Az embriótranszfer sikeres útmutatója

Az embriótranszfer az in vitro fertilizáció (IVF) kezelés utolsó és egyik legfontosabb lépése. Sikere vagy kudarca dönti el, hogy megjelennek-e a várva várt két csík a terhességi teszten, és a pocak hamarosan kerekedni kezd-e. Ez tulajdonképpen az asszisztált reprodukcióval létrejött embrió beültetését jelenti a nő méhébe.

A gyermekáldás egy pár számára talán a legcsodálatosabb ajándék. Ám van, akiknek ez nem adatik meg, ilyenkor a természetes úttól eltérő eljárásokat lehet választani. Ha egy házaspárnál minimum egy éves rendszeres (heti 2-3 alkalom) házasélet során sem jön létre terhesség, célszerű szakemberhez fordulni.

A házaspárok egyre később szánják rá magukat a gyermekvállalásra, az életkor, amikor a nők első gyermeküket szülik, kitolódott a 30-as éveikre. Amikorra azonban mindent megteremtettünk az érkező babának, hogy a legjobbat tudjuk adni annak, aki a legfontosabb, a természet furcsa játékával kell szembesülnünk: az életkor előrehaladtával ugyanis a fertilitás, vagyis a nemzőképesség drasztikusan csökken. Persze, nem csak az életkor lehet az, ami miatt a pároknak a gyermekáldás elmaradásával kell számolniuk.

A meddő párkapcsolatok 40 százalékában a hölgyeknél, 40 százalékban pedig a férfiaknál van probléma. A maradék 20 százalék egy nehezen felderíthető terület, amelyben közös okokat keresünk. Ilyen ok lehet például, hogy a nő „allergiás” párja spermájára és szervezete antitesteket termel ellene. Lehet, hogy más partnerrel már rég teherbe esett volna, de az aktuálissal erre nincs lehetősége.

A lombikbébi-program jó, de nem az elsődleges megoldás ilyen esetben. Ahhoz ugyanis, hogy valaki mesterséges megtermékenyítésben vehessen részt, számos, azt megelőző kezelésen és próbálkozáson kell részt vennie, a törvényi szabályozásnak megfelelően.

A lombikbébi eljárás lépései és az embriótranszfer

A lombikbébi kezelés során a petesejt és a spermium találkozása testen kívül történik meg. Az anyát gondosan elő kell készíteni a megfoganáshoz, először is szükség van több jó minőségű petesejtre, amelyet majd leszívnak az egyesítéshez. Ezért meghatározott hormonális kezeléseket kap a leendő anya, így egyszerre több tüsző is meg tud érni.

A petesejteket rövid altatásban egy vékony tű segítségével a hüvelyen keresztül leszívják, majd laboratóriumi körülmények között egyesítik a petesejteket és a spermiumokat.

A megtermékenyült petesejt, azaz a zigóta 3-6 nap alatt érkezik meg későbbi lakhelyére, a méhbe, de ez idő alatt is folyamatosan osztódik. Mire gombostűfej méretű gömbbé válik, már szedercsírának nevezzük. A szedercsíra osztódása folyamatos, az anyaméhbe érve mintegy 64 sejtből áll.

Az életkezdet addig egyforma sejtjei elkezdenek differenciálódni: a külső sejtek a külvilággal való kapcsolat létesítéséért lesznek felelősek, a belső sejtek pedig azért felelnek, hogy megalapozzák az új életet, testet adjanak annak az embernek, aki kifejlődik belőlük.

A méhfalhoz kapaszkodva a sejtcsomó számára a méhlepény biztosítja a tápanyagot és az anyagcserét. A hólyagcsíra falából kialakul az embrióburok, a fal belső rétegéből pedig az amnionzsák jön létre, ez öleli körül az embriót. Életének 4. napjára a sejtek humán choriális gonadotropint (hCG), majd röviddel ezt követően egyéb hormonokat termelnek. Ennek a hormonszintnek az ellenőrzésével lehet igazolni a várandósság létrejöttét.

Friss vagy fagyasztott embriótranszfer?

Az embriótranszfer az IVF kezelés utolsó lépése és egyben a csúcspontja is. Az ideális időpont az embrió beültetésére a blastociszta stádium, azaz a fejlődésük 5-6. napja. Korábban elsődlegesen a friss transzfert alkalmazták. A laboratóriumi kultiváció után az embrió készen állt a beültetésre, és csak a megmaradt embriókat fagyasztották le.

Azonban a preimplantációs genetikai tesztelés bevezetésével az embriók fagyasztása és a későbbi krioembriótranszfer abszolút szabvánnyá vált. A preimplantációs genetikai tesztelés (PGT-A) jelentősen növeli a teherbeesés sikerességét, ezért a legtöbb páciensnél ezt alkalmazzuk. Ezzel a vizsgálattal kiválaszthatjuk a normális kromoszómaszámú embriókat a beültetéshez, amelyeknek a legnagyobb esélyük van a sikeres beágyazódásra és az egészséges fejlődésre. A monogénes betegségek tesztelése pedig lehetővé teszi, hogy olyan embriót válasszunk, amely mentes a konkrét genetikai terhektől.

A KET (krioembriótranszfer) másik előnye, hogy a transzfert későbbi természetes ciklusokra halaszthatjuk. Ezek a ciklusok már nem terheltek a petesejtek kinyeréséhez szükséges hormonális stimulációval.

