Az elevenszülő halak tartása és szaporítása

Az elevenszülő halak az akvaristák által tartott egyik legkedveltebb és leggyakoribb halfaj. Szinte mindenkinek az első akváriumában megtalálható volt egy, vagy több ilyen egyed, mint például a guppik, a plattik, a szifók vagy a mollik. Nagy népszerűségük annak tudható be, hogy ezek a díszhalak mind nagyon szívósak, viszonylag igénytelenek az akvárium vizére, és nem válogatósak a táplálékot illetően sem, ezért köztudottan ajánlhatóak a kezdők számára is. Mégis, mivel rengeteg forma- és színváltozatuk létezik, a tapasztalt akvaristák is megtalálják benne az örömüket.

Az elevenszülők származása és biológiai sajátosságaik

Eredetileg a trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonosak, de számos fajt Európába, Ázsiába és Afrikába is betelepítettek a különféle szúnyoglárvák, köztük a maláriaszúnyog elleni biológiai védekezés érdekében. Az elevenszülő fogaspontyok csoportja nem rendszertani egység, a szakirodalom a Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjét alkotja meg, melybe az akvarista szóhasználatban vett elevenszülő és ikrázó fogaspontyok egyaránt beletartoznak.

Az elevenszülők legfőbb megkülönböztető jegye a gonopódium, vagyis a hím halak farok alatti úszója, ami egy jellegzetes termékenyítési szervvé alakul át; ennek segítségével juttatja a hím az ivarsejteket a nőstény petevezetékébe. A hímek általában kisebbek és élénkebb színezetűek, mint a nőstények. A belső megtermékenyítés után a nőstények akár hónapokig is képesek elraktározni a fel nem használt spermát, így egyetlen párzást követően többször is képesek utódokat világra hozni.

Tartási körülmények és társas kapcsolatok

Az elevenszülők általában véve nem agresszívek és nagyon jól társíthatók hasonló méretű halakkal. A legtöbb csapatban érzi jól magát, ezért érdemes legalább 5-6 egyedet tartani belőlük. A csapatban hamar kialakul egy hierarchia, amiből a domináns hím kitűnik a legszebb és legragyogóbb színezetével. Érdemes egy hímhez 3-4 nőstényt tenni, különösen, ha több hímet is szeretnénk egy akváriumban tartani, mert így könnyen csökkenthetjük a hímek közötti rivalizálást.

Tartásukhoz inkább a keményebb víz a jobb választás, mert lágy vízben sokkal érzékenyebbé válnak a különböző betegségekkel szemben. Ha csak lágyabb víz áll rendelkezésre, akkor célszerű 10 liter akváriumvízhez 1-1,5 kávéskanálnyi jódmentes sót adagolni. Táplálásuk egyszerű, de a fajok döntő többsége igényli a zöldeleséget is, ezért rendszeresen kell biztosítani számukra a növényi táplálékot, például alga, reszelt kígyóuborka vagy saláta formájában.

Szaporítás és az ivadékok nevelése

Az elevenszülőknek megvan az a nagy előnyük az ikrarakó halakkal szemben, hogy az utódok szinte teljesen kifejlődve jönnek világra, és azonnal el tudnak bújni a ragadozók elől. A nőstény korától és fiziológiai állapotától függően egyszerre 10-100 kishal születhet. A szülés előtt álló nőstény hasa szemből nézve szögletes és telt, mozgása lassú.

A terhes nőstényeket ajánlatos egy külön fialtató medencébe vagy sűrűn beültetett akváriumba helyezni a szülésig, hogy a fiatal ivadékok menedéket leljenek. A született halak azonnal önállóan élnek, és mikroszkopikus planktonikus szervezetekkel, algákkal táplálkoznak. A felnevelésük nagyon könnyű, hiszen teljesen kialakultak és önállóak. A kannibalizmus megfelelő táplálás mellett nem jellemző.

tags: #elevenszulo #hal #szulese