Minden édesanya és édesapa szeretné folyamatosan figyelemmel kísérni gyermeke fejlődését. Az élet első szakasza az anya testében zajlik, és összefügg az anya életmódjával és szervezete állapotával. A méhen belüli fejlődés időtartama 9 hónap, ami 40 hétnek vagy 280 napnak felel meg. Ez az időszak a magzat fejlődésének kritikus szakasza, amikor a test alapvető szervei és testrészei kialakulnak.
A fogantatástól a beágyazódásig: az első lépések
Ha a magzat fejlődéséről szeretnénk beszélni, vissza kell térnünk egészen a megtermékenyülés pillanatáig. Ekkor a petesejt falán áttör egy ondósejt, és a megtermékenyített petesejt (más néven zigóta) osztódni kezd. A zigóta osztódása során kialakul a szedercsíra, ennek belső sejtjei részben elfolyósodnak, és ebből jön létre a hólyagcsíra. A méh eközben felkészül a fogadására: a nyálkahártya megvastagodik. A megtermékenyülést követő 5-7. napon meg is érkezik a zigóta, és 2-3 napos várakozást követően beágyazódik. A beágyazódás a megtermékenyülést követő 12. napon fejeződik be.
A méhen belüli fejlődést sok pszichológus tartja a születés utáni emberi fejlődés korai leképeződésének. Ennek három szakasza van: a csíraszakasz, az embrionális és a magzati szakasz. A csíraszakasz a megtermékenyítés utáni 8-10 napig (kb. a 2. hétig) tart. Ez idő alatt a zigóta osztódni, fejlődni kezd, és a petevezetéken át eljutva a méhbe beágyazódik annak nyálkahártyájába. A zigóta első osztódására (mitózis) a fogamzás után kb. 24 órával kerül sor. Osztódás során egy sejttömb keletkezik a peteburkon belül, ez a szedercsíra. Ezt követően alakul ki a szedercsírán belül egy folyadékkal teli üreg, ezt az állapotot nevezzük hólyagcsírának. A hólyagcsíra belső sejttömegét alkotó sejtekből keletkezik majd az adott élőlény, míg a körülöttük elhelyezkedő trofoblaszt elnevezésű, nagy, lapos sejtek jelentik a védelmet és a kapcsolatot a környezettel szemben. A méhbe érkező hólyagcsíra trofoblasztsejtjei segítségével beágyazódik a méh nyálkahártyájába. A beágyazódással zárul le voltaképpen a csíraszakasz.
Az embriónikus szakasz: az alapvető szervek kialakulása
A beágyazódást követőn megkezdődik az embrió, valamint a magzatburok, a méhlepény és a köldökzsinór fejlődése. A külső magzatburok a méhnyálkahártyával összenőve hozza létre a méhlepényt. A méhlepény pedig igen fontos feladatokat lát el: oxigént, táplálékot, hormonokat szállít a fejlődő szervezetbe, és egyúttal megakadályozza azt is, hogy az embrió illetve a magzat vére keveredjen az anyáéval. A méhlepény a fejlődő szervezettel a köldökzsinór véredényein keresztül kommunikál.
A következő fejlődési szakasz az embrionális szakasz, mely a beágyazódástól körülbelül 6 hétig tart (a terhesség 3-7. hete). Ekkoriban kezdenek kifejlődni a létfontosságú szervek (pl. központi idegrendszer, szív, végtagok, szemek stb.). A fejlődés is felgyorsul, hiszen az embriót már az anya teste táplálja. Már a szakasz elején kialakul a trofoblasztból a belső magzatburok. Ez az erős hártya tartalmazza az embrió védelmére és mozgására szolgáló magzatvizet. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenőve a méhlepény (placenta) egyik alkotórésze lesz. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. Az anyai és a gyermeki vérkeringés közti szűrő szerepét a méhlepény tölti be. A kétféle vér nem keveredik, de köztük anyagátadás zajlik (oxigén, tápanyagok, hulladékok cserélődnek).
Az embrió fejlődése során a belső sejttömeg külső rétegéből, az ektodermából alakul majd ki a bőr, köröm, fogak szemlencse és az idegrendszer. Az endoderma elnevezésű belső réteg pedig az emésztőrendszert és a tüdőt alkotja majd.
Az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak a méhen belüli fejlődés szempontjából, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki.
