Az élet kezdete tele van csodálatos misztériumokkal, rendszerekkel, szabályokkal, törvényszerűségekkel - ugyanúgy, mint az élet maga. A terhesség és a szülés jelentős események a nők életében, melyek örömteli időszakról szólnak, de stressz és szorongás forrása is lehet. A nők gyakran aggódnak a szülés során fellépő fájdalom miatt, és amiatt is, hogy valami rosszul sülhet el. Ezek mind normális aggodalmak, amelyeket szinte minden terhes nő tapasztal valamilyen szinten.
A félelem-fájdalom-feszültség (3F) hármasa
Az egyik kedvenc törvényszerűség a 3F, ami a félelem-fájdalom-feszültség hármasát jelenti. Ez a hármas fantasztikusan tudja egymást erősíteni. Gyakran fel sem fogjuk a félelem valódi okát, már a kezdeti fázisban gúzsba kötjük magunkat. A jó hír az, hogy bármelyiket elvesszük, kirobbantjuk a hármasból, a másik kettő automatikusan megszűnik. A félelem teljesen természetes, akár rólad, mint kismamáról, akár a párodról van szó. Ez a félelem az enyhe aggodalomtól egészen a bénító fóbiáig is terjedhet. Már a szülés előtt is megjelenhet, akár a terhességi teszt pozitív eredményének pillanatában, de akár már a babatervezés során is. Jó hír, hogy a félelem kezelése tanulható!
A félelem hatása a szülésre
Amikor a szervezet veszélyt érzékel, adrenalint kezd termelni. Ez a stresszhormon ősi, ösztönös reakció, amely segített az embereknek túlélni, például elmenekülni egy vadállat elől. A szülés során azonban az adrenalin inkább akadályoz, mivel gátolja az oxitocin termelődését. A félelem által kiváltott testi reakció az izmok megrövidülése, megfeszülése, ami a fájdalom érzet felerősödését eredményezi. A vajúdás során, ha az összehúzódásokat nagyon fájdalmasnak éled meg a megfeszült izmok miatt, akkor a következő összehúzódástól még jobban félsz: a félelem még inkább összehúzza az izmokat, ami a fájdalomérzetet erősíti tovább, és így a félelem, mint egy örvény, szinte beszippantja a vajúdó édesanyát ebbe a negatív spirálba. Az izomrövidülés másik következménye, hogy a medencét bélelő izmok is megrövidülnek, ezáltal csökkentik a medence belső dimenzióját.
Dr Maeve O'Connell - Interventions for fear of childbirth
A szülési hormonok tánca
A félelemmel, ijedtséggel kapcsolatos másik hatás a szülési hormonok táncával függ össze. A szülés karmestere az oxitocin hormon: amikor a vajúdás beindulásakor megnő a méhen az oxitocin jelfogók száma, az agyalapi mirigy egyre több oxitocint fog termelni, ami kiváltja a méh összehúzódásait. Az oxitocin antagonistája az adrenalin hormon: ha a vajúdás során, különösen a vajúdás elején, megijedsz vagy félsz, akkor az adrenalin hormon szintje megemelkedik és elnyomja az oxitocin hatását, ezért a vajúdás lelassulhat vagy akár meg is állhat. Ez az ősi védekező mechanizmus az anya és az utód védelmét szolgálja. Természetesen minket a XXI. században a szülőszobában nem fenyegetnek ragadozó állatok, de a tudatalatti ijedtség (rossz szagok, ismeretlenek, idegenség érzete) mind ezt az ősi reakciót váltják ki!
A stressz és a kortizol szint hatása
A stressznek, a félelemnek egyértelműen negatív, nemkívánatos hatásai vannak a várandósságra, a kisbabádra és a szülés folyamatára is. A tartósan magas kortizol szint megváltoztatja az anyagcsere-folyamatokat, megemeli a vércukorszintet és akár koraszülést vagy túl alacsony születési súlyt is eredményezhet. Ezt a megemelkedett kortizol szintet elsősorban a tartós stressz okozza. A stresszhullámokat lassíthatod, ha olyan dolgokra koncentrálsz, amelyek oxitocint szabadítanak fel, például érintésre, ölelésre. Ezek csökkentik a vérnyomást, lassítják a pulzust és enyhítik a feszültséget. A feldolgozatlan félelmek idővel csak fokozódhatnak, ezért érdemes mielőbb foglalkozni velük.
