Az emberi kultúrában a játék az emberré válás pillanatától megtalálható, de nem csak az emberek sajátja. A kölyökkutyák is játszanak egymással és az emberrel, birkóznak, verekszenek. Vajon miért játszik a kismacska, a kutyakölyök? A válasz magától kínálkozik: a felnőtt életre készülnek föl, a kívánatos viselkedési módokat gyakorolják. A kiskutyák birkózása felkészülés a rangsor megállapításához szükséges verekedésre: minél ügyesebb és erősebb a kutya, annál előbbre kerül a rangsorban. A kismacska azt gyakorolja a fadarab pofozgatásával, hogy mit kell majd tennie az egérrel, amikor vadászik: az egeret éppúgy fogja pofozgatni, nem azért, hogy kínozza, hanem azért, mert a macskák tapasztalatai között szerepel, hogy a pofozgatás után elejtett egér húsa édesebb. Mindez azt jelenti, hogy a játékoknak fontos szerepük van az állatok életében: a játék során tanulják meg azokat a viselkedésformákat, amelyeknek felnőtt korukban hasznát veszik. Az embernél sincs ez másképp: gondoljunk csak a gyerekek birkózására, a különféle játékfegyverekre, illetve a csapatjátékokra! A csapatban való játszás lényege az együttműködés, amelyet a falkában vadászó állatoknak (pl. A szocializáció ma is fontos, akkor is, ha az ember már nem vadászatból és halászatból él. kell illeszkednie a társadalomba, meg kell tanulnia a kívánatos viselkedésformákat, amelyekben nagy segítségére vannak a játékok, elsősorban a csoportban, társakkal együtt játszott népi játékok. Ezek abban is segítenek, hogy kialakuljon mozgáskultúrája (ugróiskola, páros forgó), elsajátítsa különböző eszközök kezelését (rongybaba készítése, abroncshajtás, labdajátékok, csülközés), fejlődjön memóriája, találékonysága és önfegyelme (felelgetők, parancsolás, virágneves, sánta pipás játék), és megtanulja érzelmeinek kifejezését (párválasztás).
Az 1979 és 2002 között eltelt 23 esztendő fontos időszak volt az MTA Zenetudományi Intézet játékgyűjteményének fejlődésében. A játékok típusrendje nyitott rendszer; célja, hogy minden játékfajtának helye legyen benne, és az új adatok folyamatosan be-oszthatók legyenek. Az első feladat az volt, hogy a játékokat megpróbáljuk elkülöníteni más műfajoktól. Ez ma is állandó mérlegelést igényel, hiszen sok a határeset: kérdés, hogy a játékok, a népszokások vagy egyéb folklórműfajok közé tartozik-e a „Bújj, bújj, zöld ág", a lucázás vagy a találós kérdések, illetve azok a szövegek, amelyeket a 19-20. századi nyelvészeti folyóiratok közölnek Gyermekdalok címmel. A „Bújj, bújj, zöld ág" valamikor népszokáshoz kötődött ugyan, mára azonban elszakadt eredeti funkciójától (a vegetáció újjáéledésének serkentésétől, a húsvéti határkerüléstől). Mivel a legtöbb helyen megszűnt alkalomhoz kötöttsége, helyet kapott a játékrendben. A lucázást gyerekek járják ugyan, de egyértelműen Luca napjához kötődik (december 13-), és a házról házra járó, adománygyűjtő szokások közé tartozik, a játékrendben tehát nincsen helye. A találós kérdés éppúgy nem gyermekműfaj, mint a népmesék, tehát ezeknek tulajdonképpen szintén nem a játékgyűjteményben volna a helyük. Ennek a folklórműfajnak is helyet szorítsak a típusrendben, mivel nemcsak a játékgyűjtők, hanem a játékközlők nagy része is gyermekekhez köti a találós kérdéseket (főként a 20. század első felétől).
