A születés, a családdá válás ritkán egyszerű folyamat, de sokan még ehhez képest is nehezített, akadályokkal teli utat kapnak az első hónapokra, évekre, vagy akár egy életre is - így például azok a babák, akik valamilyen okból még magzati korban látják meg a napvilágot. Az icipici koraszülöttek számára nem csupán az inkubátor, az oxigén, vagy az egyéb orvosi eszközök létfontosságúak, hanem a biztonságot adó anyai jelenlét is, amelynek nagyon lényeges része az édesanya hangja.
Szerencsére ma már a PIC (Perinatális Intenzív Centrum) osztályokon természetes, hogy az anya is ott lehet; a családbarát koraszülött-gondozás része pedig egyre több helyen a Te hangodat ismerem elnevezésű program. A neonatológia fő célkitűzései között szerepel az újszülöttek vitális biztonsága mellett a hosszútávú minőségi túlélés és a pozitív szülés-, születés- majd ellátás élménye.
A kötődés elmélete és típusai
A kötődés elmélet megalkotója John Bowlby (1969) maga sem gondolta volna, hogy amit leírt később ennyi kérdést vet majd fel a szülőkben. Az embergyerek „koraszülöttként” jön világra, önmagában nem életképes, éppen ezért az életbenmaradáshoz szüksége van az édesanyjára, egy olyan személyre, aki gondoskodik róla, akire számíthat, akiben bízhat. A bizalomnak itt nagyon fontos szerepe van, hiszen ezáltal tanulja meg a baba, hogy gondoskodnak a szükségleteiről. Az ember társas lény is egyben. Ahogyan az első években elsajátítja, megtapasztalja az egymástól való függőséget és azt, hogy bízhatunk egymásban, úgy azt viszi tovább a későbbi életére is.
A kötődés maga nagyon komplex rendszer, éppen ezért a későbbi jó tapasztalatok révén a korábban kialakult bizalmatlanság orvosolható.
- Biztonságos kötődés: A biztonságosan kötődő gyermek kiegyensúlyozott, boldog, bízik az édesanyjában.
- Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődésű gyermek ragaszkodik az édesanyjához, azonban hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit.
- Ambivalens kötődés: Az ambivalensen kötődő gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán. Ha valami probléma van, fut az édesanyjához, de nem tud teljesen megnyugodni nála.
- Elutasító kötődés (dezorganizált kötődés): Az elutasító kötődést mutató gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Ez a kötődési mintázat szélsőségesen elhanyagolt gyermekeknél szokott létrejönni vagy azoknál, akik egyszer kapnak figyelmet a szüleiktől, máskor megijednek tőle (pl. bántalmazott gyerekeknél).
A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani.
A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. A kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki. Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt.
Sok anya érzi úgy, hogy valamit végzetesen elrontott a kötődés terén, amit nem lehet „visszacsinálni”. Szerencsére attól, hogy az egyik elem hiányzik, esetleg nem tudtuk megvalósítani, attól még a kötődés nem sérül. Például ha egy baba koraszülött, nem lehet rögtön születése után mellretenni, az első hetekben nem lehet az édesanyja karjában, nem lehet szoptatni, ettől később még kialakítható a biztonságos kötődés. Az is előfordul, hogy egy kisgyerek nem szereti, ha puszilgatják, ölelgetik, hanem a saját útját szeretné járni, hamar önállóvá válik. Ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülők rontottak el valamit, ugyanis a kutatók is elismerik, hogy a gyermek születéskori temperamentuma és a kötődési mintázat között van kapcsolat.
Nem csak a gyerek kötődik hozzánk, mi is kötődünk a gyermekhez. Az befolyásolja leginkább a kötődés minőségét, te hogyan viszonyulsz a babához, hiszen az érzelmeidből, önbizalmadból vagy bizonytalanságodból, bizalmatlanságodból következik a viselkedésed is, ahogyan a babával bánsz, és ezt ő is érzi.
Korai kommunikáció a csecsemővel
Mielőtt a baba szavakat mond, hangokkal és gesztusokkal kommunikál. A csecsemő számára mindennél fontosabb az egyre mélyebb érzelmi kötődés kialakulása szüleivel. Régen azt gondolták, hogy igazi párbeszédről a baba 18-24 hónapos korától beszélhetünk, amikor már képes rövid mondatokat mondani. Most viszont kiderült, hogy a dialógus sokkal korábban megvalósul, mint ahogyan korábban hittük. A párbeszéd csírája már a méhben, az utolsó trimeszterben megfigyelhető.
