Előbb-utóbb mindenkiben felmerül a gondolat, hogy halála után kié lesz az általa felhalmozott vagyon. Vannak, akik előrelátóan végrendelettel határozzák meg, hogy ki örököljön utánuk és vannak akik a törvényes öröklés rendjére bízzák magukat. Az öröklés az ember halálával történik meg, az örökös az örökséget elfogadás vagy bármely más cselekmény nélkül megszerzi.
Az öröklési jog olyan jogterület, amely első ránézésre bonyolultnak és terjedelmesnek tűnhet, azonban szinte mindannyiunkat érinteni fogja életünk valamely szakaszában, ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az alapvető fogalmaival. Az öröklés a jogok és kötelezettségek (a hagyaték) átruházása az elhunyt személyről (az örökhagyóról) más személyekre (az örökösökre), ami kétféleképpen történhet: a törvény szerint és végrendelet alapján. Az öröklés hatályos jogrendszerünkben univerzális jogutódlást jelent, vagyis annak a folyamatnak a megjelölésére szolgál ez a fogalom, amely során az örökhagyó hagyatéka egészként átszáll az örökösre. Az öröklés az örökhagyó halálakor nyílik meg, vagyis ez az az időpont, amikor az örökös megszerzi a hagyaték rá eső részét.
Az öröklés folyamatának legfontosabb szabályait összefoglalóan az öröklés rendjének nevezzük. Ez - ahogy már fentebb is említettük - két módon történhet: öröklésre vagy a törvény szabályai szerint, vagy érvényes végrendelet alapján kerülhet sor. Az öröklés rendjének legfontosabb szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, vagyis a Ptk. hetedik könyvében találjuk, amely úgy rendelkezik, hogy az öröklés rendjét az örökhagyó után maradt végintézkedés szabályozza, amennyiben ilyen dokumentum nem maradt fenn, a törvény szabályai fognak érvényesülni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a végrendelet felülírja a törvény szabályait, vagyis a Ptk. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha az örökhagyó nem hagyta hátra végakaratát.
A törvényes öröklés rendje
A törvényes öröklés szabályai sok évszázad hagyományából és tapasztalatából indulnak ki, azt a célt szolgálják, hogy amennyiben az örökhagyó nem hagyott hátra kifejezett végintézkedést, a lehető legigazságosabb helyzetet alakítsanak ki. A törvényes öröklés rendjét felfoghatjuk úgy is, mint az örökhagyók törvény által vélelmezett akaratát. Ez természetesen nem egy megingathatatlan rendszer, hiszen a törvény rendelkezései nem ismerhetnek minden különleges élethelyzetet, családot, azonban általános iránymutatásul szolgálhatnak. Amennyiben valakinek olyan egyéni problémái, szándékai vannak, amelyek megoldását a halála esetén is biztonságban szeretné tudni, az ő felelőssége lesz, hogy alaposan megfontolva végrendeletben rendelkezzen róluk. Ha az örökhagyó életében nem készített végrendeletet, és nem intézkedett a vagyona sorsáról, akkor a halálával a törvényes öröklési rend érvényesül. A törvényes öröklés akkor lép életbe, ha az elhunyt nem hagyott hátra érvényes végrendeletet. Ilyenkor az öröklési rend szigorúan meghatározott szabályok szerint alakul.
Gyermekek öröklése
Ha a Ptk. rendezi a vagyon sorsát, az elsősorban az örökhagyó gyermekére (vagyis a törvényes örökösre) fog szállni. Természetesen az örökhagyónak több gyermeke is lehet, ebben az esetben annyi törvényes örököse lesz, ahány gyermeket hagyott hátra. Ez a rendelkezés azokra is vonatkozik, akik nem vér szerint, hanem örökbefogadással lettek az örökhagyó gyermekei, viszont nem terjed ki a nevelt- és mostohagyermekekre. Ez azt jelenti, hogy a vagyon annyi részre oszlik el közöttük, ahányan vannak, mivel fejenként ugyanakkora részre jogosultak. Amennyiben közülük kiesik valaki, az ő részét az ő gyermekei (vagyis az örökhagyó unokái) fogják örökölni. Elsősorban mindig az elhunyt gyermeke a jog szerinti örökös, ha több gyereke is van, ők egyenlő arányban osztoznak a hagyatékon. Az öröklési jog tehát nem veszi figyelembe, hogy az örökösök mennyire álltak közel az elhunythoz, vagy hogy egyáltalán tartották-e vele a kapcsolatot.