A játékok típusrendjének alapja a játékmag, amely szerint hat tömböt különíthetünk el. Ezek az eszközös, mozgásos, szellemi és párválasztó játékok, valamint a mondókák és a kiolvasók tömbjei. A továbbiakban a mozgásos játékok egyik típuscsoportjáról, a fogócskákról lesz szó. Elterjedtsége nem korlátozódik a magyar nyelvterületre. Az MTA Zenetudományi Intézet játékgyűjteményében német, szlovák, cseh, délszláv, finn, kazah, olasz és angol nyelvű (brit, illetve amerikai) változatok találhatók, de a fogócskákat minden földrészen megtalálhatjuk. Ha ennek okát keressük, akkor vissza kell mennünk a játékok funkciójának kérdéséig. Az előbbiekben már volt szó arról, hogy a játékok során a kívánatos viselkedésformákat és képességeket sajátítjuk el, és hozzátehetjük, hogy ez nem didaktikus módon történik: a játék adja a motivációt ahhoz, hogy a gyermek minél gyorsabban fejlődjön. Kétségtelen, hogy a fürgeség létfontosságú az állatok életében éppúgy, ahogy az volt az ember életében is, amíg fennmaradása többek között attól függött, hogy elég gyorsan el tud-e szaladni a támadó elől, vagy elég fürge-e, hogy utolérje a prédát. Nyilvánvaló, hogy a fogócskázó gyermek éppen ezt a fürgeséget fejleszti, természetesen nem tudatosan. Köztudott, hogy a kisgyermekeknek igen erős a mozgásigényük. Ezt a hagyományos paraszti társadalomban könnyen kiélhették: munka közben, előtt és után leginkább mozgásos játékokat játszottak. Nem véletlen, hogy ebben a tömbben találjuk a játéktípusok és altípusok több mint 27%-át (összesen 836-ot a 3024-ből) és a játékváltozatok több mint 28%-át (8223-at a 28 382 játékból). A többi öt tömbben a típusoknak és a játékváltozatoknak egyaránt valamivel kevesebb mint háromnegyede található. Az óvodákban végzett felmérés is azt igazolja, hogy a 3-6 éves gyerekek elsősorban a mozgásos játékokat kedvelik. Minden gyermekes szülő, illetve iskolában tanító pedagógus tapasztalatból tudja, hogy ez később is így van, meglehetősen hosszú ideig. Egy óvodai felmérésből az is kiderült, hogy az óvónők tudják ugyan, hogy a gyerekek mozgásos játékokat szeretnek a leginkább játszani, mégis elsősorban párválasztó játékokat (énekes körjátékokat) tanítanak nekik. Ennek természetesen nem a pedagógus gonoszsága az oka, hanem a vele szemben támasztott elvárások.
A fogócskák természetesen a mozgásos játékok között találhatók. Minden fogócskatípus játékmagja, hogy egy játszónak meg kell fognia a másikat: ezt a játékmagot körítik különböző szabályokkal, szövegekkel-dallamokkal, térformákkal. A játékmagból következik, hogy a fogócskák csak bizonyos életkor elérése után játszhatók a gyerekekkel. Ez az életkor a szabálytudat kialakulásához kötődik, ami nagyjából 5-6 éves korra tehető. A hároméves gyerekkel nem lehet fogócskázni; ha a felnőtt ezzel próbálkozik, és elkapja a kicsit, az boldogan sikít, és ha elengedik, megint elszalad, várja, hogy újra megfogják. Ez természetes, hiszen neki még nincsen szabálytudata, nem érti meg, hogyha megfogják, akkor neki kell fogónak lennie, amíg ő is meg nem fog valakit.
A fogócskák típuscsoportjában 2002 júliusában összesen 139 típus, altípus és altípuson belüli csoport kapott helyet. A táblázatban az egyes csoportokban található változatok számát is feltüntettük. A „megjegyzés" rovatban az szerepel, hogy archívumunkban mely típusnak, altípusnak, ill. Párosával, ill. Terjedelmi okokból itt nem vállalkozhatunk arra, hogy a 139 típus 1535 változatát (2002. júliusi adatok) sorra elemezzük, csak arra, hogy néhány típust megvizsgáljunk. A következőkben oiyan típusokkal foglalkozunk, amelyekben az átlagosnál több az adat, sokan és sokfelé ismerik, és több altípusuk is kialakult. Ilyen a sima fogócskák típusa, a szoknyafogó, a szembekötős, a „Hátulsó pár", a tyúkozás, a „Kinn a bárány", az árokcica, a „Lipem-lopom" és a libásdi.
A fogócskák típusai és változatai
Sima fogócska
Ebbe a típusba azok a fogócskák kerültek, amelyeknek cselekménye szinte csak a játékmagra korlátozódik. Mindenki futkos, a fogónak meg kell fognia valakit, és akit megfog, az lesz a fogó. A típus négy altípusra oszlik. Az egyes altípusban (a ház nélkül játszott változatok között) további alcsoportokat lehetett kialakítani. Az első alcsoport a simán játszott változatoké, amelyekben sem szöveg, sem ének, semmilyen más szabály nem szerepel. Az ide tartozó 55 adat közül 42-ben az elfogott lesz az új fogó, 8-ban kiesik és 5-ben ő is fogó lesz. A magyar nyelvterület valamennyi tájegységén található ilyen változat.
Az egyes altípus második alcsoportjába azok a változatok kerültek, amelyek előtt szöveg vagy ének hangzik el: vagy körbeforogva énekelnek valamit, azután szétfutnak, és aki a kör közepén áll, az megfog valakit, vagy a fogó valamilyen szöveget mond, aminek a végén a többiek szétszaladnak. A fogójáték cselekménye nem változik. Itt összesen 20 változatunk van Sopron, Zala, Veszprém, Pozsony, Nyitra, Borsod, Heves, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, Bács-Bodrog, Szatmár, Bihar és Brassó megyékből.