A szülők az újszülöttel születése első pillanatától párbeszédet kezdeményeznek; ez ösztönös reakció, nem is tudnának másként tenni. A szülő önkéntelenül kivárja a baba reakcióját, mivel ‘ő következik’ ebben a még csírájában lévő, nyelv-előtti beszélgetésben.
A sírás mint a kommunikáció egyik formája
A kisbaba természetesen a beszéd képességének elsajátítása előtt is számos módon ki tudja fejezni szándékait és érzéseit. A csecsemő a sírással jelzi, hogy éhes, fáj valamije, ki kell cserélni a pelusát, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. A szülő fontos feladata, hogy megértse a sírás jelentését. Érdekes, hogy az első hónapokban egyre inkább megtanulunk különbséget tenni a különböző sírások között: az anyukák felismerik, hogy melyik sírásnak mi a jelentése. Minél pontosabban reagálunk a baba sírásaira, annál jobban megerősítjük benne az adott sírásfajta jelentését. Így jön létre fokozatosan az érzelmi kötődés.
A mosolygás és a grimasz mint a kommunikáció formái
A baba eszköztárában a mosolygás és a grimasz is képes szülei kommunikációs magatartására hatást gyakorolni. Tulajdonképpen a csecsemő első „mosolya” is csak egy grimasz, de a szülők olyan eksztatikusan reagálnak rá, azt gondolva, hogy egyet mosolygott a baba, hogy ők maguk is mosolyognak. Ezt látva a csecsemő rájön, hogy ezzel a grimasszal nagyon pozitív érzéseket képes kiváltani a környezetében, ezért megpróbálja megismételni a „mosolyt”. Így kialakul egy kellemes interakció.
A csecsemőkkel folytatott korai kommunikáció és a gesztusok szerepe
A korai sírás, illetve a mosoly és a nemtetszés kifejezésén túl a baba szüleinek nyálbuborékokkal és gőgicséléssel válaszol. A legtöbb baba 10-13 hónapos kora előtt nem képes felismerhető szavakat alkotni. Ez persze nem azt jelenti, hogy addig nem foglalkozik a nyelvvel. Kutatások szerint a csecsemők nagyon is tisztában vannak a nyelvvel már jóval az első hangok kimondása előtt is. Születéskor meg tudják különböztetni anyanyelvüket (amelyet az anyaméhben hallottak) más nyelvektől, képesek különbséget tenni az általuk hallott /pa/ és /ba/ között, valamint 8 hónapos korukban a feléjük áramló beszédet már szorgalmasan szavakra bontják. A gügyögés kb. 5-6 hónapos korban kezdődik, amikor a babák próbálnak egyes hangokat ismételgetni. A fejlődés kezdeti szakaszában a nagymotoros készségek még fejlettebbek a finommotorikánál, amely a beszéd artikulációjához is nélkülözhetetlen. A gügyögés tehát az artikulációs rendszer kialakulásában központi szerepet tölt be. A csecsemők hatékonyan kommunikálnak már az első bűvös szavak kimondása előtt is. Ebben a gesztusoknak jut hatalmas szerep.
A beszéden kívül mindannyian akaratlanul is gesztikulálunk. Amennyire a gesztikulálás természetes a felnőttek között, a szülők és gyermekek között is épp annyira az.
A mutatás mint az egyik legfontosabb korai kommunikációs gesztus
A mutatás kifejezetten az emberre jellemző. A rendes mutatás rendszerint 9 hónapos korban figyelhető meg, amikor a baba elsajátítja a csippentő mozdulatot. 9 hónapos kora előtt a baba jellemzően ökölbe tett kézzel nyújtja ki a karját, általában azért, mert valamit el akar érni. A pszichológusok ezt a mozdulatot "instrumentális mutatásnak" hívják. Amikor a kinyújtott karhoz kinyújtott mutatóujj is társul, ezt is jelentheti: "nézd, valami érdekes esemény zajlik ott, amire fel szeretném hívni a figyelmedet". Ezt úgy hívjuk, hogy "deklaratív mutatás" és az első életév végén jelenik meg. Igazi mérföldkőnek számít. Mint minden más esetben, a babát úgy ösztönözhetjük a mutató gesztus használatára, ha élénk érdeklődést mutatunk gesztusai irányában.
