A Kádár-korszak fotóit nézve, legyen szó munkásnőkről a gyárban vagy nővérekről a kórházban, gyakran feltűnik egy jellegzetes lábbeli: a kismamacipő. Ez a cipő, melyet néha "konyhásnénicipőként" is emlegettek, szorosan összefonódott az akkori nőideállal és a mindennapi élettel.
A kismamacipő viselete szorosan összekapcsolódott azzal, hogy milyen nő számított ideálisnak az adott korban. Amikor a házas, gyermeket váró nő elsődleges funkciója az volt, hogy háztartási tündér és (elég) jó anya legyen, nem pedig szexi nő, akkor a kismamacipő is ideális viseletnek számított.
Az 1950-es években, a kollektivizmus eszméjének jegyében, amikor nem modellek, hanem munkásnők vonultak a divatkifutókon, ők is viselhettek nyugodt szívvel kismamacipőt. Ez a cipő ekkoriban a puritán, praktikus és egészséges viselet szimbólumának számított, nem pedig divatosnak vagy vonzónak. A divat és az egészség ekkoriban kizárták egymást: ami szép volt, az terhelte a lábat, a kismamacipő pedig inkább a kényelemről szólt.
A kismamacipő eredeti funkciója az volt, hogy a terhesség alatt megduzzadó lábnak stabil tartást biztosítson és megelőzze a viszeresedést. Egyszerű, praktikus kialakítású volt: vászon felsőrésszel, gumitalppal, amely kényelmes viseletet nyújtott a hosszú álló vagy járkálós munkanapokon. A cipő megfizethetőnek számított, így a szocialista gazdaság viszonyai között könnyen elérhető volt a munkásnők számára.
1959-ben 60 ezer pár fogyott e cipőből. Az 1970-es években már nemcsak kismamák, hanem fodrászok, cukrászok, laboratóriumi asszisztensek, kórházi dolgozók, gyári munkások, sőt pincérnők is hordták, hiszen ők 8 vagy akár 24 órán keresztül is talpon voltak. Életkép a Martfűi Cipőgyárból, 1980.
A vászon felsőrésszel készülő változat 100 forintba, a bőr felsőrészes 200 forintba került. A Tisza Cipőgyár terméke volt a legminőségibb, ám sokszor hiánycikknek számított.
A szocialista időszakban az egészséges és a divatos cipő kizárták egymást. Amikor a modellek már igazán divatosak voltak, az ő viseletükhöz körömcipő, tűsarkú illett. Az 1970-es évek végén a divat egyre inkább előtérbe került, és a kismamacipő mint otromba, elavult lábbeli kezdett kikopni a mindennapi viseletből. Ekkor jelent meg az úgynevezett kánkáncsizmának becézett cipő, amely kicsit divatosabb volt ugyan, de kinézetét és funkcióját tekintve hasonló volt.
A kismamacipő a köpeny mellett az uniformizálás egyik eszköze is volt az egészségügyi és ruhaipari szakközép- és szakmunkásiskolákban, amelynek a 70-es, 80-as évek fiatal lányai már egyáltalán nem örültek. Tehát kollektivizmus versus individualizmus: így foglalhatjuk össze, miért lehetett eleinte vonzó, majd elutasítandó viselet a kismamacipő.
A 70-es évek közepére új modelleket is bevezettek: kaphatók lettek a lélegző műbőr felsőrészűek, majd a mikroporózus talpúak is. 1974-től lehetett kapni a lélegző műbőr felsőrészű modelleket. 1978-ban ezért a Martfűi Gyár új modelleket is bevezetett, az ún. mikroporózus talpúakat. Előfordult olyan, hogy úgy viselte valaki a cipőt, hogy orránál és kérgénél kivágta. Ezt Budapesten a Május 1. 1976-ban a sima kismamacipő már kifejezetten nem számított divatosnak.
A lábujjaknak szabad utat hagyó lábbelit ekkor már konyhásnénicipőnek gúnyolták, hiszen a nagyüzemi konyhákon még mindig ebben sürögtek-forogtak a konyhásnénik. Funkcióját és ízléstelenségét illetően a konyhásnénicipő egyfajta továbbélésének tekinthetjük a klumpát, amely a 80-as években kezdte a virágkorát élni.
A szocialista kismamacipő vagy konyhásnénicipő a Kádár-korszak puritán női ideáljának, a munkásnők praktikus és egészséges lábbelijének megtestesítője volt.
A cipők rövid története: Kr. e. 40 000-től napjainkig 👠 🏀 🦶 🌴 👞 👟
Mára leginkább az egészségügyben vagy élelmiszeriparban dolgozó hölgyek lábán látunk ilyen kismama cipőket, hiszen ők 8 vagy akár 24 órán keresztül is talpon vannak, így egy rosszul megválasztott darab megkeserítheti a munkájukat.
Amikor egy nő az anyaságra készül, teste teljes változáson megy keresztül, és ennek mértékét elképzelni is nehéz. Tudta, hogy amikor egy nő várandós, az anatómiai tengelye eltolódik, ami megváltoztatja a súlypontját? Ahogy nő a hasa, úgy tolódik előre a súlypontja. Ezért nagyon fontos a várandósság elején, még a változások kezdete előtt, hogy biztosítsuk az anya járásának stabilitását, és speciális egészségügyi lábbelit vásároljunk a kismama számára. A 3,5 - 4 cm-es sarokmagasság ideális a tartás szempontjából, a magasított szár pedig kényelmesen, mégis határozottan tartja a bokát.
A szülést követően is szüksége van az újdonsült anyukának kedvenc cipőjére, hogy ne fáradjon el a lába a hosszú babakocsis séták alatt. Kismamamcipőink igazi kuriózumnak számítanak a kényelmi lábbelik piacán. Az egyedi kialakítású talp megfelelő alátámasztást biztosít a lábnak.
A felsőrész lyuggatott kialakítása, valamint a lábujjaknál, illetve a sarokrészen nyitott fazon elősegíti a láb egészséges szellőzését. Papucsaink talpának bélelésekor úgynevezett microfiber-t, azaz mesterséges bőrt alkalmazunk. Ez a környezetbarát technológiával készült speciális anyag valódi bőrhatást nyújt, kiemelkedő a kopásállósága és antibakteriális, így gátolja a lábszag képződést.
A legfontosabb szabály, ami abszolút minden lábbelire érvényes, hogy a kismamának jól kell éreznie magát benne. Ha nem tudsz választani, keress minket és segítünk neked!