A szüléstől való félelem (tokofóbia)
A gyermek világra hozatalával járó szokásos szorongásokat gyakran orvosi segítséggel, oktatással, szociális támogatással és önsegítő stratégiákkal kezelik. Néha azonban ez a félelem kórossá és olyan súlyossá válhat, hogy a nők megpróbálják teljesen elkerülni a teherbe esés lehetőségét, vagy magát a szülést. A szüléstől való súlyos félelmet megélő nők elszigeteltségről, bűntudat- és szégyenérzetről számoltak be az észlelt megbélyegzés miatt, mivel a terhességet általában a boldogság időszakának tekintik, és az érintett nők úgy érezték, hogy nem tudtak beszélni félelmeikről partnereikkel vagy szülésznőikkel, védőnőikkel.
Mi is az a tokofóbia?
A tokofóbia egyfajta specifikus fóbia, jelentős, súlyos félelem a szüléstől. Az ilyen fóbiában szenvedő nők kórosan félnek a szüléstől, és emiatt gyakran szélsőséges fogamzásgátlási módszereket alkalmaznak, hogy elkerüljék a teherbe esést, vagy magát a szülést, még akkor is, ha egyébként szeretnének gyermeket. Amennyiben mégis vállalnak gyermeket, a tokofóbia az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az ettől szenvedők közül sokan szülésbefejezés céljából elektív (választható) császármetszést kérnek a hüvelyi szülés elkerülése érdekében. A félelem gyakran magában foglalja a baba vagy a nemi szervek sérülésétől, és sokszor a haláltól való félelmet is.
A tokofóbia típusai és tünetei
A tokofóbia előfordulhat olyan nőknél, akik soha nem szültek gyermeket (primer tokofóbia), de olyan nőket is érinthet, akiknek korábban traumás szülési tapasztalatai voltak (szekunder tokofóbia).
- Primer tokofóbia: Olyan nőknél fordul elő, akik soha nem szültek. Megfigyelhető olyan lányoknál és nőknél is, akiket szexuálisan zaklattak vagy megerőszakoltak. A terhesség és a szülés alatti orvosi vizsgálatok akár reaktiválhatják az eredeti traumát is.
- Szekunder tokofóbia: Olyan nőknél fordul elő, akik korábban már átéltek terhességet és szülést. Gyakran traumás szülés eredménye, de előfordulhat olyan nőknél is, akiknek normális, nem traumás szülésük volt, valamint olyan nőknél is, akiknél vetélés, halvaszületés, terhességmegszakítás vagy sikertelen termékenységi kezelés történt.
A tokofóbia tünetei az alvászavarok, pánikrohamok, rémálmok és elkerülő viselkedés. Egyéb tünetek lehetnek még: szorongás és depresszió, rendkívüli félelem a születési rendellenességektől, a halvaszületéstől vagy az anyai haláltól, rettegés érzése a terhesség és a szülés gondolatától, illetve hogy ragaszkodnak a császármetszéshez szülésükkor. A nők néha elkerülhetik a szexuális tevékenységet is, mert félnek a teherbe eséstől. Azok pedig, akik teherbe esnek, nagyobb valószínűséggel kérnek választható császármetszést, nagyobb traumát élnek meg a szülés körül, és még az is nehézségekbe ütközhet, hogy kötődést érezzenek a babájukhoz. A nőknek pánikrohamaik, el- és átalvási nehézségeik és rémálmaik lehetnek. Undort érezhetnek a terhes nőkkel és a terhességgel kapcsolatos történetekkel vagy képekkel szemben. A várandós tokofóbiásoknál az is előfordulhat, hogy hirtelen elhagyják a szülés előtti vagy körüli időpontban a szülészetet. Előfordulhat, hogy a tokofóbiában szenvedő nők sokkal többször járnak háziorvoshoz, vagy éppen ellenkezőleg, késnek, vagy nem vesznek részt a várandósgondozásban. Kimutatták, hogy azoknál a nőknél, akik félnek a szüléstől, magasabb a generalizált szorongás és depresszió szintje is. Ez összefügghet a szociális támogatások vélt hiányával és az alacsony önbecsüléssel. A tokofóbia szorosan összefügg a szülés előtti és posztpartum depresszióval és szorongással is.