A pici teste ekkor még csak egy ebihalra emlékeztet, de már elindul a légző-és emésztőrendszerének fejlődése, felismerhetővé válik a szívkezdemény is, amely a 6. héttől kezd el pulzálni. Megindul a vérkeringés kezdeménye, a szikkeringés is. Ekkor kezd el fejlődni a gerinc, az agy, a kezdetleges izmok és megkezdődnek a csontosodási folyamatok is. A 6. hét fontos fordulópont: ekkor záródik be a velőcső, innentől már embriónak hívjuk. Még igen-igen aprócska (3.5-4 mm-es), de a fontosabb belső szervek kezdeményei mellett (tüdő, máj, gyomor, hasnyálmirigy) már alakulóban vannak a hangszalagok, a gége valamint a belső fül is. Formálódnak a kezek és lábak is, sőt az aprócska végtagokon már kis barázdák jelzik a hamarosan szétnyíló ujjakat. Mivel az agy rohamos fejlődésen megy keresztül. A fejen mindeközben megjelenik két kis kopoltyúív, melyek a füleket jelzik.
A magzati szakasz: növekedés és fejlődés
A megtermékenyítés utáni harmadik hónaptól (kb. 8-9. hét) kezdődik a magzati szakasz. Ekkorra már, ha eltérő szinten is, de kialakul az összes fontos szerv, és a csontszövetek is kezdenek megszilárdulni. A magzati mozgások rendezettebbé válnak, elkezdi a fejét és a kezét is mozgatni a gyermek.
Az embrió naponta akár 1 mm-t is nő. Tovább nyúlik, növekszik a kar -illetve lábbimbó. Kialakul a test csontváza, a gerinc csigolyasora valamint az oldalbordák. Kifejlődnek a váll-, könyök -és a térdízületek is. A 8. Méretének 1/3-át a fej teszi ki. A baba arcocskája egyre felismerhetőbb, láthatóvá válik a szemgolyó, kialakulnak az orrlyukak és az orrcimpák, és határozott formát ölt a száj körvonala.
Ebben a két hétben (9-11. hét) ismét ugrásszerű növekedés következik be: a testsúly több mint 75 százalékkal növekszik. De a 10. hét több szempontból is fontos mérföldkő. Innentől már magzatként beszélünk erről a fejlődő kis életről, és a külső ivarszervek is megkülönböztethetővé válnak a fiú és lány magzatokban. Tovább fejlődnek a karok és lábak, a kézen kezdenek elkülönülni az ujjak (melyeket már szopizni is tud), kialakulnak az ujjbegyek, és megindul a körmök fejlődése. A 10. hétre már alakulóban van a 20 tejfog kezdemény is. A két agyfélteke már jól elkülönül, és a szív is kettétagolódik a szívsövény által. A szem és szemhéj szintén jól megfigyelhető ebben az időszakban. A 11. hétre a magzat valamennyi szerve kifejlődött, a fej és a test mérete közel azonos, az orr és az ajkak teljesen kialakultak.
A 12. héten a magzat hossza már elérheti a 6,5 cm-t, súlya 18 gramm körüli. A pici rengeteget mocorog, ficánkol és rugdalózik a magzatvízben. Emellett gyakorolja a légzőmozgást, tud már mosolyogni és sírni is. A 13. A 14. héten a szemöldöke, a 15. héten pedig az első hajszálak is megjelennek. A 16. hétre súlya már eléri a 100 grammot, teljes hossza pedig akár 16 centiméter is lehet. A testét beborító finom szőr is megjelenik, szemhéja azonban még csukva van. Ekkor már nagyokat rúg és bukfencezik.
Ekkorra egyfajta védőanyag, a magzatmáz fedi be. A 20. héttel pedig elérkeztünk a várandóság félidejéhez, a baba súlya ekkorra 300 g, amihez 25-28 cm-es hosszúság társul. A fejlődése rohamléptekkel halad tovább: ebben az időszakban átlagosan hétről hétre 80-100 grammnyi súlygyarapodás is megfigyelhető, így már kívülről is egyre jobban érezhető a mozgása. Ekkorra már teljesen kifejlett a belső fülben a csiga, amely a hallásért felelős, így a pici egyre több mindent hall a pocakodban.
Gyermeked súlya továbbra is rohamosan gyarapszik, már 400 grammnyi. De nem csak a súlya, idegsejtjeinek száma is elképesztő gyorsasággal gyarapodik hétről hétre. Ekkorra a külső nemi szervek már kellően fejlettek ahhoz, hogy - ha ő is akarja- meg lehessen állapítani a nemét. Bőre még ráncos. Továbbra is rengeteget mozog, és kortyolgat a magzatvízből. Ha csuklik, azt te is megérzed.
