Az embriótranszfer (röviden ET) a lombikprogram (in vitro megtermékenyítés, IVF) végső fázisa és egyben a csúcspontja is. Sikere vagy kudarca dönti el, hogy megjelennek-e a várva várt két csík a terhességi teszten, és a pocak hamarosan kerekedni kezd-e. Ez tulajdonképpen az asszisztált reprodukcióval létrejött embrió beültetését jelenti a nő méhébe.
Napjainkban a termékenység egyre gyakrabban jelent problémát. Szerencsére a családot kívánó párok, akiknél a természetes teherbeesés gondot okoz, kihasználhatják a mesterséges megtermékenyítés adta lehetőségeket.
Friss és krioembriótranszfer: mi a különbség?
A megtermékenyítést követően az embriót néhány napig laboratóriumi körülmények között tenyésztjük. Az embriók minőségétől és egyéb tényezőktől függően az orvosok meghatározzák az optimális időpontot a beültetésre - ez általában a fejlődés 5-6. napja, azaz a blasztociszta stádium.
Korábban elsődlegesen a friss transzfert alkalmazták, ekkor a laboratóriumi kultiváció után az embrió készen állt a beültetésre, és csak a megmaradt embriókat fagyasztották le. Azonban a preimplantációs genetikai tesztelés bevezetésével az embriók fagyasztása és a későbbi krioembriótranszfer (KET) abszolút szabvánnyá vált.
A preimplantációs genetikai tesztelés (PGT-A) jelentősen növeli a teherbeesés sikerességét, ezért a legtöbb páciensnél ezt alkalmazzák. Ezzel a vizsgálattal kiválaszthatjuk a normális kromoszómaszámú embriókat a beültetéshez, amelyeknek a legnagyobb esélyük van a sikeres beágyazódásra és az egészséges fejlődésre. A monogénes betegségek tesztelése pedig lehetővé teszi, hogy olyan embriót válasszunk, amely mentes a konkrét genetikai terhektől.
A KET másik előnye, hogy a transzfert későbbi természetes ciklusokra halaszthatjuk. Ezek a ciklusok már nem terheltek a petesejtek kinyeréséhez szükséges hormonális stimulációval.
Az embriótranszfer menete és utókezelése
A teljes folyamat biztonságának növelése érdekében a tanúzás rendszert használják. A transzfer megkezdése előtt azonosítják a pácienst a recepciótól kapott QR-kódos karkötő alapján. A petesejtleszívással ellentétben, amely általános érzéstelenítésben történik, a transzfer teljesen ébren történik, és a legtöbb nő számára teljesen fájdalommentes. Az orvos egy vékony katéter segítségével az embriót a méh üregébe juttatja.
A transzferre általában nincs szükség külön felkészülésre. A transzfer után tartson nyugalmi állapotot. Nem szükséges ágyban feküdni, de kerülje a túlzott fizikai aktivitást. Ne emeljen nehéz tárgyakat, és egy ideig kerülje a forró fürdőt vagy a szaunát.
Körülbelül 14 nappal az embriótranszfer után javasolt vérvizsgálattal meghatározni a hCG terhességi hormon szintjét. Ha a teszt pozitív, két csík jelenik meg rajta, meghívjuk vérvételre és ultrahangos vizsgálatra. Ha terhes, a klinikán követik a pácienst a magzati szívhang megjelenéséig, majd átadják kezelő nőgyógyászának a terhesgondozásra.
Ha az embrió beágyazódása ellenére ismételten nem sikerül a terhesség, érdemes megvizsgálni a további lehetőségeket orvosával. Problémát okozhat például a méhnyálkahártya, amely nem biztos, hogy megfelelően felkészült a transzferre.
Ikerterhesség és IVF: tények és tévhitek
Sok emberben az asszisztált reprodukció összekapcsolódik az ikerszülések számának növekedésével. Ha valakinek még pár éve ikrei születtek, környezetükben sokakban felmerült a gyanú, hogy ennek oka a mesterséges megtermékenyítés volt. És igazuk is lehetett. Korábban ugyanis az orvosok az IVF eljárás után az anyaméhbe egyszerre több embriót is beültettek, hogy ezzel növeljék a teherbe esés esélyét. Éppen az ikerterhesség magasabb kockázata váltotta ki azt a trendet, hogy néhány éve az egész világon kezdtek eltérni ettől a gyakorlattól.