A tokofóbia okai és gyakorisága
A kutatók számos magyarázatot adnak meg a tokofóbia kialakulásának magyarázatára, beleértve a más nők szülési élményeiről szóló traumatizáló beszámolókat, a nem megfelelő fájdalomkezeléstől való félelmet és a már meglévő pszichiátriai állapotokat, például a szorongást és a depressziót. Néhány tényező, amely még hozzájárulhat a tokofóbia kialakulásához:
- Aggódás a csecsemő életben maradása miatt és/vagy az orvosok iránti bizalom hiánya
- Félelem a terhességgel, születéssel kapcsolatos szövődményektől, mint például a preeclampsia és a halál
- A fájdalomtól való félelem
- Félelem az ismeretlentől, az irányítás, kontroll és a privát szféra elvesztése
- Ha kórtörténetében szorongás, depresszió vagy gyermekkori szexuális zaklatás szerepel
- Traumás szüléstörténetek megismerése barátok vagy a közösségi média által
- Hormonális változások, amelyek megnehezítik a szorongás kezelését
- Pszichoszociális tényezők, mint például a fiatalkori teherbe esés, az elszegényedés, vagy a szociális támogatás hiánya
- Bizonytalanság a vajúdással és a születési folyamattal kapcsolatban
A szüléstől való félelem valójában meglehetősen gyakori: a terhes nők 80%-a érez valamilyen fokú szorongást és aggódást olyan dolgok miatt, mint a fájdalom, az egészség és a biztonság a szülés során. Egyes kutatások azt sugallják, hogy az arány 2% és 15% között mozog, bár a bizonyítékok arra utalnak, hogy a nők 20-25%-a tapasztalhatja a szüléssel kapcsolatos félelmek súlyos és megbénító tüneteit. Fontos különbségek vannak a szüléstől való félelem és a tokofóbia között, bár a kettő gyakran összekeveredik. A szüléstől való félelem a szüléssel kapcsolatos félelmetes érzések és gondolatok folytonosságát foglalja magában. Ennek a félelemnek a normál szintje általában viszonylag alacsony, míg a súlyos szintje befolyásolhatja a nő mindennapi működését.
Férfiak is tapasztalhatnak tokofóbiát
A kutatók azt találták, hogy a tokofóbiában szenvedő férfiak gyakran kórosan féltik partnerük és gyermekük egészségét és biztonságát. Ez a félelem általában a szüléssel és az orvosi kezelésekkel, a döntéshozatallal, a pénzügyekkel és a szülői képességekkel kapcsolatos aggodalmakra összpontosul.
A tokofóbia kezelése
A tokofóbia kezelése mindig egyénre szabott, és az októl függ. A korai pszichológiai támogatás létfontosságú. A nőket be kell vonni a megfelelő szülési terv kidolgozásába. Ha a tokofóbiát nem kezelik, az állapot a későbbi terhességek során súlyosbodhat, vagy a nők akár el is kerülhetik a további terhességeket. Az általános cél a biztonságos szülés biztosítása az anya és a baba számára. A megfelelő támogatás és kezelés jelentősen enyhítheti a nők terhességgel és szüléssel kapcsolatos félelmeit, lehetővé téve a tünetek kezelését, az egészséges terhességet és a pozitív szülési élményt. Feltétlenül beszéljen kezelőorvosával, ha attól tart, hogy a tokofóbia tüneteit észleli magán.
