A női test egy rendkívül komplex és finoman hangolt mechanizmus, melynek központi eleme a petefészek, és azon belül a tüszők működése. A tüsző, vagy follikulus, egy önálló szerkezeti egység a petefészekben, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. Ennek a folyamatnak kulcsfontosságú eleme a domináns tüsző, amely meghatározza, melyik petesejt érik meg és szabadul fel a ciklus során.
A tüszőfejlődés és a petesejt érése
Egy nő még magzati korban rendelkezik a legtöbb tüszővel, körülbelül 6-7 millióval, a 20. hét körül. A születéskor ez a szám már csak körülbelül 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad. A női élet során körülbelül 400-500 tüsző érik meg ténylegesen annyira, hogy petesejtet bocsásson ki. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Ez az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is.
A tüszők száma meghatározott, véges, és téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése. A fogamzásgátló szedése mellett is természetes módon elsorvadnak a tüszők. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk.
A ciklus hormonális szabályozása
A női ivarmirigyekre ható hormonok közreműködésével zajlanak le a megtermékenyülés hiányában létrejövő, havonta ismétlődő folyamatok. Ez több hormon együttes hatását is igényli. Az egyik ilyen csoportot az úgynevezett gonadotropinok alkotják, melyek az agyalapi mirigy hipofízisében termelődnek: az FSH (Folliculus Stimuláló Hormon vagyis a Tüszőérlelő hormon) és az LH (Luteinizáló, tehát sárgatest érlelő hormon). A tüszőhormon (ösztrogén) és a sárgatest hormon (progeszteron) a petefészek szöveteiben termelődik, melynek szabályozásáért az FSH és LH hormonok felelnek.
A domináns tüsző kiválasztódása és fejlődése
Minden ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja a tüszőfejlődés folyamatát. A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, de csak egy válik dominánssá. Ez a tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem szépen elhalnak, visszafejlődnek.
A ciklus első felében az érő tüszők apró, fekete körökként jelennek meg ultrahangon, amelyek közül 2-3 darab kezd el látványosan növekedni. A szakorvos folyamatosan leméri a legnagyobb tüsző átmérőjét. A domináns tüsző 16-25 mm-re nő az ovuláció előtt, míg az antrális tüszők 2-10 mm-esek, és már ultrahanggal láthatók.
Mi az ovuláció? Honnan tudod, hogy termékeny vagy?
Ovuláció: a petesejt felszabadulása
Amikor a domináns tüsző eléri a 20-22 milliméteres nagyságot, megreped. Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A petesejt a hasüregbe való kilökődés után a petevezetőbe kerül, ahol vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem.
A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok.
Ultrahangos tüszőfigyelés (folliculometria)
A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának. Ez egy fájdalommentes, hüvelyi ultrahanggal végzett vizsgálatsorozat, amelynek célja a tüszőérés (peteérés) folyamatának, valamint a méhnyálkahártya vastagodásának pontos nyomon követése.
A folliculometria menete és jelentősége
A folliculometria a folyamatosságra épül, így több vizsgálatot is el kell végezni. Szabályos, 28 napos menstruációs ciklus esetén az első ultrahangvizsgálatot általában a ciklus 9-10. vagy 11-12. napja környékén a legideálisabb elvégezni. Ettől a naptól kezdve nagyjából 2 naponta érdemes megismételni a vizsgálatot egészen a várható ovuláció (tüszőrepedés) bekövetkezéséig. A szakorvosok pontosan ismerik a tüszők növekedési ütemét: naponta átlagosan 1-2 millimétert nőnek, és jellemzően 20-22 mm-es méretnél repednek meg. Ha tehát az ultrahangon az orvos például egy 18 mm-es tüszőt lát, nagy biztonsággal meg tudja mondani, hogy a tüszőrepedés (és így a női fogamzóképesség csúcsa) körülbelül 2 nap múlva várható. Hormonterápiát megelőzően azonban már a ciklus 5-6. napjától is szükség lehet a vizsgálatokra.
A méhnyálkahártya állapota azért fontos, mert a megtermékenyített embrió beágyazódásához elengedhetetlen, hogy az endometrium megfelelő állapotban legyen. A vizsgálat révén az ovuláció várható idejét vagy esetleges elmaradását is meg lehet ítélni.
| Tüszőfejlődési szakasz | Átmérő (mm) | Ultrahang láthatóság |
|---|---|---|
| Primordiális tüszők | <0,03 | Nem látható |
| Primer tüszők | 0,05-0,1 | Nem látható |
| Szekunder tüszők | 0,2-0,4 | Nem látható |
| Antrális tüszők | 2-10 | Látható |
| Domináns tüsző | 16-25 | Látható |
Problémák a tüszőfejlődéssel és ovulációval
Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától. Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.
Egyes esetekben előfordulhat az úgynevezett "túlélő tüsző szindróma" (folliculus persistens), amikor a tüsző megérik, de nem reped meg, és helyén sárgatest sem képződik. Ez a tüsző állandóan magas ösztrogénszintet tart fenn, ami nem hagyja elsorvadni és lelökődni a méhnyálkahártyát.
A domináns tüsző és a lombikprogram (IVF)
Lombikprogram (IVF) során a 2 mm feletti tüszők láthatók és befolyásolják a stimuláció eredményét. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hány petesejtre számíthatunk. Az IVF céljából végzett petefészek stimuláció lényege, hogy naponta relatív nagyobb dózisú gonadotropin adásával, multifollikuláris fejlődésre törekszünk, hogy több tüsző, több petesejt, több embrió álljon rendelkezésre a fertilizációnál. Úgynevezett kontrollált ovárium hiperstimulációt végzünk, kockáztatva az ovárialis hiperstimulációs szindrómát, ezért szigorúan ellenőrzött transzaginális ultrahang vizsgálat mellett végezhető kizárólag.