A vezető meddőségi szakértők és betegjogi képviselők ma már egyértelműen azon dolgoznak, hogy felhívják az ikerterhesség egészségügyi veszélyeire és az azzal járó, megnövekedő egészségügyi költségekre a figyelmet.
A szakmai ajánlások és a biztonságos terhesség érdekében napjainkban leggyakrabban csak egy embriót ültetünk vissza. Csehországban 2012-től törvény szabályozza a mesterséges megtermékenyítés feltételeit. Sok klinika elsődleges célja az egyetlen embrió beültetése volt már a megalapításkor is, és az új technológiák és módszerek fejlődésével elérték, hogy ma már kizárólag egy embrió transzferét végzik el.
Igaz ugyan, hogy egy ikerpár születése megduplázza az örömöt, de az ikerterhesség nagyon sok egészségügyi probléma okozója. És ez nem csak az anya esetében jelent fokozott kockázatot, de a babákra nézve is. A magasabb vetélési arány mellett az ikerterhesség esetében gyakoribb a koraszülés, és az újszülöttek kisebb súlyúak. Látás- vagy légzésproblémák léphetnek fel náluk. A szülés általában császármetszéssel történik.
Miért veszélyes az ikerterhesség?
Az ikerterhesség komplikációinak hátterében az áll, hogy két vagy több magzat számára a környezet nem minden esetben optimális. Fokozott figyelmet igényelnek a várandósgondozás alatt, mivel az alábbi kórképek gyakorisága magasabb a nem ikerterhességgel szemben:
- Terhességi toxémia (preeklampszia)
- Terhességi cukorbetegség
- Anyai vérszegénység
- Méhszáj-elégtelenség
- Szülés közbeni komplikáció (fájásgyengeség, atónia)
- Vetélés
- Éretlen és koraszülés: minél több gyermekkel várandós egy nő, annál kisebb a valószínűsége, hogy a terhességét végig kihordja; az ikrek közel 60%-ban koraszülöttek, átlagosan a 35. héten születnek.
- Alacsony születési súly: az ikrek közel fele alacsony születési súllyal jön világra. Az alacsony születési súly - leginkább akkor, ha a 32. hét előtt születnek - növeli a légzési, emésztési és neurológiai problémák kockázatát.
- Iker-iker transzfúziós szindróma: egypetéjű ikrek 10 %-nál fordul elő, ahol a közös méhlepény (a közös vérerek) miatt előfordulhat, hogy a kiegyensúlyozatlan vérellátás miatt az egyik magzat a másiknál jelentősen jobban fejlődik.
- Fekvési, tartási és beilleszkedési rendellenességek.
Egy vagy több embrió visszaültetése?
Egy gyermekkel várandósnak lenni biztonságosabb és így van a legnagyobb esély is arra, hogy egy optimális terhesség után egészséges gyermek szülessen. Egy, a közelmúltban a British Medical Journal című lapban publikált tanulmány azt emeli ki, hogy a lombikprogramokban résztvevő hölgyek közül azoknak, akiknek egyszerre csak egy embriót ültetnek vissza a méhébe, ötször nagyobb az esélye arra, hogy egy egészséges gyermeke szülessen, mint azoknak, akik két embrió visszaültetése mellett döntöttek.
Az orvosi fejlődés eredményeként az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) sokat változtak a kezdetekhez képest, amikor még akár hat embriót is visszaültettek annak reményében, hogy legalább egy implantálódik majd azokból.
Dr. Nánássy László, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet laborvezető biológusa elmondta, hogy napi gyakorlatában ő is sokszor találkozik ezzel a problémával. Álláspontja szerint nincs értelme egy embriónál több visszaültetésének. A szakirodalomból tudjuk, hogy ha euploid (normál kromoszómaszámú) embriót ültetünk vissza, a terhesség esélye nem változik 42 éves korig. Ebből látszik, hogy az esély az embrió kiválasztásának függvénye. Akinek több jó minőségű embriója van, az egy jobb prognózist feltételez, ahol annak az esélye, hogy több euploid embrió is van, magasabb. Így azoknál, akiknek több jó minőségű embrió van, ott mindenképpen az egyes, biztonságosabb embriótranszfer a jó szakmai döntés.