A szülési fájdalom megértése és kezelése
A szülési fájdalom egy rendkívül érdekes, és nagyon ismeretlen terület. Fájdalom, ami jó mederbe terelve a szülő nő szolgálatába állítható. Az ember számtalan módon megtapasztalja az életében, hogy ami fáj az beteg, azzal valamit tenni kell, ott a fájdalmat csillapítani kell. Tény, hogy ez az általános, és az életben leggyakoribb tapasztalat, azonban ez nem minden esetben abszolút törvény. Gondoljunk a kibújó fogacskákra, amik nagyon kellemetlenek, fájdalmasak tudnak lenni, de mégsem betegség van mögöttük. Vagy a növekvő csontokra, ami szintén egy örömteli, kívánatos esemény, mégis kellemetlen, fájdalmas élmény gyermekkorban. Ugyanez mondható el a rosszullét érzésére is. Van úgy, hogy valaki rosszul érzi magát, valami kellemetlen érzése van, mégse beteg. És fordítva is, beteg és még sincs rosszul. Tehát a rosszullét sem minden esetben egyenlő a betegséggel. A terhesség és a szülés pont egy ilyen állapot. A kismamának időnként fájdalmai lehetnek, időnként rosszul, kellemetlenül érezheti magát, mégsem beteg. Nagyon fontos minden kismama számára, hogy úgy gondoljon saját várandósságára, hogy az egy valóban MÁS állapot, de nem betegség!
A szülési fájdalom eredete
Mózes első könyvének harmadik részében azt találjuk, hogy a nőnek fájdalommal kell szülnie. Vajon valóban büntetés volna a fájdalom? Grantly Dick-Read, angol szülész alaposabban tanulmányozta a Teremtés könyvének szövegét, s arra jutott, hogy a fájdalomnak fordított, héber „etzev” szó inkább fáradtságot, fárasztó munkát, megkínlódást jelent. Az biztos, a szülés nem egyszerű. Szüléskor fájhat a has, a csípők, az ülep, kisugározhat a combokba. Lehet görcsös, éles, lüktető, nyomáshoz hasonló. A fájdalom keletkezéséhez a testet érő, helyileg jelentkező behatás és az idegrendszer - az agy - is szükséges. A szülési fájdalmaknak csak egy része adódik a résztvevő szerveket érő megterhelésből, sérülésekből, vérellátási zavarokból. Fájhatnak kicsiny repedések a méhszájon, a medencére nehezedő nyomások, a méhet rögzítő szalagok, a petevezetők, fájhat a húgyutak nyúlása, a medencealap és a hüvely tágulása. Ezek tehát helyi hatások, miközben maga a méhösszehúzódás önmagában nem fájdalmas. Nem keletkezik tényleges fájdalom a gerincvelő és az agy különböző területeinek közreműködése nélkül. Az egyéni fájdalomérzetet, a fájdalom erősségét és a fájdalomküszöböt számos más, nem testi tényező is befolyásolhatja: félelmek, tapasztalatok, előítéletek, társadalmi tradíciók, hibás (vagy helyes) önértékelési gondolatok. Ezzel is magyarázható, hogy nem mindenki érzi kellemetlennek a szülés „fájdalmát”, miután normálisan csupán kisebb sérüléseket, erőlködést jelez, s a legritkább esetben vall igazi, komoly sérülésre.