A harmadik alcsoportban a fogócskára kitalálós játék után kerül sor. A fogónak ki kell találnia, milyen cselekvést mutogatnak a többiek (ez hasonló az „Amerikából jöttünk" játéktípushoz), és ha kitalálja, a többiek futásnak erednek. Közülük kell megfogni valakit, aki legközelebb fogó lesz.
A negyedik alcsoportban a gomba (a fogó) a kör közepén guggol. Az elénekelt dallam utolsó sorára a többiek beszaladnak és feldöntik a gombát, utána elfutnak. A gomba utánuk fut, és akit megfog, az lesz az új gomba.
Az ötödik alcsoportban található változatokat szabadítással játsszák, vagyis a megfogott játszó nem fogó lesz, hanem kiesik a játékból, és állva marad. Ha valaki ráüt oldalt tartott kezére, akkor megint tovább futhat a fogó elől. Ebben a csoportban 5 változatunk van, amelyek közül négy budapesti, egy pedig szigetszentmiklósi.
A hatodik alcsoport különlegessége, hogy az itt található 6 játékváltozatban a játszók fán fogócskáznak.
A hetedik alcsoport változatainak szereplői: macska és egerek. A macskának föl kell kapnia az asztalra, hogy elkapja egy egér kezét. Az itt található 2 adat közül az egyik budapesti, a másik hajdúdorogi; mindkettő az alföldi dialektushoz tartozik.
A nyolcadik alcsoportba a hiányos játékleírások kerültek, szám szerint 8 adat.
Sima fogó kettes altípus
Ebben az altípusban azok a változatok kaptak helyet, amelyekben van menedék (ház). Ha a futó valamely előre kijelölt helyen van, vagy előre meghatározott cselekvést végez, vagy előre meghatározott szöveget mond, akkor őt nem lehet megfogni. A hely lehet egy földre rajzolt kör, vagy egy kijelölt fa, illetve falrész, a cselekvés lehet leguggolás, a szöveg lehet pl. Ebben az altípusban két alcsoportot különíthetünk el.
Az elsőben a fogó mindenkit kerget, és az elfogott vagy felváltja a fogót, vagy kiesik, vagy ő is fogó lesz. Az ide tartozó 68 változat a magyar nyelvterület négy dialektusából származik (moldvai adatunk nincsen).
A kettes altípus második alcsoportjában mindenki azt kergeti, akit kiolvastak: neki kell fához vagy falhoz szaladnia, mielőtt megfogják.
A hármas altípusban egyik házból a másikba kell szaladni, tehát itt magától értetődően csak hely lehet a ház. Az itt található 8 adat közül három az északi dialektusból, három az Alföld középső részéről, egy a Bácskából, egy pedig a Felső-Tisza vidékéről származik. Az erdélyi dialektusból itt nincsen változatunk.
A négyes altípus az ügyetlen fogó büntetése: ha van ügyetlen fogó, akkor nyilván fogócskajátékról van szó. Itt egyetlen adat szerepel: ha a cica háromszorra sem fog egeret, akkor megpörzsölik (megcsipkedik).
Szoknyafogó
Ebbe a típusba azok a fogócskák tartoznak, amelyekben a fogónak az egyik játszó szoknyáját kell elkapnia. A játszók rendszerint forognak, a fogó pedig guggolva, esetleg állva várja a dal végét, hogy elkaphassa egyikük szoknyáját. A játékmód talán nem kelti föl mindenkiben azonnal a fogócska képzetét, a játékmag mégis egyértelműen erre mutat, hiszen meg kell fogni valakit: a lényegen nem változtat, hogy nem a hátát kell megütni, hanem a szoknyáját elkapni. A típus hat altípusra bontható aszerint, hogy hány pár és hány fogó játssza, illetve hogy páros forgó helyett más térformában forognak-e.
Az egyes altípusban egy pár és egy fogó játszik. A pár énekelve forog, a fogó pedig a dal végén igyekszik megfogni valamelyiknek a szoknyáját. Az első alcsoportban a „Kocsit, kocsit, komámasszony" kezdetű szöveg változatai találhatók. A második alcsoportba a „Túrót ettem" kezdetű szövegek kerültek. A harmadik alcsoportban találjuk a „Párom, párom, Popádiné" szövegkezdetű változatokat.
A következő (9-és számú) alcsoportban 3 egyedi kezdetű szöveg található. Kettő összevethető a páros forgók egy-egy szövegcsoportjával („Húzd, húzd magadat", ill. „Tányérica, babica"), de szoknyafogóként egyedi szövegek.
