Egyhónapos gólya esőben: túlélési stratégiák és érdekességek

A tavasz a gólyák visszatérésének időszaka, amikor hatalmas utat tesznek meg, hogy visszatérjenek költőhelyeikre. Azonban nem mindenhol fogadja őket enyhe időjárás. A Kárpát-medence északkeleti csücskében idén szokatlanul zord idő fogadta a madarakat. A hűvös tavaszi időjárás különösen megnehezíti a hosszú útról érkező madarak dolgát, ezért sokan közülük kreatív megoldásokhoz folyamodnak, hogy megóvják magukat a hidegtől.

Meleget keresnek a kémények fölött

A gólyák ösztönösen törekednek arra, hogy megőrizzék testhőmérsékletüket, különösen az év ezen időszakában, amikor még gyakoriak a hajnali fagyok. Ilyenkor a füstölgő kémények meleg levegője valóságos áldás lehet számukra. Egy Kárpátalján készült videón jól látható, ahogy egy gólya kitárt szárnyakkal áll a kémény fölött, élvezve a felszálló meleg áramlatokat.

Ez a jelenség nem csupán aranyos látványosság, hanem fontos túlélési technika is a madarak számára. A füst által létrehozott védett mikroklíma segíthet átvészelni a hidegebb reggeleket, amikor a napsütés még nem nyújt elég meleget.

Egy régi mondás nyomában

Egy kommentelő érdekes történelmi magyarázattal is szolgált arra, honnan eredhet a jól ismert mondás: „a gólya hozza a kisbabát". Régen, hideg tavaszokon csak ott fűtöttek, ahol újszülött érkezett a házhoz. A melegre vágyó gólyák pedig gyakran pont ezeket a kéményeket választották pihenőhelyül. Így a környékbeliek a madarak jelenlétéből következtethettek arra, hogy kisbaba született - innen eredhetett a népi hiedelem. A természet és a néphagyomány ilyen találkozásai mindig lenyűgöző bepillantást nyújtanak abba, hogyan éltek és gondolkodtak elődeink, valamint hogyan alkalmazkodnak az állatok az emberi környezethez.

A fehér gólya (Ciconia ciconia) bemutatása

A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nagy testű és elterjedési területén általánosan ismert gázlómadár. A köznyelvben erre a madárfajra értik a közismert gólya kifejezést. Népi elnevezései gilice, cakó (családnévben Czakó), koszta, gagó és eszterág. Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madara, azonkívül a szlovéniai Muravidéken is egyfajta regionális nemzeti szimbólumként tekintenek rá. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben az év madarává választotta.

A magyar nép kedvelt madarának érdekessége, hogy a költöző gólyák vándorlása egybeesik a két legnagyobb magyar nemzeti ünnep időpontjával, mert a magyarországi költőhelyükre március 15. körül érkeznek meg, illetve a telelőhelyeikre augusztus 20. Európában és Ázsiában elterjedt, de élőhelyein egyre fogyatkozó madárfaj.

Fizikai jellemzők és életmód

Testhossza 100-115 centiméter, álló helyzetben a magassága 110-125 cm, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, testtömege 2,2-4,4 kilogramm. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyvégei feketék, csőre és lába piros (első életévében fekete). Ahogy más gólyáknak, az ő lába is hosszú, csüdje (tarsus) 20-25 cm. Nyaka, egyenes csőre is hosszú. A csőr hossza hímeknél 15-17 cm, tojóknál 14-17 cm. Az állkapocs a hímeknél hegyesebb, a tojóknál egyenesebb. A nemek hasonlók, bár a hím átlagban egy kicsit nagyobb.