Babajelnyelv alapjai és a baba első szavai - A legjobb babajelek, dalok és kártyák
Babajelnyelv: Kommunikáció gesztusokkal
Lehet-e a baba természetes gesztikulálási hajlamát arra használni, hogy hatékonyabbá tegyük a közte és köztünk lévő kommunikációt? Erre a kérdésre keresték a választ gyermekpszichológusok, akik azt vizsgálták, meg lehet-e a kisbabákat tanítani a kezükkel való manuális kommunikációra akkor, amikor szájuk még nem elég fejlett az orális kommunikációhoz. Ennek eredményeként jött létre a „babajelnyelv”, amely egy gesztusokon alapuló, a baba és a szülők közötti kommunikációt megkönnyítő jelrendszer.
A babajelnyelv valójában nem nyelv, hanem az orális beszéd szimbólumokból álló kiegészítője. A babajelnyelv kitalált manuális gesztusokból áll, amelyek kifejezőek, mivel erősen kapcsolódnak ahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez, amire utalnak. Néhány babajel valós jelnyelvből származik - főként azok, amelyek kifejezőek - de míg a valódi jelnyelv a jeleket gyorsan teljes mondatokká fűzi, éppúgy mint a beszélt nyelvek, viszont nem rendelkezik kiforrott nyelvtani komplexitással, hanem különálló szavakat használ, vagy maximum 2-3 szavas kedves kifejezéseket alkot, mint például az “én enzni”.
A babajelnyelv nem igazi nyelv. Nagyban eltér például a brit jelnyelvtől, amely egy teljes értékű emberi nyelv gazdag szókinccsel és összetett nyelvtannal. Egy valódi jelnyelvvel mindent ki lehet fejezni, mint amit a beszélt nyelvben, még elvont vagy feltételes gondolatokat is.
Fontos tudnunk, hogy a babák csak akkor tudják elsajátítani a szavakat és a babajeleket, ha már megfelelő kognitív képességekkel rendelkeznek, mint például a közös figyelem. Azok, akik már alkalmazták a babajelnyelvet, azt tapasztalták, hogy míg 6-7 hónapos kortól már bevezethetők a jelek, a leghatékonyabban 11 hónapos kor körül használhatók, amikor a csecsemő már számos hangot képes kimondani és egyértelműen fel tudja hívni mások figyelmét a környezetében lévő tárgyakra. A babajelnyelv mindig a beszéddel együtt használandó. A babajelnyelvet leginkább úgy érdemes felfognunk, mint egyfajta kiterjesztett gesztikulálás.
Egyes gyermekpszichológusok szerint azok a babák, akiknek szülei használják a babajelnyelvet, első gesztikulált jeleiket három hónappal az első kimondott szavaik előtt képesek megalkotni. Mindazonáltal, a témához kapcsolódó szakirodalmat mélyrehatóan vizsgáló tanulmányban azt olvashatjuk, hogy megfelelő elemzés után kiderült: az első babajelek és az első kimondott szavak körülbelül ugyanakkor jelentek meg. A kutatások szerint a babajelnyelv használata 19-26 hónapos korban rohamosan visszaesik, majd teljesen eltűnik a legtöbb baba eszköztárából.
Egy bizonyított tudományos eredmény szerint a babajelnyelv nem kifejezetten gyorsítja fel a nyelv elsajátítását, de bizonyosan nem is akadályozza a beszélt nyelv megtanulását. Természetesen a legtöbb anyuka hatékonyan tud kommunikálni kisbabájával babajelnyelv nélkül is, hiszen hamar megtanulja, hogy mit fejeznek ki a különböző sírások.
Fejlesztő módszerek koraszülöttek számára
Az extrém koraszülött babák idegrendszerének védelmére és fejlődésének támogatására kiemelt figyelmet kell fordítani. A fejlődéstámogató és újszülött/családközpontú ellátás alappilléreinek meghatározását követően létrejött nemzetközi szakmai képzések közül Magyarországon a FINE (Family and Infant Neurodevelopmental Education) képzés valósult meg az elmúlt években, melyben a neonatológusok mellett aktív szerepet kaptak és vállaltak azok a „veterán szülők”, akiknek gyermeke extrém koraszülöttként, a várandósság 27. hete előtt született meg.
