Létünket valaha minden rejtélyek legnagyobbikaként állították be, ám többé már nem rejtély, mert megoldódott. Darwin és Wallace megoldották, ámbár egy ideig még szolgálunk újabb lábjegyzetekkel megoldásukhoz.
Bonyolult probléma ez. Agyunk körülbelül 10 millió kiloneuronból áll. E milliárdnyi idegsejt közül sokat ezernél is több „villanydrót” kapcsol össze más neuronokkal. Sőt, a molekuláris genetika szintjén a test több mint trilliónyi sejtjének mindegyike körülbelül ezerszer annyi, ugyanolyan, pontosan kódolt digitális információt tartalmaz, mint egy egész számítógép. Az élő szervezetek bonyolultságához fogható tervezésük eleganciája is.
Ha van valaki, aki nem ért egyet velem, hogy a bonyolult tervezésnek ez a tömege magyarázatért kiált, akkor feladom. Nem, másodjára végiggondolva mégsem adom fel, mert egyik célom ezzel a könyvvel éppen az, hogy érzékeltessek valamit a biológiai összetettség csodáiból azokkal, akiknek a szeme eddig nem volt nyitva rájuk.
A darwinizmus védelmében
Előttem nem egészen világos okok miatt a darwinizmus, úgy tűnik, jobban rászorul a védelemre, mint más tudományágak hasonló mértékben megalapozott igazságai. Sokan vagyunk, akik nem fogjuk föl a kvantumelméletet vagy Einstein speciális és általános relativitáselméletét, önmagában ettől azonban még nem szállunk szembe ezekkel az elméletekkel! Az einsteinizmustól eltérően a darwinizmust a tudatlanság legkülönbözőbb fokain álló kritikusok is szabad prédának tekintik.
Talán az lehet a baj a darwinizmussal, hogy - mint Jacques Monod találóan megjegyezte - mindenki azt hiszi: érti. Csakugyan figyelemre méltóan egyszerű elmélet; gyermekien egyszerű, gondolná az ember, szinte az egész fizikához és matematikához képest. Lényegében nem több annál az elgondolásnál, hogy a nem véletlenszerű szaporodásnak, ahol örökletes változékonyság tapasztalható, messzire ható következményei vannak, ha van elég idő az összegződésükre. Jó alapunk van azonban azt gondolni, hogy ez az egyszerűség csalóka.
Ne felejtsük el, bármilyen egyszerűnek tűnjék is az elmélet, senkinek sem jutott eszébe Darwin és Wallace előtt, azaz a XIX. század közepéig, ami közel háromszáz évvel volt Newton Principiája után, és több mint kétezer évvel azután, hogy Eratoszthenész megmérte a Földet. Hogyan lehet, hogy egy ennyire egyszerű eszmét nem fedeztek föl akkora gondolkodók, mint Newton, Galilei, Descartes, Leibnitz, Hume és Arisztotelész? Miért kellett várnia két Viktória korabeli természettudósra? Mi volt a hiba a filozófusokban és matematikusokban, hogy átsiklottak fölötte?
A darwinizmus félreértései
Szinte úgy tűnik, mintha az emberi agy direkt úgy volna megtervezve, hogy félreértse a darwinizmust, és nehezére esne hinni benne. Vegyük például a „véletlen” kérdését, amit drámai módon gyakran vak véletlennek neveznek. A darwinizmust támadó emberek nagy többsége szinte illetlen lelkesedéssel veti magát arra a téveszmére, hogy abban semmi egyéb nincs vak véletlennél. Mivel az élővilág bonyolultsága éppen a véletlen antitézisét testesíti meg, ha azt hisszük, hogy a darwinizmus nem más, mint véletlen, nyilván nem esik nehezünkre elvetni! Egyik feladatom annak a készséggel elhitt mítosznak a lerombolása, hogy a darwinizmus a „véletlen” elmélete.
Véletlenszerűség az evolúcióban - Robin May
A darwinizmus iránti hitetlenségre prediszponálhat bennünket az is, hogy agyunk olyan események kezelésére épült, amelyeknek időléptéke gyökeresen eltér attól, ami az evolúciós változást jellemzi. Olyan folyamatok megítélésére vagyunk felkészítve, amelyek másodperceket, perceket, éveket vagy legfeljebb évtizedeket vesznek igénybe. A darwinizmus olyan összegződő folyamatok elmélete, amelyekhez évtizedek ezreire és millióira van szükség. A valószínűségről alkotott összes intuitív ítéletünk több nagyságrenddel bizonyul tévesnek. Kétkedésünk és szubjektív valószínűségelméletünk finoman hangolt apparátusa jócskán célt téveszt, mivel - fonák módon éppen az evolúció által - úgy van hangolva, hogy néhány évtizednyi élettartamon belül működjék.