A kettes altípusban egy pár és több fogó játszik. Ez az altípus két alcsoportra bontható a szövegkezdetek szerint. Az első alcsoportba került a „Kocsit, kocsit, komámasszony" kezdetű szövegnek összesen 6 változata, amelyek közül három Somogyból (Dél-Dunántúl), három pedig Komárom megyének az északi dialektushoz tartozó részéből származik.
A hármas altípusban több pár és egy fogó játszik. Az ide tartozó 3 változat mindegyike a „Túrót ettem" szöveggel kezdődik.
A négyes altípusban több párhoz több fogó van.
Az ötös altípusban a játszók körben forognak, a fogó a körön kívül áll, és a dal végén valamelyik szoknyát el kell kapnia.
A hatos altípusban a játszók csillag alakban forognak. A dal végén szétszaladnak, és a fogónak el kell kapnia valamelyikük szoknyáját.
A hiányos, illetve érthetetlen leírások (összesen 18) a nyolcas altípusba kerültek. Más népektől származó adatok itt egyelőre nincsenek.
Szembekötős
A szembekötős első leírása Lukácsy András írása szerint az antik görögöknél található, és az egész világon ismerik. Lényege, hogy a fogónak bekötik a szemét, és úgy kell megfognia valakit. A típus a játékban levő szövegek szerepe, a kergetés minősége (a fogó mindenkit vagy csak egy játszót kerget), illetve a zárójáték hiánya vagy megléte szerint hét altípusra bontható.
Az egyes altípusba azok a változatok kerültek, amelyekben a bekötött szemű fogó szöveg (éneklés) közben kergeti a többieket. Az első alcsoportba kerültek az „Erre csörög a dió" szövegkezdetű változatok. A második alcsoportban az előbb említett szöveg folytatódik egy „Gyere, pajtás" kezdetű szövegrésszel. A harmadik alcsoport szövege a fogó és a többiek párbeszéde. A fogó kérdezi: „Hol vagy, Jancsi" (vagy más nevet mond), a többiek felelnek. Az itt található 3 adat közül egy észak-nyitrai, kettő pedig erdélyi.
A következő alcsoport (9-és számú) egyedi szövegű változatokat tartalmaz, összesen 8-at.
A kettes altípusba azok a változatok kerültek, amelyekben a fogó szöveg, ének vagy párbeszéd után kergeti a többieket. Itt 16 változat található, többségük az északi dialektusból származik.
A hármas altípusban lévő egyetlen változat Erdélyből, Magyargyerőmonostorról származik (Kolozs megye, Olosz Katalin gyűjtése).
A négyes altípusba kerültek azok a változatok, amelyekben a fogó mindenkit kerget, de szövegtelenek: a többiek tapssal, cicegéssel vagy egyéb zajokkal jelzik hollétüket. Itt összesen 13 adat szerepel a magyar nyelvterület valamennyi dialektusából. Az erdélyi dialektust egy beresztelki és egy gyimesfelsőloki változat képviseli (Maros-Torda, illetve Csík megye, mindkettő Lázár Katalin gyűjtése), a moldvait pedig egy klézsei (Duma Dániel gyűjtése).
Az ötös altípusban találhatók azok a változatok, amelyekben a bekötött szemű fogó csak egy játszót kerget, akinek szintén be van kötve a szeme. Ebben az altípusban 19 adatot találunk a magyar nyelvterület négy dialektusából (moldvai nincsen köztük).
Különböző fogócskajátékok
Csipeszfogó: Csiptessenek a gyerekek egymás pólójának hátuljára 5 darab csipeszt. Ezután hirdessük ki a játékidőt... Minden játékos ruhájára ugyanannyi csipeszt csíptetünk. (Egynél mindenképp többet, érdemes kettőt vagy hármat adni.) Ennyi előkészítés után kezdődhet az üldözés: mindenki mindenki ellen. A cél: minél több csipeszt begyűjteni. Későbbi összetűzések elkerülése érdekében fontos előre átbeszélni a játék részleteit. Ilyen például, hogy a megszerzett csipeszeknek rögtön fel kell kerülnie a ruhára a többi mellé.
Elefántfogó: A fogó az egyik kezével az orrát fogja, a másik kezét pedig átdugja a behajlított karján. Így alkot magának ormányt. Ezzel az ormánnyal igyekszik megfogni valakit a társai közül. Az elfogott játékos az új fogó, ekkor szintén ormányossá válik.
Házatlan mókus: A „mókusok” szabadon futkározhatnak a karikák, vagyis a „házak” között. „Mókus, mókus be a házba!” felszólításra mindenki karikát keres magának. Akinek nem jutott ház, a játékvezetőhöz megy, s ő lesz a következő „kiabáló”.
Láncfogó: A fogó, akit megfog, kézfogással csatlakozik hozzá, láncot alkotnak. A lánc végein futó két játékos egy-egy szabad kezével foghatja csak meg a játékosokat, a láncban a kézfogást nem szabad elengedni.