A szülési fájdalom és az endorfinok
A szervezetnek szüksége van fájdalomingerekre az izomösszehúzódásokhoz, de ezt azonnal csillapítja is endorfinokkal. Az endorfinok a szülés folyamán a magzatvízben is megsokasodnak, tehát az anyai hormonok a baba fájdalmait is enyhítik, miközben átnyomakodik a szűk szülőcsatornán. A módosult tudatállapotra jellemző, hogy a szülőnő ösztönösen viselkedik, befelé fordul, a külvilág távolba vész, légzése jellegzetessé válik, hangokat ad ki, amik nem feltétlen kiáltások, sikítások, hanem általában mélyről feltörő torokhangok. Ezek a kezdeti jelek a szülés folyamán észlelhetők, ilyenkor kell támogatni a kismamát. Legtöbbször ilyenkor a csend, kevés mozgás, esetlegesen masszázs, egy támaszt nyújtó kéz többet ér minden biztató szónál. A szülőnő ilyenkor képes ellazulni az összehúzódások ellenére, és képes átengedni testét, lelkét a szülés/születés elementáris erejének. Ez az önátadás azt eredményezi, hogy a szülés ilyenkor egy jó ütemben zajlik, beavatkozásra éppen ezért legtöbbször nincs is szükség. A módosult tudatállapota a szülésre is kedvezően hat, de az utána lévő időszakot is nagyon pozitívan befolyásolja.
A szülés mint "más" állapot
Az emberi fájdalomküszöböt sok minden befolyásolja: az Origó cikke szerint például a csecsemőkori traumák, a Mypin szerint pedig a lelkiállapot bír nagy jelentőséggel. Fontos végiggondolni azt is, nagy fájdalom esetén hogyan tudod csillapítani azt a saját módszereiddel. Ha például menstruáció idején segít, ha párnát szorítasz a hasadhoz, vagy ha valamibe beleharapsz, akkor szülés idején is jól fognak jönni ezek a praktikák. Az otthon vajúdással eltöltött idő abban is segíthet, hogy kitapasztald a számodra kényelmes testhelyzeteket. Próbáld ki, jól esik-e egy kád langyos víz vagy a guggolás, esetleg a labda! Képzeld el részletesen a szülés körülményeit is! Pontosan írd le, hány fájással szeretnéd kitolni a babát, félhomály esne jobban inkább vagy a fény? Szeretnél fájdalomcsillapítást vagy megpróbálod kihúzni nélküle?
A vajúdás szakaszai és az érzések
Ha az első babádat várod, akkor elég nehéz lehet elképzelni a méh szakaszos összehúzódásával járó érzést, a szülési fájást. Az elmúlt hetekben vagy akár az elmúlt hónapokban már valószínűleg tapasztaltál időszakos pocak-keményedéseket (Braxton-Hicks összehúzódásokat), amik a méhed készülődését jelzik. Ezek a pocak-keményedések általában nem fájdalmasak, de azért elég furcsa érzés megtapasztalni őket. Ahogy múlnak majd a hetek, ezek a bemelegítő összehúzódások egyre gyakoribbá válnak és időnként már itt-ott fájdalmat, húzódást is érezhetsz, de ez nem törvényszerű. Ha ezek fájdalommal járnak, akkor tipikusan a pocak, a combok felső része és a szeméremcsont környéke ahol a fájdalmat érezheted. A legfontosabb azonban, hogy ezek az összehúzódások még rendszertelenek: hol öt perc van közöttük, hogy fél óra, van hogy egy-két óráig szinte rendszeresnek tűnnek, de aztán az egész hirtelen abbamarad. Nem is igazán fájás, amit ilyenkor érzel, inkább csak itt-ott fájdogálás.
A vajúdás kezdete
A vajúdás az elején tipikusan „nem nagy ügy”. A fájás egy picit olyasmi, mint egy enyhe menstruációs görcs, ami a pocakod alján indul, de nem tart sokáig, talán csak 20-30 másodpercig és a szünetek is szép hosszúak, akár 10-15 percesek is lehetnek. Ez a fájdalom még annyira enyhe, hogy ha folyamatosan éreznéd, valószínűleg akkor sem vennél be még fájdalomcsillapítót, ha ez mondjuk menstruációs fájdalom lenne. Szülésznők, bábák, dúlák gyakran hasonlítják az összehúzódásokat hullámokhoz, ami nagyon plasztikus asszociáció! A hullámok is kifejlődnek majd elhalkulnak és közöttük nyugodt a vízfelszín: pontosan ilyen az összehúzódás is! A vajúdás kezdeti szakaszában a mi hullámaink még csak inkább vízfodrozódások! Mozog a nádas és fúj a balatoni szellő, de még mindenki vidáman fürdik és senki nem gondol a viharra! Amíg ilyen a vajúdásod, a legjobb stratégia az, ha egyáltalán nem veszel róla tudomást Te sem! Ne fecséred erre még sem az energiádat, sem a figyelmedet, hanem egyszerűen söpörd a szőnyeg alá az egészet!