A tollazat fehér, kivéve a szárnyfedőket és a repülőtollakat, amelyeket feketére fest a melanin. A mellen a tollak hosszúak és borzasak; a nyak körül gallért formálnak, amelyet a párzást megelőzően mutogatnak. Írisze szürkésbarna, és a szemet fekete bőr övezi. A kifejlett madarak csőre és lába piros, amely színt a táplálékból származó karotinok adják. Ahogy más gólyák, a fehér gólya szárnyai is szélesek és hosszúak, ami lehetővé teszi a vitorlázást. Lassan és szabályos időközönként verdes a szárnyával. Nyakát és lábát kinyújtva repül. Lassan, méltóságteljesen, nyakát kinyújtva jár. Ezzel szemben pihenéskor fejét szárnya alá dugja.

Kikelés után a fiókákat rövid, szétszórt, fehér pehelytollak borítják. Egy héttel későbbre a pehelytollazat besűrűsödik. A frissen kelt fiókák lába rózsaszín, ami később megszürkül. Csőre fekete, csak a hegye sötétbarna. A fészek elhagyása után a fiókák tollazata hasonló a felnőttekéhez, kivéve, hogy a fekete tollak még barnásak. Csőrük és lábuk fekete; végleges színüket a következő év nyarán érik el. Egyes példányok csőrének hegye fekete marad, míg például Spanyolországban a táplálék karotintartalma még a fészekben bepirosítja.

Fészkelés és szaporodás

Monogám, de a párok nem maradnak együtt egész életükben; a pár együtt építi a fészket gallyakból, amit azután évekig használnak. A tojó rendszerint négy tojást rak, melyek 33-34 nap múlva kelnek ki. A szülők felváltva kotlanak és mindketten táplálják fiókáikat. A fiókák 58-64 napos korukban repülnek ki, ezután a szülők még 7-20 napig etetik őket.

A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, és a hím választja a tojót. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik; a költési időszakban külön belső költőfészket készítenek benne puhább anyagokból. A hímek érkeznek vissza először a telelőterületekről és ők kezdik el a fészkek felújítását is. Párjukat azonban csak bizonyos ideig várhatják vissza, mert ha április végéig nem tudják a tojók lerakni tojásaikat, akkor jelentősen kisebb eséllyel, kevésbé fejletten vágnak neki a fiókáik az augusztus végi vándorútnak. Ha nem érkezik meg időben a gólyák párja, akkor emiatt új társ után néznek. Azonban, ha nem találnak időben párt, akkor az adott évben már nem nevelnek fel fészekaljat. A pár nélkül maradt hímek gyakran megpróbálják elűzni egy közelben található fészekből a hímet.

A fészket évekig használják, mivel egy új fészek megépítése rengeteg energiát emészt fel. Emiatt inkább minden évben kijavítják a korábbi fészkük hibáit. Türingiában találtak már fészket, ami 1592-ben épült, és még mindig aktív. Gyakran emberi építményekre építik; Magyarországon kedvelik a távvezetékek tartóoszlopait, Elzászban a kéményeket és a magas tetőket. Franciaországban 2000-ben egy egész telepet találtak a Párizs-Irun vasút mentén a felsővezeték tartóoszlopain, éppen a pálya fölött.

Fészekalja április első felében teljes lehet, átlagosan 4-5 tojásból áll. A tojó 2-3 naponként rak le egy-egy tojást. A 28-30 (max. 34) napig tartó kotlást a második tojás lerakása után kezdi meg. Nappal a szülők váltják egymást, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon. A kikelt fiókák négyhetes korukban állnak fel és a 8-9. héten repülnek ki. A gyenge, beteg fiókákat az öreg madarak kidobják a fészekből. A kirepülő fészekalj nagyságát a mindenkori táplálék- és időjárási viszonyok, illetve a költőpár kora és a tojásrakás kezdete határozza meg. Fészkenként a 2,2-2,3 kirepülő fióka tekinthető átlagosnak. Ivarérettségüket 3-5 év alatt érik el, nagyobbik részük azonban már az első évben elpusztul.