Névfogó: Kijelöljük az első fogót. A fogó kergesse a gyerekeket! Ha úgy érezzük veszélyben vagyunk, és mindjárt elkap bennünket a fogó, akkor guggoljunk le, és kiáltsuk egy másik gyerek nevét. A fogónak azt a gyereket kell kergetnie, akinek a nevét kiáltottuk.
Páros fogó: Szalad a fogó. A fogó, akit megfog, azzal párt alkot, így futnak tovább. Ha egy harmadikat is megfog a pár, ő is a kezüket fogja, míg egy negyedik játékos is fogóvá nem válik, ekkor már két pár lesz a fogó.
Sapkás fogó: Szalad a fogó, és a futójátékosok közül egynek a fejébe húzzuk a sapkát. A fogó csak azt a játékost foghatja meg, akinek a fejében éppen a sapka van. A menekülők a sapkát egymásnak adják, amit el kell fogadni, és azonnal fejükbe húzni.
Sálas fogó: Fogjuk meg egymást! A fogó kezében egy sál, vagy kendő van, ezzel próbálja meglegyinteni vagy megérinteni a társait. Akit sikerül megérintenie, átveszi a sálat, és ő lesz a fogó.
Színcápa: A kijelölt játéktér közepén vadászik a fogó. Amikor egy színt kiált a fogó, azoknak, akiknek a ruházatán látható a kimondott szín, átszaladnak a túlsó vonal mögé. Eközben a fogó igyekszik közülük valakit elkapni.
Csiribá fogójáték: Az egyik gyerek lesz a varázsló, vagyis a fogó, és megpróbál bennünket kővé változtatni. Akit megérint közülünk, arra rákiált, „csiribú-csiribá!” s kővé változtatja. Az a játékos többé nem tud mozdulni.
Dobó-fogó: Kombinált játék, futni kell, dobni. A fogó nem csak üldözi a többieket, hanem dobással is “elkaphatja” őket. Ha pattanás nélkül eltalál valakit, az lesz a fogó, de ha nem, magának kell a labda vagy babzsák után szaladnia.
Egyszerű fogó: Fogjuk meg egymást! A kijelölt fogó, akit megérint, átveszi a fogó szerepét. Az új fogónak hangosan be kell jelentenie, hogy szerepcsere történt.
Elvesztettem zsebkendőmet: Egy játékos a körön kívül marad, és a zsebkendővel a kezében körbejár, majd hirtelen elejti. Közben a gyerekek az Elvesztettem zsebkendőmet kezdetű dalt éneklik.
Érintő fogó: A fogó, ahol megérinti a társát, azt a testrészét folyamatosan fogva kell tovább futnia, s így kell elfognia egyik társát. Az újonnan elfogottnak, szintén a megérintett testrészét fogva kell futnia.
Kapd el a cukorszörnyet!: a cukorszörny menekül, a gyerekek pedig üldözik. Próbálják elkapni, s minél több cukorkát leszakítani róla. Mindenki magának gyűjtögeti a cukrokat a zsebébe...
Kígyó és sas: A sasnak meg kell érinteni a kígyó farkát úgy, hogy közben elkerülje, hogy a kígyó feje őt kapja el. A kígyó feladata, hogy úgy mozogjon, hogy megvédje a farkát, s a feje, ha tudja, megfogja a sast.
A fogócskák funkciói és előnyei
A mozgásos játékok éppúgy, mint a fogócskák, ügyességi, vonuló, párválasztó, lánykérő játékok évszázadok óta fejlesztik a mozgáskoordinációt. A játékok során viselkedésformákat és képességeket sajátítunk el, nem didaktikus módon. A mesék hősei nem szaladgálnak csak úgy, nem futkosnak össze és vissza céltalanul, inkább a menést-mendegélést részesítik előnyben. Azonban valamiért, vagy valakiért, ami nagyon fontos nekik, képesek a világ legvégéig is megállás nélkül szaladni. A nyulacska, amikor elveszíti a számára oly fontos, szíve fölött hordott szépen szóló harangocskát, a fától, a baltán, a köszörűn, a vízen, a bikán, a mészároson, az egéren, a macskán, a tehénen, keresztül egészen a Kaszásig fut. Cerceruska őzecskéje esetében is élet-halál a tét, fut - rohan amikor el akarják pusztítani, ő azonban nem valami elé szalad, hanem menekül. Minden olyan helyzetben, amikor a fontos a gyorsaság, a mesék hősei futnak. Lehet a mesében (már mondanom sem kell, hogy a valóságban is) futni dolog- és feladat elől. A népmesékben gyakran rendeznek futóversenyt, de ezt ne tévesszük össze a fogócskával, és azzal a helyzettel, sem amikor valaki valamiért-valakiért, vagy valami-valaki elől fut. Futóversenyen vesz részt a teknős meg a nyúl, a prérifarkas és a teknős, vagy a sündisznó és a meze nyúl, és Villámgyors is, aki olyan sebesen tudok futni, mint a villámlás, még annál is sebesebben, és feleséget kaphatna a gyorsaságáért. A királykisasszony kezéért meghirdetett futóversenyen elhagyta Szélike királykisasszonyt, pedig a lány olyan gyorsan tudott szaladni, mint a szél. A futás fontos tudás, lehet áldás, de lehet átok is, mint a Földönfutó testvérek meséjében, ahol a gonosz mostoha ármánya és átka miatt, a fiútestvér addig szalad, ameddig térdig kopik a lába. A legrettenetesebb futás azonban, magunk elől futni. Lusta János, aki mindig csak lopott munka helyett, mindenhonnan azt hallotta, tolvaj, tolvaj. „Csak menekült, futott, futott az erdőnek, ahogy a lába bírta.