Például, Istvánnak Katalinnal fennállt házasságából két gyermeke született, Viktória és Bence (27 és 20 évesek). Istvánnak a jelenlegi élettársától, Dórától is született egy gyermeke (Máté, 2 éves). Viktória révén már egy unokája is van (Hanna, 3 hónapos). Törvényes örökösök első sorban István gyermekei, akik fejenként egyenlő részben örökölnek, függetlenül attól, hogy házasságból vagy házasságon kívül születtek. A fenti esetben a három gyermeket, Viktóriát, Bencét és Mátét 1/3-1/3-1/3 illetné meg a hagyatékból.
Osztályra bocsátás
Abban az esetben, ha az elhunyt után gyermekei örökölnek, akkor minden gyermek köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ajándéknak az értékét, amelyet az örökhagyótól kapott. Az osztályra bocsátás célja az igazságtalanság elkerülése. Az osztályrabocsátás a leszármazó törvényes örökösök közötti vagyonelosztásánál alkalmazott számítási mód, amelynek célja a leszármazó örököstársak örökrészének az örökhagyó által - bármikor - adott ingyenes adományokkal történő korrekciója. Alkalmazni kell, ha ezt az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. Az osztályrabocsátás gyakorlatilag azt eredményezi, hogy az ingyenes adományban részesített leszármazó ezen adomány értékével csökkentett részt kap a hagyatékból.
Tegyük fel, hogy az elhunyt után két gyermeke örökli az örökhagyó tulajdonában lévő 3 db ingatlant. Az egyik gyermek viszont már korábban kapott az örökhagyótól ajándékba egy ingatlant. Ezt az ingatlant hozzá kell számítani a hagyatékhoz, így a két gyermek között a négy ingatlant kell felosztani. Az a gyermek, aki korábban már kapott egy ingatlant az örökléskor csak egyet kap és a másik gyermek fog két ingatlant kapni, mert ő korábban nem kapott semmit. István egy belvárosi penthouse lakást öt évvel ezelőtt a legidősebb gyermekének, Viktóriának ajándékozta. Ezt az ingatlant az osztályra bocsátás szabályai szerint hozzá kell számítani a hagyatékhoz a vagyonfelosztás során.
Kiskorú és cselekvőképtelen gyermek öröklése
A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 1241. cikkelye értelmében az örökhagyó kiskorú, fiatalkorú, fogyatékkal élő felnőtt gyermekei, valamint nem munkaképes özvegye és munkaképtelen szülei a végrendelet tartalmától függetlenül öröklik annak az örökrésznek a felét, amely a törvény szerinti öröklés esetén az örökösök mindegyikét megilletné (kötelező rész). A kötelező rész megállapításakor az ingatlan értékén kívül figyelembe veszik a hagyatékhoz tartozó lakberendezési és használati tárgyak, valamint az egyéb vagyontárgyak értékét is. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a gyermek nemcsak a tulajdonhoz való jogot örökli, hanem az örökhagyó anyagi kötelezettségeit is, ha azok nem személyes jellegűek. Az örökösnek - függetlenül attól, hogy törvény szerinti vagy végrendelet alapján történő öröklésről van szó - jogában áll eldönteni, hogy elfogadja vagy nem fogadja el az örökséget. Ez a fiatalkorú (14-18 éves) örökösökre is vonatkozik. Azonban a fiatalkorú örökös csak szülei vagy gyámja és a gyámhatóság beleegyezésével mondhat le az örökségéről.
A Ptk. 1269. cikkelyének 3. és 4. pontjai értelmében a kérelmet az örökség kiskorú gyermek általi elfogadásáról az érdekében és nevében eljáró szülők írják alá és nyújtják be a közjegyzőnek. A hatályos ukrán jogszabályok értelmében a kis- és fiatalkorú gyermekek örökölt vagyonát szüleik kezelik. Amennyiben a szülők egyike meghal, vagy a bíróság megfosztja őt szülői jogaitól, a másik szülő egyedül kezeli az örökséget. A vagyonkezelésnek a gyermek érdekeinek maximális figyelembevételével kell történnie. A gyámhatóság feladata biztosítani, hogy a törvényes képviselők ne éljenek vissza a gyermek ingatlan vagyonának kezelésével kapcsolatos jogaikkal.