A blasztociszta állapotig tartó tenyésztés már ad némi támpontot a megfelelő embrió kiválasztásához, eredményessége azonban elmarad az embrió kromoszómaszám vizsgálatától. Mivel úgy gondolják, hogy a blasztociszta állapot a legkedvezőbb az embriófagyasztáshoz, valamint az 5. napon végzett beültetések aránya magas, az átlagosan visszaültetett embriók száma pedig alacsony. Egyes intézetekben a visszaültetések 100%-át 5. napon végzik.
Többszörösek és meddőségi kezelések: Milyen kockázatokkal járnak? Mit kell tudni?
Az ikerterhesség gyakorisága
Az ikerterhesség gyakorisága növekszik a nők életkorának előrehaladtával, a korábbi terhességek számával, családi halmozódás esetén, illetve egyes földrajzi régiókban is. A mesterséges (in vitro) megtermékenyítés elterjedt alkalmazása ugyancsak növeli az ikerterhességek esélyét, bár a modern protokollok célja ennek minimalizálása.
2010-ig az egynél több embrió beültetését széles körben gyakorolták az IVF kezelésben. Ez általában ikerszüléshez vezetett (az esetek 30-35%-a), amelyek 30%-a ikrek és 5%-a hármas ikrek voltak. Ma az ikerszülések átlagos aránya mindössze 4%, és hármasikrek szinte soha nem születnek. Ennek oka, hogy a legtöbb IVF kezelés során ma már csak egy embriót ültetnek be.
Annak ellenére, hogy ma már csak egy embrió beültetésére kerül sor, nem kizárt, hogy több gyermek születik. Ugyanúgy, ahogy a természetes megtermékenyülés esetében, az embrió az IVF eljárásnál is osztódhat. Erre az osztódásra viszont általában csak a megtermékenyítés utáni harmadik naptól a hetedik napig kerül sor. Attól függően, hogy hány részre osztódik az embrió, jönnek létre a kettes- vagy hármas ikrek. Nagyon kivételes esetben lehet ennél többszörös is a terhesség. A világrekordot jelenleg tízes ikrek tartják.
A lombikprogram növeli-e a koraszülés kockázatát? A Nature tudományos folyóirat kutatása szerint nem maga a lombikkezelés felelős a koraszülésekért, hanem az idősebb anyai életkor és az ikerterhesség. Ezért IVF szakorvosként azt javasolják, hogy 35 éves kor alatt lehetőség szerint csak egy embrió beültetésére kerüljön sor.
Az ikerterhesség gondozása
Az ikerterhesség normál egészségi állapot, ám az anyának fokozottan kell vigyáznia magára és a gyermekekre is. Szükséges a gyakori orvosi ellenőrzés a gyermekek növekedésének, fejlődésének figyelemmel kísérése és az anya egészségi állapotának kontrollálása érdekében. Az esetleges koraszülés jeleinek észlelése érdekében gyakrabban lehet szükség ultrahang- és egyéb vizsgálatokra, különösen a terhesség előrehaladtával.
Fontos a vérnyomás gyakori monitorozása, kontrollálása. Az ikrekkel várandós nők esetében nagyobb a súlygyarapodás: egy átlagos testalkatú, két gyermeket váró nő esetében 17-25 kg hízás is normálisnak tekinthető. Ikerterhesség esetén az anyának számolnia kell azzal, hogy idő előtt megindítják a szülést annak érdekében, hogy elkerüljék a harmadik trimeszterben fellépő esetleges komplikációkat.
Ikerterhesség esetén sem kizárt a hüvelyi szülés, feltéve, hogy az elsőként érkező magzat fejvégű fekvésben helyezkedik el, illetve a másodikként érkező magzat legfeljebb 500 grammal lehet nehezebb. Ha a gyermek fekvése ettől eltér, akkor általában császármetszést javasolnak. Egy komplikációval terhelt ikerszülés után a következő már nagy valószínűséggel császármetszéssel fejeződik be.