A fogó játékokban az érintésnek, fogásnak, megfogásnak különös jelentősége van. Aki meg tud fogni valakit, az meg tudja állítani a másikat, meg tud állítani egy folyamatot, egy időre hatalmat szerez a másik felett. Aki elől nem lehet elfutni, mert mindképp utolér, az nem más, mint a halál. „A halhatatlanságra vágyó királyfi, amikor megismerte az öreg halált, kapja a zsebében lévő aranyat, megcsendíti az ujján levő gyűrűjén azzal az erős kívánsággal, hogy azonnal a halhatatlanság királynéjánál legyen. - Megállj! Enyém vagy! Most ne hátra nézzünk, nézzünk előre! Csak egy pillanatra. Mindannyiunknak véges az élete, mindannyiunkat meg fog érinteni. Csak ismételni tudom magam: A fogócskák egyik típusában, van lehetőség megállásra. Ház!- kiáltjuk, beugrunk a védett körbe, és fellélegzünk, mert biztonságban vagyunk, nyertünk egy kis pihenőidőt.
Fejleszti a mozgáskoordinációt. Fejleszti térpercepciót, a gyerek természetes módon ismerkedik a téri viszonyokkal. Fejlődik a kondicionális mozgékonyság, nagymozgások, szem-kéz, szem-láb koordináció. A fogócskák, minden páros érzékszerv lateralizációját segítik, hiszen futás közben használni kell mindegyiket: szemet, lábat, kezet, fület. Kitartást erősíti.
Kiváló ajándékötlet gyerekeknek, de akár felnőtteknek, hiszen lélekben minden felnőtt gyermek marad, legalábbis ha játékról van szó. Hány meglett üzletember játszik önfeledten vízipisztolytól kezdve a kirakósig a gyerekkel, vagy akár ötvenévesen is boldog, ha a nagy klasszikus Gazdálkodj Okosan játékban borítékos sorsjegyen 200 ezer ft-ot nyer. Ez a társasjáték a klasszikus Ki nevet a végén? újragondolt, modern változata, és leginkább nem csak a végén, hanem egész játék alatt nevet valaki a másikon, amikor visszaküldi a kezdőpozícióba egy kiütéssel. Persze ha ez gyakran előfordul, a vesztes fél ritkán nevet, de ez az a játék, amelynél nagyon gyorsan fordulhat a kocka, és aki vesztésre áll, nagyon hamar megfordíthatja a sorrendet egy jó dobással. Ezt a játékot 2 - 4 játékos játszhatja, minden játékos 4 azonos színű bábut választ. Minden játékos sorra dob a kupolás dobókockával. A bábuk az óramutató járásával megegyező irányban mozognak a pályán, a dobott számnak megfelelően.
A fogócska játéknak számtalan változata van a „sima fogó"-tól a különféle dallamokkal és a játékcselekményt bonyolító szabályokkal tarkított formákig; a regionális különbségek alig észlelhetők. Valamennyinek a lényege, hogy a főszereplőnek (fogó, zavaró, cica, kutya, kulla, csősz) meg kell fognia valakit. Ezzel aztán szerepet cserél, vagy kiállítja a játékból, esetleg ő is fogó lesz.
A legegyszerűbb fogójáték a sima fogócska. Egy gyerek a fogó, a többiek szabadon szaladgálnak. Ha sikerül valakit megfognia, szerepet cserélnek. (Sály, Borsod m.; Barsi E. gy. Játsszák úgy is, hogy kijelölnek egy helyet, s az a „ház”. Ez általában egy fal, fa vagy a földre rajzolt kör. (A fa megérintése az ördög, vagyis a fogó varázslatától szabadít meg, mivel az ördög irtózik a fától és a vastól. A földre rajzolt kör pedig itt is, mint más játékokban, a vár emléke, ahová az ellenségtől szorongatott katonák menekülhettek.) Aki ide szalad, azt nem lehet megfogni. „Ház” lehet még az is, hogy a futó leguggol, vagy mond valamit, például: „paprika!” (vö. MNT I.
