A szoptatás évezredek óta az emberi faj fennmaradásának alapja. Az UNICEF vezető szakértője, Victor Aguayo hangsúlyozza, hogy a szoptatás évente sok ezer kisgyerek életét menti meg, és a felnövekedésüket is nagyban befolyásolja. A szoptatott gyerekek magasabbra nőnek, kevésbé fenyegeti őket az elhízás felnőtt korban is. A szoptatás jó hatással van az agy fejlődésére, és megóvja az anya egészségét. Az anyatej fedezi legjobban a csecsemők táplálékszükségletét, abban az összes szükséges tápanyag megtalálható. Elősegíti az agyi neuronhálózat fejlődését. Az anyatejjel táplált csecsemők szervezete ellenállóbb a fertőzésekkel és egyéb betegségekkel szemben. A szoptatás csökkenti az olyan akut fertőzések kockázatát, mint a hasmenéses megbetegedés, tüdőgyulladás, középfülgyulladás, Haemophilus influenza, agyhártyagyulladás és húgyúti fertőzés. Védelmet nyújt olyan később keletkező, krónikus állapotokkal szemben is, mint az 1. típusú cukorbetegség, a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség. A csecsemőkorukban szoptatott emberek vérnyomásának középértéke és koleszterin szintje alacsonyabb lesz, ritkábban betegszenek meg 2. típusú cukorbetegségben, ritkábban lesznek túlsúlyosak serdülő és felnőtt korukban.
A szoptatás fontosságának felismerése és a küzdelem a tápszeripar ellen
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1992-ben azért dedikált világnapot a szoptatásnak, mert a 20. század folyamán világszerte drasztikusan lecsökkent a tartósan anyatejjel táplált csecsemők aránya. Az UNICEF és a WHO szerint minden kórháznak kell, hogy legyen szoptatási protokollja, és biztosítaniuk kell minden fiatal anyának értő támogatást és megfelelő körülményeket a szoptatáshoz. A szoptatásnak a csecsemő és az anya egészségére kifejtett pozitív hatása minden élethelyzetben megfigyelhető.
Szoptatás Világnapja
A La Leche League International (LLLI) szerepe a szoptatás népszerűsítésében
A La Leche League International 1956-ban alakult az Illinois-i Franklin Parkban hét anya csoportja által, akik segítséget és támogatást akartak nyújtani az érdeklődő nőknek a szoptatáshoz. A szoptatást akkoriban az egészségügyi intézmények nem bátorították, és nem gyakorolták elég széles körben ahhoz, hogy a szoptatni vágyó nők gyakorlati támogatást kapjanak. Felismerve, hogy szükség van információra és támogatásra, Mary és Marian öt barátjuk és ismerősük segítségét kérte, és a heten elkezdtek találkozókat tartani. A találkozók alapvető formája és az LLLI helyi struktúrája már nagyon korán kialakult. Havonta egyszer négy találkozót tartottak, amelyek témái a szülés előtti kérdésektől a szülésig és a szoptatásig terjedtek. Néhány nő csak a sorozatra jött el, de néhányan folyamatosan kezdtek részt venni.
Az LLLI már a kezdetektől fogva kapcsolatban állt néhány orvossal, akik orvosi tanácsot és támogatást nyújtottak a szoptatással kapcsolatos nehezebb problémák esetén. Az LLLI számos orvosi kérdést kapott olyan nőktől, akik szoptatni akartak, de az orvosok azt mondták nekik, hogy különböző okokból el kell választaniuk a gyermeküket, vagy hogy egyáltalán nem szoptathatnak. Az LLLI kidolgozott egy rendszert, amelynek keretében ezeket a leveleket eljuttatták az orvosi tanácsadó testülethez, a válaszokat összevetették, és választ küldtek az anyának. A legtöbb esetben a Tanács orvosai a szoptatás folytatását javasolták. Az orvosok bevonása legitimálta az LLLI által adott tanácsokat, és lehetővé tette a nők számára, hogy biztosabbak legyenek saját ítélőképességükben és megérzéseikben, amikor az anyák közötti bölcsesség és intuíció átadásáról volt szó.
A szoptatás mellett az LLLI találkozói a szüléssel és a természetes szülés gyakorlatával is foglalkoztak, szemben az 1950-es években szintén elterjedt, erősen bedrogozott szüléssel. A csoporttalálkozókat egy vezető tartotta, aki az LLLI által jóváhagyott személy volt, aki vezette a találkozókat és moderálta a felmerülő vitákat. A csecsemőgondozási gyakorlatban az LLLI kezdete óta bekövetkezett számos változás az LLLI hatására vezethető vissza. Az LLLI arra bátorította a nőket, hogy bízzanak a testükben; alapítói az elsők között voltak, akik támogatták a férjek jelenlétét a szülőszobában, és az otthonszüléshez való visszatérést azok számára, akik ezt szeretnék. Az LLLI hangoztatta: a csecsemőknek szükségük van az anyjukra, és az anyák is profitálnak a korai szoptatásból és a megszakítás nélküli kötődésből. Ennek eredményeképpen ma a nőket arra ösztönzik, hogy a szülés után azonnal tartsák és szoptassák újszülött gyermeküket.