Lombikprogram és az életkor
Az életkor a termékenység és egyben a lombikbébi-kezelés sikeressége szempontjából is a legfontosabb tényező. A mesterséges megtermékenyítés 35-37 év alatt a legsikeresebb (akár 40-50 százalék is lehet a kezelés sikerességi mutatója), 40-hez közelítve, majd azt túllépve azonban már jelentősen csökkennek az esélyek (40 év felett 5-10%, 42 év felett csak 1-3%). Habár az ismételt próbálkozásokkal növekszik a sikeresség esélye, a versenyfutás az idővel eközben sem áll le. A lombikprogramra tehát nem érdemes úgy tekinteni, mint egy „jolly joker”, ami mindig rendelkezésre áll és ugyanolyan hatékony marad. Sajnos lehet olyan helyzet, amikor túl sokat vártak a kezdéssel.
Gyakori tévhitek a lombikbébi-kezelésről
1. TÉVHIT: Meddőség esetén csakis a lombikbébi-kezelés segíthet.
TÉNY: Orvosi értelemben akkor beszélünk meddőségről, amikor egy párnál - melynek nőtagja 35 éven aluli - 12 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogan meg a gyermek. Amennyiben a nő 35 év feletti, akkor ez a határ 6 hónap. Elsődleges meddőség az, ha még soha nem volt fogamzás, másodlagos meddőség pedig az, ha korábban már volt fogamzás és ezután nem sikerül teherbe esni. A lombikbébi-eljárás csak egyik lehetséges módja a meddőség kezelésének. Sok esetben ennél egyszerűbb módszerek is elegendőek a gyermekáldás eléréséhez, például gyógyszeres kezelés, szervi problémák esetén műtéti beavatkozás vagy éppen ondófelhelyezés (inszemináció).
2. TÉVHIT: A lombikbabáknál magasabb a születési rendellenességek kockázata.
TÉNY: Nagy méretű kutatások igazolták, hogy sem a születési rendellenességek, sem a fejlődési elmaradások kockázata nem magasabb a hagyományos lombikbébi-eljárással (IVF) fogant babák esetében, mint a természetes úton fogant babák esetében. A születési rendellenességek kockázata ugyanakkor enyhén magasabb lehet az intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) alkalmazásakor. Ezt gyenge minőségű spermakép esetén szokták ajánlani, éppen ezért szakértők azt feltételezik, hogy nem maga az eljárás, hanem a spermaminőség lehet az oka a magasabb kockázatnak.
3. TÉVHIT: A lombikbébi-kezelés mindig fájdalommal jár.
TÉNY: Először is fontos tudni, hogy mindannyian eltérőek vagyunk a fájdalomérzékelés terén, ezért alapvetően az is teljesen szubjektív, hogy kinek mi számít fájdalmasnak. Mint minden orvosi beavatkozás, így a lombikbébi-kezelés egyes lépései is járhatnak bizonyos mértékű diszkomforttal, fájdalommal. A nők túlnyomó többsége utólag azt mondja, hogy sokkal kevesebb fájdalmat érzett, mint amire előzőleg számított. Arról nem is szólva, hogy sikeres teherbeesés után egyöntetűen mindenki úgy véli, a nehézségeket megérte átvészelni.
4. TÉVHIT: A lombikterhesség mindig császármetszéses szüléshez vezet.
TÉNY: A lombikbébi-kezeléssel létrejövő terhesség nem különbözik egy természetes úton létrejövő terhességtől. Amennyiben tehát császármetszést igénylő komplikációk lépnek fel, azok nem az IVF kezelésből erednek, és természetes fogantatás esetén is ugyanúgy felléphetnek. Tény, hogy a császáros szülések gyakoribbak IVF után, de ez például olyan tényezőkre vezethető vissza, mint az anya életkora vagy a méhen végzett előzetes műtét. Emellett az ikerterhesség is a császármetszés indikációi között van, és mint tudjuk, IVF esetén nagyobb az ikerterhesség esélye.
5. TÉVHIT: A lombikbébi-kezelés rákot okoz.
TÉNY: Tanulmányok sora vizsgálta már a rák előfordulása és a lombikbébi-eljárás közötti összefüggést, ám a tudományos bizonyítékok alapján elmondható, hogy az IVF kezelések hatására nem emelkedik meg a hormonérzékeny (mell, petefészek, méh) daganatok kockázata.