Táplálkozás

A fehér gólya táplálkozáshoz leginkább nyílt füves területeket, mezőket, sekély vizeket keres fel. Nagyobb számban nyílt füves területeken szaporodik. Leginkább az erdőszéleket kedveli, azok közül is azokat, amelyek az év legalább egy részében el vannak árasztva. Nem kedveli a magas növényzetet, például az erdők belsejét. Örményországban 2000 m-es tengerszint feletti magasságú területen is találtak fészket. Megtelepszik szavannán, sztyeppén, mezőkön, vizes helyeken, művelt földeken, de kerüli a trópusi erdőket.

A fehér gólyák sokféle állatot megesznek. Ritkán távolodnak el 5 km-nél messzebb a fészektől, és szeretik az alacsony növényzetet, mert úgy könnyebben megtalálják a zsákmányt. A táplálék összetétele helytől, évszaktól és a helyi állatvilágtól függ. A leggyakoribb zsákmányok a bogarak és az egyenesszárnyúak. Egy Spanyolországban végzett kutatás szerint a köpetek alapján a rovarok 49,5%-a volt bogár, és 43,7% egyenesszárnyú. Itt összesen a zsákmányállatok 99,3%-a volt rovar, de találtak gilisztákat, hüllőket, kétéltűeket, és kisemlősöket, mint pockokat, cickányokat és vakondokokat is. A cickányokat a lakóüregük bejáratánál fogják el. Leginkább nappal vadásznak, a kisebb állatokat egészben nyelik le, csak a nagyobbakat ölik meg és tépik szét, mielőtt megeszik őket.

A műanyag szalagokat földigilisztának nézik, összenyomják és lenyelik, ami időnként eltömíti a beleket, így a gólya pusztulását okozza. Művelt földeken nem haboznak követni a munkagépeket, és megenni az előtúrt, a felzavart vagy a gépre felcsapódott állatokat. Afrikában társulnak az égetéses vadászathoz, és amely állat túl kicsi az embernek, azt a gólyák kapják el.

A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Főleg a nedves réteken, kaszálókon, tarlókon, friss szántásokon, útszéleken és árokpartokon keresgél. Leggyakoribb táplálékállatai a szöcskék, sáskák, cserebogarak, futrinkák, ganéjtúrófélék, apró rágcsálók, békák, ebihalak, gyíkok, halak, de sok gilisztát is elfogyaszt. Vonuló és telelőterületein a száraz szavannákon is táplálkozik, ha ott megfelelő mennyiségű táplálékot talál.

Elterjedés és vonulás

Szinte egész Európában (kivéve Skandináviát, és a Brit-szigeteket), Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol előfordul. Korábban hosszú ideig nem élt Francia- illetve Olaszországban sem. Jelenleg Franciaországban főleg Elzász-Lotharingiában, amelynek "nemzeti madara", 1983 óta történt erőfeszítések hatására már többszáz példány fészkel rendszeresen. 2019-ben Charente-Maritime megyében például 520 pár. Olaszországban évente kb. 200 példány fészkel.

Az európai fehér gólyáknak két nagyobb populációjuk van, a délnyugati Spanyolországban, Portugáliában, Algériában és Marokkóban, és a keleti, ami nagyjából Közép- és Kelet-Európát fedi le Németországtól a Volgáig és Törökországig. A névadó alfaj költőterülete nagy, de szétszórt. Az összes fehér gólya állományának 25%-a Lengyelországban összpontosul.

A középkorban az ember tevékenysége segíthette terjedését, amikor is az erdőket kiirtották, hogy helyükön legelőket és szántóföldeket alakítsanak ki. Akkoriban Európa nagy részén elterjedt, és egészen Svédországig szaporodott. Ritka vendég a Brit-szigeteken, ahol minden évben körülbelül 20 madarat látnak, de nem regisztrálnak fészket. A 19. század elején számuk fogyatkozni kezdett az új termelési módszerek és az iparosodás miatt. Sok országból eltűnt; ma legfőbb élőhelyei Spanyolország, Lengyelország és Ukrajna.