István legkisebb gyermeke, Máté cselekvőképtelen kiskorú, így az őt megillető jogokat édesanyja, Dóra, mint törvényes képviselő gyakorolja. A kiskorút öröklési jogviszony alapján megillető jogra vagy őt terhelő kötelezettségre vonatkozó jognyilatkozata azonban csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes.
Házastárs öröklése
Az örökhagyó házastársát - amennyiben gyermekei is örökölnek, mellettük - megilleti az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a berendezésén holtig tartó haszonélvezeti jog és a hagyatékból akkora rész, mint amennyit egy gyermek örököl. A házastárs tehát az örökhagyó halálát követően nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, mivel a törvény haszonélvezeti jogot biztosít számára abban a lakásban, amelyben a halálesetig közösen éltek, vagyis az özvegyet nem lehet "kitenni" a lakásból a magyar jogszabályok szerint. A hagyaték egésze a házastársat (vagy az élettársat) fogja illetni abban az esetben, ha az örökhagyó sem gyermeket, sem szülőt nem hagy maga után, vagy ők nem örökölhetnek. Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Fontos megjegyezni azonban, hogy mivel a házastársi közös vagyon megosztása nem történt meg - ráadásul házassági vagyonjogi szerződés sincs - így István vagyona tartalmazhat olyan elemeket, amelyek házastársi közös vagyonba tartoznak, azaz amelyeknek Katalin felerészben tulajdonosa.
Például: Férjemmel 9 éve vagyunk házasok, közös gyermekünk nincsen és már nem is lesz, de nekem van egy előző kapcsolatból egy gyermekem. A férjem nevén vannak járművek amit közösen fizettünk ki. Az lenne a kérdésem, hogy a férjem halálakor az özvegy örököl mindent vagy (jelen esetben a férjemnek nem élnek a szülei, csak 2 testvére van.) vagy a testvérek is? Az öröklési rend az Önök esetében a következő: Ön a férjének egyedüli törvényes örököse, a férj testvérei nem örökölnek.
Haszonélvezetben vagy vagyonkezelésben hagyjuk a házastársra a vagyont?
Örökhagyó szülei és távolabbi hozzátartozók öröklése
Ha leszármazó és házastárs nincs, a hagyaték az örökhagyó szüleit fogja megilletni fejenként egyenlő részben. Amennyiben a szülő kiesik az öröklésből, helyette az ő leszármazói örökölnek. Ha nincsenek leszármazói vagy azok nem örökölhetnek, a szülőre eső hagyaték a másik szülőt (vagy az ő leszármazóit) fogja megilletni. Ha nincs gyermek és házastárs sem, akkor pedig az örökhagyó szülei örökölnek egyenlő arányban. Abban az esetben, ha az örökhagyó után sem leszármazó, sem házastárs, sem szülő, sem a szülő leszármazója nem marad hátra, a törvényes örökösök az örökhagyó nagyszülői, illetve leszármazóik lesznek. Ők ebben az esetben fejenként egyenlő arányban lesznek jogosultak a vagyon részeire. Nagyszülők és leszármazóik hiányában a dédszülők és leszármazóik, ha ők sem maradtak hátra, az örökhagyó távolabbi felmenői lesznek jogosultak az örökségre.
Az állam öröklése
Abban az esetben, ha az örökhagyó más örököst nem hagy maga után, a törvényes örökös az állam lesz.
Öröklés végintézkedés alapján (végrendelet)
Az öröklés történhet a törvényben foglalt rendszer alapján, de végbe mehet a végintézkedés tartalma szerint is. Amennyiben az örökhagyó a vagyonáról szeretne rendelkezni a halála esetére, ezt végintézkedéssel is megteheti. A végintézkedés egy gyűjtőfogalom, amelynek három formája van: a végrendelet, az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás. Tartalmát tekintve röviden annyit érdemes megjegyeznünk róla, hogy ez egy olyan jognyilatkozat, amelyben az örökhagyó halála esetére rendelkezést fogalmaz meg.