A páros forgóhoz hasonló játék a szoknyafogóknak az a változata, amit hárman játszanak. A lányok párosan forognak, a fogó mellettük guggol. (Jászárokszállás, Szolnok m.; Faragóné gy. (Mocsa, Komárom m.; Gerzanics M. gy. A fogó az ének végén igyekszik elkapni valamelyiküknek a szoknyáját. Ha nem sikerül, ő marad a fogó, ha igen, szerepet cserélnek. Játszható ezenkívül úgy is, hogy több pár van és egy fogó, vagy úgy, hogy a lányok körbe állnak, a fogó a körön kívül van, és úgy fogja meg valakinek a szoknyáját. (vö. MNT I.
Kedvelt játék a szembekötős. A főszereplőnek (cica, macska, banka) bekötik a szemét. A többiek (egerek) szabadon állnak, és tapsolva vagy énekelve csalogatják. Akit a cica megfog, azzal cserél. Tartozhat hozzá olyan zárójáték is, hogy csak akkor cserélhet, ha kitalálja, hogy kit fogott meg. (vö. MNT I. II A 3 a γ.) Gyakran kapcsolódik hozzá jellegzetes fogóizgató-fogócsalogató mondóka (lásd 28. ábra. ábra. (Sály, Borsod m.; Barsi E. gy.
A Lipem-lopom… sima fogócska, csak egy kis előjátékkal kezdődik. A fogó (csősz) lekuporodik, esetleg le is fekszik, és eltakarja az arcát. A többiek körülötte állnak vagy guggolnak. (Vámosladány, Bars m.; Harmathné gy. (Gagybátor, Abaúj-Torna m.; Béres J. ábra. (MNT I. Az ének végén a csősz felugrik, és a szétszaladó gyerekek közül megpróbál megfogni valakit. Akit megfog, általában az lesz az új csősz. (vö. MNT I.
Sok változatban ismert, igen elterjedt és kedvelt játék a libásdi. Az egész magyar nyelvterületen játsszák, de szeretik a hazai sváb, erdélyi szász és szlovák gyerekek is. A játék szereplői: egy anya (gazdasszony), egy (vagy több) farkas és a libák. Az anya és a libák egymással szemben állnak, köztük, de tőlük oldalra van a farkas (ábra. (Bőcs, Borsod m.; Forrai K. gy. Erre a libák az anyához szaladnak, közben a farkas megpróbálja megfogni őket. Akit elkap, az kiáll. A játék addig tart, míg van liba. Játsszák úgy is, hogy a libákat egy pásztorlány hajtja ki. (Forráskútdülő, Csongrád m.; Sz. Fehér E., B. Csorja K. gy. Előfordul, hogy akit a farkas megfog, az nem áll ki, hanem szerepet cserél a farkassal, illetve ő is farkas lesz. (vö. MNT I.
Európa-szerte elterjedt népi eredetű fogócska a halászás. A gyerekek választanak maguk közül egy fogót. A többiek a játéktéren szabadon szaladgálhatnak mindenfelé. Akit megfognak, az is fogó lesz, és egymás kezét fogva kergetik a többieket (ábra). A lánc egyre hosszabb, s amikor már átéri a játékteret, a kergetés el is marad, a fogók az egyik végére állnak, kihúzzák a láncot, mint egy kerítőhálót, s kényelmesen sétálva összefogdossák a még megmaradt „halacskákat”. Innen kapta a nevét is. (vö. MNT I. ábra.
A Hátulsó pár… játékot az egész magyar nyelvterületen ismerik. Európában főleg északon és a brit szigeteken, Európán kívül leginkább Afrikában és Észak-Amerikában játsszák. Párosával egymás mögé állnak, előttük van a fogó (cica), nekik háttal. (Tápé, Csongrád m.; Török J. (Gyón, Pest m.; Schnöller gy. Erre a két hátsó gyerek előrefut az oszlop két oldalán, és megpróbálnak ismét kezet fogni (ábra). A cica igyekszik elkapni egyiküket, mielőtt összetalálkoznának. Ha nem sikerül, ő marad a cica, ha igen, az lesz a párja, akit megfogott, és az egyedül maradó lesz az új cica. A pár beáll a sor elejére, és újrakezdik a játékot. Játsszák úgy is, hogy akit a cica megfogott, az lesz az új fogó. Finnországi változatában a párok közül az egyik fiú, a másik lány, s a fogó a „házasságot” igyekszik megakadályozni: a játék neve „özvegyjáték”, a fogó az özvegy. (vö. MNT I. ábra. (MNT I.
