhat probléma, amely miatt a tüszők nem működnek megfelelően, és a pete nem érik be. Ilyen például a policisztás ovárium szindróma (PCOS) nevű betegség, amelynél a hormonok közötti együttműködés zavara, közte a magas inzulinszint férfihormon-túlműködést eredményez. A petefészkek megnagyobbodnak, kérgük megvastagszik, bennük számos apró ciszta található. A PCOS mellett gyakran nincs ovuláció, nincs sárgatestfázis, vagyis a pete nem érik meg, és nem tud kipattanni a tüszőből, mivel nem következik be a tüszőrepedés. Ehhez hasonló elváltozás a meg nem repedt ("túlélő") tüsző szindróma (folliculus persistens). Ebben az esetben a tüsző megérik, de nem reped meg, nem érlelődik a helyén sárgatesthormon. Ez az elváltozás többnyire csak az egyik petefészekre terjed ki, féloldalas.
Az ovariális rezerv felmérése
Az ovariális rezerv annak a felmérése, hogy a petefészek várhatóan milyen mértékben képes megtermékenyítésre alkalmas petesejteket létrehozni. Az alábbi tesztekkel a petesejtek minőségét azonban nem tudjuk vizsgálni, és azt sem tudjuk megmondani, hogy mennyi petesejt van még a petefészekben, amely alkalmas lesz a megtermékenyítésre.
- AMH (anti-müllerian hormon) vizsgálat: Az AMH, a petefészekben a tüszők által termelt hormon, és általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a szintje, annál több tüsző van a petefészekben, és minél alacsonyabb a szintje, annál kevesebb. A ciklustól függetlenül, vérvétellel vizsgáljuk. Az AMH fontos funkciója a nőknél a tüszőnövekedés szabályozása. Az AMH a petefészek működésének mutatója, és alkalmas a policisztás petefészek és a korai petefészek-elégtelenség állapotának értékelésére.
- Antrális tüszők száma (AFC): Az antrális tüszők 2-10 mm-esek, már ultrahanggal láthatók. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hány petesejtre számíthatunk. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
A petesejt minőségének megállapítása
A petesejt minőségének egyelőre a legjobb fokmérője az életkor. Csak abban az esetben kaphatnánk információt a petesejt minőségéről, ha a petesejteken, illetve az abból létrejött embrión végeznénk genetikai teszteket (PGS-t), ami egyelőre Magyarországon nem engedélyezett. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától. Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.
A ciklusfigyelés fontossága
A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába. Ha azonban a 28 napos ciklust vesszük példaszámolásunk alapjául, akkor elmondható, hogy annak közepén, a 14. napon történik az ovuláció. A petesejt kilökődését változó intenzitású alhasi fájdalom, akár minimális barna váladék is kíséri. A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk. Szintén jellemző tünet, ami számtalanszor előfordulhat, hogy középidős, pecsételő vérzés jelentkezik, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva. A harmadik, egyben talán a leggyakoribb tünet, hogy a hüvelyváladék, vagyis a méhnyaknyák sűrűbb és több lesz a megnövekedett progeszteronszint miatt.
A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk. Fontos, hogy ha valaki nem gyermekvállalás, hanem éppen ellenkezőleg, védekezés szempontjából figyeli testének jeleit, a „naptármódszer” a legkevésbé hatékony védekezési technika, hiszen a hímivarsejt akár több hétig is „eléldegél” a genitális traktusban.
Rendszertelen menstruáció esetén (egy év alatt csupán 2-3 alkalommal) érdemes elindulni egy endokrinológiai kivizsgáláson, hogy feltérképezzük a probléma hormonális hátterét.
| Kérdés | Mire utalhat? |
|---|---|
| Mikor volt az első menstruáció? | A reproduktív évek kezdetére. |
| Milyen hosszúak szoktak lenni a ciklusok, hány napig tart a vérzés? | A ciklus rendszerességére és az esetleges anomáliákra. |
| Hány napos volt a legrövidebb és a leghosszabb ciklus? | A ciklusvariabilitásra. |
| Előfordult-e, hogy kimaradt a menstruáció, pedig nem volt terhes? Kiderült-e, hogy mi okozta? | Hormonális egyensúlyzavarra vagy egyéb egészségügyi problémára. |
| Mennyi az ébredési alaphőmérséklet a ciklus különböző napjain? Hogyan változik ez az érték éjszakázás, betegség vagy más rendkívüli esemény hatására? | Az ovuláció időpontjára és a progeszteronszint emelkedésére. |
| Milyen állagú hüvelyváladékot észlelünk a hüvelybemenetnél? | Az ovuláció közeledtére (áttetsző, folyékony) és elmúlására (sűrű, fehér). |
| Milyen jellegzetes testi tünetek tapasztalhatók a ciklus különböző napjain? (Például: fejfájás, álmosság, álmatlanság, feszítő érzés vagy fájdalom az alhasban.) | Hormonális változásokra és egyéni reakciókra. |
| Hogyan változik szexuális aktivitásunk a ciklus során? Vannak-e kívánósabb vagy éppen "hűvösebb" napok, amikor csak nehezen jövünk tűzbe? | A libidóra gyakorolt hormonális hatásokra. |
| Hogyan alakul testi és szellemi teljesítőképességünk a ciklus folyamán? | A ciklus fázisaihoz kapcsolódó energiaszintre és hangulatra. |