A szoptatási irányelvek frissítése és az Egyesült Államok ellenállása
Mégsem járt sikerrel. Több évtizednyi kutatás alapján fogadta el az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) a szoptatás fontosságát hangsúlyozó határozatot idén tavasszal - ám, mint a New York Times írja, a döntés meghozása nem ment zökkenőmentesen. Az Egyesült Államok delegációja határozottan szót emelt a megfogalmazás felvizezése mellett - a gyermektápszer gyártók érdekében. Kivetették volna a szövegből többek közt a kormányokat arra felhívó passzust, hogy támogassák a szoptatás lehetőségét, továbbá a szakértők szerint káros mellékhatásokat előidéző tápszerek hirdetéseinek korlátozására felszólító szövegrészt sem hagyták jóvá. Mikor a meggyőzés nem jött össze, fenyegetéssel próbálkozott az amerikai delegáció. Ecuadorral szemben kereskedelmi korlátozások bevezetését és a katonai támogatás megszüntetését helyezték kilátásba, ha nem állnak melléjük - illetve a tápszer-lobbi mellé -, és az eredmény nem is maradt el. A New York Times értesülései szerint még vagy egy tucatnyi, főleg afrikai és latin-amerikai országot kényszerítettek együttműködésre ilyen módon. Végül mégsem járt sikerrel az Egyesült Államok: Oroszország közbelépett és felkarolta az ügyet. Az orosz delegáció benyújthatta a javaslatot anélkül, hogy fenyegetést kapott volna.
Az amerikai külügyminisztérium arra hivatkozva utasította el a történtek kommentálását, hogy bizalmas diplomáciai beszélgetéseket érintene. Az egészségügyi minisztérium elismerte, hogy változtattak volna a szövegezésen, de tagadta, hogy részt vett volna Ecuador fenyegetésében. Tekintve, hogy 1992 óta új tudományos bizonyítékok merültek fel, a WHO és az UNICEF megállapodott abban, hogy a BBKK (Baba-barát Kórház Kezdeményezés) anyagainak korszerűsítésével egyidejűleg ezt a listát is felülvizsgálják. Az eljárást a Child and Adolescent Health and Development (CAH) és a Nutrition for Health and Development (NHD) intézet irányította. A korszerűsített lista tervezetét 2005-ben kiadták a BBKK anyagát bírálóknak, majd 2007 szeptemberében a tervezet tényleges felülvizsgálatára a WHO minden régiójából meghívott résztvevők közreműködésével létrehoztak egy szakértői csoportot, amelynek tagjai különböző szakterületeken szereztek tapasztalatot.
A felsorolási lista tervezetét minden olyan szakértőnek eljuttatták, aki a közreműködésbe beleegyezett. A következő változatok elkészülte három, egymással összefüggő folyamaton alapult:
- a szakértők megjegyzéseinek és hozzászólásainak többszöri körbeküldésén;
- a WHO szakmai módszertani irányelveinek érvényes és releváns összeállításán.
A tápszeripar befolyása és a szoptatás kihívásai az Egyesült Államokban
A tápszeripar jelenleg egy 70 milliárd dolláros üzletág világszinten, melyet néhány amerikai és európai vállalat dominál. Az utóbbi időben ugyan lassult az iparág bővülése, de így is 4 százalékos növekedésre lehet számítani 2018-ban. Az ENSZ szerint az anyatejes táplálás minden újszülött alapvető emberi joga. A szervezet épp ezért követeli, hogy a „nemzetek azonnali lépéseket vezessenek be a csecsemők rovására multimilliárd dolláros profitot termelő tápszergyártók félrevezető és agresszív reklámhadjárata és terjeszkedése ellen”. Már csak ezért is okozott nagy felzúdulást, amikor az Egyesült Államok delegáltjai alig néhány hete kereskedelmi szankciókkal fenyegették Ecuadort és más harmadik világbeli országokat az ENSZ idei, az anyatejes táplálásnak szentelt genfi egészségügyi konferenciáján. A tápszergyártók érdekeit védő Trump-adminisztráció korábban a WHO-t is megfenyegette: ha tovább erőltetik az anyatej-lobbit, búcsút mondhatnak az USA-ból csordogáló támogatások jelentős részének.