Az Ibériai-félszigeten délnyugaton összpontosul elterjedési területük, de számuk itt is megfogyatkozott az emberi hanyagság és a rovarirtó szerek használata miatt. Az 1970-es évektől azonban Félix Rodríguez de la Fuente televíziós ismeretterjesztésének köszönhetően beindult a védelmi mozgalom, aminek jótékony hatásai megmutatkoztak az 1980-as években. Egy 2005-ös tanulmány szerint Lengyelországban a déli magasföldeken, Podhale régióban terjeszkednek a fehér gólyák, akik először 1931-ben költöttek itt, aztán egyre magasabb térszínű helyeken raktak fészket, amíg 1999-ben el nem érték a 890 méteres tengerszint feletti magasságot. A szakértők ezt a globális felmelegedésnek tulajdonítják. Nyugat-Lengyelországban, Poznań tartományban a 20. század utolsó 12 évében 10 nappal korábban kezdtek szaporodni, mint a 19.

Az ázsiai populáció mindössze 1450 egyedből áll, és az Aral-tótól Hszincsiangig (Északnyugat-Kína) költenek. Hszincsiang gólyanépessége feltehetően kihalt az 1980-as években. A vonulási utak a faj elterjedési területeit Afrika nagy részére és Indiára is kiterjesztik. 1933-tól Dél-Afrikában is regisztráltak fészkeket Calitzdorpban. Bredasdorp környékén mintegy 10 madár szaporodik az 1990-es évektől. Az Indiában telelő fehér gólyák többsége az ázsiai populációhoz tartozik. Az 1900-as években akár 200 egyedből álló rajokat is megfigyeltek tavaszi vonuláskor a Kuram-völgyben. Azonban találtak Németországban gyűrűzött fehér gólyát is Nyugat- (Bikaner) és Dél-Indiában (Tirunelveli). Elterjedési területének keleti részén, Indiában láttak piros szemgödrű példányt is. A piros szemgödör azonban a vele közeli rokonságban levő feketecsőrű gólyára jellemző, így a bizonytalanságok tisztázása végett az indiai gólyákat tovább kell tanulmányozni.

A költőterületektől északra Finnországon, Norvégián, Svédországon, Nagy-Britannián, Írországon, Izlandon át is vonulnak, vagy kóborolnak, és nyugaton az Azori-szigeteken és Madeirán is megpihennek utazás közben.

A fehér gólya Európa egyik legismertebb vonuló madara. A magyar állomány döntő része minden évben Afrikába repül telelni, majd tavasszal visszatér a kontinensre. A vándorút oda-vissza akár 20 ezer kilométert is jelenthet. A madarak vándorlását elsősorban a nappalok hosszának változása indítja el. A kutatások szerint a hosszabbodó nappalok hatására a madarak szervezetében hormonális változások indulnak el. A hipotalamusz és az agyalapi mirigy aktiválja azokat a hormonokat, amelyek a szaporodási ciklus mellett a vándorlási viselkedést is befolyásolják. Ezt a mechanizmust számos madárfajnál igazolták laboratóriumi és terepi vizsgálatokban is.

A gólyák viselkedését nemcsak a nappalok hossza, hanem egy belső éves ritmus, az úgynevezett cirkannuális biológiai óra is szabályozza. Kísérletekben kimutatták, hogy még akkor is jelentkezik a vándorlási nyugtalanság, ha a madarakat állandó fényviszonyok között tartják. A gólyák például szívesebben indulnak útnak, amikor kedvező légköri viszonyok alakulnak ki. A fiatal gólyák első útjuk során még nem ismerik a teljes útvonalat. A felnőtt gólyák viszont már pontosabban ismerik a vándorlási útvonalakat és a fontos pihenőhelyeket.