Mivel egy-egy beavatkozás során több jó minőségű embrió is létrejöhet, azokat, amelyeket nem használnak fel az első beültetéskor, lefagyasztják. Ezt általában nem abban az intézményben végzik, ahol az embriók kifejlődnek, hanem a mélyfagyasztott tárolást végző laboratóriumokban. Az embriókat azonban minél előbb és sérülésmentesen el kell juttatni a tárolást végző intézménybe. Mivel a minták igen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra és több szempontot is figyelembe kell venni utaztatásukkor, érdemes szakszerű segítséget igénybe venni.

A beavatkozás és az azt követő időszak

A petesejtleszívással ellentétben, amely általános érzéstelenítésben történik, a transzfer teljesen ébren történik, és a legtöbb nő számára teljesen fájdalommentes. A transzferre általában nincs szükség külön felkészülésre.

A transzfer után tartson nyugalmi állapotot. Nem szükséges ágyban feküdni, de kerülje a túlzott fizikai aktivitást. Ne emeljen nehéz tárgyakat, és egy ideig kerülje a forró fürdőt vagy a szaunát.

Tudományos vizsgálatok szerint sem a rövid (10-30 perc), sem a hosszabb (1-24 óra vagy több nap) fekvés nem növeli a beágyazódás vagy terhesség esélyét. A legtöbb lombikcentrum az azonnali felkelést, vagy maximum 10-15 perces pihenést javasol. Sőt, a folyamatos fekvés összefüggést mutat a csökkent klinikai terhességi aránnyal.

Ajánlott a könnyű séta, normál házimunka, és a szokásos napi rutin folytatása. Az ülőmunka is folytatható, mivel a stressz önmagában nem bizonyítottan csökkenti a siker esélyét.

Kerülendő az intenzív testmozgás, futás, súlyemelés, valamint a hőhatással járó tevékenységek, például forró fürdő, szauna, jacuzzi vagy szolárium. Továbbá a dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás és koffeinbevitel sem javasolt.

Óvatosságból az első 5-7 napban javasolt kerülni a hüvelyi együttlétet a méhösszehúzódások miatt. Tudományos bizonyíték nincs arra, hogy a szex ártana vagy segítene a beágyazódásban, de a pszichés és érzelmi tényezők pozitív hatással lehetnek a sikerre.

Az embriót a transzfer során a méh üregének belsejébe helyezik, ahol az egy speciális, steril és zárt környezetben helyezkedik el. A folyamat sikerességét nem a fizikai rázkódás vagy mozdulatok befolyásolják, hanem az embrió minősége, a méhnyálkahártya állapota.

Nem. Az embriót a méh üregében steril és zárt környezetben helyezik el, és nincs olyan mechanikai erő, amely kilökhetné, még erőteljes köhögés, tüsszentés vagy hasi nyomás esetén sem. A méh izomzata és a nyaki csatorna természetes védelmet biztosít.

Az embrió beágyazódása 6-10 napig tart, és a teljes invázió általában a transzfert követő 7-10. napra fejeződik be.

A mediterrán diéta (sok zöldség, gyümölcs, olívaolaj, hal, baromfi, kevés vörös hús és feldolgozott élelmiszer) több tanulmányban javította a klinikai terhességi és élveszületési arányt, ezért a transzfer után is érdemes folytatni.

Mit kell tudni a beágyazódásról?

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhat: a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége, a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei (pl. mióma, méhpolip), a méh gyulladásos betegségei (pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)), policisztás ovárium szindróma (PCOS), sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint, pajzsmirigy-alulműködés, elhízottság, dohányzás, korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza).

A beágyazódás lehetséges jelei: pecsételő vérzés, görcsölés, méhnyaknyák változása, puffadás, mellérzékenység, rosszullét, fejfájás, hangulatingadozás, testhőmérséklet-változás.

Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése. A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik.

Mérőszámok és statisztikák

Képzeletbeli „ideális” ciklus:

• 8-15 tüsző figyelhető meg jó válasz esetén, amelyek közül jellemzően 75-85%-ban érett (MII állapotú) a petesejt.
• Az érett petesejtek 65-75%-a termékenyül meg.
• Az embriók 80-90%-a eljut a korai osztódásokig, 40-50%-a „jó” minőségű.
• 50%-a jut el blasztociszta stádiumig.

Ha számaitok eltértek az itt leírtaktól, nem azt jelenti, hogy az intézet hibázott. A gyermekáldás egy pár számára talán a legcsodálatosabb ajándék. Ám van, akiknek ez nem adatik meg, ilyenkor a természetes úttól eltérő eljárásokat lehet választani.

A mesterséges megtermékenyítés ma már a meddő párok 50-70%-ánál sikerrel jár, igaz, nem mindig az első beültetésnél.

A nőgyógyász főorvos elmondása szerint 100 beavatkozásból 30-35 baba születik.

14 nappal a transzfer után végezzen terhességi tesztet. Ha a teszt pozitív, két csík jelenik meg rajta, meghívjuk vérvételre és ultrahangos vizsgálatra. Ha terhes, a klinikán követjük önt a magzati szívhang megjelenéséig, majd átadjuk kezelő nőgyógyászának a terhesgondozásra.

Ha az embrió beágyazódása ellenére ismételten nem sikerül a terhesség, érdemes megvizsgálni a további lehetőségeket orvosával. Problémát okozhat például a méhnyálkahártya, amely nem biztos, hogy megfelelően felkészült a transzferre.

tags: #embrio #jobb #megtapadasa