Az Európai Unió számos országában és az Egyesült Államokban még ennél is rosszabb a helyzet: Horvátországban például csak a csecsemők mintegy negyedét, az Egyesült Államokban a hatodát, Ausztriában a tíz százalékát, Görögországban pedig mindössze a hat százalékát szoptatják kizárólagosan fél évig. Ennek legfőbb oka a szakemberek szerint az anyatejjel és a szoptatással kapcsolatos tudnivalók hiányos volta, valamint a társadalmi támogatottság hiánya.
A szoptatás orvosi ellenjavallatai
Mindazonáltal néhány esetben előfordulhat olyan egészségi állapot akár a csecsemő, akár az anya részéről, ami megindokolhatja azt, hogy az anya ideiglenesen, vagy véglegesen ne szoptasson. Azok a koraszülöttek, akik a terhesség 32. HIV- fertőzés: Abban az esetben, ha a helyettesítő táplálás elfogadható, megvalósítható, megfizethető, fenntartható és biztonságos [acceptable, feasible, affordable, sustainable and safe (AFASS)]. A HIV- fertőzött anya esetében a csecsemőtáplálás módjáról való legmegfelelőbb döntés az ő és a csecsemője egyedi körülményeitől függ, beleértve a saját egészségi állapotát, de figyelembe kell venni az egészségügyi ellátás lehetőségeit, valamint a tanácsadást és támogatást, amiben várhatóan részesül majd. Az élet első hat hónapjában a kizárólagos szoptatás akkor ajánlható, ha a helyettesítő táplálás nem „AFASS”. Ha a helyettesítő táplálás „AFASS”, a HIV- fertőzött anyának a szoptatás teljes elkerülése ajánlott. Azoknál az anyáknál, akik a káros szenvedély mellett döntenek, vagy képtelenek felhagyni káros szenvedélyükkel, meg kell találni a módját az egyéni körülményekhez szabott, a szoptatás kockázatáról és előnyeiről szóló egyéni tanácsadásnak.
Hosszú távon legfeljebb csak az extrém éhezés, súlyos sokkos állapot, néhány krónikus betegség és bizonyos gyógyszerek akadályozzák tartósan a tejtermelést. Az anya átlagosnál esetleg lassabb tejleadási vagy a csecsemő renyhébb szopási reflexe, csakúgy, mint a befelé forduló vagy az átlagosnál nagyobb, így a csecsemő számára nehezebben kezelhető vagy a főként a szoptatás első heteiben fájdalmasan kisebesedő mellbimbók okozta nehézségek a szakemberek szerint leküzdhetők. A WHO honlapja szerint „szoptatni gyakorlatilag minden édesanya képes.”
Elavult gyakorlatok és tévhitek a szoptatásról
Még ha hangsúlyozta is, hogy az újszülöttek legideálisabb tápláléka az anyatej, Zoltán doktornő már három hónapos kortól ajánlotta az elválasztást. Utóbbit ő egyébként a csak a zöldségfélék bevezetésétől tekintette „ténylegesnek”, az ekkorra már hetek óta adagolt gyümölcsöt és teát nem tartotta az elválasztás részének. A harmadik hónaptól pedig már sós vízben főtt, sőt, tehéntejjel felengedett burgonyát és répát ajánlott, amit újabb egy hónap múlva már salátával, parajjal és sóskával javasolt kiegészíteni. Zoltán doktornő módszerével a kizárólagos szoptatás nemhogy hat, de egyetlen hónapig sem valósult meg.
A laktációs tanácsadók ezzel szemben manapság, noha hangsúlyozzák, hogy a kisbabák túlnyomó többsége féléves korára éretté válik a szilárd táplálék bevezetésére, inkább ennek a mérföldkőnek a kitolása kapcsán bizonyul megengedőnek. Az pedig a tudomány mai állása szerint már kőbe vésett alapvetés, hogy a tehéntej legalább egyéves korig szigorúan kerülendő.
Elavultnak minősülnek még azok a korábban aranyszabálynak számító előírások is, hogy a csecsemőt váltott mellből, alkalmanként legfeljebb 20 percig érdemes szoptatni. Általánosan elterjedt tévhitnek számít még, hogy a termelődő anyatej mennyiségét jelentősen befolyásolhatják az édesanya által fogyasztott ételek, a folyadék vagy alvás-, netán stresszmennyiség. A szoptatási tanácsadók ezzel szemben nem győzik hangsúlyozni, hogy az anyai tejtermelést elsősorban a csecsemő igénye állítja be, a szoptatás gyakorisága irányítja. Ezzel függ össze az is, hogy az általánosan elterjedt hiedelemmel ellentétben az anyatej az esetek túlnyomó többségében nemigen tud elapadni.
tags: #ensz #szoptatas #egyesultallamok