Az aktív vajúdás
Ahogy telnek az órák, a hullámok szépen lassan erősödnek és az érzeted már olyasmi, mint egy komoly menstruációs görcs. Ha folyamatos lenne, már biztosan fájdalomcsillapító után néznél! Valószínűleg a hasad alsó részében és a derekadban érzed erősen a fájdalmat, esetleg a hüvelybemenet környékén és a szeméremcsont környékén is, mert az összehúzódások alatt azok a méhet tartó szalagok feszülnek, amik a szeméremcsont környékén és a derekad környékén kapcsolódnak a medencéd belső részéhez. Ebben az állapotban még az a jó, hogy az összehúzódások még nem túl hosszúak, 30-40 másodpercig tartanak és még elég sok szünet is van! Ilyenkor még mindig csináld azt, amit máskor is szoktál és csak a hullámok érkezésekor kapaszkodj meg valamiben, támaszkodj rá valamire és lélegezd át az összehúzódást, orron be, szájon ki, szépen lassan! A hullámokat már nem tudod elrejteni a külső szemlélő előtt, már a családod is látja és tudja, hogy Te bizony már vajúdsz, de a szünetekben még mindig zavartalanul tudod csinálni a szokásos dolgokat! De a legfontosabb, hogy figyelj arra, hogy amikor jön az összehúzódás, ne tartsd vissza a lélegzetedet! Amikor hirtelen fájdalmat érzünk, elég automatikus reakció, hogy visszatartjuk a lélegzetünket! Az összehúzódással járó fájdalomra készülj fel gondolatban. Készülj fel azzal, hogy szépen lassan, folyamatosan vegyél levegőt!
A kitolási szakasz
A hullámok tovább sűrűsödnek, már komoly tengeri viharban vagy, egyik nagy hullám szinte rögtön a másik után jön, már a szemedet sem nagyon nyitod ki a hullámok között sem. Az egész hasad fáj, a derekad feszül a fájdalomtól, nagyon erősek a hullámok! De Te is erős vagy! Ki fogsz érni a partra, csak hagyd, hogy vigyenek a hullámok! Ne küzdj a viharral! Add át magad a természet erőinek, merülj bele a vajúdásba és lélegezz folyamatosan. Már alig egy-két perc szünet van az összehúzódások között, a vihar a maximum erősségen van de már nem erősödik tovább! Valószínűleg azt is érzed, mintha kakilnod is kellene. A tolófájások annak ellenére, hogy erősebbek a vajúdási összehúzódásoknál, sok nő mégis kevésbé fájdalmasnak vagy akár teljesen fájdalmatlannak éli meg őket. Ilyenkor a gondolataink már annyira a születendő babára összpontosítanak, hogy talán a fájdalom-gondolatnak nem is marad hely? Vagy az aktív munka izgalma feledteti velünk a fájdalomérzetet? A természet csodálatosan alkotta meg a testünket, csodálatosan alkotta meg a kisbabánkat. A vajúdás, a szülés nem könnyű, de gondolj arra, hogy a tested csodát visz végbe!