A fehér gólyák vonulása tehát nem egyetlen tényező eredménye. A fehér gólyák alapvetően két ponton kelnek át a déli, afrikai területek felé, megkerülve a Földközi-tengert. Egyrészt Gibraltárnál, másrészt a Boszporusznál, így két fő útvonal van: a nyugati és a keleti. A magyarországi gólyák szinte kivétel nélkül a keleti útvonalat használják. Kisebb számban, de akadnak olyan gólyák is, akik a középső útvonalon, Olaszországon és Máltán át mennek Afrikába.

A vonulás idejére jelentős tartalékokat kell felhalmozni minden gólyának, mert a hosszabb pihenők közötti etapokban alig tudnak enni valamit. Egyrészt olyan helyeken állnak meg, melyek nem adnak bő táplálékforrást, és mivel a csapatok gyakran elérik a húszezres vagy annál nagyobb létszámot, még egy táplálékban gazdag terület sem tudna ellátni ennyi gólyát. Általában augusztus 20. azonban szinte minden gólyánk útnak ered. Ilyentájt előfordulhat, hogy egyik napról a másikra hatalmas területekről tűnnek el a gólyák, s „elárvul a határ”. Ugyanebben az időszakban elmegy a legtöbb hazai fecske is, de az kevésbé feltűnő, mert ugyanakkor százezrével érkeznek hozzánk az északról dél felé tartó fecskecsapatok. Ez részint igaz a gólyára is, láthatunk is gólyát még szeptember első felében is, de már csak kis számban, s egyre ritkábban.

A fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete a gyűrűzési eredményeknek és a jeladós madaraknak köszönhetően jól ismert. A gyülekezés augusztus elején kezdődik, és a kisebb-nagyobb csapatokba verődött fiatal gólyák augusztus közepén indulnak útnak. Vitorlázó repülők lévén a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva haladnak dél felé. Az európai állomány két "kapun" keresztül hagyja el földrészünket. Korábban a Németország közepét átszelő Weser-folyótól nyugatra fészkelők vonultak a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat- és Közép-Afrikába felé telelni. Ma ez a határ már a lengyel határ közelébe tolódott, mivel az egyedek az Ibériai-félszigeten telelnek és rövidebb vonulás miatt magasabb a túlélési esélyük. A kelet-európai gólyák, így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. A műholdas jeladós madarak mutatták ki, hogy a madara jelentős része egy kitérőt tesz a Csád-tó felé. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel, sokszor ugyanaz az egyed évről évre is több száz kilométerre előző évi telelőhelyétől. Fészkelőhelyükre január végén, február elején kezdenek visszaindulni. Korábban rendszerint március második felére, április elejére fejeződött be a visszatérésük, ma már március közepén jelentős számban érnek vissza hazánkba. Az elsőéves gólyák egy része még nem tér vissza, ezek a nyarat a Közel-Keleten töltik. Az egy évesnél idősebb fiatalok csapatokba verődnek, s egész nyáron együtt vannak. Gyakran zaklatják a környéken fészkelő párokat.

Veszélyeztető tényezők és védelem

Az IUCN szerint nem veszélyeztetett. A középkorban az ember megtelepedése és erdőirtása kedvezett a fajnak, de a termelés módjának megváltozása és az iparosodás ahhoz vezetett, hogy a fehér gólya Európa egyes részeiről eltűnt a 19. században és a 20. század elején. A fajmegőrző programok és az újratelepítések miatt ma ismét megtalálható Hollandiában, Belgiumban, Svájcban és Svédországban.

Magyarországon a fehér gólya általánosan elterjedt, és a fészkelésre alkalmas helyeken mindenütt megtelepszik. Elsősorban az alföldi területek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken - az agrársivatagok kivételével - mindenhol előfordul. A nedves területekhez kötődik, ezért állománysűrűsége a rossz vízháztartású agyagos öntéseken, réti, szikesedő, vagy erősen szikes talajokkal jellemezhető területeken a legnagyobb. Ott, ahol a talaj vízáteresztő képessége nagyobb, kisebb számban fészkel.