Szintén nemzetközileg ismert fogócskatípus a tyúkozás: változatait játsszák a bolgárok, szerbek, csehek, szlovákok, németek. A magyar nyelvterületen is mindenütt ismerik. A gyerekek két főszereplőt választanak: egyik a héja, másik a tyúk. A többiek a csibék. Ők a tyúk mögé sorakoznak föl, szorosan fogva egymás derekát, a héja pedig szembeáll velük. (Markaz, Heves m.; B. Mező J. gy. Ezután a héja megpróbál elkapni egy csibét, a tyúk védi őket, ide-oda fordul a sorral együtt. Ha a héjának sikerül elfogni valakit, az kiáll. Ha a csibék elfogytak, és még van kedvük ezt játszani, újrakezdik más szereplőkkel. (vö. MNT I.
Szintén az egész magyar nyelvterületen ismert, a tyúkozásnál nem kevésbé népszerű fogócska a Kinn a bárány… A gyerekek kézfogással körbe állnak, két szereplő (bárány-farkas, kecske-gazda stb.) a körből ki-be szaladgálva fogócskázik. A kör általában az összefogott kezek felemelésével („kapunyitással”) segíti a bárányt, a kezek leeresztésével akadályozza a farkast (ábra). Ha a farkasnak sikerül megfognia a bárányt, akkor vagy szerepet cserélnek, vagy két új szereplőt választanak. ábra. (Vitnyéd, Sopron m.; T. Énekes L. gy. (Sály, Borsod m.; Barsi E. gy. (Mátraverebély, Nógrád m.; Borsai I., Vavrinecz V. gy. (vö. MNT I.
Kevésbé elterjedt, de igen érdekes a pecsenyeforgatás. A játszók körben állnak, a kör közepén van a pörgető, a körön kívül a fogó. A pörgető odaszalad valakihez, lehetőleg a fogótól minél távolabb, és pördül vele egyet, majd fut a másikhoz, harmadikhoz, és azokat is megforgatja. Közben vagy ő, vagy a körben állók minden pörgetést számolnak „Som egy, som kettő, som három…”, egészen tízig. A fogó igyekszik megfogni a pörgetőt perdülés közben, de ez nem könnyű, mert a fogó csak a körön kívül futhat (ábra). Ha sikerül, szerepet cserélnek és kezdik elölről. Ha viszont „som tíz”-ig sem tudja megfogni, marad fogó, a pörgető pedig cserél azzal, akit utoljára forgatott meg. (vö. MNT I. ábra.
Két egyenlő létszámú csapatban játszott fogócska a fekete-fehér: egyik a feketék, másik a fehérek csapata. A gyerekek választanak egy bírót, majd kijelölik a játékteret; a csapatok egymással szemben állnak föl, a bíró pedig tőlük távolabb. Ő gurítja el a korongot, mely egyik oldalán feketére, a másikon fehérre van festve. Amelyik oldalára dől, az a csapat lesz a fogó (ábra. ábra. (Gágyor 1982: I. Annak a csapatnak kell tehát menekülnie, amelyiknek a színe fölül látható. A mögöttük levő vonal felé futnak, a többiek pedig kergetik őket. Akit a fogók elérnek még a vonal előtt, az átáll az ő csapatukba. A játék addig tart, míg az egyik csapat el nem fogy, vagy míg meg nem unják.
Összefoglaló gondolatok a fogócskákról
Mire figyeljünk? Sokféle szempont vezethet minket a választásban. Legyünk kreatívak! Az intervallos (1) terhelés feleljen meg a gyerekek életkori sajátosságainak (rossz a monotóniatűrésük): a pihenési szakaszokban nagyon gyorsan regenerálódnak, és újult erővel vetik bele magukat a következő játékba. A pihenőidőket remekül kihasználhatjuk a gyerekekkel való beszélgetésre (Miért tetszett a játék? Mi volt benne a nehéz? Könnyű volt-e betartani a szabályt? Az alapjáték célja a fogó részéről, hogy adott időn belül a lehető legtöbb gyermeket tudja megérinteni futás közben. Dicsérhetünk győztes és vesztes hirdetése nélkül is: Ügyesen menekültél! Szerencséd volt! Nem volt szerencséd, mert elkaptak, de ügyesen menekültél! Szemfüles fogó voltál! stb. Ezzel a pedagógiai fogással csökkenthetjük a versenyszituáció negatív következményeit (sem a győztesek, sem a vesztesek nem „tehetnek” róla, hogy jó vagy kevésbé jó adottságokkal születtek). Érdemes a külön feladatot hatása szerint hozzáilleszteni a foglalkozás céljához. Semmiképpen se hasson büntetésként az adott feladat!
Elindult a fogócska játék
tags: #fogocskas #jatekok #bolcsiseknek