Te hangodat ismerem program
A Te hangodat ismerem egy kapcsolatfókuszú perinatális zenei program, amelyben mindent az anya és a gyermek között létrejövő kontaktusnak rendelünk alá. Mindig az anya komfortzónája az irányadó: őt követjük abban, mennyire szeretne megnyílni, mely dalokat fogadja szívesen. A mondókák, a ritmusok, az énekek egyszerre támogatják a beszédfejlődést, a szocializációt, a képzelet fejlődését, a kreativitást. „Az anya ezer csecsemő közül is megismeri a sajátja sírását, a gyerek pedig ezer anya hangja közül az ő édesanyjáét. Éppen ez a módszerünk lényege: a kezdeti bátortalanabb éneklés, kapcsolódás mögött mi vagyunk a támasztóhang, amely fokozatosan elhalkul.”
Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer (DSGM)
A Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszert Dévény Anna gyógytornász, művészitorna-szakedző dolgozta ki, aki az 50-es évek végétől foglalkozott koraszülöttek, valamint sérült gyerekek és felnőttek fejlesztésével, rehabilitációjával. „A módszer alapja egy úgynevezett fascia technika, amelynek lényege, hogy az izmokat körülvevő szöveteket kezeli, ennek segítségével ingerli az idegrendszert. Két fő területből áll össze: a speciális manuális technikából, valamint a speciális testképző gimnasztikából.”
Sokan emlegetik masszírozásként a Dévény-tornát, mivel látványra valóban hasonlónak tűnhet, azonban míg a masszázs egy nyugalmi helyzetben általában az izomhason történik, addig itt mozgás, mozgatás közben, a művészi torna egyes testhelyzeteit felhasználva dolgoznak, miközben az izmok mellett a szövetek mélyére is elérnek. Emellett a szakértő kezek nagy hangsúlyt helyeznek az inakra is: ezek segítségével ingerlik az idegrendszert, amely megszünteti a kontraktúrákat, és fiziológiás helyzetbe hozza az izmokat.
„Korababák esetében gyakoriak az izomtónusproblémák, amelyekkel nemcsak a mozgásfejlődés csúszhat meg, de evési, etetési, később beszédgondok is jelentkezhetnek. Itt egy sokkal finomabb, lágyabb, szinte simogató érintésről van szó, amely az idegrendszeri ingerlést szolgálja. Minél előbb belevágnak, annál hatásosabb a módszer, amely lehetővé teszi, hogy öt hónapos korig beinduljon az agy tartalékállománya.”
Konduktív pedagógia (Pető-módszer)
„A konduktív pedagógia lényege, hogy az egész személyiséget figyelembe veszi már a legapróbb csecsemő esetében is. A mozgásfejlesztés segítségével alakítjuk a központi idegrendszer hibáit, ezáltal pedig sokkal több funkcióhoz hozzáférünk, mint önmagában a mozgás. Az értelem, az önellátás képessége, a beszéd fejlődése mind-mind idekapcsolódik.”
A Pető-féle konduktív pedagógia holisztikus szemlélete okán persze egy konduktor sokféle aspektusra, problémára rálát adott gyermekek kapcsán, a precizitás pedig elképesztően fontos ebben a szakmában, hiszen a legapróbb jeleknek is üzenetük van. „A koraszülött babáknál is nagyon fontos figyelembe venni, hogy megadjuk a megfelelő fejlesztést, de közben túlingerelni sem lehet az idegrendszert, mert az későbbi gondokhoz, akár egy kisgyermekkorban megjelenő figyelemzavarhoz is vezethet.” A metódus egyik legfőbb mozgatórugója a motiváció, amely a legapróbb babánál is szerepet kap. Éppen ezért akkor tudják elkezdeni a terápiát, amikor már a pici figyelme legalább kis időre megragadható.
Katona-módszer
„A Katona-módszer sajátossága, hogy az elemi mozgásminták, amelyeket a babákkal végzünk, végeztetünk, nemcsak diagnosztikai, hanem terápiás célra is alkalmazhatók.” Az osztályon többek között videó-EEG-vel vizsgálják a csecsemőket epilepszia irányába is. „A mozgásminták, amelyekkel dolgozunk, egytől egyig minden újszülöttben ott vannak, de akinél az agyi terület sérült, annál megjelenhetnek másként. A rendszeres terápia hatására azonban új szinaptikus hálózatok jönnek létre, valamint stabilizálódik a sejtek közötti kapcsolat.” Mivel a mozgásminták kiváltása nem bonyolult folyamat, azokat megtanítjuk a szülőknek. Ezt tartom a módszer egyik legnagyobb előnyének: a gyakorlás így otthon, napi szinten elvégezhető.