Végrendeletet az élethelyzetünktől és szándékainktól függően három formában tehetünk, mind a három típusra speciális érvényességi szabályok és feltételek vonatkoznak. Három fő formája létezik: a holográf, allográf végrendelet és a közjegyzői végrendelet. Végrendelkezni jellemzően írásbeli magánvégrendelettel szokás, de közvégrendelettel vagy speciális - törvényben meghatározott - esetekben akár szóbeli végrendelettel is tehető érvényes végintézkedés. Mindegyik forma sajátos szabályokkal és követelményekkel rendelkezik, amelyek betartása elengedhetetlen az érvényességhez. Amennyiben saját magunk szeretnénk a vagyonunk sorsáról rendelkezni halálunk esetében, ezt végrendelettel is megtehetjük. A végrendelet tehát az öröklés folyamatának legjelentősebb dokumentuma, ezért nagyon fontos, hogy alapos megfontolás előzze meg és körültekintően, mindig a hatályos rendelkezéseknek megfelelően készítsük el, ugyanis ennek hiányában érvénytelennek fog minősülni. A végrendelet elkészítéséhez nem szükséges, hogy a megnevezett örökösök ehhez hozzájáruljanak, illetve az sem, hogy tudomásuk legyen az elkészültéről. Az örökhagyó szabad belátása szerint alakíthatja ki a tartalmát, hiszen így lesz alkalmas a végakaratának közvetítésére. Végrendelkezni csak személyesen lehet, vagyis nem lehet képviselő közreműködését igénybe venni.
A közvégrendelet érvényessége
Azt a végrendeletet, amelyet az örökhagyó közjegyző előtt tett, közvégrendeletnek nevezzük. Bizonyos esetekben, például, ha az örökhagyó vak, írástudatlan vagy a 14. életévét be nem töltött korlátozottan cselekvőképes kiskorú, kötelező ilyen formában megtenni a végrendeletet. A közjegyző által készített végrendelet közokiratnak minősül, és az alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A közjegyzői végrendelet nagyobb biztonságot nyújt. A szakember segít elkerülni a buktatókat, és a dokumentum hivatalos nyilvántartásba is kerül.
Az írásbeli magánvégrendelet érvényessége
Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének fontos feltétele, hogy csak olyan nyelven lehet megtenni, amelyet a végrendelkező megért és amelyen írni (sajátkezűleg írt végrendelet esetén) és olvasni (más által írt végrendelet esetén) tud. Az írásbeli magánvégrendelet esetén az, hogy a végrendelkező saját maga írta-e a jognyilatkozatot, teljesen közömbös, az érvényessége a következő feltételek teljesülésétől függ:
- A készítésének ideje kitűnik az okiratból.
- Sajátkezűleg írt végrendelet esetén az elejétől a végéig a végrendelkező írta és aláírásával ellátta.
- Amennyiben más írta le a végrendelkező végakaratát, azt az örökhagyó két tanú jelenlétében aláírta vagy magáénak ismerte el, és a végrendeletet a tanúk is aláírták.
- A sajátkezűleg vagy más által írt végrendeletet a végrendelkező aláírta és a közjegyzőnél személyesen letétbe helyezi. Ehhez az is szükséges, hogy az okiraton legyen feltüntetve, hogy végrendeletnek minősül. A dokumentum lehet nyílt, de lehet zárt irat is.
Több, különálló magánvégrendelet esetén fontos, hogy minden lapja folyamatos sorszámozással legyen ellátva, illetve minden lapján szerepeljen a végrendelkező és a két tanú aláírása. Fontos megjegyeznünk, hogy írásbeli magánvégrendelet nem készíthető gyorsírással vagy bármilyen egyéb jel- vagy számírás alkalmazásával. Amennyiben ilyen jelek felhasználásával készül a végrendelet, érvénytelennek fog minősülni és a fentebb részletezett törvényes öröklés rendjének szabályai fogják meghatározni a hagyaték sorsát.
A holográf végrendelet esetében Ön saját kezűleg írja le utolsó akaratát. Ez a forma rugalmasságot biztosít, hiszen bármikor módosíthatja vagy újraírhatja otthonában. Ugyanakkor fokozott figyelmet igényel, mert a legkisebb formai hiba is érvénytelenné teheti. Az ügyvédi közreműködéssel készített magánvégrendeletek további előnye, hogy a végrendeletek biztonságos őrzése céljából, valamint azért, hogy a végrendeletek léte és tartalma ismertté váljon a hagyatéki eljárásban, letétbe helyezhető a Magyar Ügyvédi Kamara által létrehozott és működtetett Központi Végrendeleti Nyilvántartásban („KVNY”).