Populáció dinamika és felmérések

A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács, mai nevén BirdLife International 1934-ben szervezte az első nemzetközi gólyaszámlálást, amelyet 1958-ban, 1974-ben, 1984-ben, 1994/95-ben, 2004-ben és 2014-ben ismételt meg. Magyarország 1941-ben kapcsolódott be a felmérésbe, de nálunk a nemzetközi számlálások közötti időszakban is (1963, 1968, 1979, 1989, 1999, 2009, 2019) végeztek országos felméréseket. A nemzetközi számlálások alapján, nyomon követhető a nyugat-európai állomány drasztikus csökkenése, majd újbóli növekedése. Ezt követően lassú gyarapodás mutatkozott és a védelmi intézkedések hatására napjainkra 5000-5500 pár körül állandósult a fészkelőpárok száma.

Az alábbi táblázat a magyarországi gólyapopuláció változását mutatja be a felmérések alapján:

Veszélyeztető tényezők és védelem

A fehér gólya teljes fészkelőterületén védelem alatt áll. Magyarországon 1901 óta részesül törvényes oltalomban, 1993-tól fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a fehér gólya fészkének áthelyezéséhez, vagy eltávolításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A magyar Vörös Könyv szerint az aktuálisan veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik.

A fehér gólya eredetileg a mocsaras, nedves területek madara. A vizes élőhelyek lecsapolása, a szántóföldek és a települések terjeszkedése jelentősen csökkentette eredeti élőhelyét. Ma csaknem a teljes állomány lakott területen fészkel. Korábban fészkét főleg fákra, épületekre rakta. A hetvenes évektől kezdve a hagyományosnak tekinthető fészkelőhelyek - fa, széles kémény - eltűnése következtében az állomány nagy része fokozatosan áttelepült a villanyoszlopokra. Jelenleg a fészkek 90-95%-a villanyoszlopon található. A gólyapárok többsége elszórtan, egyesével fészkel, de helyenként laza telepei is kialakulnak. Valódi telepes fészkelése hazánkban ritka, de pl. Spanyolországban gyakori.

A fehér gólyák pusztulása leggyakrabban (a felmérések szerint 94%-ban) áramütés miatt következik be. A fészek közelében, a középfeszültségű hálózatok oszlopain főleg a fiatal, frissen kirepült gólyák szenvednek áramütést. Gyakran egész fészekaljak pusztulnak el így. A táplálkozóterületek közelében húzódó középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopaira felszálló gólyákat szintén gyakran éri áramütés. Újabb veszélyforrást jelent, ha a madarak ezeken a középfeszültségű oszlopokon kísérleteznek a fészekrakással. Ha a gólyák nekirepülnek a vezetékeknek, az is okozhat veszteséget.

Az érvényben lévő jogszabályok ugyan tiltják a fehér gólya fészkének engedély nélküli eltávolítását, ennek ellenére ez még ma is előfordul. Elsősorban a hagyományos fészkelőhelyek (kémény, háztető, torony) esetében történnek szabálysértések. A fákra épített fészkek legtöbbször természetes úton (kiszáradás, kidűlés, viharkárok) semmisülnek meg.