A szülés környezeti feltételei
Az élet kezdete tele van csodálatosnál szebb misztériumokkal, rendszerekkel, szabályokkal, törvényszerűségekkel - ugyanúgy, mint az élet maga, csak ezekre nem mindig figyelünk oda. Azzal, hogy a szüléseket bevitték a kórházakba nagyot nyert az emberiség. Sokkal alacsonyabb szülés körüli halálozást lehetett elérni, aminek tény, hogy ez is az egyik elősegítője volt. Azonban nagyon nagy árat fizettek, és fizetnek napjainkban is az asszonyok. A szülés egy annyira intim, bizonyos értelemben titkos esemény, ami teljes diszkréciót, nyugalmat, meghittséget kíván. Vannak akik a szexuális együttlét intimitásához hasonlítják, és úgy gondolom, nagyon találó a hasonlat. Ahogyan a legtöbb ember képtelen lenne más előtt intim együttlétben lenni társával, ugyanígy a szülést is rendkívül sok, sokszor apró, vagy annak tűnő esemény meg tudja zavarni. A kórház ehhez még hozzáteszi azt a hangulatot ami sajnos még a szülészeteken is sokszor érezhető, hogy itt betegek vannak...
Optimális körülmények
A jó szülés feltételei megteremthetők kórházi körülmények között is, és otthoni körülmények között is. Más-más igényeink vannak az élet minden területén, így a szülésben is. Ami egyikünket megnyugtat az a másikunkat meg elbizonytalanít. A legfontosabb, hogy a szülő nő érezze biztonságban magát. A biztonság, és bizalom megteremtésében egyikünknek az otthon melege, másikunknak a kórházi háttér a döntő. Általánosságban elmondható, hogy a nők csendes, zaj mentes, meleg, kellemes látványt nyújtó környezetbe, kevés fénnyel megvilágított helyen érzik magukat készen a szülésre. Megfigyelték, hogy extrém körülmények között ahol az adrenalin szint nagymértékben megemelkedik, például háború esetén a szülés folyamata leáll, esetenként bármilyen meglepő még vissza is fordulhat. Az oldott hangulatban a szülőnő könnyebben ellazul, könnyebben tud befelé önmagára és a születendő babára koncentrálni, ebben a laza természetes állapotban, a szülőnő a fájások hatására fokozatosan egy mámoros, ködös, a világtól kissé elszakadt állapotba kerül ahol a tér, és az idő elvész. A szülőnő ilyenkor sokkal érzékenyebb a szagokra, hangokra, igényei hirtelen változók lehetnek, hangulata hullámzó lehet. Ebben az állapotban a szervezet lényegesen több endogén ópiátot tud termelni ennek hatására a fájdalomérzet csökken, a módosult tudatállapot pedig fokozódik.
Felkészülés a szülésre
A szülés manapság egyre kevésbé tabutéma, de sokan még mindig félelemmel tekintenek rá. Ősi félelem ez, hiszen alig 1 évszázada még a nők és a csecsemők közel fele nem élte túl a szülést. Napjainkban ez az arány minimális, a szüléstől való félelem mégis a régi maradt. Hogyan győzzük le? A szülés nagyon fáj. És félünk a fájdalomtól, félünk az ismeretlentől, attól, hogy nem tudjuk mikor jön el a szülés és azt sem tudjuk, meddig tart, mennyire fog fájni, hogyan sikerül majd. Érthető, ha sokan az orvosukat, szülésznőjüket, netalán még a dúlájukat, párjukat is szeretnék fix pontként ott tudni a szülés helyszínén. Főként az orvos meg a szülésznő fontos, hiszen ők hozzáértő személyek, ha „bármi baj van”, tudnak segíteni.
A szülésre való felkészülés lépései
- Találd meg a félelem gyökerét! Ezután dolgozhatsz a megoldáson.
- Kérj támogatást! Beszélj nyíltan a pároddal az aggodalmaitokról. Ne felejtsd el: az érzéseid jogosak! Nem segít, ha megkérdőjelezed vagy elbagatellizálod őket.
- Készíts szülési tervet! Ez nemcsak praktikus, hanem a szorongás csökkentésében is segíthet.
- Tájékozódj a fájdalomcsillapítás lehetőségeiről!