A szóbeli végrendelet érvényessége
A szóbeli végrendelkezés lehetősége egy kivételes eset: csak olyan személy számára lehetséges, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amelyben számára lehetetlen, hogy írásban fogalmazza meg végakaratát. Szóbeli végrendeletet tehet például az a személy, aki baleset következtében életveszélyes állapotba került vagy az intenzív osztályon részesül ellátásban. A szóbeli végrendelet akkor lesz érvényes, ha:
- A végrendelkező szóban teljesen előadja a végakaratát.
- A szóbeli előadás során két tanú együttesen jelen van.
- A két tanú által ismert nyelven hangzik el a végrendelet.
A szóban tett végrendelet azért is olyan kivételes lehetőség, mert rendkívül nehéz később rekonstruálni, hogy pontosan milyen tartalommal hangzott el. Ebben az esetben annak a félnek kell bizonyítania a végrendelkező akaratát, aki a szóbeli végrendelet alapján örökölni kíván, hiszen neki áll érdekében, hogy stabilizálja a végrendelet valósságát.
A végrendelet jelentősége és megtámadása
A végrendeleti öröklés lehetősége számos előnnyel jár az örökhagyó és az örökösök számára is. Az alábbiakban 3 pontba gyűjtöttük össze, hogy miért érdemes megtenni ezt az egyoldalú jognyilatkozatot.
- Kontroll. Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy a bizonytalan helyzetekben is igyekszünk urai maradni a helyzetnek, megőrizni pozíciónkat. Sajnos életünk végének bekövetkezte is meglehetősen kiszámíthatatlan esemény, amely sokakban a szorongás érzését kelti. Ennek enyhítésére és a stabilitás érdekében sokan pontról pontra megtervezik temetésüket, de ennél hétköznapibb módon is reagálhatnak. A stabilitást értelmezhetjük életben maradó szeretteink helyzetére is: végrendelettel gondoskodhatunk szeretteink anyagi biztonságáról is, illetve számos családi viszály kialakulását is megelőzhetjük vele.
- Öröklési szándék. Az öröklés törvényi szabályai természetesen nem lehetnek minden egyes személyes életviszonyra, kapcsolatra tekintettel, így amennyiben ettől eltérően határoznánk meg vagyonunk sorsát megfelelő megoldást nyújthat egy végrendelet elkészítése.
- Kiskorú gyermek. Kiskorú gyermekünkről a végrendeletünkkel is gondoskodhatunk: nemcsak vagyoni biztonságát alapozhatjuk meg benne, hanem rendelkezhetünk arról is, hogy kit szeretnénk megbízni a gondozásával, illetve a gyámi feladatok ellátására kit tartunk a legalkalmasabbnak.
Egy végrendelet érvényessége kulcsfontosságú kérdés, hiszen csak az érvényes dokumentum garantálja, hogy akaratunkat tiszteletben tartják halálunk után. Az érvényesség számos tényezőtől függ, kezdve a formai követelményektől egészen a végrendelkező szellemi állapotáig a dokumentum készítésekor. Fontos tudni, hogy egy alaki hibás végrendelet könnyen megtámadható, ezért különös gondossággal kell eljárni a készítésekor. A végrendelet megtámadása nem ritka jelenség, különösen, ha nagyobb vagyonról vagy összetett családi viszonyokról van szó. Az örökösök vagy a kiesett örökösök indíthatnak ilyen eljárást, ha úgy vélik, hogy a végrendelet nem tükrözi az örökhagyó valódi szándékát, vagy ha kétségeik vannak annak jogszerűségével kapcsolatban. A megtámadás folyamata bonyolult lehet, és gyakran érzelmileg is megterhelő a család számára. A végintézkedés kapcsán ugyanakkor fontos tudni, hogy az okiratnak nagyon szigorú formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy érvényes legyen. Elég egy apró hiba vagy elírás, és a végrendeletet sikeresen megtámadhatja a többi örökös.