A terhesség ezen időszakában (25.-32. hét) az agy tömege 4-500 százalékkal növekszik. A 25. hétre a magzat hossza 31 centiméter körül lehet, amit hétről hétre újabb 1 cm-rel gyarapodik. Súlya körülbelül 700 gramm. A 27. héten szemecskéit nyitogatja, pupillái reagálnak a fényre, ekkor már ízérzékelése egyre kifinomultabb. A 28. héttől meg tudja különböztetni a magas és mély hangokat egymástól. A 30. héttől - a helyszűke miatt - már kevesebbet mozog a babád. Súlya ezen a héten már 1.5 kg, hossza pedig 38 cm.
Babád súlya elérte a 2 kg-ot (33. hét), amit innentől fogva negyed kilóval növel hetente. A piciny test és szervei már fejlettek. A 34. héten a legtöbb baba már készülődik a születéshez, és fejjel lefelé helyezkedik el. A 37. héten már készen áll arra, hogy megszülessen, és elkezdje méhen kívüli életét. Súlya 3 kg körüli, magassága 46 cm. Mivel a helye egyre szűkösebb, így csak fészkelődik. A 38. hétre a fej már a medenceüregben van.
Kockázati tényezők és fejlődési rendellenességek
A méhen belüli ártalmak, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokan vannak közülük, akiknél maradandó a károsodás. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.
Ha az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki. A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére.
Néhány példa a méhen belüli ártalmakra:
- Rózsahimlő (Rubeola): nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást, szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat.
- Mumpsz (Parotitis): a terhesség korai szakaszában vetélést okozhat, vagy fejlődési rendellenességekhez vezethet (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
- Herpesz: főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
- Cytomegália vírus (CMV): ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést.
- Bárányhimlő (Varicella): ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
- HIV: a HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg.
- Toxoplazmózis: fejlődési rendellenességeket alakíthat ki, agyvelőgyulladást, máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.
- Röntgensugárzás: mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit.
- Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
- Thalidomid: súlyos végtagkárosodásokat okozott a csecsemőknél.
A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. A praenatalis diagnosztika, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárások, a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat.
Szövődmények: TORCH fertőzések, Chlamydia, Gonorrhoea, HIV/AIDS - Szülészeti ápolás |@LevelUpRN
Megelőzés és korai felismerés
A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi. A magyar törvények szerint a terhes nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.
A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével. Ha ennek negatív az eredménye, akkor a 20. Ha a magzat fejlődésében rendellenességet tapasztal az orvos, ki kell vizsgálni, hogy ezt mi okozhatta. Ennek ismeretében kell meghatározni a további teendőket, ami lehet gyógyszeres kezelés, de legvégső esetben a terhesség megszakítása is.
Az emberi idegrendszer fejlődése, különösen a méhen belüli fejlődés, rendkívül fontos. Az enyhe fejlődési zavaroktól az egészen súlyos testi- és szellemi fogyatékosságokig terjedhet az ebben a szakaszban esetlegesen előforduló rendellenességek következményeinek sora. A fejlődésneurológia és neurohabilitáció protokollja kulcsfontosságú a károsodások felismerésében és kezelésében.
A születés utáni első órák fontossága és a korai fejlesztés kiemelkedő. Bár a születés utáni néhány óra létfontosságú a fejlesztés szempontjából, a diagnosztikai nehézségek miatt sok esetben pont ez az idő vész el. Az agy kórós fejlődése létrehozhat olyan jelenségeket, amelyek egyáltalán nem szerepelnek a kialakuló humán funkció programjában, ilyen például az epilepszia. Más esetekben a genetikai programban szereplő humánspecifikus funkciók kibontakozásának programjában enyhébb vagy súlyosabb kóros átalakulás mehet végbe.
Az idegrendszeri fejlődési rendellenességek kialakulásának gyakorisága csupán néhány százalék, elenyésző az egészségesen, tökéletesen funkcionáló csecsemőkhöz képest. Érdemes azonban tisztában lenni a fennálló kockázati tényezőkkel és a korai fejlesztés fontosságával, hogy egy váratlan helyzetben is megfelelően reagálhassunk és az újszülött a legmegfelelőbb ellátást kaphassa.