A táplálkozóterületeken történő növényvédőszer-használat potenciális veszélyt jelent a fehér gólyákra. Különösen a füves területeken történő védekezés válhat végzetessé, de szerencsére ezeken a helyeken kémiai szerekkel történő beavatkozást ritkán végeznek. Az afrikai telelőterületeken napjainkban is nagy mennyiségű vegyszert használnak fel a vándorsáskák elleni védekezésben. Olyan veszélyes mérgeket is bevetnek, amelyeket a világ sok országában már régen betiltottak. Ebben a régióban tömeges méretű pusztulások még napjainkban is rendszeresen előfordulnak. Bár a fehér gólya közkedvelt madár, újabban mégis számos helyen szándékosan zavarják, gátolják megtelepedését. Így védekeznek esetleges "szemetelése", meszelése ellen. Sajnos még napjainkban is előfordul egy-egy gólya lelövése. A széna- és szalmabálák kötözőzsinórjaitól is évente tucatnyi gólya - és valószínűleg sok egyéb madárfaj számos egyede - pusztul el. A gólya lábára tekeredő zsinór miatt ugyanis könnyen fennakadhat a fészekben vagy a pihenőfán.

Európa egyik legstabilabb fehérgólya-állománya Magyarországon fészkel. A fehér gólya egyedi védelmének és a fészkelőhelyek megőrzésének jogi feltételei biztosítottak. A gyakorlati megvalósításban azonban még vannak hiányosságok. Sürgősen el kell érni, hogy a fehér gólyák fészkét még engedéllyel is csak akkor lehessen eltávolítani - költési időn kívül -, ha egyúttal alternatív fészkelési lehetőséget is kínálnak számukra. Ha engedély nélkül távolítják el a fészkeket (különösen a költési időben), kezdeményezni kell a büntetést és az elkövető költségén új fészek kihelyezését. Vizes élőhelyek (nedves rétek, mocsarak) létesítésével, helyreállításával és a gyenge minőségű szántóterületek legelővé, kaszálóvá alakításával növelni kell a táplálkozóterületek kiterjedését. Meg kell gátolni a még meglévő gyepterületek beerdősülését és beerdősítését. A meglévő gyepterületek megfelelő kezelése (legeltetés, esetleg kaszálás) is elengedhetetlen a hatékony védelemhez.

A villanyoszlopokra épült fészkeket folyamatosan át kell helyezni a tartóállványokra. Gondoskodni kell a veszélyeztetett és a természetes okok miatt megsemmisült fészkek áthelyezéséről, illetve pótlásáról. A fészkelő- és táplálkozóhelyek közelében a 20 kV-os szabad légvezetékek tartóoszlopainak és transzformátoroszlopainak szigetelését el kell készíteni. Fontos, hogy a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopszabványa ne változzon úgy, hogy a madarakra, köztük a fehér gólyára is veszélyes új oszlopsorok épülhessenek. Speciális problémát jelentenek az öreg házakon, kéményeken fészkelő gólyák. Az épületek elbontása, átalakítása során gondoskodni kell új fészkelésre alkalmas lehetőség megteremtéséről. Gondoskodni kell a sérült madarak ápolásáról és lehetőség szerint, minél előbb vissza kell juttatni őket a természetbe.

Az állományváltozások folyamatos nyomon követése érdekében a kijelölt mintaterületein évenként, országos szinten pedig ötévenként pontos számlálást kell végezni. A fehér gólya költésbiológiájában, életmódjában a korábbi kutatások ellenére vannak ismeretlen részletek. Az esetleges változások kimutatása érdekében a kisebb körzetekben a teljes fészkelőállomány hasonló célú vizsgálatát célszerű elvégezni, rendszeres adatgyűjtéssel, fiókagyűrűzéssel. Széleskörű propagandát kell folytatni a lakosság körében a fészkelő- és táplálkozóhelyek megőrzése érdekében. Információs anyagot kell készíteni és eljuttatni az oktatási intézményekhez és az önkormányzatokhoz. Az állományfelmérésekről és a gólyavédelmi eredményekről a sajtón keresztül folyamatosan tájékoztatni kell a "gólyatulajdonosokat", az önkormányzatokat és a nagyközönséget. A fehér gólya ismertsége miatt kiválóan alkalmas a madárvédelem, illetve a természetvédelem célkitűzéseinek széleskörű propagálására.

tags: #egy #honapos #golya #esoben