A mozgásminták kapcsán olyan − bizonyára sok szülő által a gyermekorvosi rendelőben is látott − gyakorlatokra kell gondolni, mint a lebegő ültetés, a húzódzkodás, az elemi járás, az ülésbe rugaszkodás, vagy az asszisztált mászás. „A terápia természetesen a mozgásfejlődéssel együtt az értelmi és pszichés fejlődésre is hatással van. A csecsemőket havonta vizsgálják, addig a szülővel végezhetik otthon a betanult gyakorlatokat. A kezelés általában addig az alkalomig tart, amíg a kicsi egyedül besétál az osztályra: ekkor jelképesen és szó szerint is elengedjük a kezét.”
Családbarát ellátás és a Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma
A Honvédkórház Perinatális Intenzív Centrumában teljesen más metódus szerint dolgoznak, mint általában egy intenzív osztályon. A „perinatális” szó nem koraszülöttet, hanem „születés körüli”-t jelent. Azért ragaszkodnak ehhez a névhez, mert együtt dolgoznak a szülészekkel. Sokszor már akkor megismerik az anyukát, amikor fenyegető koraszülés tüneteivel bekerül a szülőszobára, és a gyereke még meg sem született. Átmennek hozzá, beszélgetnek vele, mert már ekkor el kell kezdeni „beszervezni” őt abba a csapatba, amely a kisbabája megmentésére jön létre.
A számtalan módszer egyike valóban a kenguruzás. Ez egyébként Dél-Amerikából terjedt el, és a lényege az, hogy az anya naponta néhány órára a mellkasára teszi a gyermekét. A baba érzi az anyja illatát, hallja a szívverését, nyalogatja a bőrét - összeismerkednek egymással. A csecsemők élettani mutatói a kenguruzás alatt hihetetlenül jók.
Itt egy olyan csapatmunka folyik, ahol a baba van a középpontban, ő a főnök. Eldöntötték, hogy a szülőknek nem határoznak meg látogatási időt, itt lehetnek a nap bármely percében. Emellett úgy gondolták, ha már itt vannak a szülők, ne azért legyenek itt, hogy csak álldogáljanak az inkubátor mellett és ők kerülgessék őket. Elkezdték tanítani a szülőket, aktívan bevonni őket a folyamatokba, a csapatba. Ezek a szülő feladatai - akkor is, ha négykilós gyereke van, akkor is, ha hatszáz grammos. És itt nemcsak az anyákról van szó, hiszen az apák is nagyon jól el tudják sajátítani a baba körüli teendőket, és a közös tevékenység során olyan érzelmi kapcsolatot alakítanak ki gyermekükkel, ami mindkettőjüknek nagyon jót tesz.
A baba idő előtt került ki az anyaméhből, neki még bent volna a helye. Ezért a méhen belüli körülményeket kell imitálnunk. Amikor a magzat kinyújtja a kezét, mindenképpen határokat érzékel, mert ott van körülötte a méh. Az valóságos katasztrófa számára, hogy megszületik, beteszik egy inkubátorba, és bármerre nyújtogatja kezét-lábát, nem éri el a falat. Mit tehetünk, hogy a gyerek jobban érezze magát? Egy puha, varrott, peremes fészekbe fektetik, ami körülöleli. Fontos az is, hogy kerüljük az éles zajokat, hiszen ezek idegenek a magzati léttől. Az osztályon nem lehet kiabálni.
Az etetés stresszoldó tevékenység, ilyenkor kell megvizsgálni a gyereket és kicserélni az infúziót, ekkor kell pelenkázni, utána jöhet a kaja, majd a baba megy az anyukájához kenguruzni. És ez azt jelenti, hogy utána két-három órán át nem nyúlnak hozzá a gyerekhez. Minden hónapban legalább egyszer szerveznek egy baba-mama klubot, ahova olyan anyukákat is meghívnak, akiknek itt volt a babájuk. Behozzák a gyerekeiket is, akik középen játszanak, amíg ők körülöttük ülnek és beszélgetnek. A magyar nők 98-99 százaléka képes anyatej elválasztására, de a koraszülött-osztályokon 20-30-40 százalékra is felmehet azoknak az aránya, akiknél nem indul meg a tejtermelődés. Itt ilyen eset alig fordul elő, mert az első pillanattól foglalkoznak az anyákkal is. Náluk nem azzal van vége a kapcsolatnak, hogy a gyerek hazamegy innen! Hat-hétévesen is visszajönnek, jókat beszélgetnek, fociznak az ambulancián, a lányok megmutatják a pörgős szoknyájukat. Náluk ez a sikerkritérium.