Kötelesrész
A kötelesrész az az örökségből való minimum részesedés, amely a törvényes örökösnek (pl. az elhunyt gyermekének) jár. A magyar jogrendszer ismeri a kötelesrész intézményét is. A kötelesrészre jogosultak - általában a közeli hozzátartozók - akkor is részesülhetnek a hagyatékból, ha az örökhagyó végrendeletében másként rendelkezett. Ez a szabály biztosítja, hogy bizonyos családtagokat ne lehessen teljesen kizárni az örökségből. A kötelesrész mértéke általában a törvényes örökrész fele. Ha valakit érvényesen kitagadtak a végrendeletben, már tényleg semmit sem örököl, még a kötelesrész sem jár neki. Kitagadni egy örököst azonban nem olyan egyszerű, egy pillanatnyi nézeteltérés vagy önmagában a felek közötti megromlott kapcsolat vagy annak teljes hiánya nem szolgálhat kellő jogalappal arra, hogy valakit még a kötelesrésztől is megfosszanak. Ilyen ok lehet például az örökhagyó ellen elkövetett súlyos jogsértés, például fizikai bántalmazás, lopás, gyilkossági kísérlet vagy a becsületét súlyosan sértő hazugságok terjesztése.
Hagyatéki eljárás
A hagyatéki eljárás egy összetett folyamat, amely az örökhagyó halálával veszi kezdetét. A hagyatéki eljárás célja csupán annak tanúsítása, hogy az örökség az örökhagyóról az örökösre szállt át. A hagyatékátadó végzés szükséges ahhoz, hogy tulajdonjogunkat az egyes nyilvántartásokba (pl. ingatlannyilvántartásba) bejegyeztethessük. Célja, hogy a hagyatékot hivatalosan is átadják az örökösöknek. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik a közjegyző, aki vezeti az eljárást és gondoskodik annak jogszerűségéről. A hagyatéki eljárást általában az elhunyt utolsó lakóhelye szerint illetékes közjegyző folytatja le. A közjegyző a leltár birtokában értesíti az érdekelteket és kitűzi a hagyatéki tárgyalást.
Haszonélvezetben vagy vagyonkezelésben hagyjuk a házastársra a vagyont?
Hagyaték és tartozások
A hagyaték azt a vagyont jelenti, ami az örökhagyó halála esetén az örökösre száll át. Ez tartalmazhat például vagyontárgyakat és jogosultságokat, de kötelezettségek, tartozások is terhelhetik. Az örökös szerepe nem csupán jogokkal, de kötelezettségekkel is jár. Az örökség elfogadása után az örökös nem csak a hagyaték vagyontárgyaira tarthat igényt, de felelősséggel tartozik az esetleges hagyatéki tartozásokért is. Fontos tudni, hogy az örökség csak egyben utasítható vissza, tehát nem lehet bizonyos vagyontárgyak öröklését elfogadni, másokat pedig visszautasítani. Az örökséget visszautasítani ezzel szemben csak az örökhagyó halála után lehet. Tehát, ha az elhunyt után jelentős kölcsöntartozás maradt, azért az örökösök saját vagyonukkal nem tartoznak felelősséggel. A hagyatéki tartozások közé sorolhatjuk például az örökhagyó temetésének költségeit, a hagyaték megszerzésével összefüggő költségeket, a hagyatéki eljárás költségeit, az örökhagyó tartozásait és az örököst terhelő költségeket (például a hagyományt és a meghagyást) is.
A hagyatéki eljárás menete és költségei
A hagyatéki eljárás menete több lépésből áll. Az egyik első és legfontosabb teendő a hagyatéki leltár elkészítése, amely részletesen tartalmazza az örökhagyó vagyonát és esetleges tartozásait. Ez a dokumentum szolgál alapul a későbbi vagyonfelosztáshoz. A hagyatéki eljárás időtartama változó lehet, függően az ügy összetettségétől és az örökösök együttműködési készségétől. A hagyatéki eljárás költségei gyakran meglepetésként érik az örökösöket. Érdemes előre tájékozódni ezekről a kiadásokról, hogy fel tudjunk készülni rájuk. A hagyatéki eljárás díja több tételből tevődik össze. A hagyatéki eljárás megindításához szükség van bizonyos dokumentumokra. A hagyatéki beadvány tartalmazza az alapvető információkat az örökhagyóról és a feltételezett örökösökről. Elengedhetetlen a halotti anyakönyvi kivonat beszerzése is. A haláleset bejelentése után az illetékes hatóságok automatikusan elindítják a hagyatéki eljárást, de az örökösöknek is vannak teendőik. Fontos tudni, hogy öröklés esetén illetékfizetési kötelezettség keletkezik.