- Legyen „B” terved! Ha attól félsz, hogy a párod vagy kísérőd megbetegszik, jelölj ki valakit, aki helyettesítheti.
- Vegyél részt szülésfelkészítő tanfolyamon!
- Tájékozódj! Vitatott téma, hogy vajon érdemes-e szüléstörténeteket olvasni, szülésekről szóló felvételeket megnézni szülés előtt. Szerintem hasznos. Ahány szülés, annyi történet és annyi tapasztalat. A rossz tapasztalatoktól nem kell félni, hanem tanulni kell belőle. Minden egyes szüléstörténet után gondold végig, Te mit cselekednél hasonló helyzetben! Hogyan reagálnál, mit tennél, mit mondanál? A félelem a tudatlanságból származik. Az aquanatal órák a lehető legjobb szülésfelkészülést teszik lehetővé.
A mentalitás szerepe
A szülés kimenetele leginkább rajtad múlik majd. Milyenek lesznek az első fájások, mit fogsz érezni (izgalmat, ijedtséget), honnan fogod megismerni, hogy ez már a szülés? Milyen teendőid vannak a vajúdás idejére? A legtöbb azon múlik, hogy Te magad hogy állsz hozzá. Hogyan barátkozz meg a fájdalom gondolatával? Sokszor emelték ki a szülésfelkészítő tanfolyamom résztvevői, hogy szeretik, amikor a mentalitásomból is kapnak elgondolkodtató útravalót. A fájdalom szó negatív érzést ébreszt bennünk. Jobb tehát, ha helyette innentől kezdve a méhösszehúzódás vagy kontrakció kifejezést használod. Egész másként fogsz hozzáállni, ha már ezen változtatsz. Próbáld csak ki! Minél többet erősíted magadban, hogy fájni fog, annál többször döntöd el, hogy fájni fog és így az érzést is fel fogod erősíteni a szüléskor. Maga a figyelemelterelés is lehet ilyen szinten fájdalomcsillapító hatású. Ez remek hír, kis odafigyeléssel is sokat tehetsz azért, hogy szebb élménnyé tedd a szülés pillanatait. Tartsd kérlek szem előtt, hogy ez egy olyan fájdalom, aminek van értelme és van célja, hiszen minden egyes méhösszehúzódással közelebb kerülsz ahhoz, hogy találkozhass a 9 hónapja benned fejlődő kisbabáddal! Erőt adhat az a gondolat is, hogy ahogy megszületik, azon nyomban el is múlik az az erős kitolásra ösztönző érzet, ami világra segítette őt.
A szülés utáni depresszió és a fájdalom
Előfordulhat, hogy a legalaposabb felkészülés ellenére sem olyan kimenete lesz a szülésnek, mint ahogyan azt szeretted volna. Azok a friss anyukák, akiknek komoly fájdalmaik vannak a szülés után sokkal hajlamosabbak a depresszióra. Az Egyesült Államokban minden 8 anyából 1 lesz depressziós a szülés után, a betegség tünetei lehetnek a rendszeres sírás, a szeretteitől való eltávolodás, az aggodalom és a bűntudat, sőt legrosszabb esetben a baba bántalmazása vagy a gondoskodás képességének elvesztése. A depresszió kialakulásának akadnak rizikófaktorai, ilyen például a stressz, az anyagi problémák, a különleges gondoskodást igénylő gyerek, de az is növeli az esélyt, ha a családban volt példa szülés utáni depresszióra. A szingapúri kutatócsoport szerint ezekhez most már a szülés utáni fájdalmat is hozzá lehet tenni. Megállapításuk szerint, ha az anya még a gyermek világrahozatala után 4 héttel is fájdalmat érez, akkor majdnem biztosan kialakul a szülés utáni depresszió. Fontos tehát odafigyelni, hogy milyen hamar sikerül csökkenteni a fájdalmat az első gyermeküket megszülő nők esetében, mert így elkerülhető lehet a szülés utáni depresszió, ami mind az anyára, mind a babára nagyon rossz hatással van.