A darwinizmussal szembeni ellenállásunk harmadik forrása az, hogy nagyon sikeres kreatív tervezők vagyunk. Világunkban a mérnöki és a művészi munka alkotásai uralkodnak. Tökéletesen hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy a bonyolult elegancia az előre eltervezett, szakértelemmel megvalósított alkotómunka jele. Valószínűleg ez indítja a legnagyobb erővel a valaha élt emberek túlnyomó többségét arra, hogy valamilyen természetfeletti istenségben higgyen. A képzelet nagyon nagy szökellésére volt szüksége Darwinnak és Wallace-nak ahhoz, hogy minden intuíció ellenére belássa, van más mód is, s ha egyszer már megértettük, sokkal kézenfekvőbb mód arra, hogy a bonyolult „terv” kiemelkedjék az ős egyszerűségből. A képzelet szökellése oly nagy, hogy sok ember a mai napig vonakodik megtenni.
Az élővilág bonyolultsága
Mi - állatok - vagyunk a legkomplikáltabb teremtmények az ismert világegyetemben. Az az univerzum, amit ismerünk, természetesen csak egy piciny része a ténylegesen létezőnek. A bonyolult dolgok mindenhol különleges magyarázatra szorulnak. Kíváncsiak vagyunk, miért olyan bonyolultak, és honnan származnak. Okfejtésem szerint a válasz nagyjából egyező a világegyetem minden részén; ugyanaz vonatkozik ránk, a csimpánzokra, a férgekre, a tölgyfákra és az űrbéli szörnyekre.
Másrészről, ez az általam „egyszerűbbnek” nevezett dolgokra nem áll. Ilyenek például a sziklák, a felhők, a folyók, a galaxisok és a kvarkok. Ezek a fizika tárgyát képezik. A különbség a felépítés komplexitásában rejlik. A biológia a komplikált dolgok tudománya, amelyek olyanok, mintha céltudatos tervezés eredményei lennének, a fizika pedig az egyszerűbb dolgoké, amelyek nem csábítanak minket arra, hogy létrejöttükhöz tervet tételezzünk fel.
Első látásra az ember által készített egyes termékek, mint a számítógép és az autó kivételek ez alól. Ezek bonyolultak és nyilvánvalóan előzetes tervezés eredményei - bár nem élők, és inkább tekintjük őket fémből és műanyagból készülteknek, mint húsból és vérből valóknak. A lényeg az, hogy ha találunk egy bolygót, ahol egy bizonyos szintet meghaladó komplexitást tapasztalunk: ne habozzunk a következtetés levonásában, hogy azon a bolygón létezik-e vagy létezett-e az élet. A gépek az élők különféle készítményei: összetettségük és tervezettségük az élőktől származik, és általuk megállapítható egy bolygón az élet létezése.
Biológia és fizika
Azt mondtam, hogy a fizika az egyszerűbb dolgok tudománya, és ez első hallásra elég különösnek hat. A fizika azért tűnik bonyolultnak, mivel a fizika eszméit nehéz megérteni. Agyunk a vadászat, a gyűjtögetés, a párzás, a gyermeknevelés szintjére méretezett; a közepes nagyságú tárgyak világa ez, ahol korlátozott sebességgel, három dimenzióban zajlanak az események. Nem rendezkedtünk be a nagyon kicsi és a nagyon nagy befogadására, nem érzékeljük a dolgokat, amelyek pikoszekundumok vagy gigaévek alatt játszódnak le, sem a részecskéket, amelyeknek nincs helyzetük, sem az erőket és mezőket, mivel nem tudjuk megpillantani vagy megtapintani ezeket; az, amit ismerünk belőlük, csakis onnan származik, hogy a hatásuk látható vagy érezhető.
A fizika bonyolult - gondoljuk -, mert a megértése kemény dió, és mert a fizikakönyvek tele vannak nehéz matematikai képletekkel és egyenletekkel. De az, amit a fizika vizsgál, alapjában véve egyszerű: a gázfelhők, az icipici részecskék vagy az egyazon anyagi összetevőkből előálló kristályok a kis héján vég nélkül ismétlődő atomi mintázataikkal. Még a legelemibb biológiai mércével mérve sem játszódnak le bennük bonyolultabb folyamatok. Az egész nagy fizikai objektumoknak (mint pl. a csillagoknak) is meglehetősen jól behatárolhatók a részeik, noha többé-kevésbé esetleges képződmények. A fizikai rendszerek „magatartása”, a nem biológiai objektumok olyan egyszerűek, hogy leírásukra a matematika nyelvezete kifejezetten megnyugtató. Lehet, hogy a fizikakönyvek komplikáltak, de ezek - miként az autók és a számítógépek is - biológiai lények produktumai: az emberi agyaké.
tags: #formalinban #tarolt #kisbaba